Szolnok Megyei Néplap, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-01 / 179. szám
»A szovjet emberek mai nemzedéke már a kommunizmusban fog élni« A Szovjetunió Kommunista Pártja új programjának tervezete A TASZSZ kivonatos ismertetője MOSZKVA (TASZSZ). Július 30-án közzétették a Szovjetunió Kommunista Pártja programjának tervezetét. Az SZKP Központi Bizottságának júniusi plénuma egyhangúlag jóváhagyta a program tervezetét. A plénum határozatának értelmében a programtervezetet a Szovjetunió minden kommunistája, valamennyi dolgozója elé terjesztik széleskörű megvitatás végett, s végső megtárgyalásakor figyelembe veszik a vita eredményeit. A párt új programját az SZKP XXII. kongresszusa elé terjesztik megvitatás és jóváhagyás végett A programtervezet bevezetésből és két részből áll. Az alábbiakban közöljük a tervezet tartalmi összefoglalóját Bevezetés A programtervezet bevezetése elöljáróban hangsúlyozza: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom új korszakot nyitott az emberiség történetében: a kapitalizmus pusztulásának és a kommunizmus megszilárdulásának korszakát. A tervezet bevezető része a továbbiakban rámutat, hogy a nemzetközi forradalmi mozgalom középpontja a XX. század elején Oroszországba tevődött át. Oroszország hősi munkásosziaiya a Vlagyimir Ujics Leiua-vezette Öol- seki Párt irányításával e mozgalom élcsapatává vált. A tervezet ezzel összefüggésben kiemeli: az 1903. évi TI. pártkongresszuson elfogadott első program, amely Oroszország munkásosztályát és valamennyi dolgozóját harcba hívta a cári önkényuralom megdöntéséért, majd pedig a burzsoá-rendszer megszüntetéséért és a proletár- diktatúra megteremtéséért, megvalósult. Ugyncsak valóra- vált a párt 1919. évi VIII. kongresszusán elfogadott második program is, amely kitűzte a szocialista társadalom felépítésének feladatát A Szovjetunió Kommunista Pártja napjainkban fogadja el harmadik programját: a kommunista társadalom felépítésének programját. A kommunizmus történelmi hivatást teljesít: mentesít minden embert a társadalmi egyenlőtlenségtől, az elnyomás és kizsákmányolás minden formájától, a háború szörnyűségeitől, s a földön békét, munkát, szabadságot, egyenlőséget és boldogságot teremt minden nép számára. I. rész A kapitalizmusból a kommunizmusba vaiu aunenet — az emberiség fejlődésének útja. Az emberiségnek világtörténelmi jelentőségű fordulata a kapitalizmustól a szocializmus felé, amelyet az októberi forradalom indított el, a társadalom fejlődésének törvényszerű eredménye. A tervezet első része hangsúlyozza: a kapitalizmus belépett utolsó szakaszába: a monopolkapitalizmus, az imperializmug szakaszába. Az imperializmus rothadó és haldokló kapitalizmus, a szocialista forradalom előestéje. A kapitalista világrendszer egészben véve megérett a proletariátus szocialista forradalma számára. A tervezet ezután taglalja az októberi forradalom világtörténelmi jelentőségét, mélyrehatóan elemzi azt az utat, amelyet a szovjet nép a szocializmus győzelméig a Szovjetunióban megtett, s levonja ez út legfőbb tanulságait. A tervezet megállapítja: a Szovjetunió tapasztalata bebizonyította, hogy a népek csupán a szocialista forradalomnak és a proletárdiktatúra megvalósításának eredményeként juthatnak el a szocializmusba. A Szovjetunió tapasztalata teljesen igazolta azt a marxista—leninista tanítást, amely a kommunista pártnak a szocialista társadalom megteremtésében és építésében betöltött döntő szerepről szól. A tervezet ezután leszögezi: a Szovjetunió a kommunista építés feladatait nem egyedül, hanem a szocialista országok testvéri családjában oldja meg. \ német fasizmus és a japán militarizmus szétzúzása a második világháborúban a Szovjetunió döntő szerepével — kedvező feltételeket teremtett ahhoz, hogy sok európai és ázsiai ország népei megdöntsék a kapitalisták és földesurak hatalmát. A szocializmus építésének útjára léptek Albánia, Bulgária, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Kína, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia, a még korábban a Mongol Népköztársaság népei, • a Szovjetunióval együtt megalapították a szocialista tábort. A szocializmus útjára lépett Jugoszlávia is. A jugoszláv vezetők azonban revizionista politikájukkal szembeállították Jugoszláviát a szocialista táborral és a nemzetközi kommunista mozgalommal, s előidézték azt a veszélyt, hogy a jugoszláv nép elveszti forradalmi vívmányait. Az európai és ázsiai országok szocialista forradalmai újabb hatalmas csapást mértek az imperializmus állásaira. Különösen nagyjelentőségű volt a forradalom győzelme Kínában. Az európai és ázsiai országok forradalmai 1917 októbere után a világtörténelem legnagyobb eseményét alkotják. A társadalom politikai szervezetének új formája keletkezett: a népi demokrácia a proletárdiktatúra egyik formája. Ez a szocialista forradalom fejlődésének sajátosságát fejezte ki olyan viszonyok között, amikor az imperializmus meggyengül, az erőviszonyok a szocializmus javára változtak meg, kifejezésre jutottak benne az érdekelt országok történelmi és nemzeti sajátosságai is. Kialakult a szocialista világrendszer: a szocializmus és a kommunizmus útján haladó, a közös érdekek és célok egységében összeforrt, a nemzetközi szocialista szolidaritás szálaival szorosan összefűzött szabad és független népek társadalmi, gazd»«^ é* politikai együttműködése. ' A szocilizmus építésének elszigetelt, a szocialista országok világméretű együttműködésétől elkülönülő irányzata elméleti tekintetben nem helytálló, mert ellene mond a szociaista társadalom objektív fejlődési törvényeinek. Gazdasági tekintetben káros, mert a társadalmi munka tékozláséra, a termelés növekedési ütemének csökkentésére, s az országnak a kapitalisva világtól való függőségére vezet. Politikai tekintetben reakciós és veszélyes, mert nem összeforrasztja, hanem elválasztja egymástól a népeket az imperialista erők egyesített frontjával szemben, táplálja a burzsoá-nacionalista irányzatokat, s végsősoron a szocialista vívmányok elvesztésére vezethet. A szocialista világrendszer magabiztosan halad a döntő győzelem felé a kapitalizmussal vívott gazdasági versenyben. Már a legközelebbi Időszakban biztosítja fel- sóbbségét a kapitalista világrendszerrel szemben a teljes ipari és. mezőgazdasági termelés tekintetében. Még fokozottabban megnövekszik a szocialista világrendszer hatása a társadalmi fejlődésnek, a béke, a demokrácia és a szocializmus érdekében való menetére; A tervezetben fontos helyet kap a jelenkori világkapitalizmus válságának elemzése. Az imperializmus a hanyatlás és a pusztulás időszakába lépett — állapítja meg a tervezet. — A bomlás feltartóztathatatlan folyamata tetőtől talpig úrrá lett a kapitalizmuson, kiterjed gazdasági és állami rendszerére, politikájára és ideológiájára. Az imperializmus végérvényesen elveszítette hatalmát az emberiség többsége felett. Az emberiség történelmi fejlődésének fő tartalmát, fő irányát és fő sajátosságait a szocialista világrendszer, azok az erők határozzák meg, amelyek az imperializmus ellen, a társadalom szocialista átalakításáért harcolnak. Az első világháború és az októberi forradalom előidézte a kapitalizmus általános válságát. A második világháború és a szocialista forradalmak során számos európai és ázsiai országban kibontakozott a kapitalizmus általános válságának második szakasza. A világkapitalizmus most e válság új, harmadik szakaszába lépett. Ennek az új szakasznak az a legfontosabb sajátossága, hogy nem világháború folytán bontakozott L-. A tervezet a továbbiakban megállapítja, hogy az imperializmus korszakában az állami monopolkapitalizmus nagyarányban kifejlődik, majd elemzi a kapitalizmust marcangoló legmélyebb ellentmondásokat, rámutat, hogy az állami monopol kapitalizmust hallatlanul fokozza a miA Szovjetunió dolgozói nagy lelkesedéssel fogadják az SZKP programját. A „Kommunyiszt” nevű kolhoz agronó- musa (jobbról) és dolgozói nagy érdeklődéssel olvassák a2 SZKP programját a Pravdában. (MTI fotó) Az SZKP harmadik programja ötvennyolc évvel ezelőtt, 1903 júliusában > Brüsszel egyik külvárosában, egy omladozó raktárhelyiségben ötven—hatvan »ismeretlen ember” értekezletre gyűlt össze. A rendőrség hamar felfedezte őket, s menekülniük kellett Ilyen előzmények után tartotta második kongresszusát Londonban a Szovjetunió Kommunista Pártja. A második kongresszus jóváhagyta a párt programját Is. Marx és Engels halála óta ez volt az első olyan program, amely kitűzte a munkásosztály fő feladatát, a proletárdiktatúra megvalósítását. Az SZKP első programja tartalmazta a kapitalizmus tudományos elemzését. Megállapította, hogy Oroszországban minden feltétele megvan a proletariátus ha- talomrajutásának E program alapján Indult harcba a Lenin vezette bolsevikok — akkor még alig néhány- ezres — bátor csapata. Az első program 1917- ben a cárizmus, majd a burzsoázia uralmának megdöntése után valóra vált. 1919 márciusában ülésezett az SZKP VIII. kongresszusa. Az ország tragikus helyzetben volt. A vasúti közlekedés csaknem teljesen szünetelt, a gyárak és üzemek nem termeltek, a moszkvai és pétervári munkások napi száz gramm kenyéren tengették életüket, a lakosságot a kiütéses tífusz pusztította. Az ország túlnyomó része az ellenforradalmárok és intervenciósok kezén volt. A kommunizmus ellenségei szinte órák múlva várták a szovjethatalom végét. Ilyen körtímények között született as a program, amely a szocialista társadalom megteremtését tűzte célul. Kimondta a program: fejleszteni kell az ország termelő erőit, meg kell teremteni a szocialista tervgazdálkodást, el kell indítani a szocializmus útján a kis egyéni paraszt- gazdaságok . millióit, végre kell hajtani a kulturális forradalmat, a népet az áj szocialista munkafegyelemre kell nevelni, meg kell szilárdítani azokat az erőket, amelyek meg tudják védeni a köztársaságot az imperialista támadások ellen. Ez a program abban az Időben sokak előtt alaptalan képzelgésnek, ábrándnak tűnt. De miként a magban bennerejllk a későbbi hatalmas fa, ugyanúgy ez a program is magában foglalta a szovjet nép minden későbbi nagyszerű vívmányát ««észen a világűr meghódításáig. Az SZKP második programja is valóra vált. Ma a Szovjetunió Kommunista Pártja nyolcmillió tagot számláló hatalmon lévő párt. Mögötte menetel az egész szovjet nép. Mellette áll a hatalmas szocialista tábor és az erejében megnövekedett nemzetközi munkásmozgalom. Mindez százszoros biztosítéka annak, hogy az SZKP harmadik programja is valóra válik és mint ahogy a programtervezet befejező sorai meghirdetik: „a szovjet emberek mai nemzedéke már a kommunizmusban fog élni”. Titarlzmus. A militarizmus, miközben a mcmopolisztikus burzsoázia egyes csoportjait gazdagítja, ugyanekkor a nemzetek kimerülésére, a népek elr.yomorodására vezet. Napjainkban a nemzetközi reakció fő pillére az Egyesült Államok monopolisztikus burzsoáziája amely a kapitalizmus „megmentőjének” szerepét vállalta. A tervezet ezzel kapcsolatban leszögezi, hogy a monopolisztikus burzsoázia még nukleáris fegyverrel sem képes szembeszállni a történelmi fejlődés megmásíthatatlan menetével. — Az emberiség nem akar és nem fog megbékülni a kapitalizmus történelmileg elavult rendszerével. A tervezet első részének következő fejezete a munkásosztály nemzetközi forradalmi mozgalmával foglalkozik. A munkásosztály nemzetközi forradalmi mozgalma világtörténelmi jelentőségű győzelmeket aratott. Fő vívmánya a szocialista világrendszer. A győztes szocializmus a maga példájával forradalmi befolyást gyakorol a tőkés világ dolgozóinak értelmére, harcra buzdítja őket az imperializmus ellen és roppant nagy mértékben megköny- nyíti e harc feltételeit. A munkásosztály világtörténelmi küldetésének teljesítése szempontjából fontos feltétel, hogy megszüntesse soraiban a szakadást. Az akcióegységben fellépő, összeforrott munkásosztállyal szemben az imperializmus egyetlen bástyája sem tud helytállni. Ugyanekkor a kommunisták bírálják a szociáldemokrácia ideológiai álláspontjait és jobboldali opportunista eljárást, leleplezik a szociáldemokrácia jobboldali vezéreit, akik nyíltan a burzsoázia mellé álltak, s .lemondtak a munkásosztály hagyományos szocialista követeléseiről. A kommunista mozgalom a különböző opportunista irányzatok ellen vívott harcban növekszik és edződik. A mai viszonyok között a kommunista mozgalomban a fő veszély a revizionizmus, a jobboldali opportunizmus, mint a burzsoá befolyás visszatükröződése. A revizionisták tagadják a szocialista forradalom és a proletárdiktatúra történelmi szükségességét, a marxista—leninista párt vezető szerepét, kikezdik a proletárinternacionalizmus pilléreit, a nacionalizmushoz szegődnek; A másik veszély a dogmatizmus és a szektásság, amely kibékíthetetlen ellentmondásban van a forradalmi elmélet alkotó fejlesztésével, a kommunistáknak a nagy tömegektől való elszakadására, elszigetelődésére vezet, a kommunistákat passzív várakozásra kárhoztatja, vagy a forradalmi harcban balos, kalandos akciókba sodorja, akadályozza a változó helyzet helyes értékelését és az új lehetőségeknek a munkásosztály, valamint az összes demokratikus erők érdekében való kihasználását. A dogmatizmus és a szektásság egyes pártok fejlődésének bizonyos szakaszában szintén fő veszéllyé válhat, ha nem harcolnak következetesen ellene. Az SZKP abból indul ki, hogy a revizionizmus, a dogmatizmus és a szektásság, a leninizmustól való bármiféle elhajlás ellen vívott kérlelhetetlen harc szükséges feltétele annak, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egysége tovább erősödjék, hogy a szocialista tábor még szilárdabbá váljék; A nemzeti felszabadító mozgalommal foglalkozó fejezet kimondja: a világ a viharos nemzeti felszabadító forradalmak korszakát éli. A nemzeti felszabadító forradalmak hatalmas hulláma elsöpri a gyarmati rendszert, alámossa az imperializmus püléreit. A volt gyarmatok és félgyarmatok helyén fiatal szuverén államok keletkeztek ég keletkeznek. Am a harc még nem ért véget, A kolonializmus bilincseit lerázó népek a felszabadulás különböző fokán állnak. Sokan közülük a nemzeti állam megteremtése után (Folytatása a 2. oldalon) VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZOLNOK J / # a m^YVéftIMfl XIL évfolyam, 179, szám. Ära 50 fillér 1961. augusztus 1-, kedd.
