Szolnok Megyei Néplap, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-09 / 134. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 196L Június 9. Egyenruhái cserélnek a katangai zsoldosok LEOPOLDVILLE (MTI). A Kongóból érkező leg­újabb jelentések megerősítik, hogy az ENSZ kongói képvi­seletet a kongói Katanga-tar- tomány szakadár „kormá­nyával” folytatott tárgyalá­saiban meghátrált a szakadá- rok követelései előtt és együttműködésre lépett a bel­ga zsoldban álló katangai áru­lókkal. Ismeretes, hogy Katanga- tartomány északi részének lakossága hű maradt Kongó törvényes kormányához és nem ismerte el az árulók „kormányát". Az ENSZ kon­gói rendfenntartói erői ezért — a tényleges helyzetnek megfelelően — külön ENSZ- parancsnokságot szerveztek Elisabeth viliében* Katanga déli részében* valamint Ka- szongóban, az északi rész­ben. Amikor az elisabethviliei „kormány” vérszemet kapott és zsoldosait rászabadította Észak-Katanga lakosságára, az ENSZ északkatangai pa­rancsnoksága egymás utár vonta vissza helyőrségeit, szabad utat nyitva a táma­dóknak. Az ENSZ leopoldvillei fő­parancsnoksága szerdai be­jelentése szerint most telje­sen megszüntetik az északka­tangai parancsnokságot, amelynek feladata lett volna védelmet nyújtani e terület lakosságának a zsoldosokkal szemben és a jövőben csak Elisabeth viliében lesz ENSZ- parancsnokság. Az ENSZ közlése szerint egyébként csütörtökön Leo- poldvilleből Elisabethvillebe utazik az ENSZ parancsnok­ság két tisztje, hogy állítólag a katangai csendőrség 350 külföldi — főleg belga — tisztjének „leváltásáról” tár­gyaljon a katangai árulókkal. A bejelentés hivatkozik rá, hogy a Biztonsági Tanács feb­ruár 21-i határozata végre­hajtásának megkezdéséről van szó. Emlékezetes viszont, hogy a Biztonsági Tanács ha­tározata valamennyi külföldi katonai személy és más „ta­nácsadó” vagy „szakértő” el­távolítását követelte, vala­mint az is ismeretes, hogy Katangában nem csak a csendőrségnek vannak kül­földi tisztjei, hanem belgák vezetik a 7000 főnyi katangai hadsereget és külföldi zsoldo­sokból alakult „független egységek” is szolgálják az áruló kormányt. Az AFP elisabethviliei Je­lentéséből kiderül* hogy a katangai árulók — szemmel- láthatóan az ENSZ-szel ösz- szejátszva — egyáltalán nem szándékoznak lemondani a „leváltandó” zsoldosokról. A jelentés szerint ugyanis szer­dán Elisabethvilleben beje­lentették, hogy Katangában „nemzetőrséget” szerveznek, amely katangaiakból és euró­paiakból áll. A közlés szerint az eddig jelentkezett euró­paiakon kívül további jelent­kezőkre is szükségük van. BRÜSSZEL Egy Brüsszelből érkezett jelentésből viszont az derül ki félreérthetetlenül, hogy miből telik az elisabethviliei hatóságoknak a zsoldos-had költségeire. Brüsszelben most hozta nyilvánosságra 1960. évi zár­számadását az „Union Mini­ere de Haute Katanga” vál­lalat, a katangai bányák bel­ga tulajdonosa. A jelentés er­re az időszakra 2,3 milliárd belga frank tiszta hasznot vall be és megjegyzi, hogy a kitűnő üzleti eredmény eléré­sében jelentős szerepet ját­szott a katangai „politikai rendszer”. A továbbiakban a jelentés elismerőleg szól róla, hogy „az 1960. júliusi esemé­nyek” — azaz Kongó függet­lenségének érvénybelépése — gyakorlatilag nem zavar­ták meg a vállalat katangai tevékenységét. Bár az „ese­mények” miatt a vállalati rézbányák termelése átme­netileg tíz százalékkal csök­kent, az ugyanakkor jelent­kező nagyobb kereslet lehe­tővé tette, hogy az Union Mi­niere emelje árait és növelje profitját. A jelentésből kitűnik to­vábbá, hogy a vállalat több mint négymilliárd'frankot tu­dott osztalékként és „tiszte­letdíjakként” kifizetni a munkásai verejtékén szerzett milliárdokból. A nyilvános­ságnak szánt elszámolás sze­rint is a „tiszteletdíjak” leg­nagyobb része az elisabeth­viliei hatóságoknak, valamint Kaszavubu kongói elnök kö­rének jutott a „hűséges szol­gálatokért”, nyilván a belga kormány is megtalálta emel­lett számítását. STALEYVILLE Az AP jelentése szerint Gi- zenga kedden levelet küldött az ENSZ főtitkárának,' — amelyben bejelentette, — kormánya hajlandó ismét mérlegelni a Kongói Parla­ment legközelebbi ülése szín­helyének kérdését, amennyi ben kifogások merülnének fel a javasolt Kamina ellen. A jelentés szerint Gizenga közölte az ENSZ-szel, hogy ebben az esetben a törvényes kormány az ENSZ-re bízná az ülés színhelyének megvá­lasztását, azzal a feltétellel, hogy a kijelölendő hely meg­felel a törvényes kormány korábban hangoztatott köve­telményeinek. „Ebből a célból... kormá­nyom elvben elfogadja azt a gondolatot, hogy az ENSZ támogatásával tárgyalásokat kezd parlamenti ellenzéké­vel ... a parlament összehí­vásának gyakorlati és tech­nikai kérdéseiről” — fejező­dik be a levél az AP jelenté­se szerint (MTI). A nemzetközi erő-egyensú!y kérdéséről Bécs (MTI) A Heute cí­mű osztrák szociáldemokrata hetilap legutóbbi számában — amely már a Hruscsov— Kennedy találkozó után je­lent meg — E. Gemacher, az Arbeiter Zeitung Magyaror­szágon járt és arról cikksoro­zatban beszámoló munkatár­sa feltűnést keltő cikkben foglalkozik a nem^tközi erő- egyensúly kérdéssel. A cikkíró fontosabb meg­állapításai: A nyugati világnak tudo­másul kell vennie néhány keserű igazságot; a történe­lem a Nyugat ellen dolgozik; a Nyugat már régen elvesz­tette fölényét; a Nyugat már csak egy dologra törekedhet: a jelenlegi egyensúly meg­tartására. A Heute egyebek között megállapí"-: — A Szovjetunió az Egye­sült Államok útán a világ legnagyobb ipari nagyhatal­ma lett és a „keleti blokk” utolérte Nyugat-Európát. A katonai erőt illetően azonban ma már nemcsak az ipari teljesítőképesség a döntő. A rakétatechnika ma ép­pen úgy forradalmasította a hadviselést, mint valamikor a lőpor. A Szovjetuniónak pedig most már több „lőpo­ra” van, mint Amerikának. Ezért a Nyugat nem tehet mást, minthogy igyekszik az egyensúlyt fenntartani. Ez sem könnyű dolo Abban is téved a Nyugat, hogy „a szabadság hiányá­ban” szenvednek a szocialis­ta országok. A tudományok, elsősorban a természettudo­mányok fejlesztése, a töme­gek közoktatása olyan mére­teket ért el, hogy például: míg az Egyesült Államok nemzeti jövedelméből csupán 3,6 százalékot fordít az új generáció, képzésére, addig a Szovjetunió nemzeti jöve­delmének 6,5 százalékát arra áldozza', hogy a tehetségesek minél nagyobb tömegének ta­nulási és továbbképzési le­hetőséget nyújtson. Ennek eredménye az, hogy a Szov­jetunióban ma már több mérnök van, mint az Egye­sült Államokban. A cikkíró befejezésül rá­mutat, hogy ez a két nagy­hatalom azonban nem ma­rad egyedül a porondon. Még ebben az évszázadban Kína is belép az iparosítás korsza­kába és ipari nagyhatalom­má válik. Ez a folyamat leg­alább olyan gyorsan megy majd végbe, mint a Szovjet­unióban. S Afrika és Ázsia éhező, nélkülöző milliói elbű- völten figyelik mindezt... ' Eluállaltuh-leljesítettüh se 99 — A diáktanács javasolta, a KISZ aktíva elfogadta, s amit az elfogad, azt végre is hajtja! A keményveretű, „férfias” kijelentés Elek Sándor szájá­ból hangzik el, aki a szolno­ki Gépipari Technikum III. osztályos tanulója, s egyben a diákotthon lakóinak KISZ vezetője : . Diákotthon? — Mit is be­szélünk! Az még tavaly volt, azóta nagyot fordult a világ: szocialista kollégiummá avat­ták a technikumi diákok második otthonát. Itt függ előttünk a falon a bizonyí­ték, a fiúk büszkesége, a be­keretezett emléklap. Mindebből azonban még nem tudtuk meg, mi is az, amire Elek Sanyi azt mond­ta: elvállaltuk, teljesítettük! Mégis szorosan összefügg a kettő, mert a társadalmi munkát, aminek elvégzésére összefogtak a fiúk, már ta­valy elkezdték és szorgal­muknak nem kis része volt a novemberi „előléptetésben,” Előttünk az asztalon írások hevernek. Legelőször a „Fel­ajánlás”-! nézzük meg. — „1961. április 1 és május 30 között 2700 óra társadalmi munkát vállalunk” olvossuk. Ez azt jelenti, hogy a IX. kerületi és a Rákóczi úti óvo­da építésénél minden tanuló 16 órát dolgozik a két hónap alatt. Hogy ez mégsem egé­szen így esett, azt hadd me­séljék el maguk a fiúk. — Nagyon szeretek a srá­cokkal együtt dolgozni — mondja a másodikos Hajdú Lajos, aki 16 óra helyett 25- öt teljesített és ő maga is igazi „srác.” — Amikor az érettségi vizsgák miatt szü­netet kaptunk, összebeszél­tünk a barátaimmal és ki­mentünk egy kicsit „túlóráz­ni.” Hordtuk a betont, a szakmunkások csak nézték, hogy bírjuk. Meg se kottyant — villan fel borostyánszín szeme. — Utána még fociz­tunk is. Persze, amikor ha­zajöttünk, jól esett a dupla kaja. — Az érettségizők helyett is dolgoztunk — veszi át a szót a szintén 25 órát teljesítő Czakó György. — Túl s tel­jesítettük a tervünket; 3321 óránk lett, aminek 32 798 fo­rint az értéke. A szőke, komolytekintetű Vadinszki Mihályról rögtön kiderül, hogy ő volt a tanul­mányi felelős: — Az építési munka nem ment a tanulmányi ered­mény rovására — mondja büszkén. — Első negyedév­ben hárman kaptak rovót a kollégisták közül és csak 28-an dicséretet. Most senki­nek sem volt rovója, dicsé­retben pedig 79-en részesül­tek. Beszélgetés közben egyre jobban felbátorodnak a fiúk, Az egyik aztán ki is böki: — Szívesen segítettünk, mert tudjuk, hogy épülő or­szágunknak szüksége van a munkánkra, de volt még más okunk is. Azt reméljük, hogy így felfigyel ránk a városi tanács és nekünk adja a Köl­tői Anna úti otthon két föld­szinti helyiségét, ami eddig az MTH-é volt. Hisszük, hogy a tanács nem tartja nagyon szerény­telennek a diákok kívánsá­gát Méltányos amit akarnak, mert szétszórva, szűkén fér­nek el mostani helyiségeik­ben. Az eszköz, amivel régi vágyuk elérésére töreksze­nek, szép és nemes. Attól pe­dig, hogy a kollégista diá­kok jövőre nem végzik ilyen lelkesedéssel a társadalmi munkát, nem kell félnünk. Mert a kollégium csupa KISZ-tag lakói tudják, hogy erejükre, szorgalmukra min­denkor szüksége van hazánk­nak. Így van, ugye fiúk? .•.; — kemény — A Marokkói Minisztertanács jóváhagyta azideigie* nes alkotmányt Rabat (MTI). Marokkó­ban csütörtökön tették közzé az alaptörvényt, amelyet a 2. Hasszán király elnökletével szerdán megtartott minisz­tertanácsi ülésen fogadtak el, mint ideiglenes alkotmányt a végleges alkotmány elké­szítéséig. A kétoldalas, 17 cikkelyt magában foglaló okmány szerint a törvény biztosítja a marokkói állampolgárok számára a szabadság és a szociális igazság alapvető jo­gait. Bejelenti, hogy Marok­kó külpolitikája az el nem kötelezettség elvén alapszik. Az egyik cikkely hangsúlyoz­za Marokkó hűségét az Arab Liga iránt* ragaszkodását a bandungi elvekhez és ki­emeli, hogy Marokkó min­dent megtesz a casablancai értekezlet alapokmányának gyakorlati alkalmazásában. Az alaptörvény Marokkó nemzeti kötelességévé teszi az ország területi integritá­sának visszaállítását, utalva Marokkónak Mauritániára és a francia—spanyol uralom alatt álló Szahara egy részé­re fenntartott követelésére. (MTI). Elégedetlen parasztok elfoglalták a morla x, prefekturát M o r 1 a i x (AFP—Reuter). Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint a Bretagnei Morlaix városát csütörtökön hajnalban az alacsony ter­ményárakkal és a kormány mezőgazdasági politikájával elégedetlen parasztok töme­ge árasztotta el. A parasztok traktorokat és egyéb mező- gazdasági gépeket vonultat­tak fel az utcákon, megbé­nítva a forgalmat s a várost valósággal elvágták a külvi­lágtól. Ezután a megyefőnök­ség elé özönlöttek, s elfog­lalták az épületet. Az alpre- fektus a csendőrségre mene­kült. Izgatott vitára került sor, amikor a parasztok egy küldöttsége annak a 16 gaz­dának a szabadonbocsátását kérte, akiket most vasárnap a város közelében lezajlott összetűzésekkel kapcsolatban letartóztatták. — Vasárnap ugyanis megrohamoztak egy választási helyiséget és fel­gyújtották a szavazó-fülké­ket A városba özönlő tünte­tők számát délelőtt ötezerre becsülték. A hírek szerint Renn,esből rohamrendőröket vezényeltek Morlaixba a rend helyreállítására. (MTI). kor még magunk sem értet­tük meg, mire gondoltunk ... A parancsnok lelépett a hágcsón, utána Horx Lend, aztán mi, valamennyien. Oren Xin kezében minden eshetőségre készen ott lapu’t a sugárfegyven A bőrruhások, amikor lát­ták, hogy Dox Ten és Horx Lend után mi is kilépünk a csapóajtón, rémületükben új­ra felhördültek és elnyúltak a füves talajon. Alig volt közöttünk 20 méter-egység. — Dox Ten előbbre lépett. Kezével me­gint barátságosan integetett és mosolygott; Hosszú percek teltek el, amíg végre az egyik bőrru­hás, a legidősebb közöttük, felemelkedett és kezében két pici. szürke madárkát szo­rongatva, rogyadozó léptek­kel elindult felénk. A töb­biek lassan, reszketve követ­ték. Oren Xin a parancsnok mellé lépett és felemelte a sugárfegyvert. Dox Ten azon­ban leintette őt. Jöttek. Lassan, botorkálva, némán Már jól láttuk az arcukat tekintetüket, mely babonás félelemről árulkodott. Jöttek... Elől a hat férfi, mögöttük a négy lengeöltö­zetű nő; Fekete hajuk lobo­gott a szélben, valamennyiük kezébep madárka, és érde­kesformájú, sárga gyümölcs. Már csak néhány lépés vá­lasztotta el a parancsnokot a legelői haladó bőrruhástól, amikor az egész menet hirte­len térdrerogyott, szemükből könny patakzott, és reszkető hangon susogták felénk: (Folytatjuk.) Döbbenten nétzük ezt a furcsa jelenetet. Nem értet­tük őket. Ez a köszöntésük talán?... De akkor miért reszketnek úgy, mint a gyen­ge falevél a tixoni hegyek­ben, ha őszi szél borzongatja a fák ágait?... A parancsnok ocsúdott fel legelőször a bénító döbbe­netből. — Barátaim! Kozmikus testvéreink ők!... Xind Lind és Doxir Teni könnyezett. Mi, férfiak, szót­lanul meredtünk egymás ar­cára és a jövevényekre; Kik lehetnek? És honnan jöttek? Dox Ten és Horx Lend lé­pett elsőnek a rakéta külső csapóajtajának nyílásába. Ez a pillanat leírhatatlan volt, barátaim! Azok, ott lenn, észrevették őket. Fel­ugrottak és összefogózva hát­rálni kezdtek. Tekintetükben rettenetes főelem tükröző­dött. Aztán újból levetették magukat a magas fűbe és felszakadt ajkukról az első szó, kiáltoztak, és sírtak! Sírtak!... Vállukat zokogás rázta, kezüket felénk nyújto­gatták és egyre kiáltoztak. — Elohim! Elohim!..| Elo- him! A parancsnok és Horx Lend megrendültén nézték a fetrengőket, aztán Dox Ten felemelte karját, és barátsá­gosan integetni kezdett. Moz­dulataival barátságot, örö­möt, hívást igyekezett kife­jezni. Azok, ott lenn, elcsende­sedtek; Megnyugodtunk: el­lenünk törő szándékot egyi­kük sem árult el. Újra le­borultak, kitárt karjaik, le- csukló fejük különös érzést keltettek szívünkben, de ak­Ä kormányzófülkébe ro­hantunk és Oren Xin mel­lett kitekintettünk a fülke elipszis-alakú ablakán. — Jönnek! A parancsnok és én azon­nal láttuk, hogy a bőrruhá­sok. Távcsöveink egészen kö­zel hozták a távolban mozgó pontokat. — Kétségtelen — mondta Dox Ten — ők azok! Meglepődtünk különös já­rásukon. Nehezen, elnyújtott léptekkel közeledtek. Elől hat feketehajú, villogószemű férfi, mögöttük — igen! — mögöttük négy asszony. Xind Lind elragadtatva nézte őket — Milyen szépek, karcsú, izmos a testük és úgy hajla­doznak, mint a vibráló ár­nyék ... Semmiben sem kü­lönböznek tőlünk... Semmi­ben! Xind Lind-nek igaza volt. Nagyon igaza. Később egy szomorú esemény mindenben igazolta a tixoni asszony sza­vait ... Már egészen közel jártak a rakétához. Alig lehettek száz méter-egységre. A táv­csőben látszott, hogy remeg a kezük, arcuk vonaglik. — Félnek, Dox! — sikoltott Xind Lind. — Félnek, resz­ketnek! De miért jönnek mégis olyan elszántan, ha- lálravált arccal? ... Nézd, a sor végén egy fiatal nő már roskadozik! (Cilia volt az, a szegény kis föniciai rabszolgalány, akit akkor még nem ismertünk.) Amikor már egészen a ra­kéta közelébe értek, megáll­tak egymás mellett, leborul- tak és úgy maradtak mozdu­latlanul. hosszú percekig. ter-egységnyi körzetben védi. Élőlény nem juthat a közelé­be, mert halálos ütés sújtja. Olyan ütés, mint a villámcsa­pás. Gyorsan készülődtünk. Kozmosz-öltözet helyett egy­beszabott* fehércsillogású, fémszálakkal átszőtt boxen- ruhát öltöttünk. Ez a mű­anyag-ruha puhatapintású, ugyanakkor kitűnően szigetel és szilárdsága is magasfokú. Már csak néhány percünk volt az indulásig. A fényra­kéta belső és külső csapóajtói feltárultak, Dox Ten még egyszer, röviden elismételte mindkét csoport feladatát, majd a vezérlőasztalon elfor­dított egy pirosszínű kart, mely működésbe hozta a ra­kéta apró, légszámyas pro- toxlánját védő burkolatot, lassan elfordította, majd egy emelőszerkezet könnyedén a talajra helyezte a fura kis gépecskét, melynek utasfül­kéjében kényelmesen elfér­hetünk mind a hárman. Dox Ten már a külső csa­póajtóhoz lépett, amikor Oren Xin, aki még fent volt a rakéta csúcsában, a köz­ponti kormányzófülkében — felkiáltott. — Parancsnok! Különös lé­nyek közelednek felénk!.., (21) Elgondolása valóban a leg­jobbnak látsz ít. — Kozmosz-öltözetre nincs szükségünk. Ez nagy öröm, és még nagyobb könnyebbség számunkra, barátaim. Ter­vem a következő: újabb fel­derítő útra indulunk, két csoportban. Az egyik csoport Horx Lend vezetésével átku­tatja a folyam partját, egé­szen addig, amerre a bőrru­hások eltűntek ... Doxir Teni és Oren Xin megy vele. Az Endroxlán légszárnyas repü­lőgépén, a protoxlánon pedig Xind Lind, Xindor Tor és én felszállunk s megkeressük a legközelebbi települést; — Kitűnő ötlet — lelkese­dett Horx Lend. — Protox- lánunk igénybevételére még nem is gondoltunk! Dox Ten apró, elektromos órájára nézett. —- Harminc perc múlva in­dulunk és 12 óra 30 perckor térünk vissza. — Helyes! Rendben van! — És az Endroxlán? — ag­godalmaskodott az orvosnő. — Drága barátnőm, ne ag­gódjon. Bekapcsoljuk a ma­gasfeszültségű, sugárzó-auto­matát. Ez a rakétát 50 mé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom