Szolnok Megyei Néplap, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-04 / 103. szám

I&úl. május 4, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tempósan halad a kukoricavetés a törökszentmiklósi, kunhegyesi és jászapáti járásban Megyénk természeti adottsá­gaiból következik, hogy csak az a kukorica ad jó termést, melynek magja május első negyedében a földbe került. A kukoricavetési munkák állásáról három járási ta­nácstól érdeklődtünk. Kilencezer holdon befejeztük a kukorica vetését, — jelen­tették a törökszentmiklósi já­rásból. — Tervünk szerint már csak ezerkiiencszáz hold van hátra; ezen a területen két-három nap alatt végére járunk a munkának. A két- pói Zöld Mező Tsz-ben, a fegyvemeki Aranykalászban, a kengyeli Petőfiben — mint mondják, — már el is felej­tették a kukaricavetést. A vetés gyors tempójához jelentősen hozzájárult az a kukoricatermesztési ankét, melyet múlt hét derekán tartottak a törökszentmiklósi járási tsz-ek vezetői, szak­emberei részére. Az ankéton Kiss Kálmán, a tiszaigari Petőfi Tsz elnöke fejtette ki; Miért kincset érő a korai kukorica vetés. A kunhegyesi járás terme­lőszövetkezetei tegnap reg­gelig kilencvenöt százalékban elvégezték a fővetésű kuko­rica vetését. Ma már jobba­dán csak a silóba szánt ku­korica magját vetik. A kun­hegyest Lenin, az abádszaló- kl Aranykalász, a tiszaroffi Kossuth Tsz gazdái példa­mutató igyekezettel jártak élen a vetésben. Kevésbé se­rényeknek bizonyultak a ve­tők a kunmadaras! Hunyadi és Táncsics Tsz-ben.., A járási szakemberek vé­leménye szerint a helyen­ként tapasztalható kisebb le­maradás ellenére sincs ve­szélyben a kukorica. Vetését előre láthatólag vasárnapra befejezik. A jászapáti járás tsz-ei szombatra befejezik a kukorlcavehjst. Tizenhét­ezer holdas tervüket eddig kereken tizenhatezer hold erejéig teljesítették. A vetés csak a lapos — így koráb­ban sáros — földterületeken maradt el kissé. Járásszerte jól előkészí­tett talajba került a mag. Kevésbé helyeselhető, hogy a tsz-ek csak mintegy 20 százaléknak megfelelő terü­leten alkalmaztak korszerű — négyzetes és ikersoros — vetési formát. „A hét végéig fejezzük be a kokoricavetést!” Szövetkezeti gazdaságaink javarésze szépeit halad az idejében megkezdett kukori­cavetéssel — amint ez a múlt hét végén összeállított jelen­tésből kitűnik. A mezőtúri tsz-ek akkorra teljesen befe­jezték ezt a fontos munkát; a jászapáti járás tsz-ei 86, Jászberény város tsz-ei pedig 80,2 százaléknál tartottak. Kevésbé serénynek bizonyul­tak Szolnok termelőszövetke­zetei, melyek akkor még 58 százaléknál topogtak. Sereg­hajtóként a kunszentmártoni járás tsz-eit kell említenünk — 45,5 százalékos eredmé­nyükkel. — Rosszul teszi, aki ráérő­sen veti a kukoricát —, mon­dotta Zsidó Péter, a megyei tanács mezőgazdasági osztá­lyának növénytermelési fel­ügyelője. — A későn vetett kukorica nem hasznol eleget a csapadékból, rosszul köt, kevesebb termést ad; esetleg be sem érik... *— Miért késlekedik mégis néhány tsz a kukoricave­téssel? — A „Ráérünk!” kiáltások a kisüzemi szemléletből fa­kadnak. A két-három holdas gazdának nem kellett aggód­nia, hogy lemarad a május másodikán kezdett kukorica­vetéssel. Annál inkább kell igyekezni a traktorosnak, aki párszáz holdon akarja földbe tenni a magot. Többéves ta­pasztalat bizonyítja, hogy megyénkben éppen azok a kukoricatáblák fizettek a legszebben, mélyek magját május első negyedéig elvetet­ték. — Az eddigi eredmények ta­núsítják, hogy a tsz-ek nem küzdenek gép- vagy munka­erő hiánnyal —, folytatta a növénytermelési felügyelő. — Mint említettem, a lemara­dás nem objektív nehézsé­gekből ered... Mindenütt rendelkezésre áll a vetőmag, a munkaerő, a gép; kedvező­en melegre fordult az időjá­rás. Bármely pillanatban megindulhat a májusi esőzés, ami áldás lesz a földbe ke­rült kukoricának — ám aka­dályozója lehet a megkésett vetésnek. — Mi tehát a teendő? — Vetni, vetni, vetni! Azok a szövetkezeti parasztok, ve­zetők járnak el helyesen, kik minden erejüket latba vetik most azért, hogy tsz-ükben e hét végéig befejeződjék a kukoricavetés. Pusztamonostoron tréfásan úgy mondják: Egy falu, egy nóta. Ezzel fejezik ki, hogy a község határát egy közös gazdaság uralja, a több mint 2000 holdas Búzakalász Tsz. Két és félszáz tagja van a tsz-nek, de a munkaképes szövetkezeti gazdák szárna nem haladja meg a kétszá­zat. Mégis néhány nappal ezelőtt már az okozott gon- > dot: milyen munkát adjanak a tagoknak. Termésbecslés Megállapítják az ország gyümölcsfaállományának termőképességét A Központi Statisztikai Hi­vatal legutóbbi gyümölcsfa­összeírásának adatai szerint az országban jelenleg 88 mil­lió gyümölcsfa van. A Köz­ponti Statisztikai Hivatalban azonban most olyan felméré­sekkel és számításokkal is foglalkoznak, amelyek köz­vetlen segítséget nyújtanak a gyümölcstermés hazai és export-értékesítésével foglal­kozó szerveknek. Ügynevezett képviseleti módszerrel megkezdték a ha­zai gyümölcsfa-állomány ter­mőképességének vizsgálatát A hét legjelentősebb gyü­mölcsnem — alma, körte, cseresznye, meggy, szilva, kajszi- és őszibarack — 4,5 millió fáját vizsgálják: a ku­tatóintézetekben kidolgozott módszer alapján külső jelek­ből megállapítják az életko­rukat és feljegyzik fajtáju­kat Mivel a 4,5 millió fa összetétele lényegében meg­felel a teljes gyümölcsfaállo­mány összetételének, az ada­tokból következtetni lehet a jelenlegi állomány még hát­ralévő élettartamára és ter­mőképességére. Hasonló képviseleti mód­szerrel kezdik meg az előze­tes termésbecslést Ehhez egyedileg figyelnek meg mintegy 250 ezer fát. Mind­egyikről külön ívet töltenek ki. A megfigyelést néhány héttel a gyümölcs megérése előtt végzik, amikor már jól lát­ható , a termés és természeti csapás is kevéssé fenyeget. Kiváló szakemberek, kutatók közreműködésével dolgozták ki a szinte matematikai pon­tosságú, egzakt becslés mód­szerét: minden fáról felje­gyeznek néhány, szemmel megállapítható adatot, ezek­ből elektronikus számológé­pek kilogrammokban számít­ják ki az egyes fákról vár­ható termést. (MTI) Állami gazdaságok és tsz-ek patronálási szerződése Megyénk állami gazdaságai az elmúlt évek tapasztalatai alapján az eddigi egyéves he­lyett — hároméves patroná­lási szerződést kötnek a tsz- ekkel. A szerződés kikötéseit a távlati tervekre alapozzák, így áttekinthetővé válik az állami gazdaságok és tsz-ek kapcsolatának fejlődése. Az első hároméves szerző­dést a Csorbái Állami Gazda­ság és a kisújszállási Kinizsi Termelőszövetkezet kötötte. A gazdaság szakemberei első­sorban a baromfitenyésztés, aztán a növénytermesztés és gépesítés terén adnak segítsé­get a szövetkezeteknek. Sán­dor Kálmán igazgató és Nagy György főagronómus heten­ként felkeresi a tsz-t, s an­nak vezetőivel határszemlén vesz részt, közösen határoz­zák meg a tavaszi munkák menetét. A gazdaság gépi se­gítséget és vetőmagot is ad a szövetkezeti gazdáknak. A csorbaiak és a kisújszál­lásiak példája nyomán a pe- lotási, tiszasülyi állami gaz­daságok is hároméves szerző­dést kötnek a velük határos tsz-ekkeL Magas tejhozamű, kosztromai fajták keresztezésével alakítja ki szarvasmarha törzsállományát a jászapáti * Alkotmány Tsz A jászapáti Alkotmány Ter­melőszövetkezet országoshírű törzskönyvezett szarvasmar­ha tenyészetében magas tej­hozamú, kosztromai fajtákkal keresztezik a magyar-tarka és szürke-magyar teheneket A kiváló tulajdonságokkal rendelkező utódok ugyanis hazai tapasztalatok szerint naponta 45—50 liter tejet is adnak. Az általuk termelt tej zsírtartalma eléri a négy egész három tized százalékot A keresztezett üszők ellése most, a tavasszal kezdődött meg. Ebben az esztendőben negyvenhárom utódot nyer­nek és ezeket újból keresz­tezik majd a kosztromai faj­tákkal. Az így kialakult állo­mány képezi a szarvasmarha törzstenyészetük alapanyagát. Borjaikat már az új eljárá­sok szerint mesterséges úton. ridegen nevelik. A közös gaz­daság tervei szerint kosztro­mai fajtákból alakítják ki a háztáji gazdaságok tenyésze­tét is. A jó törzsállománnyal 3—4 éven' belül meghárom­szorozzák a jelenlegi tej-, vaj-termelést és több húst adnak a népgazdaságnak. Pusztamonostori helyzetkép *— Idefigyelj. Nyakadba veszed a lábad, hazasza­ladsz, megvacsorázol, én meg őrködöm addig helyetted. — Jó. De lehet ilyet csinálni? — Miért ne lehetne? — A bácsi nem katona. Megsfmogattam a fejét] — Igazad van. így nem lesz jó. Én bizony nem menthetlek fel az őrszolgálat alóL Ezt csak katona, méghozzá parancsnok teheti ... Eszembe ötlött valami. Arra gondoltam, hogy ha csupán katona oldhatja fel a becsületszót és válthatja le az őrt a szolgálatból, akkor... Akkor keresni kell egy katonát. Csak annyit mondtam a gyereknek: „Várj egy ki­csit” és egy percig sem késlekedve, a kijárat felé ira­modtam ... Még nyitva volt a kapu; az őr messze, a park túlsó végében járt, hallottam a csengettyűjét. Álltam a kapuban és vártam, nem jön-e arra egy katona: egy hadnagy, vagy akárcsak egy közvitéz. De mintha csak bosszantani akartak volna, egyetlen katona sem tűnt fel a láthatáron. Az utca túloldalán fekete kö­penyeket pillantottam meg. Megörültem, s abban a hit­ben, hogy haditengerészek, átszaladtam a túloldalra. De bizony nem tengerészek voltak, hanem ipari tanulók. Egy hórihorgas vasutas is elsétált arra, gyönyörű köpe­nyén halványlila paroli ékeskedett Ám ezzel a vonzó külsejű vasutassal sem kezdhettem semmit Már éppen viszatértem volna fancsali képpel a kertbe, amikor a sarkon, a villamosmegállónál terepszínű tiszti tányérsapkát pillantottam meg, kék lovassági sapkaszegéllyeL Majd kiugrottam a bőrömből: talán éle­temben nem voltam ilyen boldog. Hanyatt-homlok rohan­tam a megállóhoz. Futás közben látom, hogy a járda­szigetnél megáll a villamos, és az én tisztem — fiatal lovassági őrnagy — furakszik ám a többi felszállóval együtt a kocsira. Kifulladva odarohantam hozzá, megragadtam a ke­zét és a fülébe kiabáltam; — őrnagy elvtársi Egy pillanatra! Várjon még, őr­nagy elvtársi A tiszt csodálkozva rám bámult; — Mi baj van? — Máris elmondom — válaszoltam, — fi parkban, a fehér házikó mellett, őrködik egy kisfiú... Nem moz­dulhat onnan, mert becsületszavát adta... Nagyon kicsi... Sír. A tiszt értetlenül pislogott, szemében Ijedtség tükrö­ződött Nyilván 6 Is azt hitte, hogy beteg vagyok és egy­két kerékkel több forog a fejemben. — És rám mért van szükség mindehhez? ~ kér­dezte. A villamos közben elment és az őrnagy vészjóslóan mérpeetr>+* De mikor kissé részletesebben előadtam a tényállást fontolóra vette a dolgot és egyszer csak azt mondta: — Gyerünk, gyerünk. Hát hogyne mennék! Miért nem mondta mindjárt? Mikor a kapuhoz értünk, a parkőr éppen a lakatot tette rá. Megkértem, várjon néhány percig, mivel a kis­fiam a kertben maradt Aztán az őrnaggyal a liget bel­seje felé siettünk. Nehezen találtuk meg a fehér házikót a sötétben. A gyerek még ugyanazon a helyen topogott és megint csak sírt, de most sokkal halkabban. Lehajoltam hozzá. Fel­kiáltott örömében. — Látod, meghoztam a parancsnokot — mondtam. A tisztre pillantva, a gyerek kihúzta magát és így szólt: — Őrmester vagyok. — őrmester elvtárs, parancsolom, hogy hagyja el őrhelyét A fiú hallgatott aztán húzott egyet az orrán. —> A katona bácsinak mi a rangja? — kérdezte. — őrnagy vagyok. Erre szürke sapkája széles ellenzőjéhez emelte ke­zét a fiú: — Értettem, őrnagy elvtárs. Az a parancs, hogy hagyjam el az őrhelyet. Olyan hangosan és olyan kedvesen mondta, hogy mindkettőnkből kitört a nevetés. És vidáman, megköny- nyebbülten kacagott a kisfiú is. Alig értünk ki hármasban a parkból, máris becsapó­dott mögöttünk a kapu, és az őr többször ráfordította a kulcsot. Az őrnagy kezet fogott a gyerekkel; — Ez derék dolog volt, őrmester elvtárs. Jó katona lesz belőled. Viszontlátásra. A fiú mormogott valamit, aminek az volt a vége; — Viszontlátásra. A tiszt mindkettőnktől elköszönt, és látva, hogy újabb villamos közeledik, a megállóhoz futott. Magam is búcsút vettem a kisfiútól, és megszorítot­tam a kezét. — Hazakísérjelek? — Nem. A közelben lakom. Nem félek — felelte. Néztem szeplős kis orrát és eltűnődtem. Csakugyan, miért is félne? Az a fiú, akinek ilyen erős az akarata és ilyen szilárd az adott szava, az nem ijed meg a sötét­ségtől, nem Ijed meg a csavargóktól, és nem ijed meg sokkal félelmetesebb dolgoktól sem. S mikor majd felnő... Még nem tudni, mi lesz, ha felcseperedik, de annyi szent, hogy derék ember válik belőle. Ilyesmin tűnődtem, és örömmel töltött el, hogy meg­ismerkedtem ezzel a kisfiúval. Keményen és elégedetten még egyszer megszorítot­tam a kezét. Fordította; Kadváoyi Er via A koratavaszi növéijyek elvetése után mind az 500 holdon földbe került a ku korica vetőmagja. A kerté­szetben előkészítették a sok­ezer fészket, megkezdték a palánták kiültetését. Papri­kát, paradicsomot, uborkát, főzőtököt, dinnyét termesz­tenek. őszikáDoszta nem sze­repel a tervben, de 7 hold­ra ennek a palántája kerül majd. Serfőző Sándor bri­gádvezető irányításával csak nő több mint. negyven dol­gozik a kertészetben. Sokat várnak a kertészeti dolgo­zóktól, nem kevesebbet, mint az 1 300 000 forintos bevételi terv teljesítését De ha ennél több lesz. a brigád tagjai is jól járnak, mert prémium üti a markukat. Százezer fo­rintos túlteljesítésnél — 25 000 munkaegységre szá­molva — a kertészetben dol­gozók minden munkaegysé­gére 1 forint jut prémium­ként. Nincs Is szükség biz­tatásra. Bartók Sándor, Csesznik István. Nagy Fe­renc, Gáspár Istvánná. Ju­hász Ilona és a többiek Is nagy szorgalommal dolgoz­nak. — Nemcsak a kertészetben alkalmazunk premizáMst. ha­nem a cukorrépánál és a kukoricánál is «=* mondja Lepény József apronómus. — Eav-egy szövetkezeti pazda Wf és fél hold kukoricát és 400 négyszöaől cukorrévát müvei men. A növényánolás- nál. betakarításnál a család­tagok segíts égére is számí­tunk, ötvennel növelhetjük így a munkaerők számát. A vremizálás is scoff ebben ami a terven felül fermrU mennyiségnek 4P százaléka Kalina István brigádvezető sorolja, hogv miből mennyi a tervezett termésátlag. Ku­koricából 1« mázsa — máln­ai morzsolt, cukorrépából 160 illetve ahol öntözik, 200 mázsa. Da valón öntözhetne-« ak­kora területet, mint tervez­ték? Most ez a legnagyobb gond. Húsz csőkút fúrásával kívánják biztosítani a vizet a kertészeti és szántóföldi növények öntözéséhez. De néhány hónappal ezelőtt pénzük nem volt a cső vá­sárlására, most meg csövet nem kapnak. — Még ' oz sem érkezett meg, amit jó két hete ren­deltünk a MEZÖSZÖV-től — bosszankodik az agronómus. — Ezzel ugyan nem oldódna meg a problémánk, de hat kút elkészítése emiatt húzó­dik. Pedig most munkaerő is jobban lenne, mint amikor teljes erővel megkezdődik a növényápolás. Azon fárado­zunk, hogy megteremtsük az öntözéshez szükséges feltéte­leket, hiszen sem a vezető­ség, sem a szövetkezeti gaz­dák számára nem közömbös, hogy egy-egy hold földön többet, vagy kevesebbet ter­melünk. Mindig adódik gond, baj, de azért a mérleg nyelve egyre inkább az eredmények javára billen. Nagyon bizta­tó az, hogy a Búzakalász Tsz-ben a gazdák többsége szorgalmas, olyan, aki a szí­vét is behozta a közösbe. — Kalina István brigádvezető, Kolozsvári János, Bi-bók Jó­zsef, Gambár János, Bartók József Berényi Mihály és a fiatal Sebök Sándor nevét említi — mint a brigád leg- szorgalmasabbjait. De a töb­biekre sem lehet panasz. — Berényi Kálmán, a másik növénytermelési brigádveze­tő Pozsár Istvánt, Kozma Lászlót, Balázs Mihályt. László Ignácot és Bakos Jó­zsefet dicséri, ö is hosszan sorolhatná a szorgalmas, a munkában helytálló szövet­kezeti gazdák nevét. Az ál­lattenyésztőkről is csak elis­meréssel lehet szólni. A 76 éves Magyar István bácsiról, aki igen nagy hozzáértéssel, lelkiismeretesen gondozza a borjúkat. Vagy a csibések- ről: Mészáros Imrénéről és Bazsó Ilona KISZ-tagról, akik 5200 aprójószágot ne­velnek szép eredménnyel. — Említhetjük Imre Sándor sertésgondozót, Toldi Mihály és R. Nagy Mihály juhászt és másokat Is, hiszen mind­annyian Jó munkájukkal Já­rulnak hozzá a közös erősíté­séhez, a tervezett 27,60 fo­rint munkaegységérték meg­teremtéséhez. fi. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom