Szolnok Megyei Néplap, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-14 / 217. szám

1961. szeptember 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Képeslevelezőlapon »szerzett« francia menyasszony Repülő­szerencsétlenség Rabatnál, hetvenhét halott Mit mond nekünk Barta Lajos? A szolnoki munkás színjátszó stúdió összejövetelén Hivatali ténykedésem so­rán többször van alkalmam találkozni főkönyvelőkkel. Megszoktam már, hogy a velük való érintkezés hangu­lata hasonlít a matematikai órák légköréhez. Tömörség, pontosság a beszélgetésben; kiszabott idő, melyet rövid negyedórák alatt is sűrűn megszakítanak az aláírást kérők párszavas tájékoztatói. Környezetük is nyitott, ele­venné vált számtanfüzet: az iratkszekrények ajtaján bo­nyolult grafikonok, lepedő- nyi kimutatások az íróaszta­lon, s közöttük szolgálatké­szen kuporog a számológép. A főkönyvelők állandó ké­szenléte, sokszor jövő-menő elfoglaltsága miatt azt is természetesnek veszi az em­ber, hogy néha várakozni kell rájuk. Ezekkel a gondolatokkal rostokoltam a Dorogi Szén- bányászati Tröszt Bányagép­gyártó és Javító Üzeme fő­könyvelőségén is. A várako­zás csendjét még ünnepélye­sebbé tették a széles emeleti ablakon át látható, súlyos tö­megű hegyek, melyek szinte parancsolóan terelték a gon­dolatot a földfelszín alá: „Míg itt ülsz, alattad párszáz méterre szénporos arcú bá­nyászok izmait rázza a fej­tőgép, testük nekifeszülésére csikorogva fúródnak a lapá­tok a fekete szénhalmokba. Csillék dübörgésétől hango­sak a járatok. Ebben a. szo­bában az ő munkájuk fino­mul számokká, termelési mu­tatókká.” A bányászmunka veszélyeiből adódó önfeláldo­zó bajtársiasság, munkás összefogás számos esetére gondolok éppen, mikor be­lép Borz László, az itteni fő­könyvelő. Nyúlánk, fekete hajú férfi, fehér, rövidujjú ingében diákosan közvetlen­nek tűnik. Ezt a benyomást még csak kellemesen fokozza nyílt, barátságos arca, derűs szeme. Ennek ellenére, a fő­könyvelőségeken belém rög­ződött fontoskodással térnék jövetelem céljára, de ő szinte kérlelő mozdulatot tesz ke­zével. A „ki mit gyűjt klub" mozgalmának méretei nemzetköziek — Tessék csak helyet fog­lalni, beszélgessünk egy ki­csit. Egy kis színes kikapcso­lódás után sokkal hamarabb végzünk. Természetesen a bányász­nappal kezdjük, melynek pénzügyi előkészítéséből a könyvelőség alaposan kivet­te a részét. Az ünnep súlyát fokozta az eredményes bá­nyászmunkát dicsérő hűség- jutalmak szép összege: átlag egyhavi keresetüknek megfe­lelő hűségpénzt kaptak a munkások. — Volt dolga a könyve­lésnek — mosolyog, s apró bólogatásokkal kíséri szavait. — Emellett a társadalmi kö­telezettségek is lekötik min­den időmet. Szeretném meg­írni a környék halászatának történetét — halász-családból származom —- ösztönzőül a halász termelőszövetkezet tagjainak. De mikor szorítok rá időt? A „Ki mit gyűjt klub”” mozgalmának mére­tei már nemzetköziek. Japán­tól Angoláig, Új Zélandtól Kanadáig átfogják már kap­csolataink a világot. így tudom meg, hogy a hi­hetetlen rövid idő alatt nem­zetközivé nőtt mozgalom szervezője ül előtem. Bizo­nynál« észreveszi meglepő­désemet, ezért igyekszik ba­rátságos tevés-vevéssel el­oszlatni zavaromat. Feláll az asztal mellől, s egy szekrény­ből kisalakú, nyomtatott fü­zetkét vesz elő. — Már újságunk Is van... Tessék eltenni emlékbe — teszi elém a „Magyar Ifjú­ság” példányaival teli tár­salgó asztalkára. — Már 5800- ra növekedett a taglétszá­munk — sodor végig ujjaival egy ládányi kartotékon, me­lyek szintén az ifjúsági lapok szomszédságában sorakoznak a fai mellett. Meglepő, kedves sarok ez — egy főkönyvelőségi irodá­ban — melegszik fel a fő­könyvelői hivatással szem­ben kialakult előítéletem. — Jókedvűen lapozok bele a „Gyűjtők” című újságba, s mivel számokat, neveket, helységneveket látok, önkén­telenül is felébred bennem a patrióta: Szolnok megyeie­ket keresek, örömmel lá­tom, nem is kell őket kutat­ni, szép számmal vannak a gyűjtőklub tagjai sorában. Ehol egy ismerős név: Bencze Ernő, Szolnok, — ő a 2892. Mondom is hangosan, Borz elvtárs kapásból folytatja: ■— Funkcionárius.,, Isme­rős Szolnokon? Mátrai La­jos az SZTK-tól, Mák Fe­renc a TEFU-tól — sorolja fejből, míg én újabbakra le­lek: Illyés Mózes, Kanyó István, Cziráky Júlia, Füleki Tibor... már nem is győ­zöm, annyian vannak. Lás­sunk a megye más városai­ból, községeiből néhányat. Lénárt István Alattyán, Zer- gi János Tiszaföldvár, Nagy Erika Jászkisér, Tamási Etelka Kunhegyes — ez igen! Mennyi kunhegyes! követke­zik itt. Hát még jászszent- andrási; Kunráth Sándor nyitja meg a sort. Emitt meg Katona Ferenc Törökszent- miklósról. Ifj. Erdélyi István Tiszapüspökiből, azután is­mét egy sereg szolnoki... No, de honnan tudom meg, ki mit gyűjt? Bélyeg, ceruza, gyufacímke, papír­pénz, szalvéta — Tessék, itt a „code", ez­zel el lehet igazodni a nevek mellett látható nagybetűkön, zámokon — mutat a külön betétlapra Borz László. Most már kiigazodom. •A” betű postabélyeget, a ,B” képeslapot, a „C” gyu- fí címkét jelent — és így tó-« •'ább a papírpénzt jelző „K”, betűn keresztül az „S” betűs eruzáig, a „T” betűs cigaret-' áig, vagy a hanglemezig,, melyet az „U” betű képvisel. Exlibris — könyvcímer —,* ísvány, csokoládécímke épp-" így lehet gyűjtés tárgya,« mint újság, vagy koffercímke., — Két országos kiállítá­sunk volt már, egyik a Ma- 7yar Nemzeti Bankban a 200 •vés hazai papírpénz törté­netéből. A dorogi tájmúzeum­ban állandó jellegű kiállítá­sunk van, o közelmúltban Miskolcról, Balassagyarmat­ról, Tiszakürtről, Szentesről keresték fel látogatók. Mű­ködnek a helyi szakkörök kultúrházakban, iskolákban. Hatvanhárom van már az or­szágban. A gyűrte? szabálya Azután a gyűjtés mélyebb értelméről beszélgetünk, a nemzetközi kapcsolatokat . kedves, barátságos eszközök- ■ kel szövögető módszerekről. . Ha valaki például Szovjet- , unió-beli cserepartnerrel vesz fel kapcsolatot, nevét, 1 pontos címét 2—3 példányban . megküldi egy-egy gyűjtő- társnak, akik azokat tovább­adják. így kerül a gyűjtők neve a csereforgalomba a világon. A küldeményeket lehetőleg nyojc napon belül meg kell válaszolni, ez szi­gorú gyűjtő-etikai szabály. Ha a gyűjtő képeslevelező­lapokat, exlibriseket cserél, feltétlenül szemelőtt tartja azok művészi színvonalát, hi­szen minden egyes szép la­punk — ugyanígy bélyegünk, papírpénzünk — hazánk egy- egy „kultúrdiplomatája”. — De legfontosabb tartal­ma a gyűjtésnek: kapcsola­tunk a világ népeivel, * vég­eredményben a nemzetközi­ség eszméjének szolgálata. — Már a mozgalom kezdete óta eltelt pár esztendő nem egy kedves kapcsolatot terem­tett a gyűjtők között, a bé- lyéggyűjtő-tábori dr. Kövess Gyula kölcsönös családi ven­dégségben járt NDK-beli oartnerével. Csetényi Tstván budapesti képeslevelezölap- svűitő pgv francia kislánnyal vette fel a cserekapcsolatot, melynek regénybeillő befeje­zése — házasság lett A fran­cia kislány már magyar me­nyecske. A „Ki mit gyűjt klub” egyik külföldi tagja Kertu Pii Köönen, finn kislány. Mikor Tóth János elvtárs, a Dorogi Szénbányászati Tröszt mindenki által tisztelt és sze­retett egyik funkcionáriusa súlyosan megbetegedett, az egyik igen ritka külföldi gyógyszert a finn kislány sze­rezte be és küldte el Dorog­ra. — Alig két hete — vi­szonzásképpen — több napon át látta őt vendégül Doro­gon a tröszt. A klub működését a bányá­szok művelődési háza finan­szírozza. A bányászoké, akik­nek forró kézszorítását nem­csak Mészáros Judit érzi Jász- jákóhalmán, hanem éppúgy Kozlov Jurij M. Moszkvá­ban, mint Jan Korz Len­gyelországban, vagy Jouchi Kawakami Japánban .:. Va­lahányszor megkapja postán a várvavárt képeslevelezőla- pot, hanglemezt vagy akár­csak a könnyű kis szalvéta­sorozatot Kozák Gábor Rabat (Reuter). Az Air­France Párizs—Casablanca-i légijáratának Bearn elneve­zésű menetrendszerű utas- szállító repülőgépe kedd este Rabattól mintegy öt kilomé­terre lezuhant és kigyulladt A gép 71 főnyi utasa és hat­főnyi legénysége életét vesz­tette. Rabat környékére kedd es­te rendkívül sűrű köd eresz­kedett és a repülőgép a rabati repülőtér felé tartva, kénytelen volt igen alacso­nyan répülni. Eközben egy mély vízmosás sziklás mere­dek partjának ütközött. A köd miatt a tűzoltóság és a mentők csak félóra múlva tudtak eljutni a szerencsét­lenség színhelyére. A repülő­gép roncsai még éjfélkor is égtek. A köd csak hajnaltáj­ban kezdett oszlani és akkor indulhatott meg az áldoza­tok felismerhetetlenségig szétroncsolt és összeégett holt­testének felkutatása. Ez már a második nagy re­pülőszerencsétlenség ebben az évben Marokkóban. Július 11-én 72 utasával szintén le­zuhant egy gép Casablanca közelében. (MTI) Mi az oka az érelmeszesedésnek ? Újabb szovjet kutatások, tapasztalatok Az egyik leggyakoribb öregkori betegség az érelme­szesedés. Még nemrég álta­lános volt a hiedelem, hogy ez a betegség valójában nem is kóros elváltozás, hanem a szervezet természetes védő­akciója a véredények öreg­kori elvékonyodásának ellen- súlyozására. Az érelmeszese­dés kellemetlen és gyakran veszélyes következményei azonban arra késztették az orvosokat, hogy egyre figyel­mesebben megvizsgálják a betegség keletkezését és an­nak okait. Parányi zsiradék- szemcse N. N. Anicskov szovjet tu­dós beható vizsgálatokat folytatott ezen a téren. Meg­állapította, hogy az érelme­szesedés azzal kezdődik, hogy a vérsavóban lévő choleszte- rint, bizonyos okokból kifo­lyólag kicsapódik és lerakó­dik a véredények belső falá­ra. Kezdetben parányi zsi­radékszemcse formájában je­lentkezik ez a lerakódás, az­után fokozatosan megnö­vekszik, átalakul és végül megjelenik az úgynevezett arterioszklerotikus lemez, amely összeszűkíti a vér- edényt és keringési zavarokat okoz. A fenti megállapítás lehe­tővé tette, hogy az orvostu­domány megkezdje a küzdel­met az érelmeszesedés ellen, amely — a statisztika szerint — átlag minden harmadik embernél kisebb vagy na­gyobb mértékben észlelhető. Fontos: a megfelelő étrend N. N. Anicskov megállapí­tásai, amelyekből világosan kitűnik, hogy az érelmesze­sedés nem természetes folya­mat, hanem az anyagcserével kapcsolatos, kóros elváltozás, nagyszabású, • statisztikai vizs­gálódásra késztették Z. M. Volinszkij professzort, aki évek óta tanulmányozza a szív- és véredénybetegsége- ket. Megállapította: közvet­len kapcsolat áll fenn a táp­lálkozás, illetve a choleszterin anyagcsere s a szív- és vér- edénybetegségek között. En­nek megfelelően ajánlásokat dolgozott ki az ilyen megbe­tegedések gyógykezelésére, il­letve elhárítására, megfelelő étrend segítségével. Nemrég újabb sikerről számoltak be a szovjet tudó­sok. Azzal kezdődött a do­log, hogy a leningrádi zsira­dékfeldolgozó kombinát mér nőkéi eljárást dolgoztak ki a kukoricából készülő étola i gyártására. A kombinát vezc tősége az első tétel kukori eaolajból mintákat küldött Volinszkij professzornak és felkérte, állapítsa meg, meny­nyire alkalmas az új ételolaj- fajta emberi táplálkozásra. Sikeres gyógyítási kísérletek Volinszkij munkatársaival együtt számos kísérleteket hajtott végre az új olajjal, s egyebek között azt is meg­vizsgálta, hogy milyen hatá­sa van a choleszterin lerakó­dások képződésére. Egy cso­port házinyulat négy hóna­pon keresztül napraforgó- olajban oldott choleszterinnel etettek, egy másik csoportnak pedig kukoricaolajban oldott choleszterint adtak. A kísér­leti állatok vérsavójának megvizsgálásakor megállapí­tották, hogy az előbbi eset­ben — vagyis napraforgó- olaj etetésnél — a vér cho­leszterin tartalma csaknem ötször akkora volt, mint a kukoricaolaj esetében. Még kézzel foghatóbbak voltak a boncolási eredmények. A ku­koricaolajjal táplált nyulak- nál, a choleszterinnel való etetés ellenére, elenyészően kevés choleszterin-lerakódás volt észlelhető. Ezután nagyszabású kísér­letet hajtottak végre a Szko- rohod gyár orvosi rendelőjé­ben. A. P. Golikov egyetemi előadó-tanár ellenőrzésével mindazoknak a munkások­nak és tisztviselőknek, akik­nél magas vérnyomást ész­leltek, kukoricaolajjal ké­szült, különleges étrendet ír­tak elő. A kísérlet nagyszerű eredménnyel járt. Az összes betegek vérnyomása normá­lisra csökkent s az arterio­szklerotikus tünetek lényege­sen javultak. A szovjet orvostudomány ilymodon, a termelésben dol­gozó munkások közreműkö­désével. újabb utat mutatott az öregség betegségek elleni küzdelemben. I Igen, összejövetel. Próbá­nak nem nevezhetnénk, hi­szen szabályos szövegmondás, színdarab-próba itt nem sze­repel a műsoron. Inkább kö­tetlen beszélgetés, vita, egy kor képének lefestése, meg­ismerése. „És én eltűnődtem rajta, hogy ők egész fazékkal esz­nek. József Attila egy sora fölött folyik most a vita. Hogy értette 6 ezt, kik ettek egész fazékkal, hányán vol­tak a Mama kis lábaskájára és mit eredményezett ez az emberek, a nyomorgó dolgo­zók hangulatában. Mi érlel meg egy munkásforradalmat? Körben fiatalok ülnek, ti­zennégyen. Fiúk, lányok, s egy őszhajú, idősebb munkás. Legnagyobbrészük az építő­ipari munkásszállodában la­kik. Munkások, technikusok, egy-két ipari-, kereskedelmi tanuló. Ök kísérlik meg, hogy studiószerűen megismerjék, megtanulják a színjátszás alapjait, s akár irodalmi szín­padként, akár egyfelvonáso- sok előadásával megállják majd helyüket, gyönyörköd­tessék munkástársaikat. A stúdió vezetője, Fábián Péter szerint az előadásra, szereptanulásra csak jóval később kerülhet sor. Előbb meg kell ismemiök a kort, amelyet ábrázolnak. Jelen esetben a villámos fellegek­től terhes tizennyoleas év sötét, csak a távolban deren­gő horizontját. Barta Lajos Sötét ház cí­mű egyfelvonásos drámáját játsszák majd el a stúdió tag­jai. Persze ettől még messze vannak. Egyelőre csak azzal a világgal ismerkednek, ahol egy ilyen borzalmas telep, a maga sűrített nyomorával, szennyével kialakulhatott. Nem könnyű feladat ez, hi­szen még az idősebbek is —■ egy kivétellel — hét-nyolc évesek lehettek akkor, ami­kor az ilyen állapotok min­dennaposak voltak Magyar- országon. Ezért beszélgetnek a kato­naszökevényekről, a kisem­berből urak pribékjévé alja- sodott telepfelügyelőről és a többi szereplőről. A beszélge­tők még kissé bátortalanok, ez a harmadik ilyen összejö­vetelük. De a feszültség ol­dódik. Egyre többet hangoz­tatja önálló véleményét Pén­zéi Tibor építőipari techni­kus, vagy Farkas Eszter ke­reskedőtanuló. Jó ez a gárda és sok reményre jogosít lelke­sedésük, érdeklődésük. S bár a Sötét ház nem a drámairo­dalom csúcsa, bátorságával, igazmondásával, reális vilá­gos képeivel és helyzeteivel kiválóan alkalmas, hogy akik eljátsszák, a szocialista szel­lemű és művészeté öntevé­keny színjátszást erősítsék lelkesedésükkel, szorgalmuk­kal. A szolnoki munkás-studió jó úton halad. — hí — Új gyártmányok a törökszentmiklósi Vasipari Váltalainál A vállalat udvarán zöld­színre festett sertés-önetetők egész sorát láthatjuk. — A gyártmány iránt nagy az ér­deklődés, s nemcsak belföldi viszonylatban. Megrendelés érkezett Csehszlovákiából, a a Szovjetunióból és Lengyel- országból is. A sertésönetető előnye, hogy a takarmány pocsékolását megakadályoz­za. A vállalat az idén kezdte meg az önetetők széria-gyár­tását. Az új gyártmányok között találhatjuk még az alumí­nium csőből készült ágmet- sző-létrát Egymásra csúsz­tatva, — nagyobb magasság is elérhető vele. Ez főleg az erdőgazdaságban nélkülözhe­tetlen. Gondoltak itt a kertészetre is. A háromágú, szintén alu­mínium csőből készült gyü­mölcsszedő létra igen hasz­nos, könnyen mozgatható és a laza talajon is biztosan áll. Jelenleg még csak a lét­ra prototípusa van kész, de a kertészeti |őiskola már négyezret rendelt belőle. A kertészetek és az öntözé­ses gazdaságok számára is tartogatnak meglepetést. — Alumínium öntvényből ké­szült öntöz ő-szórófejeket gyártanak, héjformázással. A körforgós szórófejek egyenle­tesen locsolnak és nagytávol­ságú körzetben. A prototípus kipróbálása után megkezd­ték a sorozatgyártást Érdeklődtem, mik szere­pelnek még az új gyártmá­nyok között — Megtudtam, hogy most van gyártás alatt egy talajlazító eke, melyre négy és hét fej is szerelhető. J. B. Beszélgető asszonyok Az utcán ácsorgó, beszél­gető szomszédasszonyokat mindezidáig úgy képzeltem el, hogy egy harmadik, ne­gyedik vagy akár tizedik kö­zös ismerősükről trécselnek. A minap Szolnokon, a Jókai utcában két beszélgető asz- szony mellett vitt el utam. Az idősebb, lehetett 37—38 éves, magyarázta a fiatalabb- nak: — Nehéz lesz. Egy héten négy este kell menni, öt órá­tól fél tízig. A gyerekek miatt lehet, hogy én csak há­rom este tudok menni. De még így is megpróbálom. Le­teszem legalább a nyolc ál­talánost. A szomszédasszonya: — Tessék csak szólni, ami­kor szüksége lesz segítségre. Itthon vagyok, én jobban rá­érek. Csak tanuljon. Nem hallgatóztam, pedig szívesen ide is írnám ezek­nek az asszonyoknak a ne­vét. De ha ezt nem is tehe­tem, örülök, hogy megismer­tem gondolataikból néhányat. Valahogy új tartalmat nyer nálunk lassan ez a kifejezés: „Utcán beszélgető szomszéd- asszonyok”. bo A Phylaxia Állami Oltó­anyagtermelő Intézet Közép- Európa egyik legmodernebb lé­tesítménye. Itt gyártják mester­séges úton a D—3 vitamint. Ké­nünkön: fény- és hőhatással segí­tik elő a nyers­anyagban a bróm kötődését. Bán- kuti Ferencné laboráns a folya­mat fejlődését figyeli.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom