Szolnok Megyei Néplap, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-03 / 208. szám

XXL évfolyam, 208. szám. Ára 60 fillér 1961. szeptember 3., vasárnap Ki legyen ideges ? ■7 gy parasztasszony Ti- szaderzsen ötven kiló sót vásárolt. Mások is vásá­roltak, többet mint egyéb­ként kellett volna. Nem nagy eset, bírják az állam raktár- készletei. Ez a tény önmagá­ban talán szóra sem lenne érdemes, ha nem hajtana bennünket a kommunisták kötelező kíváncsisága, a ,,miért”-re a felelet megke­resésének vágya és a tenni- akarás. Sőt vesznek cukrot, zsírt, mert — mondjuk meg úgy, ahogyan van — egyeseken háborús pszichózis lett úrrá. Az imperialisták háborús kardcsörtetése most jóval hangosabb a szokásosnál. A Szovjetunió és a szocialista tábor békekezdeményezései­re odaát háborús hangulat keltésével, fenyegető katonai intézkedésekkel válaszoltak. Olyan háborús intézkedése­két tettek, amelyek köte­lező ellenakciókat kíván­nak. — A józan ész dik­tálja a Szovjetunió és az NDK lépéseit. És az a meg­győződés, hogy tetteik a bé­ke védelmét szolgálják. Most csak ilyen intézkedésekkel lehet megvédeni a békét. Ez az egyetlen és kötelező, jár­ható út. Mi történt volna, vagy történne, ha nem te­szünk ilyen határozott és ke­mény lépéseket a béke vé­delmére? Nem nehéz kita­lálni. Megtettük és ez nagyon megnyugtató. De úgy látszik, nem min­denkinek. Mert a tiszaderzsi parasztcsalád ötven kiló só­ja nem a nyugalomnak, a szükséges intézkedések meg­értésének a jele. Pelig érdemes egy kicsit azon gondolkodni, kinek van oka idegességre. ttokkal nagyobb oka van erre — mondjuk — Kennedy elnöknek, mint a tiszaderzsieknek Mert ő fe­léje odahaza azt a kérdést szegezik az USA monopoltő­kései: mit teszel, hogy Berlinben legalább a veszett fejsze nyelét megmentsük? S ő kénytelen azt válaszolni: mindent megteszek, de hábo­rút nem indíthatunk Ber­linért, mert a Szovjetunió sokkal erősebb, mint mi. Vagy talán Mac. Millan an­gol miniszterelnök olyan nyugodt, mint azt a gondta­lan vikendjeiről szóló újság­hírek szeretnék elhitetni? — Nem valószínű. És Ade- nauernek is elég oka van idegeskedni. Három hét múl­va választások lesznek Nyu- gat-Németországban. Nem jó előjel választások előtt ilyen presztízsveszteséget szenved­ni. A közelmúlt évek törté­nelmi tapasztalatai is na­gyon megnyugtatóak szá­munkra. És nagyon nyugta­lanítók, ldegesítőek lehetnek mindazon imperialista politi­kusoknak, akik tanulásért, leckéért hajlandók a törté­nelemhez fordulni. Ha most nem is idézzük a Nagy Lee két, Hitler második világhá­borús véres kalandját és gyászos végét (amiből azért Adenauer tanulhatna!) hadd soroljuk fel a koreai hábo­rú, a szuezi, laoszi, tajvani tapasztalatokat, a Kuba elle­ni agresszió példáját. Mind olyan veszélyes kaland volt az imperialisták részéről, amely magában hordozta a harmadik világháború lehe­tőségét. S hogy mégsem lett egyikből sem világégés, az nem rajtuk múlott. Sokkal inkább a Szovjetunió vezet­te szocialista tábor erején, egységén és határozott, kö­vetkezetes békepolitikáján. Peddig akkor még nem voltunk ilyen erősek, mint ma. Erőegyensúlyról beszél­tünk. Azt mondtuk, mi is va­gyunk olyan erősek, mint az imperialisták; állítottuk, van erőnk a béke megvédéséhez. Ma már nem csupán erő- egyensúlyról beszélünk. Jó­zanabb imperialista politiku­sok is elismerik egy-egy őszinte pillanatukban, hogy nincs többé erőegyensúly. — Erőfölény van. A Szovjet­unió és a szocialista tábor erőfölénye. Kuba esete különösen ta­nulságos. Az imperialista vi lág csendőrei, az USA elnye­léssel fenyegette ezt a kis országot, mert a szabadság és függetlenség útjára meré­szeltek lépni. És elég volt a Szovejtunió józan figyelmez­tető szava — az imeprialista ragadozó visszavonult. A kubai példa igazolja: az erő láttán meghu­nyászkodnak az imperialis­ták. Azóta megtörtént Gaga­rin és Tyitov űrrepülése. A kubai agresszió óta még nyil­vánvalóbb lett a Szovjetunió és a szocialista tábor erőfö­lénye. A német kérdés és Nyugat-Berlin problémájá­nak rendezésénél az impe­rialisták sem hagyhatják fi­gyelmen kívül ezt a megnö­vekedett erőt. És még egyet: azt a határozottságot, erélyt és elszántságot, amellyel a béke megvédését szolgáló in­tézkedéseit most a Szovjet­unió és az NDK megteszi Ezek a lépések arról tanús­kodnak: a szocialista tábor egységes abban a szent elha­tározásban, hogy minden szükséges lépést megtesz a béke fenntartásáért, a szoci­alizmus vívmányainak meg­védéséért. Mindez igazság. De akkor mi okuk van az embereknek idegességre Tiszaderzsen, — vagy másutt? Ok nincs — de mégis idegesek, sőt háborús hangulatban élnek, mert nem ismerik még eléggé a mi megnyugtató igazunkat, a tényeket. Olvasnak újsá­got, hallgatnak rádiót — igaz azt sem mindenki. De ez kevés. Sok okos és meg­nyugtató. felvilágosító szó kell ahhoz, hogy megértse mindenki az események ru­góit, hogy a ma még sok nyugatalanító kérdésre vá­laszt is kapjanak. Ne áltas­suk magunkat: nemcsak a mi sajtónk, felvilágosító munkánk az emberek egyet­len hírforrása. Ki tudja el­lenőrizni, milyen szelek szár­nyán járnak a különböző rémhírek miről mesél a só­gor, meg a komaasszony, keskeny dűlőutakon járva tanyáről-tanyára. Sokféle forrásból, sokféle hír járja. Segítsünk eliga­zodni benne. Nincs most en­nél fontosabb feladat. Min­denütt hallassuk igazunkat, ahol az emberekkel szót ér­teni módunkban áll. Mit sem ér most az olyan értekezlet, ahol csak az őszi mezőgazda- sági munkákról tanácsko­zunk — legyenek bár a leg­gondosabban kidolgozott di­rektíváink — ha a legfonto­sabbat, az emberek munka kedvét bizosító nyugalmat és biztonságérzetet nem ad­juk meg. Nekünk nem csupán annyi a célunk, hogy ne vásárolja­nak feleslegesen sok sót, pet róleumot. Mi azt akarjuk, hogy békés építőmunkánk nyugodt légkörben folyjon. Az események ne okozzanak idegességet az emberekben. Azt akarjuk, hogy az ide­gesség maradjon meg an nak, akit illet: Kennedynek és Adenauernek. Varga József MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Menyecske völgy (Képes riport a dem jé ni olajmezőről) Utazás a tsommunizmusúan (Első fejezete annak a kisregénynek, melyet a Nép­lap olvasói írnak) RIVALDAFÉNYBEN Modern babonások Jász-Kun Kakas Édesek már a szőlőszemek.., A vasárnap megnyíló Bécsi Őszi Vásár magyar sajtó- bemutatójának sikere Becs (MTI) Pénteken délután a bécsi magyar kereskedelmi kiren­deltség és a magyar vásár­igazgatóság vezetői bemutat­ták az osztrák, s a Bécsben működő külföldi sajtó nagy számban megjelent képvise­lőinek a vasárnap megnyíló Bécsi Őszi Vasár magyar ki­állítását. Tizenöt magyar külkeres­kedelmi vállalat a Nemzetek Csarnoka kollektív magyar pavilonjának 520 négyzetmé­teres területén állítja ki a sajcóbemutatón nagy érdek­lődést keltett magyar árucik­kek seregét. A bécsi sajtóbemutató hangulatából már most meg­állapítható, hogy az idei Bé­csi Őszi Vásár legnépszerűbb kiállítási tárgyai közé tarto­zik a magyar alumíniumcsó­nak, a magyar vízibusz mo­dellje, az lektroimpex rádió, televízió és filmvetítő készü­lékei, a Transelektro már pénteken megcsodált esz­presszógépe és korszerű, tet­szetős formájú háztartási cikkei. Magyar államférfiak viszont- látogatása a román párt- és kormányküldöttségnél Dobi István, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Kállai Gyula, Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai és dr. Sík Endre külügyminiszter szombaton délelőtt a román párt- és kormányküldöttség szállásán viszontlátogatást tett Gheorghe Gheorghiu-Dejnél, a Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nál. a Román Népköztársa­ság államtanácsának elnöké­nél és a küldöttség tagjainál. A Magyar Szocialista Munkás­párt és a Román Munkáspárt !iü>dőt«si%eSnek tárgyalásai Szombaton az MSZMP Központi Bizottságának szék­házában megkezdődtek a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a Román Munkáspárt kül­döttségeinek tárgyalásai. Az elvtársi, baráti légkör­ben lefolyt tárgyaláson ro­mán részről részt vett Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titkára, Ion Gheorghe Maurer, Emil Az NDK kormányának tiltakozó jegyzéke az Egyesült Államok kormányához Berlin (MTI) Az NDK kormánya szom­baton jegyzéket intézett az Egyesült Államok kormányá­hoz. A jegyzékben élesen til­takozik az ellen, hogy az NDR összekötő útjainak jog­talan igénybevételével 1961. augusztus 21-én 1500 főnyi amerikai katonai egységet irányítottak Nyugat-Berlinbe a megszálló csapatok megerő­sítésére. A jegyzéket az Egyesült Ál­lamok prágai nagykövetének adták át. Az NDK kormánya megál­lapítja jegyzékében: „bár legfőbb ideje, hogy 16 évvel a második világháború befe­jezése után végre megszün­tessék a Nyugat-Berlinben még fennálló megszállási rendszert, az Egyesült Álla­mok olyan intézkedéseket tesz, amely ellenkező célokat szolgál. A 18. amerikai gya­logsági ezred újabb egységé­nek Nyugat-Berlinbe irányí­tása az NDK területén ke­resztül, az NDK szuverénitá- sának megsértését jelenti, bonyolultabbá teszi a Nyu­gat-Berlinben fennálló hely­zetet és megnehezíti a kérdés békés megoldását. A Nyugat-Berlinben végre­hajtott csapaterősítések arra szolgálnak, hogy fokozzák a háborús hangulatot és to­vábbi provokációkra bátorít­sák a frontváros-politikuso- kat Senki sem állíthatja — hangzik az NDK kormányá­nak jegyzéke —, hogy ez az intézkedés összhangban lenne a teheráni, a jaltai és pots­dami egyezményekkel, ame­lyekben a Hitler-ellenes koa­líció népeinek az az akarata nyilvánul meg, hogy Európa békéjét minden újabb német agressziótól megvédelmezzék. Az NDK kormánya a bé­keszerződés megkötéséig szi gorúan azokhoz a megállapo­dásokhoz ragaszkodik, ame­lyeket dr. Lothar Bolz, az NDK külügyminisztere és Zorin, a Szovjetunió helyet­tes külügyminisztere 1955. szeptember 20-án kötött a há­rom nyugati hatalom nyugat­berlini helyőrségéhez tartozó személyeknek az NDK terü­letén átvezető közlekedéséről. A megállapodás minden kö­rülmények között azt tartja szem előtt, hogy az összekötő utak használatát illetően ne legyen lehetőség visszaélésre. A béke biztosítása minden államtól — tehát az NDK- tól is — megköveteli, hogy mindent megtegyen, nehogy területét békét veszélyeztető célokra használják fel. Az Egyesült Államok kormánya említett intézkedésével meg­sértette az NDK szuverénitá- sát, s ez ellen az NDK kor­mánya a legélesebbén tiltako­zik — hangzik a jegyzék. Bodnaras, Mogyorós Sándor, a Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága Politikai Bi­zottságának tagjai, Alexandru Birladeanu és Mihail Rosia- nu, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának tag­jai és Corneliu Manescu kül­ügyminiszter; magyar részről: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Apró Antal, Kállai Gyula, Kiss Károly, dr. Mün­nich Ferenc, Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai, Dobi István és dr. Sík Endre, az MSZMP Központi Bizottságának tag­jai és Némety Béla, a Ma­gyar Népköztársaság buka­resti nagykövete. A tárgyaláson jelen voltak a küldöttségek szakértői. A megbeszélések után az MSZMP Központi Bizottsága díszebédet adott a román küldöttség tiszteletére. Az ebéd szívélyes, baráti légkör­ben zajlott le. Felavatták néphadseregünk új tisztjeit Néphadseregünk új tisztje­it szombaton avatták fel ün­nepélyesen az Egyesített Tiszti Iskola nemzetiszínű és vörös zászlókkal díszített ud­varán. Az ünnepségen meg­jelentek: Marosán György, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, Biszku Béla belügyminiszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, Czinege Lajos altábor­nagy, honvédelmi miniszter és a néphadsereg több más vezetője, Nagy Józsefné könnyűipari minisztér. Ott voltak az új tisztek hozzátar­tozói, továbbá a Magyaror­szágon állomásozó szovjet csapatok parancsnokságának ' képviselői is A Honvédelmi Miniszter' parancsának felolvasása után a zenekar a Himnuszt ját­szotta, majd Köteles Jenő vezérőrnagy, az iskola pa­rancsnoka mondott beszédet.- - ------- |- ír ri~ ii— rí i Ti zenegyedik tanév­nyitás a zsámbéki termelőszövetkezeti vezetőképző iskolán Szombaton délben ünnepé­lyesen megkezdődött a zsám­béki termelőszövetkezeti ve­zetőképző iskola tizenegy edits tanéve. Mezei András, az iskola igazgatója a megnyitón el­mondotta, hogy egy évtized alatt több mint 1500 termelő­szövetkezeti elnök, elnökhe­lyettes és brigádvezető is­merkedett meg a nagyüzemi módszerekkel Zsámbékon. A most következő tíz hónapban újabb 320 termelőszövetkeze­ti elnököt képeznek tovább. Százkilencvennégyen kaptak kormánykitüntetést a bányásznap alkalmából Szombaton délben az Or­szágház kupolacsarnokában ünnepélyesen átadták azokat a kitüntetéseket, amelyeket a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa adományozott a XI. Bányásznap alkalmából a termelő és a kutató munká­ban érdemeket szerzett dol­gozóknak. Résztvett az ün­nepségen Dobi István, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára. Kép­viseltette magát az ünnepsé­gen az MSZMP ipari és köz­lekedési osztálya, ott voltak a bányászat vezetői Lévárdi Ferenccel, a nehézipari mi­niszter -első helyettesével és Blaha Bélával, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete fő­titkárával az élen. Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke szólt a XI. Bá­nyásznap jelentőségéről. Dobi István ezután átadta az Elnöki Tanács kitünteté­seit. Munka Érdemrendet ka­pott Rieger Márton, az Űr­kúti Mangánércbánya Válla­lat igazgatója, Kasza Zoltán, a Várpalotai Szénbányászati Tröszt osztályvezetője, Szom- mer György, a Tatabányai Szénbányászati Tröszt vájá­ra, Tipoíd Ernő, a Középdu­nántúli Szénbányászati Tröszt frontmestere. Kustos Károly, a Halimbai Bauxitbánya Vál­lalat üzemvezetője, Baján Lajos, a Pécsi Uránércbánya Vállalat ' vájára, valamint Vajta László, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgatóhelyettese. Ötvenhatan Szocialista Munkáért Érdemérem, száz- harmincegyen Munka Ér­demérem kitüntetésben ré­szesültek; ^^AMEGYE! PARTBIZOTTSAGÉSAMEGYEI TANÁCÍ LAPJA J

Next

/
Oldalképek
Tartalom