Szolnok Megyei Néplap, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-23 / 146. szám

I

WSL í&tfus 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP _________S

Mi újság a téglagyárakban?

Ä hosszú ideig tartó esőzések után kedvező körülményeket teremtve, beköszöntött a jó idő. Hogyan használják ki, mit tesznek a terv teljesítéséért, milyen terveik vannak a téglagyárak vezetőinek — ezt néztük meg néhány helyen.

Új bányát nyitnak Martfűn

Nyolcszáz fiatal ntazik Szolnokról a Balatonalmádi Vasutas Ifjúsági Találkozóra

Fehér elvtársat, a martfűi téglagyári telepvezetőt a bányában találtuk.

«-> Most már csak halad a munka — mondta —, de néhány nappal ezelőtt vízben állt a bánya, alig tudtuk szállítani az agyagot, pedig egy lóval többet állítottunk be, mint tavaly.

— Gépi vontatást nem terveznek?

— De igen, már két 40 lóerős vontató és 36 csille (jóval nagyobbak a most használatban lévőknél) már itt van a telepünkön. A műúton túl új bányát nyitunk. Mintegy 17 hold területet veszünk igénybe. Igaz, így növekszik a bánya és a telep közti szállítási távolság, de nő a szállítási sebesség és a szállított agyag mennyisége is.

A telepvezető ezután a gyár korszerűsítéséről beszélt. A felvonópályára mutatva azt mondta:

— Ezt is megszüntetjük. Százméteres transzportőr szalagot állítunk helyére. Az eddigi megoldástól eltérően' a szállítószalag elé helyezzük az adagolóberendezést.

— S mikorra fejezik be ezeket a beruházásokat?

— Az új gyártási idényre, a jövő év márciusára kell elkészülni velük.

Az adósság törlesztéséért

... dolgoznak a Tiszaföldvári Téglagyárban. Látogatásunkkor azt tapasztaltuk, hogy hiába teljesítették túl első negyedévi tervüket, az esős időjárás következtében nem csak a második negyedévet, hanem a félévet is adóssággal zárják.

— Pedig dolgozóink megtesznek minden tőlük telhetőt — bizonygatta a telepvezető. — Még vasárnap is dolgoztak, ha megfelelő volt az időjárás. Jól összeszokott törzsgárdánk van. Tavaly harmadikok lettünk az Egyesülés telepei között, 21 napi keresetnek megfelelő nyereségrészesedést osztottunk. Most is szeretnénk túlszárnyalni a tervet, de, sajnos, a

kemence kis kapacitása miatt nem tudjuk a tervezett tízórás műszakot megszervezni.

— Ha a III. negyedévben kedvező lesz az időjárás, akkor még van reményünk előirányzataink valóraváltására. Segít ebben az is, hogy kaptunk egy baggert, s megszűnt a kézi bányászás.

Praktikus újítás Kunszentmárton- ban

A Téglagyári Egyesülés telepei között a kunszentmártoni a legnagyobb. Ebből adódóan ott van a legtöbb tennivaló — márcsak azért is, mert ötféle terméket állít elő. Ezért figyelemreméltó Kómár elvtárs, telepvezető mondása:

— Félévi tervünket a rossz idő ellenére is teljesítjük. Eső miatt mindössze négy órát álltunk. Ezt úgy tudtuk megcsinálni, hogy színeket biztosítottunk, azokba hordtuk az agyagot, s így az esó nem okozott fennakadást. Azt tartom: a terv teljesítése a munkaszervezéstől, nemcsak az időjárástól függ.

— Fejlődik-e az idén a telep?

— Hogyne. Gőzmotort kaptunk, generátorral. Saját áramfejlesztő telepünk van. Az áramfejlesztés mellett ugyanazzal a gőzmennyiséggel a cserépszárítást is elvégezzük.

A telepen való szétnézés közben Kómár elvtárs megmutatta újítását, a szénadagoló berendezést. Ez a szerkezet meggátolja, hogy tüzelés közben „fals” levegő jusson a kemencébe, gyorsabbá teszi a tüzelést, s szénmegtakarítással is jár. Ha a huzamosabb idő után meggyőződnek eredményes voltáról remélhetőleg az Egyesülés többi telepén is alkalmazzák majd.'

Alagcuörek téglából ?

A Téglagyári Egyesülés központjában Bíró elvtárssal

beszélgettünk a félévi terv teljesítéséről.

— Nyers és égetett cserépből előreláthatóan teljesítjük a félévi tervet — mondta —, de téglából nem. A kedvezőtlen időjárás mellett hozzájárult ehhez az, hogy az abonyi és karcagi telep későn kapta az üzemeléshez szükséges gépet, s így a tervezettnél később kezdte meg a termelést Máshol — így Martfűn — szervezési hibák is adódtak.

— Űj gyártmányú^ lesz-e az idén?

— Cserép iránt nincs elég kereslet, legalább kétmilliót tárolunk telepeinken. Ezért Martfűn leállítjuk az egyik cserépprést s hatos válaszfaltéglát gyártunk rajta. Mezőtúri telepünkön — az egyik állami gazdaság rendelésére — érdekes kísérletet folytatunk. Lignitpor és egyéb éghető anyag bekeverésével belül üres téglákat gyártunk. Égetés után ezeknek igen nagy a vízáteresztőképessége. Ezeket a téglákat 60—80 centi mélyen egymás mellé rakják. Belsejükben — mint a csövön — áramlik a víz, s mivel a tégla áteresztőképessége nagy, állandóan nedvesen tartja a földet, elősegíti a fölötte lévő növény gyors fejlődését.

— Néhány ilyen téglát — mesterséges szárítás után — már kiégettünk. A többi természetes szárítása most folyik. Ha • a kísérletek sikerűinek, az „alagcsovek” tömeges gyártására a III. neHáromnapos nemzetközi cipőipari konferencia kezdődött csütörtökön Szombathelyen, a Bőripari Tudományos Egyesület 'Cipőipari Seakosz- tályának rendezésében. A hazai cipőgyárak képviselőin kívül résztvesznek a konfeA korábbi évekhez hasonlóan az idén is sor kerül a Vasutas Ifjúsági Találkozó megrendezésére. Június 25-én az ország minden részéből jókedvű fiatalokkal megrakott vonatok érkeznek Balatonalmádiba.

rencián szovjet, csehszlovák, német, lengyel és román szakemberek is. Elsősorban a cipők minőségének javításáról, a termelékenység fokozásának kérdéseiről cserélik ki tapasztalataikat. (MTI)

Szolnokról — a vasúti csomópont. a Járműjavító és a Fütőház dolgozói közül — nyolcszáz fiatal utazik a nagy népszerűségnek örvendő ifjúsági találkozóra. A külön vonat vasárnap hajnalban 1.30 órakor indüL

Az agrártudományi kutatásban 52 témakollektíva működik; ezek hangolják össze a mezőgazdaság egy-egy részének kutatásait, kísérleteit. A tudomány és a gyakorlat kapcsolatának további erősítésére most új kezdeményezés indult el a témakollektívák körében. Megbeszéléseik

Egy hét múlva békekölcsönsorsolás

Három hónapi szünet után ismét előkerülnek az Országos Takarékpénztár páncélterméből az államkölcsönsor solás szerencsekereked és számlevélkéi. Az OTP ugyanis egy hét múlva, június 29- én és 30-án rendezi meg a 2 a 3. és a 4. Békekölcsön 1961 első félévi sorsolását. A húzásokat mindkét napon délután fél három órai kezdettel Újpestén bonyolítják le.

Június 29-én a 2. Békekölcsönből 130 000 kötvényre 26 millió forintot sorsolnak.

Június 30-án délután kél kölcsön nyereményeit húzzák. 159 000 3. Békekölcsön kötvényre 45 millió forint, 115 ezer 4. Békekölcsönre pedig 28 millió forint jut.

A kétnapos húzáson mindhárom kölcsönből 99 millió forintot sorsolnak ki nyeremény és törlesztés formájában. (MTI)

Készülnek a következő tanév tankönyvei

A nyomdák számára minden évben nagy feladatot jelent a tankönyvek készítése. A Könnyűipari Minisztériumhoz tartozó nyomdák közül nyolc foglalkozik tankönyvkészítéssel, s ezek sok más munkaközben nagy igyekezettel dolgoznak, hogy határidőre befejezzék a tankönyvek nyomását,

— Az idén a nyomdáknak a tavalyinál mintegy 20 százalékkal több könyvet kell átadni, s ezekhez 2090 tonna papírt használnak fel. A tan- könyvkiadó által megrendelt könyveknek 30 százalékát még az első negyedévben elkészítették. (MTI)

egy részét ezentúl egy-egy megfelelő profilú mezőgazda- sági nagyüzemben — állami gazdaságban vagy termelő- szövetkezetben tartják, s a helyi szakemberek bevonásával tanulmányozzák, megvitatják az üzem termelési problémáit is. (MTI)

gyedévben kerül sor.

— Sb —•

A kőtelki Ezüstkalász Termelőszövetkezet gazdái már most minden cséplőgépre feltűnő helyen plakátot helyeznek el, amely a tűzveszély elkerülésére hívja fel a figyelmet. Képünkön Földes János brigád vezető a tűzrendészet! plakátot szegezi cséplőgépre

Nemzetközi cipőipari konferencia kezdődött Szombathelyen

Gazdasági szemléket tartanak a mezőgazdasági kutatók

— V. —

A tavaszon, a kilépési hangulatkeltés valahányadik napján érdekes kilépési nyilatkozat került a községi tanácselnök kezébe. A kilépni szándékozó, félhold földet hozott a közösbe, most egy hold háztájit kap, ennek ellenére ott a neve, hogy menni akar. Józaneszű ember tréfából se tehet ilyet, hiszen mindenki, de legkiváltképp a kevésföldű önmaga ellen cselekedne

Hívatja is a tanácselnök a gazdát, hogy nyitjára jöjjön a rejtélynek.

— Hát maga miért akar kilépni? — kérdezi tőle.

— Dehogy akarok.

A tanácselnök végképp nem érti.

— Dehát itt. az aláírása, a kilépési nyilatkozata.

Amaz bólogat.

— Ott van, elnök elvtárs, de nem azért. — Van nekem egy panaszom, gondoltam — így legalább megkérdeznek.

Mosolyogtató történet. S ha nem Jászszentandráson esik meg, nem lenne egyéb, mint a szövetkezeti élet annyi más adomája közül egy igen kedves. De itt, ebben a faluban inkább nagyon komoly intő, figyelmeztető példa. Arranéz- ve, hogy mennyire igénylik, mennyire várják az emberek a meghallgatást, az eligazítást.

Ez pedig elsősorban a kommunisták dolga, a pártszervezet hivatása.

Csakhogy a jászapáti járásban éppen Jászszentandráson a leggyengébb a pártélet. A másfél évtized alatt is mindig az volt, s most is az. A falu közvéleményét nem a párttagság hangulatirányítása uralta, hanem nagyon sok esetben a kétes eredetű hírek, a spontán hullámzó áramlatok.

Van ugyan a pártnak alapszervezete a termelőszövetkezetekben. De ezidáig jóformán csak papíron létezett. Nem foglalkoztak a pártépítéssel sem. A Petőfi Termelő- szövetkezetben az ötszázhet- vennégy szövetkezeti gazda közül öt tagja és ugyanany- nyi tag jelölt je van a pártnak. Az alapszervezet titkára a szövetkezet mezőgazdásza, — aki igyekvő fiatalember ugyan, de a szakmai vezetés annyira leköti, hogy nincs ideje pártmunkára. Lehetetlen, hogy ilyen nagylétszámú termelőszövetkezetben ne akadna egyetlen olyan rátermett parasztember, aki politikai felkészültségénél fogva is alkalmas lenne a pártszervezet összefogására. Aztán van itt a faluban jónéhány éppen innen származó, a pártmunkától sem félő pedagógus.

A Haladás-nak létszámban igen nagy pártszervezete van. Ez onnan adódik, hogy a Haladás a község régebbi termelőszövetkezete. Negyvenegyen hordják magukkal a párt piros könyvecskéjét ebben a szövetkezeti gazdaságban. S pártélet mégis alig létezett. Megtörtént, hogy taggyűlésekről még a vezetőségi tagok is hiányoztak. S a párttagság jó fele nem fizette a tagdíjat sem. A tavaszon, amikor kezdték rendbetenni a község, a szövetkezet, a pártszervezet ügyét, akadtak, akik azt javasolták: a tagdíjjal elmaradókat ki kell zárni. — Szappanos elvtárs, a pártszervező rázta a fejét.

— Kizárni? Dehogy. Beszélgessünk velük.

Két napig tartott, amíg meglátogatták valamennyiü- ket. De megérte a fáradságot.

A párttagság nevelése után kellene a fordulatnak bekövetkeznie. Fordulat: amikor a párttagság neveli a párton- kfvülieket. A Haladásban valamicske remény már van is erre Megalakultak a pártcsoportok, a brigádokban. A pártcsoportokat a párttagok és a szorgalmas, becsületes pártonkívüliek alkotják.

Van is itt mit aprítaniuk a tejbe a párttagoknak.

