Szolnok Megyei Néplap, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-04 / 130. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. Június I. ^l|lllllllilllllllllllllllllll!llllll!IMIIIIIIIIIII!llllll>lll!llllllll;lllllillllllllllllil :lllllllill!!IHI!llllllllllllll"| Szerelmes szonett A férfi megállt a megbeszélt helyen, a Gran Avenida sarkán, az „Autoclub” feliratú cégtábla tövében, az Arri- aran kórházzal szemközt Itt kellett, hogy várja őt „a kitűnő márkájú gépkocsi, amelyet egy nő vezet”. Mint hosszúra nyúlt árnyak, úgy kúsztak a percek. Az utcán alig volt valami forgalom; A rendőrjárőrök fel s alá cirkáltak. A férfi rágyújtott egy cigarettára. majd lehajolt, hogy megigazítsa cipője zsinórját. Egyszerre nagy sebességgel közeledő gépkocsi fékezett csikorogva az orra előtt. A kocsi nyitott ablakán kesztyűbe bújtatott női kéz pihent. Csodaszép teremtés ült a volán mellett. — Énrám vár? — kérdezte a nő. — Igen —■ a férfi csak eny- nyit tudott kinyögni. — Akkor üljön be. Ösztönösen a kocsi hátsó ajtaja felé indult. •— Miért nem ül mellém? — kérdezte a nő, majd hozzátette: — Az útirányt maga mondja meg. nem? — De igen.:. Előbb elmegyünk a 14-es kilométerkőig, aztán Santa Rosába, majd pedig... — Majd útközben, egyen- kint mondja el, jó? — Nem bánom. A kocsi nagy sebességgel ugrott előre. A nő útközben szórakozottnak látszott, mint akinek egész máshol járnak a gondolatai. Néhányszor rendőrjárőrbe botlottak. A nő úgy tett, mintha észre sem venné őket. Szótlanul ültek mind a ketten. A 14-es kilométerkőnél felvették Pérezt, Santa Kosában Jiménezt. San Isidróban pedig Troncosót; Továbbra is szótlanok maradtak mindannyian, s időnként egy-egy csodálkozó pillantást vetettek a kocsi vezetőjére. — Most hová? — kérdezte a nő. — San Pablóba. a 700-as háztömbhöz. — De akkor keresztül kell mennem a város központján ... — Lehetőleg kerüljük el b rendőröket... — Ott vannak azok mindenütt. A szakszervezeti székház előtt négy harckocsi terpeszkedett; teherautókról katonák ugráltak le. A nő lassított, mintha kiváncsiságból tenné. — Legyen szíves, hajtson gyorsabban — szólt rá komoran Toroncoso. *— De hiszen éppen maga mondta, hogy konspirálnunk kell... Toroncoso figyelmesen megnézte a nő kecses tartását. selymes , haját, drága szőrmebundáját. „Ki lehet ez a nő? — gondolta. — Kiválóan alkalmas erre a feladatra. Hiába, a bizottság érti a dolgát!” Végre San Pablóban voltak. — Álljon meg. A kocsi megállt.— Látja ezt a falat? — kérdezte Toroncoso a nőtőL — Látom. — Negyedóra múlva ezen fogunk lemászni. A csomagtartó legyen nyitva. Mondták, hogy üres legyen az útra? dióc, és rágyújtott egy cigarettára; Hirtelen mezítlábas kisfiú bukkant elő. — A pártbizottságról akarnak valamit kihozni? — kérdezte. — Te mit keresel itt? — kiáltott fel a nő, és megrezzent meglepetésében. — Tele van a környék rendőrökkel. Ha elkapják, bizonyos, hogy megölik őket. A nő elsápadt, szép arcára kiütött a hideg veríték. „A városban ostromállapot van, katonaságot hoztak ide. Életbe léptették a statáriumot. S ő. Carolina Freire. a kommunistáknak segédkezik. A rendőrség feldúlta a szervezet székházait, úgy üldözik az embereket, akár a ko- pók; ..” — Megijedtél? — kérdezte tőle a kisfiú. — Ha kapsz tőlem öt pe- sót. elmégy haza? — kérdezte vissza a nő. „Jó lenne látni a leprásokat| istápoló jótékony egyesület-; beli öreg hölgyek arcát. Vagy| az asszonyokat a Vöröske-? resztben, amint összesúgnak:^ Micsoda' botrány, Carolina? Freire kommunista lett!” =j A sarkon felbukkant egy| rendőr. Géppisztolyát a kezé- = ben tartva megállt a kocsi | mellett = — Jó estét, szenorita. | — Jó estét — mosolygott a= nő. | — Mit csinál itt? — összeesküvésben veszek 1 részt. | — Nem tudja, hogy itt nem| szabad megállni? — Nem tudtam róla. — Most jegyzőkönyvet kellene felvennem. — Átmegyek a másik oldalra, s hagyja a csudába azt a jegyzőkönyvet — válaszolta a nő lebilincselő mosollyal. — Jobb lesz. ha végleg elmegy innen. Veszélyes zóna ez:.. Nem bánod már, ugye, mit annyiszor *sirattál, hogy életed velem mégegyszer felkavartad; több ez a szerelem néhány szép pillanatnál, nagyobb, mint mi magunk: az ember belehalhat. Ne sajnáld, kedvesem, hogy nem maradtál árva, józan, hűvös, okos, kit vágyak sohase marnak: lásd, engem boldogít a csókod szép varázsa, és így maradsz nekem örökké fiatalnak: szívem mellett maradsz, így vívunk minden harcot, I s ha a komisz idő öregre szántja arcod, én akkor is az első, forró mosolyod látom, tisztatüzű szemed — nekem szebb, mint az égbolt —i S az első perc kisért, mikor büszke remény volt, hogy a sors énnekem szánt, legfénylőbb boldogságom! j Jóba Tibor 1 , ' '.SS 1 * — Igen. •— Arra kérem, hogy amint mi lefelé ereszkedünk a falon. induljon «1 lépésben a kocsival. Mi majd beugrálunk menetközben. — Jó. — Van valami kérdése? — Nincsen. Kiszálltak a kocsiból, és gyorsan eltűntek a fal mögött. A nő halkra állította a rá— Jól van, szenorita. De ha fél. inkább maradok. — Nem félek. Nesze. — Ég áldja, szenorita. — S a kisfiú zsebre dugott kézzel elfutott. A nő összeszedte magát, és elmosolyodott: „Carolina Freirét letartóztatták mint kommunistát.” Maga elé képzelte, a nagymama arcát, apját, amint ott ül a bankbarj a nagy igazgatói íróasztal mögött. S ismét elmosolyodott. — Éppen azért jöttem ide. Hiszen mondtam már, hogy összeesküvő vagyok — nevetett a nő. — Nincs tréfálni való kedvem. szenorita... A fal tetején most megjelent egy láb. Carolina még a lyukat is jól láthatta a cipő talpán. — Jól van, no, biztos úr! — mondta gyorsan, s könyökével mintegy véletlenül meglökte a dudát. A láb erre gyorsan eltűnt a fal tetején. Carolina elindult. A rendőr lassú léptekkel folytatta körútját, s utána nézett a távolodó kocsinak; A gépkocsi a sarkon megfordult. s visszaállt a fal tövébe. Egy lélek sem járt az utcán. Carolina kilépett a kocsiból, és kinyitotta a csomagtartót. Még soha életében nem csinált semmit ilyen gondosan. Minden figyelmét a vállalkozásra öszpontosítot- ta. Amikor meglátta, hogy a férfiak lefelé ereszkednek a falon, gyorsan beült a volán mellé. Nem kell azt neki tudnia, hogy mit tesznek a kocsiba. Ez nem tartozik őrá. Hallotta, hogy társai nehezen zihálva beraknak valamit a csomagtartóba, lezárják az ajtaját, majd egymásután beugranak a mozgó kocsiba. Carolina teljes gázt adott a motornak. — Most hová? — kérdezte. — Vissza a Gran Aveni- dára.,i Már megszokta, hogy utasai szűkszavúak. Tetszett neki, hogy olyan bátrak, elszántak, olyan csodálatosan nyugodtak.- „Ök lesznek a világ urai — gondolta magában —. azé a világé, amely annyim nincs ínyére az én rokonságomnak”. Amikor kiértek a Gran Avenidára, arra kérték, hogy hajtson a szegénynegyedbe, Toroncoso ült mellette, és mutatta az utat. — Itt vagyunk! — mondta, és gyöngéden megérintette a nő vállát. A hátsó ülés utasai gyorsan kiléptek a kocsiból. Carolina önkéntelenül hátranézett, és látta, hogy egy sokszorosítógépet emelnek ki a csomagtartóból. Elmosolyodott. — Én pedig azt hittem, hogy fegyvert viszünk — jegyezte meg. — Fegyvert? — kérdezte csodálkozva Toroncoso. —- Hát persze. ■- Maga nem párttag, ugye? r— Nem. — Remekül viselkedett. Gratulálok. — Köszönöm. A férfi ismét alaposan szemügyre vette. — Megkérdezhetem, hogy miért tette, amit tett? — Azt hittem, hogy a kommunisták nem kíváncsi természetűek. — Ne haragudjék. De nem kíváncsiságból kérdeztem; — Ha én meg tudnám azt magyarázni, hogy miért tettem! — No. nem fontos, hogy megmagyarázza. Az a lényeg, hogy megtette. Köszönöm. — Nem jár érte köszönet! Hát nem érti? Én vagyok hálás maguknak. Amiért megbíztak bennem. Érti? Toroncoso talán nem értette a dolgot, de mielőtt kiszállt volna a kocsiból, meghatva szorította meg a nő kesztyűbe bújtatott kezét. Margarita Aguirre A GYŰLÖLET KÖVE A banda lefújta a táncot. A fiatalabb bajc ugyan méltatlankodtak miatta, pedig már este tíz óra óta egyfolytában járják a tangót, a foxot, még a csa-csa-csát is olykor. Legkevésbé a csárdást táncolják. A kisestélyi ruhával, a csokor nyakkendővel a faluba is bevonultak a modem táncok és kiszorítják a régieket. Pedig a lányok csipkés alsó szoknyáját ugyancsak meg lehetne forgatni arra a nótára: „Ég a kunyhó, ropog a nád..." A csoda tudja, miért tetszik jobban ezeknek a húsz éven aluli lányoknak, legénykéknek az a búsongó sláger: „Bizony, bizony, egy szép napon, kopog az ősz az ablakon...” — Hol vannak még ők attól! Szóval a banda leállt. Pihenésre azonban vajmi kevés idejük jutott, mert erősen követelte közreműködésüket a tsz tagságnak az a korcsoportja, amelyről éppen az i: :énti sláger példálózgat. — Miska, Balázs Miska, énekelj már valamit! — biztogattak egy magas, szikár férfit. A vadonatúj feketében feszítő ember, aki inkább lehetett volna Mihály bácsi, mint Miska, nem kérette magát túlságosan, csak amennyire az illendőség követeli, aztán nekieresztette érces tenor hangját, s a körülálláknak kívánság szerint eldalolta a kedves nótáját. A nagyterem italmérésnek kinevezett sarkában kis, köpcös emberke könyökölt a hosszú,. kecskelábú asztalra és sűrűn töltögetett magának a literes, zöld palackból. Két bütykös ujjúval óvatosan körülforgatta a piros kadarkával telt poharat Is lassú kortyolgatással fenékig itta. Nem volt Jcivcl koccintania, a többiek: komák, szomszédok és tagtársak mind a nótázó Balázs Mihály köré sereglettek. A kis köpcös egyr ■ sűrűbben kínál- aatta magát. már alig csillogott valamicske az üveg alján. Pohár számra szívta a „bátorságot”, aztán kicsit bizonytalan léptekkel, de erős akarattal elindult ő is az éneklő csoporthoz. Kivárta a nóú utáni szünetet, s akkor odaszólt Balázs Mihályhoz halk, fojtott hangon: — „Daru madár, útnak indul...” azt énekeld el, Mihály. Balázs Mihály felkapta fejét és haragosan összevonta bozontos szemöldökét. Kutatva nézett a másikra, azt figyelte, nem kötekedik-e. De a kérés olyan szelíd volt, és a köpcös emberke tekintete is olyan engesztelő, kérlelő, hogy Balázs Mihály haragos arcvonásai menten kisimultak. — Előbb megnedvesítem a torkom... De, igyál velem te is, Józsi — válaszolt kissé remegő hangon. Teletöltött két poharat és koccintásra emelte a magáét. A beszélgető, nevetgélő emberek és a sárgára meszélt falak mögött képzeletben a szőlődombot látta. Harminc évvel ezelőtt ott kezdődött.., Egymás mellett feküdt a földjük, két keskeny nadrdgszíj. Felfutó egyformán a dombra, a végébe szőlőt és gyümölcsöst telepítettek még legénykorukban. Együtt beszélték meg, milyen szőlő- f jta és milv^n gyümölcsfa szereti legjobban a vulkános hegyoldalt, később együtt is nyesegettélc, ápolgatták a serdülő csemetéket. Jó barátok voltak ők, Balázs Mihály, meg Fodor Józsi, együtt jártak múlatni is a „Borharapó” csárdába. Akkoriban volt Mihálynak kedvenc dala a daru madár... Egyszer aztán Józsit megszállta a gyűjtés ördöge. ”z akkor történt, ~m kor már családot alapított és kiszámolta, hog-” alig-ali at valamicske a gyerekeknek, ha majd zztozásr kerül a sor. Egy októberi reggel a szőlődomb alá érve nézi Mihály a mezsgyekövet és nem hisz a s mének. Vagy huszonöt centivel odébb állt ere éti helyétől. Hát ezzel mi történt? A szeme káprázik? Ügy tűnik, mintha kesk"yebb lenne a szőke 7 is a „nadrág - Vagy csak az ördög i .:el- kedik vele? Lelépte keresztbe a parcellát... a hiányzó huszonöt centimétert bi? zoriy a n. -zsgyekövön túl taláAa. Restelite a dolgot. Nem hitte volna, hogy ilyesmire képes a komája, bár ha visszagondol, nem egyszer é-z vette már, hogy érés idején megdézsmálgatják az 6 szőlőjét. — Talán csak meg akart ezzel tréfálni_ — mentegette saját maga elC't is. Nem szólt senkinek, a követ sem rakta vissza, de bevetette gabonával az „elvándorolt” földdarabkát is. Eljött a tavasz, a nyár, sárga' i kéz Jett a szőlődombi, gal itábla is. Egy békességes vasárnap délelőtt, amíg a fiatal lányok ruhát mutogatni, az regasszonyok meg ájtatoskodni a temp- Icjfmba igyekeztek, Fodor ~6zsi felballagott a sz’iőbe. N zte a sárguló bűz táblát, s hirtelen megszállta lelkét a gonosz. Ügy is haragúdéit Mihálpra, amiért se , se beszéd, bevetette a mezsgyekövön túli földet. Épve , mert titokban bántotta saját kapzsisága, igyekezett a bűnt másra hárítani, s lassacskán már kezdte azt hinni, hogy az a bizonyos földecske valójában az övé volt és most ö kárvallott. Dühödten beletaposott a gab- ába. Vastag bakancsa alatt földbe nyomódtak a zsenge szár növénykék. Vala ni gonosz ösztön egyre ösztökélte és ő engedett az unszolásnak, rátiport a búzára úira meg újra s végű. ott maradt mögötte földre döngölve a huszonöt centiméteren gabonacsík. A letört fej ~ kalászokból szétperegtek a félig érett szemek, mint a " nemseppek... Ezen a vasárnap reggelen Mihály is kibaktatott a határba, vállára vetve a kaszát, hogy majd lecseszkeli a gyümölcsfák alatt a dudvát, amíg kisfia — akit kézen vezetett — megszedi a kosarat ropogós cseresznyével. Dg. elmaradt a csere ye- szedés, meg a kaszálás is. a > :á1cgr meglátta a letaposott gabonacsikot, éktelen haragra gerjedt, maid szétrepesztette mellét „z indulat. Csak kapkodott a fejéhez, mint egy bolond, úgy érezte, a leikébe tapostak a durva bakancsos lábak. - Hát a szülte azt, aki ilyesmire kJpes? Dehogyis ember az iljyen, maga az antikris á.us, sátán faiíya. Túl a gabonatáblán Fodor Józsi ■ isz- mogott a szőlőtőkék között. Pillanatig nem volt kétséges Mihály előtt, ki a bűnös. Lekapta válláról a kaszát és feléje rohant. — Mit csináltál, te gyalázatos? Agyon- váglak, mint egy patkányt, te girhes ördög! ... Fodor Józsi sem vette tréfára a dolgot, ijedtében felkapott egy• jókora terméskövet és ellenfele fejé hajította. — Még dobálsz? — hördült fel Mihály. Most már szentül elszánta magát, összekaszabolja ezt a hitvány embert. De amaz nem várta be Balázst, hanem jellegzetes, araszoló futásával hanyatt-homlok menekült a dombról. Balázs Mihály perre akarta vinni as ügyei, de a bíró csak legyintett: — Hagyjuk a fenébe! Kis ügy ez Mihály. Néki kis ügy volt, persze, mert harminc holdja szerepelt a telekkönyvben de Mihálynak mindössze három és otthon hét gyerek leste a kenyeret. Per tehát nem lett, de a két régi koma attól kezdve messziről elkerülte egy mást. Még azt se bánták, ha kipereg a féltve őrzött kalász, vagy megpocsékolja a szőlőt a peronoszpóra, de egymás mellett nem arattak, nem permeteztek ... Harminc évig tartott a nagy harag Vagyis, az igazat megvallva, egyre halványodott, egy esztendeje, amióta a tsz-ber együtt dolgoznak, meg mintha el is múl volna. Dekái, melyikük kezdje a kibékülést? Hogyan szólítsák meg egymást? Valahogy eddig nem adódott alkalom a békejobb elfogadására. De, most, úgy hozta végre a sors... ~ Fogd meg, Józsi, te is a poharat — köszöntötte; Mihály egykori barátját. — Az egészségre... a barátságra... Ami volt, elmúlt. Fenékig ürítették a gyöngyöző poharat, aztán Mihály teli torokból rázendítette: Daru madár útnak indul... Szebelkó Imre
