Szolnok Megyei Néplap, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-28 / 150. szám

1961. június 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Két énekkarunkkal Békéscsabán — Hol a zászlótartó? — Nem láttátok a zászlót? — Már ión] öt percig ez volt a legna­gyobb gond a pályaudvaron. A Ságvári Endre Művelődési Ház énekkara gyorsan és pontosan gyülekezett és a zászlótartó is előkerült az összecsavart nagy vörös se­lyem zászlóval, rajta so£ se­lyemszalaggal, megannyi nagy siker tanújával. Szeretettel megölelik a zászló hordozó­ját, aki egyébként újságárus a pályaudvaron. S ehhez a gesztushoz kap­csolódik az első nagy úti él­mény. A teljes és tökéletes demokrácia. Mert az igaz, hogy nálunk mindenki egyen­lő, de az emberek megbecsü­lése igen sok helyen és igen sokak szemében a társadal­mi állás, vagy az iskolai vég­zettség függvénye. Az ének­karnál ezt nem lehet tapasz­talni. Egyforma tisztelet, egy­forma őszinte szeretet övez itt mindenkit. Azt csak vélet­lenül tudom meg, hogy egyi­kük tanár, a másikuk laka­tos, a harmadik meg most érettségizett diáklány. Egy másik vonás, amelyet ezalatt a két nap alatt ta­pasztalni lehetett: a jóke­dély. Kóbor Antaltól a mó­káskedvű karnagytól kezdve a legfiatalabb dalosig mindig és mindenkinek a mókán, az ugratáson járt az esze. Ez már a vonaton is kiderült, de folytatódott a szálláshe­lyen is, ahol az egyik vidám fiú fején széleskarimájú ker­tész-kalappal olyan parodisz- tikus indiántáncot lejtett, hogy mindenki gurult a ne­vetéstől. S az egymás ugra­tása, a vidámság soha sem volt bántó. • Békéscsaba nagy vendég- szeretettel és kiadós hőséggel várt bennünket. Persze nem­csak a Ságvári kórust, ha­nem a szolnoki fmsz ének­karát, a csorvási parasztkó­rust, a jánoshalmiakat, a Nyomdaipari Szakszervezet, a Szegedi Művelődési Ház énekkarait és még sokan má­sokat is, számszerint tizen­hármat. Ebből aztán az a humoros eset is származott, hogy a helyi-ismerettel nem rendelkező dalosok egymástól kérdezgették, mit — hol le­het megtalálni. A legtöbb kérdés a strandra vonatko­zott, és amikor kiderült, hogy az egyik kérdezősködő egy hajduszováti tsz gazda, a másik meg pesti nyomdász, akkor rövid tanakodás után szép egyetértésben együtt in­dultak fürödni. Aztán kezdő­dött a kérdezősködés élőiről. Békéscsaba szép kis város. Mi szolnokiak kicsit összeha- sonlítgattuk saját pátriánk­kal és bizony volt olyan, ami Csaba javára ütött ki. Pél­dául az intenzív fásítás a leg­kisebb utcában is, a tiszta­ság és egy képcsarnok, — amelyben nemcsak képeket, hanem iparművészeti tár­gyakat Gorka Géza, Gorka Liviától és más művészek­től származó kerámiákat is lehetett vásárolni. Egy ilyen üzletre márcsak az ízlésne­velés miatt is sürgősen szükségünk lenne. • Az első este díszhangver­senyt adtak az énekkarok a szabadtéri színpadon. Fe­lejthetetlen élmény volt a száz meg száz énekes. Egy­szerre négy-öt énekkar ke­rült a színpadra és közösen adtak elő egy egy számot. S annak ellenére, hogy csak egyszer volt alkalmuk dél­után próbálni szépen sike­rültek az egyes számok. Szállj fecskemadár... — Koposzov kedves melódiá­jának zsongító hangjai hal­kan szálltak az éjszakába merült Békéscsaba fölött. Körülbelül 800 dalos állt az SZMT székház előtt és éj­szakai szerenádot adott. Itt is, ott is kinyílt az ablak s a kiskapuk elé kiálltak az emberek. Szép a békéscsabai hősi emlékmű. Egy lépcsősor té­tedén magas karcsú diadal­ív, rajta egyszóval* felsza­badultunk. A diadalív előtt egyetlen ember: karcsú fiatal nő, égszínkék ruhában. Illyés Gyula versét szavalja a dal­ról. Vele szemben 13 dal­együttes egyenruhában. Szí­nes parasztszoknyák és sötét­kék ruhák szép egységbe ol­vadnak. Aztán a postás ze­nekar az Intemacionálét játssza. Meghajlanak a zász­lók és eleinte csak az első sor énekel, aztán átveszi az ezer ember. Száll, harsog a rögtönzött kórus éneke, pedig ez nem is volt a program­ban. De szívből jött. * A szakmai bemutatón sok szépet láttunk. Minden kórus igyekezett a legjobbat nyújtani. Nagy hatást tett rám a sárrétudvari paraszt­kórus. Közel 90 éves múltra tekinthet Vissza ez az ének­kar és amivel más kórus nem dicsekedhet az országban, összefogtak és szövetkezetét alakítottak. Termelőszövet­kezetük az Aranykalász Haj­dú megye élenjárói között van. Ilyenkor nyáron este 10 óra után szoktak próbálni. Szépen énekeltek. Nagyon büszke voltam a mi két énekkarunkra. Az fmsz énekkarra azt mondta a zsűri-bizottság elnöke: „Hibát nem is tudnék találni ná­luk — majd tréfásan hozzá­tette: t—i bármennyire is sze­retnék”. A Ságvári-kórus zsű­rielnöke azt mondta, a Mát­rai képek című Kodály-mű előadása volt a legjobb pro­dukció. (A két kórus két kü­lönböző csoportban indult) Búcsúzunk Békéscsabától Eltelt a szép két nap és hű­séges kísérőnk és Útikalau­zunk, az aranyszőke Bielik Mária könnyes szemekkel bú­csúzott tőlünk. Egy-két bú­csúcsók is csattant, hiába, a kísérő nagyon szép és fiatal. Bár a mieink azt állítatták, hogy ez kötelező hagyomány akkor is, ha idősebb néniről lenne szó... A vonat lassan kigördül Az eredmény két szép nap, nagy közönségsiker, egy por­celán váza, egy szép szalag a zászlórúöon, s egy újabb város, amely megismerte és megszerette a szolnoki dalo­sokat. Hernádi Tibor Újabb lakások épülnek Szolnokon, a Szántó utcában két 32 lakásos lakóház épül. Mindkét tömb tető alatt van. s most már a szakipari mun­kák következnek. Az épületeken jelenleg Eged János, B. Nádas Ferenc és Mondi János brigádjának tagjai dolgoznak T avaly: Az idén: A törökszentmiklósi járás tavaly nem teljesítette köz­ségfejlesztési tervét. Több olyan nagyobb létesítmény felépítését határozták el, amelyekhez azután nem biz­tosították a kellő előfeltétele­ket. így Fegyvernek törpe ví­zierőműve és a tiszapüspöki művelődési ház sem készült el. Együttesen csaknem két­millió forintba kerültek vol­na, s a lemaradást főleg e nagy tétel kiesése okozta. A tavalyra tervezett két­száztízezer forintos társadal­mi munkát is csak abban az esetben végezhették volna el teljes egészében, ha a válla­latok felépítik ezt a két fon­tos létesítményt. Az idei öszes községfejlesz­tési előirányzat több, mint hatmillió forint. Ebből május végéig nyolcszázhuszonhá- romezer forintot teljesítettek, a felajánlott ötszázezer forint értékű társadalmi munkának pedig csak egyötödét vették igénybe. A teljesítés tehát nincs nem! ? arányban az eltelt idővel. Az esztendő fele elröppent’ már, s a községfejlesztési feladat ötödét-hatodát valósították meg. A törökszentmiklósi Járási tanács vb. titkára Nánási elvtárs ennek ellenére is bi­zakodó: — Reméljük, hogy az idén teljesül a terv. A két nagy létesítmény munkálatai már befejezéshez közelednek, s ez önmagában csaknem kétmil­lió forint Igen sok helyen szándékozunk járdát építeni, de csupán ősszel kerülhet rá sor. Ugyanakkor fejeződik majd be a kétpói sportpálya létesítése is. egyebeken kívül. Az idő sürget: gyorsan múlnak a hónapok. A nagy mezőgazdasági munkák ide­jén járásszerte szünetel az építőmunka. Ez érthető. A baj csak az. hogy utána alig néhány hónap marad. A tanácsok jó szervező- munkájára lesz szükség, hogy teljesíthessék a terveket, ugyanis a kilátások nem kü­lönösebben fényesek. A pedagógusok segítőtársai Igen életrevaló, hasz­nos ötlet Volt a szülői mun­kaközösségek alakítása. Hogy ez mennyire így van, azt az 1960/61. oktatási év során a szülők által az iskoláknak nyújtott segítség is igazolja a politechnikai oktatással, az iskolák építésével, szépí­tésével kapcsolatos társadal­mi munkákban. Jászberényben, a Bercsé­nyi úti iskolában a kézi­munka tanítást egyik szülő vállalta. Ugyanitt a közel­múltban fejezte be a munka- közösség egy műhely építé­sét, a villany és a víz beve­zetését. Ugyancsak a szülők készítették el a Kossuth ut­cai Általános Iskola műhe­lyét Kisújszálláson úttörőház, Szolnokon a Költői Anna úti iskolában politechnikai mű­hely, a Beloiannisz útiban úttörőotthon, a Kassai úti­ban az osztályok felszerelé­se, a tantermek Ízléses dí­szítése köszönhető a szülők összefogásának. Az őszi iskolareform-anké- ton színvonalas hozzászólá­saikkal, javaslataikkal segí­tettek a munkaközösségek tagjai. Sajnos, elmarasztalni va­ló is akad jópár helyen az SZMK-k működésében. Sok helyütt szem elől tévesztet­ték az 1961. május 5-i Mű­velődési Közlönyben meg­jelent művelődési miniszteri utasítást, amelynek 5. bekez­dése a következő: „Az egyéb költségvetéseken kívüli és szülői munkaközösségi pén­zek felhasználását megtil­tom; b) reprezentatív jellegű célokra, vendégelésre; c) pe­dagógusok személyi (egyéni vagy kollektív) jutalmazá­sára. Ezt az utasítást a szülői értekezleteken mindenütt is­mertették. Sajnos azonban a pedagógus-napon* az évvégi vizsgák, ballagások, névna­pok idején mintha szem elől tévesztették volna a szülők, sőt egy-két SZMK vezetőségi tag is — ezt a rendeletet. Nem egy helyen a megyei tanács művelődési osz­tálya, a nőtanács állította le az ajándékokra, valamint a végzősök megvendégelésére indult gyűjtést. Volt olyan általános iskola is, ahol 40— 45 forintot kértek fejenként a tanulóktól a ballagó diá­kok vocsoráztatására. A túl­kapás átterjedt az óvódákra is, a „végzősök”-et költséges uzsonnával akarták megör­vendeztetni a helytelen sze­retettől indított felnőttek. Nehez kiirtani még ma is egyesekből azt a régről ittmaradt nézetet, hogy a pedagógusok önfeláldozó munkáját minél értékesebb ajándékkal kell meghálálni. S a másik még rosszabbat: hogy gyengén tanuló gyer­mekük számára ezzel jobb jegyet lehet kihízelegni. Né­mely papa, meg mama — az egyébként megengedett — virágból is 200 forintos ko­sárral vásárolt! Tokió (MTI). Három nap­ja ítéletidő tombol Közép- és Dél-Japán több területén. Eddig 23 halálesetről. 28 em­ber eltűnéséről és 39 köny- nyebb-súlyosabb sebesülésről tudnak. A rendőrség biztosra veszi, hogy a halálos áldoza­tok száma még jelentősen nőni fog. A nagy esőzések miatt be­következett földcsuszamlások és az árvíz csaknem 200 la­kóházat döntött romokba Több mint 70 000 család ott­honát elöntötte a víz. 75 híd összedőlt. 27 642 családot la- koltattak ki. Körülbelül 50 A pedagógust ezzel öröm­szerzés helyett kellemetlen helyzetbe sodorják. Itt em­lítjük meg, hogy ha az is­kolák igazgatói szorosabban együttműködnének az SZMK- kal, akkor bizonyára nem fordulnának elő ilyen jelen­ségek. Most egy kicsit tekintsünk a jövőbe: mi az, amiben — a hibák leküzdésével egyidő- ben — fejlődniök kell a munkaközösségeknek? Mit mond erről Kiss László, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának helyettes vezetője és Borsányi János- né, a megyei nőtanács tit­kára? — Ha a szülők segíteni akarják az iskolát — mond­ja Kiss László elvtárs —, politechnikai, egészségügyi felszerelést, szemléltető- és kisérleti eszközöket vásárol­janak. Az SZMK-nak azon­ban nem szabad ellenszen­ves pénzszivattyúzó eszközzé lennie. De nem ez a legfon­tosabb! Az ősszel olyan nagy lelkesedéssel megkezdett ne­velőmunkát folytassák az év hétköznapjain is. Szervezze­nek családlátogatásokat, ahol beszélnek azokkal a szülők­kel, akik nem járnak érte­kezletekre. Kutassák ki, mi­ért mulaszt gyermekük, mi­ért tanul rosszul s igyekez­zenek rábírni őket, hogy töb­bet törődjenek iskolásaikkal, s vegyék fel a kapcsolatot a nevelőkkel. Szervezzék meg Gépkocsink áj, pormentes burkolaton robog Fegyvernek felé. A község lakóinak nagy örömére most fejezték be a bekötőút burkolását, s az új úton ilyenkor, késő délután egymásután sorjáznak befelé a vontatók, a teherautók — itt-ott egy-két szekér. Estele­dik, hazaindulnak az embe­rek. Először a kertészek ér­keznek meg, akik már haj­nal óta dolgoznak. Aztán a fogatosok, s legvégül a nö­vénytermesztő brigádok tag­jai érnek hozd. Napközben kihalt a község. Teljes erővel folyik az ara­tás, s vele párhuzamosan a kapásnövények művelése. Szőrit a munka. De most már sötétedik. Lassan leszáll az este. Mit csinálnak egy ilyen nyári estén Fegyvemeken, ebben a forgalmas és élénk, nyolcezer lakosú községben? Este hatkor nyit a könyv­tár. S nemsokára könyvekkel a hónuk alatt gyerekek, fiatal fiúk és lányok, asszonyok érkeznek. Sokan át sem öl­töztek, nehogy lekéssék a könyvtári órát. Mert ha sok is a munka, olvasni azért kell. A könyvtáros szerint egy-egy ilyen hétköznap es­tén ötvenen-hatvanan is el­jönnek ide, s átlagban két­ezer hektár rizsföldet borított el az ár. Az árvízsujtóttá területe­ket összekötő főbb vasútvo­nalakat megbénította a ter­mészeti katasztrófa. Ezekben az órákban 8000 rendőr és csaknem 22 000 önkéntes menti az embereket és az anyagi javakat. Hivatalos orvosi jelentések szerint Japán egyes terüle­tein felbukkant a gyermek- bénulás járványának veszé­lye. Már többen megbeteged­tek. A japán kormány nem tartalékolt megfelelő meny- nyiségű vaccinát, amit most a Szovjetunióból és Kanadá­ból importálnak. a munkaközösségek a tanu­lók iskolán kívüli, vasárnapi és nyári szórakozásait, segít­senek az úttörőmozgalom ki- szélesítésében. Törődjenek a napközisekkel, alakítsanak a fiatalokból a nyár folya­mán üzemi és mezőgazdasá­gi munkabrigádokat 1—2 hétre, 2—4 órás munkaidő­vel. Borsányi Jánosné a következőkkel bővíti ki a Kiss László által megjelölt programot: — Nagy hiba, hogy az SZMK csak as anyák mun­kaközössége! Ha vízvezeték-, vagy villanyszerelésről, asz­talos-, vagy lakatosmunká­ról van szó, szívesen jönnek az apák, az üléseken azon­ban szinte egyet sem lá­tunk. Pedig nemcsak az anyák, az apák legfontosabb feladata is az a feivilágosító munka, amelyet az értekez­leteken hallottak segítségé­vel kell végezniök a család­látogatások alkalmával. Ál­talában kevés szülő kapcso­lódik bele kellően a kettős nevelés elleni küzdelembe. ■— Ebben az évben a szü­lői munkaközösségek műkö­dése sokkal hasznosabb volt, mint eddig bármikor. De még nagyobbat kell lépnünk ezután, hogy egészen azzá legyenek, amivé lenniök kell: a pedagógusok igazi segítő­társaivá a nevelő munká­ban! három könyvet visznek ki. Mellette a televízió-szoba. Mindjárt kezdődik a rajz­film, a gyerekek már megje­lentek. Tivadar bácsi, a mű­velődési ház igazgatójának édesapja fogad. Nyolc órára tessék vis­szajönni. Ilyenkor már ké­sőbben érkeznek az emberek, de hetvenen biztosan lesznek. S már jönnek & az állandó vendégek: a Cselényi házas­pár, Tálas Pál, Csuti István­ná, meg a lánya — Éva, és a többiek, akik fárasztó mezei munkájuk után a televízió mellett keresik a felüdülést. A cukrászdában jobbára fiatalok ülnek az asztalok mellett, előttük feketéscsésze. Nagy Mária és Kovács Kata­lin tanácsi dolgozók, Orosz István műszerésszel és a köz­ségben vendégeskedő Jászsági Attilával beszélgetnek. Itt szoktak találkozni esténként — fekete mellett fél órát, egy órát üldögélnek itt, aztán el­mennek a művelődési házba, előadásra, TV-t nézni és ami­kor lehet táncolni. Munkásőr áll a pártbizott­ság kapujában, Rácz József, a Vörös Csillag Tsz kertésze. — A nyári esténkről akar írni az elvtárs? Hát arról van mit. Szép, ugye? Nézze ezt a sók jólöltözött fiatalt. Aztán ha én a kommandóról, meg a hasonló dolgokról beszélek a fiamnak, hát álig akar hinni nekem. Egyre több az ember az ut­cán. A sportegyesületben most húzza fel a mezt Gödér György, az általános iskola hivatalsegédje, a Fegyverneki SK jobbösszekötője. Megy a pályára, vagy huszonötödma- gával. A művelődési ház kapuján egyre több ember szállingó­zik befelé. Ügy látszik, igaza lett Tivadar bácsinak: lassan megtelik a TV-szoba. Nyári este van. S a fegy­vernemek az egésznapos ke­mény munka ellenére sem kívánkoznak még haza. Szó­rakozni, sportolni, művelőd­ni akarnak. Űj falu es új nyári estéje ez. ítéletidő, árvíz, járvány veszély Japánban Kemény Erzsébet NYÁRI ESTE FEGYVERNEKEN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom