Szolnok Megyei Néplap, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-25 / 148. szám

1961. június 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nyári ialajművelés bő termés SZÉLJEGYZET Mp önkénlesek Tanácsülésen született ha­tározat arról, hogy az alaty- tyáni ártézi-kút vizét másfél ezer folyóméteren szétveze­tik a községben. A jelenlé­vők vállalták az árok kiásá­sát társadalmi munkában — ez a hónap derekán történt. Azóta már komoly munka folyik. A vízhálózat bővítésének egyik gócpontja a gépállo­más környéke. Csombordi József tanácstag, a gépállo­más főkönyvelője nagy lelki­ismeretességgel és gondos­sággal szervezte a társadal­mi munkásokat. Az ered­mény meg is mutatkozott: a mezőgazdasági munkák elle­nére az elmúlt vasárnap is 47 dolgozó vett részt az árokásásnál, 500 folyómétert készítettek el. Különösen kitűnt ifj. Nagy Mátyás Rakéta úti lakos, gépállomás! dolgozó, Fehér Pál Somogyi Béla úti lakos, tsz tag és Prostyák Sándor mezőgazdász munkája. A So­mogyi Béla út lakói egyem- berként vették ki részüket a társadalmi munkából. Kiss D. Géza — JÉGKÁR ÉRTE Jászbe­rényben a Március 15 Tsz-t. Kártérítésül az Állami Bizto­sító 75 834 forintot fizetett a közös gazdaságnak. A jászberényi Kossuth Ter­melőszövetkezet vezetősége sok kedvező intézkedéssel serkenti az asszonyokat a kö- zög munkában való részvé­telre. Minden szombaton sza­badnapot kapnak, ezentúl a városhoz közel eső területe­ket jelölték ki részükre. Az asszonyokra és családtagokra is kiterjesztették a premizá­lást. Amennyiben a nők ha­vonta legalább húsz munka­napot dolgoznak, az általuk művelt terület terven felüli termésének hetven százalé­kát kapják meg jutalomkép­pen. A termelőszövetkezet helyes intézkedésére ezekben a napokban csaknem száz asszony dolgozik a kertészet­A TALAJ előkészítésést az ősziek alá nyáron kell megkezdenünk de ugyanek­kor kell megalapoznunk a tavasziak nagy termését is. Akár őszi. akár tavaszi nö­vény következik a nyár ele­jén lekerülő növények után az első talajmunkák céljai azonosak: a nedvesség meg­őrzése, a tarlómaradványok talajba keverése. Alkalmassá kell tenni a talajt a nyári esők befogadására és kedve­ző feltételeket biztosítani a talaj biológiai beékelődésé­hez. Ezeket a ■ feltételeket csak úgy tudjuk biztosítani, ha egy talpalatnyi tarló sem marad elmunkálatlan. Ennek mara­déktalan megvalósítása, fele­lősségteljes szervezőmunkát kíván minden párt és gazda­sági vezetőtől. A feladat meg­oldásához biztosítottak a technikai feltételek, csak he­lyesen kell megválasztani a talajművelés eszközét és maximálisan kihasználni a meglévő gépeket Hogyan szervezzük meg a nyári talajmunkákat? A tarló hány százalékán végezzünk tarlóhántást és hány százalé­kán mélyszántást? A TARLÖHÄNTÄS jelen­tőségét egyesek nagyon lebe­csülik. Ez abból adódik, hogy rossz minőségű tarlóhántás után nem jelentkezik a pozi­tív hatás, amit várnak, s ben, a kukorica- és cukorré­pa földeken. A 423 hold ku­korica második kapálását be­fejezték és segítenek az ara­tásban is A termelőszövetkezetben egyre növekszik azoknak az asszonyoknak a száma, akik a növényápolás ideje alatt száz vagy annál több munkaegy­séget teljesítettek. Fejes Já­nosaiénak, ifjú Ipacs Pálné- nak, Kátai Jánosnénak, Ézsi- ás Ferencnének és mintegy húsz társuknak már százhúsz körüli munkaegységet je­gyeztek be. A nők növény- ápolás idején eddig szerzett jövedelme átlagban eléri a két és fél, háromezer forin­tot. helytelenül a végzett munka eredménytelenségét nem a rossz minőségben, hanem a módszerben vélik megtalálni. A jó és idejében végzett tar­lóhántás előnyei a követke­zők: 1. Lehetővé tesszük vele a talaj élőlényei számára, hogy a termelékenységük kedvező nyári meleg hónapokban a talajt beérleljék. 2. A tarlóhántásnak gyom­irtó hatása van. ugyanis az­zal kedvező feltételeket te­remtünk a talajban lévő gyommagvak kikeléséhez, amelyeket egy következő ta­lajműveléssel meg tudunk semmisíteni. 3. A tarlómaradványok ta­lajba való keverésével, azok bomlási folyamata hamarabb megindul s kisebb mértékben hat ki a következő növények­re. 4. A tarlóhántással létre­hozunk a talaj felületén egy porhanyós réteget, amely gá­tolja a talajnedvesség elpá­rolgását és megkönnyíti a nyári esők gyors beszivárgá- r' Tarlóhántás után a talaj n ebb rétegei megőrzik nedvességüket s ezáltal a ké­sőbbi talajmunkákat ered­ményesebben. jobb minőség, ben végezhetjük el 5. A tarlóhántásnak nö­vényvédelmi jelentősége is van. Tudvalevő dolog, hogy a gabonafutrinka az elszórt gabonaszemeken él. lárvája pedig a vadkelésekkel táplál­kozik. Ezek megsemmisítésé­vel jelentősen csökkenthetjük a futrinka kártételét. A tarlóhántásnak ez évben még fokozottabb jelentősége van. mert a csapadékos nyár eleje következtében a talaj sok nedvességet tartalmaz. A betakarítógépek a puha talajt tömörítik s ha ilyen körül­mények között kihagyjuk szá­radni, akkor kőkeménnyé vá­lik s nem tudunk a későbbiek folyamán még csak elfogad­ható munkát sem végezni. Az utóbbi években igen je­lentősen elterjedt a tarlóhán­tás nélküli mélyszántás, me­lyet üzemi okokból a tarló­hántás költségének megtaka­rításával indokolnak. A nyári mélyszántásnak megvannak ugyanazok az előnyei, mint a tarlóhántásnak, de ezen túl­menően munkaszervezési, biológiai és gyomirtó jelen­tősége is van. MUNKASZERVEZÉSI je­lentősége abban van, hogy az őszi mélyszántásokat lényegé­ben előbbre hozzuk s ezáltal csökkentjük a gépek őszi, amúgy is jelentős munkacsú­csát. Gyomirtó hatása foko­zottan jelentkezik azáltal, hogy a szántással felszínre kerülnek a talaj alsóbb réte­geiben élő gyommagvak és kikelnek, melyeket egy kö­vetkező talajműveléssel meg­semmisíthetünk. Célszerű len­ne a kalászosok betakarításá­val párhuzamosan az összes földet mélyszántani, azonban ehhez a gépi kapacitás nem elég. Az a feladata minden gaz­daságvezetőnek, hogy felmér­ve a helyi adottságokat — gondolok itt elsősorban az erőgépekre és talajművelő eszközökre — határozza meg, hogy a tarló hány százalékát tudják a kalászosok lekerülé­sével párhuzamosan mélyen szántani, s a többi területen pedig a tarlóhántást kell el­végezni. A kalászosok betakarítását úgy szervezzük meg, hogy a tarlót minél előbb tegyük szabaddá, hogy ott a talaj­művelőgépek dolgozhassanak (egyenes keresztsorok, kom­bájnszalma azonnali lehúzá­sa). A termelőszövetkezeti és állami gazdasági vezetők szervezzék meg a gépek két- műszakos üzemeltetését, te­remtsék meg azokat a felté­teleket, amelyek a folyamatos üzemeltetéshez szükségesek. Ne sajnálják elvonni azt a néhány másodműszakost a növénytermesztésből, mert azok munkája sokkal ered­ményesebb. ha gépeken dol­goznak, mint sem gyalog, munkán. akar mélyszántást végzünk, akár tarlóhántást elegendhetetlen követelmény, hogy egészen a következő nö­vény vetéséig kultúrállapot- ban tartjuk a talajt. Szőllősl János a Szolnok megyei Pártbizott­ság munkatársa aiMiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinmiiiiK — KISZ FIATALOK mu­tatják be Cibakházán júni­us 25-én a legújabb karton- ruhákat. A bemutatón Pál­mai Zoltán és Németh Edit táncdalénekesek szórakoztat­ják a vendégeket. A minap filmesek jár­tak Szolnokon. Egy 1947- ben játszódó film külső felvételeit készítették. En­nek megfelelően alakítot­ták, festették át az égyik utcarészletet. Így került a falra a kommunista párt egykori jelvénye is. Ami­kor megláttam, megdob­bant a szívem. Régi, ke­mény harcokra emlékezte­tett. Azokra az időkre, amikor még kevesebben voltunk. S amikor gyűlése­ken, falragaszokon, élőszó­val, írással, minden esz­közzel hirdettük: mi a cé­lunk és milyen emberek vagyunk, mi kommunisták. A filmesek által felidé­zett évek óta majd más­fél évtized telt el. Nagyot fordult a világ. Most már sokan vagyunk kommunis­ták, s céljainkat az egész nemzet magáévá tette. A legjobb úton haladunk ak­kor kitűzött célunk, a szo­cialista társadalom megva­lósítása felé. Ha mi talán nem is, gyermekeink ré­szesei és élvezői lesznek már a kommunizmusnak is. Gyermekeink:.; Néhány héttel ezelőtt az egyik köz­ségi általános iskolában járva megkérdeztünk 28, hatodik és nyolcadik álta­lános iskolás tanulót: Mit értenek az alatt, hogy k mmunista ember? A vá­lasz meglepő és egy kicsit megdöbbentő volt. Tizen­kilenc gyermek hosszú gondolkodás után egysze­rűen azt mondta: nem tu­dom. Elfogadható választ egy sem tudott adni. Mindössze négy diák mondott valamit. Ezek körülbelül úgy fogalmaz­ták meg a válaszukat, hogy a kommunisták azok, akik a békéért harcolnak. Elgondolkodtató a dolog. Ugyanis ma — a sok de­rék pártonkívülivel együtt — a kommunisták valóban motorjai az ország építé­sének. A párttagok több­százezres seregéből minde­nütt találni harcosokat, ahol a közös ügyért tenni kell valamit. S ők a kom­munisták azok, akik az át­lagosnál többet is tesznek. A kommunisták kezdemé­nyeznek, szerveznek, lel­kesítenek — és' mindenek­előtt maguk fogják meg a munka végét ott, ahol va­• • • lamit tenni kell az ország vagy a szűkebb közösség javára. Ha új város, vagy üzem épül, vagy közsé­günkben kultúrházat, jár­dát, kútat kell építeni — a kommunisták mindenütt ott vannak. Ugyanúgy, mintahogyan a világűr meghódítására induló első ember is kommunista volt, s ahogyan a világbéke fenntartásáért is a kommu­nisták küzdenek a legál- hatatosabban. Ez mind köztudomású. Legtöbbünk előtt nagyon természetes dolog. Minek erről még külön beszélni is? Van aki úgy véli, hogy tiltja ezt a kommuni i kö­telező szerénysége. Nem igaz. Vannak természetes, naponta ismétlődő dolgok, amelyek & mindennapi élet ritmikus lüktetésének dob­banásai. S ezeket sem elég csupán természetes életren­dünkül elfogadni. Beszélni is kell róluk időnként. így van ez a kommunista jel­lemvonásokkal is. Sokszor látjuk, tapasztaljuk — de néha meg is kell mondani: ez az. Ez a kommunista ember. Különösen a most felnövő ifjú nemzedéknek, akiknek e fogalommal meg kell ismerkedni, Az említett iskolában megkérdezett gyermekek szülei, tanítói között nem egy kommunista van. Raj­tuk kívül sok más kommu­nistát ismernek személye­sen — vagy hallottak, ol­vastak róluk. A kommu­nista szülő, Gagarin, a koz- ségi párttitkár, vagy a kom­munista tanító, Hruscsov elvtárs és a gyermekek ál­tal ismert sok más kommu­nista jellemvonásaiból könnyűszerrel ki lehetne alakítani a kommunistákat jellemző általános vonáso­kat. Csak ismert dolgokat kellene összerakni és ki­mondani azt, hogy üyenek a kommunisták. De miért nem mondjuk ki? (V. J.) Mi újság Turkevénl Pártbizottságot alakítottak a túrkevei Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetben. A har­minckét tagú szövetkezeti pártbizottság fogja össze a 12 000 holdas szövetkezet három üzemegységében mű­ködő három alapszervezet munkáját. E héten tartot­ták első ülésüket, ahol az aratás, cséplés előkészítésé­ről tárgyaltak. * Szombaton tartották a nyolcadik névadó ünnepsé­get a városban, s ebben az évben már pontosan ötven újszülött részesült ünnepé­lyes névadásban. A névadó ünnepségeken a város ter­melőszövetkezetei képviselik magukat és ajándékokkal kedveskednek az újszülöt­teknek, * Táborikonyhák működnek a Vörös Csillag Tsz-ben. A város legnagyobb szövetke­zeti gazdasága kilencszáz arató- és cséplőmunkás és egyéb munkálatokban dol­gozó tsz-tag étkeztetéséről gondoskodik. A termelőszö­vetkezet kilenc lóvontatású táborikonyhát szerzett be. Az ebédet központi konyhá­ban főzik meg és innen a táborikonyhák viszik szét a határba, ahol három forint­ért jutnak kétfogásos bősé­ges ebédhez a szövetkezet tagjai. Cibakházi paradicsom Erfurtban A cibakházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet paradi­csomterméséből — Erfurtba szállítottak a héten. A ci­bakházi paradicsom bemu­tatkozik az erfurti kertészeti világkiállításon. kel a lámpafényben. Olyan, mint egy ékszer... Szokásba kéne hoz­ni, hogy nemzeti ünnepeken is ajándékozzák meg egymást az em­berek. Bármilyen olcsó aprósággal, hiszen a szeretet kifejezői az aján­dékok. Nézegetjük a vázát, és amint fé­nye rám csillan, eszembe jut egy másik ajándék története. Gépvésnök voltam, olyan üzem­ben dolgoztam, ahol hatvanhat óra volt a heti munkaidő, és a kö­rülöttem dolgozó nők heti kilenc pengőt kerestek. Ez oly kicsinyke összeg volt, hogy az üzem tulajdo­nosa hamarosan milliomos lett. f rigyeit valaki voltam; mint szakmunkás komoly órabért kaptam — egy pengőt. Még a munkavezetőnk is csak hetven fillért keresett óránként. Annak köszönhetem az aránylag magas fizetést, hogy kevesen tudtuk a szakmát. Nem mintha nem akadt volna rá tanuló, de mi munkások összetartottunk, és nem tanítottunk meg rá senkit, hiszen csak annyian lolgozhattunk, ahány vésőgép volt z országban. Ha csak egy-két fö- ösleges szakmunkás ajánlkozgatna, már letörné a béreket. De ebből a szakmából, a magas fizetés ellenére :s, elmenekült mindenki nyolc-ki- enc év múlva. Szeme, idegei tönk- ■ ementek a munkásoknak. De ak­kor engem mégis irigyeltek, hiszen egy nap alatt megkerestem egész heti bérüket. Néha többet is. Nyá­ron ugyan hónapokig nem volt munka, de télen hónapokon át száz órát kellett dolgoznom hetenként. Szinte vakon botorkáltam hazafelé, késő éjjel és hajnalban az első tö­mött villamoson, állva is aludtam. De ők is megtették volna ennyi pénzért... Már a téli hónapoknak a vége fe­lé jártunk. Ilyenkor már csak az tartotta bennem a lelket, hogy a hárul*i véat karácsom! és újév! A* ünnepek alatt aludni, aludni fogok éjjel-nappal, nem eszem, nem iszom, csak alszom a végtelensé­gig ... Ilyen fáradt nap délutánján bejött a főnök úr. Alacsony, csú­nya, kővár ember lépett be mögöt­te. Rám sem néztek, de a főnök odaáll a gépem mögé, és magya- rázgatni kezd. — Ezen a gépen fogják megcsi­nálni, gyönyörű lesz... — mondja. — Különleges gép, alig van belőle néhány az országban. Azelőtt az ilyen munka sokba került, mert ki kellett küldeni Németországba, és hónapok is elteltek, míg visszaju­tott elkészítve... A kövér ember szájában platina­fogak virítanak, egészen közel hajol hozzám, nézi a kezem alatt mun­kálódó darabot. Míg udvariasan vi­gyorog a főnök szavaira, rám lehe­li savanykás, döhályos szájszagát, de egy pillantása sem jut nekem, mintha nem is élőlény, hanem egy csavar volnék a gépen. Lassan el­önt a forróság, valami düh száll meg, és már azon a ponton vagyok, hogy azt mondjam: — Álljon ár­vább innén, hé... — De már ki is fordulnak az ajtón, és mögöttem á gépeknél mozgolódás támad. Egy magas, erős lány, Margitnak hív­ták — silány keresetét úgy egészí­tette ki, hogy esténként férfiakkal ismerkedett -- utcán —, odajött hozzám, és megkérdezte: 1— Mit akartak? Megrántottam a vállam: *— Tudom is én. Idetolták a ké­püket és kimentek.' jnjemsokára a főnök úr visszá­ja/ jött. Most mintha méz csur­góit volna a szazaiból. Egy­szerre megint a fontos munkás let­tem. Egy fakó fényű sárga kockát tett le elém. — Ezt 'cell megvésni mindenütt. De vigyázzon, kérem, minden sze- mecskére, mer* arany! — Es közel hajolva, bizalmaskodva mondta; — Alaposan vésse le, minél többet, annál jobb. Ahá! lopásra biztat. Arra, hogy vastag réteget vegyek le az arany­ból, mert az itt marad, az övé lesz. Máskor is, ha véletlenül egy haj­szálvékony aranyforgács elugrott, és arra járt, képes volt lehajolva keresgélni, míg megtalálta. A gyá­ros úr! Most, hogy kedveskedjék, még azt is elmondta: — Ez az úr a szeretője születés­napjára adja ezt, egy kis szinész- nőcskének. Ide a tetejére, egy ku­tya kerül, annak a helyét is vésse meg... Nyúlok a kockáért. Súlyos, pedig a tenyeremen elfér. Lehet egy kiló arany. A kis Icának, ajci az egyik excenter-prés mellett dolgozik a csonka ujjúval, amit ugyanaz a gép vágott le, nem jut egy jegygyűrűre való belőle. Ez a csúf platinafogú meg ekkora darab aranyat ajándé­koz, mint ahogy a főnök úr mond­ja: „Értéket akar adni neki, hogy ha egyszer pénzre lesz szüksége, eladhassa.“ Ragyogóra válik a kezem alatt az aranykocka. Híre már szétment a gépteremben, és ebédidő alatt kö­rülfognak. Némán bámulják a cso­dát. Mindenkinek eszébe jut vala­mi Postásné, a gépzajtól süket asz- szony, húsz éven át ült a présgép­nél, de soha nem jutott aranyék­szerhez, a legkisebbhez sem, sőt túlságosan jól sem lakott ez alatt a hosszú idő alatt. Nis Gáboménak a gyermekei kint csatangolnak, míg ő dolgozik, napközben csak azt esz­nek, amit találnak... A szegénység áll ott, körülöttem, és égő szemekkel bámulja a súlyos aranykockát. Es gondolatok szület­nek: Mit tennének vele, ha az övék volna... De a főnök úr most be­siet, az asszonyok szétrebbennek. A főnök úr a tenyerén hoz egy féldrágakőből készült, áttetsző, zöld mopszlikutyát. Majdnem felneve­tek: a kutya meglepően hasonlít a kövér emberhez, aki az ajándékot készítteti. A főnök úr ráteszi a koc­kára, kissé hátrább lép, úgy nézi gyönyörködve. Aztán előreszimatol, a tálka fölé hajlik, melybe a véső alól kikerülő fémforgácsok hulla­nak. Kissé belekotor, megelégedet­ten bólint: jól van, nagyszerűen van, megloptuk a kövér embert. De hiába biztatott volna, mégsem vésem le ilyen mélyen, ha a kövér embernek nem lett volna olyan kel­lemetlen a mosolya, és nem lettek volna olyan hájas, puha ujjai... és ha nem azért adta volna az aján­dékot, hogy a nőcske majd pénzzé tehesse, mikor ő már más nőcské- ket fog boldogítani a pénztárcájá­val ■m-snnek az ajándéknak az. emlé- ke sokáig bolyongott a zúgó gépek között. Sóhajokban élt, és még mélyebb keserűséget oltott a szívekbe. Az asszonyok még szegényebbek lettek attól az ajándéktól amit egy idegen nő ka­pott. ...A kis vázát, amit most a lá­nyomnak vettem, valahol Kínában készítették. Finom véső véste a sárkány vonalát, elmélyítette a vá- jatat a rézben, hogy a zománc meg­ülepedhessen benne. De nem értem, hogyan tudták úgy kiégetni a zo­máncot, hogy egyetlen gyűrődés, lyukacska nélkül ilyen szépen kör­ben belepje a hasas vázácskát. Le­het, hogy ezt a vázát is egy gazdag úr készítette valami táncosnőnek, ott a távoli Kínában? Most én tartom a kezemben, és igazi ajándék lett belőle. Sokszor észre fogjuk venni szépségét, és el­merengünk: Hová lettek a platina- fogú magyar és kínai urak? Tán mesebeli alakokká váltak, mint ez a tűzessárga pikkelyű sárkány itt a kis vázán,tt Hetenként szabadnapot kapnak az asszonyok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom