Szolnok Megyei Néplap, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-02 / 128. szám

/ SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. június 2. A Szovjetunió szava ezúttal is a békét és t nemzetközi feszültség enyhülését fogja szolgálni (Folytatás az 1. oldalról.) Éppen ezért felháborodva utasítják vissza néhány lap — elsősorban természetesen megint a Presse és a Kurier —■ ízléstelen zavarkeltését, és nem ülnek fel megtévesz­tési kísérleteiknek. A Volksstimme szerda reg­geli száma a bécsi lakosság­nak ezt az elítélő véleményét tükrözve hangoztatja, hogy a Presse és a Kurier ismert politikai körök buzdítására tudatosan akarja félrevezetni a bécsieket, amikor Hruscsov Tülönvonata érkezésének idő­pontja megváltoztatásáról ad hírt. Attól félnek ugyanis, hogy — ugyanúgy, mint ta­valy — túlsokan üdvöziik majd a szovjet kormányfőt. Hruscsov péntek délután 5 órakor érkezik. Hogy a hidegháborúnak — a Hruscsov—Kennedy-talál- kozó ellen még mindig intri­káló — néhány megrögzött osztrák konzerválóján kívül milyen széleskörű és egyhan­gú Ausztriában a legfelsőbb szintű szovjet—amerikai meg­beszélés jelentőségének elis­merése, ezt szerdán König bécsi hercegérsek is igazolta, aki az osztrák lelkészi kar­hoz és az egész osztrák nép­hez intézett nyilatkozatában annak a reményének adott kifejezést, hogy a bécsi Hrus­csov—Kennedy találkozó eredményesen ér véget és jobb megértéshez vezet. A hercegérsek felhívta a kato­likus egyház híveit: imádkoz­zanak, hogy a világ ügyeiért fél el ős államférfiak kivezető utat találjanak a bizalmat­lanság s a gyűlölködés nyo­masztó helyzetéből. Kölcsönös óhaj esetén ki lehet küszöbölni a bizalmatlanságot De Gaulle és Kennedy első bizalmas megbeszéléseiről Moszkva (TASZSZ). A Pravda bécsi tudósítója Hrus­csov és Kennedy közelgő ta­lálkozóját kommentálva egye­bek között ezeket írják: — Csak a józan ész alapján lehet megoldani napjainkban korunk égető problémáit. Ha a bécsi találkozó minden részvevője számol ezzel az alapigazsággal, akkor Auszt­ria fővárosában jó kezdemé­nyezés történhetik a béke érdekében. — A jóakaraté emberek tudják, hogy a háborút kö­vető időben sok bonyolult probléma keletkezett, s eze­ket nem lehet kutyafuttán vagy egy rövid találkozón megoldani. Mégis a világ köz­véleménye joggal reméli, hogy küszöbönálló megbeszé­lései során a két vezető ál­lamférfi őszintén kifejti néze­teit, meg tudja találni az érintkezési pontokat és ki tudja jelölni a további lépé­seket a közeledéshez vezető úton. Ha ilyen őszinte megbe­szélésre kerül sor Bécsben, ez a béke és a népek javára válik. A tudósítók a továbbiakban megjegyzik, hogy akik a bé­ke megszilárdulását kíván­ják, azok tudják, hogy köl­csönös óhaj esetén lépésről lépésre ki lehet küszöbölni a bizalmatlanságot és el lehet érni, hogy a barátság és a gazdasági együttműködés magvai gyümölcsöt hozzanak. Mindenki megérti, milyen sok függ ebből a szempontból az amerikai politika irányítói­nak jóakaratától. Sajnos, az óceánon túlról más hangok hallatszanak, amelyek nem mondhatók sem józannak, sem ésszerűnek. A köztársa­sági pártnak az amerikai kongresszusban helyet foglaló vezetői éppen ezt a felelős­ségteljes pillanatot találták a leginkább alkalmasnak, hogy megrágalmazzák a Szovjet­unió külpolitikáját, kioktas­sák az amerikai elnököt, hogy a bécsi megbeszélése­ken ultimátumszerű hangne­met kell használni. A bécsi találkozóval szemben ellensé­ges hangok hallatszanak Nyu- gat-Németországból is. — Már régen elérkezett az ideje, hogy megértsék: az erő­politika sohasem volt sikeres a Szovjetunióval szemben és még kevésbé számíthat si­kerre most — írják befejezé­sül a Pravda tudósítói. (MTI) A béke- szerződésről, a nyugat- berlini kérdésről Berlin (TASZSZ). Wal­ter Ulbricht, az NDK Állam­tanácsa elnöke, a Német Szo­cialista Egységpárt első tit­kára nyilatkozott a Neues Deutschl and-nak Walter Ulbricht rámuta­tott a második világháború befejezése óta 16 év telt el, tehát ideje, hogy végre meg­kössék a békeszerződést. A helyzet most olyan — mon­dotta, hogy csak a nyugat­német militarizmus megfé­kezése nyithat utat a két német állam közeledéséhez és együttműködéshez. A békeszerződést vagy mind­két állammal megkötik, amit mi kívánunk és amire ké­szek vagyunk, vagy pedig a volt Hitler-elíenes koalíció­nak azokkal az államaival köt békeszerződést a Német Demokratikus Köztársaság, amelyek óhajtják azt. Ulbricht értelmetlenségnek minősítette a nyugati sajtó ama kijelentéseit, amelyek szerint az NDK blokád alá veszi a Nyugat-Berlint a kül­világgal összekötő utakat a békeszerződés megkötése és a nyugat-berlini kérdés bé­kés rendezése esetén. Nincs szándékunkban. elvágni az utakat — mondotta. Csupán az szükséges, hogy egy, az NDK-val kötött egyezmény biztosítsa az ország területét érintő szárazföldi, vízi és lé- giutak felhasználását. Mi ké­szek vagyunk egy ilyen egyezmény megkötésére. Arra a kérdésre válaszol­va, hogy véleménye szerint ■ mi a legfontosabb a bécsi megbeszéléseken, Ulbricht ! rámutatott: arról van szó, hogy lépést tegyünk előre a békés egymás mellett élés megvalósulásához vezető úton. Természetesen nem várhatjuk a bécsi találkozó­tól, hogy megoldja korunk legnagyobb problémáit. A népek azonban azt várják, hogy e megbeszélések a nemzetközi feszültség csök­kentését szolgálják és több fontos kérdésben közelebb vigyenek a megoldáshoz. — (MTI). Párizs (MTI). A párizsi politikai megfigyelőt meglep­te az a sietség, amellyel az amerikai szóvivő már szer­dán délután, De Gaulle és Kennedy első bizalmas meg­beszélésed után nyilvánosság­ra hozta: Teljes egyetértés mutatkozott a két elnök kö­zött Berlin dolgában. Általá­ban úgy kommentálják ezt az egyetértést, hogy a „nyu­gati hajthatatlanság” jegyé­ben született meg. Az Aurore így ír: • A teljes egyetértés nem je­lenthet mást, mint az ameri­kai kormány tökéletes szoli­daritását nyugat-európai szö­vetségeseivel, Franciaország­gal és Nyugat-Németország- gal. hogy De Gaulle és Kennedy nyivánosan továbbra is ér­vényesnek ismeri el a NATO 1958 decemberében Berlinről hozott határozatát. Ez a ha­tározat elég széleskörű manő­verezési lehetőséget biztosít — írja a Libération —, mert éppúgy lehet értelmezni olyan elkötelezettségnek, hogy „ve­rekedni fognak Berlinért” és ezt sejteti a New York He­rald Tribune — szerint olyan lehetőségnek, hogy a Szovjet­unióval megegyezést keresse­nek Nyugat-Berlin új jogál­lását illetően. A párizsi hírmagyarázók már kevesebbet tudnak ar­ról, hogy az első De Gaulle— Kennedy bizalmas megbeszé­Az Echos felveti: tudni! kellene még, hogy a Nyugat- Berlinnel kapcsolatos terve­zett nyugati akció milyen részleteire vonatkozóan tör­tént megegyezés. Az Echos aláhúzza: semmi sem enged arra következtetni, hogy az angolok készek lennének hoz­záigazodni a szerdán Párizs­ban meghatározott „hajtha­tatlansági magatartáshoz”. Talán ez az egyik oka annak, hogy Kennedy Bécsből visz- szatérőben megáll London­ban. A Libération megállapítja, léseken Délkelet-Ázsia és ál­talában Laosz, valamint Af­rika problémáit illetően a két elnök milyen megállapo­dásokra jutott. A francia— amerikai ellentétek eddig nem kerültek szóba. Általá­ban úgy vélik, hogy a pén­tek délelőtti utolsó megbeszé­léseken vetik fel a francia— amerikai vitás kérdéseket a tanácskozáson. Kennedy csü­törtökön előbb felkeres a NATO főhadiszállását, majd az Atlanti Szövetség Állandó Tanácsának tagjaival talál kozik, az itt hallottakkal fel­vértezve bocsátkozik majd a francia köztársasági elnökke’ a NATO-ra vonatkozó tár gyalásokba. (MTI) Az Eich maim-perben szerdán folytatták a Brand-házaspár kihallgatását JERUZSÁLEM (MTI). Az Eichmann-perben szer­dán folytatták a Brand-há- zaspár kihallgatását. A tár­gyaláson ismét szó volt a náciknak arról az ajánlatá­ról, hogy egymillió zsidót tízezer tehergépkocsiért sza- badonbocsátanak. A bíróság elhatározta, hogy tanúvallomást kémek az Ausztriában őrizetbe vett Franz Novaktól, aki a hábo­rú idején Eichmann egyik segédtisztjeként a zsidók el­hurcolását irányította; KARLSRUHE Mint az ADN jelénti, a karlsruhei ügyészség megtil­totta Lévai Jenő magyar tör­ténész „Eichmann Magyaror­szágon” című könyvének nyugatnémetországi terjesz­tését. A könyv ugyanis fényt derít arra, hogy Eichmann a zsidók üldözésének idején szoros együttműködésben volt GlobkévaL Az algériai felszabadító hadsereg folytatja had­műveleteit Tunisz (Űj Kína). Az algériai felszabadító hadse­reg főhadiszállása szerdán közleményt adott ki, s ez hangsúlyozza, a szabadság- harcosok az ország területén május 20-tól 25-ig folytatták hadműveleteiket. Az algériai—francia tár­gyalások május 20-án meg­kezdődtek Evianban. A fran­cia hatóságok egyoldalúan bejelentették a haditevé­kenység megszüntetését. Az algériai küldöttség Evianban rámutatott, e lépés célja, hogy az algériaiakat még a politikai megegyezés elérése előtt fegyverletételre birják. Valójában a francia katonai műveletek nem szűntek meg Algériában. (MTI). Felvételi vizsgát tettek Zsámbékra készülő Szolno. megyei tsz elnökök Kevés olyan község, város van az országban, ahol ne lenne egy-két Öreg diákja a zsámbéki szövetkezeti veze­tőképző iskolának, — amely most ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Ez idő alatt 1300 szövetkezeti vezető ta­nult itt, köztük jópárszáz Szolnok megyei tsz elnök is. A múlt évben hatvan, az idén harminc szövetkezeti elnök, elnökhelyettes vég­zett, illetve végez Zsámbé- kon, a jövő évben pedig hu­szonöt hallgató tanul me­gyénkből itt. A harmincegy jelentkező közül csütörtökön választot­ták ki felvételi vizsga alap­ján a Szolnok megyei tanács épületében a huszonöt leg­jobbat. Balogh György, a kuncsorbai Vörös Október Tsz elnöke, Sóskúti Gábor, a tiszaszentimrei Aranykalász Zs. Varga István, az öcsödi Kossuth, Nagy Miklós, a ti- szaföldvári Szabad Nép, Sá­ros János, a csépai Üj Ba­rázda Tsz elnöke, Tóth Lász­ló, a jászkiséri Táncsics Tsz elnökhelyettese örömmel vál­lalkoztak a tanulásra. Tizen­hat elnök, két elnökhelyettes és tizenegy brigádvezető és két növénytermesztő felvéte­lizett csütörtökön. A közgyűlés felhatalmazta őket, hogy tanuljanak. — A közösség azt is várja tőlük, példamutatóan állják meg helyüket. Meggyilkolták Algír központi rendőr főfelügyelőjét Algír (MTI), Csütörtök­re virradó éjszaka meggyil­kolták Roger Gaboryt, Algír központi rendőrfelügyelőjét Gaboryt a francia kormány azzal bízta meg, hogy nyo­mozzon az algériai puccs résztvevői után és ő vezette a rendőrség tisztogató ak­cióit is. Az ultrák már márciusban is merényletet kíséreltek meg Gabory ellen, amikor a rend­őrfőfelügyelő lakásán plasz­tik bomba robbant. (16) Kissé lehangolódtunk, de Xind Lind — aki már régen elfelejtette szerencsétlenségét — újra vidáman felkiáltott. — Dox. látom az A-bolygót is! Néhány egységgel távo­labb a G, igen, a C-bolygó ... Xind Lind növelte az ultrateleszkóp nagyítását: az elektromos nagyítás-fokozó szerkezet teljesítményét a felső határig állította... — .. s A D-bolygó! Tisztán, kivehetően látszik a képme­zőben. Fényhullám-vevővel még nem érhettük el a D-bolygót, pontosabban: a fényhullám­vevő 100 millió koden-en fe­lül pontosan úgy viselke­dett, mint az ultrateleszkóp, csak a eélbavett égitest fénypontját vetítette a kép­ernyőre. Megtaláltuk a D-bo'-gót! Horx Lend a rádiólokátor segítségével bemérte az Endroxlán és a D-bolygó tá­volságát. — Ezerháromszázötven millió kodén. A fényrakéta automatikus vezérlőberendezését átállí­tották a D-bolygó már lát­ható fénypontjára. Az auto­mata azonnal kiszámította a oldalát láthattuk..; Ekkor határozta el Dox Ten, hogy először a bolygó kísérőjéhez csatlakozunk, vonzását fel­használva néhányszor körül­repüljük azt, és vele együtt a D-bolygót is, hogy minden részletét alaposan átkutathas­suk. Ezt a manővert pontosan 50 óra elmúltával kezdhetjük meg, mert akkorra ér az Endroxlán 245 az apró kísé­rő — melyet Xind D—1-nek nevezett el — közelébe. “ A nagyítást fokozni — hajolt a mikrofonhoz Dox Ten, ég Oren Xin a fényhul­lám-vevő központban azonnal végrehajtotta a parancsnok utasítását. Most már a D-bolygő fel­hőrétegét is áttörte a kép, és gyönyörű, soha, soha el nem felejthető látvány tárult elénk.. i Hófehér sapkás hegylán­cok, zöldelő erdők, rohanó folyamok, hömpölygő tenge­rek váltakoztak egymással, ahogy Oren Xin végigvezette a bolygó felületén a fényhul­lám-vevő jelfogóját. Az egyik szárazföldön hatalmas ho­moksivatag szikrázott, aztán — közel a kékszínű tenger partjához hatalmas, gúlaala­kú építmények látszottak, és városok! Városok! Oren Xin teljes energiára állt: vala­mennyien felkiáltottunk. — Városok! Lakott telepü­lések! ... Mondanom sem kell, mi­lyen boldogan borultunk egymás vállára, és kimond­hatatlan öröm járta át szí­vünket. Az elképzelt pusztu­lás nyomait sehol sem lát­tuk, itt magasrendű, gondol­kozó lények élhetnek, a mi régen keresett, első kozmi­kus testvéreink!. ■. (Folytat jukj Dox Ten* — ezen a bolygón évmilliárdokkal, vagy csak évmilliókkal ezelőtt magas­rendű lények éltek, dolgoz­tak ... — ... és harcoltak egy­mással, Dox. Horx Lend megjegyzése felkavarta gondolatainkat. — Igen, harcoltak, és bizo­nyára önmagukat pusztították el. Az atomrombolás mérhe­tetlen energiákat felszaba­dító folyamatát pusztításra használták fel... Egy tra­gikus robbanás iszonyatos láncreakciót indíthatott meg, ; és pillanatok alatt felbom­lott, köddé vált minden élő . lény... Jeges borzongás futott vé­gig a hátunkon, tekintetünket elfodítottuk a képernyőről. Félelmetes kétség szállt meg bennünket: — Talán a D-bolygón Is , ugyanez a helyzet? ... Lehet, . hogy régen elpusztult világok , keringenek a Tellus—4 kö­rül? [ Órákig fogvatartott bennün- . két ez a töprengés, és érezhe- . tőén lelassította szokásos programfeladataink végre- [ hajtását is; De nem sokáig! A parancsnok mindenkit a ! központi kormányzófülkébe hívott. Oren Xin a fényhullám-ve­vő jelfogóját a D-bolygóra irányította, és minthogy a bolygótól már csupán 20 mil­lió koden-re voltunk, meg­kezdtük a részletes távolsági felderítést. . A D-bolygő a fényhullám- . vevő első nagyítási fokozatá­ban megkapó szépséget árasz­tott. Kékes fénye lenyűgözött bennünket, hófehér gomoly- ’ felhői vakítóan verték vissza a Tellus—4 sugarait. Sajnos, i csak a bolygó felénk fordított Az események mindent el­mesélnek. Kettészeltük a Tellus—4 bolygórendszerének legna­gyobb részét. A D-bolygó hatalmasra növekedett te­leszkópjainkban és a lokátor ernyőjén is fényesen csillo­gott. Xind Lind és Oren Xin már hoszú órák óta együtt dolgoztak, az ultrateleszkópok és a fényhullám-vevő ada­tait összesítették, ugyanak­kor a további megfigyelé­sekre is tetemes időt szakí­tottak. Az új világ bolygó- rendszere sorra elárulta tit­kait. Xind Lind felfedezte az E-bolygót, majd nem sokkal később a Tellus—4-től mind­össze 58 millió kodenre ke­ringő kicsiny F-bolygót isj — Elhaladtunk a vöröses-sárga színt árasz­tó C-bolygó mellett, — megtaláltuk két egészen el­enyésző nagyságú kísérőjét, és fényhullám-vevőnkkel be­pásztáztuk a bolygó felüle­tét. Különös Világ tűnt fel előttünk a vevő képernyő­jén. szétszórt romokat lát­tunk, kopár hegycsúcsokat, kietlen mezőket... Az épü­let-romoknak tetsző furcsa, szögletes testeket először nem tudtuk mire vélni. Ké­sőbb a bolygó több pontjain feltűntek hasonló romhalma­zok, érdekes gigászi erővel kiásott csatornarendszerek közelében, de az élő kultúra mozgását sehol nem vettük észre. A parancsnok elgondol­kozva nézett maga elé. Horx Lend ugyanúgy. A fényhullám-vevő képer­nyőjén újabb romok látszot­tak. — Kétségtelen — mondta szükséges pályamódosítást és önműködően bekapcsolta az egyik segédraKértát. A se­gédrakéta három másodner­cig működött csupán, de ez a parányi oldal-energia elég volt ahhoz, hogy a rakéta csúcsa mostmőr a D-bolygó középpontját vegye célba. Az automatikus vezérlő állan­dóan követte a bolygó moz­gását, és a szükséges pillana­tokban a segédrakéták mű­ködésbe léptek, egyre sűrűb­ben. ahogy az Endroxlán— 245. közeledett a bolygó felé. Még ezerháromszázötven millió kodén ... Gyorsan re­pült az idő. Minden óránkat lekötötte az ismeretlen boly­górendszer megfigyelése, jegyzeteink ijesztő mérték­ben szaporodtak..« Utunk két és fél esztendeje tartott már, amikor Xind Lind kellemesen csengő hangja újabb felfedezés lázá­val szólalt meg a fedélzeti hangszórókban. — Dox, kérlek, azonnal jöjj fel hozzám! Percek múlva mi is tudtuk a szenzációt: Xind Lind a D-bolygó mellett apró kísé­rőt fedezett fel! Ez a felfe­dezés megváltoztatta Dox Ton tervét is... Hogyan t..?

Next

/
Oldalképek
Tartalom