Szolnok Megyei Néplap, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-26 / 174. szám
1961. július 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP B Hány é?es a jász fény szarui Faragó néni ? Lapunk vasárnapi számában Élő történelemkönyv címmel riport jelent a 104 éves Faragó Jánosáéról. — Egyik sora így kezdődik: „Faragó néni hosszú életében az 1849-beli élménye maradt meg legriasztóbban. — Akkor még nagyon gyerek voltam...”Valóban gyerek lehetett Faragó néni, hiszen legkevesebb 130 esztendősnek kellene lennie, hogy erre emlékezzék. Nem is erről van szó. Az említett élménye 1867-ben játszódott le, a sajtó ördöge viszont ezúttal is besegített. Jólsikerült elírás történt. A tusaikawk — Ugyan hogy tudnak abban nyaktörés nélkül járni- kelni? <— hallottam már jó- néhányszor idős, fejkendős nénik szájáról a kérdést, amikor tűsarkú cipőt próbáltam, vagy nézegettem a cipőboltban. Bár már egy-két zuttya- násról hallottam (de nem lehet mindet a tűsarokra fogni!), mégis állítom: tud benne járni az, aki megszokta a magassarkú cipőt. Nőtársaim lépten-nyomon igazolhatnak is, mert lábaikon tűsarkú cipőt, szandált látok. Megvallom, „hosszútávra” szívesebben húzok magam is lapossarkú, kényelmes szandált, dehát a divat... Kedvéért a kényelemről sokszor lemondunk. Ilyenek vagyunk mi — nők. Egy baja van a tűsaroknak. Könnyen és gyorsan kopik. De miért van a műanyag? ötletes, gyors észjárású emberek „feltalálták” a sarok- védőt. Csakhát.., *— Jaj, képzeld! Tegnapelőtt vettem a cipőmre védősarkot és már kilyukadt! — fogadott barátnőm a minap. Nyomban meg is tárgyaltuk cipőink sarokvédőinek élettartamát. Hát bizony, az elég rövid. Meghánytuk-ve- tettük: hol gyárthatják ezt az elmés kis „szerkezetet”. Ketten annyit tudunk a védősarok pályafutásáról, hogy Budapesten maszekok készítik, ■ értékesítik. Ez stimmelhet is, mert Szolnokon például többnyire csak maszek „vállalkozóknál’2 l^het belőle vásárolni. S a védősarokgyártást — elméletben — azonnal meg is reformáltuk. íme: Valamely üzem, ktsz — természetesen női brigáddal — gyártson rengeteg védősarkot (ha lehetne, valami masz- szívabb anyagból), s azt szállítsa le állami üzletekbe. Lehessen kapni — például Szolnokon — az Állami Áruház műanyag-, vagy cipőrészlegénél, a 33-as áruházban, trafikokban, cipőboltokban. Hogy miért vált ez a reform szükségessé? Ha már gyártják a hegyesorrú topán- kákát, szegény nők (mi) ne járják le védősarok után a tűsarkukat! Utoljára, de nem utolsósorban még egy. Lehetséges, hogy az állami ipar, illetve kereskedelem a mostani árnál — 3,50 forint — olcsóbban is „piacra tudná dobni” a sokszínű, különböző méretű műanyag védősarkokat? De jó lenne..< P. J. MOZAIK A Metro-Goldwyn-Mayer filmgyár az első, amely engedélyt szerzett az olasz kormánytól, hogy filmfelvételeket készíthessen a firenzei Uffizi képtárban; A készülő „Fény a Piazzán” című filmben szerepelni’2 fognak Michelangelo, Rafaello, Botticelli, Giotto, Dürer, Corregio és Caravaggio alkotásai. (Az „Arbeiter Zeituntf’-ból) • Charlie Chaplin befejezte 1010 oldalas önéletrajzát Miután az önéletrajz túl hosszúra sikerült, Chaplin felkérte barátját, Graham Greene írót, hogy húzza meg a szöveget mintegy kétharmadára. (A „Basler Nachrichen”-ből) • Nemrégiben a svéd televízió egyik rejtvényműsorának tizenkét nyertesét, — 12 svéd nőt választás elé állítottak: jutalmul televíziót, hűtő- szekrényt, vagy varrógépet akarnak-e kapni? Ezzel egyúttal le akarták mérni a svéd nők érdeklődési kőrét Is. A jutalmazottak közűi nyolc nő az automata varrógép mellett döntött, ketten hűtőszekrényt, ketten pedig televíziót választottak. (A „Tav’-bóH Äkik már az iskolára gondolnak A gyerekek még alig tudták hátuk mögött az iskolát, mikor a Keletmagyarországi Papír és Irodaszerértékesítő Vállalat raktárában megkezdték az iskolaszerek szétosztását a megye boltjaiba. Az első szállítmány július 4-én indult el Szolnokról, s azóta nagyobb községekben és városokban már megkezdődött a füzetek, táskák rajztáblák nagy vására. Örömmel hallottuk, hogy ebben az iskolaévben nem lesz hiánycikk semmiféle tanszer. Amiből tavaly kevés volt, most lesz elég. Rajztáblát Jugoszláviából, Romániából importáltak, cseh ecsetek és festékpaletták sorakoznak a boltok polcain, utóbbiból 17 800 várja az ifjú vásárlókat. S hogy legyen mire festeni, 375 ezer rajzlap vár gazdára. Kiszállítottak 1 132 000 füzetet, de ha nem elég, tartalék van még a raktárban. Grafit ceruza^ nyomós-íron, golyós- és töltőtoll is van bőven, pasztell írómból 21 ezer doboz várja a tanévnyitást. Nagyon mutatós, műanyag tolltartót láttunk különböző színekben — mindössze 6,80 forintért A kis elsőosztályosok; s azok, akik már elnyűttek egykét táskát 9600 táskából válogathatnak; Az ÁPISZ-nál dolgozó nénik és bácsik arra is gondoltak, hogy csinosak legyenek a könyvek, füzetek — eddig 18 tonna kék borítópapírt osztottak szét. Mennyi az? 380 ezer ív, ami kb. 3 millió füzet becsomagolására elég. Anyukák; apukák, és nem utolsó sorban iskolás lányok, fiúk adják egymás kezébe a kilincset nap-nap után, s egyre több iskolás gyerek polcán sorakoznak katonás rendben a szeptemberre előkészített kék egyenruhás füzetek, hegyesre faragott ceruzák. S legalább a tanév kezdetén nem kell majd sorbaállni, nem akar mindenki egyszerre vásárolni. Ahol Verne és Cooper a kedvenc Nyári délelőtt a szolnoki gyermekkönyvtárban — Valami izgalmast tes1 sék adni — így egy csíkos trikó ifjú tulajdonosa. Rövidesen kézhez kapja a Veréb FC-t. Izgalmas is, meg sok a futball is benne. A barátságos kis helyiségbe egymás után lépnek be fiúk, lányok. Kezükben három, esetleg négy könyv is van és büszkén újságolják Judit néninek, az ifjú, szőke könyvtárosnőnek, mit olvastak, mi tetszett nekik. Hegedűs Jancsi, egy nagyon talpraesett kisfiú például az Orchideavadászok című könyvet dicséri, meg a Tamás bátya kunyhójá-t. — Nagyon szép ez a könyv és nemcsak én olvasom, hanem apukám is. Olyan megható a szegény Tamás bácsi sorsa. Szerencse, hogy ilyen rabszolgaság ma már nincs. Időközben már vagy öten sorakoznak a pult előtt, maguk elé téve a visszahozott könyveket. Amolyan röpgyű- lés-féle is kialakul, amelyen a behozott könyveket ajánl- gatják egymásnak. S mire az asztalhoz kerülnek, már tudják, mit szeretnének kivinni. Hegedűs Jancsi például a Rákóczi hadnagyát kéri, — mert az hallotta: nagyon izgalmas, szép, történelmi regény. — Ide 8—14 év közötti gyerekek járnak — meséli két kölcsönzés között Pápainé, a könyvtáros. — Ezért is hívják a mi részlegünket gyermekkönyvtárnak. A legkisebb korosztály még természetesen a meséket kedveli legjobban. Az olvasóink zömét kitevő 10—12 évesek a történelmi regényeket, útleírásokat, a lányok természetesen a lányregényéket kedvelik a legjobban. Verne Gyula mellett egyre népszerűbbek lesznek a mai útle- írók, akik a világ jelenlegi arcát fényképezik. Tizenhá- rom-tizennégy éves korban a fantasztikus és a romantikus regények jönnek divatba. Ez életkori sajátosság. Bár érdekes, hogy a fantasztikus regények divatja mintha csökkenőben lenne. Az élet mérföldes léptekkel jár ezek előtt a regények előtt. A könyvtáros ismét munkához lát, mi pedig megismerkedünk egy kreolbőrű, nagyon értelmes, 12 éves kislányai, aki most jött haza a nyaralásból és kicsit drukkol, mert emiatt későbben hozta vissza a könyveket. De nincs semmi baj, elfogadják a nyaralást igazolásként. A kis kreol, Szendrei Márta, a Járműjavító egyik géplakatosának kislánya. Kedvencei az orosz írók. Éppen most hozta vissza Katajev: Tanya a pusztán c. regényét. Utána egész határozottsággal kijelenti, hogy ő most Tolsztojtól szeretne olvasni valamit. — Nem lesz az kicsit nehéz neked? — Nem tudom, még nem olvastam tőle semmit. De Katajev olyan szépen leírja Tolsztoj temetését, meg azt, hogy mit tett ez az író a népekért. Nagyon kiváncsi lettem rá. Mártának megmagyarázzuk, hogy még kicsit korai lenne neki Tolsztoj. így inkább egy másik Katajev könyvet és egy leányregényt visz el. Még sebtében megkérdezzük, milyen eredménynyel végezte a hatodik osztályt. A válasz: kitűnő. Gondoltuk. Beszélgetés közben feltűnt nekünk egy kerek képű kisfiú, aki sokat olvasott, be- le-beleszólt a beszélgetésbe és még nekünk is javasolt olvasásra egy-két Verne könyvet. — Érdemes Vemét olvasni, mert rendszerint megtámadják a hősöket és olyan jó harcos regények. Aztán a jók mindig győznek. Egymás után jönnek az olvasók. A nyári időszakban negyvenöt-ötvenen fordulnak meg itt naponta, ősszel, télen néha megduplázódik ez a szám. S ez az ötven gyerek százhúsz-száznegyven könyvet visz el. Jó írókat, olyanokat, akiknek műveit nyugodtan adhatjuk gyermekeink kezébe. S nevelődik az írott szó híveinek utánpótlása. wMJlcüdczőüik ívják GAZDAGODOTT TISZA FÖLD VÁR Néhány hónapja, hogy Tíszaföldváron a sportpálya mellett fúrótorony emelkedett a magasba. A fúrók munkáját rövid időn belül siker koronázta: 70 fokos termálvíz' buggyant fel a föld mélyéből. A község lakossága, örömmel fogadta a tanács' fürdő- építési tervét Ezt bizonyítja az is, hogy a társadalmi munkából is kivette részét a lakosság. Hétköznap, vasárnap ki-ki tehetsége és ideje szerint dolgozott a medencék építésénél. Eredményes volt a munka, mert rövid időn belül kész lett a fürdő, és alig egy hete át is adták rendeltetésének. Már az első nap több mint ezren lubickoltak az új strand vizében. A tiszaföldváriak most ismét újabb feladatok elvégzésére vállalkoznak: tovább fejlesztik a fürdőjüket Bővíteni akarják a medence-területüket, hogy a víz gyógyhatásúi még többen élvezhesSzlama Ferenc levelező ez Évben mar szívesen segítettünk A jászberényi Aprítógép- gyár a helyi Lenin Tsz-t patronálja. Mi, üzemiek, minden erőnkkel azon igyekeztünk, hogy támogassuk a közös gazdaságot. A korábbi években sem volt hiány a segítségadásból, de ez az év mégis más volt Azt éreztük, hogy most a tsz-tagok is nagyobb lendülettel fogtak a Beszélgetés a sátorban A sátor ajtaját széthúztuk, amennyire csak lehetett, mégis fülledt a levegő. Kint tűz a nap, a fülledtség ellenére is jobb most idebent. A hatórás munka kellemes fáradtságával heverészünk az ágyakon. Most hozták az újságot, sokan olvasnak, más kereszt- rejtvényt fejt, néhányan csak heverésznek és cigarettáznak, pedig a sátorban nem is szabad dohányozni. Ezek az órák kiválóan alkalmasak olvasásra, mást nem is igen lehet csinálni, amíg a meleg tart. Csend van, csak a szalmazsák zizeg, ha valaki megmozdul. Ülök az ágyamon, térdemen egy kis koffer és írok. Nehezen megy, meleg is van, fáradt is vagyok e9V kicsit, csak szopogatom a toll végét. Beszámolót készítek a tegnapi kultúrműsorról. A mondatok azonban nehezen formálódnak. Kínosan gondolkodom, fölnézek, hogy talán majd így sikerül és ekkor észreveszem, hogy a szemben lévő ágyról erősen néz egy szolnoki fiú, aki egészen véletlenül került hozzánk. A mi brigádunkban eggyel kevesebb ember volt, náluk eggyel több, hát áttették hozzánk. Elneveti magát, cinkosan rámnéz: — Nehezen megy? Kinek Azt gondolja, levelet írok. — Beszámoló a tegnapi kultúrműsorról. Nem olyan nagy eset, csak fáradt vagyok egy kicsit és nehezen megy most az írás. Kihajol az ágyból, gondosan ráköp a cigarettája parazsára és a csikket kipöccinti az ajtón. Azután újra felém fordul és szinte naivul megkérdezi. — Te iró akarsz lenni, igaz? Elnevetem magam. — Az nagyon sokmindentől függ. Nehéz előre megmondani, hogy Iából mi lesz, — De te legalább tudod, hogy mi akarsz lenni, elhatároztad és mindent megteszel, hogy sikerüljön. — No és, te? Aki technikumba jár, mint te, annak mégjobban kell tudnia, hogy mi akar lenni. Az már meghatározza az egész későbbi pályádat. Legyint. — Technikum, technikum, hát meghatározza, nem mondom, de mit ér, ha nincs hozzá kedvem. — Akkor miért mentél oda? — Miért? Magam sem tudom. Talán azért, mert az rögtön szakmát ad, nem kell még tovább tanulnom, mint a gimnázium után. «— Mi szeretnél lenni? Izaatottan felül. — Mi? Ezen már én is sokat gondolkoztam. Tucatem- ber semmiesetre sem. Talán katonatiszt, de nem békében, háborúban. Ne gondold, hogy én ezért háborút akarok, csak ha mégis lenne, akkor föltétlenül ott szeretnék lenni. Vagy elmennék nyomozóvale.” Bűnügyi nyomozónak, aki kémeket fog el. Tudod, a múltkor titokban arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha magyar önkénteseket engednének Kubába. Rögtön jelentkeznék. Elmosolyodhattam, mert sértődötten visszafekszik a párnájára és onnan folytatja: — Azért még nem kell kiröhögni az embert, mert egy kicsit mozgalmasabb életet szeretne. Ne gondold, hogy ez is olyan, mint amikor az ötéves kisgyerek azt mondja: pilóta szeretnék lenni, vagy sofőr. Én tudom, hogy mit beszélek. De csak kiröhögtek otthon, mikor megmondtam. Apám még össze is szidott. Azt mondta: tizennyolc éves és úgy beszél, mint egy tak- nyos kölyök. Pedig nincs igaza. Én nem értem, manapság el sem tudnak más pályát képzelni, csak mérnök, orvos, tisztviselő! Hirtelen újból felül, izgatottan néz rám. — Tudod, hová szerettem volna még elmenni? Afrikába. Mikor olvastam, hogy magyar expedíció megy Afrikába, hogy kiegészítse a Nemzeti Múzeum Afrijcar-kiállítá- sót, bőgni szerettem volna, hogy én meg itthon maradok, s az életem ugyanúgy folyik tovább, mint azelőtt. — Olvastál jónéhány afrikai vadászhistóriát, ugye? — kérdezem. — Olvastam, de mi van abban? Azt hiszed biztosan, hogy azok bolondították meg. Tiltakozásomat figyelembe se veszi, csökönyösen tovább folytatja: — Akkor is ilyen lennék, ha soha nem olvastam volna kalandos könyveket. Vérmérséklet dolga. Dehát nem értik meg, te se érted meg, látom rajtad. Azt is mondták már, hogy romantikus vagyok, pedig nem igaz. Utálom a síró — örökösen bánkódó romantikát. Félbeszakítom. — Nemcsak Kármán József Fannija romantikus, vagy az ifjú Werther, de Marius is az, a Nyomorultak-ban. Elgondolkozik. — Igaz, igaz. Erre nem is gondoltam. Hm. Marius. Mikor filmen láttam, néhány napig teljesen a hatása alatt voltam. Akármikor szívesen cseréltem volna vele. Ilyen alapon már inkább lehetséges, hogy romantikus vagyok. — No, látod. — De mi lenne most Márkusból? Egyszerű ügyvéd. Azt hiszem, ügyvéd volt. Hol vannak most lehetőségek olyan igazi nagy dolgok véghezvitelére? Megkockáztatok egy közbeszólást: Talán a munka? Ha jó eredményt érsz eL — Az kevés. Nem mondom, örülök, ha megcsinálok egy munkadarabot, jól esik, ha megdicsérnek érte, de tridod, a satupadnak, meg a vasfűrésznek nincs romantikája. Nekünk több /cell. A múlt nyáron két hétig voltam üdülni a Balaton mellett. Az iskola vitt el jutalomüdülésre. Abban volt valami, de csak két hétig tartott. Utána még nehezebb volt visszamenni a kollégiumba, ahol minden percre van kiszámítva. — Vagy itt van ez a munkatábor. Ez is érdekes, szokatlan, tetszik nekem. A múltkor csónakáztunk a csatornán, horgásztunk is, este meg tüzet gyújtottunk a vízparton és megsütöttük a halakat. Nagyon jól éreztem magam. Arra gondoltam, sokszor kéne ilyet csinálni. Nem csak itt, otthon is, vagy ha ilyet nem lehet, akkor valami hasonlót. Akkor kevesebbet gondolnék Afrikára, meg arra, hogy űrhajósnak, vagy nyomozónak menjek. Lehet, hogy nem érted. Nagyon nehéz ezt megmagyarázni, ennél jobban nem is tudom. Kérdő tekintettel néz rám. Bólogatok. — Értem. Persze, hogy értem. Én is tizennyolcéves vagyok. Bister András munkához. Ezt látva, Szemünk dolgozói is szívesebben segítettek. A Lenin Tsz szerelőbrigádja még időben két ócskavasként kiselejtezett aratógépet javított meg üzemünk segítségével. A gépjavításon kívül az aratásból is részt vállaltak az üzem fizikai és szellemi dolgozói, hogy minél kisebb szemveszteséggel záruljon a gabonabetakarítás. A patronálási munkát a termelőszövetkezet augusztus 15—i taggyűlésén értékelik, ahol megbeszélik a további teendőket is. Gömőri Margit levelező JOGOS A KISZESEK FELHÁBORODÁSA Tiszabőről a KISZ-fiatalok nevében Tóth Kálmán írja: örömmel nyugtázták a községben az 500 méter új járda elkészültét. — Sajnos, nem lesz hosszú élettartamú — írja — mert már sok helyen összetörték. Például a rév-átjáráshoz drótkötelet szállítottak. Az autóról a többmázsás terhet a járdára dobták. De az 1-es számú bolt előtt is darabokban van már a járda. Helyes volna, ha jobban vigyáznának a közös tulajdonra, mert az ha megrongálódik, mindannyian kárát látjuk, Minél feljebb, annál drágább Edmund Hillary, a híres alpinista, a Dzsolmo Lung- ma (Himalája) egyik meghódítója nemrég többszáz rúpia büntetést fizetett a nepáli kincstárnak. Azért büntették meg, mert a hatóságok hivatalos engedélye nélkül mászta meg a Himalája egyik csúcsát. Nepálban az alpinisták hegymászó adót kötelesek fizetni, az összeg nagysága a csúcs magasságától függően emelk_uik.
