Szolnok Megyei Néplap, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-16 / 192. szám
1961. augusztus 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A kisúji Szabó-család KUTYA MELEGE lehet a hatalmas teherautónak; süt festék-bóre, süt fénylő kilincse. Fölösleges volt megmarkolni; ép ésszel nem is lehet gondolni arra, hogy ekkora kánikulában a vezetőfülkében heverésszen rakodás alatt a sofőr. Pillantás jobbra, tekintet balra; sehol olyanféle ember, kiről — legalább öltözéke szerint — a gépkocsivezető mesterséget fel lehetne tételezni. — Csak a kérdés segít, azaz inkább a válasz: —• Itt-e, ez a szélesvállú... Igaz ugyan, hogy három szélesvállú legény is emelgeti a zsákokat, de tán a legszélesebb vállú lesz a keresett... Az. Az „előnévvel” is bíró fiatalembert ifjabb — ez a ,,prédikátum” — Szabó Andrásnak hívják. Ebből sejthető, hogy édesapja az idősebb Szabó András nevet viseli; azt viszont meg kell mondani, hogy öcsének Ferenc a neve. A családfő a sertéstenyésztésben, öcsi a növénytermesztésben dolgozik. Szabóék szépen kaptak búzarészesedést, de szépen is adtak el belőle az államnak. Szabó néninek elég a háztartás gondja; az eladás a három férfi keresményéből történt 26 métermázsa meny- nyiségben. A pénz már a takarékban; előre láthatólag nem Is egyhamar kerül onnan ki. Minek kiszedni? Bőven megkapják a szövetkezetben, ami a mindennapira kelL •imuUNiiimuHMmimimiiiiuiuuiuuuw A szolnoki §}pMo'ii®a 18.00—19.00 — 222 m középh. A riporter jegyzetfüzetéből. — Ajándékműsor. Üzemi Szikra. — Kórusrészlet népszerű operákból. Anyám kenyeret sütött. Tiszai Lajos Írása. — Korszerűsítik a megye úthálózatát — riport — Jászkunsági krónika. A KATONÁNAK készülő legény mit sem tart természetesebbnek annál, minthogy a család fölöslegét eladja az államnak. Az eladási rekorderségre vonatkozó megjegyzést szerényen visz- szautasítja: — Itt a Kinizsi-ben mindenki annyit adott el, — amennyi feleslege volt — mondja. — Ügy tudom, Asztalos Imre bácsiéktól még több került a Terményforgalmi Vállalathoz. Horváth Lajos magtáros készséggel kotorja elő drót- keretes szemüvegét, vizsgálja át feljegyzéseit: — Valóban... — szól. — A három Asztalos 35 métermázsa búzát adott el az államnak. Ács Károly öt métermázsát, Borók András tizenegyet Summa—summá- rum a tsz-ből kerek hétezer métermázsa többlet-gabona került idén az állami raktárakba. Hintó a tenger mélyén A Bottini öbölben megtalálták a XVIII. századból származó egyetlen majdnem épségben megmaradt fehérhajót. Egy svéd expedíció bukkant rá a 23 méter hosz- szú, három árbocos hajóra, amely 34 méter mélységben fekszik a víz alatt. A hajó szerencsére állva fúródott bele a tenger fenekébe és ezáltal rakományának egyrésze, többek között egy pompás kivitelű hintó is szinte teljesen épen maradt. A hintát Péter- várra készültek szállítani, amikor a holland teherhajó 1780-ban elsüllyedt. A környéken élő emberek között szájhagyomány formájában fennmaradt a híre, hogy az öbölben valahol egy régi holland fehérhajónak kell lennie. A svéd búvárok 24 órás keresés után valóban meg is találták. Hangverseny Pablo Casals Mere Rendkívüli zenei élményben volt részük azoknak a többnyire spanyol és francia hallgatóknak, akik résztvet- tek Pradesben a 85 esztendős Pablo Casals tiszteletére rendezett hangversenyei^ A több részből álló díszünnepséget a Szent Péter templomban tartották meg. Az első hangversenyen David Ojsztrah játszotta Brahms Op. 78 át Julius Katchen zongorakíséretével. A műsor második részében maga az agg mester is közreműködött Schubert B-dur triójában. A díszünnepség méltó befejezéseképpen Casals egy régi katalán népdalt adott elő. (A „Presse”-bői) LEHETNE FÁSÍTANI Már régóta bántja szememet, hogy a szolnoki kőút mellett széles árkok vannak, amelyeket be lehetne fásítani. A fásítás mint olyan, igen sok előnnyel szolgál Ha mézelő fákat ültetnénk, ezzel még a méhészeket is segítenénk. Besenyszögön át is vettem a faiskola kezelését, s néhány év múlva az utcákra több száz juhar, szil japán- és koronaakácot kívánunk ültetni volt tanítványaimmal — Helyes volna azonban az is. ha lehetővé tennék, hogy az országút mellett is fásíthassunk. Wessniczky Antal Besenyszőg NÉHA TAKARÍTHATNAK IS A cserkeszöli 5i fürdőből hazafelé utaztam. Az István- háza MÁV megállóhelyen utastársaimmal sajnálattal tapasztaltuk, hogy a váróteremmé kinevezett kiselejtezett vasúti személykocsik állapota nagyon siralmas. A váróterem belseje a portól, a piszoktól annyira szennyezett, hogy esős időben nem ajánlatos hozzáérni. Helyes volna, ha a MÁV illetékesei gondoskodnának arról, hogy néhanapján kitakarítsák a várótermet. Borbáth Lajos Kiskunfélegyháza JÓLESIK LÁTNI A szolnoki MÁV állomás közvetlen környéke az utóbbi években igen elhanyagolt volt. Ma már jólesik látni az ott történő tereprendezést. — Helyes volt az az intézkedés is, hogy a MÁVAUT végállomását ide áthelyezték, mely az utazóközönség kényelmét szolgálja elsősorban. Emellett jé lenne az is. ha a megállóhelyen az idő viszontagságaitól megvédenék az autóbuszra várakozókat, tehet, hogy terveznek ide egy váróhelyiséget is, ha igen, úgy jó lenne, ha az esős idő előtt elkészülne. Hannath Ferenc Szolnok MEG LEHET FULLADNI A nagykörűi moziban a nyári nagy melegben nem szórakozni, hanem csak szenvedni lehet Ugyanis a helyiségben nincs szellőztető berendezés. A ventillátor nyílása megvan ugyan, de ahelyett, hogy oda szellőztető berendezést szerelnének, papírral ragasztották be. Helyes volna, ha az illetékesek rendbe hoznák a mozihelyiséget, mert nem csak a szellőztetés rossz, hanem a mennyezetről a vakolat is hall. Szarnák Bélámé Nagykörű Úttörők a tiszakürti táborban Gombfocimérkőzés két őrs között. A drukkerek talán idegesebbek voltak, mint az a két pajtás, aki játszott. A fiúk a futballhoz ragaszkodtak. •— Osztályok közötti mérkőzéseket bonyolítottak le aa egyik tisztáson. Jerome K. Jerome: Javífíáh a heréhpárom Egy szép nyári reggelen kerékpártúrára indultam egy ismerősömmel, ö késett, s ezért kinn vártam rá a kertben. Gyönyörű idő volt. Amikor megjött, így szólt: «*» Jóképű gépe van. Hogy szalad? — Mint a többi — feleltem, — Reggel gyorsabban, délután lustábban. Megragadta a gépem első kerekét, és hevesen d- hálni kezdte. — Hagyja — kiáltottam —, még elrontjaI Nem értettem, miért cibálja az enyémet, amikor én nem dbáltam az övét. Ha cibálni kell a gépet, itt vagyok én, a tulajdonos. Ügy éreztem, mintha a kutyámat bántaná. i— Az első kerék lötyög *— mondta szigorúan. —■ Csak ha lötyögtetik — védekeztem. Valóban nem lötyögött. Nem lehetett azt lötyögés- nek nevezni. — Roppant veszélyesI — mondta fejcsóválva. — Hozzon egy csavarhúzót! — Ellenkezni akartam, de arra gondoltam, hátha ért hozzá. Amikor visszajöttem, a földön ült. Az első kerék már nem a gépen volt, hanem a lába közt. Játszadozott vele, forgatta, pörgette, au alkatrészek szanaszét hevertek a kerti ösvényen. <— "’-lami történt, az első kerékkel — közölte. — Nekem is úgy tűnik feleltem letörten. — Ügy látom, s csapágyban van a hiba — mondta gondterhelten. — Ne fáradjon! Tegyük vissza és gyerünk! ■— Nézzük csak meg, ha úgyis kinn van. Mintha véletlenül jött volna ki. Mielőtt lefoghattam volna, kicsavart valahcd valamit, amitől pár* tucat golyócska gurult szét az ösvényen. — Fogja meg — kiáltotta fogja meg, egy sem veszhet el! — Nagyon izgatott lett. Jó félórát csúszkáltunk a földön, és összeszedtünk tizenhat golyót. Ismerősöm annak a reményének adott kifejezést, hogy valamennyit megleltük, különben komoly változást szenvedne a gép. Megmagyarázta, hogy gondosan meg kell számolni, mennyit veszünk ki, és vigyázni kell, hogy pontosan ugyanannyit tegyünk visz- sza. Megígértem, hogy ha valaha darabokra szednék egy kerékpárt, emlékezni fogok tanácsára. Óvatosságból kalapomba raktam a golyókat, és a kalapot a lépcső feljáróra tettem. Elismerem, hogy nem volt okos dolog, sőt ostobaság volt. Egyébként nem vagyok tökfej, csak befolyásolható, Ismerősöm jóindulatúan közötte, hogy most már fid úgyis belefogott, megvizsgálja a láncot is a kedvemért, és nyomban elkezdte rángatni az agyat. Megpróbáltam lebeszélni. Idéztem egy sókat próbált barátom szavait: »Ha az agyaddal baj van, add el a gépet. így olcsóbbf* — Azok beszélnek így — szól megvetően —, akik nem értenek a géphez. Mi sem könnyebb, misst as agyat kivenni. Igaza volt. Alig öt pere múlva az agy is a földön hevert, ketté válva, mi pedig a csavarokat kerestük. Eközben bevallotta, hogy mindig megfoghatatlan volt számára, miért szoktak eltűnni a csavarok. Még javában négykézláb csúszkáltunk, amikor EtheU bertha kijött a házból. Nagyon elcsodálkozott. Azt hitte, már órák óta úton vagyunk. — Rögtön — mondta az ismerősöm csak segítek a kedves férjének átvizsgálni a gépet. Jó gép, de nem árt megnézni néha. — Ha majd mosakodni akarnak — mondta Ethel- bertha —, menjenek hátra a mosókonyhába. A lakást már kitakarították. Nekem még odaszólt, hogy vitorlázni megy a bardt- nőjével. Ebédre visszajön. Sokért nem adtam volna, ha velük mehetek. Már belebetegedtem az ácsorgásba, meg abba, hogy ez az idióta a gépemet roncsolta. A józan eszem azt súgta, ne hagyjam topább. Jogom van megvédeni a tulajdonomat egy örült pusztításától. »Fogd meg a gallérját, és rakd ki a szűrétr De ellágyulok, ha valakit bántanom leett. Hagytam tehát, hadd piszmogjon tovább. Egy idő múlva felhagyott a csavarok keresésével Bizalmasan közölte, hogy a csavar fortélyos jószág, akkor bukkan elő, amikor a legkevésbé várjuk. Most inkább a láncot óhajtja megvizsgálni. Így is tett. Ügy megszorította a láncot, hogy már mozdulni sem birt. Azután addig lazította, míg az eredetinek a kétszeresére nem nőtt. Ezt elintézvén, kijelentette, hogy leghelyesebb, ha az első kereket visszatesszük. Én a villát fogtam, 6 a kerékkel kínlódott. Tiz pere múlva azt ajánlottam, fogja ő a villát, én a kereket. Helyet cseréltünk. Üjabb öt perc múlva leejtette a pépet, és a kezét a térde közé nyomkodva, kisebb sétát tett a teniszpályán. Eközben furcsa, sziszegő hangon kicktatott, hogy nagyon kell vigyázni, nehogy az ujjunk a villa és a küllő közé szoruljon. Biztosítottam, hogy szavaiban sok igazság van, saját tapasztalataim ugyanezt bizonyítják. Miután az ujját bekötözte, ismét munkához láttunk. Nagy nehezen visszaraktuk a kereket. Amikor elkészültünk, harsányan felnevetett. — Minek örül? — Szamár vagyok! — közölte vidáman. Ez volt az első eset, hogy becsülnöm kellett. Érdeklődtem. hogyan jött rá erre. mm Kinnhagytuk a golyókai =■ felelte. A kalapomat kerestem. Felborulva hevert az ösvényen, Ethelbertha kedvenc kutyája éppen a golyókat ette. Ügy nyeldeste őket, mint a nokedlit. — Megárt neki —> jegyezte meg ismerősöm. —> Kernéit]/ acél! — Kutya baja sem lesz feleltem. — A hétéit már megevett egy pár cipőfűzőt és egy csomag tűt. Ügy látszik, a kölyökkutyák kívánják az efféle serkentőket. De mi lesz a biciklimmel? —• Visszateszünk, amennyit találunk m mondta vidáman —, és bízzunk Istenben. Tizenegyet találtunk. Hatot tettünk az egyik oldalra, ötöt a másikra. Félóra múlva helyén volt a kerék. Most aztán valóban lötyögött, a vak is láthatta. Ismerősöm megnyugtatott, hogy egyelőre jó lesz. Ügy láttam elfáradt, hazament volna, ha engedem. De most már a fejembe vettem, hogy lesz, ami lesz, a munkát befejeztetem vele. A kirándulásról rég lemondtam, a gépemről is. Érdeklődve szemléltem tehát, hogyan karmolja, csípi, marcangolja magát. El-elcsüggedő lelkét olykor egy pohár sörrel vagy buzdító szóval élesztgettem. — Élvezet nézni önt — mondtam —, lenyűgöző az ügyessége, uram. Vidám bizakodása és törhetetlen reménykedése jókedvre derít! Buzdításomra ismét munkához látott. Megpróbálta visszatenni az agyat. A gépet a falhoz támasztotta, és a visszájáról javította. Azután egy fának döntötte, és a félé eső oldalról próbálkozott. Utána nekem kellett a gépet tartanom, mert 6 aláfeküdt, a fejét a kerekek közé nyomta, miközben az olaj az arcára folyt. Végül rákuporodott, mint egy csomagtartó, de megingott és fejre esett. Három esetben ezt mondta: — Hála Istennek, végre sikerűül Két esetben ezt: — Kössenek fel, ha Így sem lesz jó! Azt, amit harmadszor mondott, megpróbálom elfelejteni. Végül elvesztette az önuralmát, és csapkodni kezdte a gépet. Örömmel láttam, hogy a kerékpár sincs fából. A következő percek pankrációs birkózássá fajultak. Hol a kerékpár volt alul, 6 pedig rajta, majd ő a földön, és a gép a hasán. Már-már győzni látszott, és keményen ült a nyeregben, de győzelme rövid életű volt. A bicikli hirtelen kiszabadult, és rávetve magát, fejbe vágta a kormánnyal. Háromnegyed egykor mocskosán, zilálton, rongyosan és véresen így szólt: — No, elég lesz! — Felállt, és a homlokát törölgette. Ügy láttam, a gépnek is elege volt. Nehéz volt eldönteni, melyikük szenvedett többet. Ismerősömet hátra- vittem a mosókonyhába, ahol szappan és egyéb alkalmatosság nélkül úgy ahogy megmosdott. Aztán haza- küldtem.
