Szolnok Megyei Néplap, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-21 / 223. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. szeptember 21. 6 VűEm HÍREK ÍWlll»llllllllUl)lM»!iallUUlM5i.:imiillii[imil A Nap kél: 5.29 h-kor, nyugszik: 17.44 h-kor. A Hold kél: 16.13 h-kor, nyugszik: 1.14 h-kor. Időjárásjelentés Várható időjárás: kevés fel­hő, eső nélkül. A Dunántúlon néhány helyen reggeli köd. Mérsékelt keleti, délkeleti szél. Az éjszakai lehűlés fo­kozódik. Várható legmaga­sabb nappali hőmérséklet 23—26 fok között. — GYAKORLATI és szel­lemi KRESZ versenyt tart a BM. Szolnok megyei Rendőr- főkapitánysága és az Alföldi Kőolajfúrási Üzem szeptem­ber 23-án reggel 8 órai kez­dettel az üzem telephelyén. A legjobb eredményt elérő gépkocsivezetőket értékes Ju­talomban részesítik. — KtLÖNVONATOT Indít a szolnoki IBUSZ Budapestre a bélyegkiállításra október 1-én. Részvételi díj: 27,70 fo­rint. Jelentkezni lehet az IBUSZ Irodában szeptember 27-ig. — TÖBB MINT egy mázsa fagylaltot ad el az utasellátó az utazóközönségnek a késői kánikulában egyetlen nap alatt. Üveges sörből 12 000, hordós sörből 20 hektó fo­gyott el ugyancsak egy na­pon belül. =. SZOLNOKON 3000 négyzetméter parkosítást ter­veztek ebben az évben s augusztus végéig ennél jóval több: 3820 négyzetméter ké­szült el teljesen társadalmi munkában. A lakosság a fá­sításból is alaposan kivette részét, 3881 facsemetét ülte­tett el a tavaszi idényben. — NEM LESZ HIÁNY „kefeviaszban”, mert ebben a negyedévben harminc ton­na padlófényesftőt gyártanak az Albertfalvai Vegyigvár pécsi telepének háztartási- vegyészeti fizemrészében — „LOTTÖ” FEJTÖRŐ táncestéket tart a Kunhegye­st Járási Művelődési Ház a járás minden községében a közeljövőben. Jó módszere ez az ismeretterjesztésnek és különösen az ifjúság körében igen vagy népszerűségnek örvend. (Oláh József, tudó­sító.) — A SZOLNOKI Üttörőház október elsején nyitja meg kapuit. Ekkor Indítják be a tervezett 22 szakkört is, me­lyek között motorvezető, var­ró, fotó, szakács és rádiós foglalkozás is lesz. — LEVIZSGÄZATLAN motorkerékpárjával a gya­logjárón közlekedett K. I. TI- szaföldvár, Öcsöd! út 27 sz. alatti lakos. A rendőrség 150 forintra bírságolta és 1-es számú ellenőrzőlapját be­vonta. — TEHETSÉG és ráter­mettség címmel tart előadást Őri Zoltán, a fiúgimnázium igazgatója Mezőtúron, szep­tember 21-én. Az Ifjúsági Akadémia első előadása a helyi művelődési házban lesz. — pénztárcát találtak a szolnoki piactéren. Igazolt tulajdonosa a piactéri irodá­ban átveheti. «iiiimiiiiiiiiimiMHiMiimiiMHiiiiiiiiiiiiiiiui Szolnok megyei NÉPLAP A Magyar Szocialista Wunkás- párt Szolnok megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Varga József Szerkesztőség: Szolnok. Irodaház, L emelet Telefon: 20—93, 23—20. 20—6» Kiadja a Szolnok megyei Néplap fcapfciado Vállalat Igazgató: Fülemen bajos Kiadóhivatal: Szolnok. Irodaház, földszint t. ' Telefon: 20—*4 A lapot előfizetésben és árusí­tásban a Szolnok megyei pos­tahivatalok és fiókposták ter­jesztik. A lap előfizetési dija egy hóra 11.— Ft. Előfizethető bármely postahivatalnál és kézbesítőnél. Szolnoki Nvomds vállalat Felelős vezelő: MAwims Kánén« Szent. 21 CsfltOrtíJk Miié \ államosítás a lakosság hozzájárulásával Két hónappal ezelőtt a Ki­lián György és a Kinizsi utca lakóinak küldöttsége be­toppant a jászfényszarui köz­ségi tanács VB titkárához. Aláírt kötelezvényt hoztak, melyben nyolcvanhárom la­kó, egyenként 200—1000 fo­rinttal járul hozzá utcája vil­lamosításához. Csömör Nán­dor, Török Imre és Tanicskó István aláírása mellett 1000— 1000 forint befizetése szere­pet A jeligés betétkönyv­ben együttesen 33 600 forintot gyűjtöttek össze. A tanács vezetői természe­tesen támogatták a kezdemé­nyezést és a tanácsülés is megszavazta: még az idén villamosítják a Kinizsi és a Kilián utcákat. Az ezer mé­ternyi hálózat fejlesztéséhez már biztosították a kivitele- zőt és a pénzügyi fedezetük is megvan rá. Csupán a me­gyei tanács végrehajtó bizott­ságának kellene felszabadí­tani a kötelezően előírt köz­ségfejlesztési tartdlék egy ré­szét Megérdemelné ezt Jász- fényszaru lakossága, mert túlteljesítették már az évi vállalt kötelezettségeiket HIIIIIIIIIUnillllllllHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIHUIIIIIIIIIIIIIIItlIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIU Az utolsó össztűz Jurij Bondarjov „Az utol­só össztűz” című kisregénye 1959-ben jelent meg. Rövide­sem magara vonta az olvasók figyelmét azzal a sajátságos látásmóddal, ahogyan a há­borút és azokat az embereket vizsgálja, akik a fasiszta megszállók felett győzelmet arattak. Ezzel lehet ma­gyarázni azt a körülményt, hogy a kisregényt alig egy évvel megjelenése után film­re vitték. A történet a hábo­rú utolsó napjaiban, negy­vennyolc óra alatt játszódik, egy esemény és egy hős kö­rül bonyolódik, s ez az egy­séges kompozíció különösen alkalmassá teszi a kisregényt megfilmesítésre. XXVIII. — Fent a dúcban, a kis házam tetején galambokat neveltem. — Leó ajkaira bi­zarr mosolyt varázsolt a visszaemlékezés. — Kisfiú koromban a legjobb galambá­szok közé számítottam, az­után elhanyagoltam repülő­postásaimat, de négy mindig hű maradt hozzám. Ha az ezüstszámy is itt lenne ve­lem, repülne már haza az üzenet. — Express-levél egyszerűbb lenne. Winston Churchill úr­nak, Nagy-Britannia minisz­terelnökének. London, Dow- ning-street 10. Sürgős, aján­lott. — Talán nem is hinne a levélnek... ... Elkészültek! öt héten át bukdácsoltak gyengén si­került kísérletek között, amíg végre kikerültek a gépek alól a tökéletesnek számító próbanyomatok. Kruger meg­tapogatta a bankókat. Elővett két valódit — konkurrense, az Angol Bank nyomtatta őket —, s mint a kártyás, aki egymásra tett lapjait csúsz­tatja lassan, hogy szemébe tűnjék értékük, vonalról vo­nalra, karcról karcra hason­lította a bankókat. Wegner árgus szemmel fi­gyelte a mozdulatokat, de biztos volt dolgában. — Nos, főnök? — Első látásra megfelel­nek. — Ezeket nyugodtan mik­roszkóp alá tehetik. Amennyire örült a százados a sikernek, annyira bosszan­totta helyettesének túlzott magabiztossága, s a szerény szavak mögül kibuggyanó öndicsérete. Wegner félreér­tette Kruger hallgatását, is­mét rákezd te: — Az eredmény nem lehet kétséges, a szervezettséget si­ker koronázza. Megjegyez­ném, hogy időben sem csúsz­tunk el. — Azért lassan a testtel. Mégegyszer nem akarom megütni a bokámat. Emlékez­zen csak az első klisé-ügyre. A próba most következik. A táborirodába! Az őrségen kí­vül mindenki a táborirodába, és vezessék oda azt a két len­gyelt is. A Fayermann testvérek, miután kikerültek a 19-es ba­rakkból, újra egyszerű tábor­lakókká váltak. Szerencsé­nek, a sors különös kegyel­mének tartották, hogy köny- nyebb munkahelyre küldték őket, s valahogy az ütlegelé­seket is elkerülték. Nem tud­ták, hogy „őrangyaluk” kü­lönös feladatra tartogatja őket. Az újabb hivatás — he­tek múltán — megzavarta mindkettőt, de már indul­niuk is kellett. A kísérők még a két fivér összeszokott suttogását is letorkolták. Az a százados, akivel egy­szer már találkoztak, beszélt hozzájuk a táborirodán: ■— A varsói bankban dol­goztak? — Igen. A... a devizafor­galomnál. Megöllek egy embert — miért ? A szolnoki járásbíróságon kedden, a délelőtti órákban került sor Csőke Kálmán bűnügyének tárgyalására. A vádlott a kénsavgyárakat sze­relő vállalat dolgozójaként tartózkodott a megyeszékhe­lyen és .július 11-én éjszaka itt, Szolnokon követte el bűn- cselekményét, amely miatt vádat emelt ellene az ügyész­ség. A szerelők aznap kaptak fizetést. Ugyanekkor meg­tudták azt is, hogy másnap indulnak új munkahelyükre, Budapestre. Korán hagyták abba a munkájukat. Szállá­sukra, a Nemzeti Szállóba siettek. Elhatározták: este ünne­pelnek. így is történt: a vá­ros vendéglőit sorra járták, vacsoráztak és poharazgat- tak. Az egyik asztaltársaság­ban együtt iszogatott munka­társaival Csőke Kálmán és Széli József isi Már a harmadik szórakozó­helyen, akkor éppen a Nem­zeti éttermében voltak, ami­kor a számla fizetésénél vita támadt Széli és Csőke között Am a hirtelen támadt harag gyorsan elmúlt ök ketten a legnagyobb egyetértésben hagyták el az éttermet Bort keresni indultak: összekarol­va haladtak a Tófenék utcá­ban. A szűk kis mellékutcában történt a tragikus esemény. Csőke vallomása szerint ott váratlanul megállt társa és minden különösebb ok nélkül kétszer arcul ütötte. Erre ő bicskát rántott, mert meg­ijedt, s védeni akarta magát. Szúrt a késsel, azután figyel­meztette Szélit, vigyázzon, mert bicska van a kezében. Széli azonban újra támadott és ekkor hasába szaladt a penge. A szúrástól megtánto- rodott, s ezt az alkalmat használta ki Csőke: nekiira­modott és elrohant a Nefhze- ti Szálló irányába. A szállo­da bejáratát összetévesztette a Vörös Csillag mozi kapujá­val, s így oda akart beugrani. A közelben álló rendőrök észrevették a futó alakot és szóltak neki, hívták maguk­hoz. Csőke nyomban odasie­tett, s kérdésükre elmondot­ta, hogy a rendőrségre akart menni, mivel összevereke­dett munkatársával. Csak újabb faggatásra mondotta el, hogy azt a munkatársát megkéselte. A rendőrökkel együtt ek­kor megindult visszafelé, ám néhány lépés után szemben találkoztak a 26 éves Széli Józseffel. A fiatalember ha­sára szorított kézzel támoly- gott az úton. Mindkettőjüket bekísérték a kapitányságra. Értesítették a mentőket, s kórházba szál­lították Széli Józsefet, akit a baleseti sebészeten nyomban megoperáltak. Ám a jólsike­rült műtét ellenére is egy nap múlva belehalt sérülé­seibe. Az ügy érdekessége, hogy az iszogató cimborák közül csupán ők ketten maradtak józanok: Csőke és Széli. A véralkoholvizsgálat is csu­pán enyhe ittasságot állapí­tott meg. Csőke Kálmán val­lomása során nem tett emlí tést semmiféle veszekedésről állítólag útközben a legjob1 barátságban, egyetértésbe: voltak. A szolnoki járásbírósár büntetőtanácsa nem minősí tette önvédelemnek Csőke szúrásait, hanem bűnösnek mondotta ki halált okozó sú­lyos testi sértés bűntettében és ezért két évi börtönre ítélte. Sz. I. A Bezerédi utcától a Koltói Anna utcáig Pesten a Köztársaság tér és az Aggteleki utca között található a Bezerédi utca. Szűk, kopott kis utca ez a nyolcadik kerületben, ahol 1928-ban ötven kis társammal együtt elnyelt a félelmetes vöröstéglás épület: az elemi iskola. Itt tanítottak engem az első betűkre. Itt ütöttük fel a könyvet, a sokat emle­getett ABC-s könyvet és resz- keteg. gyakorlatban, iromba betűkkel leírtuk az ott olva­sott első két szót: úr ir. Igen, az urak írtak, Bor- kies Jóska és Leviczki Misi, meg a többiek apja pedig ro­botolt. S a könyv sugározta a tudnivalókat: tiszteld az urakat. Volt benne cikkecske a mindenki karácsonyfájáról, a főméltóságú kormányzóné- ról, aki megajándékozza az éhes gyerekeket egy évben egyszer, meg néhány szó Trianonról, a vérző országról, hiszen korán kellett kezde­— Akkor adok egy felada­tot — a százados íróasztala fiókjába nyúlt és egy bank- jegyköteget vett elő. A test­vérek úgy néztek rá, mintha csodát láttattak volna velük. — Ismerős pénzek — bizal­maskodott vigyorogva a szá­zados, aki természetesen nem volt más, mint Bernhard Kruger — angol fontok. Van­nak közöttük valódiak és ha misak. Osztályozzák. Adok rá két órát, válasszák ki a va­lódiakat és a hamisakat. Mint a Hamupipőke. Ismerik a Hamupipőke meséjét? — kér­dezte katonásan Kruger. A két fivér vigyázzba vág­ta magát, úgy dadogta egy­szerre: — Igenis, ismerjük a Ha­mupipőkét. — Ide a tiszta szemet, oda a többit. Ide a szemet, oda a többit, értették?! Valódit, ha­misat, valódit hamisat De figyelmeztetem magukat —a Fayermann testvérek észre sem vették a nagy izgalom­ban, hogy a tegezés helyett magázzák őket — ha hibát vétenek, súlyos büntetésben részesülnek. Ahány hamisat találnak, annyi cigarettát kapnak. De ha valódit mon­danak hamisnak, akkor kor­bács lesz a szívnivaló... Két óra múlva, a nyárfale­vélként reszkető fivérek hét bankjegyet tettek le Kruger elé és körülményesen ma­gyarázták, miért éppen azok nem valódiak. A százados biccentett Wegnemek. Az egész köteg a 19-es barakk­ban készült. — Milyen cigarettát óhaj­tanak? Erőset, gyengét? — nyitotta ki hosszúkás arany­tárcáját Kruger és odatolta a foglyok elé. Egyik sem mert először venni, nyeltek egy ni ük a nacionalista uszítást, a lelkek mérgezését. E$ a kiállítása! Végnélküli betűtenger, egy-egy ügyetlen, fekete-fehér rajzzal, amelyen mondjuk, nagybajuszú Zrí­nyi-sisakos lovasrendörök voltak láthatók, amint ép­pen „védik a rendet", S ezt a silány müvecskét is buzgón forgatták a kicsi­nyek. Mohón falták a betűt, a tudást, akármilyen nehéz­kes is volt a tanulás az ak­kori ABC-s könyvből, örül­tek, hogy tanulhatnameg­ismerhetik a világot, hiszen sok kis falusi társuknak ez az öröm sem jutott. Mindezek a gondolatok a Koltói Anna utcában jutottak eszembe. Harminchárom év előtti emlékeimmel küszköd­ve lépkedtem felfelé a ba­rátságos épületben, a sok gyerekcipőtől koptatott zsi- vajos lépcsőházban. S elfo- gódva szorítottam meg az nagyot. Csak szemükben iz­zóit a szenvedélyes dohányo­sok nikotinéhsége, amelyet feltüzelt a közeli beteljesülés. Kruger tárcát tartó keze egy darabig még előttük táncolt, aztán mintha félt volna a tisztátalan ujjak érintésétől, leszámolt hét darabot, és ki­tette a fehér rudacskákat az asztal szélére. Odalökött egy doboz gyufát is. Boldogan kapták fel a kincseket és Kruger intésére az ajtó felé hátráltak. — Mi legyen velük? — kérdezte Wegner, amikor már elhagyták a szobát — Likvidálni. — Likvidáljuk őket? — csodálkozott Wegner. Ügy látszik, még keveset látott, hiszen néhány hete foglalta el csak beosztását. — A mór megtette köteles­ségét. A feladatot elvégez­ték, tanúkra nincs szüksé­günk — mondotta szárazon Krügen — Ezek a hasonlatok min­dig olyan találóak — tette hozzá kényszeredetten Weg­ner, mert nagyravágyó fele­sége minden nap fejmosás­ban részesítette. Tegnap is lelkére kötötte, szavát vette, hogy udvarias lesz főnökei­hez. Kruger tudta, hogy helyet­tese hízeleg, de most jól esett: — Az ember legyen olva­sott ... Másnap Kruger jelentést tett Schellenbergnek. Egy­szerű, tárgyilagos szavakkal mondotta: — A fontok elkészültek. Legalább tízszer elpróbál­ta otthon a tükör előtt, mi­közben feleségét és a gyer­mekeket családi látogatásra zavarta el. (Folytatjuk) egyik elsőosztályos tanító né­ni, Seres Lászlóné kezét. Az­tán megsimogattam néhány fejecskét, s a leghátsó padban —• elkésett öregdiák — fella­poztam a tudás könyvét... Olyan ez a könyv, mint egy csokor virág. Minden ol­dalon gyermekszíveket gyö­nyörködtető rajzok. Egy-egy képről akár egy órát is lehet beszélni, s az apró kezek eleinte tétován, aztán egyre biztosabban mutatják rajta a tanító nénit, a gyerekekét, a mosdótálat, a ceruzát, t a fát, amelyet az úttörők ápol­nak. Sokasodnak a betűk, tágulnak a fejek. Űj. meg új fogalmat mutatnak a képek, s mindjárt a kép alatt az új fogalom neve. Élvezet ebből a könyvből tanulni. És tanítani is. Seres, né elmondotta, hogy a máso­dik órán, amikor azt mondta: „Vegyétek elő az olvasó­könyvet" — az egyik elsős visszakérdezte: „A mesés könyvet tetszik gondolni?” S a mese tovább terebélye sedik. Egész szép valóságun­kat felöleli úgy hogy meg értsék a hatévesek. így is­merik meg a rádió, a telefon a gőzhenger fogalmát és az1 is, hogy ez mind az övék. Hi szén csak ki kell lépniük az iskolából, s megelevenedik n.- olvasókönyv. Az igazat move ja nekik, színesen, szépen, t különben csendes, szelíd D Nagy Julikát csak ez a könyi érdekli és vidám rajzait ak­kor is nézegeti ha nem fel tétlenül kell. Zöld Mariann Molnár Pisti már előbbri akarnak járni és a valamikor a tanév közepén tanulandi odvasmányokról faggatják o tanító nénit. Nézem az írók neveit. Mó­ra Ferenc, József Attila taní­tanak benne szépre és jóra Móricz Zsigmond és Gárdonyi igazítják a gyermekajkak a: szép és kultúrált beszédre. „Édes hazám fogad) szívedbe. Hadd legyek hűséges fiad." Szép zsinórírással olvasható e két sor a könyv utolsó- előtti lapján. Mire idáig ér a kislány, kisfiú, már évvége felé járunk. Az a b c elvé­gezte feladatát. Megtanította az alapokra a lakatos, az or­vos, az állatgondozó gyerme­két, akiknek szülőjét tizenhét éve fogadta szívébe az édes haza. Hernádi Tibor — MEGSZŰNT a sorbán- állás a szolnoki MÁV állo­más új elárusító pavilonjai előtt. Oka egyszerű: a büfé­árukhoz nem kell a pénztár­nál előre blokkot váltani a kívánt étel az elárusítónál fizetendő. Barmaik-Réti! y—“p rí o f, fi o

Next

/
Oldalképek
Tartalom