Szolnok Megyei Néplap, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-16 / 192. szám

1961. augusztus 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A kisúji Szabó-család KUTYA MELEGE lehet a hatalmas teherautónak; süt festék-bóre, süt fénylő kilin­cse. Fölösleges volt megmar­kolni; ép ésszel nem is lehet gondolni arra, hogy ekkora kánikulában a vezetőfülké­ben heverésszen rakodás alatt a sofőr. Pillantás jobb­ra, tekintet balra; sehol olyanféle ember, kiről — legalább öltözéke szerint — a gépkocsivezető mestersé­get fel lehetne tételezni. — Csak a kérdés segít, azaz in­kább a válasz: —• Itt-e, ez a szélesvállú... Igaz ugyan, hogy három szélesvállú legény is emel­geti a zsákokat, de tán a legszélesebb vállú lesz a ke­resett... Az. Az „előnévvel” is bíró fia­talembert ifjabb — ez a ,,prédikátum” — Szabó And­rásnak hívják. Ebből sejthe­tő, hogy édesapja az idősebb Szabó András nevet viseli; azt viszont meg kell mon­dani, hogy öcsének Ferenc a neve. A családfő a sertés­tenyésztésben, öcsi a nö­vénytermesztésben dolgozik. Szabóék szépen kaptak bú­zarészesedést, de szépen is adtak el belőle az államnak. Szabó néninek elég a ház­tartás gondja; az eladás a három férfi keresményéből történt 26 métermázsa meny- nyiségben. A pénz már a ta­karékban; előre láthatólag nem Is egyhamar kerül on­nan ki. Minek kiszedni? Bő­ven megkapják a szövetke­zetben, ami a mindennapira kelL •imuUNiiimuHMmimimiiiiuiuuiuuuw A szolnoki §}pMo'ii®a 18.00—19.00 — 222 m középh. A riporter jegyzetfüzeté­ből. — Ajándékműsor. Üze­mi Szikra. — Kórusrészlet népszerű operákból. Anyám kenyeret sütött. Tiszai Lajos Írása. — Korszerűsítik a me­gye úthálózatát — riport — Jászkunsági krónika. A KATONÁNAK készülő legény mit sem tart termé­szetesebbnek annál, mint­hogy a család fölöslegét el­adja az államnak. Az eladá­si rekorderségre vonatkozó megjegyzést szerényen visz- szautasítja: — Itt a Kinizsi-ben min­denki annyit adott el, — amennyi feleslege volt — mondja. — Ügy tudom, Asz­talos Imre bácsiéktól még több került a Terményfor­galmi Vállalathoz. Horváth Lajos magtáros készséggel kotorja elő drót- keretes szemüvegét, vizsgál­ja át feljegyzéseit: — Valóban... — szól. — A három Asztalos 35 méter­mázsa búzát adott el az ál­lamnak. Ács Károly öt mé­termázsát, Borók András ti­zenegyet Summa—summá- rum a tsz-ből kerek hétezer métermázsa többlet-gabona került idén az állami raktá­rakba. Hintó a tenger mélyén A Bottini öbölben megta­lálták a XVIII. századból származó egyetlen majdnem épségben megmaradt fehér­hajót. Egy svéd expedíció bukkant rá a 23 méter hosz- szú, három árbocos hajóra, amely 34 méter mélységben fekszik a víz alatt. A hajó szerencsére állva fúródott be­le a tenger fenekébe és ezál­tal rakományának egyrésze, többek között egy pompás ki­vitelű hintó is szinte teljesen épen maradt. A hintát Péter- várra készültek szállítani, amikor a holland teherhajó 1780-ban elsüllyedt. A környéken élő emberek között szájhagyomány formá­jában fennmaradt a híre, hogy az öbölben valahol egy régi holland fehérhajónak kell lennie. A svéd búvárok 24 órás keresés után valóban meg is találták. Hangverseny Pablo Casals Mere Rendkívüli zenei élmény­ben volt részük azoknak a többnyire spanyol és francia hallgatóknak, akik