Szolnok Megyei Néplap, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-03 / 129. szám

1961. június 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Sietős a hizlalás Álattyánhan A fiatal alattyáni Uj Élet Tsz ebben az évben ad elő­ször árusertést a népgazda­ságnak. Nem is keveset! Két­százötven egyedre máris le­szerződtek a szövetkezetiek; a zárszámadásig pedig össze­sen ötszáz hízót kívánnék szerződéses alapon értékesí­teni Az első választási malaco­kat minap terelték át az épülő szerfás süldőszállásra, melynek egy részén még munkálkodott Kiss P- István és Nagy P. István építőbri­gádja. Juhász János és háromfős brigádja jóltartja a szépen fejlődő fehérhús, és fehérhús- eomwall keresztezést! süldő­ket Az Uj Élet Tsz-1300 hold szántójából háromszázon ka­száltak bőséggel lucernát. Ahhoz annyi fölözött tejet adnak a jószágoknak, ameny- nyit csak megkíván. Juhász­ék naponta ötször etetnek, Ez több munkával jár, mint a négyszeri etetés, de sokkal eredményesebben biztosítja a gyorshizlalást A szövetkezet sertésgondo­zóinak jó munkáját dicséri, hogy 167 malac közül fialás- tól választásig mindössze egyetlen egy hullott eL Munkálok a mezőgazdasági nagyaktiváról Május 24-én mintegy 1200 ember részvételével nagyak­tíva ülés volt a Mezőhéki Állami Gazdaság alcsiszigeti üzemegységében. Az ipari üzemek munkásai olvasták a nagyaktíván résztvevők fel­szólalásait, határozatait. Ké­pet alkottak maguknak az ér­tekezlet fontosságáról, véle­ményt nyilvánítottak az ott elhangzottakról. íme a Járműjavító Vállalat munkásainak a véleménye; Lehet, csak akarni kell! Zsájc István szocialista munkabrigád vezető: — Az ország területének 90 százalékán nagyüzemi gazdál­kodás folyik. Ez után — az ipari üzemekhez hasonlóan — a parasztságunktól joggal várja az egész ország lakos­sága, hogy növeljék a mező- gazdasági termékek mennyi­ségét. — Az idei gazdasági év so­kat ígérő. Jó termésre van kilátás. A tavaszi és nyári munkák jobb megszervezésé­vel 1960-tól eltérően — min­den termelőszövetkezet idejé­ben végezhet a kapálással, aratással és a betakarítással. — Örömmel vettük tudo­másul, hogy az ipari üzemek­hez hasonlóan a közös gaz­daságokban is tervszerűbb a munka. A tsz-ek, gépállomá­sok, állami gazdaságok dol­gozói tervszerűen munkál­kodnak. — Az elmúlt gazdasági év Célszerűbb lótenyésztést A megyei főállattenyésztők és lótenyésztési felügyelők a Gyöngyösi Állami Ménté- lepen tartott tanácskozásu­kon megállapították, hogy a nagyüzemi gazdálkodás ki­alakítása korántsem teszi fe­leslegessé a lovakat A termelőszövetkezetek többségében általában ele­gendő számú felnőtt lovat hagytak a gazdálkodáshoz, a csikókat > azonban eladták, vagy — ahol hagytak néhá­nyat — rossz körülmények között, rendszerint az istál­lóba bezárva nevelik. Ezek­ből a csikókból nem lesz ed­zett, munkabíró, gazdaságo­san kihasználható ló; A fel­mérések szerint évente leg­alább 25 000—30 000 csikót kell felnevelni ahhoz, hogy a szükséges lóállomány után­pótlásáról megfelelően gon­doskodhassunk. szokatlanul esős volt. Csak késve került sor a betakarí­tásra Némely termelőszövet­kezetben azonban — ahol a tagság szívügyének tekintet­te a közös gazdálkodást — idejében végeztek a rizs-ara­tással, csépléssel, a kukorica és a cukorrépa betakarítás­sal. — A tavalyihoz hasonlóan, az idén is támogatjuk a tsz- ek gazdáit. Szabadidőben vég­zett társadalmi munkával se­gítjük a közös vagyon gyara­pítását. Ez évben szeretnék, ha ez a támogatás csupán patronálási munkából álla­na. Mindent lehet, csak akar­ni kell! Az elmúlt gazdasági év bizonyítja, hogy olyan közös gazdaságokban, ahol a tagság a sarkára állt, idejé­ben végeztek a betakarítás­sal. Erősítsék meg a munkafegyelmet Tompa László lakatos, a szocialista brigád tagja: — A napokban jártam Várpalotán. Szakadt az eső. Szinte fájt az ember szíve, mikor arra gondolt: a gabona fekszik, Tudott dolog: a pa­rasztság munkája az idén sem lesz könnyebb, mint tavaly volt — Szívesen segítünk. Per­sze csak abban az esetben, ha nem tapasztalunk olyan fonákságot, mint az elmúlt évben. A szolnoki Lenin Ter­melőszövetkezetben voltunk. Permetező esőben szedtük a répát, de csak mi, gyári munkások. A hatalmas répa­táblán egyetlen tsz-tagot sem láttunk. . — Gondolatom szerint min­den termelőszövetkezet elnö­kének elsőrendű kötelessége a munkafegyelem megerősí­tése. Ha tervszerűbbé teszik a mezőgazdasági termelést, akkor a^eredmény sem ma­rad eL Csak így, tovább! Nádasdi József lakatos: — örömmel tapasztalom, hogy megváltozott a határ. Manapság egyre kevesebb olyan táblát lát az utazó, ahol csak a pipacsok, búzavirágok burjánoznak. Szorgalmasab­bak, okosabbak a termelő- szövetkezetek gazdái. A me­zőgazdaságban is megmutat­kozik a szocialista gazdálko­dás eredménye. Ennek mi, ipari munkások mindinkább örülünk. Annyit mondhatunk: csak így, tovább! A mezőgazdaságban dolgo­zók a munkagépek nyomá­ban, mi pedig itt a szerelő, hegesztő és javító csarnokok­ban feladatunk példás ellátá­sával küzdünk a könnyebb, kultúráltabb munkáért Kollektívánk január else­jén érte el a szocialista mun­kabrigádoknak meghatáro­zott szintet Ez év első felé­re is jelentős versenyválla­lást tettünk, megfogadtuk: 6 hónap alatt 200 folyóméter csövet használunk fel, 120 órát töltünk társadalmi mun­kában, a selejt mennyiséget 100 forint érték alá csökkent­jük. A vállalás megtétele óta 5 hónap telt el, de máris túl­teljesítettük! felajánlásunkat Eddig 550—600 folyóméter O. H. anyagot használtunk fel, 5 hónap óta selejtmente- sen dolgozunk, s közel 400 óra társadalmi munkát tel­jesítettünk. Mind ezt csak azért mondtam eL hogy pél­dázzam az összefogás, a kö­zös munka eredményeit. To­vábbra sem ülünk babérjain­kon. A megkezdett úton ha­ladunk tovább. Három munkás. Három kü­lönböző vélemény. Jelenti azt: a munkásosztály — a korábbi évekhez hasonlóan szívesen támogatja paraszt­ságunkat, de joggal várja, hogy az eddiginél gyorsobban növekedjen a mezőgazdasági termelés. Erősödjön minden termelőszövetkezetben a mun­kafegyelem. Egyszóval min­den tsz tag érezze sajátjának a közösgazdaság minden talp­alatnyi földjét. Arnőth József Kevesen tudják, hogy a Szolnok megye; Tejipari Vállalat szolnoki üzemében úgynevezett „Kaska vál” nevű sajtot gyártanak középkeleti, libán onl, görögországi exportra. A sajtot a környező állami gazdaságokból és termelőszö­vetkezetekből begyűjtött juh tejből — különleges eljárás­sal — készítik. Naponta átlagosan 10 mázsa sajtot gyár­tanak, amely csaknem mind exportra kerüL Képünkön Sziva Imre a Tejipari Vállalat dolgozója a sajton az utó­kezelést végzi Szolnok Városi Tanács VB. IsraT'ratásl Osztályától Hirdetmény Szolnok Városi Tanács VB Igazgatási Osztálya értesíti Szolnok város lakosságát, hogy az előző évekhez ha­sonlóan a Tisza balpartján 1961. június hó 3-án a sza­badstrandot megnyitja. — Ugyanakkor felhívja a für- dőzők figyelmét, hogy csak a hatóságilag kijelölt fürdő­helyeken fürödhetnek. Aki ezen figyelmeztetést nem tartja be és nem a kijelölt helyen fürdik a Tiszán vagy a Zagyván, úgy az szabály- sértést követ el, melyért 1000 Ft-ig terjedhető pénzbírság­gal lehet sújtani. A hazánkban tartózkodó és Budapesten, valamint né­hány vidéki városban be­mutatkozó Bolgár Állami Vegyeskórus és Vokál-eszt- rád együttes Szolnokon a Ságvári Endre Művelődési Házban június 4-én, vasárnap fél 6 órakor tartja hangversenyét. Jegyek elővételben kapha­tók a Művelődési Házban. Szolnok, Ságvári Endre út 14 sz. földszint 18-as szobá­ban 8 és 6 forintos árban. — GYERMEKEK RÉSZÉ­RE ismét lesz vasárnaponként mesefilm vetítés Szolnokon, a Ságvári Endre Művelődési Házban. A szórakoztató mű­sor kezdésének ideje, mint azelőtt, délelőtt 10 óra. KEPEKII CSŐRI ALLAMI ML... J Bemutatjuk Márialaki üzemegységünk két női brigádját. Szatmárj Teréz brigádjában nyolcán. Szűcs Teréz brigád­jában tizenketten dolgoznak. Mind két csoport vállalta, hogy az általuk egyelt répatáblákon 200 mázsás répater­mést érnek eL Most a kukoricatáblákon dolgoznak, s 70 hold átlagban 28 mázsás májusi morzsolt kukorica ter­mesztését vállalták. Tervüket az elmúlt évben 120 százalék­ra teljesítették Vincze József szerelő kombájnvezető a tavalyi kombájnos verseny győztese a gazdaságban. Ez évben is lelkesen csatlakozott a versenyhez. Vállalta, hogy tervét 50 holddal túlteljesíti. Az országos kombájnos versenybe is beneve­zett, s ezen a nyáron is nagyszerű eredményt, várnak tőle (Beküldött képek) A három boldogházi... szövetkezetbe látogató len­gyel kormányküldöttségtől. Bennrekedtem a faluban. A delegáció meg, amint hírből hallottam, már kint járt a Sas Péter tanyán a határban. Gyalog elindulni, meddő kí­sérlet. Jön velem szemben s mögöttem is egy-egy lovas­kocsi. A szembejövőt kér­dem, ő nem tud kivinni. De tőlem elhaladva hallom, amint a mögöttem haladó fo- gatosnak szól: — Nem vinnéd ki ott azt a fiatal elvtársat. így aztán az én emberem, pirosképű, lisztes ruhájú, tag­baszakadt parasztember oda­áll mellém. — Hová parancsolja az elv­társ. — Parancsolni én nem pa­rancsolhatok, de ha szíves­ségből kivinne az Aranyka­lászba. — Üljön csak fel, én is odavaló vagyok. Ülni nem ültem, mert a kocsiban tenyérnyi hely nem akadt, amely ne ragadt volna a liszttől, a darától. Nem is nehéz volt kiderítenem, hogy a szívességtevő takarmányos. — Mennyi ideje? — Hogy a tsz megalakult? Beszédbe egyeledtünk, csak úgy kíváncsiságból kérdez­tem meg, hogy vált be a tsz. i Erre nem szólt semmit egy- j ideig, s kisvártatva tette hozzá: — Jó a gazdánk. Hogy ezt nem értettem, még utána tette: — Az «'nőkre mondom. S aztán már kérdezés nél­kül eregette a szót. Hogy az ' elnök, meg a vezetőség jó. Itt nőttek fel valamennyien az agronómus kivételéveL Ä legjobb gazdák voltak, értik csínját-bínját. S az embere­ket, mint a tenyerüket isme­rik. Meg az egész tsz tulaj­donképpen egy nagy család, szegről-végről, közelebbről- távolabbról, apai, vagy anyai ágon rokonság az Aranyka­lász gazdatársadalma. Azt is megtudtam, 16 hold földdel lépett az Aranyka­lászba. ö se tartozott azok közé, akiknek egyénileg rosz- szul ment a sorsa. Hát a tsz- ben? Ö nem panaszkodhat. Hatszáznegyvennyolc munka­egységet szerzett az első év­ben. Nem egyedüL olykor­olykor a felesége is kijárt a kertészetbe. Hát ez körülbe­lül annyi — 42 forintot osz­tott a tsz — a háztáji jöve­delmét is számítva, mint amennyit egyéni korában el­ért. Rosszabb években tán ennyije sem volt. És a többiek? Ahogy vesz- szük. Aki egyéni korában nem jól forgatta magát, ak­kor sem boldogult, aki a szö­vetkezetben húzódozik a do­logtól, most se hetvenkedhet. Mert az ám a fő — mondta a megtermett ember —, hogy ha már hozzáfogtunk, akkor csináljuk. De ne immel-ám- mal. Nincs is itt baj. Csak azon csodálkozik, hogy a környező tsz-ekben miért nem állnak így, mint ők. Beértünk a tanyaközpont­ba. Láttam-e az istállójukat. Láttam. Mit szólok hozzá. Azt ők építették. Hát a tehneket láttam-e? Láttam. Erre rám­nézett és egy kicsit kiegyene­sedett a bakon. Nahát azok­hoz mit szólok. Négyezer li­teres tehenek. Mondtam ne­ki, bárcsak mindenhol itt tartanának már Ennek any- nyira megörült, rögtön azt kérdezte, hová vigyen to­vább. Dehát utam végcéljá­hoz értem s el kellett vál­nom. Még azt tudtam meg, hogy új házat, nagy házat épített a faluban. Mindenki beépít, aki Aranykalászbeli. Meg a nevét írtam feL Kohári Ist­ván gazda. m Nem tudom a nevét. Az Aranykalász ta- ------ nyaközpontjában is­mertem meg. Csizmában jött a szokatlan esti meleg elle­nére, nagy görbebotot cipelt és csóválta a fejét, amint a villanykapcsolót kattintgatta. — Vagy az égő nem jó, vagy áram nincs. S ebből már tudtam, ő az éjjeli őr. — Az volnék. Csak , azon csodálkoztam, hogy milyen fiatal. — Csak a külső teszi, öt­venkilenc vagyok. Ott kezdte, ahol Kohári István abbahagyta. Láttam-e a süldőjüket? Láttam-e a baromfit? Mindjárt éreztem, itt vala­mi egészen új dologgal talál­kozom. A gazda-büszkeség szól ezekből az emberekből. A további beszélgetésből derült ki, jól tippeltem. Az éjjeliőr azt mesélte, délután fényképezték az istállót, meg a teheneket. Sőt, filmezték is, mondtam én. — Ne mondja. — Mozi­ba is játszák? — Ott is. — De újságolva is lesz? Márminthogy az újságok­ban is megjelenik. — Me­lyik újságokban? — Sorol­tam. hogy a Népszabadság, a Magyar Nemzet, a Szolnok megyei Néplap már holnap hozza. Itt láttam a Magyar Mezőgazdaság, az Ország Vi­lág munkatársait. Biztosan hozza a Szabad Föld. közve­títi a Damjanich Rádió* Különös ember volt. En­nek úgy megörült, hogy ezer forintnak biztos nem jobban De az sem volt érdektele­nebb. amit utána mondott. Az öregek nyugdíjáról be­szélgettünk. Kérdezte, emel- kedjk-e a nyugdíj, az eltöl­tött évek számával. — Per­sze; — Na, akkor addig szol­gálom a közöst, amíg csak lehet. — Korábban kellett volna belépni bátyám* Azt hittem, helyesel. Nem ez történt. „így volt ez jó.” — válaszolta. —~ Pont az ellenkezőjét 3 mondta, mint az előb­------ bi kettő. Nagy itt a baj. — így kezdte, — El va­gyunk osztva jól keresőkre és rosszul keresőkre. Nekem száz munkaegységem van idáig. Ha megfeszülök, akkor sem lesz több háromszáznál. Nem ért hozzá a vezetőség, nem jól megy itt semmi. Mintha mellbe vágtak vol­na. Ezideig mindenki úgy is­merte a boldogházi Arany­kalász vezetőit, akik becsü­lettel dolgoznak és biztosítot­tak is olyan jövedelmet a? első évben a tagságnak, hogy igazán nem lehet egy sza­vuk sem. Hogy nem értenek hozzá? A megye legjobb te­henészete az övék. Külföldre exportálnak, áttértek a ’ te­nyészállat-nevelésre. Ha még nem is a megye, de már a környék legjobb szövetkeze­te címet birtokoljáto Nahát, most mi az igaz­ság? Egy vörösbajszú, magas parasztember állt a közelben. — Tényleg így van? — Hát azt nem mondom, hogy minden a legtökélete­sebb. De még a kezdet kez­detén vagyunk. Ezen az ala­pon, ahogy a szomszéd mond­ta, akár hozzá se fogtunk volna a szövetkezethez. Hogy nem értenek hozzá, hát én mondom maguknak, keresve se találtunk volna jobb szö­vetkezeti vezetőket a faluban Megnyugodtam. Borzák Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom