Szolnok Megyei Néplap, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-09 / 107. szám

1961. május 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A megyei színjátszó bemutató után Két estén át tapsolt a tö­rökszentmiklósi közönség a megye legjobb színjátszó cso­portjainak. Tizenhárom szín­játszó csoport vett részt ezen a szemlén amelyek a legjobb­nak bizonyultak a járási és Városi bemutatók során. És amíg a múlt évben a mező­túri színjátszó együttes kü­lön klasszist képviselt, most örömmel állapíthattuk meg, hogy öt-hat olyan csopor­tunk is van, amelyik siker­rel vehetné fel a versenyt a kitűnő, szinte már hivatásos színvonalon álló mezőtúri színjátszó szakkörrel. Közel száztíz együttes in­dult a kulturális szemle be­mutatóin. Ez mintegy 1700— 1800 főt, nagyrészt KISZ-fia- talt jelent. Ez a szám nagyon szép és azt bizonyítja, ma már a legkisebb helyen is megértik, mit jelent á szín­játszás. Nem tagadhatjuk, hogy a csoportok jórészénél még sok a hiányosság. Fel- készültségbeni, rendezésben! hiányosságok* a mondani­való meg nem értéséből szár­mazó téves játékfelfogás is elég gyakori. Ezért a legfon­tosabb feladat nem új cso­portok alakítása, hanem a már meglévők támogatása minden eszközzel, elsősorban rendezővel, a jól játszható és az erőviszonyoknak megfele­lő színdarabok megismerte- 'tésével, megkedw+etésével a csoportok taglalnál. Különö­sen a termelőszövetkezetek­ben alakult együttesekre áll ez. ök képviselik az új vo­nást, a továbbfejlődést a színjátszó mozgalomban. Ál­landó figyelem és támogatás mellett kétségtelenül legyő­zik a kezdeti nehézségeket és kultúrf orradalmun k fontos szereplőivé válnak. A bemutató megerősített bennünket abban a hitünk­ben, hogy a darabválasztás terén frontáttörést, sőt döntő győzelmet arattunk. Nem­hogy rá kellene beszélni a csoportokat a haladó témájú, mai mohdanivalójú darabok eljátszására, hanem azt lehet mondani, maguk követelik, hogy ilyen jellegű darabokat mutathassanak be. Ezenkívül előszeretettel nyúlnak a' klasszikusokhoz. Ez azt bizo­nyítja, - hogy színjátszóink megértették legfontosabb fel­adatukat; az ízlés nemesíté­sét, a kispolgári giccs elleni harcot, a mai élet aktuális problémáinak művészi visz- szaadását. A színjátszó moz­galomnak ez a legnagyobb pozitívuma. A megyei bemu­tatón például Rozov: Felnő­nek a gyerekek, Tahi László: Különleges világnap című darabja, a Félelmetes vőle­gény című vidám tsz-jelenet, Forgács István: Szugeráló cí­mű mai egyfelvonásosa ke­rült műsorra. Ezenkívül Cse­hov, Barta Lajos, Móricz Zsigmond, Heltai Jenő egy- egy darabrészlete aratott nagy sikert A szereplő csoportok több­ségét nagy akarás és lelkiis­meretes, fegyelmezett játék jellemezte. Különösen a már említett mezőtúri színjátszók dicsérhetők, akik Barta La­jos Sötét ház című' egyfelvo- násos korrajzát adták elő 29 szereplő mozgatásával. Játé­kuk, előadásmódjuk kielégí tette az igényeket, bár a ko­mor hangulatú, szimbólu­mokkal telített darab alapo­san próbára tette a szerep lók egy részét. A két jászbe­rényi csoport nagy tetszést aratott, mind a kettő mai tárgyú darabbal lépett fel, kedvesen; frissen, nagy len­dülettel játszottak. Színvo­nalas, jó munkát végeztek a fegyvernemek, a papírgyá­riak és a vendéglátó török- szén tmiklósiak. Talán kissé szubjektív vélemdhy, de sze­rintünk a legsikeresebb be­mutató a tiszafüredi gimná­ziumé. Ezek a fiatalok any- nyi őszinte kedvvel, jó mű­vészi készséggel, természe­tességgel játszottak, hogy to­vábbi szereplésük elé nagy reményekkel nézünk. Az egész szemle során a legtöbb és legnagyobb hiba a művészi színvonalban adó­dott Bebizonyosodott, hogy azok az együttesk, amelyek nem csupán egy-egy színda­rab betanulására verődtek össze, hanem tagjaikat terv­szerűen továbbképzik és ál­landóan foglalkoztatják, to­ronymagasan állnak az al­kalmi csoportok felett. Szín­játszó mozgalmunknak éppen az az egyik célja, hogy kul­turálttá tegye a színját­szást és ezzel a tömegek íz­lését is nevelje. Nos, ebben a kérdésben akadnak még hibák. Elsősorban a szöveg- mondás területén.' Még a jő csoportoknál Is előfordul, hogy minden egyes monda­tot külön várnak a súgótól és ezzel szaggatottá teszik az előadást. A másik nagy hiba, a színészi játék hiánya. Csak az játszik, aki éppen beszél, a többiek mint szob­rok álldogálnak körülötte. Előfordul a szöveg, a mon­danivaló meg nem értése Is. Mindezek azonban javítha­tók, csiszolhatók. A felszabadulási szemle öt­éves. Az első év végére ér­tünk és legfeljebb rövid szü­net következhet, utána a meglévő csoportoknak to­vább kell dolgozniok. Bízunk abban, hogy jövőre még sok­kal nehezebb lesz kiválasz­tani azokat a csoportokat, amelyek a művészi rangot jelentő megyei bemutatóra r ~ — i- '■ i r i i - ............ „A világ legnagyobb mesemondója* Ami Lajos, a szamosszegi Dózsa Termelőszövetkezet nyugdíjas tagja — akit 1959- ben a „Népművészet meste­re" címmel tüntettek ki — újabb tizennyolc népmesét mondott magnetofonszalagra. Meséinek száma így 256-ra emelkedett s hattal felülmúl­ta azt a svéd parasztot, akit eddig a világ legnagyobb mesemondójának tartottak. Az értékes népköltészeti gyűjteményt a nyíregyházi Jósa András Múzeumban dol­gozzák fel és Jcészítik elő ki­adásra. (MTI) ítélet a kunszentmártoni betörőbanda ügyében Mint arról beszámoltunk, a kunszentmártoni járásbíróság több napon ót tárgyalta Kut- ruczó József, Jónás Sándor, Önódi István. Karsai Mátyás, Dézsi István, Horváth István és Csernus, József bűnperét. Az első négyként felsorolt vádlott a kunszentmártoni Zalka Máté Tsz tehenésze, a három utolsó a budapesti 1. számú Építőipari Vállalat al­kalmazottja. A gulyások esztendőkön keresztül a környék közüle- teinek és magánosainak ré­mei voltak. Lopás, betöréses lopás és jogtalan elsajátítás útján tízezrekre rúgó hasz­not szereztek maguknak —, s ugyanannyi kárt okoztak másnak. ' Csernus az építővállalatnál eqy időben együtt dolgozott Jónással, kinek a vállalattól sikkasztott kályhát eladta. Jónás Horváth társaságában lopott faanyagot, Dézsi pedig KutruczóvaJ együtt. A kunszentmártoni járás- bíróság Kutruczó Józsefet há­rom évi börtönre és egyes jo­gai gyakorlásától öt évre el­tiltásra; Jónás Sándort szin­tén három évi börtönre és egyes jogai gyakorlásától öt évre eltiltásra; Ónodi Istvánt két évi börtönre és egyes jo­gai gyakorlásától négy évi eltiltásra; Karsai Mátyást egy évi és három hónapi börtön­re valamint egyes jogai gya­korlásától két évre eltiltásra: Dézsi Istvánt tíz hónapi bör­tönre; Horváth Istvánt és Csernus Józsefet ha-hat hó­napi börtönre ítélte. A ter­heltek közül egyedül Csernus József vette tudomásul az ítéletet, mely' azonnal jogerő­re emelkedett; a többiek enyhítésért fellebbeztek meghívást kapnak. Ehhez szorgalmas munka, jó rende­zői meglátás, s az illető falu vagy város egész társadalmá­nak szeretetteljes támoga­tása szükséges. Ebben nem kételkedünk, hiszen a lelkes fiatalok ezt megérdemlik. Hernádi Tibor Barátságok a műteremben köttetnek. • « Négy fal közül az egyik csupán ablak. A másik három oldalon körben-körben képek. Az elkészült művek bekeretezve, színes pompá­jukban hivalkodva tekinte­nek le a látogatókra, a mun­kában lévők lent sorakoznak, falnak támasztva, s szerényen csak nyersvászon-színű hát­oldalukat mutatják. Műte­rem ... Alföldünk jellegzetes táj­részleteit, ismerős, hangula­tos piaci jelenetek váltogat­ják egymást a festőállvá­nyon. Az állványtól jobbra Chiovini Ferenc mester, a művek alkotója, a házigazda. Szemközt fejét kissé hátra­húzva féloldalt hajtva egy markánsarcélű, barnából gyengén őszülő férfi áll: Jev- genyij Alekszejevics Zajcev, belorusz festőművész, a minszki Képzőművészeti mit hay hat a naphozis gyermeh ¥ — Nézze csak! — fogad bennünket büszkeségtől su­gárzó arccal a Ságvári úti óvodás- és iskolás napközi gondnoknője. — Mennyit csí- nosodtunk szeptember óta. Beüvegeztettük és új mo­zaiklapokkal rakattuk le a folyosót. Szeméttárolót, WC- ket építtettünk. Homoko­zónk van, az udvar egy ré­szét füvesítjük és rövidesen pihenőpadokat is kapunk. A hirtelen megbetegedő gye­rekeknek elkülönítőt ren­deztünk be. ahol lefekhetnek amíg szüleik értük jönnek. Valóban, öröm látni a friss zöldre festett ablakkereteket, a tiszta folyosót, az egész megújult épületet. Csak egyet nem helyeslünk: az udvar előrészét felsalakoz- ták. Száll a vörös por a gye­rekek lába nyomán és félve figyeljük őket, nehogy eles­senek, ruhájuk bepiszkolód­jék, s a szúrós salakdarabok térdükbe fúródjanak. De menjünk beljebb: az általános iskolások ebédhez készülődnek éppen. Itt is kellemes meg­lepetés ér bennünket: a Dó­zsa sportkör elköltözött in­nen, s az így felszabadult he­lyiségekben is napközisek ül­nek a lemosható nylonterítős asztalok mellett. Fehér tá­nyérok, poharak, kancsó, gő­zölgő gulyáslevessel telt tál van a tanulók előtt. Négyen ülnek egy-egy asztalnál, s ügyes kézzel, fegyelmezetten merítenek maguknak a tál­ból. — ízlik? *— kérdezzük az egyik pufók fiúcskától. — Nagyon — válaszolja őszinte elismeréssel adózva a jó „kajának.” — Utána tej- berizs lesz, kakaóval — teszi hozzá csillogó szemekkel. Nemcsak ő, a többiek is buzgón kanalazzák a •„tartal­mas” levest. Szinte egyhan­gú a vélemény: finom ebédet főztek ma. Hát uzsonnára mi lesz? Készül a téliszalámis kenyér: ezt is szereti minden gyer­mek. A holnapi ebéd: tojás­leves, rántott hal burgonyá­val, fejessaláta. Uzsonna: vajaskenyér retekkel. Előttünk fekszik az egész múltheti étrend. Friss zöld­főzelék, töltött paprika, sülthús, franciakrémes, füge, sonkászsemlye — minden sze­repel benne, ami jó és amire szüksége van a fejlődő szer­vezetnek. Pedig közel 500 gyermeket kosztolnak innen; a Koltói Anna úti és az Új­városi iskolába ebből a nap­köziből szállítják az ételt. De talán csak itt ilyen ki­elégítő az ellátás, s a Csar­nok úti napközis étkeztető­ben, ahol 850 gyermek szá­mára főznek, nem tudják ilyen ízletessé, változatossá tenni a kosztot?... Háromszázötven liter vízben egymázsa marhahús főtt ma itt* hogy jő j,erős” húslevest ehessenek a gyere­kek. Mint az olaj, úgy fedi a tetejét az aranyszínű zsira­dék. A májgaluska még jobb ízt ad a gazdagon zöldségeit levesnek. A második fogás paradicsomosburgonya főtt hússal. — Tegnap gulyásleves volt és túróslepény — meséli a vezetőszakácsnő-helyettes. — Hatvan kiló lisztéit, Í4 kiló zsiradékot, 60 kiló cukrot, 50 tojást, 5 liter tejszínt és 25 liter tejet használtunk fel a tésztájához. A töltelék 60 kiló túróból, 150 tojásból, 15 kilő cukorból, 2 kiló vajból, 20 csomag vaniliáscukorból, 