Szolnok Megyei Néplap, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-26 / 174. szám
1961. július 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 sa isaxgHQ [ Vállalkozószellemű asszonyok Porfelhő úszik gépkocsink után a dűlőúton. Kilométereket hagyunk magunk mögött, s még mindig nem érünk célhoz. Nem találjuk, akiket keresünk. Már az is megfordul a fejemben, hogy talán egy tűt ig könnyebb lenne megtalálni a szalmakazalban, mint a kisújszállási Ady Tsz nagy határában dolgozó asszonyokat. Pontos magyarázat után indultunk ki a földekre, de valamelyik dűlőnél mégis eltévesztettük az irányt. Kérdezősködni kezdünk. Először két lányt szólítunk meg, s ők a kérdésre kérdéssel válaszolnak: — A »őtanácsot keresik? — Az asszonyokat, akik öntöznek. — Igen, ők azok. De ebben a dűlőben nincsenek. Még ma nem láttuk őket. Tovább megyünk. A tanyaközpontban — a kombájnszé- űn gabonát tisztítanak. A megszólított férfi szintén így mondja: — A nőtanácsot keresik? Látják ott az erdősávot? Amellett visz a dűlőút, ha azon mennek, megtalálják az asszonyokat. Nemsokára feltűnik az asszonycsapafc A kévéket I hordják és rakják kereszt-' be. Hogy miért hívják őket! nőtanácsnak? Ez a név rajtuk maradt, mert vagy három évvel ezelőtt a városi nőtanács szervezte meg ezt a munkacsapatot. S azóta minden évben itt dolgoznak. Nem termelőszövetkezeti tagok, de a növényápolástól az ősziek betakarításáig minden nap a határban szorgoskodnak. Vannak közöttük, akiket az is a közöshöz kapcsol, hogy férjük tagja az Ady Tsz-nek. Bornemissza Balázsné férje brigádvezetői A Varga Mi- hálynéé és Süveges Imrénéé zetoroa Kiss Lászlóné a munkacsapat vezetője, férje pedig az Ady Tsz vezető mezőgazdásza. Kisfiúk, a tizenhárom éves szöszke Laci, Tuba Sanyival és Borók Kairóival szintén itt szorgoskodik egész nyáron. A csibészes, vidám Majláth Kati sem egyedül képviseli a bakfisokat Major Margit, G, Szabó Ilona és még több kislány dolgozik a munkacsapatban. — Már úgy gondoltuk, hogy a kukoricatáblánál találkozunk. Vagy talán meggondolták. s nem vállalják az öntözést? len tagját sem kell a munkára noszogatni. Talán ezért esett rájuk a választás, amikor a termelő- szövetkezet vezetői arról vitáztak, miként oldják meg az öntözést. Számolgatták, hogy az öt cséplőgéphez, meg a 140 hold maglucemában az aranka irtásához mennyi férfi munkaerő szükséges. Az öntözéshez már nem futja a munkaerő, pedig a 450 hold rizzsel együtt 1600 holdra akarják eljuttatni az éltető vizet Kiss László, a vezető Kiss Lászlóné munkacsapat- vezető. Ä galati hajógyárban nemrég vízre bocsátották a hatodik 4500 tonnás teherhajót. Három ilyen típusú hajót már átadtak a román kereskedelmi flottának, amely üzembe is helyezte őket A tengeri kereskedelmi flotta mind fontosabb szerepet játszik a Román Népköztársaság és a többi ország közötti kereskedelem lebonyolításában. A román teher- ha jókat mind gyakrabban látni a Földközi-tenger, az Északi-tenger, az Atlantióceán, valamint a távoli kínai, indiai, indonéziai és vietnami kikötőkben. Ez év első 5 hónapjában a román tengeri flotta 58 százalékkal több árut szállított, mint az elmúlt esztendő hasonló időszakában és 47,5 százalékkal mezőgazdász gondolt egy merészet és ki is mondta: — Bízzuk az asszonyokra az öntözést. Néhány férfi ott marad a szivattyúknál, ők elvégzik a nehezebb munkát. Azt meg az asszonyok is meg tudják tenni, hogy kapával utat nyitnak a víznek a barázdában. Valaki közbeszólt: De vajon vállalják-e az asszonyok az öntözést? Vállalták. Tudják hogy most ezzel segíthetnek legjobban az Ady Tsz gazdáinak. N. K. j A bakfisok „képviselője”: Majláth Kati. sen. A Román Munkáspárt ni. Kongresszusán megjelölt feladatok értelmében 1965-ig a román flotta forgalma kb. 7,5-szeresére növekszik 1959- hez képest A hajóparkot új hajókkal látják el. Idén a Román Népköztársaság tengeri kereskedelmi flottájának tonna űrtartalma 160 százalékkal növekszik 1960-hoz képest — TIZENEGY TAKARÉK- SZÖVETKEZET, 5100 taggal működik megyénkben a MÉSZÖV kezelésében. Együttesen 8 millió forintot gyűjtöttek össze. Ez év első felében 2000 tagjuknak 3 millió 800 ezer forintot kölcsönöztek. Új teherhajót bocsátottak vízre Romániában többet, mint 1948-ban összeA GÉPHÁZ I. BIZALMIJA DÉLUTÁN két óra. Fütyül a Tisza Bútorgyár szirénája, hazafelé indul a délelőttös műszak. Csendes a szakszervezeti iroda. Ám, egyszer kopogásra kapja fel a fejét Szabó Mihály, az üzemi bizottság titkára. — Tessék! — hangzik az invitáció, s az ajtón svájcisapkás, kék munkaruhás fiatal férfi lép be. Baráti kézszorítás után hellyel kínálja vendégét — Menkó Boldizsárt — Szabó. A most leírt jelenet sűrűn lejátszódik a szolnoki Tisza Bútorgyárban. Azzal a különbséggel, hogy a szakszervezeti iroda vendége nem mindig Menkó Bodizsár, hanem a többi kilenc szakszervezeti bizalmi valamelyike. Menkó elvtárs három esztendeje élvezi a gépház L sz. műhely dolgozóinak, vagyis műszakjának bizalmát. Am tudjuk meg, miért kopogtatott be ezen a napon Menkó Boldizsár az üzemi bizottság titkárához? — Farkas Mátyásné a műszak egyik gépmunkása, illetve az egész Farkas család házat épít. Most az a kérése Farkasnénak, utaljon ki kölcsönt számára a szakszervezet, ezt jöttem elintézni •— mondja Menkó. — Sikerrel? — fordulok Szabó Mihályhoz a kérdéssel. — Igen. Farkasnénak 600 forint kölcsönt jutattunk hat hónapi törlesztésre. VJABB NEVEK* újabb problémák következnek ezután. Hogy kinek kell OTP hitel, szövetkezeti lakás kedvezmény, s milyen szépen gyűlnek a gépkocsi-vásárlási betétkönyvek. Miközben erről beszélgetnek, az a kérdés motoszkál fejemben: rajon egy szakszervezeti bizalmi hogyan látja munkatársai életét, gondjaikból mennyit ismer? Fel is testem neki a kérdést — Erre egyszerű a válasz — így Menkó elvtárs —, ma már nem a ruha, a koszt jelenti a legfőbb gondokat hanem az új ház, új bútor, a motorkerékpár vásárlása. — No, és a tanulás — veszi át a szót Szabó Mihály. — Ha eljön a gyári általános iskola valamelyik órájára, meggyőződhet: nálunk is tanulni akar mindenki. Hirtelen Menkó Boldizsárra mutat! — Róla is írhat, most fejezte be a hetedik osztályt, jövőre végez a nyolcadikkal. Utána: irány a faipari technikum, igaz-e Boldi? e- Hát nincs kizárva... — Mikor is kerültél hozzánk? — 1955-ben, mint segédmunkás. Aztán én is tanultam, és tanulok, akárcsak a többiek — teszi hozzá. Ma már nemcsak az üzem egyik kiváló szakmunkása, hanem kiváló szakszervezeti bizalmi is Menkó Boldizsár. Joggal becsülik tehát munkatársai, akiknek életével, gondjaival úgy törődik, mintha azok sajátjai lennének. Pedig nem könnyű a helyzete. Mindennap Zagyvarékas- ról jár dolgozni, a minden nap odamegy haza. Felesége és 4 éves kisfia várja. MOST IS Induló félben van már, hiszen elintézte a dolgát. Csillog a szeme, ami kor meséli: — Ne higyje, hogy csak gondot és fáradságot jelent a szakszervezeti munka, örömet is. — Mi volt például a mai öröm? Egyből válaszol! — Végre kaptak munkaruhát a gépmunkások, a nők köpenyt, s akinek szükséges, kötényt Órájára néz. — Elnézést sietnem kell. Ma még haza la akarok érái..« **- búbot — Megalakult a fiatal írók klubj'a Viták az irodalom időszerű kérdéseiről — író—munkás találkozók — Az írószövetség őszi, téli programjából A Magyar írók Szövetségében már a szövetség őszi programján dolgoznak. — A szövetség munkájának fontos része a fiatal írók nevelése, alkotó munkájuk segítése. A következő hónapokban az írószövetségben szeretnék kialakítani a fiatal írók ideológiai képzésének különböző formáit Előreláthatólag nagyobb esztétikai előadás-sorozatot tartanak majd, több összejövetelen, ankétem elemzik az ifjú irodalmárok műveit, alkotásait Az írószövetségben megalakult a fiatalok klubja. A klubban — amely a szövetség székházában működik —« „műhelymunka folyikösszejöveteleket, költői esteket, találkozókat rendeznek a fiatal Írók, megvitatják készülő műveiket, * úgy határoztak, hogy az ősszel nyelvtanfolyamokat indítanak. A Írószövetség munkatervének egyik fontos része a mai szocialista alkotások népszerűsítése. A TIT-tel, a könyvtárakkal ír6«-olvas6- taláLkozókat, ankétokat rendeznek, irodalmi esteken ismertetik meg a magyar írókat és alkotásaikat az irodalomkedvelő közönséggel. Folytatják a jól bevált paraszt- író és munkás—író találkozókat is. A közeljövőben három budapesti nagyüzemben és öt megyében tartanak majd nagyobb irodalmi estet, ősszel pedig a termelő- szövetkezetekben huzamosabb időt töltött írók — köztük Darvas József, Oravec? Paula — számolnak majd be a szövetségben tapasztalataikról A szövetség őszi programjában egyébként számos vitaest szerepel, amelyeken aktuális. lényeges irodalompolitikai kérdéseket szeretnének megvitatni, tisztázni. — Megvitatják majd a munkásábrázolást a prózában című témát, ankétot tartanak a mai magyar novellairodalom kritikájáról és megrendezik a szocialista mondanivaló és a modem költészet című vitát is. Szeptemberben az Irodalomtörténeti Intézettél, a Színház- és Filmművészeti Szövetséggel és a Színháztudományi Intézettel közösen megtartják a mai magyar dráma konferenciáját. — A Színház- és Filmművészet: Szövetséggel karöltve az új magyar filmek problémáiról beszélgetnek majd, a képzőművészekkel pedig a „modernségről” tartanak vitát Szerepel a munkatervben egy nagyobb ankét, amelyen a színművészek és az írók a mai magyar dráma Jellem- ábrázolási és a jellemalakí- tási kérdéseit vitatják meg. “ Nem gondoltuk mi, — válaszol Kiss Lászlóné. Szavaira Bomemisszáné helyeslőn bólint, g megtoldja a feleletet: — Holnap már a réti üzemegységben öntözzük a kukoricát. Invitálnak, hogy alkalom- adtán ott is látogassuk meg őket. Be akarják bizonyítani, hogy ez a munka sem sír Id a kezükből. Minden bizonnyal hamarosan megtanulják az öntözéses szakmát is ezek a vállalkozó szellemű, dolgos asszonyok. — S szárnyuk alatt a fiatalok is eldolgozgatnak. Magabiztosak a dolgukban, mert jól összeszokott munkacsapat ez. EgyetKüzdtunk híven a forradalomért A fasiszta elnyomás sötét évtizedeiben az illegális kommunista párt ezer veszély közepette harcolt a dolgozó nép igazáért. Agi- tációjukban felhasználták a képes röplapokat is, amelyekkel elárasztottak a gyárakat, utcákat s a röplapok mint eleven agitátorok terjesztették a párt szavát. Kommunista művészek készítették ezeket a röplapokat. Olyan művészek rajzolták őket, mint Goldman György, Fenyő A. Endre és a közelmúltban elhúnyt kiváló művész Háy Károly László. Ezer nehézségek között készítették a stencileket, a linómetszeteket. fotomontázsokat. Ezeket a röplapokat külföldön is ismerték. Volt olyan, amelyet közölt az Humanité, a Szovjetunióban kiadott Sarló és kalapács és más kommunista újság. A hősi küzdelem emlékei közűi a legjellemzőbbeket a Párttörténeti Intézet összegyűjtötte és ízléses kötetben jelentette meg a Kossuth Kiadó. A könyv érdekessége, hogy a hátrész eltávolításával lapokra is széjjel szedhető, fgy kiállítás eéljára la kiválóan alkalmas. • A KQzdtűnk híven a forradalomért című kötetet az érdeklődők a Kossuth Kiadó megyei kirendeltségén vehetik meg, GYŐZELEM VALAMILYEN ördöngős műszerrel talán mérni is lehetett volna a feszültséget a közgyűlésen, amikor a tsz vezetősége javaslatot tett a külföldi, nagyhozamú búzafajták vetésére. A baj már ott kezdődött, hogy Spoór Já- nos, az elnök sem jeleskedett e búzafajták jó tulajdonságainak ismertetésében, nem nagyon bátorította a tagságot — Te vagy az agronómus, a szakember — vetette oda Vékony Bandinak a közgyűlés előtt —, terjeszd elő a javaslatot Ilyenformán az agronómus csaknem egyedül állt ki a plénum elé, s mondhatott akármit, hogy így szántunk, meg ekkor vetünk, ennyi vetőmagot, meg annyi műtrágyát használunk, s mennyit aratunk. Csak tiltakozó indulattal találkozott — Mi a ménkűnek az — kiabált Pipás Balázs —, majd addig kísérleteznek, hogy még kenyerünk se lesz. — Dehogy nem, majd ad a vezetőség! — gúnyolódott valaki az utolsó sorból. —- Felszedheted a sok műtrágyát a földből, amit beleölnek. . — Ne beszéljenek így — szólt az agronómus —, ezen a földön úgy, ahogy elmondtam, meg kell teremni a húsz mázsának. — Húúúsz mááázsááának? Hallottatok már ilyet? — jajdult fel Bogárné —, hiszen ez egyenesen istenkáromlás. Hát mikor volt itt tíznél több? — Majd most less — erőlködött Vékony. — Vagy azt hiszik, hogy a sopánkodásból, meg a siránkozásból is meg lehet élni? Ha jól dolgozunk, húsz mázsát aratunk. — Ügy gondoltad, Bandi öcsém, hogy a szomszéd tsz-ét is a mi szérűnkre hordjuk? — kérdezte gúnyosan az öreg Bogár Miska —, mert úgy talán meg lesz a húsz mázsa. — Nem, Miska bátyám — fogta csendesebbre a szót Vékony —, hanem ha elfogadjátok a javaslatomat. — Nem bánom, vessünk külföldi búzát is, de csak olyan feltételek között, mint a magyart — szólt közbe a nagyokosnak nevezett Golyó Márton. — így mutassa meg akármelyik külföldi fajta, hogy mit tud. — Jó, hogy a fejed el nem sül attól a sok észtől — gurult méregbe az eddig hallgató elnök, mert ezt már ő sem bírta szó nélkül elhallgatni. MÉG SOKÁIG tartott a szóharc, de többet nem tudtak elérni, mint amit Golyó javasolt Nem is jutott a legjobb föld a külföldi búzáknak, s műtrágyát sem kapott eleget egyik tábla sem. Ügy vélekedtek, hogy meg kell azt spórolni másra. Hanem egy tábla mégis kivétel volt Vékony Bandi olyat tett, amit eddigi munkássága során sohasem. Szabályosan félrevezetett mindenkit. Ügy szervezte meg a munkát, hogy amikor az egyik fogatos csapat elszórta és bemunkálta a műtrágyát, elküldte őket más munkára s egy másik csapattal újabb adagot vitetett ki és munkáltatott el. így apránként az az egy tábla mindenből eleget kapott, a vetőmag is idejében és elegendő mennyiségben a földbe került Ki is kelt szépen a búza, minden fajta jól mutatott Növekedtek, bokrosodtak, eleinte azonban nem igen különbözött a többitől az az egy tábla sem. Pedig az agronómus de sokat elmotorozott mellette. Nem is értették, hogy miért megy haza a határból mindig olyan nagy kerülővel. A tagok ritkábban látták az „illegális” táblát s annál nagyobb volt a meglepetésük, amikor tavasszal odamentek répát sa- raboini. — Odanézzetek, mi a csuda van ezzel a búzával?! — kiáltott fel csodálkozva egyikőjük. — Ki hitte volna, amikor elszórtuk itt azt a kis műtrágyát, hogy ennyit használ. — Mit szórtatok ti itt el? — méltatlankodott valaki. — Hiszen itt mi voltunk akkor. Addig vitatkoztak, míg végül rájöttek a csalafintaságra. — Ez a Bandi műve — állapították meg —, s alighanem igaza lesz. De nézzétek csak, a szomszéd tsz vetése még szebb és zöldebb is. — Mert azok nem olyan vaskalaposak, mint ti voltatok! — vélekedett egy óvatos hang. — Ne beszélj, te is ott voltál, de nem szóltál egy szót se — támadtak rá többen —, most meg adod a nagyot Ezen elvitatkoztak volna egész nap, ha közben arra nem megy éppen az agronómus. El is hallgattak nyomban, amíg ott volt, senki nem beszélt a búzáról, rá se néztek a vitatott táblára, de kerülték Vékony tekintetét is. Hanem a „felfedezés” híre úgy csendben csak elterjedt, s egyre többen jártak haza nagy kerülővel, főleg a biciklisek, de volt, aki gyalog is rászánta magát, hogy megnézze azt a búzát. LASSAN ELJÖTT az aratás ideje is. Ezt már nemcsak az agronómus várta izgatottan, hanem titokban mindenki. Már csak azért is, mert a szomszéd termelőszövetkezeté néhány nappal korábban ért, ■ gyorsan le is szedték pontosan a mellettük lévő táblát Az eredmény 29 mázsa néhány kiló volt — Hallottátok? Ez szinte hihetetlen! — mondogatták többen. — Kellett ez nekünk, Jó kis tandíjat fizetünk! S amikor a várva várt tábla aratását is elkezdték, mindenki gyanúsan sokat törődött az aratással, a ha tehették, mindig útba ejtették a kombájnszérűt, hátha megtudnak valamit. Volt, aki az iránt érdeklődött, hogy milyen vágószélessége van a kombájnnak, és hány kerülővel telik meg a puttonya és figyelte, hogy a vontatók hányat fordulnak; hátha ebből ki lehet okoskodni valamit. Mert Vékony Bandit nem merték kérdezni, ő meg hallgatott, mint a sír. Az utolsó mérlegelés után is ahogy lefogyott az egész tábla, még- egyszer ellenőrizte a számolást és csak annyit mondott: — Huszonhat mázsa negyvenöt kiló. HANGJÁBAN VOLT valami nagyon kicsit érezhető korholás, sajnálkozás és megbocsátás vegyesen. Sokan nem állták a tekintetét, bűntudatot, keserű szégyenkezést éreztek. Szinte csüggedten állták körül a kombájnszérűt, mintha ki tudja, milyen csapás érte volna őket. „Mondani kellene valamit ezeknek az embereknek — gondolta magában Vékony —, mert ez a hangulat nem tesz jót az aratásnak.” —• Ne féljenek, kenyere azért mindenkinek lesz — szólt meleg, biztató hangon. — Csak lehetett volna egy kicsit nagyobb is a termésűnk. A tervet azonban így is túlteljesítjük. Az ősszel meg — gondolom — maguk is másként döntenek, mint tavaly. — Igazad van, Bandi öcsém, de azért te is hibás vagy — kiáltott oda hamis kás hunyorítással az öreg Bogár. — Már miért, Miska bátyám? — rőkönyödött mee Vékony. — Mert nem elég nagyot ütöttél „akkor* az asztalra és nem vezettél orrunk ná‘ fogva bennünket minden tábla vetésénél. A felszabadult, némi öngúnnyal vegyült nevetés jelezte: megszületett a győzelem. Dege György
