Szolnok Megyei Néplap, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-24 / 226. szám

1961. szeptember 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Megsárgult a Ki aúf száll ásón Juhász Gyula „szeptemberi bágyadt búcsúzójának” őszi hangulatát idézi a nyártól el­köszönt határ. Helyenként már kaszára érett a rizs. mely más táblán még sze- metpihentetően zöldellő. Alig hüvelyknyinek látszik innen — Kisújszállás központjától hat-hét kilométernyi távol­ságban — a templomtorony. Balról szürkésfehér műtrá­gyát lapátol valaki a szekér­derékból a gépbe; jobbfelől lassú cammogással cséplőgép tart a rizsföldek felé. Juhász a kukoricában Az Ady Tsz kukoricatáblája mellett az útfélen százhuszon- ötös motor pihen. Tán agro- nómus a gazdája, ki most a zizegő, sárgult levelek biro­dalmában barangolva becsül- geti: mennyivel fizet nemso­kára az öntözött tengeri. Me­zőgazdász? Nem. Fekete posz­tókalapos, pitykés-dolmányos, megnyerő arcú férfi tördeli i csöveket. Öltözéke.mester­ségére vall: juhász. Híres ju­hász. Kétszázhatvan juh fe­lelőse, parancsolója, gondo­zója. Aféle folyton előrelépés fajta. Szava nagy súllyal esett latba, mikor végtére dönteni kellett afelől, hogy fejjék-e az anyajuhokat, vagy sem Hallgattak rá. fejték — s a bölcs meghallgatás 36 000 nemvárt forintot vitt a kö­zösbe. — Delel a jószág, az asz- szony ügyel rá, magam meg kiszaladtam egy kis kukori­cáért a pulykáknak — így Jónás Sándor. — Van-e sok? — Akad... Kilencven. Liba csak húsz. Csirke úgy három­száz; abból 135 a miénk. — Ha jól értem, valameny- nyi szárnyas szerződött... — Az. Sertés is szokott len­ni. Ötöt már eladtam az idén; abból lett a motor Árusüldő- ből tizenegyet állítottunk be nemrég. — S mindezt bírja takar­mánnyal...? — Persze. Munkaegységre kaptam kilenc métermázsa heredarát, ugyanannyi árpát, a szerződött sertések meg- hízlalását úgy tíz métermá­zsa takarmánnyal segítette az állam. Ez a kis háztáji... kukoriraszár törik a háztájit ez mutat úgy hatvan zsákkal. A jószággondozók — mun­kabeosztásuk lehetővé teszi — előbb kezdték a háztáji törését, mint a többiek. Ök brigádonként fognak munká­hoz. Ifjú Szilágyi Lajos üzem­egységvezető gondja, hogy idejében rendelkezésükre álljon a szállítóeszköz — 8 az is, hogy azok, kik eköz­ben a közösben dolgoznak, J jókor f hozzáláthassanak a maguk háztájijának. A szö­vetkezet úgy döntött, hogy a háztáji kukorica letörésére, szárvágására, beszállítására öt napot kapnak a gazdák. Egy hold — három nap — Városszerte hasonló a helyzet — említette Szekeres György, a városi tanács me­zőgazdasági osztályának ve­zetője. — Ogy látom, tsz-eink helyes szervezéssel láttak a munkához. —- A háztáji kukoricákat éppúgy figyelik, mint annak idején az érő búzát — tette hozzá K. Balogh Sándor fő-< agronómus. — A törés idejét táblánként határozzák meg. Holdanként két ember más­fél nap alatt végezhet a tö­réssel, a még fennmaradó idő nagyon elég ahhoz, hogy a tábla szántható állapotba ke­rüljön. A száraz időjárás mi­att a gazdák korahajnalban kötözik a szárat A gépek minél jobb kihasználása ér­dekében pedig a traktorosok fáradhatatlanul szállítanak éjfélig. Helyes, követendő a kisúj­szállási módszer, melyet még gyorsabb formában alkalmaz i a Búzakalász Tsz. Pocsai Ká­roly elnökhelyettes elmond­ta, hogy náluk három nap alatt tudják le teljes egészé­ben egy-egy hold gondiát A háztáji termése' fontos 1 tényező a gazdák családi J számvetésében. Gyors beta- ! karítása, ésszerű felhaszná- ; lása pedig egyaránt népgaz­dasági érdekeinket szolgálja j — b. z. — I V)tA Z4 A KOMMUNIZMUSBAN IV; Péter sokkal előbb ébredt, mintsem ágya mellett meg­szólalt volna az óra. Leg­alább két órája volt még a tanévnyitó kezdetéig. Sietve lépett a szobájából nyíló zu­hanyozófülkébe, s a víz-hő- szabályzó karját a 22 C fok­ra állította. Amint a zuhany alá lépett, megindult a víz. Mihelyt kihúzódott alóla, el­állt a vízsugár. Hasonlókép­pen — fotocellával — műkö­dött a minden nyilvános he­lyen megtalálható kézmosó is; higiéniai okokból. Még jutott idő arra, hogy rövid sétára induljon az Egyetemi Város Komszomol- parkjában. A parkban szá­mos — bronzbaöntött — is­merőssel találkozott. Látta Thalészt és Cielkovszkijt, Einsteint és Hátát, Mendele- jevet és Edisont, sőt Bolyait is A kommunista állam nem­zetiségre, történelmi korra tekintet nélkül tisztelte, s megőrizte emlékét azoknak, akik az emberi haladást, a fejlődést szolgálták. • Az Űrkutatási Kar évnyi­tóját — rendes szokás szerint — nem a díszteremben, ha­nem a parkban tartották. — Valóban kár lett volna a mézízű, őszi napsütés elől te­rembe. mégoly korszerűen légkondícionálható s világít­ható, de mégis csak zárt helyiségbe bújni. Vaszil Gardov. az Űrkuta­tási Kar párttitkára köszön­tötte az elnökségben helyet foglalókat, a hallgatókat. Kö­zépütt, a tanszékvezető jobb­ján Gagarin vezérőrnagy pil­lantott világszerte ismert kedves mosolyával a fiata­lokra Az első űrhajós hajá­ban jócskán csillogtak már fehér szílak; de mozdulata éppoly fiatalos volt mint húsz évvel előbb, az első űr­repülés idején. Pétert meglepte, hogy sem Gardov. sem Gagarin, sem.a tanszékvezető nem beszélt három-négy percnél tovább. Az elsőévesek nevében egy harkovi lány és egy délame­rikai fiú szólt — ugyancsak nagyon röviden. Tanáx'ok és hallgatók ez­után elénekelték az Interna- cionálét, majd a fiatalok a szertárhoz vonultak; felvéte­lezni a tanszereket. Az átvé­tel során Patkós néhány fü­zetet, logarlécet, mikrofilm­vetítőt, magnetofont kapott. A mikrovetítőhöz tartozó fil­mek azokat a tudományos könyveket tartalmazták, me­lyekből az első évben tanul­nia kellett. Mint a többi diák — úgy a Vénusz-szakosok is — már az első napon meg­kezdték a foglalkozást. — A legelső előadást Vaszil Gar­dov tartotta. — Kedves elvtársak! — köszöntötte hallgatóit Gar­dov. — Mint mindannyian tudjuk: a Vénusz-kutatók előtt igen komoly feladatok megoldása áll. A következő évtizedekben szeretnénk sok­kal többet megtudni a Nap­ról. Középponti égitestünk megfigyelésére legalkalma­sabb a Merkur lenne; légkö­rének teljes hiánya, élőlény számára kibírhatatlan forró­sága miatt azonban nem vá­laszthattuk megfigyelőpontul. Ez. mai tudásunk szerint csak a Vénusz lehet A második padsorból mo- corgás hallatszott, Gardov megszakította előadását; — Tessék kérdezni! ügy veszem észre, valami nem egészen érthető ... Irina Szamova állt fel. — Gardov elvtárs; Lomo­noszov már kétszázhúsz évvel ezelőtt felfedezte a Vénusz légkörét. Arról azt is tudjuk, hogy igen sűrű; s már Strong óta ismert a vízgőz jelenléte. Ezeket a. tényeket az eddigi Vénusz-expedíciók is meg­erősítették. Még nem hallot­tam arról, hogy mi módon kívánjuk a légkört tőlük ál­landó jelleggel megtisztítani Gondolom, az atmoszféra ammóviák-tartalma nem könnyíti ezt meg számunk­ra ... — Valóban nem. Enne}c megadása azoknak a fel/ida­'fótinak 'eoyike. 'melyeket is-, mentetni óhajtók önökkel Ez' fizikai kérdés; tehát a Vé- nusz-fizikával foglalkozók érdeklődési körébe tartozik, j Fizikusokat s meteorológuso­kat, egyben vegyészeket is i Is­iéit, rögtön nekiestek a lánynak ha egyedül mentek vele az utcán, vagy mi, mert különben nem értem!... És a mama, az meg mindenkit mindjárt így taksál, hogy: de édes Pirikém, hiszen ez semmire sem vezethet! Tud-, niillik úgy érti. hogy mirtuskoszorú és lengő hosszú fá­tyol, stb. — mikor ez nekem még eszemben sincsI — Nem tudom, ezt nem mondhatom — kapott a szón ismét Éva. Irénnek ott a díványon még erősebben dobogott a szive, összeszorított ajka reszketett. — Hiszen a mamám, úgy látszik — folytatta Éva —, hogy megértő akar lenni. Hiszen olyan drága, néha úgy néz rám, felvont szemöldökkel, érzem rajta, hogy össze­szorul a torka, úgy szeretne kikérdezni. Olyan megható ilyenkor, olyan gvámoltalan szegényke, pedig milyen talpraesett, ugye különben. Nem, nem lehet neki meg­mondani mégse. Néha pedig úgy szeretném mondani neki, hogy persze, hogy csókolózom Miklóssal, Zolival is néha, de ez mind nem fontos, mégis csak őt szeretem a legjobban... De képzeld, 6 olyanokat mesél nekem hogy papát 6 a teniszpályán ismerte meg; három hét múlva, mikor egyszer kicsit hátrább maradtak hazame­net, apa megkérdezte, hogy szereti-e. Ekkor is csak a kezét csókolta meg, mert körüljártak az emberek. Ügy elképzelem szegény anyust, magasgalléros ingblúz. Mie­derschoss, és másnap aztán elment az öregekhez apus és megkérte a kezét... Anyus engem meg sem érthet! Ö soha senkit sem szeretett, csak apát, és mióta apa meghalt, azóta úgy él itt velünk, mint egy apáca. Mama engem romlottnak tartana!... Nem tudom, nagy lemon­dás volt-e neki Így élni, legyűrni magában mindent. Ha igen, úgy én azt hiszem, túl nagy energiapazarlás. Nem éri meg. Elhallgattak. Kis ideig csend volt. Ügy látszik, mind­ketten eltűnődtek. Majd Éva hozzátette: — Nem, Piri, éppen a mamának nem tudnék be­szélni a dologról. És úgy érzem, fölösleges is Nem aka­rok neki alakoskodni, ez olyan rossz érzéssel jár... de másként se lehet. Hiszen — ezt nevetve mondta — olyan jó fiatalnak lenni! Megint csend volt, aztán hangosan ütött az óra, hetet. — Te. hanem mi majdnem az egész délutánt elko- tyogtuki — mondta Piri, aki úgy látszik a kötelességtu­dóbb volt. — Jaj — ijedezett gyerekesen Éva —, vegyük csak át még azt a fizikát. — És lapozgatni, majd tanulni kezdtek. Irén nesztelenül, végtelen óvatossággal lopódzott ki a szobából. Pár percre megállt szobája közepén, lelógó karokkal. A gondolatai olyan zavarosak voltak. Kellett, hogy lehunyja szemét, — Istenem, hogyan gondolkodik ez a gyerek! Mi­lyen más szemszögből nézik ezek a világot/ Az ablakhoz ment ét nékitámasztotta homlokát a hideg ablaküvegnek. — Nem éri meg az energiapazarlást — hallotta mon­dani a lányát. És Irén látta magát, mintegy tíz év előtt, i ebben a szobában. Éjszaka volt s 6 álmatlanul feküdt az • ágyon és hallgatta a három gyerek pihegését. Szíve j összeszorult. Akkoriban járt fel ide Bognár Gyula, az j ügyvéd, és azt az embert bűntudattal és ezerszer bocsá­natot kérve a halottól, 6 érett szivének minden hevével szerette. De tudta, hogy Bognár családja ellenségesen nézi a háromgyermekes özvegyet s a két fiú is hűvös tartózkodással, a nagyok dolgát már-már sejtő gyermek idegenkedésével nézte az anyjukhoz fellátogató férfit. És egyszer elértette Irén a célzást. Bognár célzását, hogy hiszen nem muszáj érett, komoly embereknek társa­dalmi formák miatt lemondani a boldogságról. De ő. 6 akkor úgy vélte, nem lehet a lánya miatt. Hogyan tudna ő akkor egyszer tisztán a lánya elé állni... És most ez a gyerek mondja, hogy nem érte meg az ener- giapazarlást... Éretlenül, de a mai fiatalok nyílt, hideg objektivitásával. Hát tényleg nem olyan fontos mindez, vagy nincs a ányának szíve? Csak a hideg önzés beszél belőle, az éretlenség? De hiszen hogyan tud lelkesedni! Mennyire szereti öt, az anyját és a fiúkat! Nem, ezek a fiatalok már tudják, mi vár rájuk, ök nem akarják, hogy elve­gyék tőlük kis örömeiket, ők ezt a kis illúziót akarják — és onnan veszik, ahonnan éppen lehet. Alit az ablaknál és tűnődött. Ködök vonták be a ház­tetőket és körül kivilágosodtak az ablakok. Kint ajtó csapódott, Piri ment el. Visszafordult a szobába és meg­gyújtotta a villanyt. Beszélni fog Évával — határozta el. — Megmondja neki, hogy mindent hallott. Megmondja majd, hogy mi bántja s hogyan látja 6 a dolgokat. Ne legyen köztük semmi, amiről nem beszélhetnek... De fog-e rá hall­gatni? Vagy csak úgy tesz majd? Elnézően, mindenre ráhagtjva az anyja igazát. Szerétéiből, tapintatból és egy kis fölénnyel, hogy — hisz az öregeken nem lehet vál­toztatni! ... — Anyus, te itt vagy? — jött be Éva s megállt a lámpa alatt. Irén pár pillanatig nézte, míg így állt, ragyogó szemével, tiszta homlokával, fénytől elöntve. Éva kitárta karjait, nekiszaladt az anyjának és meg­ölelte. Irén kibontakozott lánya gyerekesen heves ölelésé­ből. — Mikor jöttél, anyuskám? Csak kis szünet után, míg a tükör előtt haját el­rendezte, válaszolt Irén: — Nem rég drágám, pár perc előtt. S míg a tükörben saját finom, hervadó arcát nézte. gondolta; — Igaza van Évának. Nem tudunk mi erről be­szélni.., i érdeklő tény: a Vénusz-at- moszféra elektromos telített­sége sokkal nagyobb, mint a földié. Mértünk olyan villá­mokat is, melyek a legna­gyobb földi elektromos ki­sülésüknél ezerszer erőseb­bek. Meg kell találnunk te­hát azokat az anyagokat, melyek tökéletes biztonságot nyújthatnak a Vénuszon hu­zamosabb időn át tartózkodók számára, — A lakás-kondicionálás problémája szorosan össze­függ ezzel. Mint tudjuk, a Föld tengelyének 23° 2T-es hajlásszöge idézi elő az év­szakok változását. A Vénusz egyenlítői síkja ezzel szem­ben a pályasíkkal 32c-os szö­get zár be; a tél s a nyár időjárása közötti különbség tehát lényegesen nagyobb, mint a Földön... Nos, em­lékszik valaki, ki utalt erre először? — Jezerszkij! — mondta Péter, ki nem is értette, mi késztette oly hirtelen szólás­ra. Később azzal magyarázta magának bátorságát, hogy Gardov előadása éppúgy ma­gával ragadta őt, mint a töb­bi hallgatót. Gardov előadá­sai többnyire beszélgetéssel, vélemények kicserélésével élénkültek. — Maholnap sor kerül rá, hogy emberek éveken át élje­nek a Vénuszon. — folytatta a párttitkár. — A konzerv- és algakoszt huzamos fo­gyasztása nem éppen gaszt­ronómiai élmény... — mo­solyodon el. — A Vénusz- béli növényzet csekély szá­zaléka élvezhető az ember számára: ehető húsú állato­kat azonban — a kevésszá­mú tengeriek kivételével — eddig nem találtunk. Ebből, gondolom, logikusan követ­kezik a zoológusok feladata. Önök is így találják? A Vénusz-szskosak élénk zsibongta közepette reagáltak, az előadó kérdésére, ’Kétszá­zuk közű) legalább százan mondták el szökött törőBrség*- gel véleményüket. Péter ész­re ^sem vette, mint múlik az idő, s hogy a szokásos órakö­zi szünetek is elmaradtak. Mind az ő, mind a többiek számára élvezet volt a tanu­lás. Kora délutánra járt. mikor Gardov összegezte a véleményeket, egyben rögzí­tette a tudományos állásfog­lalást: — Az élőlények alkalmaz­kodóképessége oly nagy, hogy megfelelő fokozatossággal életlehetőséget biztosít szá­mukra a miénktől eltérő at­moszférikus viszonyok között is. Természetesen: nem má­ról holnapra; ehhez generá­ciók kellenek. Elsősorban a mutációk kialakítására igen alkalmasak kutyák, másodjá­ra — táplálkozási követelmé­nyeknek eleget teendő — ba- romfifélék Vénuszra telepí­tésével kell számolnunk. Pav- lovics adjunktus feltételezése szerint az egyes állatgenerá­ciók mind nagyobb és na­gyobb mennyiségű Vénusz- levegőt kapnak. Valamelyik nemzedék számára már nem lesz szükség a telepek épít­ményeinek oltalmára. — Ez volt, kedves elvtárs­nők, kedves elvtársak, tanév­nyitó napunk anyaga. Óhajt valaki kérdezni? Irina Szamova kért ismét szót: — Feltételezhetjük-e, Gar­dov elvtárs, hogy majd egy­szer, hosszú fejlődés után. űrruhára nem szoruló Vé- nusi-emberek is benépesítií testvérbolyy ónkat? Itt-ött kuncogás, helyeslés hitetlenkedés moraja hallat­szott. Gardov megőrizte ko­molyságát: — ügy vélem, erre a köl­tők könnyebben felelnének, mint magam... Elméletileg nem tartom lehetetlennek Szamova elvtársnő elképzelé­sének megvalósulását. Más különben úgy érzem: a fel szabadult ember számára a Föld a haza; a világegyetem a nagyszerű kutatás, a bátor utazások végtelenje,, . (Folytatjuk) Társasregényünk Írásába mini, több olvasónk kapcsolódik, E beti folytatásunk összeállításánál elsősorban Papp Gyula (Túrke ve Táncsics utca 17.), Bódi Bélé. (Szolnok, Tisza Antal utca 16.) telkei Árpád (Jászberény, tehet Vezér Gimnázium) és Fecske Er zsebet (Törökszentmiklós, Sza badsajtó út 54.) ötleteire támasz kodtunk. Első két olvasónk szá mára az Írói honoráriumot, a. utóbbi kettő részére jutalom könyvet küldtünk postán. Társszerzőinket arra 'kérjük Hogy péntek reggelig beküldend- Pálvázataik megírása előtt gon tinik öiljanak azon, milyen a di ákélet a kommunizmusban mennyire, s hogyan érezhető hogy a társadalom Irányító sze repe a mainál sokkal nagyobi mértékben érvényesül a kommu nizmusban. Röviden Írjanak ar ról, milyen feladat vár a kom munista államban egy mezőgaz dasági nagyüzem üzemgazdásza ra, tehát regényünk egyik (ősze replőiére: a karcagi Horvátb Máriára. Terme’oszövetkezetek! 1962. évi termésű búzára, rozsra már most, a vetés id >jén kössenek értékesítési szerződést. 10.— Ft szerződéses felárat. 60.— Ft kamatmentes előleget és legalább 150 mázsa szállftása esetén 20 — Ft nagyüzemi felárat jelent az időben meg­kötött szerződés. Felvilágosítást adnak a TERMENYFORGALMI V T\R\SI KTRENDFLTSPOFl * A Szolnoki Al'ami Gazdaság (Szolnok. Vöröshad­sereg útja 31.) elfekvő készletéből az alábbi gé­pek alkatrészeit és anyagokat kínálja megvételre: Csepel autó Permetező DT 413 AC kombájn Fűkasza Zetor K—25 KA aratógép CEI szecskavágó Silótöltő LG lógereblye Morzsoló MTA—MTB motorok G—35 SR rendsodró TV vetőgép Megnevezés darab Ablakzár 105 Gázálarcbetét 136 Védökötény, duplacsuklyás, új 36 Lángszóró 4 Kerékpár esőlap, új 38 Nedvességmérő 5 Bőr lábszárvédő 11 pár Vállvédő 75 Gázálarc 61 Vászon hordozható táska 61 Érdeklődni lehet levélben, személyesen, vagy te­lei inon Szolnok 13—95 számon dr. Nagy Márton­nál.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom