Szolnok Megyei Néplap, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-15 / 139. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. június 15. A breton parasztok elfoglalták a síneket, megakadályozták a vasúti közlekedést Párizs (MTI). Bretagne parasztságának elégedetlensége mind hevesebb formákat ölt. A breton gazdák elkeseredését az váltja ki, hogy a kormány nem gondoskodik a bő burgonyatermés elfogadható áron való átvételéről, sőt az Európai Közös Piacról olcsó burgonyát importál. Az. hogy a hatóságok letartóztatták és bíróság elé állították a paraszti megmozdulás szervezőit, ez ismét csak olaj volt a tűzre. Szerdán hajnalban Lóri ént közelében a parasztok szekerekkel, traktorokkal a vasúti töltésre hajtottak, mintegy 300-an keresztbe álltak a síneken és megakadályozták a vasúti közlekedést. A Párizs és Quimper között közlekedő express-vonat több mint 200 utasával több órán át vesztegelt az akadály előtt, számos helyi vonat sem indulhatott eL A francia kormány zsákutcába juttatta az eviani konferenciát Párizs (MTI) Mint várható volt, az eviani konferencia félbeszakadása leplezetlen örömet keltett az ultrák táborában, Algériában is, Franciaországban is. Algír utcáin kedden este ismét felhangzottak az „Algéria francia!” kiáltások, s az európaiak lakta bérházak ablakaiban fazekak összeverésével adták meg ehhez az ütemet. Algéria muzulmán lakossága — mint az Europe 1. rádióállomás jelenti — elkeseredéssel és aggodalommal eltelve fogadta a hírt. A francia reakciós sajtó, amely a monopóliumok szolgálatában áll, érthető módon mind nagyobb nyugtalanságot tanúsított az elmúlt napokban amiatt, hogy az algériai kormányküldöttség nem volt hajlandó engedni a Szahara fölötti szuverénitás kérdésében. A szaharai olajhoz ragaszkodó párizsi nagytőke, amint De Gaulle tábornokra és kormányára is nyomást gyakorolt az eviani konferencia félbeszakítása végett, éppúgy azt diktálja a kezében lévő sajtónak is, hogy mennél nagyobb hűhót csapjon az algériaiak állítólagos hajthatatlansága miatt és próbálja meg elhárítani a felelősséget az algériai kormányküldöttségre. A reakciós lapok meg is felelnek ennek a feladatnak. Megfigyelhető azonban, hogy még a jobboldali lapok is aggodalommal tekintenek a jövőbe. A Paris-Jour így kiált fel: Súlyos válság kezdődik! A szélsőjobboldali Párisién Libéré pedig így ír: „Számos megfigyelőben felvetődik a kérdés, hogy a legközelebbi szakasz — tíz nap vagy két hónap múlva — nem viszi-e Joxe-ot Evian helyett Canossába .:, A haladó közvélemény és a baloldali sajtó egyaránt felháborodással fogadja a A hidegháború trubadúrjai nem csendesednek New York (TASZSZ). Va- sziljev, a TASZSZ tudósítója írja: a fegyverkezési hajsza hívei, akiket rendkívül nyugtalanítanak a szovjet kormány emlékiratai, amelyeket Hruscsov szovjet miniszterelnök bécsi találkozóján adott át Kennedy amerikai elnöknek, az amerikai sajtó hasábjain nem szüntetik támadásaikat és kirohanásaikat e fontos okmány ellen. Amellett természetesen megkerülik az emlékiratnak a Szovjetunió álláspontját meggyőzően ismertető lényegét, mely mindent megtesz annak érdekében, hogy elhárítsa az útból a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről szóló egyezmény akadályait. A fegyverkezési hajsza amerikai hívei ismételgetik, hogy a Szovjetunió „vétó jogra tart igényt”, hogy a Szovjetunió kormánya „ultimátumot” adott át stb. Ä hidegháború ezen trubadúrjainak különösen nem tetszik a Szovjetunió ama javaslata, hogy a nukleáris kísérletek betiltását célzó megbeszélések nehézségei láttán mindent a legfontosabbtól, a kulcskérdéstől kell kezdeni, az pedig az általános és teljes leszerelés kérdése. Es e tekintetben az amerikai sajtónak semmiféle érvei nincsenek. Jellemző, hogy a New York Times is egyszerűen kijelenti: „Az Egyesült Államok kormánya nem egyeznék bele abba, hogy a nukleáris kísérletek Szerdán elutazott a finnországi Nemzetközi Népművészeti Hétre a szolnoki Tisza táncegyüttes Ä Szocialista Kultúráért jelvénnyel kitüntetett szolnoki Tisza táncegyüttes szerdán délben Finnországba utazott. A tiszaparti város fiataljai hazánk képviseletében a finnországi Riihimáki-ban részt vesznek a Nemzetközi Nép- művészeti Héten. A nagy nemzetközi seregszemlén 12 ország táncegyüttesei között ott lesznek az amerikaiak, svájciak és svédek. Á szolnokiak Manninger György művészeti vezető irányításával már hónapokkal °7.előtt készültek a nagy találkozóra. Az ezer tó országában bemutatják a kunsági szvit-et, a pásztor botolót, békési, kalotaszegi táncokat. Előreláthatólag a szolnoki fiatalok fellépnek a finn televízióban is és még több finnországi városban bemutatják műsorukat. A tervek szerint hazatérőben Moszkvában ia vendégszerepelnek. betiltásáról való tárgyalásokat egybekapcsolják a leszerelési tárgyalásokkal.” Felkelti a figyelmet a New York Timesnek, a New York Herald Tribune-nak és a New York World Telegram and Sun-nak az a közlése, hogy az Egyesült Államok a nukleáris kísérletek felújítására készül. A New York Herald Tribune szerkesztőségi cikke szerint a Kennedy-kormány fehér könyvet készül kiadni azzal a céllal, „hogy előkészítse a talajt és a közvéleményt arra, hogy az Egyesült Államok felmondja a 31 hónapja tartó moratóriumot, és valószínűleg újrakezdi a földalatti robbantásokat”. A hidegháború trubadúrjai között Eisenhower, volt elnök is hallatja a hangját, egyik felszólalásában arra hívta fel a kormányt,, ,,ne várjon soká a nukleáris kísérletek betiltásáról szóló egyezmény megkötésére”. Az atomenergia bizottságban hasonló hangokat ütnek meg. A bizottság jelentése tervet közöl nukleáris robbantásokról. A terv szerint a nukleáris robbantások „nem katonai célúak”. A TASZSZ tudósítója rámutat, a nagy amerikai lapok háborús hangulatkeltő cikkeit nehéz másként értékelni, mint olyan törekvést, hogy megijesszék a világ békeszerető közvéleményét. Ugyanakkor a cikkekből kiderül az is, honnan fenyegeti veszély a békét és ki a bűnös a nukleáris kísérletek betiltásával foglalkozó genfi értekezleten kialakult helyzetért. (MTI) Mao Ce-Tung fogadta Sukarno elnököt Peking (TASZSZ). Kedden délután Mao Ce-Tung fogadta Sukamot, az Indonéz Köztársaság elnökét és baráti beszélgetést folytatott vele. Kínai részről megjelent Liu Sao-Csi elnök, Csou En- Laj. az államtanács elnöke és Huang Cen külügyminiszterhelyettes. (MTI) hírt, hogy a francia delegáció egyoldalú lépése folytán félbemaradtak a tárgyalások. A haladó sajtó aláhúzza, hogy De Gaulle tábornok adta ki az utasítást á franciaalgériai tárgyalások megszakítására. A szélsőjobboldali Aurore is ezt írja — természetesen azonban a helyeslés hangján. — Az Humanité vezércikke így világítja meg, miért jutott zsákutcába az eviani konferencia: A francia küldöttség ahelyett, hogy az önrendelkezési jog lojális alkalmazásának garanciáit vitatta volna meg, fenntartotta követeléseit, amelyek a gyarmati kiváltságok lényegének megvédésére irányultak. Az az állítás, hogy a Szahara francia szuverénitás alá tartozó terület, az az igény, hogy nemcsak katonai támaszpontokat, de valóságos „enklávé”-kat biztosítsanak Algéria földjén, az a szándék, hogy az európai kisebbségnek kiváltságos jogállást csikarjanak ki, mindez együttvéve gyakorlatilag minden tartalmától megfosztotta az önrendelkezés elvét. Olyan nyilvánvaló igazság ez, amelyet De Gaulle tábornoknak előbb-utóbb el kell ismernie. Az eviani konferencia félbeszakításával a degaulleista-kormány súlyos felelősséget vállalt magára és újból bebizonyította, naiv dolog lenne azt várni, hogy a maga jószándékából megteremti a békét Algériában. Evianban kedden este a francia küldöttség csomagolni kezdett Joxe államminiszter nyomban Párizsba repült, De Gaulle tábornok szerdán négyszemközti kihallgatáson fogadja. Ugyancsak szerdára összehívták az algériai ügyek ■ bizottságát, Algéria politikai, katonai és gazdasági kormányzásának csúcsszervét. A szigorúan zárt ajtók mögött, De Gaulle tábornok elnökletével lefolyó ülésen az eviani „átmeneti szakítás” nyomán előállott új helyzetet tanulmányozzák. Párizsi politikai körökben azt várják, hogy ez alkalommal fognak dönteni atekintetben is, végetvet- nek-e június 20-án az egy hónapra meghirdetett együttes fegyvemyugvásnak. A francia küldöttség két tagja Evianban marad. — Egyikük az a Pierre de Leüsse, aki részt vett február és márciusban az előkészítő jellegű titkos francia—algériai megbeszéléseken. KÜLPOLITIKAI Tűzoltó, vagy ENSZ-megbízott? A Dominikai Köztársaság teljhatalmú diktátorának, Rafael Trujillo tábornoknak meggyilkolása a Karib-tengeri forradalmi erjedés újabb szakasza, amely közvetlenül Amerika kapujánál, a stratégiailag érzékeny Panama csatorna felé vezető úton zajlik le. Ez a merénylet nem fogja egyik napról a másikra meghozni a rabszolgasorsba döntött dominikaiaknak a várt demokratikus szabadságot. Ennek oka az, hogy a sok évtizedes politikai elnyomás és korrupció nem kedvezett az országban a demokratikus erők kifejlődésének. Az időről időre fellépő demokratikus vezetőket Trujillo többnyire személyesen gyilkolta meg. A száműzetésben élő dominikai csoportok sem egységesek véleményükben, az ország jövőjére vonatkozó tervekben. Washington mégis aggódva figyeli azt a harcot, mely a most uralomra került katonai klikk és a csírában meglévő demokratikus szabadságmozgalmak között folyik. Aggodalmuknak fő oka, hogy Kuba igen közel fekszik a Hispaniola szigethez, melyen a Dominikai Köztársaság és Haiti osztozik; A latin-amerikai helyzet ismerői Washingtonban tehát attól félnek, hogy a győztes kubai forradalom túlzottan nagy hatást gyakorol a most zavaros állapotban lévő Dominikai Köztársaság népére. — Ha Dominikában úrrá lenne a „fidelizmus”, ez megpecsételné Haiti sorsát is. Ilyen bonyolult helyzetben indul Adlai Stevenson, az Egyesült Államok ENSZ főmegbízottja latin-amerikai útjára. Ennek az utazásnak állítólag az a célja, hogy meggyorsítsa a „társadalmi és gazdasági fejlődés előmozdítását szolgáló” Amerika-közi programot. Ez a körút a Karib-tengeri fejlemények következtében váratlanul igen sürgőssé vált — Washingtonnak meg kell próbálnia elérni azt, hogy az amerikai köztársaságok az újonnan fellángolt tűzfészekkel kapcsolatban „egységesen”; tehát szolgai módon, a Fehér Ház utasításai szerint járjanak el, mint ezt a szégyenteljes san-josei értekezleten tették Kubával kapcsolatban. Trujillo meggyilkolása ugyanis újabb éles figyelmeztetés ' arra; hogy tűz ütött ki az amerikai kontinens kapujánál, s a tüzet mindenáron, akár dollár- esővel is, de oltani kell. Utóéi* • i in Z. J. Amerikai mintájú egyenruhát kapnak Mobutu katonái NEW YORK (MTI) — A TASZSZ New Yorkba érkezett hírügynökségi jelentések alapján közli, hogy Leopoldvilleben megkezdték a Mobutu-féle hadsereg átszervezését az ENSZ védnöksége alatt A UPI értesülése szerint Mobutu jóváhagyta a kongói tisztek kiképzésére előterjesztett ENSZ javaslatot LONDON Londoni TASZSZ-jelentés közli, hogy a leopoldvillei klikk hadseregének átszervezése megkezdődött és Mobutu katonái amerikai mintájú egyenruhát kapnak. Mint emlékezetes, mobu- tuista bandák március elején váratlan támadással elfoglalták Matadi kikötőt amely rendkívül nagyjelentőségű a Kongóban állomásozó ENSZ-csapatok ellátása szempontjából. Az Ileo „kormánnyal” több mint három hónapon át folytatott tárgyalások után most megkötött szerződést Londonban a kongói ENSZ parancsnokságnak a Kaszavubu-klikk előtt való kapitulációjaként tekintik. Mint a TASZSZ-jelentés közli, a szerződés értelmében az ENSZ ugyanis csak száz nigériai rendőrt tarthat Ma- tadiban, de ezek még fegyvert sem viselhetnek. LEOPOLDVILLE Connor O’Brien Hammarskjöld megbízásából szerdán Elisabethvillebe utazik, hogy átvegye hivatalát az ENSZ katangai képviselőjeként CSÁKI ISTVÁN: LENGYEL BARÁTAINK KÖZÖTT Az ezeréves város Több mint 300 km-es autóút után érkeztünk Krakkóba. Az idő későre járt, s a baráti fogadás után mindenki a pihenést kereste. Másnap annál figyelmesebben hallgattuk a vajdaságról és a városról szóló beszámolókat és néztük meg a város nevezetességeit Krakkó Lengyelország, a lengyel történelem legrégibb települései között szerepel, s a város utcái, középületei, házai valósággal megelevenítik a történelmét. 1320— 1609-ig Krakkó volt Lengyel- ország fővárosa. Egész Lengyelországban, de különösen Krakkóban az emberek határtalanul tisztelik és becsülik a hősi harcok régi emlékeit A krakkói várba — a Wawel — vasárnapokon, ünnepnapokon hosszan kígyózó sorokba njennek az emberek, .hogy azt újra és újra megtekintsék. Mi is egy félnapot töltöttünk itt, s valóban rendkívül sok történelmi értéket láthattunk, a világon egyedülálló gobelinektől a régi lengyel festészet legszebb alkotásáig. A Wawel legrégebbi épületei a X. századból valók. 1241-ben a várat is és a várost is a tatárok elpusztították, de az újraépült* s ma is áll. Az osztrák-magyar monarchia időszakában az osztrák császárság a Wawel márványtermeiben laktanyát ren- deztetett be, s a földszinti termekbe a K. U. K. huszárok lovait köttette. A második világháború alatt előfordult, hogy a templomba kötötték a nácik lovaikat, mitsem törődve azzal, hogy egy nép, egy egész nemzet legszebb és legszentebb érzéseit tiporják sárba. Módunk volt megtekinteni Krakkóban a fennállásának 600. évfordulójára készülő Jagelló egyetemet, amely a XV. században matematikai, csillagászati, filozófiai híresség volt a világon. Egy 1508- ból származó földgömb van az egyetem birtokában. (a világon összesen kettő van ilyen), amelyen már a nemrég azelőtt felfedezett amerikai földrész határai is megvannak jelölve. A kísérő művészettörténész büszkén mutatta meg azokat az emlékeket, amelyek Kopernikuszra, az egyetemen végző Faust-ra és másokra emlékeztetnek. A fasiszta megszállás éveiben az egyetem harcolt a szabadság gondolatának fenntartásáért, s a nácik 80 profesz- szort és tudományos munkást öltek meg az oktatói karból. Jelenleg az egyetemen 4 kar van. Az orvosi és mezőgazdasági kar kivált, 8 önálló főiskola, illetve egyetem formájában működik tovább. (Megjegyzem, hogy a krakkói agráregyetem rektora, Kubicza elvtárs, a lengyel delegáció tagjaként 1961. május 30—31-én itt járt a megyében.) Krakkóban — de Lengyel- országban másutt is — sok olyan emlék található, ami a magyar és lengyel nép közös küzdelmére emlékeztet. Ezt mind külön szeretettel mutogatták meg delegációnknak. Báthori képeit, Bem tábornok emlékeit és más tárgya/ AUSWI Százszor is olvastunk már a náci haláltáborokról, filmen láttuk Auschwitzet, s amikor a múzeumnak berendezett egykori haláltáborba érkeztünk, s szemtől szembe láttuk a megöltek levágott hatalmas hajkötegeit, szemüvegeit, cipőit, az „I. G. Farbenindustrie” felirattal ellátott „.Ciklon B” gáz dobozait, a gázkamrákat, égetőkemencéket, a táborba vitt és elpusztított felnőttek, gyermekek személyes holmijait, a borza- dály és gyűlölet még erősebbé lett. V kát is igyekeztek megmutatni. Egyébként Krakkó vajdasági székhely, ipari és kulturális központ A város félmillió lakosú, s a felnőtt lakosság fele iparban dolgozik. Igen magas szinten van a művészeti és irodalmi élet. 11 színház van a városban. 3 napilap, 7 hetilap jelenik meg a városban, számos tudományos, műszaki és egyéb folyóirat is készül. Krakkói tartózkodásunk egyik jelentős eseménye volt, amikor küldöttségünk egyik tagja összetalálkozott két olyan lengyel barátunkkal, akik a német megszállás után Magyarországra jöttek, s náluk laktak. Ök ketten — s ilyenek sokezren vannak Lengyelországban — valóban fáradhatatlan propagandistái a magyar—lengyel barátságnak. TZBAN 1940—45 között 4 millió embert öltek itt meg — oroszokat, lengyeleket, franciá; kát, magyarokat, kommunistákat és nem kommunistá■ kát, zsidókat, keresztényeket, cigányokat, papokat és másokat is. A legrövidebb ideig a kommunista mozgalomban : résztvevő, vagy azzal gyanú■ sított emberek élhettek a tá■ borban, őket gyorsan elpusz• tították. A papok átlagosan : egy hónapig éltek. A specla. listák — miután munkájukra • szükség volt, ennél tovább éltek valamivel. A közönséges bűnözőkből választották ki a nácik segítőit. És ezek sem voltak kevésbé kegyetlenek a náciknál. A tábor egyik barakját már a foglyok is „Haláltá- bomak”, a mellette lévő falat „halálfalnak” nevezték el. Aki abba a barakba került, azt néhány órán belül golyóval, ceremónia közepette megölték. Onnan visszaút nem volt. 18 000 embert lőttek agyon a fal mellett. Vérük másfél méter vastagon áztatta át a földet. Delegációnk némán tisztelgett az elesettek, elpusztítottak emlékének, s elhelyezte koszorúját a halálfal előtt, ahol sok nemzet színeivel átkötött koszorúk feküdtek. A téglából épült emeletes barakok ma is szilárdan állnak sorban egymás után, ben nük elhelyezve mindaz, ami bizonyíték, vád a fasizmus ellen, s figyelmeztető a ma élő és a jövő nemzedékének. A múzeum igazgatója maga is a haláltábor lakója volt, s azon szerencsések közé tartozik, akiknek életét a felszabadító szovjet hadsereg még meg tudta menteni. A tábort némán hagytuk el, s akaratlanul is arra gondoltunk, hogy a náci gyilkosokat* Auschwitz, Dachau, Mathausen gyilkosait szervezik most Nyugat-Németor- szágban hadseregbe, ezeknek a kezébe adnak nukleáris fegyvert, ezekkel fenyegetik az emberiséget. (Folytatása köv.)
