Szolnok Megyei Néplap, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-08 / 185. szám

4 SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP 1361. augusztus 5L £2u ái Kádár János ; D magyar nép örömmel üdvözölné hazánk földjén a szovjet űrhajósokat Kádár János elvtárs moszkvai nyilatkozata a Vosztok—2 felbocsátásáról, Tyitov őrnagy hőstettéről Moszkva, augusztus 6. Alig néhány óra telt el a Vosztok—2 felbocsátása óta, amikor Kádár János elvtárs, a Központi Bizottság első titkára fogadta a Népszabadság, az MTI és a Magyar Rá­dió tudósítóit, valamint az APN új szovjet hírügynökség munkatársát is. A beszélgetésen jelen volt Nemes Dezső elvtárs, a Politikai Bizottság tagja is. A beszélgetésre Ká­dár elvtárs szálláshelyén, abban a barátságos, kedves házban került sor, ahol néhány hónappal ezelőtt moszk­vai tartózkodásuk idején Gagarin és családtagjai — szü­lei, felesége és testvére — laktak. Kádár elvtárs, aki rö­viddel ezelőtt a varsói szerz ődéshez tartozó országok kommunista pártjai vezetőinek megbeszélésén vett részt, frissen, jó hangulatban, mosolyogva fogadta az újságíró­kat, . _ I családtag mondhatjuk, <*z egész szocialista világ ereje is — újabb nagyszerű példá­ja ez a ma felbocsátott világ­űrhajó. Mi, magyarok hiszünk a szovjet tudomány nagyszerű­ségében és bízunk abban, hogy az űrutas szerencsésen be fogja fejezni útját. Ez a tudománynak újabb nagysze­rű vívmánya lesz és további fejlődést tesz lehetővé. Még­is csak ezzel tudom ezt a gon­dolatot befej ezni j A hangulat mentes minden feszélyezettségtől és ugyan­akkor mégis ünnepi. Kádár elvtárs maga tölti tele a po­harakat. —- Mielőtt elkezdenénk be­szélgetni talán ürítsük poha­runkat annak az embernek földet érésére, sikeres vissza­térésére, akinek útját most mindnyájan olyan nagy fi­gyelemmel kísérjük: Tyitov őrnagyéra. Valamennyien íélállunk, összecsendülnek a poharak. Aztán elhangzik a kérdés: hogyan értesült Kádár elv­társ az új szovjet űrhajó fel­bocsátásáról? Ezzel az űrhajóval égy ki­csit máskép vagyok, mint a Vosztok—1-gyel, mert erről én már tegnap hallottam va­lamit Hruscsov elvtárstól, aki azt mondotta, hogy a tu­dósok kezében van a kulcs, csak az alkalmas időt várják, és indul a második világűr- hajó. Az ilyöl esemény olyan nagy dolog, melynek hatása alól senki sem tudja kivonni magát. Az ember egész szívé­vel, eszével, minden idegsejt­jével együtt megy a nagy­szerű emberrel, aki erre a bátor, nagy útra vállalkozott. Mi egyébként — mint ez a ma, közleményből ismere­tes — abból a célból jöttünk össze Moszkvában, hogy meg­tárgyaljuk a magyar nép szá­mára és az egész emberiség számára olyan fontos és nagy kérdést, mint a német kérdés békés rendezése és _a német békeszerződés megkö­tése. Mint a nyilatkozatból ez világosan kiderül, mi ^ a legnagyobb felelősségtől át­hatva azokról a feltételekről tárgyaltunk, amelyek biztosí­tani fogják, hogy ezt a meg­oldásra teljesen megérett kérdést meg is oldja az em­beriség, hogy továbbra is bé­kében élhessen és dolgozhas­son, A magyar közvélemény kü­lönösképpen meg fogja érte­ni, hogy lehetetlenség tűrni azt, hogy egy új háború vi­harfelhője gyülekezzék Euró­pa felett, anélkül, hogy az előrelátásra kötelezett embe­rek cselekednének. Ez ko­moly és nagy dolog. A fölté­telek, amelyek a kérdés he­lyes megoldásához szüksége­sek, véleményem szerint adva vannak. Ehhez egy dolog még persze kell: hogy a fe­lelős nyugati államférfiak is a kérdés komolyságát telje­sen megértve, a® emberiség érdekeit tekintve kezeljék a kérdést. Mi tárgyalni akarunk, de azzal az eltökéltséggel, hogy