Szolnok Megyei Néplap, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-18 / 142. szám

12. csípés SZATIRIKUS OLDAL 1961 NEM DOHÁNYZÓ Olvashatjuk az újságban, harsogja a rádió: papír, meggymag. almacsutka nem az aszfaltra való! Utcáinkat dísztelenné teszi az a sok szemét, mit a hanyag járókelők hajigáinak szerteszét. Ezt a csúnya állapotot megszünteti a tanács állíttatott lépten, nyomon cgy-egy csinos ládikát. Rendes ember kezéből most ideröppen a szemét, csak a szegény bús dohányos töri lázasan fejét: „Ha bedobom? — Meggyút- fead a papír, meggymag, jegyhalom. Ha eldobom? — Magam többé rendesnek nem mondhatom Zsebredugjam? —* 1 2 Vagy le­fetyeljem?” — izgatottan kérdez ő és ezt kéri a sok ezer s cigaretta kedvelő: Hamutartót szereljenek falra, fára; így helyes. Vagy egy táblát, intő szónak: „Nem dohányzó* utca ez! Kemény Erzsébet A Szolnoki MÁY szurkolóinak a Ganz-MÁVAG mérkőzésen — Cukorkát, csokoládét, legatint, belloidot tessék! GIBIC Határozottan állítom, hogy Kopp Móric legalább húsz esztendeje gibicel a Délibáb­ban. Pedig húsz esztendő nem kis idő. Minden délután úgy öt óra felé beóvakodik a cukrászdá­ba. Oda megy a pénztárhoz. Kifizet egy duplát A pultnál türelmesen megvárja a kávét Beledob négy parányi kocka­cukrot A mokkáskanalat odafekteti a tányérkára és felveszi a tányérkát Nyíl­egyenesen jön oda a sakko­zók asztalához. Leteszi a tá­nyérkát az asztal sarkára. A kis kanállal szorgalmasan fel­kavarja a kávét. De már oda sem néz. Mereven a sakktáb­lát látja. Ezen kívül semmi sem érdekli. Évek óta természetesnek tartottuk, hogy Móricz ott ül az asztal sarkánál és mozdu­latlanul nézi a táblát Egyet­Oláh Sándor: CSILLAQOM Amióta a kíváncsi tudo­mány messzire nyújtott kar­jával a Vénusz oldalát csik­landozza, mind sűrűbben buk­kan az ember olyasmire, amely arra utal, hogy túltet­tük már magunkat holmi sár- baragadt, konzervatív meg­szólításon, mint pl. elvtár­sam, vagy uram és a „homo stellaris”-hoz méltóan csak úgy csillagomnak tituláljuk egymást. Én legalább is ezt látom igazolva abban, hogyha reg­gelenként betérek egy kisven­déglőnek becézett, hajdani talponállóba meginni az első feketém, a presszós kislány, valamivel innen a negyvenen, teljes feketeségében rámra­gyogva megkérdezi: — Egy duplát, csillagom? — Öhőm — dörmögöm vá­lasztékos földi ízléssel, mi­vel effajta kívánságomat csak a két biléta szótlan leraká­sával szoktam kifejezni. Kü­lönben is mindig szem előtt tartom előkelő nevelésemet, hogy ismeretlen nőkkel csak akkor ismerkedem, ha ele­gendő pénz van a zsebem­ben. (Nem is vittem sokra ed­dig!) A fekete, mármint a hölgy, nem tartozott a szimpla ese­tek közé: — Álmosak vagyunk, csil­lagom? — csicseregte tovább a gőz siválkodása közben. Láttam, hogy bőbeszédű ha- jadonnal akadtam össze, és ha tetszik, ha nem, álláspon­tomat ki kell fejtenem: — Azok — dugtam ki a fe­jem a sporthírek közül, mert hétfőn reggel illik álmosnak lenni. Mielőtt még tovább örven­dezhettem volna a. Fradi va­sárnapi győzelmének, újból megszólalt: — Jaj, én is dög fáradt vct- gyok — közölte velem mo­dernista irodalmi stílusban. — Tudja, nincs itthon a fér­jem és egész éjszaka danszi- goltam. A továbbiakban kifejtette, hogy a férje unalmas fráter, vidéken dolgozik és ha szom­batonként hazajön, örökké otthon akar ülni. Még sze­rencse, hogy nem minden szombaton jön haza, mert ilyenkor a barátai megszán­ják és elviszik egy kicsit ki­kapcsolódni. A kikapcsolódásról voltak homályos elképzeléseim a hölgy sokat sejtető csomago­lása után. Ettől kezdve már törzsven­dégnek számítódtam a csalá­dias hangulatú kisvendéglő­ben, ahol mindenkit Apukám­nak, vagy Anyukám szó­lítottak. Kisvendéglőnek azért nevezték, mert reggelente annyian szorongtak benne, hogy alig volt egy kis hely, ahol az ember a lábát meg tudta vetni. Az azonban rej­tély volt előttem, hogy a „csa­ládtagok” hogyan tudtak a reggel határai nyitástól hét óráig ilyen szivárványos jó­kedvre derülni, csak úgy zen­gett a környék a józsefváro­si népdaloktól. Valószínű egész éjszaka „műszakban” voltak és túlóráztak az IMH mozgalom (Igyunk Mind Ha­lálig) sikeréért. Másnap a hölgy újra kitün­tetett bizalmával. •— Álmosak vagyunk, csil­lagom? —■ kérdezte választé­kosán. — Nem — feleltem bőbeszé- dűen, mert kedd reggelre úgy-ahogy kialussza magát az ember. *=* Jaj, én úgy tudnék aludni ... egy jó kis ágyban — közölte és két karját hát­rafeszítve, nagyot nyújtózko­dott a homályos pálinkagőz- ben. Félig lezárt szemhéja mögül olyan forrón sütött rám, hogy egyből elfelejtet­tem a grönlandi hideghullá- gnot. Egy pillanatra meghökken­tem, de aztán áthajoltam a sör és bor tócsában opálzó pult fölött: — Velem is? — kérdez­tem. Hozz&mhajöU és a fülembe súgta: ~ Miért ne, üyen stramm fiatalemberrel.,, Mielőtt még a józan ész konkretizálhatta volna a fel­kínált lehetőséget, akarato­mon kívül a kajánság bugy- gyant ki belőlem. — És ebben a korban nem árt meg, Csillagom? Zzbbrrr... Cscsöörrr... lottyant elém a hirtelen hosszúra eresztett dupla, és az előbb még szaharai forró­ságú szemekből a Würm-korr- szak fagyos lehellete borzon­gatott: •— Azt hiszi, hogy ilyen vén, kupasz huligánnal szóbaáll- nék?... len arcizma nem ránduL So­ha egyetlen megjegyzést nem tesz. Nem öfül, nem bosszan­kodik. Nem gratulál, ha va­laki könnyen nyer egy játsz­mát és nem fejezi ki részvé­tét, ha valaki veszít Ö volt a partik örökös és állandó gibice. Senki sem za­varta azt a mély áhítatot, amellyel a partikat nézte. Nem kértük ki a véleményét az egyes partikra vonatkozó­lag és ő diszkréten hallgatott. Az egyes partik végén türel­mesen megvárta, hogy az új játékra felrakják a figurá­kat Egyetlen ujjal nem nyúlt a figurákhoz. Legfeljebb csak akkor, ha valamelyik a föld­re pörgött Akkor frissen fel­ugrott Ha kellett, még az asztal alá is bemászott és bol­dogan tette a megtalált figu­rát a tábla száléra Számtalanszor biztattuk, hogy játsszon velünk egy par­tit Olyankor Móric szemér mesen lehajtotta a fejét és néhány pillanatig olyan volt, mint a szerénység megteste­sült szobra. Nem játszott ve­lünk. Tegnap este történt. Szeme- rédivel játszottam a harma­dik partit A gibicünk termé­szetesen a helyén volt A par­ti egészen jól állt a javam­ra, amikor a cukrászda sar­kából valaki harsány hangom kiáltotta a nevemet — Telefonhoz. Tiszavár- komy van itt! Felugrottam. Mielőtt ellép­tem volna az asztaltól, oda­hajoltam Móric bácsihoz. «— Kopp úr! Nekem három percre fel kell függeszteni a játékot Maga az első lépéstől résztvesz a partiban. Kérem, üljön a helyemre és folytas­sa, amíg visszajövök. Móric bácsi felém fordult s megrázta a fejét — Mit gondol maga? Azt hiszi, hogy tudok én sak­kozni? Azzal visszakapja a fejét és zavartalanul tovább nézte a táblát R. EL, — Nem tudja szakikám, merre van a Ló utca? Riválisok — a tehenek Kép szöveg nélkül Hozzászólás egy hasznos AKÖV újításhoz — Öregem, az ülőkalauz-rendszer után mast már az ülőutas rend­szert kellene meghonosítani! KERESZTREJTVÉNY ít“ p— s 4 r~ r~ r* r“ m nuu 88 m B nr ts üli ü~ 16 Jé s 17 Ü“ 19 ■na UM :::: 2Ö~ ¥ W~ ¥ 22 n~ 24 2335 88 2<r~ 26 m 27 í#~ 2» Ili 30 ¥ 31 SS U~ BUM Ilii ¥ 33 ü u~ 3« m 36 37 ¥ 3« 39 W ¥ 41 42 B 43” iT~ ISH 46 46 Ilii 47 ■■■■ I 8888 i BBBM ' 48 UH MM MBB ■ MBB i9~ 60 Síi EmSb sri * m s5~ ¥ S3~ 64 B E mmmm A japán sportolóknak, el­sősorban a labdarúgóknak és atlétáknak nagy gondokat okoz, hogy Japánban nincs elég képzett gyúró. A japán állattenyésztők ugyanis rájöt­tek, hogy a hizlalt marhák húsa sokkal ízletesebb, ha az állatok speciális masszázst kapnak. Éppen ezért tetemes fizetéssel elcsalják a gyúró­kat a sportegyesületektől. ' (A „Schweizer Illustrierte” =rből) VÍZSZINTES: 1. A függ. 13. folytatása. (Ne­gyedik négyzetben két betű.) 11. Pogány pap (két utolsó betű fel­cserélve). 12. Alkonyat után. 14. A függ. 17. folytatása. 18. Hol­nap előtt. 20. Ilyen hamar. 21. Vissza: hely határozó rag. 22. Ke­mény Erzsébet. 23. Energia. 25. Csőd, Ismert idegen szóval. 27. Kence. 28. Város Albániában. 30. A. R. H. 31. Hentes szerszám. 32. Eszak-Európai aprópénz. 33. Erő­dítmény. 34. Olyan 16, melynek homlokát hosszú fehér folt dí­szíti. 36. Tisztítószer. 38. Dal né­metül. 40. Esztendeje. 41. Főváros. 43. Leány. 44. K. Á. 45. Ruha­anyag. 47. Ámde latinul. 48. Víz oroszul. 49. Jól latinul. 51. Hara­pó. 53. Vissza: német úr. 55. A függ. 26. folytatása. (Harmadik négyzeten két betű). ’FÜGGŐLEGES: 2. Állami Biztosító. 3. Név fran­ciául. 4. Vissza: labdarúgó-mérkő­zés (utolsó kocka 2 betű). 5. Öra- aikatrészek. 6. ízesít. 7. vissza: gö­rög alvilág. 8. Ruha része. 9. B. T. I. 10. Azonos magánhangzók. 13. Országos esemény, melyről FÜGGŐLEGES: 2. Állami Biztosító. 3. Név fran­ciául. 4. Vissza: labdarúgó-mérkő­zés (utolsó kocka 2 betű). 5. Öra- alkatrészek. 6. ízesít. 7. vissza: gö­rög alvilág. 8. Ruha része. 9. B. T. I. 10. Azonos magánhangzók. 13. Országos esemény, melyről csak kevesen tudnak. (Folytatás a vízsz. 1., függ. 13., vízsz. 14., függ. 28., vízsz. 55.) 15. Nem erre. 16, Idegen hosszmérték. 17. A vízsz. 1. folytatása. 19. Vissza: ellenértéke. 22. Veszteség. 24. Ha­gyatéka. 29. A vízsz. 14. folyta­tása. 27. Nejem neve. 29. Menny­asszony. 31. Vígasság. 35. Védé. 36. Nem erre. 37. Vissza: ága ikerszava. 39. Ritka női név. 41. Megyénkben gyakori családnév. 42. Névelős drága prém. 45. Itala. 46. Vissza: fény veti. 48. Esetleg (utolsó négyzetben két betű). 50. Mennybolt táviratban. 51. Teg­nap után. 52. Vigyázó. 54. Csapa­dék. Megfejtésül beküldendő: Függ. 13. és foytatásai. Beküldési ha­táridő: június 23-ig. Múlt heti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Maxim Gor­kij, Kézi kasza, vágok olyan ren­det. mint te, Meleg étel. A helyes megfejtők közül köny­vet. nyertek: Pintér Ferenc Szol­nok, Szabó Gábomé Kunhegyes. (A könyvet postán küldjük el.) miiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiitiiiitiiiniíHi Szolnok megyei Néplap rejtvEnyszelvenye 1961. június 18. iiiiiiiiimiiiiiiiiiimiiiiiimiiiiiuMiHHHiMmt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom