Szolnok Megyei Néplap, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-26 / 227. szám
1961; szeptember 26. SZOLNOK MEGYEI NEPUr 3 A „nyakbaakas&tós66 vetéstől — Szüreti bői Földváron V a tárcsás vetőgépig Nagy az árokszállási határ, és olyan sima, mint az ember tenyere. A több ezer hold földből majd ezerötszázat az Űj Barázda Termelőszövetkezet mondhat magáénak. E területnek egyharmadán kell most ősszel földbe tenniök az új életet adó magot. * Egyenletes sebességgel dolgozik a vetőgép, szórja a magot a tábla egyik végétől a másikig. A munkagépet Farkas Józsi bácsi kezeli, akiről azt mondják a szövetkezetiek, hogy: „világéletében kitűnő gazda volt”. Egyébként ő a gazdaság ellenőrző bizottságának elnöke is. Beszélgetni vele csak egy cigarettaszünetre ültünk le... — Alapító tagja a szövetkezetnek? — Á... csak 59-ben léptem be két hold földdel. Az egyik itt van az első dűlőben, a másik a gyümölcsös mellett... — Aztán megszokta-e már a közöst? — Könnyű a jót megszokni... mert ugye, ha csak a vetést vesszük: mi ez a régihez képest? — Kutyafüle! Az ember áll a vetőgépen és csak a fordulókban igazít rajta, régen meg.« — ? — Nyakam közé vettem egy véka búzát, oszt kézzel szórtam a magot. De ahhoz is kellett ám szaktudás! — Igazán? — Apám azt tanította, hogy ha bal lábbal lép az ember, markol, ha jobb lábbal lép, szór... egyenletesen, hogy az ívek egymást terítsék... így ni... — és már mutatja is a vetőember görnyedt, ritmikus, egyforma mozdulatait. Szinte látni vélem nyakában a zsákot, s kezéből a földbe hulló életet. — Nem volt ez könnyű dolog — szólok, amikor látom, hogy a véleményemre kíváncsi. — Hm... estefelé már igen csak macerálta az ember vállát a spárga, mert hogy azzal kötöttük föl a zsákot... — Itt a szövetkezetben már nem is vetnek kézzel? — Hát tavaly vetettünk, mert sok volt az eső, de ha í minden jól megy, ebben az esztendőben egy szemet se... csak géppel... ezzel a jó kis masinával-e... * Tavaly az Üj Barázda Termelőszövetkezet egy RS—OSes traktort vásárolt nyolc munkagéppel. Közel kétszázezer forintot fizettek érte, de megéri... ez a gép is a búzát veti, a jövő évi kenyérnek valót. Fiatalember ül a gépen: André Jenő. ö szintén 1959-ben lett a szövetkezet tagja, de amikor megkérdezem tőle, tudna-e kézzel vetni, elneveti magát: — Lehet, hogy tudnék... de inkább géppel dolgozom... ehhez szaktudás kell... ismerni kell a gép minden porci- káját... meg aztán ez a gép megkönnyíti az ember munkáját, s nekünk ez a célunk... és erre valók a gépek! Nem igaz? Szószerint így mondta! És beszédéből érződött, ez a fiatalember már nem a régi jászsági parasztember. A géppel nemcsak a „nyakba- akasztós” vetés ideje múltéi, hanem az emberek is mások lettek... — Tudja mennyit vetek én el most ősszel? — kérdezi hirtelen: — ? — Kétszázhatvan holdat. Mikor tudta volna ezt egy kisparaszt kézzel elvetni? Most nyújtott műszakban dolgozom és október közepén már el is felejtem, hogy vetettem az idén... * Nagy az árokszállási határ és olyan síma, mint az ember tenyere. Ebből a hatalmas területből majd ezerötszáz holdat az Űj Barázda Termelőszövetkezet mondhat magáénak. E területnek egyharmadán géppel teszik földbe ezen az őszön az új életet adó magot a szövetkezet gazdái. Varga Viktória Érleli a szőlőt a vénasszonyok nyara, a ballonkabát még a szekrényben lóg, és mégis itt az ősz. Az akácok sárguló levelei, a naptár is ezt mutatja, no meg Tisza- földvár szombat estéje. Bál volt, méghozzá szüreti bál Földváron szombat éjszakáján. A művelődési otthon udvara kettős kupolát kapott ezalkalomból, az égi kupola alatt az udvart hatalmas sátor borította. A sátorból a „Triz” zenekar melódiáira este hattól, reggel négyig ropta a táncot több mint félezer földvári, martfűi, homoki, s a környék sok más községéből eljött fiatal és kevésbé fiatal pár. A lacikonyhák felöl friss hurka, sültkolbász és egyéb ínyenc illatok, valamint a söröshordók glédája jelezték: nemcsak táncoltak, de ettek, ittak is megyénk idei első szüreti báljának vendégei. Az örömbe persze egyeseknek üröm is vegyült. Az a fiatalember például (akinek nevét férfi-szolidaritásból nem írjuk ki), bizony nem igen örült, mikor 20 forintot — ; vagyis felemelt bírságot — j kellett fizetnie a csinos csősz- i lánynak, mint a legelső raj- i takapott „szőlőtolvajnak”. ; Aztán ő is megbékélt sorsá- j val, mikor meggyőződött arról: a többi „tolvajok” is megbűnhődtek előbb vagy utóbb, ha olcsóbban is „kapták” meg a szőlőt, az almát a csőszöktől ét • csőszlányoktól. Jó volt, jól sikerült Szolnok megye első szüreti bálja — mindenki erre szavazott szombat este Földváron. Kívánjuk, legyen a többi szüreti bálon is olyan jókedv, olyan édes szőlő és olyan sok csinos csőszlány, mint az elsőn! Egy jólsikerült kiállítás Ez év nyarán a karcagi _ Lenin Termelőszövetkezet I honismereti szakköre megbeszélésre gyűlt össze. A szakkör tagjai tsz fiatalok, fogatosok, növényápolók, adminisztrátorok nagy figyelemmel hallgatták Somogy- vári Imrét, a kör vezetőjét. — Tízéves a szövetkezetünk. Valami nagyon szép kiállítást kellene rendeznünk, ahol bemutatjuk: honnan indultunk és hová érkeztünk. A lelkes fiataloknak nem is volt szükségük több biztatásra. Hát még amikor a szövetkezet vezetősége közölte, hogy 8 ezer forintot bocsát rendelkezésükre a tárgyi kiadásokra. Működésbe lépett a szövetkezet asztalos és villanyszerelő részlege. Megindult a gyűjtés, régi okmányokat, szerződéseket, az első belépési nyilatkozatokat gyűjtötték össze. Aztán ösz- szeültek a tudós Szűcs Sándorral, a múzeum vezetőjével. őrá várt a feladat, hogy a gyűjtött néprajzi anyaggal kiegészítse, aláhúzza mindazt az eredményt, amelyet a tsz ez alatt a tíz év alatt elért. A kiállítás megszületett és mi áhítattal járjuk végig termeit. Tisztelettel adózunk a hősi erőfeszítésnek, amely szinte a semmiből teremtett virágzó, életképes mezőgazda- sági nagyüzemet, amely még az ellenforradalom pusztító csapásaitól is tapasztalatokkal gazdagodva, erősen került ki. Minderről lapunk olvasói sokszor értesülhettek. Több ízben megemlékeztünk munkájukról, sikereikről, küzdelmeikről. Jól ismerjük ezt az élenjáró szövetkezetét. — S mégis új és érdekes az, amit róluk összegezve nyújt a kiállítás. Jó módszer az összehasonlítás. Ezt hajtották végre következetesen az összeállítók. Láthatók a zsuptetős házak, a régi pákász-szer számok, amelyek a Karcag környéki Ahor megpihen a szárnyaskerék Élet a szajoli tsz-ben s a vasútállomáson Feszülő izmű férfiak vil- lázzák vagonok mélyéből pótkocsik ölébe a fehérlő répaszeletet. Még szinte indulásra sem mordul a traktor, s már tovagördül — hosszú kocsisorral háta mögött — a mozdony. Amonnan tehergépkocsi közeledik, mintha az Alcsiszigeti Állami Gazdaságé lenne... Az autó szarvasmarhát szállít. Fékek nyikorognak a szélső sínpáron; szerelvény áll be, hogy messze földre vigye a Göngyölegellátó Vállalat termékeit Nappal és este — nemritkán vasárnap is — tekintélyes forgalmat bonyolít le a szajoli vasútállomás. A Vörös Csepel Tsz gazdái állandó kuncsaftjai a vasútnak, noha számos terményük, termékük gumiskocsin, teherautón hagyja el a közös birtokot A napraforgószállításban — torkos varjak, nyulak, gerlék lelke rajta — nem görbült meg a tengely... ötven holdról alig négyszáz méter- mázsa került a teherkocsikba. Annál szebben — öt métermázsájával — hozott a 25 holdas mák. A kiöregedett, gyomoskás hereföld megadta a tőle telhetőt; 120 holdról összesen 150 métermázsát Csudásan fizetett a víztől messze vetett, így szárazon művelt cukorrépa. 120 holdból eddig húszat szedtek fel; annyiszor 290 métermázsát mutatott a mérleg. Tanulságul hadd jegyezzük fel, hogy a répa 33—40 centiméteres mélyítőszántás után került földbe, holdanként 150 kilogramm műtrágyát, négyszeri kapálást kapott A Terményforgalmi Vállalat embere együtt — s nem ok nélkül örült gazdákkal a kukorica láttán. A szárazművelésű területeken 38 métermázsa mutatkozik csövesben; az öntözött 180 holdon azonban 80—85 métermázsa. A tengeri sem kapott 33—40 centiméternél sekélyebb szántást. Gyomtalanítását 30 holdon Simazinnal végezték; a többiben kétszer forgatták meg a kapát. Jócskán adott munkát a vasűtnak a kertészet is. Egyedül exportdinnyéből huszonnyolc vagon telt meg. Ezen kívül eddig mintegy 900 000 —1 000 000 forint értékű áru indult útnak a kertészetből. Ebben a negyedévben még kocsisor-szám kerül ki jó fa lat a szajoli Vörös Csepel Tsz-ből. Háromszáz libának illő lesz 24 métermázsát nyomnia; hetvenegy hízómarha súlya 355 métermázsa, 163 sertésé pedig 173 métermázsa lesz. S mindez a szajoli állomáson kerül vagonba... ... ott, ahová esztendők óta kérik a háború alatt elpusZ' tűit, úgynevezett élőrakodó megépítését a vasútasok. Ezek az emberek az utóbbi években nagyonis közel kerültek a szocialista mezőgazdasági nagyüzemhez, hiszen számtalan vasutas-feleség tsz-tag lett. Teljesen egyetértünk a vasútiak javaslatával: a MÁV mielőbb építtesse meg az élőrakodót, mint nemrég Jász- boldogházán. Biztosabb gyorsabb, s természetesen eredményesebb lenne úgy a munka. Pusztán kíváncsiságból megkérdeztünk néhány hozzáértő vasutast, valón mit jelent a mezőgazdaság számára a szajoli állomás. Évente — nem sok hijján — harmincezer tonna súlyú szállítmányt; beleértve a jószágot, terményt, mésziszapot, műtrágyát. Számszerűen kevesen ismerik ezt az adatot; mégis nagy a vasutasok becsülete a szajoli gazdák előtt S a gazdáké is a vasútiak szemében..., ... különösen azóta, hogy híre szaladt: az eddigi eredmények alapján 39 forintot érő a harmincnégyre tervezett munkaegység. — b. z. —• mocsaras területeken biztosítottak szűkös megélhetést az itt nyomorgóknak. Az egyik tabló előtt ott az eke, az egyszerű, egy késes, lófogatú eke, amellyel az első közös barázdát szántották. S nem messze tőle azoknak a traktoroknak, modern mezőgazdasági gépeknek fényképei, amelyekkel ma művelik meg a végtelen táblákat Egy szekrényben belépési nyilatkozatok. Egy táblán az alapítók nevei. S a pákász-szerszámok mellett elektromos halászókészülék. És hogy az újarcú parasztság másképpen, teljesebben él, mint régen, megtekinthetők a sport-mozgalomnak, a kulturális rendezvényeknek díjai, a Lenin Tsz táncosainak, színjátszóinak fényképei. Képek a hangversenyről, amelyet a szövetkezet rendezésében Jeanne Marie Darré francia zongoraművésznő adott. Mikola Miklós parasztfiatalnak két jólsikerült fest-' tnénye S a nagyon kedves emlék: Hruscsov elvtárs látogatása, Sevcsenko elvtárs tanácsai. Képek, grafikonok a tanácsok nyomán elért többlettermésről. Az egyik sarokban a múzeum néprajzi gyűjtéséből származó béresszoba, amely csak úgy árasztja magából a kétségbeesett nyomorúságot. Mellette a tsz- tagok újonnan épült, villaszerű lakóházainak képei. Azután a termel vények! Súlyos kalászú búza, árpa, nagyszemű rizs, egy szekrényben kilenc serleg négy vándorzászló 18 plakett, különböző dísztárgyak. S ezt mind a jó munkáért kapták. Tíz évvel ezelőtt néhány parasztember új életet kezdett Karcagon. S most a világ érdeklődik munkájuk iránt H. X. C A PÁRTÉLET HÍREI Karcagon szeptember 12én, Jászberényben szeptember 14-ér tanácskoztak az alapszervezeti párttitkárok a vezetőségválasztás feladatairól és az időszerű mezőgazdasági munkákról. Szeptember 15-én a törökszentmiklósi, 18-án a jászapáti és jászberényi járási pártbizottság is ilyen céllal hívta össze a községi és alapszervezeti párttitkárokat, akikkel az alapszervezeti vezetőségek újjáválasztásáról és az őszi munkákról tanácskoztak. * Tiszatenyőn szeptember 8- án, Kuncsorbán 13-án. Tisza földváron pedig 23-án pártnapot tartottak az időszerű nemzetközi kérdésekről. Az érdeklődést tanúsítja, hogy Tiszatenyőn százaúszar. Kuncsorbán kétszázötvenen. Tiszaíö’d'/áron pedig hetven pedagógus hallgatta meg a tájékoztatót. * Az MSZMP Kunszentmártoni Járási Bizottsáaa szép tember 15-én összehívta a termelőszövetkezetek párttitkárait és elnökeit az 1962-es tervfeladatok megvitatására. A jelenlévők a legsürgősebb feladatokról, az őszi munkák elvégzéséről is érdemben tárgyaltak. * Szolnokon a 111. pártalap- szervezet augusztusi taggyűlésén határozatot fogadtak el arról, hogy a körzet párttagjai részt vesznek az úttörőváros építésében. Azóta három alkalommal mintegy negyven párttag végzett társadalmi munkát. S annak ellenére, hogy az alapszervezet tagjai jórészt idős emberek, a további segítség- adástól sem zárkóznak el. • A jászberényi járási párt- bizottság a közelmúltban összehívta a járási és községi nőtanács vezetőit, s az asz-. szonyoknak az időszerű nem-j vetkőzi kérdésekről tartottak j tájékoztatót. » 1 Ropják a táncot a csőszök — de azért kötelességükről sem feledkeznek meg. A következő pillanatban hol az egyik, hol a másik „bírságolja" meg derűs nevetés közepette a „nótárius szőlőtolvajokat". Jól esik a pihenő, a beszélgetés a két tánc közti szünetben. És hát olyan sokmindent el lehet mondani néhány perc alatt Lehet, hogy az eszmecsere másnap, vgy később majd folytatódik1 Tánc közben. Ez a képünk már az éjfél utáni hangulatot örökítette meg. Íme, egy csinos „szőlőtolvaj". A fotoriporter is „lencsevégre" kapta a „bűnöst”. aki a következő pillanatban már szánta- bánta cselekedetét — és fizetett. Pár perc múlva azok fizettek, akik előbb nevettek rajta... 1 Szöveg: Bubor. Fotó: Nagy Zs,
