Szolnok Megyei Néplap, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-06 / 210. szám
1961. szeptember J. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 „A díjnyertes konyhagarnitúrából még keveset Üzemátrendezés után a Tisza Bútorgyárban A szabászoknál visít a szalagfűrész. A nagyteljesítményű gépek mellett katonás rendben egymásra rakott konyhabútor-alkatrészek sorakoznak. garnitúrából a kereskedelem jelentős mennyiséget rendelt, az idén csak keveset: alig 40 Fenyő fűrészeltáru helyett — kenderpozdorj a Három órája járom kísérőmmel: Németh Károly igazgatóval a szolnoki bútorgyár műhelyeit. Naponta ötven konyhagarnitúra készül itt, félévenként hétezerhat- száz. — Évek óta foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy gyártmányainknál a méregdrága fenyő és bükk fűré- szeltárut hazai alapanyagú kenderpozdorja-lemezekkel helyettesítsük — mondja az igazgató. — Persze, a dolog korántsem olyan egyszerű. Az új terv, az elgondolás megvalósulását számos zavaró körülmény gátolja. A kender- pozdorja nedvszívóképessége nagyobb, mint a fenyőfáé. Számos kísérletet hajtottunk végre ennek igazolására. Kiderült, hogy a gyárból szállított kenderpozdorja-lemez — háromnapos áztatás után — 25 százalékkal növeli térfogatát. Duzzad. Gondoltunk egyet: a műanyag pórusait alapfestéssel elzártuk. Az eredmény meglepő volt. A festett kenderpozdorja csak 3 százalékkal duzzad, az impregnált réteggel ellátott pedig még kevesebbel: alig 1 százalékot dagad. darabot tudunk gyártani — mondja Németh Károly igazgató. — Célunk az, hogy ennél sokkal olcsóbb konyhabútorokat készítsünk. Ügy terveztük, hogy év végére legyártunk egy prototípust. Már megrendeltük a PVC élzáró-lé- ceket, zöld és sárga színűt. Négyezerötszáz folyóméter van raktáron. Az újtípusú konyhabútor fűszeresfiókjai is műanyagból készülnek. Terv szerint a jövő év elején, — ha a kereskedelmi szakemTérnyerés — üzemátrendezéssel A kenderpozdorja-felhasz- nálás új lehetőségeket teremtett. A műanyag-felhasználással kevesebb a munka a szabászatban és a gépházban is. — Kisebb fokú üzemátrendezést hajtottunk végre. A szabászoknál üzembe helyeztünk egy hidraulikus szalag- fűrészt, amellyel a kender- pozdorja-lapokat daraboljuk. Sajnos, az említett műanyag szívós, jobban koptatja a szerszám élét, s ezért egy műszakban többször kell élezni. De nemesak a szabászoknál, hanem az enyvezőben is csökken a munka. — Ezért egy részlegünk átkerült a szerelőműhelybe, hogy helyet adjon azoknak, akik a karospadokat, a szemetesládákat és a fiókokat készítik. — Kezdetbn a konyhabútor-alkatrészeket régi, mázoló eljárással alapoztuk le. A kézi munka termelékenysége alacsony volt. Üzemünkben van egy lakköntőgép, amit évek óta csak kísérleti célokra használtunk. Üzemátrendezés után ezt a gépet is bevontuk a termelésbe Naponta nyolcszáz alkatrészt alapozunk vele; — A kenderpozdorja a fényezett konyhabútorok gyártásánál már jól vizsgázott. Az idei Budapesti Ipari Vásáron — csupán műanyagból készített — fényezett, újvonalú konyhagarnitúrát állítottunk ki. Űj gyártmányunk sikert aratott. A vásár rendezőbizottsága aranyéremmel jutalmazta. A jelenlegi gépparkkal persze nem gyárthatunk fényezett konyhabútorokat. Üzemünk az egyre növekvő termelés miatt jelentős helyhiánnyal küzd. — A kenderpozdorja-lapokat csak a fenyő és bükk fűrészeltáru pótlására alkalmazzuk. — Természetesen -*• annak ellenére, hogy a díjnyertes berek is jóváhagyják — a prototípus után legyártunk egy 450-es szériát. Reméljük, addigra sokat fejlődik a hazai kenderpozdorja-gyártás és csak impregnált réteggel bevont lemezeket kapunk. A kísérletek is igazolták: ez sokkal jobb minőségű és nem annyira nedvszívó, mint a jelenlegi. Természetesen mi is arra törekszünk, hogy a gyártástechnológia fejlesztésével növeljük a munka termelékenységét és továbbra is javítsuk gyártmányaink minőségét. A. J. Közlemény A távbeszélőközpont bejelentő munkahelye távolsági beszélgetés bejelentése alkalmával 1961. évi szeptember hó 15-től tájékoztatást ad a várható várakozási időről, ha az élőre láthatólag egy óránál hosszabb lesz. Az előfizetők ezenkívül esetenként kapnak értesítést, ha az általuk kért távolsági beszélgetés kapcsolásának akadálya merül fel (például hívott fél nem jelentkezése, stb.). Az előfizetők tehát a távolsági beszélgetések sürgetését mellőzzék. A sürgetésnek eredménye egyébként sem lehet, mert az azonos osztályú (sürgős, igen sürgős, stb.) beszélgetések kapcsolása a bejelentés sorrendjében történik. A céltalan sürgetések azonban a kapcsolás menetét nagymértékben hátráltatják. Az előfizetők távolsági beszélgetések részére elsőbbséget csak akkor biztosíthatnak, ha azokat sürgősként, igen sürgősként, — vagy azonnaliként jelentik be. A távbeszélő központ az esetleges sürgetésekre a jövőben érdemleges választ csak akkor adhat, ha a hívó beszélgetését egyidejűleg sürgőssé, stb. minősítteti át, vagy ha a bejelentéskor a hívó kapcsolási számát esetleg hibásan jegyezték és a beszélgetés a sorrakerülés időpontjában ezért nem jöhetett létre. Postahivatal I A CÉL ELŐTT Meghívásos lovasverseny Kisújszálláson A városban öles plakátok hirdették: szeptember 2-án és 3-án meghívásos lovasverseny lesz Kisújszálláson. S valójában csak a versenyen derült ki, milyen sokan kedvelik ebben a szövetkezeti városban is a lovas-sportot. Mindkét napon többezres nézősereg előtt került lebonyolításra a fővárosi színvonalúnak beillő verseny. A város négy termelőszövetkezete társadalmi munkában, gyors ütemben, készítette el a több mint tízezer forint értékű akadályokat, s gavallér módon vállalták a versenyző lovasok és lovak ellátását is. Mert sok vendég érkezett erre a napokra Kisújszállásra. Ölbő az akadály fölött... Szűcs Jánosnak, a jászberényi MEDOSZ versenyzőjének egyik szép ugratása. lovaglást mutatott be a néző- közönség nagy tetszésére. A Kisújszálláson megrendezett első meghívásos lovas- versenyen nagy sikerrel szerepeltek a jászberényi lovasok. Szűcs János ölbő nevű lovával a kezdő lovasok díjugratásában első lett. Dévai Gábor a 120 centiméteres díjugratásban szerzett elsőséget. A budapesti Lovas Klub versenyzője Stelczer Viktor a 110 centiméteres díjugratást nyerte Zúzmara nevű lovával. A rendezőség véleménye az, — melyet Kiss István csapatkapitány és Váradi János vezetőségi tag tolmácsolt —, hogy a most megrendezésre került verseny tapasztalatai alapján máskor is tartanak hasonló találkozót. Annál is inkább, mivel tervbe vették, hogy Kisújszálláson állandó lóversenyteret létesítenek. Ezzel is szeretnék elérni, hogy a Kunságban — ahol tradíciói vannak a lovassportnak — ismét fellendüljön és egyre több fiatalt hódítson meg a „bátrak” sportja. Szöveg: V. V. Foto: Cs. F. (■•■■■■■■■■■■■■■■■■a — SZÉPEN HALAD az erdők ápolása az Erdészet területén. A Tisza hullámterében eddig 1000 hektáron végezték el a fák sor- és sor- közi kapálását a vállalat dolgozói. „Piaff” — „Passzás” — a díjlovaglás magasiskoláját mutatja be Hársvölgyi József Körmend nevű lovával. Szemnek is szép látvány a négyes fogat... a kisújszállási Ady Tsz fogatát Andrási Lőrinc főállattenyésztő hajtja. Itt voltak a budapesti Lovas Klub MEDOSZ, a jászberényi és a debreceni MEDOSZ sportkörök lovasai. Huszonhárom ugró ló, ötös, négyes, hármas és kettes fogatok vettek részt a meghívásos versenyen. Itt volt Hársvölgyi József is, aki Körmend nevű lovával magasszínvonalú díjZVANCEV: TILTJA A PEDAGÓGIA Kolja Gorelov, az általános iskola ötödik osztályú tanulója odament az apjához és a fülébe súgta: *— Papa, itt vannak ... a pénzért. — Miféle pénzért? Kolja nem tartotta becsületes eljárásnak, hogy apja a teljes tájékozatlanság álarca mögé búvik. Tegnap egy álló órán át bizonygatta, hogy mennyire helytelen elkülönülni az osztály egészétől, hiszen határozatot hoztak, hogy közköltségen vásárolnak ajándékot Ivan Grigorjevics- nek, az osztályfőnöknek. Kolja huncut holdvilágképén a szemrehányás ritkán látható kifejezése tükröződött: — Papa... Pjotr Nyikolajevics Gorelov, a pedagógiai főiskola magántanára, végre abbahagyta doktori disszertációjának olvasását, amelyet az elkövetkező napokban kellett megvédenie, és mérgesen kifakadt: — Már részletesebben kifejtettem neked, hogy nem kötelező a tanerőnek értékes használati tárgyakat ajándékozni. Tiltja a pe-da-gó-gia. Kolja tapasztalatból tudta, hogy a pedagógia megemlítése viharfelhőket jelez: apja nemsokára felemeli a hangját, sőt az is megtörténhet, hogy az asztalra csap. Kolja helyzete reménytelennek látszott. Két osztálytársa — mindkettő knnyeráló — ott sugdolózott az előszobában és pukkado- zott a nevetéstől. Kolja könyörgő tekintetet vetett atyjára és az ajtóra mutatott. — Hát ez gyönyörű! — szólt hangosan, és Kolja érzése szerint ellenséges hangon Pjotr Nyikolajevics. — Hadd hallják ők is! A kuncogás hirtelen abbamaradt az előszobában. — Csak hadd hallják! Sőt, így még jobb lesz: fáradjanak beljebb, fiatalemberek! Igen, igen, nagyon kérem, fáradjanak beljebb. Pjotr Nyikolajevics haragra gyúlva, az ajtóhoz sietett és betuszkolta dolgozó- szobájába a két vonakodó gyerkőcöt. Az egyikben Oleg Sapovalovra, az adjunktusa fiára ismert, a másik meg a dékán gyereke volt: Vaszja Nalivajko. — Akárcsak Gogol énekes koldusai, házról házra járnak, és lángost, barátfülét meg kolbászvéget kunyerálnak! — Kolbászvéget! — fortyant fel a mindig jókedvű Vaszja, az iskola neves labdarúgója. — Mi a „Nyári éj Andalúziában” című festményt akarjuk az osztályfőnökünknek ajándékozni, nem pedig kolbászt. — Ezer rubelbe kerül a kép a „bízásban — hencegett Vaszja. — Majdnem annyiba, amennyibe a legjobb futballcsapat vándorserlege! — Nem „bizár’ -ban, hanem bizományi áruházban. Ronda jassz-nyelv — ráncolta homlokát Gorelov. — Egyébként egyremegy. Adott esetben semmi elvi különbséget nem fedezek fel a kolbászvég és a ti ostoba „Andalúziá”-tok között! Semmiféle különbséget! A felháborodott Pjotr Nyikolajevics rágyújtott, bár felhagyott a dohányzással, és már vagy öt órája hozzá se nyúlt elegáns ezüst cigarettatárcájához. A tárca annak a nagyfontosságú napnak az emlékét őrizte, amelyen kandidátusi disszertációját megvédte. — Egyébiránt szeretném tudni — harsogta őszinte érzéstől hevítve — osztály- főnökötök elvileg beleegyezett-e, hogy ajándékot fogadjon el a tanítványaitól? — Tavaly még nem egyezett bele! — jelentette ki ünnepélyesen Kolja. — Semmi pénzért nem a<uirt beleegyezni De mi kórusban kiáltottuk: „Fogadja csak el. Ivan Grigorjevics, nincs abban semmi!* Erre belátta, hogy nincs mit tennie, és elfogadta az ajándékot. — Akjcor írókészletet vettünk neki <=* emlékezett vissza büszkén Vaszja Nali- vajkó. — A Fontanka-hidat ábrázolta és mindegyik sarkán egy paripa ágaskodott. Az osztályfőnök egész évben elégedetten járt-kelt. pompás lovak!” — mondogatta. — Az „Andalúziái éj” többet ér a ti híres írókészleteteknél — szakította félbe csúfondárosan Oleg Sapovalov. — Tessék elképzelni a négy paripa felvonulását a tintatartók körül! — No, mi lesz? — kérdezik váratlanul. — Állja Kolja a szavát? Még húsz ház hátra van. — Várjatok csak! Kolja apja leültette a gyerekeket és lendületes szónoklatba kezdett. — Az ajándékozás helyénvaló jó barátok között, de a függő viszonyban lévő személyek ajándékában mindig van valami célzatosság, kényszeredettség... Az atya hosszasan beszélt, megemlékezett Gogol polgármesteréről, aki Onuf- rij és Anton napján egyaránt megünnepelte a nevenapját, holmi „ajándékok” kedvéért, továbbá megemlékezett ugyanezen szerző törvényszéki bírójáról, akit kizárólag agárkölykökkel lehetett megvesztegetni ... Lendületes szónoklatát így fejezte be: — A múlt maradványainak szentesítése a tanintézet falai között: megalázó a pedagógusra nézve, és döntően, döntően tiltja a pedagógiai Mint mindig, Kolja összerezzent a jól ismert szó hallatára. Az atya nagyot sóhajtva elhallgatott és visszaereszkedett a karosszékbe. Vaszja Nalivajkó és Oleg Sapalov úgy álltak, mint akik parancsra várnak. — Most már belátjuk — szólalt meg reszkető hangon Vaszja —, hogy ez bizony megalázó, nagyon megalázó szokás. — Máris megyek és szólok a papának — mondta határozottan Oleg —, nehogy meghívja a bácsit vacsorára. “ Engem? — kérdezte Gorelov értetlenül. Oleg zavartan bámult rá: — Hát nem is tetszik tudni? Koval- jova, az egyetemi büffésnéni mondta, hogy a papa gyűjtést indított a tanszéken és... Oleg észrevette, hogy Gorelov elvörösödik, mire végleg belezavarodva düny- nyögte: — ... Abból az alkalomból, hogy a bácsi eddig kandidátus volt, most meg doktor lesz... — Arany karórára gyűjtenek — fitogtatta jólértesültségét Vaszja. — A kandidátusi címhez ezüst ajándék, mondjxik cigarettatárca is megjárja, de a doktori címhez már arany dukál. Még valami eszébe jutott: — És az a... hogy is hív jóit... Az a hivatalos po... po... poppá. — Oppenens — súgta Oleg. — ... még az is hozzájárult. Száz rubelt adott! Csak azt nem tudom, ha mégis belövi a gólt a bácsinak, akkor visszakapja-e a pénzt? Régen elmentek a fiúk, de az egyetemi magántanár még mindig mozdulatlanul és hallgatagon ült a karosszékben. Kolja egy „Ogonyok” fölé hajolt és úgy tett, mintha egyetlen gondja a keresztrejtvény-fejtés volna. Végül mégiscsak felpillantott és látta, hogy apja elmé- lyülten nézegeti a tompafényű, pompás ezüst cigarettatárca fedelén lévő sok-solc monogramot. — Ez a Kavaljova — szólalt meg az apa és zavartan mutatott egy kacskarin- gós aláírásra — ez a büfésnő igazán rokonszenves teremtés. Pjotr Nyikolajevics letette, majd a zsebébe csúsztatta a tárcát. — Fogd — mondta és Kolja kezébe nyomott egy huszonöt -ubeles bankót — menj és add oda a ... kunyerálóidnak. Elfordította fejét és sóhajtva hozzátette: — Hiába, a szokás az szokás. És megszegni nem szabad, mert tiltja a pe-da- gó-gia!
