Szolnok Megyei Néplap, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-26 / 174. szám

1961. július 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP B Hány é?es a jász fény szarui Faragó néni ? Lapunk vasárnapi számá­ban Élő történelemkönyv címmel riport jelent a 104 éves Faragó Jánosáéról. — Egyik sora így kezdődik: „Faragó néni hosszú életé­ben az 1849-beli élménye maradt meg legriasztóbban. — Akkor még nagyon gye­rek voltam...”­Valóban gyerek lehetett Fa­ragó néni, hiszen legkeve­sebb 130 esztendősnek kelle­ne lennie, hogy erre emlékez­zék. Nem is erről van szó. Az említett élménye 1867-ben játszódott le, a sajtó ördöge viszont ezúttal is besegített. Jólsikerült elírás történt. A tusaikawk — Ugyan hogy tudnak ab­ban nyaktörés nélkül járni- kelni? <— hallottam már jó- néhányszor idős, fejkendős nénik szájáról a kérdést, amikor tűsarkú cipőt próbál­tam, vagy nézegettem a ci­pőboltban. Bár már egy-két zuttya- násról hallottam (de nem le­het mindet a tűsarokra fog­ni!), mégis állítom: tud ben­ne járni az, aki megszokta a magassarkú cipőt. Nőtársaim lépten-nyomon igazolhatnak is, mert lábaikon tűsarkú ci­pőt, szandált látok. Megval­lom, „hosszútávra” szíveseb­ben húzok magam is lapos­sarkú, kényelmes szandált, dehát a divat... Kedvéért a kényelemről sokszor lemon­dunk. Ilyenek vagyunk mi — nők. Egy baja van a tűsaroknak. Könnyen és gyorsan kopik. De miért van a műanyag? ötletes, gyors észjárású em­berek „feltalálták” a sarok- védőt. Csakhát.., *— Jaj, képzeld! Tegnap­előtt vettem a cipőmre védő­sarkot és már kilyukadt! — fogadott barátnőm a minap. Nyomban meg is tárgyal­tuk cipőink sarokvédőinek élettartamát. Hát bizony, az elég rövid. Meghánytuk-ve- tettük: hol gyárthatják ezt az elmés kis „szerkezetet”. Ketten annyit tudunk a vé­dősarok pályafutásáról, hogy Budapesten maszekok készí­tik, ■ értékesítik. Ez stim­melhet is, mert Szolnokon például többnyire csak ma­szek „vállalkozóknál’2 l^het belőle vásárolni. S a védősarokgyártást — elméletben — azonnal meg is reformáltuk. íme: Valamely üzem, ktsz — természetesen női brigáddal — gyártson rengeteg védősar­kot (ha lehetne, valami masz- szívabb anyagból), s azt szál­lítsa le állami üzletekbe. Le­hessen kapni — például Szol­nokon — az Állami Áruház műanyag-, vagy cipőrészlegé­nél, a 33-as áruházban, trafi­kokban, cipőboltokban. Hogy miért vált ez a re­form szükségessé? Ha már gyártják a hegyesorrú topán- kákát, szegény nők (mi) ne járják le védősarok után a tűsarkukat! Utoljára, de nem utolsósor­ban még egy. Lehetséges, hogy az állami ipar, illetve kereskedelem a mostani ár­nál — 3,50 forint — olcsób­ban is „piacra tudná dobni” a sokszínű, különböző méretű műanyag védősarkokat? De jó lenne..< P. J. MOZAIK A Metro-Goldwyn-Mayer filmgyár az első, amely en­gedélyt szerzett az olasz kor­mánytól, hogy filmfelvétele­ket készíthessen a firenzei Uffizi képtárban; A készülő „Fény a Piazzán” című film­ben szerepelni’2 fognak Michelangelo, Rafaello, Botti­celli, Giotto, Dürer, Corregio és Caravaggio alkotásai. (Az „Arbeiter Zeituntf’-ból) • Charlie Chaplin befejezte 1010 oldalas önéletrajzát Mi­után az önéletrajz túl hosszú­ra sikerült, Chaplin felkérte barátját, Graham Greene írót, hogy húzza meg a szö­veget mintegy kétharmadára. (A „Basler Nachrichen”-ből) • Nemrégiben a svéd televízió egyik rejtvényműsorának tizen­két nyertesét, — 12 svéd nőt választás elé állí­tottak: jutalmul televíziót, hűtő- szekrényt, vagy varrógépet akar­nak-e kapni? Ezzel egyúttal le akarták mérni a svéd nők érdek­lődési kőrét Is. A jutalmazottak közűi nyolc nő az automata var­rógép mellett döntött, ketten hűtőszekrényt, ketten pedig te­levíziót választottak. (A „Tav’-bóH Äkik már az iskolára gondolnak A gyerekek még alig tud­ták hátuk mögött az iskolát, mikor a Keletmagyarországi Papír és Irodaszerértékesítő Vállalat raktárában meg­kezdték az iskolaszerek szét­osztását a megye boltjaiba. Az első szállítmány július 4-én indult el Szolnokról, s azóta nagyobb községekben és városokban már megkez­dődött a füzetek, táskák rajz­táblák nagy vására. Örömmel hallottuk, hogy ebben az iskolaévben nem lesz hiánycikk semmiféle tanszer. Amiből tavaly kevés volt, most lesz elég. Rajztáb­lát Jugoszláviából, Romániá­ból importáltak, cseh ecse­tek és festékpaletták sora­koznak a boltok polcain, utóbbiból 17 800 várja az ifjú vásárlókat. S hogy legyen mire festeni, 375 ezer rajzlap vár gazdára. Kiszállítottak 1 132 000 fü­zetet, de ha nem elég, tarta­lék van még a raktárban. Grafit ceruza^ nyomós-íron, golyós- és töltőtoll is van bő­ven, pasztell írómból 21 ezer doboz várja a tanévnyitást. Nagyon mutatós, műanyag tolltartót láttunk különböző színekben — mindössze 6,80 forintért A kis elsőosztályosok; s azok, akik már elnyűttek egy­két táskát 9600 táskából vá­logathatnak; Az ÁPISZ-nál dolgozó nénik és bácsik arra is gondoltak, hogy csinosak legyenek a könyvek, füzetek — eddig 18 tonna kék borító­papírt osztottak szét. Mennyi az? 380 ezer ív, ami kb. 3 millió füzet becsomagolására elég. Anyukák; apukák, és nem utolsó sorban iskolás lányok, fiúk adják egymás kezébe a kilincset nap-nap után, s egy­re több iskolás gyerek polcán sorakoznak katonás rendben a szeptemberre előkészített kék egyenruhás füzetek, hegyesre faragott ceruzák. S legalább a tanév kezdetén nem kell majd sorbaállni, nem akar mindenki egyszerre vásárolni. Ahol Verne és Cooper a kedvenc Nyári délelőtt a szolnoki gyermekkönyvtárban — Valami izgalmast tes1 sék adni — így egy csíkos trikó ifjú tulajdonosa. Rövi­desen kézhez kapja a Veréb FC-t. Izgalmas is, meg sok a futball is benne. A barátságos kis helyiség­be egymás után lépnek be fiúk, lányok. Kezükben há­rom, esetleg négy könyv is van és büszkén újságolják Judit néninek, az ifjú, szőke könyvtárosnőnek, mit olvas­tak, mi tetszett nekik. Hege­dűs Jancsi, egy nagyon talp­raesett kisfiú például az Orchideavadászok című könyvet dicséri, meg a Ta­más bátya kunyhójá-t. — Nagyon szép ez a könyv és nemcsak én olvasom, ha­nem apukám is. Olyan meg­ható a szegény Tamás bácsi sorsa. Szerencse, hogy ilyen rabszolgaság ma már nincs. Időközben már vagy öten sorakoznak a pult előtt, ma­guk elé téve a visszahozott könyveket. Amolyan röpgyű- lés-féle is kialakul, amelyen a behozott könyveket ajánl- gatják egymásnak. S mire az asztalhoz kerülnek, már tud­ják, mit szeretnének kivin­ni. Hegedűs Jancsi például a Rákóczi hadnagyát kéri, — mert az hallotta: nagyon iz­galmas, szép, történelmi re­gény. — Ide 8—14 év közötti gyerekek járnak — meséli két kölcsönzés között Pápai­né, a könyvtáros. — Ezért is hívják a mi részlegünket gyermekkönyvtárnak. A leg­kisebb korosztály még ter­mészetesen a meséket ked­veli legjobban. Az olvasóink zömét kitevő 10—12 évesek a történelmi regényeket, út­leírásokat, a lányok termé­szetesen a lányregényéket kedvelik a legjobban. Verne Gyula mellett egyre népsze­rűbbek lesznek a mai útle- írók, akik a világ jelenlegi arcát fényképezik. Tizenhá- rom-tizennégy éves korban a fantasztikus és a roman­tikus regények jönnek di­vatba. Ez életkori sajátos­ság. Bár érdekes, hogy a fantasztikus regények divat­ja mintha csökkenőben len­ne. Az élet mérföldes léptek­kel jár ezek előtt a regények előtt. A könyvtáros ismét mun­kához lát, mi pedig megis­merkedünk egy kreolbőrű, nagyon értelmes, 12 éves kis­lányai, aki most jött haza a nyaralásból és kicsit druk­kol, mert emiatt későbben hozta vissza a könyveket. De nincs semmi baj, elfogadják a nyaralást igazolásként. A kis kreol, Szendrei Márta, a Járműjavító egyik géplaka­tosának kislánya. Kedvencei az orosz írók. Éppen most hozta vissza Katajev: Tanya a pusztán c. regényét. Utána egész határozottsággal kije­lenti, hogy ő most Tolsztojtól szeretne olvasni valamit. — Nem lesz az kicsit ne­héz neked? — Nem tudom, még nem olvastam tőle semmit. De Katajev olyan szépen leírja Tolsztoj temetését, meg azt, hogy mit tett ez az író a né­pekért. Nagyon kiváncsi let­tem rá. Mártának megmagyaráz­zuk, hogy még kicsit korai lenne neki Tolsztoj. így in­kább egy másik Katajev könyvet és egy leányregényt visz el. Még sebtében meg­kérdezzük, milyen eredmény­nyel végezte a hatodik osz­tályt. A válasz: kitűnő. Gon­doltuk. Beszélgetés közben feltűnt nekünk egy kerek képű kis­fiú, aki sokat olvasott, be- le-beleszólt a beszélgetésbe és még nekünk is javasolt ol­vasásra egy-két Verne köny­vet. — Érdemes Vemét olvasni, mert rendszerint megtámad­ják a hősöket és olyan jó harcos regények. Aztán a jók mindig győznek. Egymás után jönnek az ol­vasók. A nyári időszakban negyvenöt-ötvenen fordulnak meg itt naponta, ősszel, télen néha megduplázódik ez a szám. S ez az ötven gyerek százhúsz-száznegyven köny­vet visz el. Jó írókat, olyano­kat, akiknek műveit nyugod­tan adhatjuk gyermekeink kezébe. S nevelődik az írott szó híveinek utánpótlása. wM­Jlcüdczőüik ívják GAZDAGODOTT TISZA FÖLD VÁR Néhány hónapja, hogy Tí­szaföldváron a sportpálya mellett fúrótorony emelke­dett a magasba. A fúrók munkáját rövid időn belül siker koronázta: 70 fokos ter­málvíz' buggyant fel a föld mélyéből. A község lakossága, öröm­mel fogadta a tanács' fürdő- építési tervét Ezt bizonyítja az is, hogy a társadalmi munkából is kivette részét a lakosság. Hétköznap, vasár­nap ki-ki tehetsége és ideje szerint dolgozott a medencék építésénél. Eredményes volt a munka, mert rövid időn belül kész lett a fürdő, és alig egy hete át is adták ren­deltetésének. Már az első nap több mint ezren lubic­koltak az új strand vizében. A tiszaföldváriak most is­mét újabb feladatok elvégzé­sére vállalkoznak: tovább fejlesztik a fürdőjüket Bőví­teni akarják a medence-te­rületüket, hogy a víz gyógy­hatásúi még többen élvezhes­Szlama Ferenc levelező ez Évben mar szívesen segítettünk A jászberényi Aprítógép- gyár a helyi Lenin Tsz-t pat­ronálja. Mi, üzemiek, minden erőnkkel azon igyekeztünk, hogy támogassuk a közös gazdaságot. A korábbi évek­ben sem volt hiány a segít­ségadásból, de ez az év még­is más volt Azt éreztük, hogy most a tsz-tagok is na­gyobb lendülettel fogtak a Beszélgetés a sátorban A sátor ajtaját széthúztuk, amennyire csak lehetett, még­is fülledt a levegő. Kint tűz a nap, a fülledtség ellenére is jobb most idebent. A hatórás munka kellemes fáradtságá­val heverészünk az ágyakon. Most hozták az újságot, so­kan olvasnak, más kereszt- rejtvényt fejt, néhányan csak heverésznek és cigarettáz­nak, pedig a sátorban nem is szabad dohányozni. Ezek az órák kiválóan alkalmasak olvasásra, mást nem is igen lehet csinálni, amíg a meleg tart. Csend van, csak a szal­mazsák zizeg, ha valaki meg­mozdul. Ülök az ágyamon, térde­men egy kis koffer és írok. Nehezen megy, meleg is van, fáradt is vagyok e9V kicsit, csak szopogatom a toll vé­gét. Beszámolót készítek a tegnapi kultúrműsorról. A mondatok azonban nehezen formálódnak. Kínosan gon­dolkodom, fölnézek, hogy ta­lán majd így sikerül és ekkor észreveszem, hogy a szemben lévő ágyról erősen néz egy szolnoki fiú, aki egészen vé­letlenül került hozzánk. A mi brigádunkban eggyel ke­vesebb ember volt, náluk eggyel több, hát áttették hoz­zánk. Elneveti magát, cinko­san rámnéz: — Nehezen megy? Kinek Azt gondolja, levelet írok. — Beszámoló a tegnapi kultúrműsorról. Nem olyan nagy eset, csak fáradt va­gyok egy kicsit és nehezen megy most az írás. Kihajol az ágyból, gondosan ráköp a cigarettája parazsá­ra és a csikket kipöccinti az ajtón. Azután újra felém fordul és szinte naivul meg­kérdezi. — Te iró akarsz lenni, igaz? Elnevetem magam. — Az nagyon sokminden­től függ. Nehéz előre meg­mondani, hogy Iából mi lesz, — De te legalább tudod, hogy mi akarsz lenni, elhatá­roztad és mindent megteszel, hogy sikerüljön. — No és, te? Aki techni­kumba jár, mint te, annak mégjobban kell tudnia, hogy mi akar lenni. Az már meg­határozza az egész későbbi pályádat. Legyint. — Technikum, technikum, hát meghatározza, nem mon­dom, de mit ér, ha nincs hozzá kedvem. — Akkor miért mentél oda? — Miért? Magam sem tu­dom. Talán azért, mert az rögtön szakmát ad, nem kell még tovább tanulnom, mint a gimnázium után. «— Mi szeretnél lenni? Izaatottan felül. — Mi? Ezen már én is so­kat gondolkoztam. Tucatem- ber semmiesetre sem. Talán katonatiszt, de nem békében, háborúban. Ne gondold, hogy én ezért háborút akarok, csak ha mégis lenne, akkor föltétlenül ott szeretnék len­ni. Vagy elmennék nyomozó­vale.” Bűnügyi nyomozónak, aki kémeket fog el. Tudod, a múltkor titokban arra gondol­tam, hogy milyen jó lenne, ha magyar önkénteseket enged­nének Kubába. Rögtön je­lentkeznék. Elmosolyodhattam, mert sértődötten visszafekszik a párnájára és onnan foly­tatja: — Azért még nem kell ki­röhögni az embert, mert egy kicsit mozgalmasabb életet szeretne. Ne gondold, hogy ez is olyan, mint amikor az öt­éves kisgyerek azt mondja: pilóta szeretnék lenni, vagy sofőr. Én tudom, hogy mit beszélek. De csak kiröhögtek otthon, mikor megmondtam. Apám még össze is szidott. Azt mondta: tizennyolc éves és úgy beszél, mint egy tak- nyos kölyök. Pedig nincs iga­za. Én nem értem, manapság el sem tudnak más pályát képzelni, csak mérnök, orvos, tisztviselő! Hirtelen újból felül, izga­tottan néz rám. — Tudod, hová szerettem volna még elmenni? Afriká­ba. Mikor olvastam, hogy ma­gyar expedíció megy Afriká­ba, hogy kiegészítse a Nem­zeti Múzeum Afrijcar-kiállítá- sót, bőgni szerettem volna, hogy én meg itthon maradok, s az életem ugyanúgy folyik tovább, mint azelőtt. — Olvastál jónéhány afri­kai vadászhistóriát, ugye? — kérdezem. — Olvastam, de mi van abban? Azt hiszed biztosan, hogy azok bolondították meg. Tiltakozásomat figyelembe se veszi, csökönyösen tovább folytatja: — Akkor is ilyen lennék, ha soha nem olvastam volna kalandos könyveket. Vérmér­séklet dolga. Dehát nem ér­tik meg, te se érted meg, lá­tom rajtad. Azt is mondták már, hogy romantikus va­gyok, pedig nem igaz. Utá­lom a síró — örökösen bán­kódó romantikát. Félbeszakítom. — Nemcsak Kármán József Fannija romantikus, vagy az ifjú Werther, de Marius is az, a Nyomorultak-ban. Elgondolkozik. — Igaz, igaz. Erre nem is gondoltam. Hm. Marius. Mi­kor filmen láttam, néhány napig teljesen a hatása alatt voltam. Akármikor szívesen cseréltem volna vele. Ilyen alapon már inkább lehetsé­ges, hogy romantikus va­gyok. — No, látod. — De mi lenne most Má­rkusból? Egyszerű ügyvéd. Azt hiszem, ügyvéd volt. Hol vannak most lehetőségek olyan igazi nagy dolgok vég­hezvitelére? Megkockáztatok egy köz­beszólást: Talán a munka? Ha jó eredményt érsz eL — Az kevés. Nem mondom, örülök, ha megcsinálok egy munkadarabot, jól esik, ha megdicsérnek érte, de tridod, a satupadnak, meg a vasfű­résznek nincs romantikája. Nekünk több /cell. A múlt nyáron két hétig voltam üdülni a Balaton mellett. Az iskola vitt el jutalomüdülés­re. Abban volt valami, de csak két hétig tartott. Utána még nehezebb volt vissza­menni a kollégiumba, ahol minden percre van kiszá­mítva. — Vagy itt van ez a mun­katábor. Ez is érdekes, szo­katlan, tetszik nekem. A múltkor csónakáztunk a csa­tornán, horgásztunk is, este meg tüzet gyújtottunk a víz­parton és megsütöttük a ha­lakat. Nagyon jól éreztem magam. Arra gondoltam, sok­szor kéne ilyet csinálni. Nem csak itt, otthon is, vagy ha ilyet nem lehet, akkor vala­mi hasonlót. Akkor keveseb­bet gondolnék Afrikára, meg arra, hogy űrhajósnak, vagy nyomozónak menjek. Lehet, hogy nem érted. Nagyon ne­héz ezt megmagyarázni, en­nél jobban nem is tudom. Kérdő tekintettel néz rám. Bólogatok. — Értem. Persze, hogy ér­tem. Én is tizennyolcéves vagyok. Bister András munkához. Ezt látva, Sze­münk dolgozói is szívesebben segítettek. A Lenin Tsz szerelőbrigád­ja még időben két ócskavas­ként kiselejtezett aratógépet javított meg üzemünk segít­ségével. A gépjavításon kí­vül az aratásból is részt vál­laltak az üzem fizikai és szel­lemi dolgozói, hogy minél kisebb szemveszteséggel zá­ruljon a gabonabetakarítás. A patronálási munkát a termelőszövetkezet augusztus 15—i taggyűlésén értékelik, ahol megbeszélik a további teendőket is. Gömőri Margit levelező JOGOS A KISZESEK FELHÁBORODÁSA Tiszabőről a KISZ-fiatalok nevében Tóth Kálmán írja: örömmel nyugtázták a köz­ségben az 500 méter új járda elkészültét. — Sajnos, nem lesz hosszú élettartamú — írja — mert már sok helyen összetörték. Például a rév-átjáráshoz drótkötelet szállítottak. Az autóról a többmázsás terhet a járdára dobták. De az 1-es számú bolt előtt is darabok­ban van már a járda. Helyes volna, ha jobban vigyázná­nak a közös tulajdonra, mert az ha megrongálódik, mind­annyian kárát látjuk, Minél feljebb, annál drágább Edmund Hillary, a híres alpinista, a Dzsolmo Lung- ma (Himalája) egyik meghó­dítója nemrég többszáz rú­pia büntetést fizetett a ne­páli kincstárnak. Azért bün­tették meg, mert a hatósá­gok hivatalos engedélye nél­kül mászta meg a Himalája egyik csúcsát. Nepálban az alpinisták hegymászó adót kötelesek fi­zetni, az összeg nagysága a csúcs magasságától függően emelk_uik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom