Szolnok Megyei Néplap, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-12 / 162. szám

196& JÖSus IL SZOLNOK MEGYEI NtKAF s Olvasási rekord: Oldalanként Amerikában új őrület ka­pott lábra: a gyorsolvasás. A divatot állítólag Kennedy elnök teremtette meg, aki egy időben Baltimoreban résztvett egy gyorsolvasási tanfolyamon. Azóta, mint mondják, percenként 1200 szót tud elolvasni. Washing­tonban már több ilyen gyors­olvasási iskola működik, ezek közül a legnépszerűbb az ún. Olvasás-dinamikai Intézet. A különös intézmény 1959-ben kétszáz hallgatóval kezdte meg működését, jelenleg többezer hallgatója van, akik a tizenkéthetes tanfolyamért 150 dollár tandíjat fizetnek. r A népfront ^ hírei A Hazafias Népfront Me­gyei Elnöksége mellett mű­ködő műszaki aktívacsoport tagjai több nagyjelentőségű létesítmény tervezési mun­káit fejezték be a közel­múltban. Kövér István, a ti- szaigari iskola háromtanter­mes bővítési, Kiss Sándor a jászkiséri kultúrház felújítási, míg Murin Miklós a nagyrévi tsz-ek bekötőút építési ter­veit készítette el. Elkészült a tószegi Dózsa és az abádsza- lóki Lenin Tsz bekötőútjai­nak mérési tervezete is, ame­lyet Garami Zoltán és Jancsó János mérnökök végeztek el — szintén társadalmi mun­kában. • A Budapest XIV. kerületi tervező mérnökök egy cso­portja eredményes patroná- lási munkát végez Szolnok megyében is. Akciójuk leg­utóbbi eredménye: a szolnoki úttörőváros nyolc létesít­mény-tervének, valamint a kunhegyes! és a cibakházi úttörőház dokumentációs ter­veinek elkészítése. A Hazafias Népfront 'Me­gyei Elnöksége hozzáfogott az augusztus 20-i ünnepsé­gek programjának kidolgozá­sához. Mint az elmúlt évek­ben, úgy az idén is kezde­ményezi a népfront, hogy a patronáló üzemek dolgozói a tsz-tagokkal, a gazdaságok­ban, a községekben közösen ünnepeljék meg az alkot­mány ünnepét. 17 másodpere Amerikai szenátorok ver­sengenek egymással, hogy ki tud nagyobb teljesítményt el­érni az olvasási sebesség te­rén. William Proxmire szená­tor azt állítja magáról, hogy bármily hihetetlenül hang­zik, percenként 20 ezer szó elolvasására képes. Elismeri azonban, hogy időnként nem emlékszik a szöveg címénél egyébre. A gyorsolvasási tan­folyamokon arra tanítják a hallgatókat, hogy ujjúkkal „vezessék”: a szemüket a so­rokon végig és a szöveget a maga egészében, nem pedig szavanként lássák. Súlyt he­lyeznek arra is, hogy olva­sás közben magukban „ne ejtsék ki” a szavakat (A „Newsweek?'-bői) Vígjátékok, világhírű külföldi filmek a következő hat hét műsorában A következő hat hét műso­rában — július második fe­lében és augusztusban — egész sor vígjátékot több világhírű külföldi filmet mu­tatnak be a mozikban, s fel­újítanak néhány korábban megismert és nagy sikert aratott alkotást A közönség elé kerül a Csinos férj című olasz vígjáték Giovanni Ral- lival, Marcello Mastroianni- val és Vittorio de Sicával a főszerepben. Bemutatják a Cirkuszművészek című kínai artistafilmet a Góllövő ze­nész című csehszlovák, a Mat­róz a’ rakétában című angol Ritka zsákmány és a Pedro kapitány vidám hadjárata című nyugat-német vígjátékot Műsorra tűzik a Macska kinyújtja karmait című fran­cia filmet A műsorban sze­repelt Walt Disney világhírű rajzfilmje, a Bambi, a Le­génylakás című ugyancsak amerikai film, amelynek al­kotóit Oscar-díjjal tüntették ki, valamint az Amerikai egy francia szemével című fran­cia dokumentumfilm. A kö­vetkező hetek újdonságai kö­zé tartozik a Szép inkeri cí­mű finn film, a Találkozó a tigris sziklánál című koreai film, valamint a mai tárgyú, Szeptemberi szerelem című DEFA film. Számos alkotás képviseli a szovjet filmgyártást Ezek közül a Vak muzsikus az is­mert szovjet író, Korolenko regényének filmváltozata, a Jövő tavaszig című újdonság egy tanítónőről szól. A Hol­nap felnőtt leszek című szov­jet film a mai fiatalok életé­vel foglalkozik. Iskolások a búzamezőn A nagyiváni úttörők a tan­év befejezése óta csaknem szünet nélkül a helyi Űj Útón Termelőszövetkezetben dolgoznak. Alig fejezték be a borsó szedését máris az ár­paföldön serénykedtek. Most pedig az aratógép után hord­ják össze a búzakévéket ke­resztelnek. Mint legszorgal­masabbakat külön meg kell dicsérnem Halász Edit Nagy­fejű Margit Vona Lásvló, Nagyfejű Kálmán, Gyöngy Magda úttörőket Pajtásaink munka közben már a megérdemelt pihenőre gondolnak. Az aratás befeje­zése után ugyanis a termelő- szövetkezet segítségével a Szalajka völgyében táboroz­nak úttörőink. Gál Lajos csapatvezető >■ ­Hordják a kévéket a pajtások. £ LEVÉL Ck tá&o>v&ól Nem mindennapi zsák mányt ejtettek a szolnoki Felszabadulás Halászati Ter­melőszövetkezet tagjai. A Tiszán halászgattak Szajol alatt, amikor észrevették, hogy valami súlyos „hal" húzza lefelé a hálót. Bozóki László, Sebestyén Ferenc, Fehér Imre és Zsadony And­rás — mikor a víz felszínére emelték a hálót — igen el­csodálkoztak. Nem hal, ha­nem egy hatalmas bikaszarv alakú tárgy emelkedett ki a vízből. Mindjárt gondolták, valamilyen őskori leletre bukkantak. Igazuk is volt, mert mint később kiderült, egy 174 centiméter hosszú, 10 kg súlyú óriási mammut agyarat halásztak ki. Ígéretemhez híven tájé­koztatom a Néplapot a kisúj­szállási Lékai János önkén­tes ifjúsági építőtábor életé- ' ről. Remélem, soraimmal si­kerül a tábori élet egy-egy mozzanatáról, az itt uralkodó hangulatról megközelítő ké­pet festeni. TRÉFA, VAGY MEGLEPETÉS? Még július 1-én történt, a nyitást megelőző napon. A tábor vezetői büszkén néze­gették a sátorvárost, a fiata­lok leendő lakhelyét. Szép látványt nyújtottak a sátrak, í no, meg a háttérben csillo­gó csatornák vízszalagjai. — Egyszercsak vidám dallamo­kat hozott a szél a város fe­lé vezető útróL S akárcsak a mesében, a kiserdő mögül 100—110 főnyi diákcsapat tűnt fel hirtelen. — Berényi gimnazisták voltak a várat­lan vendégek. Kőhídi László, a parancsnok, hirtelen azt sem tudta, nevessen-e, vagy bosszankodjék. Csak a meg­bízólevelek átnézése után jött rá, hogy a herényieknek nem saját ötletük volt e meg­lepetés. Hibásan töltötték ki a behívókat, s így egy nap­pal előbb érkezett meg az egész társaság... VISZONTLÁTÁS A herényieknek délutánra már munkájuk is akadt. Ta­karítottak, segítettek a vil­lanykörték felszerelésénél és a konyhában, Néhányan a teherautón vízért mentek a városba. Míg állt a kocsi, pár perces városnézést is beütemeztek. Sok helybeli „kiskatonáknak” hitte őket a honvédségtől kölcsönzött „angyalbőr” után. Mindenki jót mulatott ezen, s az előnyt különösen a lányoknál nró- bálták néhányan kihasználni. Egyszercsak egy zömök, fe­kete katonatiszt közeledett. Többen szalutáltak neki... •., És este a fiúk, s a ka tonatiszt ismét találkoztak ... Kőhídi elvtárs mutatta be Gábor hadnagyot: a tábor gazdasági felelősét... HANGULAT Másnap, vagyis vasárnap, a tábor többi lakója is meg­Egy guineai asszony életéből fi ppen pálmaolaj-szüret idején érkeztünk meg Kaporóba. a kis guineai, ti­pikusan afrikai halászfalucs­kába. Az asszonyok a rizs­szalmával fedett kunyhók előtt ültek, és nehéz famozsa- rakban olajat ütöttek a pál­mafa gyümölcsének rostjai­ból, majd pedig külön hal­mokba rakták a kemény pál­mamagvakat — mint ahogy azt az afrikai asszonyok év­századokon át tették. A délután folyamán nő­gyűlésen vettünk részt, s ez már egészen más képet mu­tatott. A nőbizottság elnöke sousou nyelvjárásban beszélt az asszonyokhoz. Időnként ismerős francia szavakat hallottunk szájából: függet­lenség, szabadság, női egyen­jogúság stb. Az afrikai nyel­vek általában még nem ké­peztek szavakat ezen új fo­galmak kifejezésére, melyek­ről a gyarmati uralom ide­jén szinte nem is hallottak. Ma már viszont ismertekké váltak minden olyan guineai asszony előtt is, aki külön­ben egyetlen francia szót sem tud. A gyűlés után a nőbizott­ság elnöke. Mariama elmon­dotta, hogyan változott meg életük a függetlenség elnye­rése óta. „Férjeink a gyar­mati uralom idején teljesen jogfosztottak voltak, de min­ket, asszonyokat, tisztán áru­ként. rabszolgaként kezeltek, akiknek nem lehettek egyéni kívánságaik és véleményük. Guinea Demokrata Pártja felvette programjába a nők egyenjogúsításának kérdését és olyan törvényeket hozott, melyek jelentősen könnyeb­bítették helyzetüket. Így tör­vény mondja, hogy 12—15 éves lányokat nem lehet férj­hez adni, a korhatár 17 év. A párt továbbá elhatározta, hogy minden falubizottságba (5 tagúak) legkevesebb két nőt is be kell választani, akiknek az a feladatuk, hogy gondoskodjanak a nők jogai­nak érvényesítéséről.” A nőbizottság elnöke arról is tájékoztatott bennünket, hogy minden faluban tanfo­lyamok létesültek, ahol a nő­ket kioktatják politikai és szociális jogaik érvényesíté­sének lehetőségéről. A fiatal lányok, akik előtt a gyarmati uralom idején az iskolák tel­jesen zárva voltak, csecse­mőgondozó, egészségügyi, kézműipari tanfolyamokat látogatnak. £ ok olyan dolog van ^ még, főleg a falvakban, melyekben továbbra is a mélyen gyökerező hagyomá­nyok szerint járnak el. Pél­da erre a többnejűség kér­dése. Ez ellen még nem hoz­tak törvényt. Gyökerei a gazdasági szükségszerűségre vezethetők vissza. A férfiak több asszonyt vesznek fele­ségül, hogy megfelelő mun­kaerővel rendelkezzenek az ősi szokások szerinti föld­munkák elvégzésére. — A gyarmati rendszer nagyban hozzájárult ahhoz, hogy eze­ket az állapotokat konzer­válja, és ígv az asszonyokat elzárja a legelemibb tanulási lehetőségek elől. A fiatal köztársaság fennállásának két esztendeje alatt hozzákez­dett a viszonyok megváltoz­tatásához és megnyitotta az asszonyok előtt a tanulás és a külnböző hivatások elsajá­títása felé vezető utat. Diané asszony (Conakry), szakszervezeti funkcionárius, aki utunkon kísért bennün­ket, röviden vázolta, hogy fejlődött a guineai nőmozga- lom, amely tulajdonképpen az 1953—54. évi nagy sztrájk idején született meg. A francia vállalkozók an­nak idején teljes erővel ki­aknázták a fiatal szakszerve­zeti mozgalom kezdeti nehéz­ségeit, széttagoltságát. Nagy volt a nyomor és a munká­sok egy része már nem haj­lott rá, hogy lemondjon kö­veteléseiről. Ekkor történt, hogy egy hirtelen keletke­zett tömeggyűlés alatt egy­szerre csak egy asszony tör­te magát keresztül a sűrű sorokon és a szónoki emel­vényre ugorva, lelkes beszé­det tartott. Történelmi ese­ménynek számít ez, hiszen először fordult elő Guineá­ban, de talán egész Nyugat­Afrikában, hogy asszony le­gyen egy gyűlés vezérszóno­ka. A bátor asszonyt Bangoura Maforénak hívják. Izzó han­gon szólította fel a férfiakat, hogy ne hagyják abba a sztrájkot, ne mondjanak le követeléseikről. Az asszo­nyokat felhívta, támogassák férjeiket, és szükség esetén dugják el ruháikat, hogy ne hagyhassák el lakóhelyüket. „Mi asszonyok készek va­gyunk — mondotta a gyűlé­sen Bangoura Maforé — a legnehezebb földmunkát is elvégezni, kelmét festeni, s a piacon dolgozni, hogy né­hány fillért mi is kereshes­sünk, de azt nem tűrhetjük tovább, hogy országunk to­vábbra is rabigában nyög­jön.” ¥ egjelentősebb agitációs eszközeik közé tartozik a dal és a tánc. A guineai felszabadítási mozgalom egyik sajátossága, hogy min­den politikai eseményt dal­lal és tánccal is ki tudott fe­jezni. Dallal lelkesítettek a sztrájkok idején, lázítottak a kényszermunka ellen és áll­tak ki a Demokratikus Párt és Sekou Toure mellett. Bangoura Maforé ma a De­mokrata Párt Politikai Iro­dájának tagja és a párt női ügyekkel foglalkozó csoport­jának a vezetője. Felkeres­tük őt Conakryban lévő egy­szerű, egyszobás lakásában. A kicsiny szobában csak az ágy szélén talált helyet ma­gának a látogató. Bangoura Maforé a következő, szívből jövő szavakkal üdvözölt ben­nünket: „Nagyon örülök, hogy vendégeket fogadhatok a baráti NDK-ból. Két évvel ezelőtt ez még lehetetlen lett volna, mert a gyarmatosítók elzárták országunkat a kül­föld elől, bennünket pedig szinte rabságban tartottak. A függetlenség megnyitott számunkra minden kaput a külvilág felé.” Részleteket mesélt életé­ből. Iskolába nem járhatott. Megszokott életéből az 1953. évi sztrájk szakította ki. Se­kou Touréval együtt keresz- tül-kasui utazta az országot és a legeldugottabb kis fal­vakban is tömeggyűléseket szervezett, és gondoskodott róla, hogy az asszonyok se­gítsék férjeiket harcaikban. \¥ a legfontosabb feladató- nak tartja, hogy támo­gatást nyújtson a nőknek jo­gaik érvényesítésében, hogy élni tudjanak az egyenjogú­sággal. Ma még nagyon ke­vés nő dolgozik mint tanító, ápoló és eladó. Másféle fog­lalkozásokról nem igen lehet szó számukra, míg Guinea meg nem teremti saját ipa­rát. Addig pedig még ke­mény utat kell megtenniük. Ma még a lakosság nyolcvan százaléka írástudatlan, túl­nyomó részük természetesen nő. Az iskolapadokban azon­ban már ott ül az ifjú afrikai nők új nemzedéke, akik nagy igyekezettel és új esz­mékkel eltelve építik szabad jövőjüket. (Ira Joswiakowski újságírónő naplójából.) érkezett. A szolnokiak talál­ták fel leghamarabb magu­kat. Az egyik szolnoki bri­gád tagjai szinte dzsungellé alakították sátrukat. Koffer­jaikon doboltak, s hangos, már-már üvöltözéssé fajuló jazz-éneklésükkel hamar ma­gukra vonták a figyelmet. — Már szürkült, de mégis megismertem őket: a szolno­ki „jazz-brigád” volt. DIVAT ÉS SZENVEDÉLY A táborban nagy divat a horgászás. Az ötös brigádban már addig fajult ez a sport, hogy az elejtett zsákmányt megtisztították és hozzálát­tak a főzéshez. Mikor este találkoztam a „főszakáccsal", megkérdeztem: „Na, jól lak­tatok” — Igen —, hangzott a válasz. — A halakból? — Dehogy a halakból! Töltött­káposztából. Az volt a va­csora. — S mi lett a halak­kal, hiszen megfőztétek őket ? — Ez igaz, de nagyon kicsi!: voltak. Inkább visszadobtuk a vízbe, Hadd nőjenek...! FORDULAT A szomjas táj az első mun­kanapon igen melegen fo­gadta a munkásokat, — Dr. László János, a tábor nép­szerű doki bácsija előre!a- , tóan figyelmeztette a fiúkat az erős napsütésre. Szeren­csére senki sem égett le, es­te mégis megtelt a rendelő. A durva csizma, a kemény szerszámok megtették a ma­gukét... Ám a doktor gya­nús óvatossággal mozgott a „betegek” között. Néha fel­szisszent. Jobban megnéztem hát látom, arca és bőre élénkpiros. Csúnyán le volt égve j.. „TIPIKUS” EPIZÓD A tikkadt tábor hosszú li­basorban húzott befelé az 5 km-re lévő táborba. Munká­ból jöttek, fáradtak, piszko­sak és izzadtak voltak. A tá­volból egy 16 év körüli lányka alakja bontakozott ki. Kerékpáron közeledett.— Ijedten vette észre a hosszú sort, a sok-sok fiút. De visz- szafordulni már szégyellt. — „Lesz, ami lesz!” — olvas­tam arcáról az elszántságot, amikor piros ajkába hara­pott, és csinos kis fejét da­cosan felvetette, Már-már szerencsésen kiért a „veszé­lyes zónából”, de ekkor.,. egyik csomagja leszakadt. A sorból a legközelebbi fiú ki­ugrott, udvariasan felemelte a csomagot, s átadta. A kis­lány tekintete egy pillanat­ra találkozott a maszatos ar­con egy tiszta szempárral.,. S mintha könnyebben ment volna most a menete­lés, mint pár perccel az­előtt ... Bállá Gábor Tamás tábori tanácstag

Next

/
Oldalképek
Tartalom