a kérdést mindenkép­pen meg kell oldani. A feltételek között, amelyek e nagy és fontos kérdés meg­oldásához szükségesek, nem utolsó helyen, hanem az első helyen van az a nagyszerű potenciális erő, amellyel az emberiség élén haladó szov­jet nép minden területen ren­delkezik. Alig néhány napja annak, hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártja közzétette új programtervezetét és vitat­hatatlan, hogy a Föld minden országában óriási érdeklődés­sel találkozott a program, amely nagyszerű távlatot mutat. Ez a békés építés, az em­beriség békés útjának, szo­cialista, kommunista útjá­nak programja, amely el fogja vezetni a népeket oda, hogy háborútól való félelem nélkül munkájuk gyümölcsét békében élvez­ve, boldogan éljenek. A Szovjetunió hatalmas ere. jének — amely, s ezt mint szívünk minden vágyával kívánjuk, hogy érjen sze­rencsésen földet az űrha­jós. <— Ha Tyitov őrnagy meg­érkezik — mondja Kádár elv­társ —, akkor már tényleg nem lesz semmi akadálya az űrhajósszakszervezet” megalakításának. Igaz, hogy ez egyelőre nem lesz nagyon nagy szakszervezet, de biztos vagyok benne, hogy a jövő­ben igen sok tagja lesz. Most új, bennünket külö­nösen érdeklő izgalmas téma kerül szóba: az, hogy az egész magyar nép szeretné „közelebbről” — személyesen ismerni az űrhajózás szovjet hőseit. Kádár elvtárs ezt mondja erről: ■— Szívesen üdvözöltük vol­na már eddig is hazánkban Gagarint, a világ első űrhajó­sát, szerettük volna, ha ellá­togat hozzánk. Természetesen sok volt a jelentkező és mi nem akartunk tolakodni. Tudjuk azt is, hogy erre a nagy program miatt nem ke­rülhetett még sor. Kádár elvtárs egy pillana­tig szünetet tart, aztán a je­lenlévő szovjet újságíró felé fordulva ezt mondja: •— Ezúttal mi szeretnénk elébevágni a töbieknek. Ha esetleg a szovjet sajtó je­lenlevő képviselője vállal­ná, kérem, továbbítsa ez úton meghívásunkat: Tyi­tov őrnagyot is meleg sze­retettel, meleg barátsággal és a hagyományos magyar vendégszeretettel fogad­nánk országunkban. Még együtt hallgattuk meg Tyitov őrnagy hangját, ame­lyet akkor sugárzott első íz­ben a szovjet rádió, majd fel- szedelőzködtünk. Közeledik a szerencsés visszatérés órája —búcsúzott Kádár elvtárs az újságíróktól. Kádár János hazaérkezett Moszkvából Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára hétfőn hazaérkezett Moszkvából, ahol részt vett a Varsói Szerződés tagálla­maiban működő kommunista és munkáspártok központi bizottságai első titkárainak értekezletén. Vele együtt ér­kezett Budapestre Nemes De­zső, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, Révész Géza, a Magyar Népköztársa­ság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete és V; J. Usztyinov, a Szov­jetunió budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­te. Fogadtatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelentek Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Marosán György, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai, Szirmai Ist­ván, az MSZMP Politikai Bi­zottságának póttagja, Hollai Imre, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályá­nak vezetője. Ott volt a fo­gadtatáson A. A. Sztarcev nagykövetségi tanácsos, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének ideiglenes ügy­vivője. Hruscsov üzenete a halifaxi „pugwashi értekezlet" részvevőihez Moszkva (TASZSZ) N. Sz. Hruscsov, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke köszönetét fejezte ki a kanadai kormánynak, amiért lehetővé tette, hogy Cyrus Eatonnak, s a ,,pug­washi értekezlet” más ren­dezőinek meghívására Gaga­rin ellátogasson Kanadába. Nyikita Hruscsov a Hali­faxban megrendezett „ pug­washi értekezlet” résztvevői­nek küldött üzenetében a többi közt ezt írja: •— Mi, szovjet emberek, örülünk, hogy az első ember, aki behatolt a világegyetem titkaiba, honfitársunk volt. Az űrkutatásban elért nagy sikereinket, az embernek a természet erői felett aratott e példátlan győzelmét azon­ban nemcsak a szovjet nép, hanem az egész emberiség vívmányának is tekintjük, — Ünnepélyesen kijelent­jük — mondja Hruscsov üze­netében —, hogy a természet erői felett aratott további győzelmeket az emberiség ja­vára és boldogulására fordít­juk. Gagarin hazaérkezett Moszkvába Moszkva (TASZSZ). —I 7-én, hétfőn Kanadából visz- Jurij Gagarin őrnagy, a vi- szaérkezett Moszkvába. — lás első űrhajósa augusztusi (MTI). Megyeszerte iim mi műm m. ir~“'r­---r.-ir-rti Az egyetlen be... Ez a nap is úgy kezdő­dött, mint annyi más. A ter­melőszövetkezetekben már kora hajnalban megkezdődött a cséplés, az üzemekben pon­tosan elfoglalták helyüket a munkapadok mellett az em­berek, s a gyerekek, — nos, ők is már kora reggel a ját­szótereken voltak. Mégis, ami mindannyiunkat foglal­koztatott — egyetlen téma — a Vosztok—2. útja. Bármerre jártunk, erről beszéltek, vi­tatkoztak, érdeklődtek. TÖRÖKS ZENTMIKLÖS A Petőfi Termelőszövetke­zet raktárában többen üldö­gélnek a teli zsákokon. Amíg megérkezik az íjjabb szállít­mány a vontatóval, van idő beszélgetni. B. Tóth Miklós, a szövet­kezet elnöke magyaráz: — Ügy hallottam, hogy földet ért a Vosztok—2. Hu­szonöt órát töltött az űrben. Több mint tizenhétszer ke­rülte meg a földet. — Vajon hol szállt le? — érdeklődik Szűcs Mátyás nö­vényápoló. Ebben a kérdésben nem tudnak megegyezni. Van, aki azt mondja, hogy a Vosztok-1 helyén, más a Szovjetunió déli részét jelöli meg. — Én azt hiszem, láttam is tegnap este 9 órakor — szól a vitába Mező Antal. — Kíváncsi vagyok, mit mond majd: mit látott, hogy érezte magát Tyitov őrnagy az űrhajóban! FEGYVERNEK Köszöntő beszéden dolgo­zik a községi tanács titkára, Földes Józsefné. Az új űrha­jóst szeretnék üdvözölni a falu hangos híradójában. Mit írjon? Azt, hogy vasárnap este a rádióból értesültek a nagy eseményről, hogy az egész falu este a televízió előtt ült és szinte egyszerre kívántak jó éjszakát az őrnagynak. Vagy inkább arról szóljon, hogy hétfőn reggel még a hétesztendős Fütty Marika is azután érdeklődött, fönt van-e még az a bácsi a „le­VPcroh oft?»! TISZAROFF — Én szívesen fölrepülnék egy ilyen űrhajóval! Ezt a nyilatkozatot Papp Tamás tette. Tiszaroffi lakos, foglalkozására nézve általá­nos iskolai tanuló, — Te mindig csak dicsek­szel — pirongatja húga, a 11 éves Dudi. — Képzeld a Feritől — tu­dod, a haverom — most kaptam kölcsön egy könyvet, ami szintén az űrhajózásról szól. Meglátod Dudi, pár év múlva már úgy utazunk az űrben, mint ma a taxival! — No, a te képzeleted is úgy száguldozik, mint a Vosztok—2. — Csak egy aggaszt — ráncolja össze homlokát az ifjú űrutas-jelölt —, megint nem tudok majd képet sze­rezni Tyitov őrnagyról. Pe­dig a gyűjteményemből még Gagarin képe is hiányzik. — írjál neki levelet hát­ha küld. abAdszalök Az Erdőgazdaság szíjgyártó műhelyében hámot javít Gu­lyás Kálmán párttitkár. — Mikor megtudtuk, per­cek alatt összejöttünk egy kis beszélgetésre. Üjabb hírekért felhívtuk a községi pártbi­zottságot. A legizgalmasabb az volt, hogyan jön vissza az űrhajó — de amint hallottuk, szerencsésen földet ért. — Nem tudják véletlenül, mit ebédelt vasárnap Tyitov őrnagy? Mert mondta a rá­dió, hogy három fogásos ebédjét jó étvággyal elfo­gyasztotta, Éppen asztalnál ültünk akkor. Mondta is a feleségem, „de megkínálnám azt a fiatalembert egy kis csirkecombbal.’-* TtSZABÜRA Nehéz sora van a tehén­pásztornak, Nincs rádió, nincs újság, — csak a jövő­menő emberektől hallhat hí­reket Ember pedig ritkán jár a legelőn. így hát amíg delel a jószág, beszalad a fa­luba a legfrissebb hírekért. Ott aztán, ha röviden is, ki­elégítheti kíváncsiságát Fe­hér József, — mert hisz a faluban másról sem beszél­nek. Az érdeklődés után kész a pásztor véleménye is: — Ügyesen csinálják ezek a szovjet tudósok. Nem di­csekednek előre, hanem va­lóra váltják az emberek ál­mát. Még megérem, hogy ér. is utazni megyek az űrbe.. ÜT KÖZBEN Két csitri lány — egy ha­talmas sportzsákot cipelve ballag az abádszalóki or­szágúton. — Az egyik most érkezett vendégség­be Budapestről. így hát a vendéglátó kislány őt fag­gatja a legújabb hírekről. — Mondd, Pesten is a Vosztok—2-ről beszélnek az emberek? — Természetesen. — És mit hallottál róla? Fiatal? — Huszonhat éves, a kénen láttam, csinos fiú, ■— Nős? — Igen. — Kár! Nagyon nagy kár! Rónai Erzsébet Varga Viktória HlllllllllinmilllllllllllllMIMIIHIIMMIIIIIIIIIIIIIIlllllllllHüllllllllllHlllllllllllllllllHIHim Hajnali ébresztő. Szó, amely elvesztette létalapját Vasárnap reggel robbant a hír, de az emberek többsége csupán egy nap múltán tudta valójában felfogni az esemény nagyszerűségét. 13gy nap? m* Tegyük szívünkre a kezünket és valljuk be őszin­tén és férfiasán, hogy akár az ötvenedik olvasás után is napirendre tudunk-e térni e hír felett? Oh, dehogy. Itt van például ez: Az űrhajó útjának feladata annak kutatása, ho* gyan hat az emberi szervezetre egy hosszabb űrrepü­lés és az ezt követő földreszállás; hogyan alakul az ember munkaképessége tartós súlytalanság esetén. Több mint egy napig keringett a Vosztok—2. a Föld körül. Azután, mint aki jól végezte dolgát — tudományos adatokkal mérhetetlenül gazdagon —• földet ért az utasával együtt. Most mindenki így mondja: szerencsésen landolt. Ünnepélyes fogadások, baráti ölelések.., Termén szetesen. . Természetesen? - * '■w*-­Ha az ember nem fékezi magát és nem parancsol önuralmat, könnyen kicsúszik száján: — Lehet ezt ésszel felfogni? Mert most itt nem egyszerűen egy kísérlet, egy kutatóút sikeréről van szó. Még ennél is többről. Ar­ról, hogy ezennel érvényét vesztette ez a kifejezés: lehetetlen. Meri még valaki használni? Nevetségessé tenné magát. Nincs többé lehetetlen. Ezzel szemben van, létezik * végtelen fejlődés. Sőt ez most már kényszer. Ez: hogy minden fejlőd­jön. Ami tegnap nagyszerű volt, az mára hétközna­pivá vált és holnapra avult lesz. Es mivelünk mi történik? Már szinte képtelenség, hogy az embernek meny­nyire sokmindenhez kell értenie, mennyiféle tudo­mányágban kell otthonosan mozognia. A mindunta­lan előrelépő világ nap mint nap új szenzációkkal szolgál. Hallatlanul termékeny századunk nem ke­gyelmez a kényelmeseknek, keményen bünteti őket: nevetségessé teszi az elmaradót. Ott tartunk, hogy már társaságban sem elég, ha az ember csupán csak a modern francia festőket is­meri és az új német irodalom művelőiről tud, avagy a neorealista olasz filmrendezés mai felfogásáról. Édeskevés földrajzot tudni politika nélkül és a műszaki újdonságok közül kizárólag a korszerű autó­típusokhoz érteni. Az általános műveltség alapvető ismérvei közé bevonultak az űrhajók is. Es a csilla­gászati tudományok... Valaki mondhatná erre: — Egy embernek lehetetlen ennyit tudni... Lehetetlen? Van még ezek után lehetetlen? Szántó István

Next

/
Oldalképek
Tartalom