Szolnok Megyei Néplap, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-20 / 117. szám

1961 .lfcájus 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 HOLLAND MUNKÁSOK Palotáson f * A mozgalom IS. évfordulójára készülnek az úttörők Magyar Gyula nyilatkozata Hogy kerültek oda? Látogatóba érkeztek volna? — Nem! — Hivatalos „napidíjas” kikül­detésük van. Ök szerelik fel a lu- cemaszárító be­rendezést. A nagy- kapacitású „üzem” az idén termelni kezd. * | Közeleg az úttörőmozga­lom fennállásának 15. évfor­dulója. Ez alkalomból keres­etük fel Magyar Gyula elvtár- ♦sat, az úttörők megyei elnök- ;ségének titkárát, s megkér­jük, mondja el: — Hogyan készülnek a ju­bileumra? — Június 2-án lesz 15 éves ► az úttörőmozgalom. Ez az is- ! kólái év már a hasznos ké- íszülodés közben telt el. Cé­lunk az volt, hogy ez idő ► alatt is tovább erősítsük a ► mozgalmat. Először is a ne­ívelő munka hatékonyságát ► igyekeztünk növelni. Emel­lett pedig arra törekedtünk, ► hogy az év eseményei színe- fsek, vonzóak legyenek. Azt Us el szerettük volna érni, IGAZ TÖRTEMET AZ ASSZONYOK MELEG SZIVÉRŐL ==...a jövőben is S' cé­gükre leszünk. Csak nevel­jék továbbra is szeretettel gyermekeinket, ehhez kívá­nok erőt, egészséget... A gyermekvédelmi fel­ügyelő elhallgatott. Az asszonyok meg csak bó­logatnak, helyeslőén. Egyik- másik szipog, restelli elő­venni a zsebkendőjét, csak nyeli a könnyeket. Harmin­cán, vagy talán még többen is ülnek a jászberényi tanács kis szobájában. Idős, fejken­dős nénikék, életük alko­nyát élő asszonyok, akik olyan nagyok^ olyan gazda­gok a szeretnitudásban, hogy elmentek, felajánlották sze- retetüket azoknak, akiknek kevés, vagy éppen semmi sze­rétéiben nem volt részük. A felügyelő meg szívesen bízta rájuk az apáti an-anyátlan kis árvákat, meg a mostoha körülmények között élő szü­lők állami gondozásba adott gyermekeit, öt éve... tíz éve... Most azért hívták össze őket, hogy a neveléssel, a gye­rekek egészségügyi ellátásá­val kapcsolatos problémákat közösen megbeszéljék. Ide látogatott a megyei Gyer­mekvédő Otthon igazgatója, Patkós Gyula is, s nem jött ám „üres kézzel”. — Van két gyerekem, elvál­lalnák-e, asszonyok? — for­dul feléjük, s elmondja, mi­lyenek. — Csibészek ám. nem lesz könnyű dolguk velük! összenéznek, s már emel­kedik is a székről vagy öt asszony. Két gyereknek öt hely. Naevné, a gyermekvé­delmi felügyelő összeírja őket, s majd eldöntik: kié le­gyen a két gyerek. Csendesen beszélgetünk az egyik sarokban. Molnár néni Jászjákóhalmáról jött. Rán­cok szántják át meg át vé­kony kis arcát, de szeméből sugárzik a meleg, mikor a gyerekekről beszél. A negy­venharmadikat neveli. Téri­ké hároméves, aranyos, jó gyerek, egy éve került hozzá. Á másik, Zolika már nyolca­dik éve a Molnár néni fia, lassan már meg is kell tőle válnia, mert betölti a 12. évet. — Ilyenkor mindet vissza­adom és kicsit kérek érte. Most is, ha Zolika elmegy, hozok a kislány mellé egy másik apróságot. Pedig nyolcvannégy éves. Neki is volt gyermeke, há­rom is. Felnőtt korukban vesztette el őket. Túlélte va­lamennyit; a férjét is, sze­gényt Huszonhárom éve, hogy eltemette. — Nem jó egyedül... Azért nevelgeti, szeretgeti a kicsinyeket. A kis ház tele gyerekkaca sással, s az ő élete értelemmel. «►— Szép szóval, jó s’ívvel, szeretettel lehet csak gyere­ket nevelni. Türelmesen ma- ai rar ázni. homi így kell. meo úgy kell... Nem is volt eery se rossz a negyvenhárom kö­zül. És szerették egym'st... Elmosolyodik. — Ez a kettő is... Ügy oda vannak... egymás nélkül egy^ falatot meg nem enné­— S azok, akik felnőttek? Gondolnak-e rá? Érdeklőd­nek-e felőle? Megkeresik néha. Mostis Ignác Újpesten él, gyárimun­kás, olyan harmincöt éves lehet ő szokott írni, meg a Nagy Erzsi. Budán lakik, férj­hez ment... Fulla Imre Kő­bányán cipész... Rendes dolgos ember lett valameny- nyi. S ennek az aprócska, ráncosarcú, töpörödött néni­kének a meleg szíve nevelte őket azzá. Rónai Erzsébet Ember a pusztán Végtelennél is na­gyobbnak tűnik a széljárta karcagi határ; valahol Kun­hegyes és a Tilalmas között. Errefelé manapság is kevés a fa, szabadon tekintgethet a szem, szabadon szárnyal­hat a képzelet. A lelket pi­hentető csendet semmi sem töri meg. Koradélután elhe­ver ember, jószág. — Koca, te...! — Nyeee, hízó...! Ez hallik hirtelen, a fehér, hatalmas ólból pedig röffe- nő, fekete konda tolakodik ki, ki a zöldelő sertéslegelő­re. Iskolából szabadult korú szolnoki Kossuth Termelőszövetkezet gazdái a szépen fejlődő cukorrépájukat sarabolják. Ötven éves a közgazdasági technikum Ma délután kiállítás nyílik a Vásárhelyi Pál Közgazda- sági Technikumban, mely az iskola ötven éves történe­tét mutatja be. Az 1911-ben alapított Fel­sőkereskedelmi iskola emlé­keit kevés tabló fogja szem­léltetni, mert a háború a 34. év alatt — 1945-ig — össze­gyűlt iratokat, fényképeket, kitüntetésül kapott érméket, serlegeket szinte maradék­talanul megsemmisítette. A régi időkről szinte csak az „ötven év legnagyobb sport­eredményei” című tabló ta­núskodik, s egy érdekes élő grafikon, mely szemléletes módon — magasabb és ala­csonyabb emberi alakok vál­takozásával — mutatja az is­kola létszámának alakulását. Érdekes megfigyelni a gaz­dasági válság okozta döbbe­netes csökkenést az 1930-as évek elején, majd a létszám hirtelen felszökkenését 1945- ben, amikor eltörölték az igen magas tandíjat. A technikum felszabadulás utáni történetéről igen gaz­dag anyag áll rendelkezésre. Fényképes, rajzos tablók me­sélnek az iskola rendezvé­nyeiről. szavaló versenyek­ről, kirándulásokról, a május 1-i felvonulásról. Különösen szép színfoltja lesz a kiállításnak a szakkö­rök tevékenységét bemutató sarok. A népek barátsága szakkör hatalmas világtér­képet állít ki, melyen Bu­dapestből, mint központból szerteágazó zsinórok mutat­ják majd a diákok levelezé­sének irányát, ök gyűjtötték össze a lengyel, orosz, kínai népviseletet bemutató tab­lók anyagát is. A kézimunka szakkör ritkaszép hímzések­kel, horgolásokkal vesz részt a kiállításon. Érdekesnek ígérkezik az irodagépek fejlődésének be­mutatója is. Láthatunk majd itt kézi tekerős számológép­től. régi divatú átírótáblától kezdve villanymeghajtású számológépig mindent. S végül kiállítják az iskola büszkeségeit is: két vörös bőrbe, s egy díszes vászonba kötött szép albumot. Három tehetséges munkát, melyek 1959-ben második és harma­dik, 1960-ban pedig első dí­jat nyertek a KISZ és a Mű­velődésügyi Minisztérium or­szágos termelőszövetkezeti pályázatán. A tiszazugi nap programja A Hazafias Népfront, a KISZ, az MHS járási bizott­sága és a községi tanács va­sárnap rendezi meg immár negyedszer a tiszazugi na­pot. Az ünnepség sorozat reggel kilenc órakor a tisza- kürti községi parkban kez­dődik, hol Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titká­ra mond beszédet. A tiszazu­gi zászló szalagozását a Ság- vári Endre Kulturális Szem­le járási találkozója, ének­és zenekarok, valamint tánc­csoportok bemutatója köve­ti. Délután összetett honvé­delmi versenyt, repülő, re­pülőmodellező, ijjász és mo­toros, majd a Tiszán vízi be­mutatót rendez az MHS. A művelődési házban egész na­pon át megtekinthető a já­rás gazdasági és kulturális fejlődését felszabadulásunk óta szemléltető kiállítás. A negyedik tiszazugi napon es­te nyolc órakor szabadtéri bált rendeznek. hogy az úttörők — főleg a nyolcadik osztályosok — kö­zelebb kerüljenek az ifjúsági szövetséghez. — E törekvéseket hogyan sikerült valóraváltani? — Az idén négyezernél több kisdobos és úttörő lépett a mozgalomba. Így megyénk­ben az iskolásgyerekek döntő többsége tagja a mozgalom­nak. Sikereinket nagyban elősegítette az, hogy a csapa­tok pontokba foglalták válla­lásaikat összefoglalták, mit akarnak tenni a készülődés időszakában. Mindenekelőtt a tanulásra való ösztönzést a fegyelmezettséget, az úttörők­höz méltó magatartást vala­mint a nyomolvasó munkát tartották legfontosabbnak. Most már elmondhatjuk: szép eredményeket értek el a vállalások teljesítésével. A sikerek lemérhetők a tanul­mányi eredmények javulásá­ban, s az úttörők fegyelme­zettségén is. A nevelőknek is nagy segítség volt ez. Sok társadalmi munkát is végeztek úttörőink, összesen mintegy 160 000 társadalmi munkaórán át dolgoztak azért, hogy segítsék egy-egy termelőszövetkezet gazdasági munkáját, vagy úttörő lige­tekkel, parkokkal szépítsék községüket. Nincs a megyé­ben egyetlen úttörőcsapat sem, amely ne vállalt volna és teljesített volna társadal­mi munkát. A fásítási hónap ban közel nyolcezer úttörő dolgozott, 41 320 fát és 14 310 csemetét ültettek eL A közelmúltban a KISZ megyei bizottsága levélben fordult a falusi és tanyai úttörőcsapatokhoz. Azt kérte, hogy térképezzék fel a par­lagon heverő földeket és szor­galmazzák annak megműve­lését. Ezen is dolgoztak az is­kolások. Nem kevesebb szor­galommal dolgoznak a szol­noki úttörőváros építésén sem. Az iskolai. év után több mint ezer gyerek táborozta­tását akarjuk itt megkez­deni. A jubileumi év során 227 Csapat közül 182 nevezett be a járási, városi kulturális és sportversenyekbe. S ezek­ben az úttörőknek mint­egy 60 százaléka szerepelt is. Június közepén lesz a me­gyei döntő, ahol körülbelül 350—400-an vesznek részt. — Nyári csapattáborozásojc lesznek-e? — Már most készülnek er­re is. Sokan a Mátrába, a Bükkbe szerveztek tábort. Sokan mennek a Bakonyba is. Tavaly nyáron 127 csapat közel ötezer úttörője üdült az Ország legszebb tájain. Idén 165 csapat hétezer gyermeke készül táborokba. Azt is elmondhatom, hogy nyolcadik osztályosok buzgón készültek a KISZ tagságra. A KISZ bizottságokkal közö­sen megszerveztük, hogy minden úttörőcsapatnak le­gyen testvér-KISZ szerveze­te. A KISZ-tagok főleg a nyolcadikos úttörőkkel fog­lalkoztak. Segítették őket ab­ban, hogy betekinthessenek a KISZ szervezetek életébe. Ennek, de ezenkívül még sok apró szervező és nevelő mun­kának tudhatjuk be, hogy a 4076 nyolcadikos úttörő közül 4000-et felvettek KISZ-tag- nak. Különösen jó volt az elő­készítő munka a kunszent­mártoni járásban, Tiszafüre­den, Karcagon, Szolnokon, de több más helyen is. Nem hagyható sző nélkül az a sok segítség, önzetlen fáradozás sem, amit a peda­gógusok tettek az úttörőmoz­galom népszerűsítéséért. Je­lenleg több mint 900 pedagó­gus végez a megyében úttörő­mozgalmi munkát. Ám ez a szám szépen növekszik. — S mi lesz május 28-án? — A jubileumi ünnepsége’ május 28-án, a gyermeknapon tartjuk. Ezen a napon min­den csapat ünnepélyes össze­jövetelt rendez, ahol felavat­ják az úttörőket, a kisdobo­sokat, s átadják a nyolcadi­kosoknak a KISZ tagköny­vet. Délután szórakoznak a gyerekek. Kulturális rendez­vényeken, este {>edig tábor- tűzgyújtáSon vesznek részt. Az ünnepségek rendezésében sokat segítenek a nőtanácsok és a társadalmi szervek, va­lamint a pártszervezetek. Re­méljük, hogy a jubileumi év sikerei további eredményes munkánk alapja lesz — fe­jezte be tájékoztatását Ma­gyar Gyula. Sátrakban nevelik a csibét Mezőtúron A Mezőtúr határában gaz­dálkodó Piisztabánrévei Álla­mi Gazdaság rákapcsolt a nagyüzemi baromfitenyész­tésre. Férőhely hiányában újítottak. Tizennégy szakasz és raj sátorban több mint 4 ezer csibét nevelnek a köz­ponti tanyaudvaron. A sát­rak előtt szalmabáláből készí­tettek kerítést. A sátoros csibenevelés nagy előnye, hogy betegség esetén könv- nyen elszállítható a csibeál­lomány j, óljaival’' együtt. Ugyancsak célszerű a sátoros csibenevelés legeltetés szem­pontjából is. Ha az egyik he­lyen elfogy a zöld legelő, arrább vihetik a sátrakat. A most nevelendő négyezre- csibeállomány szépen fejlő­dik a sátrakban. Írók a/ ünnepi könyvhéten Sok író utazik az ország különböző vidékeire az ün­nepi könyvhéten. Az író­szövetség elnökségének tagjai közül Darvas József, Dobozy Imre, Illés Béla, Fodor Jó­zsef, Jankovich Ferenc, Föl­deák János, Simon István, Móricz Virág, Szabó Pál uta­zik vidékre. Szabolcs megyé­be Mesterházi Lajos látogat el. Győr-Sopron megyébe Hidas Antal és Fodor And­rás, Pest megyébe Urbán Ernő és Goda Gábor utaz; Vészi Endre és Jobbágy Ká roly Zala megyét, Kiss Fe­renc, Galambos Lajos és Ta bák András Fejér megyét Gergely Sándor és Tatav Sándor Baranya megyét ke­resi fel. A vidékre látogató írók részt vesznek a helv könyvheti megnyitó ünnep ségeken, ankétokat, felolva sásokat tartanak, dedikáljá' műveiket a vidéki olvasó­nak. (MTI) Á párizsi divat képviselői Budapesten A pénteken nyíló Budapes­ti Ipari Vásáron a legismer­tebb párizsi nagy divatházak is képviseltetik magukat. A francié divat első küldötte. Tatjan Kourakine a két veze­tő divatház, a Balenciaga és Givenchy képviselője kedden érkezett Budapestre, hogv „bevezesse” készítményeiket a Diwx 10-es és a Quadrille 4-es parfőmöt A magyar nők egyébkén ismertek jó ízlésükről ét mindazok akikkel eddig ta­lálkoztam. igen jól öltöznek Magammal hoztam divathí zunk néhány ruhamodelljó is, hogy bemutassam Buda­pesten. Balenciaga divathá- kosztümjeiről, a Givenchv pedig köpenyszerű kabátja ról ismert — mondotta. (MTI) legényke kurgatja ostorával • az ólajtóban összetorlódó ál­latokat. Hatalmas csecsű Cornwall, s berkshire kocák engednek akaratának. A fic­kó nem más, mint Bérei Jó­zsef sógorkája. A Bérei József sógorkájá- nak sógora pedig — a ka­nász. Nevét szövetkezet-szer- te ismerik, pedig — mint mondja— „csupán” dolgoz­gat. A jószág miatt nem ér rá társaságba járni. Egyet­len szórakozása a gyönyörű, nemrég vásárolt világvevő rádió. Hihetőleg abból a harmincháromezer, forintból került ki az ára, amelyet az ifjú gazda az elmúlt eszten­dőben megkeresett. Gömbölyű termetű ma­lacok csóválják sebesen kur­ta farkukat, mikor megláto­gatjuk őket a kutricákba pillantva. A gondozó nem csodálkozik ezen a kutyaszo­káson; inkább rosszallaná, | ha elmaradna. Ügy mondja, az állat ezzel fejezi ki ra­gaszkodását. Ez igaz is le­het; a malacszíveknek pedig i jó okuk van a szeretetre. I Mióta a világ világ, a választási malac ritkán ju- . tott tizenkét-tizenhárom ki­logrammnál többre. Bérei barátom — megtiszteltetés számomra, hogy így nevez­hetem, — keze alatt a nyolc hét alatt huszonhat—huszon­nyolc kilogrammra gyarapo­dó sem ritkaság. Beszélik Béreiről, hogy a fialtatás­ban, malacnevelésben város­szerte keresni kell a párját. Nem is biztos, hogy megta­lálni ... — Annyi az egész, — szól a mestersége titkairól fag­gatott gondozó, — hogy az agronómus tanácsa szerint összeállított takarmányt a magam tapasztalata szerint adom a malacoknak. Abb’ a takarmányba1 antibiotikum is kerül; sok ragályos nya­valya kerüli el tőle az álla­tot. A tapasztalatom pedig ez: naponta ötször úgy kell a malacnak enni adni, hogy utána egy nagyon kevéskét még éhes maradjon. így a következő etetésnél sem kínálgatni... No, ennyi az egész. — Csak ennyi? S a tiszta­ság, a pontosság semmi? — Nem semmi, csak éppen természetes... Igazi szövetkezeti ember szava ez. Bérei József ma­gatartásán, munkáján egy­aránt meglátszik, hogy tizen­kettedik esztendeje termelő­szövetkezeti gazda. borváró

Next

/
Oldalképek
Tartalom