Szolnok Megyei Néplap, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-19 / 195. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. augusztus 19. Berlini jelentések (Folytatás az 1. oldalról} pos látogatásra Bonnba ér­kezett. Conally Nyugat-Berlini is felkeresi, hogy — mint az AFP közli — „a helyszínen tanulmányozza a kialakult helyzeteií”. Az AP kölni jelentés sze­rint a nyugatnémet ipari szövetség csütörtökön felszó­lította tagjait, bojkottálják a szeptember 3-án Lipcsében megnyíló nagy nemzetközi vásárt A nyugatnémet tőké­seknek ez a csúcsszervezete azt kívánja, hogy az NSZK ipari cégei ne küldjék el kép­viselőiket Lipcsébe és ne ve­gyenek részt a kiállításon. A szövetség igyekezete azonban hasztalannak rnu­tatkozik, mert a nyugatnémet ipari és kereskedelmi kama­rák megtagadják a bojkottot. A braunschweigi kereskedel­mi és iparkamara határozat­ban közölte, nem tesz eleget a felhívásnak, a hannoveri és a lüneburgi kamara szintén követte példáját Mint az ADN jelenti, a lipcsei őszi vásárom ott lesz­nek a nyugat-berlini keres­kedelmi cégek képviselői is, a berlini kereskedelmi hiva­tal már számos részvételi ké­relmet kapott John Hightower, az AP hírmagyarázója a csütörtökön Moszkvában átadott nyugati jegyzékekkel foglalkozik. A tudósító rámutat, hogy a nyugati hatalmak “> amint számítani lehetett rá — pusz­ta tiltakozásra szorítkoztak. Az angol, az amerikai és a francia kormány ugyanis csak ebben az egy tényben tudott közös nevezőre jutni. Sőt, „a jelen körülmények között már az it vitatható, vajon bölcs dolog volt-e a Nyugat­tól a jegyzékek elküldése”. A' tudásitó hozzáfűzi, hogy a propagandától eltekintve, a három nyugati nagyhatalom megtett mindent, amit a je­len helyzetben tenni szándé­kozott. A New Torit Herald Tri­bune vezércikkében arra mu­tat rá, hogy a nyugati szövet­ségesek »képtelenek voltak közős egyetértést" kialakí­tani. „De Gaulle tábornok — aki néha úgy beszél, mintha a múlt századból került volna ide — kereken ellenzi a tár­gyalásokat ... Az angolok a maguk részéről azzal érvéi­nek, hogy a válság valószínű­leg elmúlik, ha a szövetsége­sek nem fordítanak rá túl sok figyelmet. Az Egyesült Álla­mok pedig meg sem mondta, mire gondol”, A Chicago Sun-Times vi­szont azt állítja, hogy az Egyesült Államok »jelképes" megerősítésképpen valószínű­leg tankokat és páncélozott járműveket küld Nyugat- Berlinbe. így cselekszik majd Franciaország és Anglia is. A lap szerint ezt a tervet az amerikai és a nyugati diplo­maták csütörtöki zártkörű megbeszélésén vetették fel. Willy Brandt csúfos kudárca a magasvasúttal Berlin (MTI). — Fagyos hangulat uralkodott csütör­tökön délután Nyugat-Bérűn szenátusi palotájában. Willy Brandt főpolgármes­ter a szerdai „tüntető nagy­gyűlésen” többek között be­jelentette: a szenátus „ellen- intézkedésekkel” válaszol az NDK kormányának vasárna­pi határbiztosító intézkedé­seire, így érvelt: „miután * másik fél megsértette a négy­hatalmi statust, nem tarthat­juk többé szem előtt az 1945. évi egyezményt, amelynek értelmében a magasvasút, (S—Bahn) egész Berlinben, tehát Nyugat-Berlinben is a kelet-berlini városvezetőség kezelésébe tartozik". Bejelentette a nyilvános­ság előtt: „csütörtökön tár­gyalok erről a kérdésről az amerikai, az angol és a fran­cia városparancsnokkal”. Majd hozzátette: a várospa­rancsnokok már közölték is vele: egyet értenek a terv­vel, hogy vegye a szenátus saját kezelésébe a magasva- sútat Csütörtökön kiderült, hogy Brandt ismét bakot lőtt, el­sietett kijelentésével, amely- lyel tulajdonképpen nyo­mást akart gyakorolni a vá­rosparancsnokokra, csütör­tökön ugyanis hiába várta a ▼árosparancsnokokat, végül telefonértesítést kapott, hogy a megbeszélést el kell ha­lasztani. A szenátus szóvivője nem volt hajlandó ehhez az ügy­höz magyarázatot fűzni, po­litikai megfigyelők szerint azonban feltételezhető, hogy a három nyugati hatalomnak a Szovjetunióhoz intézett csütörtöki „tiltakozó jegyzé­ke” miatt nem jelent meg a három városparancsnok a schönebergi palotában. For­mális jegyzékeikben ugyanis az említett hatalmak kormá­nyai arra hivatkoznak, hogy ők továbbra is érvényesnek tekintik Berlin négyhatalmi státusát, jóllehet azt az Ame­rikai Egyesült Államok, Ang­lia és Franciaország kormá­nyai már több mint egy év­tizeddel ezelőtt 1948-ban fel­rúgták azzal, hogy megosz­tották a várost és külön pénzegységeket vezettek be Nyugat-Berlinben. Azzal, hogy a megszálló hatalmak éppen a négyhatalmi státus­ra hivatkoznak, Brandt már nem érvelhet úgy, ahogy azt szerdán tette. > Amikor Brandt észhez ka­pott és belátta, hogy az „el­lenintézkedés” igen kétes eredményekkel kecsegtet, utasítást adott a jobboldali szakszervezeti vezetőknek, bogy bojkottálják a magas- vasútat, a bojkottfelhívásnak azonban nem volt foganatja. GAGARIN a hős, a barát, az ember Ki ez a 27 esztendős szov­jet fiatalember, akinek nevét egycsapásra ismerte meg öt kontinens népe, s kinek ne­ve örökre összefonódott az ember világűr fölött aratott első nagy győzelmével? Jurij Gagaria személyében számtalan szimbólum egye­sül. Az életrajzát — a leg­utóbbi időket nem számítva — ezrek és tízezrek téveszt­hetnék össze a sajátjukkal a Szovjetunióban. Kis mezővárosból szárma­zott, munkásfiú ő, aki esti iskolákat, technikumokat végzett, közben beleszeretett a repülősportba, bevonult katonának, repülős, majd hi­vatásos tiszt lett Tagja a Komszomolnak, majd pedig belép a pártba, mert szüksé­gét érzi, hogy minél többet vállaljon azokból a lelkesítő feladatokból, amelyek célt és értelmet adnak nemzedéke és az egész szovjet nép munká­jának. Katonai alakulatának pa­rancsnoka a következő jel­lemzést adta róla: „Repülőalakulatunknál teljesített szolgálata során Ju ríj Alekszejevics Gagarin fegyelmezett. szolgálatkész tisztnek bizonyult. Szakszerűen, magabiztosan repült, a navigációs feladatokat könnyen sajátítja eL Sugárhajtású gépeken százhatvan repülőórája van...” Felesége az újságírók kér­déseire így válaszolt: — Nincs semmi különös az egészben, nem is tudom, mi egyebet mondhatnék. Talán azt, hogy Jura nagyon ren­des férj és jó családapa, min­den szabad percét a család­nak áldozza, s nagyon bot­dogok vagyunk. Egy szemtanú a következő­képp írja le az űrrepülés után a tudományos állomás­ra érkező Gagarint: „Jurij Alekszejevics még nagyon fiatal Teste erős fel­építésű, az átlagosnál alacsonyabb, arca nyíltságot árul el, vonásai jellegzetesen oroszosak* mosolya csupa őszin­teség és jóindulat” A rádió közvetítése Gagarin látogatásáról A Kossuth-rádiő szomb at délelőtt S éra 55 perces kezdettel a Ferihegyi repülőtérről közvetíti Jurij Gaga- rinnak, a világ első űrhajósának fogadtatását. Délután 16 éra 25 perckor közvetítést ad a Kossuth-rádió a HősSk teréről, a Gagarin őrnagy tiszteletére rendezett nagygyű­lésről. (MTI) S valóban, Gagarin külseje annyira oroszos, hogy a szov­jet emberek mikor meglát­ják fényképét, többnyire fel­kiáltanak: „Tyipicsno nas!” — ami körülbelül azt jelenti: jellegzetesen a mi fajtánk. Gagarin szenvedélyesen ér­deklődik minden, az űrhajó­zással összefüggő tudomány­ág, technikai kérdés iránt. — Ciolkovszkij neve igen sokat jelent számára, olvassa mű­veit és egyébként is sokat foglalkozik fizikával, mate­matikával. Az irodalomból az orosz klasszikusok és a szov­jet írók a kedvencei: Csehov, Tolsztoj, Polevoj. Gyermek­kora óta kedves hőse Pole­voj „Egy igaz ember” című művének főszereplője* Alek- szej Mereszjev. Gagarin tettének, a egyé­niségének hatása egyre to­vább gyűrűzik: brigádokat, munkacsapatokat, úttörő őr­söket neveznek el róla, s a magyar fiatalok legjobbal Gagarin-klubot alaíkítottak, melybe a belépés feltétele egy-egy kiváló pályamunka volt A nyugati sajtó Gagarin* repülésének napjától kezdve, a később, a2 amerikai űrre­pülési kísérlet után is kény­telen szünet nélkül növekvő csodálattal adózni Gagarin tettének: „Ne átitassuk ma­gunkat azzal, hogy Shepard hőstette, bármilyen nagysze­rű volt is, véget vet a szov­jet fölénynek. Gagarin őrna­gyé marad örökre a világ­űrben járt első ember dicső­sége”- — írja a Washington Post Jurij Gagarin, aki 89 perc alatt körül repülte a Földet immár hónapok óta folytatja országról országra, városról városra vivő diadalátj át a földön. Angliai fogadtatásáról így ír Frank Gullett, a Népsza­badság londoni tudósítója: „...Az egész útvonalon már kora reggel óta gyűlik a tö­meg. Minden korosztály kép­viselve van, s úgyszólván minden második ember ke­zében fényképezőgép. ^Nagy- szerű volt, amit véghez vitt!” „Nézd ezt a tündért mo­solyt!” ^Régóta várok, de érdemes voltr — ilyeneket hallott az ember lépten- nyomon.” Az angol nép, az angol sajtó felháborodott hogy a kormány képviselői nem fo­gadták Gagarint a repülőté­ren. „Soha senki sem állítot­ta, hogy Gagarin államfő — írta a Daily Mirror —, ezzel szemben véghez vitt valami olyasmit, ami mellett messze eltörpül mindaz, amit Mr. Macmillan, vagy bármelyik minisztere valaha is véghez vihetett,” Manchesterben az öntő­ipari munkások szakszerve­zete dísztaggá választotta Ju­rij Gagarint Fogadta őt Mac­millan miniszterelnök is. Az angol kormány elnöke a sajtó képviselőinek következőkép­pen nyilatkozott erről: „Ga­garin őrnagy rendkívül ked­ves ember, találkozásunk igen kellemes volt” Angliai útja során végül fogadta Ga­garint második Erzsébet an­gol királynő is* A Kubába érkező Gagarint óriási lelkesedéssel köszöntöt­te Havanna népe, s a kor­mány nevében Dorticos el­nök és Castro miniszterelnök. A zuhogó trópusi esővel da­colva százezrek kiáltották az elhaladó autó után: „Éljen Gagarin!” „Éljen NyikUaP’ „Éljen Fidel!” Gagarin ma már nem egye­dül viseli az űrhajós kitünte­tő nevét Barátjával, Ger­man Tyitowal együtt készül­tek a nagy feladatra. Aztán megszületett az állami bi­zottság döntése: az első űr­repülést Jurij Gagarin hajtja végre. Hogy vette tudomásul a két elválaszthatatlan jó barát ezt a döntést? Jurij Gagarin az­nap este ezt írta naplójába: „Ügy gondolom, 6 sokkal te­hetségesebb, mint én, azt hi­szem, azért nem őt küldték az első útra, mert egy kö­vetkező bonyolultabb űrrepü­lést keli végrehajtania”. Jurij és German barátsága nem lazult meg, hiszen erő­sebb, tartalmasabb az egyéni becsvágynál. És mindkét ifjú hős érzi: dicsőségük fénye, mint tükörben sokszorozódik meg a másik dicsőségében, s hogy hősies „versenyükének győztese valójában a szovjet nép. EMLÉKEZZÜNK) Ma, amikor természetes­nek vesszük, hogy a Magyar Népköztársaság alkotmánya mindenki számára biztosítja a munkához való jogot, — emlékezzünk azokra az idők­re is, amikor még mindez nem volt természetes. Idéz­zük a múltat az úri közigaz­gatás úgynevezett „bizalmas” irataiból, melyekből a Hor- thy-rendszer bukását kísérő lratpusztítás ellenére is sike­rült jópár értékes dokumen­tumot megmenteni levéltári megőrzésre. Ilyen bevezetővel látták el ezeket az iratokat: „M á - solat M. kir. Belügymi­niszter. Szám: 4595/1927. VII. rés. Igen sürgős. Bizal­mas. Sajátkezű felbontás­ra. Valamennyi várm. alis­pánjának, a m. kir. állam­rendőrség valamennyi kér. főkapitányának, a m. kir. ál­lami rendőrség budapesti főkapitányának és valameny- nyi csendőr kér. pnokság- nak.” Így jutottak azután ezek a körrendeletek a felsőbb fóru­mokat megjárva a főszolga- bírákhoz, onnan a jegyzők­höz és a csendőrőrs parancs­nokságokhoz. Az úri Ma­gyarország minden napját végigkísérik ezek a bizalmas iratok és hűen érzékeltetik, mennyire féltek az elnyomó osztályok a dolgozó néptől, s legjobban a kommunisták­tól. Bármelyik esztendő „iratterméséből” közölhet­nénk az alábbiakhoz hasonló idézeteket. Most 1927-ből való, tehát a kapitalizmus át­meneti és viszonylagos sta­bilizációja időszakából szár­mazó aktákból közlünk né­hány részletet. „Hazátlan bitangok IC „Ismeretes, hogy Görögor­szágban meglehetős számban magyar munkások is dolgoz­nak, kik azelőtt sűrűn keres­ték fel úgy a m. kir. követ­séget, mint a görög—magyar kereskedelmi kamarát, se­gélyt kérve és sokszor a leg­nyomorultabb állapotban. — Feltűnő, hogy most, f. évi május hava óta segélyt kérő magyar munkás nem jelent­kezik többé sem a követsé­gen, sem a kamaránál, és hogy oly munkások is, akik munka nélkül vannak, nem kérnek többé segélyt, míg másrészt azon tendencia is észlelhető, hogy a munkások most, midőn a legnehezebb idő, a rettenetes nyári hősé­gek elmúltak és őszre kelle­mesebb körülmények között folyik a munka és könnyeb­ben lehet a munka elnyeré­sére számítani, mégis igye­keznek hazaszállingózni, ho­lott a görög kölcsönök folyó­sítása után őszre és télre egy újabb fellendülés volna vár­ható... Jóllehet semminemű pozitív adat nincs arra néz­ve, hogy ezen munkások a kommunizmus által meg vol­nának fertőzve, mégis szük­séges, hogy a Görögországból és Macedóniából hazatérő magyar munkások fokozot­tabb ellenőrzés alá vonassa­nak és megfigyeltessenek.” így szól a bizalmas körren­delet, miután tudtul adja, hogy az athéni m. kir. követ­ség jelentése szerint az idé­zett helyeken „igen erős kommunista propagandát űz­nek.” Megfigyeltük? Az urak pi­masz körrendeleté szinte ezt mondja: „Miért akarnak a magyar munkások saját ha­zájukba visszatérni? Miért nem koldulnak tovább a gö­rög—magyar kamaránál? Hiszen a nemzetközi finánc­tőke Görögországnak is vet koncot, éljenek tehát a ma­gyar munkások — kivált, ha kommunisták — az idegen nép nyakán. Inkább, mint hazájukban.” És ezek az urak nevezték „hazátlan bitangoknak” a munkásokat! De olvassunk bele a m. kir. belügyminiszter 3031/ 1927. VII. rés. számú, szigo­rúan bizalmas stb. körren­deletébe is. „A franciaországi kritikus gazdasági helyzet következ­tében a Franciaországban élő magyar munkásoknak máris egyrésze állás és kenyér nél­kül maradt és figyelemmel a franciaországi munkanélküli­ségre, joggal lehet következ­tetni arra, hogy a munkanél­küli magyar munkások szá­ma a következő hetekben csak növekedni fog. Ennek az állapotnak természetes következménye az, hogy a magyar munkások javarésze vissza fog vándorolni.” Kiadja tehát a miniszter űr az ord- rét: £... hárítsa el azokat a veszedelmeket, melyek a nemzetköziség és radikaliz­mus eszémitől megmételye­zett munkásoknak tömeges visszatéréséből állhatnak elő..mivel „mint azt kétsétgelenül megállapított­nak lehet tekinteni, a fran­ciaországi magyar munkás­ság egyrésze politikai és nemzeti szempontból megbíz­hatatlan.” Ennek oka az, a köztudomású és sajnálatos tény, hogy a Franciaország­ba kikerült magyar munká­sok ... legnagyobb részben a szélsőséges radikális és kom­munista szervezetek segítsé­gével tudtak munkaalkalmat találni.” „Ezeknek a munka- nélküli munkásoknak, akik különben sem rendelkeznek létfenntartási eszközökkel, az ország területén való elözön- lését meg kell akadályozni.” Ezért gyűjtőtáborokat állí­tottak fel, ahol — mint a mi­A Magyarországi Földmun­kások Országos Szövetségé­nek szervezkedéséről így tá­jékoztat az 5229/1926. VII. rés. sz. belügyminiszteri le­irat: „Kifejezett cél, hogy a szövetséget olyan nagyra nö­velje. amekkora a Károlyi uralom idején volt... — A megtudott részletek szerint (a szövetség ti. a szakszerve­zeti tanácshoz átiratot inté­zett. s abból csak részletek jutottak a hatóság tudomá­sára) a szövetség tisztikara: Elnök: Széder Ferenc, alel- nök: Reischer (máshol Rei­chel) János, titkár: Takács József, pénztáros: Galló Ist­niszter űr elhatározta fertőtlenítés, megfigyelés és megfelelő felvilágosító taní­tás útján a munkások lelki gondolatvilágát megjavítani szándékozom.” A hazatérte­ket jegyzőkönyvileg hallgat­ták ki arra vonatkozólag, hogy „mikor, mi célból, mely úton, mely hatóság által, mily szám alatt kiállított, milyen utazási okmány alap­ján vándorolt ki, miféle munkát, mily időn át (napon­ta hány órát) teljesített, mennyi volt heti vagy havi keresete, mikortól fogva, ki­nek biztosítására, mely poli­tikai szervezetnek volt a tagja, miféle politikai tevé­kenységet fejtett ki... mely úton... hol tért vissza az országba.” Ilyen nemszeretem vendég volt a magyar munkás ha­zájában. De a díszmagyaroe, díszkardos, föveges, bogiáros magyar urak ezalatt szemfor- gatóan szónokoltak a haza­szeretetről. ván (Budapest), jegyző: Ve­res Péter (Balmazújváros), ellenőr: Tisza Antal (Szol­nok), vezetőségi tagok: Mol­nár Mihály (Kunszentmár- ton,... stb. Számvizsg. biz. tagok: Gyenes Ferenc (Jász- árokszállás) stb.” A választ­mányi tagok között Tóth Ferenc és Ragó Antal szol­noki elvtársakat találjuk a névsorban. Részletesen beszél a leirat a szövetség eddigi történeté­ről, legfőbb vezetőinek tevé­kenységéről, s a létszám alakulásáról. E szerint: „Tag­létszám az 1922. évben 139 helyi szervezetben 10 567 tag volt beírva. Ä kommun alatt a tagok létszáma ... 700 000 emelkedett, 1925-ben 90 helyi szervezetben 270 tag tömö­rült.” A szövetség Békés megyei csoportja javasolta a központnak, hogy a cseléd­bérek megállapítását a kö­vetkezők szerint követelje: „Mg. cseléd évi bér 800 ak., 18 m. m. búza, 8 m. árpa, 60 kgr. szalonna, 60 kgr. só, 25 kgr. petroleum, 50 liter főzelék vagy 104 négyszögöl kert. 1 tehéntartás lúd nél­kül, szabad tűzrevalő, vasár- és ünnepnap teljes munka - szünet, évente 6 napi fize­téses szabadság. A munkaidő 11 és fél óra keretben 10 óra télen, tavasszal 14 órás keretben 12 óra, nyáron 16 órás keretben 13 és fél óra. ősszel 12 óra. Napszámosok 18 éven fe­lül napi 3 ak., nyáron é? szeptemberben 4 ak., munka­idő 8—12 óra évszakonként. A szövetség ezen kívii programját lényegesen meg­változtatta és igen radikális kívánalmakat hirdet a föld­birtok- és adóreform, a több- termelés, a munkásvédelerr terén. Felhívom Címet, hogy az általam most közöltek figye­lembe vételével a szövetséf' minden esetleges megmozdu­lását éber figyelemmel kísér­je és minden észleletről hoz­zám kimerítő jelentést te­gyen” — fejeződik be a le­irat. Alkotmányunk ünnepén emlékezzünk a veterán elv- társak harcaira, akik boldog, szabad jelenünkért küzdöt­tek, börtönbüntetést szenved­tek, sőt életüket is adták. Kozák Gábor Féltek a parasztoktól is

Next

/
Oldalképek
Tartalom