Szolnok Megyei Néplap, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-11 / 109. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. május 11. Hruscsov Jerevánból Tbiliszibe utazott Jereván (MTI). Nyikita Hruscsov szerdán Jereván­ból vonattal Grúzia főváro­sába, Tbiliszbe utazott. Má­jus 12—13-án itt nagy ün­nepségek lesznek Szovjet— Grúzia fennállásának é.s Grúzia Kommunista Pártja megalakításának 40. évfor­dulója alkalmából. A jereváni pályaudvaron sokezres tömeg búcsúztatta Hruscsovot, akit a köztársa­ság határáig elkísérték a vo­naton Örményország veze­tők Zorin levele az ENSZ IS. közgyűlésének elnökéhez az angolai helyzetről New York (TASZSZ). V. A. Zorin, ae Szovjetunió ál­landó ENSZ-képviselője ked­den a következő szövegű le­velet juttatta el F. Boland- hoz, áz ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakának elnökéhez: „Elnök Ür! Mint ismeretes, a közgyű­lésnek az angolai helyzettel foglalkozó ülése 1961. április 20-án különleges határozatot hozott e kérdésről. A határo­zat rámutat Angola népének súlyos helyzetére, valamint a portugál gyarmati hatósá­goknak az angolai nép ellen irányuló tevékenységére, Kennedy módosítja kubai politikáját? NEW YORK (MTT). A New York Times szerdai számának „Nyílt tér” rovatában 70 aláírással Ken- nedynek címzett nyílt levél jelent meg, amely azt taná­csolja az Egyesült Államok elnökének, módosítsa- az Egyesült Államok jelenlegi politikáját, amely „a kubai amerikai katonai beavatko­zás felé sodródik”. „Ma már megállapított tény, hogy a kubai ellenforra­dalmi kísérletet az Egyesült Államok kormányának egyik szerve készítette elő, szervez­te és irányította. Ez a szerv a Központi Hírszerző Szolgá­lat — titokban dolgozott és félrevezette mind az ameri­kai népet mind az Egyesült Államokban élő kubaiakat... megbocsáthatatlan és majd­nem elképzelhetetlen módon valótlanságokat tálalt”. • A kubai intervenció bot­rányos kudarca ellenére a zsoldosok, élükön a kubai nép árulóival az Egyesült Álla­mok területén újabb provo­kációra készülnek a kubai nép ellen. New Yorkban má­jus 7-én gyűlést tartottak, ahol azt követelték az Egye­sült Államok és a latinameri­kai diktatúrák kormányaitól, hogy nagy összegekkel és ka­tonai „segítséggel” támogas­sák őket. Az AP hírügynök­ség jelentése szerint Rasco, az egyik zsoldosvezér egy chica­gói sajtóértekezleten kijelen­tette: új erőket készítenek elő egy még nagyobb méretű in­vázióra. Ä kubai ellenforradalmá­rokból tevődött csoportokon kívül Miamiban megalakult az úgynevezett „Castro elle­nes légió” amelynek tagjai főként amerikai „veteránok”. • A washingtoni kormány védőszárnyai alatt működő kubai ellenforradalmár szer­vezet, az úgynevezett „forra­dalmi bizottság" elnökének Cardonának aláírásával nyi­latkozatot adott ki, amelyben — nyilván pártfogói támoga­tásának tudatában — nagy­hangon kijelenti „azt a há­borút, amelyet megindítot­tunk Kubáért, legközelebb megnyerjük”. HAVANNA Havannában kedden ünne­pélyes külsőségek között te­mették el a Kubában partra- szállt agresszorok ellen vívott haró egyik hősi halottját aki­nek jelképes gyászszertartása megemlékezés volt a harcok­ban elesett 87 kubai hősre. CARACAS Az AP jelenti Caracasból, hogy a venezuelai kormány rendeletére a Prensa Latina caracasi irodája beszüntette működését HAVANNA Gonzalez Guevare Mexikó kormányzó pártja, az alkot­mányos forradalmi párt ve­zetője kijelentette, hogy párt­ja és a mexikói kormány tá­mogatja a kubai népet, amely felszabadító harcot vív az imperialista erők ellen. • A havannai rádió kedden közölte, hogy Havannában megtörtént 120 magániskola államosítása. Armando Gon­zalez Capota. az iskolák álla­mosításának irányítója kije­lentette, hogy az iskolák át­vételekor nagymennyiségű elrejtett valutát és ellenfor­radalmi propaganda iratokat foglaltak le. Szókimondó amerikai sajtóhangok Laoszról London (MTI). A News­week című szélsőségesen re­akciós amerikai hetilap leg­frissebb számában azt állít­ja, hogy az Egyesült Álla­ik feladata a laoszi kato­tosságú Kína biztonsága szempontjából. „Eleve ku­darcra volt kárhoztatva az a kísérletünk, — hogy Laoszt kommunistaellenes támasz­nai beavatkozás. „Kennedy azt tartja — írja a hetilap —, hogy még ha meg is kí­sérelné az Egyesült Államok katonai beavatkozást Laosz- ban, győzelemre nem lenne semmi kilátása. Azért a leg­jobb, amit Amerika remél­het, csak semleges laoszi kormány alakítása”. A Newsweek' szérint az Egyesült Államok laoszi ku­darcának fő oka az, hogy az amerikai politika irányítói szemet hunytak az előtt a tény előtt, hogy Laosz létfon­Véget ért a NATO külügyminisztereinek ponttá építsük ki. Az Egye­sült Államok mégis ezt igye­kezett tenni, mégpedig a le­hető legrosszabb eszközök­kel. Szövetségeseink a leg- reakciósabbak és leglehetet­lenebb laosziak voltak és módszereik balfelé kergették a mérsékelteket, miközben a szélsőjobboldal korrupt ve­zetői elsikkasztották az óriá­si amerikai segélyösszegek oroszlán részét. Az Egyesült Államok szövetkezése a szél­sőjobboldallal odavezetett, hogy az amerikai hírszerző ügvnökség Nosavan jobbol­dali lázadását támogatta Sou- vanna Phouma herceg törvé­nyes, habár semleges kormá­nya ellen és ezzel országos szövetségbe kergetett minden nem jobboldali csoportot’’. amelynek folytatása — a köz­gyűlés véleménye szerint — „veszélyeztetheti a nemzet­közi békét és biztonságot”. Ez a helyzet aggodalmat kel­tett a közgyűlésen, amely felhívással fordult Portugália kormányához, hogy Angolá­ban mielőbb vezessen be olyan intézkedéseket és re­formokat, amelyek célja, a közgyűlésnek a gyarmati or- országok és népek független­ségéről szóló deklarációjának a végrehajtása. A portugál gyarmatosítók tevékenységének következ­ményeként azonban a hely­zet Angolában egyre rosszab­bodik. A közgyűlés említett deklarációjának végrehajtása helyett a portugál kormány megtorló intézkedéseket foga­natosít az angolai nép ellen, amely törvényes jogainak megvalósítására törekszik, szabadságot és függetlensé­get akar. Angolában egyre nagyobbszámú portugál csa­patokat küldenek, hogy had­műveletet folytassanak az angolai nemzeti felszabadító erők ellen. A különböző je­lentések szerint — ide tartoz­nak a világsajtóban megje­lent hírek — csupán a leg­utóbbi hat héten a portugál gyarmatosítók csapatai i rendőrsége többezer afrikait ölt meg. A portugál kormány ily- módon durván megsérti az ENSZ , alapokmányából reá háruló kötelezettségeket és a közgyűlés határozatait, to­vábbra is a gyarmati elnyo­más politikáját folytatja An­golában és ezzel veszélyezteti Afrika e területének, vala­mint az egész világnak a bé­kéjét és biztonságát. Ilyen körülmények között szükséges gyors intézke ések meghozatala, hogy a közgyű­lésnek az angolai kérdésben elfogadott határozatát valóra váltsák. A Szovjetunió ENSZ kép­viselete fontosnak tartja, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjait azon­nal tájékoztassák arról, mi­lyen eredménnyel járt a köz­gyűlésnek a portugál kor­mányhoz intézett felhívása az angolai kérdésben, valamint tájékoztassák azokról az in­tézkedésekről, amelyeket az angolai kérdéssel foglalkozó albizottság tagjainak kineve­zésére tettek. A közgyűlés határozata ugyanis előírja, hogy ez az albizottság azon­nal lásson hozzá a közgyűlés által kitűzött feladatok vég­rehajtásához.” (MTI) értekezlete A szovjet-kubai kapcsolatokról O s I ó (MTI). Oslóban szer­dán háromnapos tanácskozás után véget ért a NATO kül­ügyminisztereinek értekezle­te. A kiadott közös közle­mény nyíltan állástfoglal a rendellenes berlini helyzet fenntartása mellett és hang­súlyozza, a Nyugat semmi esetre sem hajlandó feladni nyugatberlini pozícióit Arra az eshetőségre, hogy a Szov­jetunió a nyugati hatalmak makacssága miatt esetleg ar­ra kényszerül, hogy külön békét kössön a Német De­mokratikus Köztársasággal, a közlemény csupán a követke­zőket válaszolja: „a Kelet- Németországgal kötendő szer­ződés egyáltalán nem gátol­ná meg a nyugati hatalmakat berlini jogaik gyakorlásá­ban”. A közlemény foglalkozik a leszerelés és a háromhatalmi genfi értekezlet kérdésével is Azt a látszatot igyekszik kel­teni. mintha az Egyesült Ál­lamok és Anglia a genfi atomértekezleten konstruktív és előzékeny javaslatot ter­jesztett volna elő, majd a Szovjetunióra akarja hárítani a felelősséget, mert még nem sikerült megegyezést elérni az értekezleten. A közlemény azzal az állí­tással próbálja indokolni az agresszív Északatlanti Szö­vetség létjogosultságát, hogy a nyugati országokat katonai, politikai, gazdasági, tudomá­nyos és pszihológiai kihívás fenyegeti. A külügyminiszte­rek közleményben azt han­goztatják. hogy a NATO „bé­kés” jellegű katonai tömb, és legfőbb célja az, hogy „kikü­szöbölje a háború okait”. A közlemény ezután bejelenti, készen áll arra, hogy minden lehetőségre álló eszközzel megvédje a nyugati országok érdekeit. A NATO külügyminiszte­rek szerint korunk legna­gyobb kihívása a fejlődésben elmaradott országok megsegí­tése és támogatása. A Nyugat — hangoztatja a közlemény .— hajlandó mindent latba- vetni. hogy kellő erővel néz­hessen szembe a kihívással. A NATO külügyminiszte­rek felszáll itták a párizsi ál­landó NATO tanácsot, foly­tassa annak a tanulmányozá­sát, miképpen lehetne még- inkább fokozni a NATO ka­tonai erejét, majd felkéri a tanácsot, észrevételeiről szá­moljon be az Északatlant5 Szövetség külügyminiszterei­nek decemberi ülésén Havanna (TASZSZ). — Május 8-án a Szovjetunió és Kuba közötti diplomáciai kapcsolatok helyreállításá­nak évfordulóján Raul Roa kubai külügyminiszter és Kudrjavcev havannai szov­jet nagykövet beszédet mon­dott a havannai rádióban. — Május. 8-a — mondotta Raul Roa — óriási jelentősé­gű dátum a kubai forrada­lom történetében. A szovjet­kubai kapcsolatok három vo­nalon fejlődnek: diplomáciai úton, a gazdasági együttmű­ködés és a technikai segély- nyújtás területén. Általános jellemvonásuk: a testvéri barátság. — Kuba és a Szovjetunió kapcsolatai az önrendelke­zés, a függetlenség és a szu- verénitás legmélyebb tiszte- letbentartásán alapulnak. A Szovjetunió gazdasági segít­ségét az is jellemzi, hogy el­ismeri • hazánk szabadságát, szavatolja és biztpsítja or­szágunk független fejlődését. Ez alapvetően különbözik az imperialista tábor úgyneve­zett gazdasági segítségétől. Roa a továbbiakban rámu­tatott, hogy a szovjet kor­mány döntő jelentőségű se­gítséget nyújt Kubának a nemzetközi küzdőtéren is. — Kuba a szovjet kormány őszinte barátságát élvezi — mondotta a külügyminiszter. — Ez a barátság reális és szilárd biztosítéka további létünknek. Nem vagyunk egyedül. Hatalmas szövetsé­gesünk van és az semmi kö­rülmények között nem enge­di me^, hogy az amerikai — vagy bármely más imperia­lizmus megsemmisítse a ku­bai szocialista forradalmat, hazánk függe+’onsését, szu- verénitását, önrendelkezési jogát KÜLPOLITIKAI icwzttek. UlUllUUllllUlUllllUUlilUUiillitlilUlllUUiiBl Emami és Amini IRÁNBAN KORMÁNY­VÁLTOZÁS VAN — jelen­ti a nemzetközi sajtó. A rö­vid hír a közvélemény szá­mára ismeretlen nevek le­tűnését és feltűnését közli, változás történt számos mi­niszteri és magán a minisz­terelnöki poszton is: Sarif Emami, az eddigi kormány­fő — nem saját jószántá­ból — átadta helyét dr. Ali Amimnek. Az erről szóló közle­mény mindenesetre ismét felhívta a figyelmet a világ egyik legelmaradottabb és súlyos, tragikus szociális problémákkal terhes orszá­gának égető problémáira. A nagymultú, ősi Perzsia hosszú évtizedeken keresz­tül brit befolyás alatt állott* magyarán legalábbis fék* gyarmati függésben veit a perzsa oroszlán a brit orosz­lántól. Később nem egyszer véres incidensekhez vezető kötélhúzás folyt Irán ter­mészeti kincseiért Anglia és a cári Oroszország kö­zött. Amikor a cárizmus összeomlott, 1921-ben meg­kötötték a szovjet—iráni szerződést, Irán első egyen­jogú szerződését egy nagy­hatalommal. Őfelsége, az angol, király kormánya azonban nem óhajtotta ki­engedni kezéből az Abadan- környéki olajat, katonai és politikai nyomása oda ha­tott, hogy 1933-ban 1993-ig meghosszabbították az An­gol—Iráni Olajtársaság kon­cesszióját. Ez, a tény mindmáig Irán nyomorának egyik lényeges oka, az elégedetlenség egyik legfőbb komponense. 1951- ben a népi megmozdulások hullámai a miniszterelnöki székbe juttatták dr. Mosza- dikot, az ellenzéki Tudeh- párt vezetőjét, akinek első lépése az ország legnagyobb kincsének, az olajnak álla­mosítása volt Az iráni tör­ténelem talán legnépsze­rűbb miniszterelnökét 1953 tavaszán hathatós NATO- segítséggel Zahedi tábornok reakciós államcsínye buk­tatta meg. Az eredmény: az ország természeti kin­cseit ismét azok kaparintot­ták meg, akik korábban EGY PILLANTÁS a szo­ciális helyzetre: az általá­ban tíz-tizenkét órát em­bertelenül elmaradott kö­rülmények között dolgozó munkások a törvényesen megállapított létminimum felét keresik meg, 8600 la­kosra jut egy orvos, nem­csak a tüdővész népbeteg­ség, hanem a trachoma is, a sötét babonák hálójában vergődő, a világtól szinte teljesen elvágott falvakban másfélmillió szerencsétlen hódol ma is az ópiumszí­vásnak. Néhány héttel ez­előtt számolt be egy berlini lap munkatársa „élete leg­szörnyűbb élményéről”, egV Irán falvaiban tett kőrútról. A legmegrázóbb által leírt eset a sok közül a követ­kező volt: idős házaspár ült egy útszéli kövön. Az újságíró kocsija megállt mellettük. Megkérdezte, elvigye-e őket, azok bá­gyadtan igent bólintottak. Hová? — hangzott a német újságíró következő kérdé­se. Mindegy — jött a fan­tasztikus válasz. Kiderült, hogy a teljes letargiában élő, csontig soványodott há­zaspár eladósodott, el kel­lett hagynia talpalatnyi földjét, hetek óta vándorol az országutakon és a kő, amelyen ültek — a legki­sebb fiuk, Ali sírköve volt. A gyerek éhenhalt a célta­lan bolyongás közben. Iránnak jelentős közvet­len határa van a Szovjet­unióval, a kormány szem- melláthatólag attól retteg, hogy az iráni paraszt, ha átnéz ezen a határon, em­berséges, tartalmas élet je­leit pillanthatja meg — olyan földön, amely fél év­százada még pontosan olyan volt, mint az övé. Ez az egyik fő oka a kormány gátlástalan és veszélyes amerikai orientációjának. A sah és környezete azt reméli, amerikai segítséggel talán gátat vethet a minde­nütt előnyomuló fejlődés­nek. A NYUGATI LAPOK ol­dalas cikkeket közöltek So- raya, a gyermektelenség vádjával elűzött császárnő életéről, a nyugati olvasó­nak a könyökén jön ki, hol látták az ex-királynöt X filmsztárral vagy éppen Or­si ni herceggel, a szegény, de .rendkívül kékvérű clasz főúrral. Az olvasó az új császárnőről, Farah Di bárói is mindent tud, derékbősé­gétől kezdve gyermekneve­lési módszeréig Most, a látványos kor­mányválság kapcsán a leg­nagyobb nyugati lapok is kénytelenek voltak más módon hozzányúlni az iráni témához. A változás rövid története: a megtorlástól sem visszariadva, felvonul­tak Teherán utcáin a pe­dagógusok, a gyülekező rendőri erőkkel mitsem tö­rődve csatlakoztak hozzá­juk más hivatások és szak­mák képviselői, szellemi és fizikai dolgozók. Mondjon le a kormány — visszhang­zott fenyegetően a főváros és a sah feláldozta a csaló választásokon kierőszakolt miniszterelnökét. Az új kormányfő, dr. Amini -~án washingtoni nagykövete volt, ez az egyetlen, amit ma tudunk róla. Illetve még valamit. Azt, hogy ha nem von le mély­reható következtetéseket országa helyzetéből és. a szaporodó tüntetésekből, el­kerülhetetlenül elődje sor­sára jut. Bonn gazdasági segélyt nyújt Franco számára Bonn (MTI). Erhard gaz­daságügyi miniszter, Adenau­er kancellár helyettese né­hány nap óta Madridban tar­tózkodik, ahol kedden gazda­sági segélynyújtásról szóló egyezményt írt alá. Az egyez­mény értelmében Nyugat-Né- metország hosszú lejáratú hi­teleket nyújt majd Spanyol- országnak. ugyanakkor a spa­nyol kormány kötelezi magát hogy minden eszközzel elő­mozdítja és megkönnyíti a nyugatnémet tőke részvételét spanyolországi vállalkozások­ban. Az egyezménynek azonban azonkívül, hogy megszilárdít­ja a nyugatnémet nagytőke nozicóit az Ibériai félszigeten kétségkívül, politikai jelentő­sége is van: a nyugatnémet vezető körök mindenképpen “gvengetni igyekeznek Fran- co-Sponyolorszáa NATO-ba való felvételének útját A Franco-diktaúrának nyújtott gazdasági segítség azonban ugyanakkor a spa­nyol nép ellen irányul — ezt juttatja kifejezésre az ellen­zéki Westfälische Rundschau karikatúrája. „A régi szere lem nem rozsdásodik” — ez a címe a karikatúrának, ame­lyen Franco és Erhard látha­tó. amint kényelmesen üldö­gélnek egymás mellett egy namlagon, a hátuk mögött a falat egy horogkeresztes ok­levél díszíti: „A Condor légió emlékére”. (A hírhedt Con­dor légió, amelyet Hitler kül­dött a spanyol polgárháború 'dején Franco támogatására, a spanyol nép elnyomására, többek között a védtelen spa­nyol városok barbár bombá­zásával tette nevét különösen vvűiöletessé a spanyol nép előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom