Szolnok Megyei Néplap, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-21 / 170. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. július 21. Jelentés a Bizerta környéki összecsapásokról Tunisz (MTI). Tunisz­ban hivatalosan bejelentették, hogy csütörtökön hajnalban a bizertai támaszponton fe­dezékbe vonult francia fegy­veres erők rálőttek egy tu­néziai őrjáratra. A tunéziaiak a vasútállomás épületébe vo­nultak be és onnan lőtték a támadókat. Az összecsapás következtében tűz keletke­zett a francia katonai beren­dezésekben. A francia kato­nák ugyancsak csütörtökön hajnalban szabotázs-akciót hajtottak végre a Tunisz— bizertai vasútvonalon. Tuniszi hivatalos körök szerda esti közlése szerint francia repülőgépek gyújtó- bombákat dobtak le Bizerta környékére, Párizsban cáfol­ták mind a gyújtó-bambák ledobásáról szóló híreket, mind azt az állítást, hogy a bizertai összecsapásban a tü­zérségen kívül a francia gya­logság is részt vett. A tuniszi félhivatalos Af­rika sajtóügynökség jelentet­te, hogy éjfél után egy órakor heves hare tört ki a Bizertától néhány kilométernyire fek­vő Menzel Burgibában. ahol francia katonák kivo­nultak laktanyájukból és át akarták törni a blokádot. Menzel Burgibában van a bizertai támaszpont legna­gyobb fegyverraktára. Zarzu- nában a tunéziai önkéntesek francia laktanyákat foglaltak el, La Pecherie faluban pe­dig egy francia lőszerraktárt. Szerda esti közlés szerint a francia fegyveres erőknek eddig tíz tagja szenvedett súlyosabb, húsz tagja köny- nyebb sebesüléseket, tunéziai részről hat sebesülés történt, ezek közül kettő súlyosabb. Tüntetés a párizsi spanyol követség előtt Párizs (TASZSZ). Több mint 400 ember tüntetett a párizsi spanyol követség előtt a spanyolországi pol­gárháború kitörésének 25. évfordulója álkalmábóL A tüntetők a követség kerítésé­re akasztottak egy Francot ábrázoló bábút, az ablakok­ra pedig „Francó gyilkos!” feliratú plakátokat ragasztot­tak. (MTI). Brazil gazdasági knidötlség Dlazik Kínába Rio de Janeiro (AFP). Alfonso Arinos, braziliai kül­ügyminiszter szerdán kijelen­tette: „hatályát vesztette a braziliai külügyminisztérium­nak az az utasítása, amely megtiltotta diplomatáinak, hogy kapcsolatokat tartsanak a szocialista államok képvi­selőivel” —■ jelenti az AFP. A jelentés szerint Joao Gou- tart, Brazilia alelnökének ve­zetésével a közeljövőben gaz­dasági küldöttség utazik Kí­nába. A külügyminiszter meg­erősítette, hogy kubai—ame­rikai viszony volt a tárgya azoknak a tanácskozásoknak, amelyeket a közelmúltban az argentin, a chilei és a colom- biai külügyminiszterrel foly­tatott. (MTI). A tuniszi rádió szerda éj­jel állandóan hazafias dalo­kat és katonaindulókat su­gárzott, a zenét csak annyi időre szakították meg, hogy közben bemondhassák a „ki­ürítési csata” fejleményeiről szóló híreket. A rádió közlése szerint a városokban és a falvakban országszerte kife­jezik a kormány politikája iránti támogatást, mindenütt jelentkeznek az önkéntesek, akiket részben észak felé Bi- zertába, részben Fort Saint- ba irányítanak. Dr. Szádok Mokkadem kül­ügyminiszter szerdán Tunisz­ban a diplomáciai tanácsko­zások egész sorát folytatta. Először is magához kérette Raul Duval francia ügyvi­vőt, akinek kifejezte a tu­néziai kormány erélyes til­takozását a francaik ag- ressziós cselekedetei: az ej­tőernyősök ledobása és a tunéziai állások géppuská­zása miatt. Külügyminiszter szerda dél­után fogadta továbbá az olasz, az amerikai, az angol, a szovjet és holland nagykö­veteket, valamint a líbiai ügyvivőt A tuniszi félhivatalos saj­tóügynökség csütörtökön reg­geli közlése szerint a tunéziai kormány elhatározta, kérni fogja, hogy a Biztonsági Ta­nács a lehető leghamarább üljön össze a bizertai hely­zet tanulmányozásárai Csü­törtökön délelőttre összehív­ták a tunéziai minisztertaná­csot Ezzel egyidőben ülést tart az új Desztur Párt Poli­tikai Bizottsága is. Burgiba elnök minisztertanács ülése után valószínűleg sajtóérte­kezletet tart Debré francia miniszterel­nök szerdán este a francia minisztertanács 50 perces ülése után megbeszélést foly­tatott De Gaulle elnökkel. A rendkívüli miniszterta­nács után francia hivatalos körökben kijelentették, hogy Franciaország továbbra Is hajlandó tárgyalni bizertai fegyveres erőinek csökken­téséről, de csak, szenve­délymentes légkörben. Amennyiben tunéziai fegyve­resek megtámadják a francia katonai berendezéseket, a francia helyőrség védeni fog­ja magát — mondották. Hangsúlyozták továbbá, hogy a jelenlegi nemzetközi hely­zetben szó sem lehet arról, hogy Fraciaország lemondjon stratégiai fontosságú pozíció­járól. Párizsban csütörtökön reggel bejelentették, hogy mintegy 800 ejtőernyőst indí­tottak útnak Bizertáha és szükség esetén újabb megerő­sítést ia küldenek. A francia sajtó a bizertai problémáról Párizs (MTI). A bizertai csata megkezdődött, Párizs és Tunisz erőpróbája bekö­vetkezett — a francia sajtó pártállása szerint válaszol a kérdésre, ki ezért a felelős. A jobboldali lapok Burgibát és a tunéziai kormányt vá­dolják. A Figaro helyesli a francia kormány „elszánt magatartását”, s aláhúzza, hogy ilyen körülmények kö­zött nem lehet szó tárgyalá­sokról a támaszpont sorsá­nak meghatározására. Az Aurore, amely dühösen támadja Burgibát és meg­vetően „középszerű politikus­nak* minősíti, azt állítja, hogy a bizertai csata csak a kérdésnek az ENSZ elé vite­lét célozza. A hivatalos francia rádió hírmagyarázója azt igyekszik bizonygatni, hogy Bizerta nemcsak francia támaszpont és semmiesetre sem a fran­cia gyarmati uralom jelképe, hanem a nyugat „védelmi” rendszerének sarkköve a Földközi tenger térségében. Az Europe 1. rádióállomás kommentátora már francia belpolitikai tényezőket keres a támaszponthoz való ragasz­kodás mögött. Szerinte az áprilisi katonai puccs idején a haditengerészet állt legszi­lárdabban De Gaulle mögött, s az elnök nem idegenítheti el magától legfőbb támaszát a hadsereg többi ingatag ele­meivel szemben. Márpedig Bizerta kiürítése súlyosan érintené a francia flottát. A baloldali sajtó fenntartá­sokkal él Burgiba korábbi magatartását illetően. A Li- bération megjegyzi azt is, csodálkozni lehet rajta, miért éppen most hozakodott elő a tunéziai elnök Bizerta kiürí­tésének követelésével. A ha­ladó lap úgy véli, Burgiba fel akarja mentetni magát a túlzott nyugat-barátság vád­ja alól, amellyel az arab ál­lamok vezetői illették. Az Humanité emlékeztet rá, hogy gyakran fenntartá­sokkal kellett fogadni Bur­giba kezdeményezéseit. A\ tunéziai elnök a többi között a De Gaulle tábornokról és politikájáról kialakult veszé­lyes illúziónak akart nem egyszer hitelt adatni. A baloldali lapok ugyan­ekkor elítélik a francia kor­mány magatartását. A tűzzel játszanak — írja a Liberation. A bizertai probléma megol­dásához nem jutnak közelebb azzal, hogy ejtőernyősöket dobtak le. A francia maga­tartás ebben az ügyben mér­céül szolgál arra, mekkora hitelt lehet adni a De Gaulle tábornok kijelentéseinek a gyarmatosítás felszámolásá­ról — hangoztatja a haladó lap. Az Humanité ugyancsak rámutat: július 12-én De Ga­ulle rádióbeszédében még ar­ról szónokolt, hogy a józan ész követeli a gyarmatosítás felszámolását. Egy héttel ké­sőbb azonban Bizertánál a hajóágyú politikáját alkal­mazza. De Gaulle hátatfordít a gyarmatosítás felszámolá­sának és a józan észnek is. Az események igazolják a párt számtalan, korábbi fi- < gyelmeztetését: az algériai' háború kiterjedhet egész Észak-Afrikára. A szuezi szörnyű kaland után, Szakiét Szidi Juszef bombázása után most itt van Bizerta... A gyarmatosítás teljes csődjé­nek korszakában az ilyen ele­ve kudarcra ítélt vállalkozá­sok teljességgel ellentétben állanak a francia nemzeti ér­dekekkel — állapítja meg az Humanité. (MTI) HÍREK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBÓL Washington (MTI). — Kennedy elnök Washington­ba hívatta Macarthur tábor­nokot, aki a koreai háború első szakaszában az ameri­kai erők főparancsnoka volt, hogy megbeszélést folytasson vele a távolkeleti helyzetről. Az elnök saját különrepülő- gépét küldte New Yorkba a nyugdíjban lévő tábornokért. * Rusk külügyminiszter és Dillon amerikai pénzügymi­niszter közös levelet intéztek a kongresszus összes tagjai­hoz, amelyben a külföldi se­gélyprogram támogatására hívják fel a képviselőket és szenátorokat. A kormány a jelenlegi pénzügyi évre 900 millió dollárt, az elkövetke­zendő másik négy évben pe­dig évenként 1600 millió dol­lárt kér a kongresszustól. Ezt az összeget évenkénti jóvá­hagyás nélkül lehetne fel­használni, s ennek összegé­hez járul az ugyancsak több­éves katonai segélyprogram. • Chester Bowles amerikai külügyminiszterhelyettes hét­főn világkörüli útra indul, hogy részt vegyen az ameri­kai diplomáciai missziók ve­zetőinek értekezletein. La- gosban, Nigéria fővárosában július 26 és 28-a között ren­dezik meg a Szaharától dél­re fekvő afrikai országok­ban működő amerikai diplo­maták értekezletét, Nicosiá­ban. Ciprus fővárosában jú­lius 31 és augusztus 2-a kö­zött kerül sor a középkeleti és az északafrikai országok­ban akkreditált amerikai nagykövetek értekezletére, a távolkeleti missziók vezetői pedig Delhiben ülnek össze augusztus 7 és 9-e között. * Az amerikai képviselőház elhatározta, hogy nem indít vizsgálatot a fasiszta John Birch Társaság ellen. A vizs­gálatot maga a John Birch Társaság kezdeményezte. A javaslatot *Edgar Hiestand, a társaság sorába lépett egyik amerikai képviselő terjesz­tette elő azzal, hogy a vizs­gálat bebizonyítaná: „a tár­saság hazafias célokat kö­vet”. (MTI). A lugrini kastély zöld-asztala Július 20-án az Evian kö­zelében lévő lugrini kastély­ban ismét megkezdődtek a francia—algériai tárgyalások. A megfigyelők nem néznek derűlátóan a tanácskozások kimenetele elé, bár a megbe­szélések újra-kezdésének té­nyét természetesen a kibon­takozás minden híve üdvö­zölte. Mi a kronológiai háttere Lugrinnek? Hosszú távon az, hogy 130 évvel ezelőtt egy nevetsége­sen átlátszó ürüggyel (az al­gíri bej „megsértette Mon­sieur Dévai francia konzult”) megindultak a gyarmatosítók csapatai és hosszú, véres harc után leigázták ezt a nagymúltú 'észak-afrikai or­szágot. Rövidet* távon pedig az Lugrin előzménye hogy pon­tosan két hónappal ezelőtt a francia—svájci határon, a Genfi-tó partján lévő Evian- ban összeültek a Francia Köztársaság és az Algériai Köztársaság kormánykül­döttségei. Ez önmagában is történelmi jelentőségű ese­mény volt, hiszen Párizs hosszú esztendőkön át „ban­ditáknak” minősítette a Nemzeti Felszabadító Front, az FLN embereit, most pe­dig zöld asztalhoz kénysze­rült velük. Megkezdődtek tehát az eviani tárgyalások, amelye­ket francia részről Joxe ál­lamminiszter. algériai rész­ről Krim Belkasszem mi­niszterelnökhelyettes veze­tett Hamarosan kikristályoso­dott a francia álláspont és a konferenciára sötét árnyék borult. Kitűnt ugyanis, hogy az Algéria függetlenségére vonatkozó párizsi terv — neokolonialista program, dmelynek lényege: a látszat­függetlenség kulisszái mögött változatlanul hagyni a gaz­dasági-politikai francia he­gemóniát Az eviani nézeteltérés főbb pontjai az alábbiak: 1. A franciák azt akarják, hogy Algéria kötelezze ma­gát Franciaországgal megha­tározott társulásra, még az önrendelkezés megadása előtt Belkasszemék erre azt mondták: Miféle önrendelke­zés az, amelynek ilyen felté­teleket szabnak? Előbb a fenntartás nélküli független­séget, aztán a szuverén algé­riai kormány majd dönt a Párizzsal való kapcsolatok jellegéről. 2. Joxe és társa! azt mond­ták: Az FLN az algériai cso­portoknak csak egyike és a tárgyalásokba más tömörülé­seket is be kell vonni, első­sorban Messzali Hadzs híveit. Az élet azonban már ezer­szer bebizonyította, hogy Al­gériában egyetlen igazi politikai erő van: a FLN, il­letve az azt vezető, egyelőre külföldön tevékenykedő Fer- hat Abbasz-vezette ideigle­nes kormány. A Hadzs-féle megalkuvók bevonása a ta­nácskozásokba értelmetlen hiszen ezek az emberek csak a gyarmatosítókkal együtt­működő törpe muzulmán ki­sebbség képviselői, számará nyuk egyszerűen szóba sen jöhet 3. Két szempontból is ve­szélyeztették Joxe-ék Algéri területi integritását Először is azért, mert azt mondották, vágják le a megalakulandó Algériai Köz­társaságból azokat a terüle­teket, amelyeken „aránylag nagy az európaiak száma.' Nos, az európaiak száma ter­mészetesen a legterméke­nyebb, a legértékesebb ten­gerparti sávokban „aránylag nagy." Másodszor: a franciák le akarják szakítani Agéria tes­téről az olajkincset rejtő óriás sivatagot, a Szaharát. A cél az, amit a belgák próbáltak megvalósítani Kongó esetében: úgy függet­lenséget adni, hogy az or­szág ott álljon a kolonializ- mus súlyos örökségével a vállán, ráadásul minden kin­csétől megfosztva. Ebbe az FLN delegációja nem mehe­tett bele Evianban. A lugrini tárgyalások fő­kérdése tehát az, változott-e a „gondolkodási idő” alatt Monsieur Joxe küldöttségé nek álláspontja. Ha nem, Lugrin sem ke­csegtet eredménnyel. Az Olasz Kommunista Párt határozata a nemzetközi helyzetről Teljesen elkészült a világ legnagyobb erőműve Moszkva (MTI). Rövi­desen megkezdi munkáját az a különleges kormánybizott­ság, amely az építőktől átve­szi a Sztálingrádi Vízierőmű­vet, a világ legnagyobb erő­művét. A sztálingrádi vízierőmű- központ már az építés idősza­kában is jelentős mennyisé­gű elektromos energiát ter­melt. Az első áramfejlesztő berendezés üzembehelyezésé­től eddig már több mint 11 milliárd kilowatt-őra elektro­mos energiát adott távvezeté­keken a Vola-menti és moszk­vai iparnak. Itt építették fel azt az 500 000 Volt feszültsé­gű elektromos távvezetéket, amely egyedülálló a világon, s az áramot jelentős veszte­ség nélkül juttatja el a fo­gyasztókhoz. Feltöltötték már az erőmű óriási víztárolóját, amelynek szélessége 15 kilométer, s mintegy 670 kilométer hosz­szűságban duzzasztja fel a Volga vizét. Készen áll az építők, s az erőmű dolgozóinak városa — Volzsszkij. Csupán né­hány kisebb munka van még hátra az erőmű hatal­mas gépcsarnokán. Teljesen befejezték már Ja hajózó zsi­lipek építését, a „hal-liftet”, amely lehetővé teszi, hogy a halak a Volga alsó folyásá­ról a víztárolóba jussanak. Róma (TASZSZ). Az Olasz Kommunista Párt ve­zetősége határozatban foglal­kozik a jelenlegi nemzetközi helyzettel. A határozat rámu­tat annak nyugtalanító vol­tára, hogy a nyugati hatal­mak uralkodó körei fokozni akarják a hidegháborút, élez­ni akarják a nemzetközi fe­szültséget és olyan helyzetet akarnak teremteni, amely elkerülhetetlenül fegyveres konfliktushoz vezet Mint a határozat rámutat, a nyugati hatalmak felhasználják ürü­gyül a Szovjetuniónak azt az ésszerű javaslatát, hogy foly­tassanak tágyalásokat „a több mint tizenöt év óta na­pirenden lévő megoldatlan kérdésről”: a német • béke- szerződés megkötésének és a nyugat-berlini probléma ren­dezésének kérdéséről. Az Olasz Kommunista Párt felhívja a figyelmet a nyugat­német militarizmus fenyege­tő agresszív és revansista jel­legére és arra, hogy a hódító pángermánizmus már két íz­ben sodorta katasztrófába Európát és az egész világot. A határozat hangsúlyozza, a nyugatnémet militarizmus és pángermánizmus már most fenyegeti Olaszország hatá­rait, amikor terrorista össze­esküvéseket szervez Alto Adige tartományban (Dél- Tirol) és más területeken. A Kommunista Párt vezetősége kijelenti, hogy az olasz kor­mánynak le kell mondania arról az álláspontjáról, amely lényegében teljes szolidari­tást jelent Nyugat-Német- ország uralkodó köreivel. A? olasz kormánynak el kell is­mernie a Német Demokrati­kus Köztársaságot és nem szabad vállalnia azokat a ve­szélyes katonai és politikai kötelezettségeket, amelyeket rákényszeritettek, mint a NATO tagjára. A kormány­nak fel kell számolnia az or­szágban a külföldi katonai támaszpontokat, mert azok a nemzetközi helyzet további éleződése esetén rettenetes kockázatot jelentenek Olasz­országra. Az Olasz Kommunista Párt felhívja az összes demokra­tikus és antifasiszta szerve­zeteket, hogy mozgósítsák erőiket a béke védelmében. Az Olasz Kommunista Párt végezetül hangsúlyozza, hogy „meg kell teremteni a felté­teleket a legégetőbb nemzet­közi kérdések sikeres meg­oldásához, a nemzetközi fe­szültség csökkentéséhez, va­lamennyi nép és állam békés egymás mellett éléséhez, a nukleáris fegyverek betiltá­sához, az általános és ellen­őrzött leszerelés megvalósítá­sához. (MTI) Ä Holland Kommunista Párt főtitkára a nemzetközi helyzetről Hága (TASZSZ) Paul de Groot, a Holland Kommunis­ta Párt Központi Bizottságá­nak főtitkára az amszterda­mi pártaktíva gyűlésén nagy beszédet mondott a nemzet­közi helyzetről és Hollandia belpolitikai helyzetéről. Kiemelte, milyen nagy je­lentőségűek a háború meg­akadályozására és a béke fenntartására irányuló szov­jet javaslatok egy olyan idő­pontban, amikor a nemzet­közi reakció fokozza csel­szövéseit, az imperialista erők pedig lángra próbálják. robbantani a háborús tűz­fészkeket. Hollandia belső helyzeté­ről szólva az előadó rámu­tatott arra, hogy növekszik a dolgozó tömegek öntudata, erősödik a kommunisták és a szocialisták akcióegysége. Ezt az egységet át kell vinni a békeharc területére is. Hangsúlyozta, mindent el kell követni hogy a holland kormány semlegességi poli­tikát folytasson, ne nyújtson semmiféle segítséget a nyu­gat-németországi revansis- táknak, vonja ki a holland csapatokat Nyugat-irian te­rületéről. ÍMYD

Next

/
Oldalképek
Tartalom