Szolnok Megyei Néplap, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-09 / 134. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 196L Június 9. Egyenruhái cserélnek a katangai zsoldosok LEOPOLDVILLE (MTI). A Kongóból érkező legújabb jelentések megerősítik, hogy az ENSZ kongói képviseletet a kongói Katanga-tar- tomány szakadár „kormányával” folytatott tárgyalásaiban meghátrált a szakadá- rok követelései előtt és együttműködésre lépett a belga zsoldban álló katangai árulókkal. Ismeretes, hogy Katanga- tartomány északi részének lakossága hű maradt Kongó törvényes kormányához és nem ismerte el az árulók „kormányát". Az ENSZ kongói rendfenntartói erői ezért — a tényleges helyzetnek megfelelően — külön ENSZ- parancsnokságot szerveztek Elisabeth viliében* Katanga déli részében* valamint Ka- szongóban, az északi részben. Amikor az elisabethviliei „kormány” vérszemet kapott és zsoldosait rászabadította Észak-Katanga lakosságára, az ENSZ északkatangai parancsnoksága egymás utár vonta vissza helyőrségeit, szabad utat nyitva a támadóknak. Az ENSZ leopoldvillei főparancsnoksága szerdai bejelentése szerint most teljesen megszüntetik az északkatangai parancsnokságot, amelynek feladata lett volna védelmet nyújtani e terület lakosságának a zsoldosokkal szemben és a jövőben csak Elisabeth viliében lesz ENSZ- parancsnokság. Az ENSZ közlése szerint egyébként csütörtökön Leo- poldvilleből Elisabethvillebe utazik az ENSZ parancsnokság két tisztje, hogy állítólag a katangai csendőrség 350 külföldi — főleg belga — tisztjének „leváltásáról” tárgyaljon a katangai árulókkal. A bejelentés hivatkozik rá, hogy a Biztonsági Tanács február 21-i határozata végrehajtásának megkezdéséről van szó. Emlékezetes viszont, hogy a Biztonsági Tanács határozata valamennyi külföldi katonai személy és más „tanácsadó” vagy „szakértő” eltávolítását követelte, valamint az is ismeretes, hogy Katangában nem csak a csendőrségnek vannak külföldi tisztjei, hanem belgák vezetik a 7000 főnyi katangai hadsereget és külföldi zsoldosokból alakult „független egységek” is szolgálják az áruló kormányt. Az AFP elisabethviliei Jelentéséből kiderül* hogy a katangai árulók — szemmel- láthatóan az ENSZ-szel ösz- szejátszva — egyáltalán nem szándékoznak lemondani a „leváltandó” zsoldosokról. A jelentés szerint ugyanis szerdán Elisabethvilleben bejelentették, hogy Katangában „nemzetőrséget” szerveznek, amely katangaiakból és európaiakból áll. A közlés szerint az eddig jelentkezett európaiakon kívül további jelentkezőkre is szükségük van. BRÜSSZEL Egy Brüsszelből érkezett jelentésből viszont az derül ki félreérthetetlenül, hogy miből telik az elisabethviliei hatóságoknak a zsoldos-had költségeire. Brüsszelben most hozta nyilvánosságra 1960. évi zárszámadását az „Union Miniere de Haute Katanga” vállalat, a katangai bányák belga tulajdonosa. A jelentés erre az időszakra 2,3 milliárd belga frank tiszta hasznot vall be és megjegyzi, hogy a kitűnő üzleti eredmény elérésében jelentős szerepet játszott a katangai „politikai rendszer”. A továbbiakban a jelentés elismerőleg szól róla, hogy „az 1960. júliusi események” — azaz Kongó függetlenségének érvénybelépése — gyakorlatilag nem zavarták meg a vállalat katangai tevékenységét. Bár az „események” miatt a vállalati rézbányák termelése átmenetileg tíz százalékkal csökkent, az ugyanakkor jelentkező nagyobb kereslet lehetővé tette, hogy az Union Miniere emelje árait és növelje profitját. A jelentésből kitűnik továbbá, hogy a vállalat több mint négymilliárd'frankot tudott osztalékként és „tiszteletdíjakként” kifizetni a munkásai verejtékén szerzett milliárdokból. A nyilvánosságnak szánt elszámolás szerint is a „tiszteletdíjak” legnagyobb része az elisabethviliei hatóságoknak, valamint Kaszavubu kongói elnök körének jutott a „hűséges szolgálatokért”, nyilván a belga kormány is megtalálta emellett számítását. STALEYVILLE Az AP jelentése szerint Gi- zenga kedden levelet küldött az ENSZ főtitkárának,' — amelyben bejelentette, — kormánya hajlandó ismét mérlegelni a Kongói Parlament legközelebbi ülése színhelyének kérdését, amennyi ben kifogások merülnének fel a javasolt Kamina ellen. A jelentés szerint Gizenga közölte az ENSZ-szel, hogy ebben az esetben a törvényes kormány az ENSZ-re bízná az ülés színhelyének megválasztását, azzal a feltétellel, hogy a kijelölendő hely megfelel a törvényes kormány korábban hangoztatott követelményeinek. „Ebből a célból... kormányom elvben elfogadja azt a gondolatot, hogy az ENSZ támogatásával tárgyalásokat kezd parlamenti ellenzékével ... a parlament összehívásának gyakorlati és technikai kérdéseiről” — fejeződik be a levél az AP jelentése szerint (MTI). A nemzetközi erő-egyensú!y kérdéséről Bécs (MTI) A Heute című osztrák szociáldemokrata hetilap legutóbbi számában — amely már a Hruscsov— Kennedy találkozó után jelent meg — E. Gemacher, az Arbeiter Zeitung Magyarországon járt és arról cikksorozatban beszámoló munkatársa feltűnést keltő cikkben foglalkozik a nem^tközi erő- egyensúly kérdéssel. A cikkíró fontosabb megállapításai: A nyugati világnak tudomásul kell vennie néhány keserű igazságot; a történelem a Nyugat ellen dolgozik; a Nyugat már régen elvesztette fölényét; a Nyugat már csak egy dologra törekedhet: a jelenlegi egyensúly megtartására. A Heute egyebek között megállapí"-: — A Szovjetunió az Egyesült Államok útán a világ legnagyobb ipari nagyhatalma lett és a „keleti blokk” utolérte Nyugat-Európát. A katonai erőt illetően azonban ma már nemcsak az ipari teljesítőképesség a döntő. A rakétatechnika ma éppen úgy forradalmasította a hadviselést, mint valamikor a lőpor. A Szovjetuniónak pedig most már több „lőpora” van, mint Amerikának. Ezért a Nyugat nem tehet mást, minthogy igyekszik az egyensúlyt fenntartani. Ez sem könnyű dolo Abban is téved a Nyugat, hogy „a szabadság hiányában” szenvednek a szocialista országok. A tudományok, elsősorban a természettudományok fejlesztése, a tömegek közoktatása olyan méreteket ért el, hogy például: míg az Egyesült Államok nemzeti jövedelméből csupán 3,6 százalékot fordít az új generáció, képzésére, addig a Szovjetunió nemzeti jövedelmének 6,5 százalékát arra áldozza', hogy a tehetségesek minél nagyobb tömegének tanulási és továbbképzési lehetőséget nyújtson. Ennek eredménye az, hogy a Szovjetunióban ma már több mérnök van, mint az Egyesült Államokban. A cikkíró befejezésül rámutat, hogy ez a két nagyhatalom azonban nem marad egyedül a porondon. Még ebben az évszázadban Kína is belép az iparosítás korszakába és ipari nagyhatalommá válik. Ez a folyamat legalább olyan gyorsan megy majd végbe, mint a Szovjetunióban. S Afrika és Ázsia éhező, nélkülöző milliói elbű- völten figyelik mindezt... ' Eluállaltuh-leljesítettüh se 99 — A diáktanács javasolta, a KISZ aktíva elfogadta, s amit az elfogad, azt végre is hajtja! A keményveretű, „férfias” kijelentés Elek Sándor szájából hangzik el, aki a szolnoki Gépipari Technikum III. osztályos tanulója, s egyben a diákotthon lakóinak KISZ vezetője : . Diákotthon? — Mit is beszélünk! Az még tavaly volt, azóta nagyot fordult a világ: szocialista kollégiummá avatták a technikumi diákok második otthonát. Itt függ előttünk a falon a bizonyíték, a fiúk büszkesége, a bekeretezett emléklap. Mindebből azonban még nem tudtuk meg, mi is az, amire Elek Sanyi azt mondta: elvállaltuk, teljesítettük! Mégis szorosan összefügg a kettő, mert a társadalmi munkát, aminek elvégzésére összefogtak a fiúk, már tavaly elkezdték és szorgalmuknak nem kis része volt a novemberi „előléptetésben,” Előttünk az asztalon írások hevernek. Legelőször a „Felajánlás”-! nézzük meg. — „1961. április 1 és május 30 között 2700 óra társadalmi munkát vállalunk” olvossuk. Ez azt jelenti, hogy a IX. kerületi és a Rákóczi úti óvoda építésénél minden tanuló 16 órát dolgozik a két hónap alatt. Hogy ez mégsem egészen így esett, azt hadd meséljék el maguk a fiúk. — Nagyon szeretek a srácokkal együtt dolgozni — mondja a másodikos Hajdú Lajos, aki 16 óra helyett 25- öt teljesített és ő maga is igazi „srác.” — Amikor az érettségi vizsgák miatt szünetet kaptunk, összebeszéltünk a barátaimmal és kimentünk egy kicsit „túlórázni.” Hordtuk a betont, a szakmunkások csak nézték, hogy bírjuk. Meg se kottyant — villan fel borostyánszín szeme. — Utána még fociztunk is. Persze, amikor hazajöttünk, jól esett a dupla kaja. — Az érettségizők helyett is dolgoztunk — veszi át a szót a szintén 25 órát teljesítő Czakó György. — Túl s teljesítettük a tervünket; 3321 óránk lett, aminek 32 798 forint az értéke. A szőke, komolytekintetű Vadinszki Mihályról rögtön kiderül, hogy ő volt a tanulmányi felelős: — Az építési munka nem ment a tanulmányi eredmény rovására — mondja büszkén. — Első negyedévben hárman kaptak rovót a kollégisták közül és csak 28-an dicséretet. Most senkinek sem volt rovója, dicséretben pedig 79-en részesültek. Beszélgetés közben egyre jobban felbátorodnak a fiúk, Az egyik aztán ki is böki: — Szívesen segítettünk, mert tudjuk, hogy épülő országunknak szüksége van a munkánkra, de volt még más okunk is. Azt reméljük, hogy így felfigyel ránk a városi tanács és nekünk adja a Költői Anna úti otthon két földszinti helyiségét, ami eddig az MTH-é volt. Hisszük, hogy a tanács nem tartja nagyon szerénytelennek a diákok kívánságát Méltányos amit akarnak, mert szétszórva, szűkén férnek el mostani helyiségeikben. Az eszköz, amivel régi vágyuk elérésére törekszenek, szép és nemes. Attól pedig, hogy a kollégista diákok jövőre nem végzik ilyen lelkesedéssel a társadalmi munkát, nem kell félnünk. Mert a kollégium csupa KISZ-tag lakói tudják, hogy erejükre, szorgalmukra mindenkor szüksége van hazánknak. Így van, ugye fiúk? .•.; — kemény — A Marokkói Minisztertanács jóváhagyta azideigie* nes alkotmányt Rabat (MTI). Marokkóban csütörtökön tették közzé az alaptörvényt, amelyet a 2. Hasszán király elnökletével szerdán megtartott minisztertanácsi ülésen fogadtak el, mint ideiglenes alkotmányt a végleges alkotmány elkészítéséig. A kétoldalas, 17 cikkelyt magában foglaló okmány szerint a törvény biztosítja a marokkói állampolgárok számára a szabadság és a szociális igazság alapvető jogait. Bejelenti, hogy Marokkó külpolitikája az el nem kötelezettség elvén alapszik. Az egyik cikkely hangsúlyozza Marokkó hűségét az Arab Liga iránt* ragaszkodását a bandungi elvekhez és kiemeli, hogy Marokkó mindent megtesz a casablancai értekezlet alapokmányának gyakorlati alkalmazásában. Az alaptörvény Marokkó nemzeti kötelességévé teszi az ország területi integritásának visszaállítását, utalva Marokkónak Mauritániára és a francia—spanyol uralom alatt álló Szahara egy részére fenntartott követelésére. (MTI). Elégedetlen parasztok elfoglalták a morla x, prefekturát M o r 1 a i x (AFP—Reuter). Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a Bretagnei Morlaix városát csütörtökön hajnalban az alacsony terményárakkal és a kormány mezőgazdasági politikájával elégedetlen parasztok tömege árasztotta el. A parasztok traktorokat és egyéb mező- gazdasági gépeket vonultattak fel az utcákon, megbénítva a forgalmat s a várost valósággal elvágták a külvilágtól. Ezután a megyefőnökség elé özönlöttek, s elfoglalták az épületet. Az alpre- fektus a csendőrségre menekült. Izgatott vitára került sor, amikor a parasztok egy küldöttsége annak a 16 gazdának a szabadonbocsátását kérte, akiket most vasárnap a város közelében lezajlott összetűzésekkel kapcsolatban letartóztatták. — Vasárnap ugyanis megrohamoztak egy választási helyiséget és felgyújtották a szavazó-fülkéket A városba özönlő tüntetők számát délelőtt ötezerre becsülték. A hírek szerint Renn,esből rohamrendőröket vezényeltek Morlaixba a rend helyreállítására. (MTI). kor még magunk sem értettük meg, mire gondoltunk ... A parancsnok lelépett a hágcsón, utána Horx Lend, aztán mi, valamennyien. Oren Xin kezében minden eshetőségre készen ott lapu’t a sugárfegyven A bőrruhások, amikor látták, hogy Dox Ten és Horx Lend után mi is kilépünk a csapóajtón, rémületükben újra felhördültek és elnyúltak a füves talajon. Alig volt közöttünk 20 méter-egység. — Dox Ten előbbre lépett. Kezével megint barátságosan integetett és mosolygott; Hosszú percek teltek el, amíg végre az egyik bőrruhás, a legidősebb közöttük, felemelkedett és kezében két pici. szürke madárkát szorongatva, rogyadozó léptekkel elindult felénk. A többiek lassan, reszketve követték. Oren Xin a parancsnok mellé lépett és felemelte a sugárfegyvert. Dox Ten azonban leintette őt. Jöttek. Lassan, botorkálva, némán Már jól láttuk az arcukat tekintetüket, mely babonás félelemről árulkodott. Jöttek... Elől a hat férfi, mögöttük a négy lengeöltözetű nő; Fekete hajuk lobogott a szélben, valamennyiük kezébep madárka, és érdekesformájú, sárga gyümölcs. Már csak néhány lépés választotta el a parancsnokot a legelői haladó bőrruhástól, amikor az egész menet hirtelen térdrerogyott, szemükből könny patakzott, és reszkető hangon susogták felénk: (Folytatjuk.) Döbbenten nétzük ezt a furcsa jelenetet. Nem értettük őket. Ez a köszöntésük talán?... De akkor miért reszketnek úgy, mint a gyenge falevél a tixoni hegyekben, ha őszi szél borzongatja a fák ágait?... A parancsnok ocsúdott fel legelőször a bénító döbbenetből. — Barátaim! Kozmikus testvéreink ők!... Xind Lind és Doxir Teni könnyezett. Mi, férfiak, szótlanul meredtünk egymás arcára és a jövevényekre; Kik lehetnek? És honnan jöttek? Dox Ten és Horx Lend lépett elsőnek a rakéta külső csapóajtajának nyílásába. Ez a pillanat leírhatatlan volt, barátaim! Azok, ott lenn, észrevették őket. Felugrottak és összefogózva hátrálni kezdtek. Tekintetükben rettenetes főelem tükröződött. Aztán újból levetették magukat a magas fűbe és felszakadt ajkukról az első szó, kiáltoztak, és sírtak! Sírtak!... Vállukat zokogás rázta, kezüket felénk nyújtogatták és egyre kiáltoztak. — Elohim! Elohim!..| Elo- him! A parancsnok és Horx Lend megrendültén nézték a fetrengőket, aztán Dox Ten felemelte karját, és barátságosan integetni kezdett. Mozdulataival barátságot, örömöt, hívást igyekezett kifejezni. Azok, ott lenn, elcsendesedtek; Megnyugodtunk: ellenünk törő szándékot egyikük sem árult el. Újra leborultak, kitárt karjaik, le- csukló fejük különös érzést keltettek szívünkben, de akÄ kormányzófülkébe rohantunk és Oren Xin mellett kitekintettünk a fülke elipszis-alakú ablakán. — Jönnek! A parancsnok és én azonnal láttuk, hogy a bőrruhások. Távcsöveink egészen közel hozták a távolban mozgó pontokat. — Kétségtelen — mondta Dox Ten — ők azok! Meglepődtünk különös járásukon. Nehezen, elnyújtott léptekkel közeledtek. Elől hat feketehajú, villogószemű férfi, mögöttük — igen! — mögöttük négy asszony. Xind Lind elragadtatva nézte őket — Milyen szépek, karcsú, izmos a testük és úgy hajladoznak, mint a vibráló árnyék ... Semmiben sem különböznek tőlünk... Semmiben! Xind Lind-nek igaza volt. Nagyon igaza. Később egy szomorú esemény mindenben igazolta a tixoni asszony szavait ... Már egészen közel jártak a rakétához. Alig lehettek száz méter-egységre. A távcsőben látszott, hogy remeg a kezük, arcuk vonaglik. — Félnek, Dox! — sikoltott Xind Lind. — Félnek, reszketnek! De miért jönnek mégis olyan elszántan, ha- lálravált arccal? ... Nézd, a sor végén egy fiatal nő már roskadozik! (Cilia volt az, a szegény kis föniciai rabszolgalány, akit akkor még nem ismertünk.) Amikor már egészen a rakéta közelébe értek, megálltak egymás mellett, leborul- tak és úgy maradtak mozdulatlanul. hosszú percekig. ter-egységnyi körzetben védi. Élőlény nem juthat a közelébe, mert halálos ütés sújtja. Olyan ütés, mint a villámcsapás. Gyorsan készülődtünk. Kozmosz-öltözet helyett egybeszabott* fehércsillogású, fémszálakkal átszőtt boxen- ruhát öltöttünk. Ez a műanyag-ruha puhatapintású, ugyanakkor kitűnően szigetel és szilárdsága is magasfokú. Már csak néhány percünk volt az indulásig. A fényrakéta belső és külső csapóajtói feltárultak, Dox Ten még egyszer, röviden elismételte mindkét csoport feladatát, majd a vezérlőasztalon elfordított egy pirosszínű kart, mely működésbe hozta a rakéta apró, légszámyas pro- toxlánját védő burkolatot, lassan elfordította, majd egy emelőszerkezet könnyedén a talajra helyezte a fura kis gépecskét, melynek utasfülkéjében kényelmesen elférhetünk mind a hárman. Dox Ten már a külső csapóajtóhoz lépett, amikor Oren Xin, aki még fent volt a rakéta csúcsában, a központi kormányzófülkében — felkiáltott. — Parancsnok! Különös lények közelednek felénk!.., (21) Elgondolása valóban a legjobbnak látsz ít. — Kozmosz-öltözetre nincs szükségünk. Ez nagy öröm, és még nagyobb könnyebbség számunkra, barátaim. Tervem a következő: újabb felderítő útra indulunk, két csoportban. Az egyik csoport Horx Lend vezetésével átkutatja a folyam partját, egészen addig, amerre a bőrruhások eltűntek ... Doxir Teni és Oren Xin megy vele. Az Endroxlán légszárnyas repülőgépén, a protoxlánon pedig Xind Lind, Xindor Tor és én felszállunk s megkeressük a legközelebbi települést; — Kitűnő ötlet — lelkesedett Horx Lend. — Protox- lánunk igénybevételére még nem is gondoltunk! Dox Ten apró, elektromos órájára nézett. —- Harminc perc múlva indulunk és 12 óra 30 perckor térünk vissza. — Helyes! Rendben van! — És az Endroxlán? — aggodalmaskodott az orvosnő. — Drága barátnőm, ne aggódjon. Bekapcsoljuk a magasfeszültségű, sugárzó-automatát. Ez a rakétát 50 mé-
