Szolnok Megyei Néplap, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-18 / 115. szám
1961. május 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az oktatási intézmények támogatásának fő formája a társadalmi munka A művelődésügyi miniszter rendelkezése Az oktatási hálózat fejlesztésének segítésére az elmúlt években országszerte széleskörű társadalmi munkaakció bontakozott ki. Erre a támogatásra az oktatási intézmények (óvodák, általános- és középiskolák, nevelőotthonok, diákotthonok,, gyógypedagógiai intézetek) a jövőben is igényt tartanak, hiszen a társadalomtól kapott segítség fontos hozzájárulás az iskola- reform céljainak megvalósításához, a reformtézisek vitáin felvetődött újabb feladatok megoldásához. Az elmúlt években az oktatási' intézmények a társadalomtól, a szülőktől jelentős anyagi támogatást is kaptak. Ez arra kötelezi az oktatásügy irányító szerveit, hogy megszüntessék a gyűjtések módszerében, a pénzösszegek felhasználásában tapasztalt rendellenessségeket, szabálytalanságokat. Éppen ezért a művelődésügyi miniszter rendelkezést adott ki, amely útmutatásul szolgál a jövőre. A rendelkezés értelmében az óvodáknak, iskoláknak nyújtandó segítség főformája a szülők részéről a társadalmi munka. A szülői munkaközösségek pénzbevételi forrása csakis a műsoros előadások (ilyet évente legfeljebb kettőt rendezhetnek) jövedelme, vagy a patronáló üzemektől, szakszervezetektől és más társadalmi szervektől kapott pénzbeli támogatás lehet Mind a társadalmi munkát, mind a pénzbeni támogatást kizárólag olyan célokra használhatják fel, amelyek szorosan összefüggenek az intézmény oktató-nevelő munkájával. így: szemléltető és kísérleti eszközök, műhelyi, szakköri felszerelések készítésére, javítására, könyvtárfejlesztésre, egészségügyi felszerelések kiegészítésére, javítására, udvar, sportpálya, "gyakorlókért bekerítésére, létesítésére, sport- és játékfelszerelések vásárlására, javítására. Helyiségeket (tantermeket, műhelyeket, napköziotthoni, úttörőotthoni, óvodai és egyéb termek) elsősorban községfejlesztési alapból kell létesíteni. Ezeket az építkezéseket a szülői munkaközösségek természetbeni munkával támogassák. Az oktatási intézmény vezetője az állami költségvetés ismeretében tervezze meg, hogy a szülői munkaközösség milyen mérvű és természetű társadalmi munkával nyújthat segítséget. Ezt a tervet a tanév elején terjessze a szülői munkaközösség választmánya elé. Ennek alapján a választmány határozza meg a konkrét feladatokat. Az egész tanévre szóló döntéseket, terveket az osztályszülői munkaközösségekkel meg kell vitatni és — a határozatok figyelembevételével — csak szigorúan vett önkéntesség alapján lehet a támogatást megszervezni. Ennek formája nem lehet sem egyszeri, sem rendszeres havi pénzbeni felajánlás, továbbá forintban kifejezett munkamegváltás. A rendelkezés értelmében az egyéb, költségvetésen kívüli és a szülői munkaközösségi pénzek felhasználása tilos olyan kiadások fedezésére, amelyeket az oktatási intézményeket fenntartó tanácsok költségvetéséből kell biztosítani (például reprezentatív jellegű célokra, vendégelésre, stb.) Ugyancsak tilos az iskolában mindenféle jegyvásárlás elrendelése. Ez a tilalom egyaránt vonatkozik iskolán belüli, vagy iskolán kívüli bármilyen előadás jegyeire. Az iskola oktató-nevelőmunkájával szorosan összefüggő kiadások nem tartoznak a miniszteri rendelkezés hatálya alá. A szülői munka- közösség választmánya dönt arról, hogy az úttörők egyes tevékenységét (például táborozást) milyen mértékben kívánja támogatni. A KISZ, illetve az úttörőszervezetek pénzkezelésére mindenkor ez őket irányító szervek előírásai érvényesek. Az iskolák tanulói, illetve a KISZ tagok és úttörők által végzett társadalmi munkából, vagy papír, vas. stb. gyűjtéséből származó pénzösszegek fel- hasznásáról a gyermekközös- I ség dönt. (MTI) E. Mphahlele: FEKETÉK UTCÁJA Egy évvel ezelőtt döbbenetes hír rázta meg a világot: a délafrikai Sharpeville-ben gyermekek, nők és férfiak százai estek áldozatul a rendőrség sortüzének. A XX. század embere addig úgyszólván mit sem tudott arról, hogyan élnek az emberek ebben az országban; csak annyit tudtunk, hogy itt vannak a világ leggazdagabb arany- és gyémántbányái. És ekkor az újságcikkek nyomán feltárult az a világ, melyet Hitler is eszményképének tekinthetett, mikor nekilátott, hogy őrült faji eszméi alapján „rendezze be” Európát. Több, mint kilencmillió négert kényszerítettek itt rezervátumoknak nevezett koncentrációs táborokba. Ezek egyike e könyv írója. Ember- feletti küzdelmek árán sikerült elvégeznie iskoláit, és már doktori címe volt, amikor még mindig nem volt számára más munka, mint hogy kifutó legyen. Egy hatéves kisfiú első emlékeivel kezdődik a könyv. Az ő szemén keresztül ismerjük meg szelíd édesanyját, harcias Dóra nénjét és a felejthetetlen nagymamát, akiben furcsa módon keveredik az ősi méltóság, hosszú évtizedek tapasztalatainak bölcsessége a misszionáriusok kegyes szólamaival. S így haladunk vele tovább az élet útján: iskolákon, egyetemeken, küzdelmeken át, amíg 1960-ban 180 millió gyarmati rabszolga számára felvirradt a szabadság hajnala. A HALALHAJO NYUGATNÉMET FILM ÉK* Philip Gale amerikai tengerésztől egy éjszakai kiruccanása során, Antwerpenben, ellopják a tengerészigazolványát és papírjait, hajója pedig idő előtt kifut a kikötőből. Vissza szeretne jutni hazájába, de iratok nélkül egyetlen hajón sem alkalmazzák. Az amerikai konzul sem segít rajta, mert a fiatal matróz nem tudja bizonyítani, hogy ő valóban Philip Gale. Sok viszontagság után végre álláshoz jut, a Yorikke nevű gőzösön alkalmazzák. Rettenetes körülmények között dolgozik itt, csupa sötét múltú emberrel, akik szintén nem rendelkeznek papírokkal. A végsőkig elcsigázott Philip egy napon megtudja társától, Lawskitól, hogy tulajdonképpen halálhajón van. A teljeA kukoricaolaj gyógyhatása A Román Népköztársaság Akadémiája mellett műküdő terápiái intézet javaslatára a román élelmiszeripar megkezdte a kukoricaolaj gyártását. A kukoricaolaj magas telítetlen zsírtartalma kórmegelőző és gyógyhatást kölcsönöz a kukoricaolajnak bizonyos betegségekkel szemben. Az eddigi kutatások igazolták, hogy a kukoricaolaj pozitív eredményekre vezet a lipoid anyagcsere szabályozásnál (érelmeszesedés, stb.). (Agerpres) sen értéktelen, de nagy ősz- szegre biztosított rakományú gőzöst a kapitány el akarja süllyeszteni, hogy pénzhez jusson. Ám a kapitány elszámítja magát. A Yorikke elsüllyed ugyan, de ő is a többiekkel együtt pusztul. Csak Lewski és Philip maradnak életben. A hajóroncson kiállott többnapos nélkülözéstől Lawski eszét veszti és vízbe full. Philip, az útlevél és igazolvány nélküli, sorsüldözött ember egyedül marad a végtelen tengeren. George Tressler, a film rendezője kitűnő munkát végzett. Megőrizte Traven világhírű regényének éles társadalomkritikáját és hangú latát. Napjainkban is figyelmeztető ez a film azoknak, akik a nyugati világról hamis illúziókat alkotnak. KULTURÁLIS MOZAIK A „Prágai Tavasz1’ hangversenyeit nemcsak a szocialista országok rádiója, hanem a BBC, a francia és a nyugatnémet, a svájci és a skandináv rádióállomások is közvetíteni fogják, összesen 32 ország vesz át hangversenyeket a prágai zenei fesztivál műsorából. * A Lengyel Népköztársaságban „A népművelés, a könyv és a sajtó hetei” egészen május 21-ig tartanak. Előadásokkal, ankétokkal, kiállításokkal népszerűsítik a tudományos és szépirodalmat. * A drezdai Bach-kórus nemrég ünnepelte 50 éves fennállását. * Willi Bredel írót 60. születésnapja alkalmával az NDK Hazafias Érdemrendjének arany fokozatával tüntették ki. * A berlini Német 'Állami Könyvtár októberben ünnepli fennállásának 300. évfordulóját. Az ünnepségek előkészítésére öt bizottságot alakítottak. * Az északkínai Harbinban felépült az Ifjúság Palotája. A fiataloknak mozi- és színháztermek, nagy könyvtár és a műkedvelő művészeti körök részére egész sor műterem áll rendelkezésére. Segítenek az úttörők Sápadtan, betegen fekszik Ilus néni, özv. Mészáros La- josné — Pórtelek „orvosa”. Mert az vo’t ő, orvosa, gyógyszerésze, ha kellett tanítója a tanyai embereknek, negyven és egynéhány esztendőn át. A szülésznőhöz szaladt mindenki, akinek segítő kézre volt szüksége és ő megtett mindent, ami erejéből képességéből telt. És most fekszik, tehetetlenül süpped vánkosába. Hozzátartozói messze Fantasztikus regen y (4) A Trex ritka légköre megnehezíti munkájukat, csak kozmosz-öltözetben mozoghatnak a bolygó felszínén, ahol kutatásaik során az élet apró csíráit már felfedezték, néhány satnya zuzmó és moszatfajtát... Az Axá-n az óriási hőség — 2000 Dósán fok — öli meg az élet minden kísérletét, a Dun tragédiáját már ismertettem. — Most pedig távolodjunk el bolygórendszerünktől, és ismerkedjünk meg néhány közeli csillagvilággal, amelyet már elértek endroxlá- naink, de sajnos, sehol sem találtak az élet legkisebb nyomára sem... Lehetséges, kedves fiatal barátaim, hogy a végtelen világegyetemben egyedül a Tixonon alakult, fejlődött ki magasrendű életforma? Van-e párja a Tixo.nnak? — Ha éjszakánként felnézünk a csillagok gyöngyszemeitől tündöklő égboltra, ugye, sokszor a szívünkbe hasított már a kérdés: az ott, az a szelíd, szép ragyogás talán egy másik, lakott világ fénycsóvá- ja? ... Valamennyien keressük, kutatjuk a választ: — van-e párja a Tixonnak a Tér milliónyi útján? Van-e hasonló mása a mi bolygónknak egy másik csillagvilágban. élnek-e valahol máshol a mi kozmikus testvéreink, hozzánk hasonló testtel, gondolatokkal és érzésekkel? Élnek-e?... Idegtépő csend nehezedett a fényárban úszó előadóteremre. ötszáz szempár sze- gezödött Dox Ten kitüzesedó arcára, szavai a szívek legmélyére hatoltak. — Élnek-e máshol hozzánk hasonló kozmikus testvérek? Dox Ten mindkét karját a magasba emelte. — Számtalan csillagrendszer születik, fejlődik és pusztul el a Térben... A fejlődés mindenütt utat keres magának és előtör a szuny- nyadó sötétéségből. Lehet-e az, hogy csak a mi bolygónkon lépett a történelem színpadára a legmagasabbrendű élet gondolkozó, magasra- törekvő hordozója?... Nem, nem, fiatal barátaim! A világegyetem olyan mérhetetlen, a csillagok száma olyan óriási, hogy az életet hordozó világok száma felbecsülhetetlen! A mi csillagrendszerünk csak parányi része a Végtelennek. Az ezer és ezer fénysugár-év távolságában fénylő sejtelmes ködfoltok, spirális fény-tünemények mind-mind egy-egy csillag- rendszer elénkszökkenő képei, melyekben milliárd és milliárd óriási csillag ontja életetsarjasztó sugarát... És kell, hogy ezekben a titokzatos köd-spirálokban is legyen élet, legyen születés, fejlődés és pusztulás... mert a Nagy- Körforgás megállíthatatlan, örökös folyamat.« Dox Ten nagyon picinynek érezte magát ott az előadóemelvényen, a tükörsima üvegasztal mögött, és lehajtotta fejét. Hosszú pilanato- kig tartott a csend, majd hirtelen dübörgő tapsvihar zúgott fel: ötszáz fénylőszemű fiatal leány és fiú felállva ünnepelte a nagy tudóst, Dox Ten-t, aki megilletődve fogadta az elismerés és a mindent összefűző barátság és szeretet e dübörgő, soha el nem felejthető megnyilatkozását. (Emlékszel, Dox Ten? Ugye, csodálatos volt!... Azok a fiatalok még többre viszik majd, mint te, még hatalmasabb távolságokat győznek majd le, mint ti, akik most lobogtatjátok kezetekben a tudás, a magasbatörő gondolat fáklyáját...) Az automata robotgép szaggatott, éles búgó hangot hallatott. Az utolsó körforduló jelzése volt ez. A közlekedő- rakéta magassága már alig volt több 200 koden-nél, Dox Ten tudta, hogy 10 percen belül megérkezik a Tixon BX—999 kutatóáliomás raké- taleszállóhélyére. Órájára pillantott: 23 óra 25 perc. A Nagy Tanács megbeszélése 24 órakor kézdődik. Bőven van még ideje — gondolta, és minden figyelmét a leereszkedésre összpontosította, bár az automata robotgép minden műveletet, a manőver legparányibb részletét is pontosan végrehajtotta. A rakéta újból a Tixon fénnyel borított oldala felett suhant, köszöntötte az Óment és az Imént, amelyek fáradhatatlanul kergetőztek az égbolton, aztán újból sötétség ölelte körül az Endrotonról indult rakétát, és Dox Ten jól látta a mélyben fénylő metropolisokat, melyek egyre szédületesebb iramban közeledtek. — Lenyomta a gyorsrezgésű elektromos hullámokkal dolgozó rádió adóvevő gombját, mely előre rögzített jelekkel értesítette a Tixon BX-999 rakéta leszállóhelyét, hogy az 17 ídroton Közlekedőrakétája leereszkedéshez készülődik. — Itt Tixon BX—999—A. Jelzéseit vettem, a leereszkedést engedélyezem. Figyelem, CCS—23! Várjuk! Várjuk! Várjuk!... — II. — A NAGY KÍSÉRLET Nagyon szép volt azon az estén a tixoni éjszaka. A nyárutó langyos fuvallamai lengedeztek a táj felett, az égbolton milliárd csillag ragyogott. A Tixon-lakók számára is a nyár és a tavasz volt a legszebb, legkedvesebb évszak, ilyenkor káprázatos színpombában bontakozott ki a bolygó százezernyi virágfajtája, a hegyek oldalán mély- zöld színű lomboserdők suhogtak, és a fényesség óráiban azúrkéken sugárzott az égbolt, úgy borult a látóhatár szélére, mint valami óriási fél gömb. Amikor Dox Ten rakétája, a CCS—23 leereszkedett a kutatóállomástól néhány koden- re épített leszállóhelyen* a tudós elektromos órája pontosan 23 óra 40 percet mutatott. Az ügyeletes parancsnok fogadta az irányítóépület csarnokában. — Köszöntőm, Dox Ten! Másodpercnyi pontossággal érkezett! Dox Ten arcán futó mosoly suhant át. — Hát persze! De ehhez nekem ugyancsak nincs sok közöm, parancsnok. Az automata robotgép a tettes. Azt nem lehet becsapni, sem úgy, hogy siessen, sem úgy, hogy késsen egy kicsit. — A Nagy Tanács 24 órakor ül össze — közölte a parancsnok. — Még húsz perce van. A xénotor vezetője már várja a sugárúton. Dox Ten az irányítóépület öltözőjébe sietett, levetette kozmosz-öltözetét, néhány pillanatra bekapcsolta a frissítő sugárzó kékszínű gömbjét, és hunyt szemmel élvezte a jótékony sugarakat. Amikor a xenotorhoz érkezett, nyoma sem volt rajta a néhány órás űrutazással járó enyhe fáradtságnak, és vidáman üdvözölte a különleges személyszállító gépecske vezetőjét. — Szép éjszakánk van, Öreg barátom, Horx Tér! Hogy érzi magát? Öröm még a munka? Horx Ter, a xenotor vezetője közel járt a 90. évéhez, fiatalos mozgását látva azonban fele annyinak sem gondolta volna senki. Csak ezüstfehéren csillogó haja árulkodott koráról. (Folytatjuk.) élnek, Pórtelken senkije. Vajon ki törődik a magatehetetlen, magányos asszonynyal? Gyermekei. Pesti Erzsik^ Vasa leu, Zalai Jancsi, Lantos Pityu meg a többiek, akiket —- nem egynek szüleit is —■ ő segített világra. Ott jártam közöttük, nőiskolában. Ismerkedtem velük, a pórtelki kis Timurokkal. Beszélgettem Velkei Évivel, Csák Rozikával. Büszkén mesélték, hogy mindennap eljárnak Ilus nénihez, takarítanak, mosogatnak, ápolják virágait. A fiúk is közbeszól- tak. — Vizet hordunk, fát aprítunk, szenet készítünk be — magyarázta Csák Gyurka lelkesen. Tulajdonképpen a VI. osztály úttörői vállaltak védnökséget Ilus néni felett, a Barátság őrs, meg a Rákóczi. De az egész csapat csatlakozott, sőt még a nem úttörők, Csák Rozika, Muhari Gyurka is. A beosztott pajtások minden reggel elvégzik a házi munkát, rendbehozzák az udvart, s csak azután indulnak iskolába. így megy ez már karácsony óta. Ilus néni meghatottan beszél róluk. Könny csillog a szemében, mikor első látogatásukra emlékezik. — Körülnéztek, s mind talált valami munkát magának. Még arra is vállalkoztak, hogy kiemeltek az ágyból, megigazgatták a párnát, takarót ... Olyan jó gyerekek ... ki se tudom mondani, mit érzek... — elcsuklik a hangja. Jó gyerekek. Beszélgetésünknek az a része jut eszembe, mikor Ilus néni úttörőmunkáját emlegették. Mint támogatta forintjaival a csapatot 1958-ban, a megalakuláskor ... Mint vett részt az avatáson, s mindig, mindig segített mindenben. — Lehet ezt elfelejteni? Lehet ezt kellően viszonozni? — kérdezték. — Nem felejtettük el őt, és nem feledkezünk meg róla ezután sem... Pórtelki kis Timurok. Űt- törőkötelességeik pontjai közé foglalták: Gondoskodunk Ilus néniről •— rónai *“* mmrmrrnffmm
