Szolnok Megyei Néplap, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-19 / 116. szám
196Í. május 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Sereghajtók közül az éllovasok közé A Tiszafüredi Gépállomás négy esztendeje A Tiszafüredi Gépállomást éveken keresztül a leggyengébbek között emlegették; hol második, hol harmadik volt — hátulról számítva. A sorozatosan gyenge eredmények születésében számos ok közrejátszott. Ezek között „tevékenykedett’' a gépállomás jövőjét ködbeburkoló bizonytalanság— Hajdú ? Heves ? Szolnok ? — Tapogatóztak három megye körül az emberek; még a megyei igazgatóság dolgozói közül is néhányan. Valaki valamikor valamiért kitalálta, hogy a gépállomást más megyéhez csatolják. Az ottaniak emiatt nem láttak távolabbi perspektívát maguk előtt; a felsőbb vezetők pedig nem szívesen áldoztak olyan gépállomásra, mely ki tudja mikor lesz másé... így nem is igen lehetett csodálkozni azon, hogy az 1958. évi 80 000 normálholdas terv csak 74 000-re sikerült. A megnyugtató bizonyosságot az 1959-es év teremtette meg. Ekkor 133-ról 145-re gyarapodott az erőgépek száma; sorukban új MTZ-kkel, Bjelorusszokkal, U—28-asok- kal. Az akkori 116 000 normálholdas terv 134 000-es teljesítését jelenthették ekkor már a gépállomásiak. A tavalyi tervteljesítéshez hiányzott ugyan 10 000 nh azonban nem a gépállomási dolgozók, hanem a — felelősségre nem vonható — időjárás hibájából. Lemaradás a tavaszi és nyári tervben nem; csak az ősziben mutatkozott. Szerelmes tavaszról sok verselő írt már jobb- rosszabb költeményt; de a „szoros tavasz” tiszafüredi specialitás. A furcsacsengésfi megjelölés mögött szorosabb, nagyobb követelményeket támasztó tavaszi terv lappang. — A gépállomások évi terveinek 20—21 százalékát szokta a tavaszi terv adni — mondotta Gulyás József helyettes-igazgató. — Nálunk a tavaszi terv az évesnek 27 százaléka. Azért mertünk így tervezni, mert ismerjük a körzetünkbe tartozó termelő- szövetkezetek adottságait, munkaigényét. Tervünk végrehajtása során a megyei gépállomások között — a verseny pillanatnyi állásától függően — harmadikak-ötö- dikek vagyunk. A fürediek tavaly május 10-ig 29 000, ez év május 10- ig 49 000 nh munkát végeztek. Ebből látható, hogy nemcsak tervezésük merészsége, de igyekezetük is példás. Ügy számítják, hbgy május 20-ig befejezik tavaszi tervüket. Minden jel arra mutat, hogy — mint mondják — egyenesbe került a Tiszafüredi Gépállomás, melynek jövőre lényegesen megjavulnak munkakörülményei. > Ezen a héten kijelölik az új — a jászkisérihez hasonló — javítóműhely alapjait. A minden tekintetben korszerű épület 3 600 000 forintba kerül. Kisebb munkaigényessé- gű javítások céljára Tisza- őrsön — a volt gépállomás területén — rendeznek be műhelyt. Ugyanitt kerül majd sor a gépek téli tárolására. Traktoros nem születik — azt képezni kell... A fürediek képeztek; ennek köszönhetik, hogy ma már minden szántótraktorukat két műszakban állíthatják munkába. A tsz-ekben munkálkodó traktorosok közül igen sokan szövetkezeti gazdák is egyszemélyben — így a tiszaszöllősi Szarvas Sándor és Petőfi Tsz-ben a tiszaigari Petőfi Tsz-ben meg éppen valamennyien. Mindezek olvastán azt lehetne hinni, hogy a Tiszafüredi Gépállomás és a tsz-ek között olyan jó a kapcsolat, hogy azon már nem is lehetne javítani. Nos, ez nincs egészen így... A gépállomás nemrég távozott igazgatója a vezetésben bizonyos merevséget tanúsított — annak folytán negyven holdon elmaradt a talaj forgatás. Ki- sebb-nagyobb régi bosszúságokra is emlékeznek az emberek, kik a hibákat nem a volt vezetővel, hanem a gépállomás egész gárdájával azonosítják. A történteket elfeledtetni csak még jobb munkával, több igyekezettel lehet. Ezért szakított a gépállomás vezetősége azzal a korábbi gyakorlattal, mely szerint egy bizonyos földterületen csak az arra kijelölt brigád dolgozhat. Ma a brigád- teljesítménytől függetlenül oda irányítják a gépeket, ahová azt a szövetkezet érdeke kívánja. Lehet, hogy a lemaradozóknak ez nem tetszik — a szövetkezeti parasztságnak annál inkább. A tsz-munka megsegítésétől megszokott pihenőjüket sem sajnálják a füredi traktorosok. Szombaton és vasárnap — ahol az idő engedte — nyolc géppel végeztek jár- vasilózást; sőt a műhelybeliek a sürgető javításokat is elvégezték. borváró Ankét a családi ünnepekről A megyei párt végrehajtó bizottság a megyei tanács és a tömegszervezetek vezetőségei ankétot rendeztek május 18-án Szolnokon, a Ságvári Endre Művelődési Házban. Az ankéton a tanácsok vb. titkárai, a pártbizottságok ágit. prop. munkatársai, a függetlenített népművelési felügyelők és tömegszervezeti funkcionáriusok vettek részt. Megtárgyalták a társadalmi és családi finnepek rendezésének eddigi tapasztalatait és követendő útját. A megye eddigi ezirányú munkásságáról Bárdi Imre, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője tartott előadást. Elvi és módszertani kérdésekről beszélt Rácz Zoltán, a Népművelési Intézet munkatársa. Az ankéton megjelent Árvái István elvtárs, az MSZMP megyei bizottság ágit. prop. osztályának vezetője. A BALOGH BRIG 4 n IS BENEVEZ“ J5J 1961. március 19. Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi a Szolnoki Papírgyárban. A dübörgő gépek ontották magukból a papírt A munkások elégedetten jártak, keltek a gőzölgő hengerek mellett Éber szemmel figyelték a rost útját Jól haladt a munka. A művezetők a napi jelentéseket böngészve, negyedéves rekordra gondoltak Egyszer csak halkulni kezdett az egyes gép dübörgése. Utolsót szusszanva, megálltak a gőzölgő hengerek. — Mi az isten van ezzel a géppel? — rohant a brigádvezető az automatához. Próbált újból indítani. De a meghajtó motor meg se mozdult A kiérkező karbantartók elképedve állapították meg: — Üzemzavar! Leégett az egyenáramú motoA baj híre hamar elterjedt az egész gyárban. Az üzemvezetők gyorsan határoztak. — Az idő sürget Nem állhat az egyes. Rá kell térni a gőzmeghajtásra. A műszaki vezetők tudták, mi lesz ennek a következméA termelékenység növelésére törekszenek a szolnoki Vasipari Vállalat dolgozói Az igazgatói irodában új tervekről folyik a szó. A kék köpenyes Vigh Sándorral és a vállalat üb-titkárával: Juhász Imrével arról beszélgetünk: miért állították le a gáztűzhelyek gyártását. — A felsőbb szervek vizsgálata szerint gyártmányunk üzemeltetése nem gazdaságos, miivel a gáztűzhelyek hatásfoka alacsonyabb az előírásosnál — mondja Juhász elvtárs. A jövő feladatai közé tartozik, hogy olyan gáztűzhelyeket készítsünk, amelyek megfelelnek az idő- j szerű követelményeknek. Tervünk: a gyártmány további tökéletesítése. — Milyen eredményekkel zárták a negyedévet? — Rosszul! A szokásostól eltérően alaposan lemaradtunk. Tervünket csak 98,2 százalékra teljesítettük. Igaz, a tavalyihoz képest megnövekedett vállalatunk tervfeladata. Míg 1960-ban 15 millió 500 ezer, addig az idén 22 millió 500 ezer forint értékű munka végzése vár dolgozóinkra... ... A vállalat terve nem túl feszített. A múlt év végén megejtett munkanap-fényképezések azt bizonyították, hogy a munkaidő, s a gépek elégtelen kihasználásából, valamint a rossz műszaki szervezésből adódó terméskiesés értéke többszázezer forintra tehető... Juhász Imre veszi át a szót. — Célunk az hogy jelentősebb műszaki intézkedéssel növeljük a termelékenységet. Az év rosszul kezdődött, januári tervünket csak 78,6 százalékra, a februárit 103,9-re, a márciusit pedig 101,4 százalékra tudtuk teljesíteni. Még a második negyedév kezdeti időszakában vagyunk. Reméljük, törleszteni tudjuk adósságunkat. Eddigi eredményeink biztatóak. Az áprilist 104,3 százalékkal zártuk. Van munkánk bőven. — Milyen gyártmányokat készítenek? — Vibróasztalokat, taposó- és légrácsokat, csillekocsikat, a Cukorgyárnak színtelenítő berendezést. Ezenkívül hat részlegünk közül legtöbb a lakosság rendeléseit elégíti ki. Rádió-, mosógép-, televízió-szervizünk van. Három megyének: Szolnoknak, Békésnek, Csongrádnak végzünk akkumulátorjavításokat — Számítanak-e az idén jelentősebb beruházásra2 — Nem. Csupán 4—500 ezer forintot költünk eszterga- és más forgácsológépek beszerzésére. Mégis, érzésem szerint — a korábbi évekhez hasonlóan — visszaszerzi vállalatunk jó hírét, örvendetes dolog, hogy új lendületet kapott a szocialista munkaverseny. A brigádok versenyeznek egymással. Tizenkét kollektíva küzd a szocialista munkabrigádoknak meghatározott szint eléréséért Vállalásukban a termelékenység 3 százalékos növelésére, az önköltség 2 százalékos csökkentésére, a minőség javítására törekednek. A. J. nye. A villamos meghajtással percenként 130—134 méter a papír haladási sebessége, a gőzgépnél csak 110— 120. Kisebb a sebesség, kevesebb a termelés. Minden dicséret megilleti őket Az említett szerencsétlenség óta csaknem két hónap telt el. Negyedévi tervét — beszámítva a januári és februári teljesítményt — a papírgyár túlteljesítette. Április — az üzemi baleset miatt — rosszul zárult. — A legnagyobb erőfeszítések ellenére is csak 97,6 százalékra tudták teljesíteni tervüket — mondja Rigó Lajos művezető. Bármi furcsán is hangzik, az egy« gépen dolgozókat minden dicséret megilleti. Lelkiismeretesen végzik a vasárnapi karbantartást. Minimálisra csökkentették az állásidőt így próbálják ellensúlyozni azt a kiesést ami a gőzgép meghajtásból ered. A vasárnapi értékelés szerint május 13-ig tervüket csak 5 százalékos lemaradással zárták. Ez igazán kiemelkedő teljesítmény. Azt jelenti, hogy az áprilisi eredményükön is sokat javítottak. A kollektív szellem kifogástalan. Minden dolgozó arra törekszik, hogy nap, mint nap törlesszék adósságukat Gondolatom szerint ez a törekvés, ha megérkezik a kijavított elektromotor, sikerülni fog. „Azért nem adjuk fel a harcot” A délelőtti műszakban Balogh Lajos és brigádja dolgozik az egyes számú papírgépen. Ott találtam őket a gőzölgő, szárítóhengerek közelében. Ügyelnek a gép minden mozdulatára. Kistermetű, középkorú férfi a brigádvezető. Még mindig zsörtölődik, hogy az üzem vezetősége nem tud biztosítani pótmotort és most ezzel a Noé-korabeli masinával kell dolgozni. — Fokozott figyelemre van szükség — magyarázza a brigádvezető, miközben fél- szemével a gép munkáját figyeli. Véletlenül meglazul a nedveslemez, vagy ne adj isten a szita, akkor vége az egész műszaknak. Márpedif nagy szégyen lenne közölni a többiekkel, hogy mi rosszabbul dolgoztunk, mint a többi brigád. Az elektromotorral játszva teljesítettük a tervet. De így, hiábavaló minden igyekezet. Azért nem adjuk fel a harcot. Becsületbeli köte lességünk, törlesszük az adósságunkat. Ügy hírlik, hogy május végére visszaérkezik a kijavított elektromotor. Reméljük, azzal sikerülni fog Én is nyugodtabb szívvel állhatok a művezetők elé közölni brigádom elhatározását hogy mi is benevezünk a szocialista munkabrigádok versenyébe. Arnóth József Bő a zsákmány a túzok és az őzvadászatokon A tavaszi túzokvadászatok befejeződtek, s az őzbak-ki- lövési idény is lezajlóban van már. Az eredményekről Akik megregulázzák a Köröst Ezeken a partokon már az ember az úr! — mondja Dursánszki János. Hófehér tanyahajó pihen a kunszentmártoni Körös-híd- tól kőhajításnyira. Lakói már kora reggel kisereglettek a partra; azóta formázzák ott a rőzsepokrócot, feszegetik a burkolat súlyos köveit. A Gyulai Vízügyi Igazgatóság munkásai valamennyien. — Hinné-e, hogy a leapadt Körös így koranyáron is kilenc méter mély? — kérdi Rákász János, a brigádvezető. — Ilyentájt, mint mondják: lassú víz, de ekkor is partot mos ... S mennyivel inkább, midőn teli a meder. A kanyar külső ívén különösen erős a sodra. Ha meg nem zaboláznák, a kőgátig elhordaná a partot; akkor pedig jaj lenne a falunak, de mesz- szi vidéknek is... Ezt megelőzendő, készítenek rőzsepokrócot a vízügyiek, arra pedig olyanformán erősítik a „rőzsekol- bászt”, mint háziasszony cifrázza a rétest. A kész pokrócot a vízre terítik, majd uszályról rakva pakolják meg terméskővel. Az így megerősí tett mederrel nem bír a Körös árja. A vizeseknek nem csupán a mederre, a partra is van gondjuk. A mintegy félszázaddal ezelőtt készült, burkolat már sokhelyütt beszakadozott. A víz a kövek alól kimosta a sódert. Most hat méter szélességben javítják a partbur- kolatot; nem sódert, de helyette forgácskövet használva. Ennek titkát a nagyta- pasztalatú Dursánszki János kövezőmester leste el még ifjúkorában a hazánkban munkálkodó olaszoktól. — Jövőre, s még azután is dolgozunk Kunszentmárton- nál — így Dursánszki mester. A hatszáz méteres partbiztosítást három év alatt hajtjuk végre. Sok pénzbe kerül ez a munka; államunk csupán ebben az esztendőben 550 ezer forintot áldoz reá. Igaz, hogy ennek, fejében legalább tíz évig biztonságban lesz a falu, a környék. A megerősített partokon túl nyugodtan alkothat, pihenhet a dolgozó ember. 8! Rőzsepokrőccal takarózik a Körös. dr. Bertóti István, a Földművelésügyi Minisztérium vadászati főfelügyelője adott tájékoztatást. Elmondotta, hogy tavaly .körülbelül negyven külföldi vadász vett részt a magyarországi túzok- és őz- bak-vadászatokon, az idén kilencvenen jártak itt; a múlt évben tíz túzokkakast lőttek a külföldiek, most harmincat, az elejtett őzbakok száma a tavalyi száz- nyolcvanról máris több mint négyszázra emelkedett. Mindemellett a zsákmányolt őzagancsok is értékesebbek az elmúlt években esetteknél: eddig öt aranyérmes van közöttük, de sok az ezüst- és bronzérem kategóriába sorolható is, ami egyrészt a jobb áttelelésnek, másrészt az utóbbi években bevezetett, gondog állományszelekciónak köszönhető. A külföldi vendégvadászok fokozott érdeklődésére jellemző, hogy az őszi szarvasbőgésre fogadhatók létszámkerete máris betelt, és még mindig újabb ajánlatok érkeznek. (MTI) SOK PAPÍRFAJTA SZAKOSÍTOTT GYÁRTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEIT VIZSGÁLTA MEG A KGST CELLULÓZ- ÉS PAPÍRIPARI MUNKACSOPORTJA Május 9-től május 16-ig Budapesten értekezletet tartott a KGST vegyipari állandó bizottságának cellulóz- és papíripari munkacsoportja. Az ülésen a baráti együttműködés szellemében megtárgyalták egy sor papírfajta szakosított gyártásának lehetőségeit, továbbá a tudományos kutatómunka és a szabványosítás soronkövetkező feladatait. Meghatározták, hogy a cellulóz- és papíriparban milyen teljesítményű gépi berendezéseket állítanak fel. A munkacsoport sokoldalú segítséget nyújt a cellulóz- és papíripar előtt álló feladatok megoldásához az iparág nagyarányú fejlesztéséhez. (MTI)