résztvet- tek Pradesben a 85 esztendős Pablo Casals tiszteletére ren­dezett hangversenyei^ A több részből álló díszün­nepséget a Szent Péter temp­lomban tartották meg. Az első hangversenyen David Ojsztrah játszotta Brahms Op. 78 át Julius Katchen zongorakíséretével. A műsor második részében maga az agg mester is közreműködött Schubert B-dur triójában. A díszünnepség méltó befeje­zéseképpen Casals egy régi katalán népdalt adott elő. (A „Presse”-bői) LEHETNE FÁSÍTANI Már régóta bántja szeme­met, hogy a szolnoki kőút mellett széles árkok vannak, amelyeket be lehetne fásíta­ni. A fásítás mint olyan, igen sok előnnyel szolgál Ha mé­zelő fákat ültetnénk, ezzel még a méhészeket is segíte­nénk. Besenyszögön át is vettem a faiskola kezelését, s néhány év múlva az utcák­ra több száz juhar, szil ja­pán- és koronaakácot kívá­nunk ültetni volt tanítvá­nyaimmal — Helyes volna azonban az is. ha lehetővé tennék, hogy az országút mel­lett is fásíthassunk. Wessniczky Antal Besenyszőg NÉHA TAKARÍTHATNAK IS A cserkeszöli 5i fürdőből hazafelé utaztam. Az István- háza MÁV megállóhelyen utastársaimmal sajnálattal tapasztaltuk, hogy a váróte­remmé kinevezett kiselejte­zett vasúti személykocsik ál­lapota nagyon siralmas. A váróterem belseje a portól, a piszoktól annyira szennye­zett, hogy esős időben nem ajánlatos hozzáérni. Helyes volna, ha a MÁV illetékesei gondoskodnának arról, hogy néhanapján kitakarítsák a várótermet. Borbáth Lajos Kiskunfélegyháza JÓLESIK LÁTNI A szolnoki MÁV állomás közvetlen környéke az utóbbi években igen elhanyagolt volt. Ma már jólesik látni az ott történő tereprendezést. — Helyes volt az az intézkedés is, hogy a MÁVAUT végállo­mását ide áthelyezték, mely az utazóközönség kényelmét szolgálja elsősorban. Emel­lett jé lenne az is. ha a megállóhelyen az idő viszon­tagságaitól megvédenék az autóbuszra várakozókat, te­het, hogy terveznek ide egy váróhelyiséget is, ha igen, úgy jó lenne, ha az esős idő előtt elkészülne. Hannath Ferenc Szolnok MEG LEHET FULLADNI A nagykörűi moziban a nyári nagy melegben nem szórakozni, hanem csak szen­vedni lehet Ugyanis a helyi­ségben nincs szellőztető be­rendezés. A ventillátor nyílá­sa megvan ugyan, de ahe­lyett, hogy oda szellőztető berendezést szerelnének, pa­pírral ragasztották be. He­lyes volna, ha az illetékesek rendbe hoznák a mozihelyi­séget, mert nem csak a szel­lőztetés rossz, hanem a mennyezetről a vakolat is hall. Szarnák Bélámé Nagykörű Úttörők a tiszakürti táborban Gombfocimérkőzés két őrs között. A drukkerek talán idegesebbek voltak, mint az a két pajtás, aki játszott. A fiúk a futballhoz ragaszkodtak. •— Osztályok közötti mérkőzéseket bonyolítottak le aa egyik tisztáson. Jerome K. Jerome: Javífíáh a heréhpárom Egy szép nyári reggelen kerékpártúrára indultam egy ismerősömmel, ö késett, s ezért kinn vártam rá a kert­ben. Gyönyörű idő volt. Amikor megjött, így szólt: «*» Jóképű gépe van. Hogy szalad? — Mint a többi — feleltem, — Reggel gyorsabban, délután lustábban. Megragadta a gépem első kerekét, és hevesen d- hálni kezdte. — Hagyja — kiáltottam —, még elrontjaI Nem értettem, miért cibálja az enyémet, amikor én nem dbáltam az övét. Ha cibálni kell a gépet, itt vagyok én, a tulajdonos. Ügy éreztem, mintha a kutyámat bántaná. i— Az első kerék lötyög *— mondta szigorúan. —■ Csak ha lötyögtetik — védekeztem. Valóban nem lötyögött. Nem lehetett azt lötyögés- nek nevezni. — Roppant veszélyesI — mondta fejcsóválva. — Hozzon egy csavarhúzót! — Ellenkezni akartam, de arra gondoltam, hátha ért hozzá. Amikor visszajöttem, a föl­dön ült. Az első kerék már nem a gépen volt, hanem a lába közt. Játszadozott vele, forgatta, pörgette, au al­katrészek szanaszét hevertek a kerti ösvényen. <— "’-lami történt, az első kerékkel — közölte. — Nekem is úgy tűnik feleltem letörten. — Ügy látom, s csapágyban van a hiba — mondta gondterhelten. — Ne fáradjon! Tegyük vissza és gyerünk! ■— Nézzük csak meg, ha úgyis kinn van. Mintha véletlenül jött volna ki. Mielőtt lefoghattam volna, kicsavart valahcd vala­mit, amitől pár* tucat golyócska gurult szét az ösvényen. — Fogja meg — kiáltotta fogja meg, egy sem veszhet el! — Nagyon izgatott lett. Jó félórát csúszkáltunk a földön, és összeszedtünk tizenhat golyót. Ismerősöm annak a reményének adott kifejezést, hogy valamennyit megleltük, különben ko­moly változást szenvedne a gép. Megmagyarázta, hogy gondosan meg kell számolni, mennyit veszünk ki, és vigyázni kell, hogy pontosan ugyanannyit tegyünk visz- sza. Megígértem, hogy ha valaha darabokra szednék egy kerékpárt, emlékezni fogok tanácsára. Óvatosságból kalapomba raktam a golyókat, és a kalapot a lépcső feljáróra tettem. Elismerem, hogy nem volt okos dolog, sőt ostobaság volt. Egyébként nem va­gyok tökfej, csak befolyásolható, Ismerősöm jóindulatúan közötte, hogy most már fid úgyis belefogott, megvizsgálja a láncot is a kedvemért, és nyomban elkezdte rángatni az agyat. Megpróbáltam lebeszélni. Idéztem egy sókat próbált barátom szavait: »Ha az agyaddal baj van, add el a gépet. így olcsóbbf* — Azok beszélnek így — szól megvetően —, akik nem értenek a géphez. Mi sem könnyebb, misst as agyat kivenni. Igaza volt. Alig öt pere múlva az agy is a föl­dön hevert, ketté válva, mi pedig a csavarokat kerestük. Eközben bevallotta, hogy mindig megfoghatatlan volt számára, miért szoktak eltűnni a csavarok. Még javában négykézláb csúszkáltunk, amikor EtheU bertha kijött a házból. Nagyon elcsodálkozott. Azt hitte, már órák óta úton vagyunk. — Rögtön — mondta az ismerősöm csak segítek a kedves férjének átvizsgálni a gépet. Jó gép, de nem árt megnézni néha. — Ha majd mosakodni akarnak — mondta Ethel- bertha —, menjenek hátra a mosókonyhába. A lakást már kitakarították. Nekem még odaszólt, hogy vitorlázni megy a bardt- nőjével. Ebédre visszajön. Sokért nem adtam volna, ha velük mehetek. Már belebetegedtem az ácsorgásba, meg abba, hogy ez az idióta a gépemet roncsolta. A józan eszem azt súgta, ne hagyjam topább. Jogom van megvédeni a tulajdonomat egy örült pusztításától. »Fogd meg a gallérját, és rakd ki a szűrétr De ellágyulok, ha valakit bántanom leett. Hagytam tehát, hadd piszmogjon tovább. Egy idő múlva felhagyott a csavarok keresésével Bizalmasan közölte, hogy a csavar fortélyos jószág, akkor bukkan elő, amikor a legkevésbé várjuk. Most inkább a láncot óhajtja megvizsgálni. Így is tett. Ügy megszorította a láncot, hogy már mozdulni sem birt. Azután addig lazította, míg az eredetinek a kétszere­sére nem nőtt. Ezt elintézvén, kijelentette, hogy leghelye­sebb, ha az első kereket visszatesszük. Én a villát fogtam, 6 a kerékkel kínlódott. Tiz pere múlva azt ajánlottam, fogja ő a villát, én a kereket. He­lyet cseréltünk. Üjabb öt perc múlva leejtette a pépet, és a kezét a térde közé nyomkodva, kisebb sétát tett a te­niszpályán. Eközben furcsa, sziszegő hangon kicktatott, hogy nagyon kell vigyázni, nehogy az ujjunk a villa és a küllő közé szoruljon. Biztosítottam, hogy szavaiban sok igazság van, saját tapasztalataim ugyanezt bizonyítják. Miután az ujját bekötözte, ismét munkához láttunk. Nagy nehezen visszaraktuk a kereket. Amikor elké­szültünk, harsányan felnevetett. — Minek örül? — Szamár vagyok! — közölte vidáman. Ez volt az első eset, hogy becsülnöm kellett. Érdek­lődtem. hogyan jött rá erre. mm Kinnhagytuk a golyókai =■ felelte. A kalapomat kerestem. Felborulva hevert az ösvé­nyen, Ethelbertha kedvenc kutyája éppen a golyókat ette. Ügy nyeldeste őket, mint a nokedlit. — Megárt neki —> jegyezte meg ismerősöm. —> Ke­rnéit]/ acél! — Kutya baja sem lesz feleltem. — A hétéit már megevett egy pár cipőfűzőt és egy csomag tűt. Ügy lát­szik, a kölyökkutyák kívánják az efféle serkentőket. De mi lesz a biciklimmel? —• Visszateszünk, amennyit találunk m mondta vidá­man —, és bízzunk Istenben. Tizenegyet találtunk. Hatot tettünk az egyik oldalra, ötöt a másikra. Félóra múlva helyén volt a kerék. Most aztán valóban lötyögött, a vak is láthatta. Ismerősöm megnyugtatott, hogy egyelőre jó lesz. Ügy láttam elfá­radt, hazament volna, ha engedem. De most már a fe­jembe vettem, hogy lesz, ami lesz, a munkát befejezte­tem vele. A kirándulásról rég lemondtam, a gépemről is. Érdeklődve szemléltem tehát, hogyan karmolja, csípi, marcangolja magát. El-elcsüggedő lelkét olykor egy po­hár sörrel vagy buzdító szóval élesztgettem. — Élvezet nézni önt — mondtam —, lenyűgöző az ügyessége, uram. Vidám bizakodása és törhetetlen re­ménykedése jókedvre derít! Buzdításomra ismét munkához látott. Megpróbálta visszatenni az agyat. A gépet a falhoz támasztotta, és a visszájáról javította. Azután egy fának döntötte, és a félé eső oldalról próbálkozott. Utána nekem kellett a gépet tartanom, mert 6 aláfeküdt, a fejét a kerekek közé nyomta, miközben az olaj az arcára folyt. Végül ráku­porodott, mint egy csomagtartó, de megingott és fejre esett. Három esetben ezt mondta: — Hála Istennek, végre sikerűül Két esetben ezt: — Kössenek fel, ha Így sem lesz jó! Azt, amit harmadszor mondott, megpróbálom elfe­lejteni. Végül elvesztette az önuralmát, és csapkodni kezdte a gépet. Örömmel láttam, hogy a kerékpár sincs fából. A következő percek pankrációs birkózássá fajultak. Hol a kerékpár volt alul, 6 pedig rajta, majd ő a földön, és a gép a hasán. Már-már győzni látszott, és keményen ült a nyeregben, de győzelme rövid életű volt. A bicikli hir­telen kiszabadult, és rávetve magát, fejbe vágta a kor­mánnyal. Háromnegyed egykor mocskosán, zilálton, rongyosan és véresen így szólt: — No, elég lesz! — Felállt, és a homlokát törölgette. Ügy láttam, a gépnek is elege volt. Nehéz volt el­dönteni, melyikük szenvedett többet. Ismerősömet hátra- vittem a mosókonyhába, ahol szappan és egyéb alkal­matosság nélkül úgy ahogy megmosdott. Aztán haza- küldtem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom