Szolnok Megyei Néplap, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-18 / 115. szám

1961. május 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP BKffHKEWKBffgP Befejezték a répaegyelést (Túrkevi tudósítónk jelenti.) A túrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezet 440 hold cukorrépát termeszt az idén. Az eddigiektől eltérően ez év­ben egyénekre osztották fel a területet. Jutott az állat- tenyésztőknek, a segédüzem­ágakban dolgozóknak, a trak­toristáknak s a szövetkezeti vezetőknek 400—400 négy­szögölnyi terület, a többit pe­dig a növénytermesztők mű­velik meg. így elérték, hogy kedden befejezték a cukor­répa egyelését. A munkában ugyanis részt vettek a csa­ládtagok. A tagság nagyrésze most a közös és háztáji ku­koricát kapálja. A város másik két közös gazdaságában, a Táncsics és a Eúzakalász Termelőszövet­kezetekben még 100, illetve 150 hold cukorrépa vár egye- lésre. Idejében készülnek az aratásra Néhány sorban A cserkeszöllői Magyar— Román Barátság Tsz-ben szorgalmasan dolgozik a női brigád is. Olyan tagjai van­nak, mint özv. Huszár De- meterné, aki tavaly 340 mun­kaegységet szerzett. A dol­goskezű asszonyok 28 hold szőlőt nyitottak ki, elvégez­ték a metszést, hozzáfogtak a karaszoláshoz is. Molnár Imre brigádvezető és a tsz vezetői is csak elismeréssel nyilatkoznak a női brigád munkájáról. E hónap végén megérik a májusi cseresznye is. Annak szedésénél szintén szükség lesz a szorgos asszonykezek­re. Pincés Pál Cserkeszöllő. A magyar fajta búzák már kalászolnak, mindinkább szürkül az árpa >— közelget az aratás ideje. A Török­szentmiklósi Gépállomás ve­zetőit éppen ezért lehetetlen a reggeli, délelőtti órákban íróasztaluk mellett találni. Járják a szövetkezeti táblá­kat, felkeresik a brigádszál­lásokat, mind több időt tölte­nek az emberekkel beszélge­téssel. Afféle folyamatosan vég­zett igény-felmérés ez; mely szerves kiegészítője a tsz-ek- kel kötött szerződéseknek. A vezetőség naponta — mond­hatjuk így: — cizellálja a gépelosztási tervet Több tábla, mint gép — te­hát helyes elosztásuk alapos előkészítést igényel. A gépállomásiak a cséplő­csapatok szervezésére is gon­dolnak. A törökszentmiklósi Rákóczi, Dózsa, Kossuth Tsz, a kengyeli Vörös Hajnal, a tiszapüspöki Haladás Tsz pa­rasztjai a maguk sorából ál­lítják ki a cséplőbrigádokat. A tiszapüspöki Győzelem Tsz-ben még most folyik a rendelkezésre álló munkaerő felmérése. A Törökszentmiklóson meg­szokott tervszerűséggel foly­nak a technikai előkészüle­tek. Május derekáig tizen­egyből öt kombájnt, negyven­hatból harminchárom cséplő­gépet és harmincegyből tizen­négy aratógépet már kijaví­tottak. Tavaly a kengyeli Dózsa Tsz traktorosaival versenyez­tek a gépállomásiak; ebbe az újszerű versengésbe idén a törökszentmiklósi Alkotmány és Dózsa Tsz traktorosai is bekapcsolódnak. A verseny­mozgalom az erőgépek jobb kihasználását segíti elő. Ara­tóképenként 200 kh-at tervez­tek ebben az évben is; fel­jegyzésre méltó, hogy a ta­valyi verseny élenjárója, Tóth József Kengyelen 540 kh-at aratott. A szövetkeze­tek a traktorosok igyekezetét minden terven felül learatott hold után öt kilogramm bú­zával honorálják. Kedvezőek az idei aratás perspektívái, hiszen a Török­szentmiklósi Gépállomás traktorosai, öt-hat százalék kivételével, valamennyien tsz-tagok. így a szövetkezet eredményeiben közvetlenül is érdekeltek. Az előkészületi program­ban ebben a hónapban a sze­mélyi állomány részére egész­napos oktatást rendeznek, egészségügyi, baleset e'hárítás!, tűzrendészet! teendők ismertetésével. A munkavé­delem eddig is jól állt a gépállomáson, hol tavaly egyetlen jelentősebb baleset sem történt. A gépállomások megyei igazgatósága az ez évi ara­táshoz vadonatúj, kínai esz­tergapaddal felszerelt, kor­szerű műhelykocsit helyezett kilátásba. Megtörtént a men­tőládák feltöltése, megkezdő­dött a tűzoltófelszerelések kijavítása. Mind több szó esik a me­Tsz gazdáinak jópéldáját: fő­zessen közösen s — illő térí­tés fejében — juttasson me­leg ételt a gépállomásiaknak is. Három m otork er ékpár türelempróbán A gépállomás igazgatósága a nyári munkák jobb szerve­zése érdekében koratavasszal három motorkerékpárt igé­nyelt, az anyagi fedezetet biztosította. A Szolnok me­gyei Vas- és Műszaki Nagy­kereskedelmi Vállalat az igénylést március I4-én to­vábbította a BELKER Vas- és Műszaki Főigazgatóságá­hoz. Egyidejűleg három tsz, a Kőolajipari Tröszt és egy szállítási ktsz is kért motort. Valamennyien megkapták — csak a gépállomásiak nem; hozzájuk még értesítés sem érkezett arról, hogy kérésük teljesíthető-e, vagy sem... Kívánatosnak látjuk, hogy a Vak- és Műszaki Főigazga­tóság mielőbb gondoskodjék a motorkiutalásról, hiszen — mint mondani szokás —: ma­holnap nyakunkon az aratás. E hó 26-án pártaktíva ülést tartanak a gépállomásiak. A tanácskozásra meghívják a körzetükbe tartozó tsz-ek párttitkárait, elnökeit, vezető mezőgazdászait. A megbeszé­lés során rendezik a még füg­gőben lévő kérdéseket — rö­viddel azután pedig sokkal kövesebbet szólnak, annál inkább cselekednek. *— borváró — A hidászok ,,laboratóriumában“ E SOROKAT azzal akar­tam kezdeni, hogy az ipar­ban dolgozók között legjobb munkahelye a hídépítőknek van. A fürdési lehetőség, a friss levegő, a napfény min­dig adott, s akinek kedve és ügyessége van hozzá, halat is foghat a folyóból, s ízes hal­paprikást készíthet magának. Igen ám, de míg a szolnoki ideiglenes hídon baktattam a hídépítők táborába, s kerül­gettem a járda deszka-folt­jait toldozó-foltozó embere­ket, eszembe jutottak azok a téli napok, mikor az új híd pillérjéhez jeges szélben, csó­nakon hordták a köveket, s a jó szót mindjárt elhagytam a munkahely mellől. Még így is maradt azért érvem e munka előnyének bizonyítására. Köztük az „adu” az volt, hogy bármi­lyen nehéz is egy-egy híd fel­építése, azért az az előny megvan az üzemekkel szem­ben, hogy itt nem kell mun­kaközben spekulálni, a ter­vek adottak, csak valóra kell váltani azokat. Ezért moso­lyogtam magamban, mikor Zelei Sándor technikus, a hi­dászok j,alvezére” megkér­dezte: • — Voltál már a laborató­riumban? — ? ? ? — Nem? Gyere, akkor majd megmutatom. A Tisza-parti fák alatt meghúzódó felvonulási épü­letbe (vagy pontosabban szól­va: bódéba) cipelt. Az egyik sarokban egy présszerű ma­sina, odébb néhány beton­kocka, egy betonelem, s az­tán sok-sok, kábel vezetésére való cső. Raktár ez inkább, nem la­boratórium, gondoltam elő­Nagyhörüi cseressnyelégy lovább ne légy, hanem pusztulj! Híres cseresznye a nagy­körűi. Prága, Berlin és Bécs gyümölcsüzleteiben is csak­[úgy kínáltatja magát, mint a szolnoki piacon. Évek óta jut I a külföldi, s marad a belföl­di piacra is belőle. Hanem hát a külföldi gyomor leg­alább olyan kényes, mint a hazai. A kukacos cseresznyé­től csakúgy irtózik. Márpedig a cseresznyekukac, a cseresz­nyelégy lábatlan nyűve gya­kori hívatlan vendége Nagy­körűnek. Volt idáig. Mert a Petőfi, a Kossuth Tsz és a nagykörűi földművesszövetkezet igazga­tósága résen állt. Alig hogy megérkezett Magyarországra az egy vagonnyi külföldről Van a megyének hat repü­lőtere, s egy repülőgépes bri­gádja. Tiszasülytől Tisza- szentimréig, Tiszajenőn, Szol­nokon jól ismerik a Pál Kar- csi-féle repülősöket. Bátrak, precízek, pontosak és szeret­nek minden újba belevágni. Ez hát az előzmény. így történt, hogy az idén először sutba került a háti permete­ző a nagykörűi cseresznyés­kertben. A Surjáni Állami Gazdaság repülő felszállóján tíz hekto­literes tartályokban főtt a méreg. Mármint a permetlé. S kellett ám sietősen dolgozni FELTÖLTIK A REPÜLŐGÉPET PERMETLÉ VÉL importált. DDT tartalmú kü­lönleges vegyszer, már be­nyújtották az igénylést. Pró­bálják ki a nagykörűi cse­resznyésen. Azám, -de nagyon költséges. Háti permetezőkkel olyan lassan halad, hogy csak a munkadíj belekerül holdan­ként ezer forintba. Akkor hát gyorsabban, olcsóbban. De hogyan? A Kertészeti Főiskola meg­bízást adott Tóth György ta­nársegédnek, kísérletezze, dol­gozza ki a cseresznyelégy ir­tásának leghathatósabb, leg­gyorsabb.módját. A tanárse­géd rögtön Nagykörűre gon­dolt. Kiderült, hogy a cse­resznyés-kertet legcélszerűbb lenne repülőgépről megönte­ni. S legalaposabb munka is egyben. a keveréknek. A repülőgép, a Holló — falánk természetű. Egyszeri felszállásra hat hek­tolitert is elnyel. S meddig tart a kiszórása? Percek mű­ve. Míg a szerelő „szabad”-ot kiált a startoló gépnek, az ót- suhan a Tiszán, leereszkedik a fák koronájától 5—6 méter­re. Az ember egy cigarettát sem szív el, s már három és fél holddal megfogyott a cse­resznyelégy nagykörűi 200 holdas bölcsője. S az egész csak kétszáz fo­rintnyi összeg, egy holdra. Hetvenegy felszállás alatt kész minden. S egy felszál­lás alig nyolc percecske. Ezt teszi a nagyüzem, a technika. De ehhez nagyüzem kellett, nagy tábla. Mert a repülő­gép csak ott gazdaságos. B. L. szőr. Nyoma sincs a kémcsö­veknek, a finom mérlegek­nek, a hosszú állványon so­rakozó lombikoknak. Se asz­tal, se szék — még padló sincs. Csak nagy-nagy- aka­rat, merész célkitűzés, s hosz- szú hetek eredményre vezető fáradalma. — De ezt már csak az ott folyó munka rész­leteinek magyarázása után állapítottam meg. Az ártéri híd — a szolnoki „százlábú híd” váltótársa — ugyanis úgynevezett utófeszí­tett elemekből készül. Az utó- feszített eljárás nem ismeret­len, kisebb hidaknál alkal­mazták már — de itt, az ilyen módszerrel készített fő­tartóknak tizenhat méteres pillérközöket kell átívelniök. A régi technológia csődöt mond ilyen távolságnál, újat kellett kidolgozni. S EBBEN a folyóparti kis bódéban folytak a kísérletek. Míg hallgatom a technikus részletkérdésekbe menő szak­mai magyarázatát, elkép­zelem, mennyit vesződött itt Bórdy Iván főmérnökkel együtt. Először a megfelelő szilárdságot adó keveréket kellett kikísérletezniök. A bó­dé fala mellett sorakozó be­tonkockák arra vallanak: sok munkába került ez is. Utána a főtartó elemek vaszsaluinak elkészítése, ez egymáshoz il­lesztés utáni speciális beto­nozási eljárás kidolgozása okozott gondot. De sikerült. — Mennyi idő után? — Két hónapig dolgoztunk rajta. Az ártéri híd környékét járva kérdeztem a kísérőül szegődött technikust: — Megéri a vesződséget az új módszer kidolgozása? — Hogyne. Nem kell az egész hidat beállványozni — sok fát takarítunk meg, hi­szen a főtartókat vaszsaluk­ban gyártjuk, s gépekkel emeljük a helyükre. De nem­csak fát, hanem betont, s vasat is jócskán megtakarí­tunk így. — Mennyit? — A hagyományos mód­szerrel felhasznált anyagnak kb. 40—60 százalékát. Pontos számításokat nem végeztünk még. — Ezek szerint mennyivel lesz olcsóbb az új módszerű hídépítés a hagyományos módszerrel végzett munká­nál? — Nem lesz olcsóbb. — Hát az meg hogy lehet? Elképedésemet látva gyor­san hozzátette: —- Legalábbis a költség- vetés szerint nem. Ennek a munkának kísérleti jellege van, s ezért pluszköltséget kapunk. Ha sikerül a kísérlet — s miért ne sikerülne most már —, több száz hazai és külföldön épített hídnál al­kalmazhatjuk az új módszert S a tényleges költség keve­sebb is lehet a tervezettnél. VISSZATÉRŐBEN elnéz­tem a folyami hídon szorgos­kodó munkásokat. A város felőli hídfőn igen élénk volt az élet. Készítették a hídfő szerkezeti gerendáját, a gáz­vezeték aknáját, s végezték a többi munkát. Sietniük kell, néhány hét múlva helyükbe lépnek a MÁVAG munkásai. A folya­mi híd vasszerkezetét azok állítják össze. Szeretném, ha a Hídépítő Vállalat dolgozói­nak méltó társai lennének, s munkájuk nyomán mielőbb lenne új híd a Tiszán. Ugye így vannak ezzel önök is, szolnokiak? Simon Béla Villanyszerelő szakmunkásokat szol­noki és egyéb mun­kahelyeinkre azonnal felveszünk. JELENTKEZÉS: ÉM. Szolnok megyei Ál­lami Építőipari V. 4. sz. Főénítésvezotősége, Szolnok, vöröshadsereg út­ja 4 a. ! pártsejteket létesítsen a terü­let üzemeiben és a falvakban, és alakítson ki vörös szak- szervezeteket, paraszt szövet­ségeket, önsegélyező és sport­egyesületeket. A lappangó elégedetlenség 1930. május 1-én tört ki elemi erővel. Ezerkétszáz munkás­sal az élen, több mint egy kilométeres sorban parasztok vonultak a tartomány szék­helyére. Követelték az adó­terhek könnyítését, a jobb bánásmódot, a béremelést és a rövidebb munkanapot. Az idegenlégiós csapatok felszó­lítás nélkül lőttek a tüntetők­re. A nap mérlege: hét halott és tizennyolc sebesült. Június másodikára a tartományi székvárosban kihirdették az általános sztrájkot. Június és július folyamán tizenegy je­lentősebb tüntetés volt, 12 000 résztvevővel. Szeptemberben a megmoz­dulások hevessége még to­vább fokozódott. A falvakban egymást követték a gyarmati tisztviselők, mandarinok el­leni erőszakos cselekmények, s ezek megrettenve menekül­tek állomáshelyükről. Ebben a helyzetben a párt központi bizottsága utasította a Nghe- an tartományi kommunista párt központi bizottságát, hogy szervezze meg a köz­hatalmat. Az utasításnak megfelelő­en, a falusi pártsejtek és pa­raszt szövetségek megalakí­tották az igazgatási bizottsá­got. A bizottság megválasz­tása többnyire a község­házán rendezett nyilvános gyűlésen, kézfelemeléssel tör­tént. Az igazgatási bizottság feladatát képezte ezentúl a rend fenntartása, döntéshoza­tal vitás ügyekben, röviden a község igazgatási, jogi, rend­őri ügyei. A bizottságok meg­szervezték a falvak önvédel­mét is. 17' ulturális és szociális té- rén igen jelentős ered­ményeket mutat a szovjetek hatalmának aránylag rövid időszaka. Esti tanfolyamok indultak az analfabétizmus kiküszöbölésére, megszervez­ték az orvosi ellátást, eltöröl­ték a babonás eredetű kul­tuszokat, az állapotos anyák részére könnyű munkalehető­séget teremtettek, gondoskod­tak a forradalom mártírjai­nak családjáról, stb. A falvakban megélénkült a politikai élet. A kommu­nista párt titkos kiadványait esténként a községházára gyűlve, együtt olvasták, majd megvitatták a cikkeket, s a közeljövő feladatait. A francia gyarmatosító im­perializmus természetesen nem nézte tétlenül a népi hatalom kiépülését, megerő­södését Vietnam egyik köz­ponti fekvésű, nagyfontossá­gú területén. A gyarmatosí­tók csapatai támadásba len­dültek. Fosztogatás, gyújto­gatás, tömegmészárlás, f űdig rombolt falvak jelezték út­jukat. A fogdák megteltek letartóztatottakkal, s a hely­őrségek vetélkedtek újabb és újabb kínzásmódok kitalálá­sában. 1931 elejére a véres terror mellett egy másik halálos veszély kezdte fenyegetni a harcbanálló két tartomány lakosságát: az éhség. Az őszi termés tragikusan rossz volt, s a gyarmattartók gondos­kodtak arról, hogy Nghe- Tinh körzetet blokád alá ve­gyék. Az éhségnek sikerült az, amihez a felverek ereje magában kevés volt. Április folyamán egymás után zúzzák szét a falvak szovjetjeit s helyükre visszaállítják a gyarmati közigazgatást. A ■ szovjetek felbomlása után • még néhány hónapig foly- : nak a tüntetések, de részt­■ vevőik száma, s hatásuk is egyre csökken. 1931 nyarának i végén a forradalmi mozga­lom apálya mutatkozik az egész országban, s a Nghe- Tinh területen is. A szovje­tek mozgalma, a vietnami népnek a hatalom megszer­zésére és megtartására irá­nyuló első/kísérlete egyelőre vereséget szenvedett. A bukás okait egyrészt a kedvezőtlenné váló nemzet­közi helyzet, másrészt a belső nehézségek, s a párt. által el­követett hibák képezték. 1931 nyarára a munkásmoz­galom átmeneti visszaesése volt tapasztalható Délkelet- Ázsiában. A kínai forradalom erői deffenzívába szorul­tak a Csang Kai-sek csapa­tok támadásával szemben, s lehanyatlott az indonéz nép forradalmi mozgalma is. A párt hibásan kialakí- tott koncepciói közül legjelentősebb a merev, el­zárkózó politika. Nem töre­kedtek eléggé arra, hogy a harcba bevonják a nemzeti burzsoáziát és a kispolgársá­got, lebecsülték a nemzeti érzést . A hibák ellenére, sőt azok­kal együtt, a szovjetek moz­galma felmérhetetlen értékű; tanulságokkal szolgált a viet-j nami népnek és pártjának; forradalmi harcában. A Ma-; gyár Tanácsköztársasághoz! hasonlóan, ez az időszak ^rő-j próbát, tapasztalatszerzési le-; hetőséget adott, másrészről bizonyságul szolgált: a nép képes — ha ebben sötét ha­talmak nem akadályozzák.—; saját sorsának irányítására, politikai-, gazdasági-, kultu­rális feilődésének megszer­vezésére. leg étel biztosításáról. Kívá­natos, hogy minél több ter­melőszövetkezet kövesse a kengyeli Dózsa & Mező Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom