Szolnok Megyei Néplap, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-30 / 204. szám
1961. augusztus 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP «* As építkezéseit átfutási idejének csökkentéséről Úttörőink írják Több mint egymilliárd forint értékű építési munkát kell elvégezni megyénkben a II. ötéves terv irőszakában. Ez a tény nagyon indokolttá teszi, hogy az építőipai munka- szervezését, műszaki színvonalát, a korszerű technológiai és építőanyag felhasználását magasabb fokra emeljük. Van lehetőség A Szolnok megyei Építőipari Vállalatnál szembetűnő fejlődés tapasztalható a műszaki színvonal fejlesztésében, a munka szervezésében. Az eredmények azonban még nagyobbak lennének, ha a műszaki fejlesztés fokozásának egyik fontos előfeltétele — a beruházók, tervezők s a kivitelezők közötti összhang — jobb lenne. Az eredményeket lehetne fokozni a kivitelező munka jobb előkészítésével is. Ez ugyanis sok esetben a tervdokumentációk hiánya, a tervdokumentációk és költségvetések tartalmi hibái, az elképzelések gyakori változása miatt nem elég hatékony. A tervek gyakori változtatása formálisá teszi a programozást, az anyagrendelést, a munkaszervezés nem kellően megalapozott emiatt. 1961-re például a kijelölt munkára az építőipari vállalat tervkészítése időszakában csak ötven százalékban állt rendelkezésre tervdokumentáció. Az építőipari vállalatot az idén 311,8 millió forint értékű munka elvégzésére jelölte ki a felügyeleti szerve. Ugyanakkor az első félév végén a tervdokumentációval fedezett munka értéke csak 252,4 millió forint volt A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár telepén tízmillió forint értékű munkát kellene elvégezni az idén. A Egy Buenos Aires-i színházban bemutatták Irvin Shaw „Temessétek el a holtakat” című darabját. Az előadáson súlyos incidens történt, melynek nyomán ugyan nem kellett holtakat temetni, de erre kishíján sor kerülhetett volna. beruházó azonban még mindig nem rendelkezik a tervdokumentációval. Ilyen és ehhez hasonló tények arra vallanak, hogy a beruházóknak gyorsítani kellene a tervdokumentációk megszerzését, s a munkák kijelölését. Az építések átfutási idejét esetenként növeli az is, hogy a beruházó és azok elképzelései nyomon a tervezők sem vesznek figyelembe minden fontosabb körülményt. Szolnokon például a Kossuth téren épülő több- emeletes új házaknál megfeledkeztek a gáz bevezetéséről. Már pedig érthető, hogy a különböző csöveket inkább most, az építkezés időszakában kell beszerelni, mint sem utána bontani az új falakat. A többműszakos termelés továbbfejlesztése is előnynyel jár. Kezdetben a Szolnok megyei Építőipari Vállalatnál a műszakiak egyrésze is idegenkedett a két műszak bevezetésétől. Viszonylag rövid időszak — mindössze három hónap — tapasztalatai állnak rendelkezésünkre, de már ezek is e módszer előnyeire vallanak A két műszakban épített létesítmények átfutási ideje három hónap alatt 30 százalékkal csökkent. Mintegy 8—10 százalékkal növekedett a gépek kihasználási foka is. Az építőipari vállalatnál több gondot kellene fordítani a munkaidő jobb kihasználására. Míg a munkaidő-kihasználás tavaly 72,8 százalékos volt, addig az idén, az év első hónapjaiban csak 70 százalékos. A dolgozóktól függő veszteségidő csökkent ugyan, de emelkedett az organizációs veszteség. — A gépesítés színvonala 320—350 millió Szélsőjobboldali argentin huligánoknak nem tetszett Irvin Shaw darabjának irányzata, megrohamozták a színházat és „halál a kommunizmusra" kiáltásokkal lövöldözni kezdtek a színészekre. (Az „Arbeiter Zeitung”-bői) forint építési volumenű vállalat színvonalának felel meg. Hátrányosan befolyásolja a gépek kihasználásának növelését, hogy a géppark egy jelentős része elavult, nehézsúlyú gépeik nehezen szállíthatók. Ennek ellenére a munkaszervezés, a programozás színvonalának emelésével lehetne fokozni a gépek kihasználását. Mindez arra vall, hogy sokoldalú munkával, a beruházásokban érdekelt valamennyi szerv hatékony együttműködésével csökkenteni lehetne az építkezések átfutási idejét és annak természetes velejárójaként az építési költségeket. (SB.) Francois Reichenbach francia filmrendező, Albert Londres operatőr és néhány munkatársuk 18 hónapig utazgattak Amerikában San- Franciscotól New Yorkig. Ez alatt az idő alatt 35 000 méter filmet készítettek, melyből a végleges filmet 2400 méter képezi. Azt a célt tűzték maguk elé, hogy kizárólag kevéssé ismert, szokatlan, különleges jeleneteket rögzítenek a filmszalagra. Ez a törekvésük bizonyos szempontból érdekes és dícséretreméltó, másrészt azonban ezáltal elveszett a valóság. Rajnai bor „Adenauer” címkével A nyugat-németországi választási kampány elősegítése érdekében néhányszáz üveg kitűnő rajnai bort olyan címkével láttak cl, amelyen Adenauer kancellár Jcoccint Erich Ollenhauerral, a Német Szociáldemokrata Párt elnökével. Dr. Gerhard Fritz, a Német Kereszténydemokrata Párt képviselője, a párt egyik választási jelöltje a következő hetekben választási kőrútján ezt a bort fogja osztogatni a szőlőtulajdonosok között. Dr. Fritz annak a reményének adott kifejezést, hogy a százesztendős kitűnő bor is hozzásegíti majd a pártot a győzelemhez. (A „Tat”-bó0 Érdekes jelenetek váltják egymást. Egyszer a hustvillei fegyház rabjainak szokásos évi sportmérkőzéseire hív meg bennünket a film, máskor a New Orleans-i néger karnevál résztvevői vagyunk. Látjuk a néger Holly Roller szekta tagjait extázisbán, majd pedig mosolygunk a fiatal apákon, amint iskolában tanulják a csecsemőgondozást. A rendező bemutatja, hogyan készül az amerikai reklám, meghív bennünket 5000 iker kongresszusára, és egy' furcsa strip-tease iskolába is ellátogatunk. A táborban is DOLGOZTUNK A kunszentmártoni, az öcsödi és a cserkeszöllői pajtások ezen a nyáron közös táborban voltak Vörösbe- rényben. Mint írják a pajtások: festői szép vidéken ütötték fel sátrukat. Esténként tábortüzet raktak és vidáman énekeltek. A környék nevezetességeit is meglátogatták. Társadalmi munkát is végeztek. „A vörösberényi Balaton Tsz-nek segítettünk” — írják — táborunk a 12 hold- nyi borsóföldet vette „kezelésbe”. Jó munkát végeztünk”. Molnár Márta, Horváth Edit A SZOLNOKI üttörőv Árosban A tárházzal szemben^ a Tisza túlsó partján az utóbbi hetekben sok csónak volt kikötve. A parton piros nyakkendős úttörők serénykedtek. Ezek a pajtások a vízicsapat tagjai, akik a szerencsiekkel együtt táborozlak itt. Céljuk az volt, hogy megismerkedjenek a Tiszával, a víziélettel. Különösen a vízi számháború tetszett a pajtásoknak. De nemcsak szórakoztak a pajtások, hanem az úttörő- város építésében is segédkeztek. Decs! Mária tudósító A BAKONYSZENTLÄSZ- LÖIAK NEVÉBEN Pajtásaimmal együtt az Alföld egyik szép városába, Szolnokra jöttünk táborozni. Sátrainkat a gyönyörű, romantikus Tisza partján vertük fel. Kitűnően érezzük magunkat és sok segítséget kapunk a szolnoki pajtásoktól. Nem tudjuk, mikor fogunk ismét erre járni, egy biztos: sokat gondolunk a szolnoki táborra. Frankó Zsuzsanna Bakonyszentlászló ELŐSZÖR VOLTAM TÁBORBAN Felejthetetlen két hetet töltöttem a szilvásváradi úttörőtáborban. Ez volt az első táborozásom. Köszönetét szeretnék mondani Czinege Lajos honvédelmi miniszter bácsinak, aki részünkre sátrakat biztosított. Továbbá azoknak a párt-, állam-, termelőszövetkezeti és vállalati vezetőknek, valamint nevelőknek, akik fáradhatatlanul dolgoztak, hogy mi, kispajtások jól érezzük magunkat. Csontos Edit Karcag ESZTERGOMBAN VOLTUNK Mi, törökszentmiklósi úttörők Esztergomba kirándultunk. Megnéztük a város nevezetességeit, kellemes éjszakát töltöttünk a turista- házban. Esztergomból hajóval érkeztünk Budapestre. Szürkület volt és fővárosunk már csodálatos fényben pompázott. Másnap megtekintettük az úttörővasutat, a Margitszigetet, s az állatkertet. — Felejthetetlen kirándulás volt Mező Antal Törökszentmiklós SEGÍTETT A TSZ Üttör őcsapatunk a múlt hónap végén táborba indult. A felszerelés elszállítása nagy gondot okozott. Rákó- czifalvától a mintegy 120 kilométerre lévő Nógrád megyei Szandaváraljára igyekeztünk. A vasútállomástól táborunk öt kilométerre volt. A sátrakat és a konyhafelszereléseket ezen az úton lehetetlen lett volna elszállítani. A problémánkkal Mészáros László elvtárshoz, a helybeli Űj Élet Tsz vezetőjéhez fordultunk. Mészáros elvtárs rendelkezésünkre bo- csájtotta a tsz gépkocsiját, amely a táborkezdés előtt a helyszínre, a táborozás befejeztével pedig visszaszállította a felszerelést, és a pajtások csomagjait is. Az úttörőcsapat nevében ezúton mondok köszönetét a termelőszövetkezet vezetőinek és dolgozóinak a segítségért. Csapó Sándor Rákócziújfalu iiuiiHiiiiiiiiiiiiiHiimiimiiHuiiimiimmiui Hemingway életrajz A hamburgi Rowohlt könyvkiadónál megjelenik az amerikai Carol Baker Ernest Hemingwayről írott életrajza. Baker Hemingway egyik legbizalmasabb barátja volt. Ugyanez a kiadó Hemingway monográfiát is készül megjelentetni Georges Albert Astre tollából. (A „Neue Tageszeitung”-ból) Fasiszta tüntetés egy Buenos Aires-i színházban AMERIKA egy francia szemével Platonov: Még egy mama (RÉSZLET A „GYÖNYÖRŰ ÉS ESZEVESZETT VILÁG” CÍMŰ KÖTETBŐL) ■= Ha nagy leszek, nem megyek ám iskolába! — mondotta Artyom anyjának, Jevdokija Alekszejevná- najc. — Ugye, anyukám? — Igen, igen — válaszolta az anyja. — Minek is mennél? — Miért is kellene mennem? Semmiért! Ha iskolába megyek, búsulni fogsz utánam. Hát inkább nem kell! — Nem kell — mondotta az anyja —, nem is mészi Mire elszállt a nyár, Artyom betöltötte a hetedik évét, Jevdokija Alekszejevna kézen fogta fiát, és elindult vele az iskolába. Artyom nem egyszer rugaszkodott nejei, hogy elszaladjon az anyjától, kezét azonban nem tudta kiszabadítani az ezelőtt mindig lágy, de bezzeg most kemény anyai kézből. — Nem baj! — dünnyögte Artyom. — Ügy is hamar hazajövök! Ugye, hamar? — Hogyne, hamar — válaszolta az anyja —, egy keveset tanulsz majd, és haza jössz. — Csak egy egész icipicit — egyezett bele Artyom. — De aztán ne búsulj utánam! — Ne félj, fiacskám, nem fogok búsulni! — Azért egy kicsit bánkódhatsz — mondotta Artyom. — Ügy jobb lesz neked! Másképpen nem lehet! Nehogy elrakd a játékokat a sarokból; ahogy megjövök, mindjárt játszani akarok, rohanok majd haza. — Várni foglak — mondotta az anyja —, mire hazajössz, már készen is lesz a meleg fánk. — Várni fogsz? — csillant fel Artyom szeme. — — Hosszú lesz a várakozás! Nagyon sajnállak! Nehogy sírj miattam, ne félj, és vigyázz, nehogy meghalj, míg oda leszek, várj meg! — Na jól van már! — nevetett Artyom anyja. —"Ne félj, nem halok meg, megvárom, amíg hazajössz! — Tűrj és mélyeket lélegezzél, akkor biztos nem halsz meg. Az anya felsóhajtott, megállt és a távolba mutatott. Ott, az utca végén várt a gömbfából ácsolt, új nagy iskola. Egész nyáron át építették, s az iskola mögött kezdődött a sötét lucfenyőéidó. Az iskola elég messze volt attól a helytől, ahol álltak, legalább tíz-tizenegy ház hosszú sora húzódott odáig. — Na, most már eredj egyedül — mondotta az anya. — Szokjál hozzá, hogy egyedül járj. Látod az iskolátJ — Hogyne látnám! Ott van, ni! — Hát csak eredj, egyetlen Artyomuskám. Aztán szót fogadj ám a tanító néninek. Most helyettem ő lesz az anyád. Artyom elgondolkodott. — Nem, ő nem lehet helyetted anyám — jelentette ki csendesen —•, ő idegen. — Majd megszokod, Apollinária Nyikolajevna olyan lesz hozzád, mint egy édesanya. Na, menj! Az anya homlokon csókolta Artyomot, s a kisfiú egyedül folytatta útját. Ment egy jó darabot, s onnan visszafordult anyja felé, aki ott állt egy helyben és nézte fiát. Artyomnák sírhat- nékja támadt, szeretett volna visszaszaladni, de tovább folytatta útját, nehogy anyját magára haragítsa. Az anyának is kedve lett volna Artyom után szaladni, szerette volna kézen fogva hazavinni, de csak sóhajtott egyet, és lassan hazaballagott egyedül. Artyom még egyszer visszafordult, hogy anyjára pillantson, de most már nem látta. így hát tovább ment egymagában és sírni kezdett. Ekkor egy gúnár dugta ki nyakát a kerítés mögül, nagyot gágogott, csőrével elkapta Artyom nadrágszárát, és a nadrággal együtt megcsípte a lábszárát is. Artyom hanyatt- homlok menekült a gúnár elől. Egy másik háznál a kapu tárva-nyitva volt. Artyom egy bozontos állatot pillantott meg, szőre tele volt bogánccsal: az állat a farkát fordította Artyom felé, és látszott, hogy dühös: biztosan észrevette a kisfiút. „Hát ez meg miféle? — töprengett Artyom. — Farkas lenne?” Artyom újra arrafelé nézett, amerre anyja eltűnt, nem látja-e ott. Ez a farkas még képes, és odaszalad... de anyjának nyoma sem volt már, bizonyára hazaért, ez nagyon jó, legalább a farkas nem eheti meg, A bozontos állat ekkor hirtelen fejjel fordult feléje, és némán Artyomra vicsorította agyarait. A kisfiú ekkor ismerte meg a Zsucska kutyát. — Te vagy az, Zsucska? — Mr... mr... mr...! — válaszolt a kutya-farkas. — Próbálj csak hozzám nyúlni! — szólt rá Artyom. — Csak nyúlj hozzám! Tudod, mit kapsz akkor! Én más iskolába megyek! Látod, ott van, ni! — M... m ... m ... — morgott meghunyászkodva Zsucska, és megcsóválta a farkát. — Tyüh. de messze van még az iskola! — sóhajtott fel Artyom és továbbment. Ekkor Artyomot valami erősen arcul csapta, mintha valamivel beleszúrtak volna, amit mindjárt ki is húztak az arcából. — Hát ez meg megint micsoda? — riadt meg Artyom. — Mit verekedsz, majd adok én neked... Körülnézett, de senkit sem látott, csupán a lehullott falevelek zizegtek a szélben. — Elbújtál? — mondotta Artyom. —> Bújj elő, ha mersz! A földön egy nagy bogár feküdt. Artyom felvette, azután egy lapulevélre tette. — Aha, téged vágott hozzám a szél. Nem baj, élj csak, úgy se sokáig élsz, hamarosan itt a tél. Artyom ezután már futva igyekezett az iskolába, nehogy elkéssen. Eleinte ott futott a sövénykerítést szegélyező ösvényen, de onnan valamilyen vadállat fújta felé forró leheletét és rámordult: „Ffurfcsi!"— Ne bánts,*nem érek rá! — kiáltott oda Artyom, és kiszaladt az utca közepére. Az iskola udvarán sok gyerek ült. Artyom nem ismerte őket, más faluból valók voltak, úgy látszott, már régebben járnak iskolába, mind nagyon okos lehetett, mert Artyom bizony nem értette, amit beszéltek. — Ismered a vastag betűket? Mi? — mondotta a másik faluból való fiú. Amott meg ketten így beszélgettek: — Afanaszij Petrovics ormányos bogarakat mutatott nekünk. — Ö, mi ezt már régen tanultuk. A madarakat is átvettük, még a belső részüket is ismerjük. — Ti csak odáig jutottatok, de mi már tanultuk azt is, hogyan vándorolnak a madarak. „Én semmit se tudok — gondolta magában Artyom —, én csak anyut szeretem! Hazaszököm innen!” Megszólalt a csengő. Az iskola tornácán megjelent a tanítónő, és amikor a csengő elhallgatott, így szólt: — Jó reggelt, gyerekek. Gyertek ide, közelebb hozzám. A gyermekek mind bementek az iskolába, egyedül Artyom maradt kinn az udvaron. Appolinária Nyiko- lajevna odalépett hozzá: — Hát veled mi van? Talán csak nem félsz? — Anyuhoz akarok menni — mondotta Artyom, és tenyerébe rejtette arcát. — Vigyél ki gyorsan az udvarról ... — Azt már nem! — válaszolt a tantíónő. — Itt az iskolában én vagyok a mamád. Artyom hóna alá nyúlt, karjára vette, és már vitte is beleié.
