Szolnok Megyei Néplap, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-02 / 180. szám

1961. augusztus 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ^» Szövőnő leszel« Hangfoszlányok jutnak a fűiéhez. Körötte társnői tré­fálkoznak, s áthallik a szom­széd teremből a szövőszékek csattogása. Évek múltán is emlékszik: „Príma munka, biztos szövőnő leszel’^. — El­ső munkáját dicsérte így az öcsödi Szőnyegszövő Háziipa­ri Termelőszövetkezet veze­tője. ♦ » Örül a nagymama Nagyon boldog volt Ilona akkor. Futva igyekezett ha­za. A község végén benyitott az alacsony, földszintes ház­ba, s már a küszöbről kiál­totta: — Nagymama! Sikerült!... Én olyan boldog vagyok! özvegy Nádudvariné a tűz körül piszmogott. Óvatosan becsukta a sparhelt ajtaját. Felkelt a sámliról, s öreges léptekkel a konyha közepére totyogott Ilona az ajtónál áll, ő meg az asztalnak tá­maszkodik. Sokáig álltak szótlanul, kémlelve egymás arcát. Nehéz lenne leírni azt az örömöt, ami szívüket el- töltötte. — Végre sikerült! s..És most, a nagy öröm miatt azt sem tudják, mit szóljanak egymáshoz..* Már az asztalnál ülnek. Ka­nalazzák a meleg étéit — Ezután minden nap dol­gozni fogok — ábrándozik Ilona. —■ Sok pénzt keresek... De nem költjük ám minden kis hiábavaló dologra... Spó­rolunk. Mikor összegyűjtünk vagy öt-hatezer forintot, meg­csináltatjuk a házat Nagymama elégedetten hallgatja Ilonát Nem szól semmit Elmorzsolja a me sarkában összegyűlt örömkönnyeket A múlt Ilona árva lány. Anyját csak hírből ismerte. Két éves múlt mikor meghalt Apja tbc-t szerzett a háborúban, az vit­te a sírba 1951 tavaszán. Ak­kor Nádudvari nagyanyáék magukhoz vették. Ma sem felejtette: mennyit küszköd­tek, nélkülöztek miatta, amíg elvégezte az általános isko­lát. Nagyapa napszámra, meg kubikra járt Földjük egy ka- pavágásnyi volt csak. Ilona egy régi képet őriz szívében. •— Gyere csak* kicsikém! — szólott hozzá nagyapa. S öreges, reszkető kezével a tér­dére ültette. — Most elmesé­lem neked, hogyan lettem én földbirtokos. És elmondta: hogyan hasítottak neki is nyolc holdat az urasági nagy­birtokból. Csattog az olló Ilona megszerezte a sző­nyegszövést Otthonosan érzi magát a szövőszék mellett Társnője — régi osztálytársa — K omlós Mária. Naponta sokszáz csomót kötnek együtt Csattog az olló kezükben. Nyírják — öt-hat centiméter vastagságúra — a magyar perzsát — Három év alatt mennyi szőnyeget szőttek? — Hirtelenében meg sem tudnánk mondani — válaszol Ilona. — Annyi bizonyos, ut­cánk valamennyi házát ki le­hetne szőnyegezni véle. Kez­detben torontálit szőttünk, klasszikus és népi mintákkal, most pedig perzsát kötünk. Kell a pénz... Igaz, a ház renoválásával már végeztünk. Büszke vagyok, hogy a 10 tNUUllllllHIIIIMIIIIIWtlUIHIMHMttHMHUmilimillimiHIIIMIMMMUtHMUIMiaUnUIIMUM Az új párlQktatási év előkészítéséről a mezőtúri naaaiÉt A mezőtúri pártbizottság jól elő akarja készíteni az 1961—62-es pártoktatási évet. Erről tanúskodott az a pro­pagandista tanácskozás is, melyet a napokban tartottak. Bevezetőt ezen Juhász Lász­ló, a városi pártbizottság munkatársa tartott. A vitá­ban felszólaló propagandis­ták őszintén felfedték, mi­lyen hibák voltak az elmúlt oktatási évben. Hol, mibe kell az idén javítani, hogy még eredményesebb legyen a párttagok, a pártonkívüliek politikai továbbképzése. A városban tavaly 72 tanfo­lyam volt, most pedig 76 kü­lönböző oktatási formán sa­játíthatják el a marxizmus— leninizmus eszméit. S hogy az időszerű politikai-nemzet­közi kérdésekkel is minél többen megismerkedhesse­nek, e témából 13 helyen tartanak előadásokat. A pártoktatás sikere a jó előkészítés mellett nagyban függ a propagandisták mun­kájától. Mezőtúron a propa­gandisták többsége lelkiisme­retesen tesz eleget e fontos pártmegbízatásnak, s évről- évre vállalja a párttagok ta­nítását, nevelését. A városi pártbizottság pedig nagy gon­dot fordít a propagandisták továbbképzésére, munkájuk segítésére. Az idén is — még az oktatási év megkezdése előtt — hatnapos tanfolya­mot rendeznek számukra, hogy segítsék a propagandis­ták felelősségteljes munká­ját. Propagandista-klubot is hoznak létre, ahol a legszük­ségesebb könyveket, klasszi­kus műveket a tanfolyamok vezetői mind megtalálhatják. A párt-végrehajtó bizottság tagjai ismertetik a propagan­distákkal az iparra, mezőgaz­daságra vonatkozó párthatá­rozatokat, egy-egy témából vitákat rendeznek számukra. Az új oktatási évadban nagyon fontosnak tartja a pártbizottság a termelőszö­vetkezeti tagok politikai ne­velését, továbbképzését. Ezért határozta el, hogy a párt- végrehajtó bizottság tagjai — amellett, hogy propagandista konferenciákat vezetnek — a termelőszövetkezetekben tar­tanak tanfolyamokat, előadá­sokat. Figyelemre méltó problé­máról beszélt hozzászólásá­ban Rédai István, a Sallai Tsz elnöke: a fiatalok okta­tásáról. Most, a hallgatók ki­válogatása idején kell ezzel a legtöbbet törődni. Tor Imre, a Magyar—Mongol Barátság Tsz tagja — aki saját szö­vetkezetében vezet majd sze­mináriumot — szintén a fia­talok marxista szellemben való nevelésével, a pártokta­tásba való bevonásukkal fog­lalkozott. Kanalovics Dezső és Varga István azt hangsú­lyozta: a gondos kiválogatás­sal kell biztosítani, hogy egy- egy tanfolyam résztvevői rendszeresen tanuljanak, részt vegyenek a foglalkozá­sokon. Ök figyelmeztettek ar­ra is, hogy a városi pártbi­zottság az oktatási anyagok megrendelésénél, beszerzésér­nél a minden évben visz- szatérő hibákat igyekezzen kiküszöbölni, mert sok eset­ben anyaghiány zavarta a ta­nulást. Máthé Lajos és mások is javasolták: rendszeres le­gyen a pártoktatás ellenőrzé­se. Azt is többen tanácsolták, hogy a propagandisták a ta­valyinál jobban vegyék igénybe az elméleti tanács­adót. Ezeket a javaslatokat egé­szítette ki összefoglalójában Tóth István, a városi pártbi­zottság titkára azzal, hogy az elméleti tanácsadót olyan párttagok közreműködésével kell életrehívni, akik politi­kailag a legképzettebbek. Ehhez hasonlóan a pártokta­tás ellenőrzését is képzett kommunistákra bízzák. A hasznos, tartalmas ta­nácskozás, ahol a sokéves ta­pasztalattal rendelkező pro­pagandisták okos és megszív­lelendő javaslatokat tettek véleményünk szerint hozzájá­rul a pártoktatási év jó meg­szervezéséhez, előkészítéséhez Mezőtúron. N. K. ezer forint jórészét én keres­tem hozzá, örülök, hogy ab­ból a szeretetből — amivel több évig nagymamáék elhal­moztak — én is viszonozhat­tam valami keveset... De azért most sem költekezem: kelengyére gyűjtök. — Hamarosan az is meg lesz, igaz-e? — Meghiszem azt! Nem is egy lány, asszony gyűjtött már nálunk bútorra, ruhára valót. — Hová járunk szórakozni? Szombaton vagy vasárnap színházba. Mert gyakran lá­togatnak hozzánk a Szigligeti Színház, és más társulat szí­nészei. Moziba is járunk. Va­sárnap délután pedig mécs­esét, vagy TV-t nézünk. Bál­ba nagyritkán megyek csak, de amikor jó mulatság ígér­kezik, végig táncolom az éj­szakát. Vége a munkaidőnek. A lá­nyok szedelőzködnek. Min­denki haza készül. Ilona még- egyszer visszanéz a kihalt munkateremre. Itt talált ő — a hajdani árvalány — má­sodik otthonra. Becsukódik az öcsödi sző­nyegszövő kapuja. A lányok felpattannak kerékpárjukra, s egymással versenyezve kari- káznak hazafelé.-'*>**' Ä. JL n termelés al a párttithárszemével Felkerestük Zsarnai György elvtársat, a Szolnoki Papír­gyár párttitkárát, s megkér­tük, nyilatkozzék arról, ho­gyan ítéli meg a pártvezető­ség az üzem termelésének alakulását. — Az évkezdeti nehézségek ellenére egészében nézve jó­nak mondható a termelés ala­kulása — mondta Zsarnai elvtórs. — Ismeretes, hogy anyagellátási nehézségek mi­att a cellulóz üzemben rizs- szalmafeldolgozásról búza­szalmára kellett átállnunk, s ez visszavetette a termelést Műszaki vezetőink s dolgozó­ink erőfeszítésének eredmé­nyeként azonban az újonnan kidolgozott technológia lehe­tővé tette, hogy a második gyedévben már elérjük a ta­valyi termelési szintet, sőt túl is haladjuk azt. — A cellulózgyár azonban még így is mintegy 254 tonna cellulózzal adós maradt az első félévben, pedig a terve­zett 20 nap javítás helyett csak tíz napig állt az üzem. A második tíznapi javítás a III. negyedévre húzódott. Vé­leményünk szerint a műsza­kiaknak úgy kellene szervez­niük a munkát, hogy csak 2—3 napot töltsenek a gyár leállítását követelő szerelési munkákkal. a többi javítást pedig üzem közben végezzék el. — Mivel a cellulózgyár na­pi termelése a tavalyinak csak 89 százaléka volt az első félévben, szükséges a terme­lés fokozása, de amellett a minőség javítására is kérjük a cellulózgyár kollektíváját. A közelmúlt hónapokban ugyanis sok kifogás merült fel termékeink miatt — s 44 000 forint árkedvezményt voltunk kénytelenek adni. A most következő hónapokban az anyag szennyeződését csök- kenteniök kelL — A cellulózgyári probléma ellenére vállalati tervteljesí­tésünk meghaladja az elő­A HATALMAS | gyár ud­varán hosszú sorokban áll az Orkán. Persze, nem a szélvi­harra, hanem a közkedvelt és exportra gyártott, univer­zális silókombájnra kell gon­dolni. S bent a műhelyek­ben egymás után készülnek az Orkán alkatrészei. Huszon­két brigád dolgozik rajtuk és a gyár más termékein: Két brigád tagjaival beszél­gettem. Most nem a százalé­kokról. Azok rendben van­nak. Mindegyik kollektíva a szocialista brigád címért küzd. Arra voltam kíváncsi, hogyan teljesítik a felaján­lásnak azt a pontját, amely az önképzésre, művelődésre, a brigád tagjainak nevelésé­re vonatkozik. A Mező-brigád egyik tag­jával, Agócs Ferenc lakatos­sal a törökszentmiklósi cuk­rászdában találkoztam. Már ismerjük egymást Most is nagyon megörül amikor el­mondom jövetelem célját Egyszerűen karonragad és elcipel a gyárba, mondva, hogy a Mező-brigádot feltét­lenül meg kell hallgatnom. Abban dolgozik 6 is, de most szabadságon van. Útközben beszélgetünk. Agócs Ferenc a könyvek sze­relmese. Otthon már félezer kötet könyve van. Ezt a könyvtárat bárki megirigyel­hetné tőle. Utolsó két szerze­ménye Dőld—Mihajlik: Or­dasok között című regénye és Thomas Mann levelezése. Ez utóbbihoz nem jutván hozzá Törökszentmiklóson, Tisza- püspökiben vette meg. Sok­mindent olvas, de legjobban mégis Jókait szereti, akitől vagy harminc regény van a birtokában. Ezen vitatkozunk egy kicsit, de Agócs Feri vi­lágosan és érthetően magya­rázza meg, miért éppen Jókai a kedvence. VITATKOZÁS 1 k5zben érünk a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár sze­relőcsarnokába. Mezó Gyu­lát, a brigád zömök, izmos vezetőjét az egyik gép mellől szólítjuk eL Hamar felsorolja a brigád tagjainak nevét. Kettejükön kívül Kónya Já­nos, Mák András, Bagdi Ist­ván és Fehér Sebestyén brigád tagjai. Mező Gyulá­val, Agóccsal és Fehér Se­bestyénnel beszélgetünk az aprócska műhelyirodában. Mivel művelődik, szórako­zik egy ilyen brigád? Az ol­vasást említik először. Annál is inkább, mert a három mű­szak miatt kollektív színház- látogatásra, más összejövete­lekre kevés a lehetőség. Minden brigádtagnak jár a Népszabadság és a Néplap. A Pártélet, a Pártépítés, három példányban jár a brigádnak. Előfizetik a Nők Lapját, a Rádió Újságot és az Alföld című irodalmi folyóiratot. — Más lapot nem járat­nak? — Hát lássuk csak.;, — Mező elvtárs az ujján szá­molja: — amit felsoroltunk, aztán még az Élet és Tudo­mány, az Ország-Világ«.. — Ki ne felejtsd a Lobo­gót. Azt nagyon szereti a bri­gád — szól közbe Fehér Se­bestyén. — Abból ismerjük meg az új rakétatechnikát, sok új tudományos felszere­lést, meg az atommal kapcso­latos dolgokat. A tiszaőrsi Rákóczi Termelőszövetkezet virágkertészetében a színes virágok között tarkaruhás lányok kapálgatnak. Vasvirágot és őszirózsát termesztenek, melynek magját eladják s e bevétellel is növelik jövedelmüket, Mindnyájan helyeselnek, így van. — Nem is igen tudjuk el­képzelni az életünket már az olvasás nélkül, — így Mező elvtárs. — Igaz az is kultúrá- lódás, hogy jómagam végig­nézem a televízióban a szín­darabokat, aztán a Vasas klubban vitatkozunk róla a száktársakkal. A könyvtár­nak meg mindenki tagja. Nehéz egy egész brigáddal munkaidőben interjúi csinál­ni. így azután rövidesen el­búcsúzunk egymástól, a „át­pártolok’’ a Zimmermann- brigádhoz. Szerencsém van, mind a hetüket együtt talá­lom. öt percen belül jóisme­rősökként beszélgetünk; Meg­tudom* hogy Szabó Zoltán házat épít és Ceglédi Sándor, aki bádogos — szívesen segí­tett neki a szakmunkák el­végzésében. A fiatal Ceglédi egyébként elmesélte, hogy a könyvnapon Arany János műfordításait vásárolta meg, a Shakespeare-drámákat, de „kicsit magas” teszi hozzá mosolyogva Most vizsgázott a nyolcadik általánosból Po- esai Istvánnal együtt, aki a gépipari technikumba jelent­kezett. Nőtagja is van a brigád­nak, Fodor Gyuláné. Ö a második műszakra* a két gyerekre hivatkozik a kultúr­áiét „feszegetése” közben. De olvasni ő is nagyon szeret. Kedvence Zola és Arany Já­nos. A brigád különben arról híres, hogy minden társadal­mi munkában *,benne van”. A kuncsorbai Vörös Október Tsz-nek 150 órányi munkában segítettek. Műszaki tagja is vari a kol­lektívának: Bíró Sándor tech­nológus. ö egyetemre jár és rajzolvaső tanfolyamot tart az ipari tanulóknak. — Ez szerencsés brigád. Az érdeklődés* a kulturális igé­nyek azonos — és magas — szinten mozognak minden dolgozónál — mondja. — VÉGEZETÜL! egy kérdést teszek fel a brigád tagjainak: <Mit tennének, ha ezer forin­tot kapnának kulturális cé­lokra? A Mező-brigádból Agócs Ferenc a szabadtéri előadásokra utazna* Fehér Sebestyén rádiót venne, Me­ző elvtárs pedig jó lemeze­ket. A Zimmermann-brigád- ban ketten szintén a szabadté­rit választanák, többen köny­veket vennének, Bíró Sándor pedig magnetofont. Szereti a könnyű melódiákat, de tanul­na is a magnetofon segítségé­vel. Hernádi Tibor irányzatot. Ez abból adódik, hogy papírból a tervezettnél többet gyártottunk. A papír­gyárban a napi üzemidő a tavalyi 21,6 óráról 22,4-re emelkedett. Az óránkénti ter­melés 3,7 százalékkal haladja meg a tavalyi szintet. Feltű­nő a javulás a II. papírgép kg/gépóra termelésénél: a ta­valyi szinthez viszonyítva 9,7 százalékos a javulás. — Sajnos, az első félév során gyártott papírok minő­sége a szennyezettség miatt nem a legjobb — de nagyobb tételre reklamáció nem érke­zett. Gyártmányaink selejt­százaléka — ha nem is nagy mértékben -— emelkedett a tavalyi szinthez viszonyítva. — Víz- és rostveszteségi mutatónk viszont javult A műszakiak megállapították, hogy a papírban maradó kaolin mennyisége az eddigi 50 százalékról 70—80 száza­lékra emelkedett. Ez növeli a papír fehérségét fényét si­maságát, mivel a rostok kö­zött jobban kitölti a héza­gokat — Az első félévben az anyagfelhasználásban a pa­pírgyárban 1296 ezer forint megtakarítás* a cellgyárban 369 000 forint túllépés tör­tént. A következő hónapok­ban párttagjainknak azt kell szorgalmaznak, hogy dolgo­zóink, minden lehető módon fokozzák a takarékosságot, — berendezéseket például ne járassanak feleslegesen* az égőket oltsák el, ha nincs rá­juk szükség. — A termelékenység eme­lésében az idén is értünk el eredményeket, bár a közel­múlt évek nagyarányú ter­melékenység fokozása után ez a folyamat bizonyos mér­tékig lelassult Énnek oka elsősorban az, hogy vállala­tunk termelése nem növek­szik olyan nagy mértékben, mint a közelmúltban. 4,9 százalékos termelésnövelés mellett a munkások létszá­mát csak 0,9 százalékkal nö­veltük — tehát a termelé­kenység fokozása még így megfelel a követelmények­nek. i f — A termelékenységi mu­tató túlteljesítése tette lehe­tővé, hogy a II. negyedévre az utóbbi idők legmagasabb prémiumát fizethessük. Prémiumként 136 ezer forintot osztottak az üzemben. Ez is bizonyság ar­ra: érdemes jól dolgozni. — Eredményeinket elősegí­tette, hogy a műszaki intéz­kedési terv 50 pontja helyett 65 intézkedést foganatosítot­tunk. Ez 530 000 forintot je­lentett a vállalatnak. — A jó dolgok mellett van azonban néhány olyan tény, amely felett nem szabad sze- methunyni. Több üzemré­szünkben növekedett például a túlóra. Ez csak a cellulóz- gyári vasárnapi műszakok miatt érthető — de havidíja­soknál, s egyes üzemrészek­nél nehezen magyarázható. Látható, hogy párttagjainknak sokat kell még tenniök a nevelömunka hatékonysá­gának fokozásáért — már csak azért is, mert a II. fél­évben fokozni kell a terme­lést. •— Biztosítanunk kell az évi 5000 tonna cellulóz elő­állítását, a lemaradás meg­szüntetését, — papírgyártás­nál pedig a terv 2 százalékos túlteljesítését, s mindenhol: a minőség javítását. — Mindezek ellenére bí­zunk munkánk sikerében, mondotta befejezésül Zsarnai elvtárs. s. a AZ ÖTSZÁZ KÖNYVES EMBER és a többiek

Next

/
Oldalképek
Tartalom