Olyan dolgokkal kell még most megküzdeniük, amin máshol már régen túlvannak. Például. (S mennyire szégyenük ezt a jobbérzésű emberek). Tömegméretűvé fajult a lopás. Nem tudni, mi történhetett még a régen egyébként becsületes emberekkel is. Az egyiket kukorica, cseresznye. a harmadikat takarmány-lopáson fogják rajta. Szándék ide, szándék oda, becsületes múlt emide, a tolvajokkal végsősoron kemény kézzel kell bánni. A falu előtt, a falu becsületes közvéleménye előtt kell megszégyeníteni őket, amíg csak rend nem lesz. A pártcsoportokra, a párttagokra pedig nagy nevelőmunka vár. És a példamutatás.

Példamutatás abban, hogy eljárnak a közgyűlésekre hogy ott megmondják a véleményüket, hogy a nyilvánosság előtt a közösség bölcs Ítélő erejére bízzák a döntést a visszásságokban. Mert ilyen van bőven. Itt van például az ellentét a közös terület és a háztáji között. Az emberek jórésze mindent a háztájira alapoz, s a közösre kevesebbet gondol. Egy-két évig ez érthető is. Amíg az Aranykalász Termelőszövetkezetben négyezer forint évi jövedelem jut a közösből egy szövetkezeti tagra, s a Haladásban hatezer, addig nyilván a háztájiban látják megélhetésüket a szövetkezetiek.

Érthető, de nem megváltozhatatlan. Megértik azt az emberek, ha megmagyarázzák nekik, hogy a tétel fordított. Amig a közös erejét nem növelik, honnan növekedjen a közösből származó jövedelem?

Az is — legfőképpen — a párttagok kötelességei közé tartozik, hogy a vezetőket szemükbe bírálják, ők is, a pártonkívüliek is és ne a hátuk mögött szidják. Az előbbiből előrejutás lehetséges. Az utóbbiból széthúzás, vádaskodás. S van is mit bírálni. Van még tehetetlen, nemtörődöm ember vezető beosztásban Jászszentandráson.

Részt vettem egy gyűlésen, amely az éjszakába nyúlott. Izgalmas volt. érdekes volt. Nagy vita. éles vita kerekedett A vita akármennyire nem is válogatott hangnemében. mégis a közösség érdekét képviselte. S a vitázó felek között mennyire megnyugtató lett volna, ha a szövetkezet elnöke — aki egész este karbatett kézzel ült a főasztalnál — mond valamit. Ha mást nem. azt hogy tudomásul veszi. De kedélyes vendégként egyetlen szó erejéig meg nem erőltette magát. Milyen vezető az ilyen? Hogy fűti őt az a tennivá- gyás, ami a többiekben él?

Van aztán már több olyan szövetkezeti vezetője a falunak akikben képesség és akarat párosul a szövetkezetek rendbetételéhez. A Haladás Termelőszövetkezet fő- agronómusa ezév koratavaszán még a Jászkiséri Gépállomáson sazdászkodott. Vágó István pedig —■ az Aranykalász főagronómusa — a jászapáti járási tanács elnök- helyettese volt. Szabó Tibor is. Vágó István is a rendre vágyók, rendcsinálók reménye. S ők mindketten ugyanezt akarják. De annyi bökkenővel. tengernyi nehézséggel találták szembe magukat amire tán nem is számítottak, s egy kicsit meg is riadtak tőle. A pártszervezet, a kommunisták álljanak melléjük. Sorakoztassák fel a jószándékú, becsületes, szorgalmas parasztembereket. Segítsék, bátorítsák az új és a régi — kibontakozást akaró vezetőket

Forró nyár van Jászszentandráson. Perzsel és éget Még tán napszúrást is okoz. S hevétől mégis csak az új kap erőre, visszamarad, elsorvad a visszahúzó erő Jászszentandráson most történik valami.

Nem merek jóslásokba bocsátkozni. Nem jelenteném ki, hogy az évvégi zárszámadás már lakodalomszámba megy. De egyet igen. Beszélgettem a község igazgatótanítójával, Molnár Istvánnal. Elmondta féltett álmát: meg akarja írni a falu történetét, monográfiáját.

Most kezdjen hozzá. Most szerezze be az élményanyagot. A mostaninál izgalmasabb fejezete aligha lesz Jász- szentandrás történetének. És Molnár István szemtanúja lehet a jászszentandrási forrongó nyárnak;- — Vége —

Borzák Laioa

s^ia.äM FORRÓ NYÁR