Szolnok Megyei Néplap, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-15 / 139. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. június 15. A breton parasztok elfoglalták a síneket, megakadályozták a vasúti közlekedést Párizs (MTI). Bretagne parasztságának elégedetlen­sége mind hevesebb formákat ölt. A breton gazdák elkese­redését az váltja ki, hogy a kormány nem gondoskodik a bő burgonyatermés elfogad­ható áron való átvételéről, sőt az Európai Közös Piac­ról olcsó burgonyát impor­tál. Az. hogy a hatóságok le­tartóztatták és bíróság elé ál­lították a paraszti megmoz­dulás szervezőit, ez ismét csak olaj volt a tűzre. Szerdán hajnalban Lóri ént közelében a parasztok szeke­rekkel, traktorokkal a vas­úti töltésre hajtottak, mintegy 300-an keresztbe álltak a sí­neken és megakadályozták a vasúti közlekedést. A Párizs és Quimper között közleke­dő express-vonat több mint 200 utasával több órán át vesztegelt az akadály előtt, számos helyi vonat sem in­dulhatott eL A francia kormány zsákutcába juttatta az eviani konferenciát Párizs (MTI) Mint várható volt, az eviani konferencia félbesza­kadása leplezetlen örömet keltett az ultrák táborában, Algériában is, Franciaország­ban is. Algír utcáin kedden este ismét felhangzottak az „Algéria francia!” kiáltá­sok, s az európaiak lakta bérházak ablakaiban faze­kak összeverésével adták meg ehhez az ütemet. Algéria muzulmán lakossága — mint az Europe 1. rádióállomás je­lenti — elkeseredéssel és ag­godalommal eltelve fogadta a hírt. A francia reakciós saj­tó, amely a monopóliu­mok szolgálatában áll, érthető módon mind na­gyobb nyugtalanságot tanúsí­tott az elmúlt napokban amiatt, hogy az algériai kor­mányküldöttség nem volt hajlandó engedni a Szahara fölötti szuverénitás kérdésé­ben. A szaharai olajhoz ra­gaszkodó párizsi nagytőke, amint De Gaulle tábornokra és kormányára is nyomást gyakorolt az eviani konfe­rencia félbeszakítása végett, éppúgy azt diktálja a kezé­ben lévő sajtónak is, hogy mennél nagyobb hűhót csapjon az algériaiak állítóla­gos hajthatatlansága miatt és próbálja meg elhárítani a felelősséget az algériai kor­mányküldöttségre. A reakciós lapok meg is felelnek ennek a feladatnak. Megfigyelhető azonban, hogy még a jobboldali lapok is aggodalommal tekintenek a jövőbe. A Paris-Jour így kiált fel: Súlyos válság kez­dődik! A szélsőjobboldali Párisién Libéré pedig így ír: „Számos megfigyelőben felvetődik a kérdés, hogy a legközelebbi szakasz — tíz nap vagy két hónap múlva — nem viszi-e Joxe-ot Evian helyett Canossába .:, A haladó közvélemény és a baloldali sajtó egyaránt felháborodással fogadja a A hidegháború trubadúrjai nem csendesednek New York (TASZSZ). Va- sziljev, a TASZSZ tudósítója írja: a fegyverkezési hajsza hívei, akiket rendkívül nyug­talanítanak a szovjet kor­mány emlékiratai, amelyeket Hruscsov szovjet miniszter­elnök bécsi találkozóján adott át Kennedy amerikai elnök­nek, az amerikai sajtó hasáb­jain nem szüntetik támadá­saikat és kirohanásaikat e fontos okmány ellen. Amel­lett természetesen megkerü­lik az emlékiratnak a Szov­jetunió álláspontját meggyő­zően ismertető lényegét, mely mindent megtesz annak érde­kében, hogy elhárítsa az út­ból a nukleáris fegyverkísér­letek megszüntetéséről szóló egyezmény akadályait. A fegyverkezési hajsza ameri­kai hívei ismételgetik, hogy a Szovjetunió „vétó jogra tart igényt”, hogy a Szovjetunió kormánya „ultimátumot” adott át stb. Ä hidegháború ezen trubadúrjainak különö­sen nem tetszik a Szovjetunió ama javaslata, hogy a nuk­leáris kísérletek betiltását célzó megbeszélések nehézsé­gei láttán mindent a legfon­tosabbtól, a kulcskérdéstől kell kezdeni, az pedig az ál­talános és teljes leszerelés kérdése. Es e tekintetben az amerikai sajtónak semmiféle érvei nincsenek. Jellemző, hogy a New York Times is egyszerűen kijelenti: „Az Egyesült Államok kormánya nem egyeznék bele abba, hogy a nukleáris kísérletek Szerdán elutazott a finnországi Nemzet­közi Népművészeti Hétre a szolnoki Tisza táncegyüttes Ä Szocialista Kultúráért jelvénnyel kitüntetett szolno­ki Tisza táncegyüttes szerdán délben Finnországba utazott. A tiszaparti város fiataljai hazánk képviseletében a finn­országi Riihimáki-ban részt vesznek a Nemzetközi Nép- művészeti Héten. A nagy nemzetközi sereg­szemlén 12 ország táncegyüt­tesei között ott lesznek az amerikaiak, svájciak és své­dek. Á szolnokiak Manninger György művészeti vezető irá­nyításával már hónapokkal °7.előtt készültek a nagy ta­lálkozóra. Az ezer tó orszá­gában bemutatják a kunsági szvit-et, a pásztor botolót, bé­kési, kalotaszegi táncokat. Előreláthatólag a szolnoki fiatalok fellépnek a finn te­levízióban is és még több finnországi városban bemu­tatják műsorukat. A tervek szerint hazatérőben Moszkvá­ban ia vendégszerepelnek. betiltásáról való tárgyaláso­kat egybekapcsolják a lesze­relési tárgyalásokkal.” Felkelti a figyelmet a New York Timesnek, a New York Herald Tribune-nak és a New York World Telegram and Sun-nak az a közlése, hogy az Egyesült Államok a nuk­leáris kísérletek felújítására készül. A New York Herald Tribune szerkesztőségi cikke szerint a Kennedy-kormány fehér könyvet készül kiadni azzal a céllal, „hogy előké­szítse a talajt és a közvéle­ményt arra, hogy az Egye­sült Államok felmondja a 31 hónapja tartó moratóriumot, és valószínűleg újrakezdi a földalatti robbantásokat”. A hidegháború trubadúrjai kö­zött Eisenhower, volt elnök is hallatja a hangját, egyik fel­szólalásában arra hívta fel a kormányt,, ,,ne várjon soká a nukleáris kísérletek betiltá­sáról szóló egyezmény megkö­tésére”. Az atomenergia bizottság­ban hasonló hangokat ütnek meg. A bizottság jelentése tervet közöl nukleáris rob­bantásokról. A terv szerint a nukleáris robbantások „nem katonai célúak”. A TASZSZ tudósítója rá­mutat, a nagy amerikai la­pok háborús hangulatkeltő cikkeit nehéz másként érté­kelni, mint olyan törekvést, hogy megijesszék a világ bé­keszerető közvéleményét. Ugyanakkor a cikkekből ki­derül az is, honnan fenyegeti veszély a békét és ki a bű­nös a nukleáris kísérletek betiltásával foglalkozó genfi értekezleten kialakult hely­zetért. (MTI) Mao Ce-Tung fogadta Sukarno elnököt Peking (TASZSZ). Ked­den délután Mao Ce-Tung fogadta Sukamot, az Indo­néz Köztársaság elnökét és baráti beszélgetést folytatott vele. Kínai részről megjelent Liu Sao-Csi elnök, Csou En- Laj. az államtanács elnöke és Huang Cen külügyminiszter­helyettes. (MTI) hírt, hogy a francia delegá­ció egyoldalú lépése folytán félbemaradtak a tárgyalások. A haladó sajtó aláhúzza, hogy De Gaulle tábornok ad­ta ki az utasítást á francia­algériai tárgyalások megsza­kítására. A szélsőjobboldali Aurore is ezt írja — termé­szetesen azonban a helyeslés hangján. — Az Humanité vezércikke így világítja meg, miért jutott zsákutcába az eviani konferencia: A francia küldöttség ahelyett, hogy az önrendelkezési jog lojális alkalmazásának garanciáit vitatta volna meg, fenntar­totta követeléseit, amelyek a gyarmati kiváltságok lé­nyegének megvédésére irá­nyultak. Az az állítás, hogy a Szahara francia szuveréni­tás alá tartozó terület, az az igény, hogy nemcsak katonai támaszpontokat, de valóságos „enklávé”-kat biztosítsanak Algéria földjén, az a szándék, hogy az európai kisebbség­nek kiváltságos jogállást csi­karjanak ki, mindez együtt­véve gyakorlatilag minden tartalmától megfosztotta az önrendelkezés elvét. Olyan nyilvánvaló igazság ez, amelyet De Gaulle tábor­noknak előbb-utóbb el kell ismernie. Az eviani konfe­rencia félbeszakításával a degaulleista-kormány súlyos felelősséget vállalt magára és újból bebizonyította, naiv dolog lenne azt várni, hogy a maga jószándékából meg­teremti a békét Algériában. Evianban kedden este a francia küldöttség csomagol­ni kezdett Joxe állammi­niszter nyomban Párizsba repült, De Gaulle tábornok szerdán négyszemközti ki­hallgatáson fogadja. Ugyan­csak szerdára összehívták az algériai ügyek ■ bizottságát, Algéria politikai, katonai és gazdasági kormányzásának csúcsszervét. A szigorúan zárt ajtók mögött, De Gaulle tábornok elnökletével lefo­lyó ülésen az eviani „átme­neti szakítás” nyomán elő­állott új helyzetet tanulmá­nyozzák. Párizsi politikai körökben azt várják, hogy ez alkalommal fognak dönteni atekintetben is, végetvet- nek-e június 20-án az egy hónapra meghirdetett együt­tes fegyvemyugvásnak. A francia küldöttség két tagja Evianban marad. — Egyikük az a Pierre de Leüs­se, aki részt vett február és márciusban az előkészítő jel­legű titkos francia—algériai megbeszéléseken. KÜLPOLITIKAI Tűzoltó, vagy ENSZ-megbízott? A Dominikai Köztársa­ság teljhatalmú diktátorá­nak, Rafael Trujillo tábor­noknak meggyilkolása a Karib-tengeri forradalmi erjedés újabb szakasza, amely közvetlenül Ameri­ka kapujánál, a stratégiai­lag érzékeny Panama csa­torna felé vezető úton zaj­lik le. Ez a merénylet nem fog­ja egyik napról a másik­ra meghozni a rabszolga­sorsba döntött dominikaiak­nak a várt demokratikus szabadságot. Ennek oka az, hogy a sok évtizedes po­litikai elnyomás és korrup­ció nem kedvezett az or­szágban a demokratikus erők kifejlődésének. Az időről időre fellépő demok­ratikus vezetőket Trujillo többnyire személyesen gyil­kolta meg. A száműzetés­ben élő dominikai csopor­tok sem egységesek véle­ményükben, az ország jö­vőjére vonatkozó tervek­ben. Washington mégis ag­gódva figyeli azt a harcot, mely a most uralomra ke­rült katonai klikk és a csírában meglévő demok­ratikus szabadságmozgal­mak között folyik. Aggo­dalmuknak fő oka, hogy Kuba igen közel fekszik a Hispaniola szigethez, me­lyen a Dominikai Köztársa­ság és Haiti osztozik; A latin-amerikai helyzet ismerői Washingtonban te­hát attól félnek, hogy a győztes kubai forradalom túlzottan nagy hatást gya­korol a most zavaros álla­potban lévő Dominikai Köztársaság népére. — Ha Dominikában úrrá lenne a „fidelizmus”, ez megpecsé­telné Haiti sorsát is. Ilyen bonyolult helyzet­ben indul Adlai Stevenson, az Egyesült Államok ENSZ főmegbízottja latin-ameri­kai útjára. Ennek az uta­zásnak állítólag az a célja, hogy meggyorsítsa a „tár­sadalmi és gazdasági fej­lődés előmozdítását szol­gáló” Amerika-közi prog­ramot. Ez a körút a Ka­rib-tengeri fejlemények következtében váratlanul igen sürgőssé vált — Washingtonnak meg kell próbálnia elérni azt, hogy az amerikai köztársaságok az újonnan fellángolt tűz­fészekkel kapcsolatban „egységesen”; tehát szolgai módon, a Fehér Ház utasí­tásai szerint járjanak el, mint ezt a szégyenteljes san-josei értekezleten tet­ték Kubával kapcsolatban. Trujillo meggyilkolása ugyanis újabb éles figyel­meztetés ' arra; hogy tűz ütött ki az amerikai kon­tinens kapujánál, s a tüzet mindenáron, akár dollár- esővel is, de oltani kell. Utóéi* • i in Z. J. Amerikai mintájú egyenruhát kapnak Mobutu katonái NEW YORK (MTI) — A TASZSZ New Yorkba érkezett hírügynöksé­gi jelentések alapján közli, hogy Leopoldvilleben meg­kezdték a Mobutu-féle had­sereg átszervezését az ENSZ védnöksége alatt A UPI ér­tesülése szerint Mobutu jóvá­hagyta a kongói tisztek ki­képzésére előterjesztett ENSZ javaslatot LONDON Londoni TASZSZ-jelentés közli, hogy a leopoldvillei klikk hadseregének átszerve­zése megkezdődött és Mobutu katonái amerikai mintájú egyenruhát kapnak. Mint emlékezetes, mobu- tuista bandák március ele­jén váratlan támadással el­foglalták Matadi kikötőt amely rendkívül nagyjelentő­ségű a Kongóban állomáso­zó ENSZ-csapatok ellátása szempontjából. Az Ileo „kor­mánnyal” több mint három hónapon át folytatott tár­gyalások után most megkö­tött szerződést Londonban a kongói ENSZ parancsnokság­nak a Kaszavubu-klikk előtt való kapitulációjaként tekin­tik. Mint a TASZSZ-jelentés közli, a szerződés értelmében az ENSZ ugyanis csak száz nigériai rendőrt tarthat Ma- tadiban, de ezek még fegy­vert sem viselhetnek. LEOPOLDVILLE Connor O’Brien Hammar­skjöld megbízásából szerdán Elisabethvillebe utazik, hogy átvegye hivatalát az ENSZ katangai képviselőjeként CSÁKI ISTVÁN: LENGYEL BARÁTAINK KÖZÖTT Az ezeréves város Több mint 300 km-es autó­út után érkeztünk Krakkóba. Az idő későre járt, s a ba­ráti fogadás után mindenki a pihenést kereste. Másnap annál figyelmesebben hall­gattuk a vajdaságról és a városról szóló beszámolókat és néztük meg a város neve­zetességeit Krakkó Lengyelország, a lengyel történelem legrégibb települései között szerepel, s a város utcái, középületei, házai valósággal megelevení­tik a történelmét. 1320— 1609-ig Krakkó volt Lengyel- ország fővárosa. Egész Len­gyelországban, de különösen Krakkóban az emberek ha­tártalanul tisztelik és becsü­lik a hősi harcok régi emlé­keit A krakkói várba — a Wawel — vasárnapokon, ün­nepnapokon hosszan kígyózó sorokba njennek az emberek, .hogy azt újra és újra meg­tekintsék. Mi is egy félna­pot töltöttünk itt, s valóban rendkívül sok történelmi ér­téket láthattunk, a világon egyedülálló gobelinektől a ré­gi lengyel festészet legszebb alkotásáig. A Wawel legré­gebbi épületei a X. századból valók. 1241-ben a várat is és a várost is a tatárok elpusz­tították, de az újraépült* s ma is áll. Az osztrák-magyar monar­chia időszakában az osztrák császárság a Wawel már­ványtermeiben laktanyát ren- deztetett be, s a földszinti ter­mekbe a K. U. K. huszárok lovait köttette. A második világháború alatt előfordult, hogy a templomba kötötték a nácik lovaikat, mitsem tö­rődve azzal, hogy egy nép, egy egész nemzet legszebb és legszentebb érzéseit tiporják sárba. Módunk volt megtekinteni Krakkóban a fennállásának 600. évfordulójára készülő Jagelló egyetemet, amely a XV. században matematikai, csillagászati, filozófiai híres­ség volt a világon. Egy 1508- ból származó földgömb van az egyetem birtokában. (a világon összesen kettő van ilyen), amelyen már a nem­rég azelőtt felfedezett ameri­kai földrész határai is meg­vannak jelölve. A kísérő mű­vészettörténész büszkén mu­tatta meg azokat az emléke­ket, amelyek Kopernikuszra, az egyetemen végző Faust-ra és másokra emlékeztetnek. A fasiszta megszállás évei­ben az egyetem harcolt a sza­badság gondolatának fenntar­tásáért, s a nácik 80 profesz- szort és tudományos mun­kást öltek meg az oktatói karból. Jelenleg az egyete­men 4 kar van. Az orvosi és mezőgazdasági kar kivált, 8 önálló főiskola, illetve egye­tem formájában működik tovább. (Megjegyzem, hogy a krakkói agráregyetem rekto­ra, Kubicza elvtárs, a lengyel delegáció tagjaként 1961. má­jus 30—31-én itt járt a me­gyében.) Krakkóban — de Lengyel- országban másutt is — sok olyan emlék található, ami a magyar és lengyel nép közös küzdelmére emlékeztet. Ezt mind külön szeretettel muto­gatták meg delegációnknak. Báthori képeit, Bem tábor­nok emlékeit és más tárgya­/ AUSWI Százszor is olvastunk már a náci haláltáborokról, filmen láttuk Auschwitzet, s amikor a múzeumnak berendezett egykori haláltáborba érkez­tünk, s szemtől szembe lát­tuk a megöltek levágott ha­talmas hajkötegeit, szemüve­geit, cipőit, az „I. G. Farben­industrie” felirattal ellátott „.Ciklon B” gáz dobozait, a gázkamrákat, égetőkemencé­ket, a táborba vitt és elpusz­tított felnőttek, gyermekek személyes holmijait, a borza- dály és gyűlölet még erőseb­bé lett. V kát is igyekeztek megmu­tatni. Egyébként Krakkó vajda­sági székhely, ipari és kultu­rális központ A város fél­millió lakosú, s a felnőtt la­kosság fele iparban dolgozik. Igen magas szinten van a művészeti és irodalmi élet. 11 színház van a városban. 3 napilap, 7 hetilap jelenik meg a városban, számos tudomá­nyos, műszaki és egyéb folyó­irat is készül. Krakkói tartózkodásunk egyik jelentős eseménye volt, amikor küldöttségünk egyik tagja összetalálkozott két olyan lengyel barátunkkal, akik a német megszállás után Magyarországra jöttek, s ná­luk laktak. Ök ketten — s ilyenek sokezren vannak Len­gyelországban — valóban fá­radhatatlan propagandistái a magyar—lengyel barátság­nak. TZBAN 1940—45 között 4 millió embert öltek itt meg — oro­szokat, lengyeleket, franciá­; kát, magyarokat, kommunis­tákat és nem kommunistá­■ kát, zsidókat, keresztényeket, cigányokat, papokat és máso­kat is. A legrövidebb ideig a kommunista mozgalomban : résztvevő, vagy azzal gyanú­■ sított emberek élhettek a tá­■ borban, őket gyorsan elpusz­• tították. A papok átlagosan : egy hónapig éltek. A specla­. listák — miután munkájukra • szükség volt, ennél tovább él­tek valamivel. A közönséges bűnözőkből választották ki a nácik segítőit. És ezek sem voltak kevésbé kegyetlenek a náciknál. A tábor egyik barakját már a foglyok is „Haláltá- bomak”, a mellette lévő fa­lat „halálfalnak” nevezték el. Aki abba a barakba ke­rült, azt néhány órán belül golyóval, ceremónia közepet­te megölték. Onnan visszaút nem volt. 18 000 embert lőt­tek agyon a fal mellett. Vé­rük másfél méter vastagon áztatta át a földet. Delegációnk némán tisztel­gett az elesettek, elpusztítot­tak emlékének, s elhelyezte koszorúját a halálfal előtt, ahol sok nemzet színeivel át­kötött koszorúk feküdtek. A téglából épült emeletes barakok ma is szilárdan áll­nak sorban egymás után, ben nük elhelyezve mindaz, ami bizonyíték, vád a fasizmus ellen, s figyelmeztető a ma élő és a jövő nemzedékének. A múzeum igazgatója maga is a haláltábor lakója volt, s azon szerencsések közé tarto­zik, akiknek életét a felsza­badító szovjet hadsereg még meg tudta menteni. A tábort némán hagytuk el, s akaratlanul is arra gon­doltunk, hogy a náci gyilko­sokat* Auschwitz, Dachau, Mathausen gyilkosait szer­vezik most Nyugat-Németor- szágban hadseregbe, ezeknek a kezébe adnak nukleáris fegyvert, ezekkel fenyegetik az emberiséget. (Folytatása köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom