Szolnok Megyei Néplap, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-23 / 198. szám

1961. augusztus23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Magyar Távirati Iroda jelenti... — Amis; a hírből hír lesz — Snapful! Az MTI, a Ma­gyar Távirati Iroda szürke, naphegyi épületének negye­dik emeletén, a gépteremben csengőszó hallatszik. — Az egyik gép jelzi: gyorshír! Sürgős jelentés érkezett. Va­lahol a világ távoli tájain valami fontos történt. Fel­lőttek egy rakétát, vagy egy diplomata nyilatkozott kor­mányának terveiről. Vala­mi fontos történt A gépteremben egymás mellett állnak a különös író­gépek, amelyek előtt nem ül gépírónő és mégis sokkal gyorsabban adják az anyagot, mint a legfürgébb újságíró. Ezeket az írógépeket — a te- f ­lex-gépeket — újságírók, tu­dósítók százai szolgálják ki. Az egyik gép a Reuter híreit kopogja fehér papírszalagra, a másik az AP amerikai hír ügynökség tudósításait veszi. Angolul, franciául, németül, oroszul, szerbül, spanyolul érkeznek a hírek több mint egy tucat gépen, szüntelenül. A technikusok vigyáznak rájuk, akik megszokták már a gépek örökös kopogását. Németh László, Litványi László, Lambert Péter és a többiek. Nincs percnyi szü­net sem. Amikor nálunk nap­pal van, a Föld túlsó sarkán éjszaka, mikor mi alszunk, másutt kavarog az élet. A gépteremben éjjel-nappal kopognak a telex-berendezések Snapful! Valahol valami fontos történt. Előbb az egyik hírügynökség jelenti, azután sorra a többi is. Egyik ezt emeli ki, a másik azt. A fo­lyosó túlsó oldaláról besiet egy fordító-újságíró, Barabás Miklós, Fehér Györgyné, vagy Schweitzer Klári — aki éppen szolgálatban van. Vagy esetleg a TASZSZ hír- ügynökség, a legfontosabb hírforrás fordítói közül lép be valaki a terembe — Piri- tyi Sándor, Völgyi Tibor, Markos Hanna yagy más. — Gyors mozdulattal tépik le a hírügynökségek véget nem érő papírszalagjait és a fele­lős hírszerkesztő, a tur­nusvezető szobájába viszik. Most dönteni kell. Valami fontos történt, s a hírügy­nökségen múlik, helyesen tá­jékozódik-e az olvasó. Meg­érteni a lényeget: ez a fon­tos. Ezek a mindennapos ta­nácskozások adják a munka vonalát, értelmét. Az ügye­letes turnusvezető — Éliás Béla, Gara György, vagy az éppen szolgálatot teljesítő másik vezető — megbeszéli az .anyagot a két politikai irányító szerkesztővel is, Márkus Gyulával, Köves Ti­borral, vagy Pinczési Pál­lal, a külpolitikai turnus ve­zetőjével — és a fordító-új­ságíró ennek alapján mun­kához lát hallgatóján figyeli a hangot, 6 fürgén csapódnak le az író­gép billentyűi. A titkárság szüntelen ost­rom alatt álL A fordító-új­ságírók, kezükben idegen­nyelvű anyagok paksamétá- jával kérdezik, melyik gép­írónőhöz mehetnek. S ha sok a gyorshír, sok a válság-góc szerte a földön, ha sok a munka, akkor „válságossá” válik a helyzet a gépírófron­ton is. Közben ezernyi in­téznivaló fut be a telefonké­szülékeken: Hagymási Lász- lóné és Menyhárt Györgyné, a két titkárnő csak a mun­kaidő vége felé jut lélegzet­hez. És közben születnek a hí­rek. Berkes Margó, Hortai Béláné, Horváth Józsefné írják le a városneveket: Pá­rizsból, Djakartából, Little Rockból. Fokvárosból, Ha­vannából, Varsóból, Punta del Estéből, Cape Canaveral- ból, Moszkvából, Berlinből, Pekingbő! jelenti az AFP, az Űj Kína, az UPI, az AP, vagy a Magyar Távirati Iroda tu­dósítója. Özönlenek a kéziratok halomba gyűlnek a turnus­vezető asztalán. Nincs vesz­teni való idő: várnak a szer­kesztőségek, vár a rádió, vár­nak a nyomdászok. Egy perc szerte az országban ezer fo­rintokat jelenthet, egy perc azt jelentheti, hogy a hír lekéste a rádió legközelebbi adását. Minden perc érték. A szerkesztő feszült figyelem­mel követi a sorokat: ha hi­bát követ el, már nehéz rá orvosságot találni. Mindent észre kell vennie. És nincs idő. Mikor átolvasta az anya­got, összesodorja, műanyag- tokba helyezi és a csőpostán a második emeletre továbbít­ja. Egy óra, de esetleg még annyi sem telt el azóta, hogy a telex-gépen megszólalt a csengő. A második emeleten már kilép a hír az MTI falai közül. Telex-gépeken továb­bítják a hírt a fővárosi szer­kesztőségekbe — és a negye­dik emeleten, ahová szintén felállítottak egy ilyen írógép- automatát, az ügyeletes for­dító-munkatárs a külföldi hírügynökségek papírszalag­jaival együtt ezt a magyar szöveget is letépi: ezt már az MTI jelenti más hírügy­nökségek, vagy saját tudósí­tóinak híradása alapján. A megyei lapok számára itt még nem ért véget a hír útja. A külön vidéki hír- szerkesztőségekben mégegy- szer átnézik, esetleg megrö­vidítik: minden második órá­ban befűzik a szalagot és megkezdődik a „köradás”, s ugyanabban a pillanatban 19 megyei lap kapja meg a Magyar Távirati Iroda hír­anyagát. A többá már á szerkesztő dolga. Másnap reggel min­denki olvashatja: „Az MTI jelenti...” Baracs Dénes Mezőgazdosági kiállítás Jászberényben Kis ünnepség keretében nyílt meg a jászberényi Jász Múzeum kiállítása szomba­ton, 19-én délután. A meg­jelenteket Muhari Sándor vb. elnökhelyettes köszöntöt­te, majd Nyíri Béla, a me­gyei tanács vb. elnökhelyet­tese mondott megnyitóbeszé­det, amelyben méltatta a nagyüzemi mezőgazdaság te­rületén elért eredményeket. Ezután a vendégek együtte­sen megtekintették a kiállí­tást A két nagy teremben a nö­vénytermesztés és a kerté­szet termékei láthatók, a kis­teremben konzerviparunk, borászatunk mutatja be büszkeségeit. A falakon ha­talmas fényképes tablók il­lusztrálják a termelőszövet­kezeteinkben folyó munkát alattuk ízléses elrendezésben magvak, termények. Szemet gyönyörködtető, gusztusos gyümölcsök mosolyognak a fonott kosarakban. A pincegazdaság käs be­nyílójában a jobbnál jobb borfajták kínáltatják magu­kat, s a látogatók élnek is a lehetőséggel. A kiállítás épü­lete előtt a Vörös Csillag Tsz lacikonyhája csalogatja íny­csiklandozó illatokkal a kö­zönséget s a frissensüKek mellé jólesik a sokféle itóka. A múzeumban látottak ki­egészítéseképpen a vásárté­ren állatbemutatót rendez­tek. Erőteljes, szép példá­nyok hirdetik a város egyre fejlődő tsz-einek az állatte­nyésztés területén végzett munkáját Nem egy példány­nyal alighanem az Országos Mezőgazdasági Kiállításon is találkozunk majd. A kiállítás e hó 26-án zár. Hartmann — Három szolnoki kislány randevúzott r JURIJJAI __ Va lahol csöng a telefon Washingtonból vagy Lon­donból, Moszkvából vagy Pá­rizsból jelentkezik az MTI állandó tudósítója. Azt, amit ezelőtt néhány perccel, vagy órával a hírügynökségek a tények meztelen vázaként adtak, a tudósító a helyére teszi. Minden nap, néha többször is, jelentkeznek a Magyar Távirati Iroda kül­földi tudósítói. Dobsa János Bonnból, Polgár Dénes Washingtonból, Sugár András Moszkvából és a többiek: pontosan érzékelik a világ- politika idegrendszerének fi­nom impulzusait. A finom ujjak gyorsan vezetik a ce­ruzát, hogy gyorsírásba rög­zítsék a jelentéseket. Ger­gely Endre, Fülöp Iván, vagy Lambert Miklósné feszülten figyel, hiszen a vonal a sok­ezer kilométeren át néha meggyengül, a szavakat el­nyeli a távolság. Falus Györgyné, vagy Havas Re- zsőné a magnetofon szalag­jára rögzíti a távoli üzene­tet, s aztán a diktafon fej­r rr/s/neiiziBwíKMirtniiKtxM/ítvxmx’Z'MM Átlag kétezer kül­földi beszélgetés havonta A posta szolgáltatásainak nemzetközi kapcsolata mind­inkább terjed az egész vilá­gon. Különösen a telefonfor­galom növekedett: három év alatt 15 százalékkal. Ma már az európai országokon kívül a világ minden táján 86 or­szággal tart fenn összekötte­tést a posta. A posta adatai alapján Eu­rópában Ausztriával, Cseh­szlovákiával, az NSZK-val, tengerentúl pedig az USA- val, Kanadával, Kínával, Ku­bával beszélgetnek a legtöb­bet Legutóbb Űj-Zelanddal és Máltával is volt egy-egy beszélgetés. Havonta átlago­san kétezer beszélgetést kap­csolt a nemzetközi telefon­központ (MTI) HIHETETLEN, de igaz! Bogyó Kati, Lantos Évi, Bóta Teri, a szolnoki Varga Katalin Leánygimnázium „Jurij Gagarin” KISZ alap­szervezetének három vezető­ségi tagja hétfőn délután ta­lálkozott a világ első űrhajó­sával Budapesten. A találkozás „programon hívül" történt. A sajtó, a rádió, a hírügynökségek nem adtak hírt róla és nem szere­pelt a kibocsájtvtt hivatalos protokoll-tervben sem. A szőbanforgő esemény alig pár percig tartott csupán, az utó­kor számára azonban mégis érdemes megörökíteni. Hogyan is történt? Bogyó Kati másnap, a felejthetet­len élmény hatásától kissé akadozva mesélte el a „Nagy Találkozás” epizódjait: * ~ 'Az én ötletem volt a randevú. Olyan ellenállhatat­lan érzés fogott el: itt van nálunk Gagarin, alapszerve­zetünk névadója, s még csak ne is találkozzunk vele?! Ta­lálkozni kell! De hogyan? Ám, szombaton, dél körül már nem volt sok időm ezen gon­dolkozni. Kerékpárral rohan­tam Éva nénihez, a gimná­zium igazgatónőjéhez. Tet­szett neki is az ötlet. Piroska néninek, a KISZ vezetőtaná­runknak szintén. Irány: a vá­rosi KISZ-bizottság, hogy megkapjuk a papírt, misze­rint mi, hárman, iskolánk „Jurij Gagarin” KISZ alap- szervezetének képviselői va­gyunk. A papírt megkaptuk. — S délután egy órakor már hárman olvastuk a Ma- gyar Ifjúságban Gagarin hét­fői programját. Eszerint hét­főn Budapesten tartózkodik: — városnézés, sétahajózás a Dunán, fogadás a Központi Tisztiházban — olvastuk a programban. S hétfő reggel, a kidolgo­zott stratégiai terv szerint, már a pesti gyorson ültünk mindhárman. Ahogy kilép­tünk a Nyugati-pályaudvar csarnokának főkapuján, ta­nácstalanul álltunk meg a nyüzsgő, Gagarin-lázban égő fővárosban. Most hová? — kérdeztük egymástól. — Hon­védelmi Minisztérium, Köz­ponti Tisztiház, Budapesti KISZ-bizottság — hallottam a javaslatokat. — Igen, vala­honnan engedélyt, belépőt kell szereznünk, $ azt csak ilyen helyeken lehet. De ho­gyan jussunk oda? A diák­nak kevés a pénze, azután meg szolnokiak is vagyunk, nem ismerjük alaposan Pes­tet. Nosza, telefonáljunk ak­kor, s jót nevettünk a trafi- kos néni csodálkozó arcán. KÉTSÉGEK, reménykedé­sek, nevetések, könnyek — valahogy így váltakozott han­gulatunk a délelőtt folyamán. S hiába telefonálgattunk, en­gedélyünk még nem volt. Pe­dig már délután fél három. És a fogadás — ennyit már tudtunk —i négy órakor meg­kezdődik... Nem volt mit tenni, belépő nélkül indul­tunk a Központi Tisztiház felé, a Váci utcába. Ütközben egy hatalmas, égőpiros kard- virágcsokrot varázsoltunk. — ... És nem hiába re­ménykedtünk. Egy őrnagyot nagyon meghathatott kétség- beesett arckifejezésünk, mert szerzett számunkra egy meg­hívót, s egy perc múlva már a színházteremben hallgattuk Jurij beszédét űrutazásáról. Áhítattal figyeltük minden szavát, egészen beleéltük ma­gunkat az első űrutazás él­ményeibe, s csak a feldübör­gő tapsvihar ébresztett rá bennünket a valóságra: a cso­kor még mindig nálunk van, s a KISZ-naplóból, s a fény­képről is hiányzik még Jurij autogrammja... ■—1 Egyszerűen nem emlék­szem, hogyan jutottunk a színpadi lejáróhoz. Utólagos emlékeztetőül csak összetapo­sott lábunk maradt erről. De mit számított ez akkor? Cen­timéterenként haladtunk elő­re. Már csak két méterre állt tőlünk Jurij. de az élő ember­fői még elválasztott bennün­ket tőle. Ám, egy pillanat múlva mégis ott álltunk előtte mindhárman, elől Éva, mö­götte a KlSZ-naplóval kezé­ben Teri, és a virágcso­korral... — Nem tudom, hány má­sodpere telt el Egyszerre megállt az idő, s csak Jurij arcát néztük. Hogy milyen Gagarin közelről? Hogy mi­lyennek láttuk mi? Nehéz, de mégis megpróbálom elmonda­ni. Gyönyörű szemei vannak, valóságos „űrszínkékf sze­mek, s mosolya rendkívüli hatással van az emberre. Egy fiatal férfi szerénységét, nyu­galmát, bölcs derűjét és ma­gabiztosságát éreztük benne. Ügy éreztük, ő nagyon sze­retheti az embereket, s min­dent, bármit megtenne értük. S hiába állt Jurij az emberek gyűrűjében, mi mégis úgy éreztük, most csak velünk beszélget, és hogy szavak nél­kül is értjük egymást. AZTÁN a szavakra is sor került. Éva tud közöttünk legjobban oroszul, 6 mondta el névadónknak KISZ alap­szervezetünk tagjainak, gim­náziumunk összes tanulójá­nak őszinte, szívből fakadó jókívánságait, üdvözletét. Az­tán Teri átnyújtotta a KISZ- naplót, amit Jurij saját tollá­val írt alá, majd én következ­tem a virágcsokorral. — Jurij mindnyájunkkal kezet fogott, s közben ked­ves mosollyal válaszolt. Min­den szavát megértettük: — Nagyon köszönöm... Örülök, hogy én lehettem alapszervezetük névadója ... — Hát még mi hogy örül­tünk ...! S ahogy továbblé­pett előttünk Jurij Gagarin, úgy éreztük, egy új. igaz, nagyszerű baráttal, példaké­pünkkel találkoztun... — Feledhetetlen volt ez a találkozás, és alig várjuk az új tanév kezdetét, hogy diák­társainkkal, tanárainkkal is megoszthassuk ezt az él­ményt. Feljegyezte? BUBOR GYULA C£:énij,Utp.tzőg,ép.peL a fjtUzahadu.Lt ROMÁNIÁBAN 1944. augusztus 23-án, ami­kor a diadalmasan előrenyo­muló vörös hadsereg már be­hatolt Romániába, az egész országban fellángolt a fasisz­ta Antonescu diktatúra-elle­nes felkelés. Letartóztatták Antonescut, a diktátort és fasiszta kormányának tagjait s a legfontosabb középületek elfoglalásával egyidőben megkezdték a hitleristák ki­verését Bukarestből, majd Romániából. Ezzel a csapással voltakép­pen összeomlott a német ha­talom egész dél-kelet-európai rendszere. 1944. augusztus 23-tól a háború végéig há­romszázhatvanezer főnyi ro­mán haderő küzdött a Szov­jetunió oldalán. Augusztus 23-a a felszaba­dulás napja, a román nép igazi életének kezdetét je­lenti. Az azóta eltelt tizenhét év bizonyítja: a Román Mun­káspárt vezetésében való mélységes bizalomnak kö­szönhető, hogy a román nép alkotóerejét kibontakoztatva, tervszerűen halad a szocializ­mus építésének befejezése felé. Az országot Járva ennek megnyilvánulásait láttuk és hallottuk mindenütt főváros­ban és vidéken, az élet min­den területén. S erről tanús­kodnak felvételeink is. íme: A tengerparti és hegyvidéki üdülőkben évente hatszázezer dolgozó tölti szabadságát.. 1 A Fekete-tengeri nap tűző heve elől hófehér vászonsátrak alatt keresnek menedéket a kényesbőrű fürdőzők. ■ ' IFoto: Farkas Ferenc.) Az ostamyeles neonokkal világított modern, nagyforgalmú utcákat gyufásdobozhoz hasonló sokemeletes lakótömbök szegélyezik. Az Északi Pályaudvar közelében egy szökő­kutak kai díszített park egyik sarkában emelkedik ez a 16 emeletes lakópalota. A Kongresszus-palota tizenhárom hónap alatt épült fel. Akusztikai berendezését kivéve, teljesen a román ipar terméke. A terem 3200 fő befogadására alkalmas. A lég­kondicionáló berendezés segítségével belső hőmérséklete tetszés szerint szabályozható. A falakat és a padozatot kékes-szürke, vastag textíliával vonták be, mely kitűnő akusztikát biztosít Hatnyelvű tolmácsberendezés működte­tésével az előadások a kívánt nyelven fejhallgatóval vagy rövidhullámú táskarádió vevő-berendezéssel hallgathatók. Az épületet hétköznapokon mozielőadások, hangversenyek céljára és különféle sportesemények lebonyolítására hasz­nálják.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom