Szolnok Megyei Néplap, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-03 / 208. szám
Í961. szeptember 3. STOI.NOK MEGVET IHIPLAr 3» A betakarítási verseny, és idegen vonásai Ilyen korán nem végeztünk még az aratással-csép- léssel, mint az idén. Nagyon1 jó tudni, hogy termelőszö- j vetkezeti gazdáink, állami' gazdasági dolgozóink, trak-! torosaink olyan szorgalma-! sak voltak. Amerre megy az ember a megyében, szemet—( szívet megnyugtató látvány ( fogadja. Nincsenek össze-1 aszalódott búzakeresztek a' földeken, s a nyári szántások óriási lepedője fedi mindenfelé a tájat. Kiss Lajos elvtárs, a tisza- szöllősi Petőfi Tsz párttitká-j ra azt mondta a közelmúltban: Ez a gyors munka annak köszönhető, hogy egész nyáron kedvező volt az idő-! járás, másrészt pedig annak,! hogy növekszik a szövetke- j zeti gazdák gyakorlata a kö-: zös munkában. Mindez helyt-! álló. Emellett azonban segített még valami: a betakarítási munkaverseny. — Me- , gyénkben szinte egyik nap-! ról a másikra csapott fel e verseny heve és munkánkat] végig kísérte az utolsó szem1 gabona raktározásáig. Ez a gyorsan, jókedvvel végzett munka is alapja an-i nak, hogy most mindenfelé] nagy bizakodással beszélnek az év várható gazdasági: eredményeiről. De éppen] mert hasznos, jó volt ez a j nyári munkaverseny, meg kell mondanunk azt is: voltak a versenynek nem kívánatos „mellékzöngéi”. — Az igazi szocialista munkaversenytől idegen vonások, vadhajtások is nőttek, amelyeket kíméletlenül le kell nyesegetnünk azért, hogy egy újabb versenymozgalom még eredményesebb lehessen. Tanulság mindenekelőtt az, hogy a verseny szelleme nem jutott el mindenütt a dolgozó emberek közé. Helyenként — főleg egyes községekben, de több termelőszövetkezeti alapszervezetben is — csak addig jutottak .el, hogy kitűzték a célt: versenyezzünk, s meghatározták az időpontot és a jutalmakat. De arról, hogy a verseny előnyei elsősorban a termelőszövetkezetben hatnak majd, keveset beszéltek. Ebből adódtak olyan nézetek, amellyel az egyik kengyeli termelőszövetkezetben máig sem tudott megbirkóz-j ni a pártszervezet. Az embe-! rek azt mondták: ha verse-] nyezünk, nagy megterhelést, | több megfeszített munkát' vállalunk magunkra. Pedig így is, a tőlünk telhető legtöbbet tesszük a gyors betakarításért. Ebben a tsz-ben a párt-' szervezet és a szövetkezeti vezetők nem voltak elég következetesek. nem bizonyították be az embereknek, hogy a verseny nem .több, nehezebb munkát jelent elsősorban. hanem okos, jó szervezést, a munkaerő leggazdaságosabb felhasználását. Azokban a tsz-ekben, ahol| tartózkodás, vonakodás volt, a pártszervezetek nem tettek meg mindent azért, hogy; eloszlassák az ilyen tévhitet. A kifogásokat, kételyeket elég sok helyen elfogadták,1 s nem segítették megfele-; lően, hogy a sok ferde vélemény között a közösért érzett felelősség egyenes utat törhessen magának. A kétpói Szabadság Tsz- ben Peres János elvtárs, a párttitkár például azt mondta a verseny szervezésről: nem akartuk vele elmélyíteni a brigádsovinizmust. Lehet-e a szocialista munkaversenyt, az emberek nevelésének egyik leghatósabb módszerét e2zel «visszatartani? A sovinizmus mélyülésének — ha ilyen valóban van — határozottan elejét kell venni, mert az lépien-nyo- mon hátrányos következményeket szül. De az emberek érdekeit szolgáló munka közbeni vetélkedést kár volna azonosítani a kicsinyes brigádsovinizmussal. Néhány helyen elítélendő és megengedhetetlen módját is tapasztaltuk a „versenyzésnek”. Voltak községek, sőt járás is, ahol a versenyszervezésben való elmaradást „ügyes” jelentésekkel próbálták kiigazítani. — A jászfelsőszentgyörgyi Petőfi Tsz-ből a járási tanács által kiküldött területfelelős napokkal előbb jelentette a megyei szerveknek, hogy befejezték az aratást. A valóságban azonban még napok múlva is arattak. A „versenynek” ez a módja ártalmas mindenekeiőtt azoknak, akik résztvesznek a munkában. A hamis jelentések nyilván osságrahozatala után úgy vélik — joggal —, hogy a község vezetői tőlük függetlenül, a maguk javára dolgoznak. Semmibeveszik őket, s nem velük, hanem nélkülük, a tények ellenére akarnak a jó vezetők képében tetszelegni. Az a vezető — szerencsére kevés ván ilyen —, aki így tör előre, nem csodálkozhat, ha újabb nagy feladatok idején nem követik szavát, bizalmatlanok lesznek iránta. Ott, ahol az aratási-csép- lési versenyt nem szervezték meg jól, vagy kisehb-na- gyobb kozmetikázással helyettesítették, az emberek nevelésének nagy lehetőségéről mondtak le. Nem ismerték fel, hogy a -jelentős gazdasági eredmények mel-1 lett a versenymozgalommal; az emberek felelősségérzetét ] is növelhetik. Hisz a most] sikeresen lezajlott verseny célja nem csupán az volt, hogy a megjelölt időre percnyi pontossággal elvégezzék az aratást-cséplést. Ennél jelentősebb eredmény az, hogy a versenyben való részvétellel. a valóban derekas munkával a szövetkezet, a közös ügye mellett tettek hitet, az emberek. Ennek az értéke mázsákban, tonnákban, forintban nem fejezhető ki... Borsi Eszter A román lapok vezető helyen foglalkoznak a román párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatásával Bukarest (MTI). — A szombati román lapok vezető helyen számolnak be a román párt- és kormányküldöttség budapesti megérkezéséről. Részletesen tudósítanak a küldöttség lőkösházi, szolnoki és budapesti fogadtatásáról. Teljes terjedelemben közlik Kádár János és Gheorghiu-Dej üdvözlő beszédét. Közlik, hogy a küldöttség tagjai pénteken látogatást tettek Dobi Istvánnál, ahol a magyar és a román államférfiak megbeszélést folytattak. Közlik továbbá, hogy Dobi István ebéden látta vendégül a román párt- és kormányküldöttséget és télié* terjedelemben Ismertetik Dobi István és Gheorghiu- Dej pohárköszöntőjét. Hírt közölnek a magyar hősök emlékművénél, a román hősök emlékművénél és a szovjet hősök emlékművénél. tartott koszorúzási ünnepségről. Közlik, hogy az MSZMP Központi Bizottsága és az Elnöki Tanács pénteken este díszelőadást rendezett az Operaházban a román pártós kormányküldöttség tiszteletére. A lapok fényképeket közölnek Kádár János és Gheorghiu-Dej elvtársról és a küldöttség üdvözlésére a Nyugati-pályaudvar előtt összegyűlt többewa budapesti termelékenyebb ezáltal a munka. — S mikor alkalmazzák majd széles körben ezt a módszert? — Jövőre. Most épül egy új kompresszorház, 1962. első félévében lesz kész. Eleget téve az invitálásnak. megnézzük az építkezést is. Közben négy-öt kilométerre eltávolodtunk a menyecskevölgyi munkásszállótól. Innen már belátni Menyecskevölgy. Mennyi kedvességet, melegséget, sőt vidámságot sejtet ez a név. Valójában azonban mást takar. Kopár szöcskelegelőket hordozó dombok vetik itt össze hátukat. Semmitérő, meredek kapaszkodók. A felszín fukar, de bőven fizet a mélység.., Néhány évvel ezelőtt mangán után kutattak, s olajat találtak. Itt, Demjén közelében lefúrták az első kutat, aztán a többit. Mk már a Gyöngyösről Egerbe utazókat lépten-nyomon az. olajkutak méltóságteljesen bólogató himbája köszönti. Dienes elvtárssal, a szolnoki Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat itteni üzemmérnökével járjuk az olajmezőt. A Menyecskevölgyben takaros kis munkásszálló fogad bennünket. Víz, villany, gáz bevezetve. — Minek ide, a határba, munkásszálló? — Messze van Demjén, s Eger is. Nem annyira a kilométert, mint inkább a fáradságot tekintve. Ha beáll az eső, vagy beköszönt a fagy, nehéz a közlekedés. Előfordult például, hogy a télen egyik lánctalpasunk elindult, s a völgyben kötött ki. A meredek lejtőn nem lehetett megállítani... A munkásszálló mellett olajtartályok sorakoznak. Előkerül Nádasdi Miidós, a kútkezelő. Javakorabeli, tenyeres-talpas ember. Mint később megtudom, sokmindent megpróbált már. Sokat járt napszámba, majd — mint annyi másnak — neki is az rüt sor. A munka lényege: nagy nyomással olajat préselnek a rétegbe, repedést idéznek elő benne, majd homokot nyomatnak oda, ezzel „dúcolva” alá a réteget. így az olaj útja szabaddá válik, könnyebben jut a kútba. Szerencsés esetben a kút hozamát ötszörösére is felemelhetik e módszerrel. A völgyből felfelé. kapaszkodva, több olyan kutat találunk, ami még nincs bekötve a hálózatba. — Miért? talmazó réteg. — itt alig 2— 30Ú méterről tör fel az olaj. A kutaknál ezért boldogulunk négytonnás himbákkal. Az Alföldön ezeknek nem vennék semmi hasznát. Érdekes szerkezetet pillantunk meg az egyik kúton. A himbának, a nagy szerkezetnek semmi nyoma. — Mi ez? — Hidraulikus rudazat- mozgató — magyarázza az üzemmérnök. — öt kútra szereltünk fel ilyet himba helyett. Előállítási költsége jóval kisebb, mint a himbának, kisebb a balesetveszély, is. Nálunk rhó-st folyik az üzemszerű - pfóba •' ezzel a módszerrel. — Ez a jövő? Válasz helyett int az üzemmérnök. — Jöjjenek csak, mutatok valami érdekeset. Elindulunk a lejtő oldalában kapaszkodó, lehorgasz- tott fejű himba felé. Egerbe. Ezen a részen is kút kút után, S a kutak között fúrótornyok. Az ölajmező keleti része" még nincs lezárva, s a kutatófúrások mellett sűrítik a kutak számát is. A kompresszorhóz alapjai mdazatmozgató. mellett új tankállomás. Beszélgetésbe elegyedünk az ottani munkásokkal. Életkörülményeikről ' faggatom őket. — Ebédhez hogyan jutnak? — Messze van a telep, s oda is Egerből hordják az ebédet — mondja Tamás József. ......... w» —; .Némérdemeá. eljárni érte. munká.ssZehdvitsÖt eszünk helyette •— kontráz Vas? Miklós. — Az mi? — Zsíroskenyér paradicsommal. — Többen jöttünk Zalából — panaszolja Varga Ferenc. — s évek óta nem jutunk Nádasdi Miklós menyecskevölgyi kútkezelő munka közben Ilyen a hidraulikus A bányásznap tiszteletére üze mbe helyezett új tankállomás olajmező adott biztos kenyeret. Mellettünk, az egyik betonkádban sűrű, kenőcsszerfl olaj. — Hogy tudják ezt vezetéken szállítani? — Mivel igen könnyen dermedő olaj van itt, s már plusz húsz fokon is sűrűsödik, hatvan fokra fel kell melegítenünk, s úgy nyomatjuk tovább. — Az állandó lakók mellett érkeznek-e néha vendégek is a munkásszállóba? — Néha még szűknek is bizonyul a hely — veszi át a szót az üzemmérnök. — Ré- tegrepesztéskor például a dunántúli kollégák itt szállnak meg. Ezt a munkát csak ők tudják elvégezni, nekik van hozzá megfelelő berendezésük. S azután —> mint az olaj- bányászatban laikus embernek — elmagyarázza, hogy a rétegrepesztésre a kutak ho- csökkenésekor kePihen a himba, — segédgázasra szerelték át a kutat — Ezen a részen kisebb a kutak hozama, s az olaj mi-’ nősége sincs olyan, mint az újabban feltárt területen. Érthető, hogy elsősorban annak kiaknázását szorgalmazzuk. Utunk közben az egyik kút- nál háromágú bak alatt szorgoskodó embereket pillantunk meg. — Mit csinálnak ott? — Parafintól tisztítják a kutat. — Meddig tart az ilyen munka? — Általában tizennyolc óráig ezzel a módszerrel. De van egy gépi berendezésünk, s azzal hamarabb készen vagyunk. Fotóriporterünket is elkapja a szakmai kiváncsiság, s megkérdezi: —- Milyen mélyen vannak itt a mélyszivattyúk? — Itt .van a legsekélyefcb mélységben az olaj. Az Alföldön általában kétezer méteren húzódik az olajat tar— Ezt a kutat kísérletként segédgázosra szereltük át. E módszer feleslegessé teszi a szivattyút, ezért áll a himba. Azon az elven alapszik lényegében ez a kitermelési módszer, mint a szódásüveg működése. Gázt nyomatunk a kútba, s az hozza fel az olajat. Meg is nyitja a gázcsapot, s néhány perc múlva már folyik az olaj a tartályba. — Nem kell sok magyarázat ahhoz, hogy megértsük: sokkal könnyebb, üzembiztosabb és lakáshoz. Két gyermeke van, de nem hozhatom e őket, mert a 300 forintba kerülő „szoba" olyan kies hogy alig férek be. Egyedi panaszok ezek? Korántsem. S az ilyen tények még elismerésre méltóbbá teszik a szakmához való ragaszkodást. azt, hogy ezek derék emberek vállalna! minden áldozatot, s fárad*v - tatlanul munkálkodnak ólaim- mosításán. Simon Be* Fotó: Csikós