6 kiló grizből, 5 kiló-citrom héjából és levéből készült — Mindenünk van — mondja a jó háziasszony örö­mévei. — Házizsírunk, még lesütött vajunk is... Tésztát sohasem veszünk készen, magunk gyúrjuk levesbe, másodikfélének is. Piskótát palacsintát is sütünk felvált­va — hol egyik, hol másik iskolának. Egyszerre nem is lehetne... De azért egyformán hozzá­jutnak a Sípos téri, Áchim András, Kassai, Baross, Thö­köly, Rákóczi úti iskola nap­közisei is... Hogy mi mindent kapnak az említetteken kívül a gye­rekek, azt a gondnoknőtől tudjuk meg. A télen nem volt ritka a narancs, a füge* a gesztenye, a mélyhűtött ten­geri s természetesen az al­ma. Mirelit-meggyel meg olyan finom lépenvt készítet­tek a konyhán, mintha fris­sen szedett gyümölcsöt rak­tak volná rá. Aki a spenótot gyorsan megette, cukorkát kapott utána. S mindez miből? Hat forint a norma mindenütt* ekkora összeget ügyesen beosztani nem köny- nyű feladat. Hogy ^különle­gességekre” is jusson; az ételmaradékból sertést híz- laltat a napközi. Ennek két haszna van: pénz-megtakarí­tást jelent és friss tepertőt, kolbászt* elsőrendű minőségű húst. zsírt nyernek belőle. ...S most üljünk le, mi édesanyák — és számítsuk ki, mennyibe kerülne, ha például négyszemélyes csalá­dunkat az elmondottakhoz hasonlóan akarnánk ellátni? Kitelne-e 24 forintból? ... — Mennyit kellene a hozzávaló után járnunk, s pénzkereső munkánk mellett nem is vol­na időnk a főzésre! Mégis akadnak szülők, akik az étkeztetési díj fel­emelése miatt első „felhábo­rodásukban’' ki akarják ven­ni gyermeküket a napközi­ből. — Ennyiért a vendéglőben is kap ebédet — jelentik ki meggondolatlanul. S nem jut eszükbe, hogy a napköziben uzsonnát is kap a gyermek, s ami ennél több: felügyel­nek rá, törődnek vele, segítik leckéi elvégzésében. S ezt még a legmagasabb díjat fizetők sem honorálják eléggé... Kemény Erzsébet Egy kultúrcsoport születése Fiatal a szelevényi Kossuth Tsz. Eddig sok gondjuktól nem értek rá a színjátszó­csoport szervezésére. Április elején-azonban Gulyás Imré- né postai kisegítő tisztviselő és Bori Mátyásné, a tsz ad­minisztrátora úgy látták: össze kellene, össze is lehet­ne toborozni az ifjúságot. A községfejlesztésben élenjáró Szelevénynek szégyen lenne lemaradni a kultúrában! — Azért eddig sem he­nyéltünk — mondja Bori Mátyásné. — Husvétkor nagy bált rendeztünk, kisorsol­tunk egy bárányt tombolán, feketét főztünk — nem lehe­tett panasz a bevételre. Most meg pereces bálra készülünk. — Az milyen lesz? — Ismeri biztosan a szü­reti bálon játszott pandúriá- tékot. Hyen lesz ez is, csak szőlőfürtök helyett pereckö- tegek lógnak majd a menye- zetről. s annak megdézsmálá- sáért kér pénzt a pandúr. Szép mindez, de... — De...? — A bál még nem éppen kultúra. Legfeljebb közvetve. A bevételből pesti kirándulá­sokat szervezünk. Most azon­ban — mint az előbb kezd­tem mondani — összetrombi­táltuk a gyerekeket. Negy­venhárom meghívott közül harminchat eljött. — Mindjárt választattak színdarabot is? i— Nem, akkor, még csak megállapodtuk néhány do­logban. Nemrég kaptam meg Fényes Szabolcs—Kellér De­zső: Szombat délután című zenés vígjátékát. A múlt hé­ten azután hárman nekilát­tunk s éjjel két óráig gépel­tük ki a szerepeket. — Fárasztó lehetett! — Hát... nem érdekes. Huszonnyolc szereplős darab, volt mit írnunk. A fontos az, hogy minden szerepre akadt vállalkozó. Helyesek ezek a gyerekek. Eleinte vadak vol­tak -lehetőleg környékére se jöttek az irodának. Lassan azután sikerült beszoktatnom őket, hiszen ismerem mind­egyiket kiskora óta — mond­ja a háromgyerekes Bori Má­tyásné, az anya, s a kultúr- munkás együttes büszkeségé­vel. Jó nézni, jó hallani, ahogy beszél. Napsütötte arca, friss, kemény csengésű mondatai a barnáló földeket, aranyló ha­ja a végtelen búzatengert idé­zi. S mint ezekből, kimerít­hetetlen erő . árad belőle is. Tervekről, kezdeti lépésekről beszélt, s meghívott, látogas­sunk, el, ha mindez a meg­valósítás Szakába jut. Elmegyünk, s nem „ha”, inkább „amikor”. Az ugyanis nem kétséges: lesz kultúrcso­port — nem is akármilyen Szelevényen. Z. J. Akadémia tagja, aki egy áp­rilisvégi délután a szolnoki művésztélep vendége volt Átható, okos tekintetének szigorát feloldja a barnára sült arcon elölülő, a szépség örömére felragyogó mosoly.. Elmerült figyelemmel vizs­gálja Chiovini Ferenc alkotá­sait, majd módszereiről kér­dezgeti a művészt. Helyszí­nen, vagy vázlatból, skiccből dolgozik-e? Készit-e részlet­tanulmányokat műveihez? Van-e lehetőség más tájakra utazni, építkezésekre, üze­mekbe járni? Ez utóbbi kér­désből hosszas eszmecsere tá­madt, az élményszerzésről, az élményszerűség jelentőségé­ről. Szabó László szobrászmű­vész műtermében kevés al­kalom nyílt rá, hogy a műve­ket teljes valójukban szem­lélhesse a vendég. A polco­kon régebbi . munkák, az újabb tervek vázlatai, kicsi­nyített másai sorakoznak. Az elkészült szobrokról csak né­hány fényképfelvétel mesél. Jevgenyij Zajcev elismerés-, sei szólott a „Nyilazó fiú” című alakról. Úgy találta, hogy az a vázlathoz képest igen sokat gazdagodott, kife­jezőbbé, tartalmasabbá, em­beribbé vált. A Szolnokon felállításra kerülő famunkás emlékmű tervét látva viszont kifejtette: a dombormű alak­jai nem elég jellegzetesek, famunkás mivoltuk nem az - ábrázolásmód bensőségessé- géből, legfeljebb külső jelek­ből mutatkozik. Meggyes László és Faze­kas Magda művészhézaspár alkotásai közül elragadtatva nyilatkozott a művésznőnek egy igen kifejezésteljes ceru- zaportréjáről, s a művész egyik tájképéről. Meggyes Lászlónak a cipőgyárban ké­szült festménye kapcsán a három művész elbeszélgetett arról, hogy figurális kompo­zícióknál hogyan lehet meg­találni a helyes arányt a kör­nyezet és az ember ábrázoló-., sában. Ezután Zajcev a belo­rusz képzőművészet általános helyzetéről, irányzatairól szólt, a művészházaspár pe­dig legkiválöbbjaink: Szőnyi, Bernáth, Domanovszky mű­vészetéről mesélt a vendég­nek. A moszkvai képtárak fran­cia anyagáról, majd, a mo- dernség fogalmáról kereke­dett izgalmas vita Bokros László festőművésszel. Utób­bi elmondotta, hogy Szovjet­unióban tett útja során nagy hatást gyakorolt rá ez ikon- festészet. Sajnálja, hogy nincs ennek folytatása az élő szovjet képzőművészetben. A mester ezután megtekintette Bokros László alkotásait. El­ismeréssel adózott néhány, ez utóbbi hónapokból származó kompozíciónak, de legjobban Bokros Lászlónak egy né­hány évvel ezelőtti — kissé naturalifztikus alkotása nyer­te meg a tetszését Jevgenyij 'Alekszejevics Zajcev öt kiváló magyar mű­vésszel találkozott, s így egy délután bepillantást nyerhe­tett a magyar képzőművészek műhelyébe. Vendéglátói pe­dig okos, helytálló, a barát­ság, s a művészet igazságait a hazug udvariasság frázisai­nál többre értékelő megjegy­zéseit. az izgalmas és tanul­ságos viták emlékét együtt őrzik mejd meg a kis note­szekbe felírt címével és fér­fias kézszorításával. Zilahi Judit Gagarin-szovhoz a szűzföldeken A^ Pravda beszámol róla, hogy a tucskovói (Moszkva- terület) középiskola felső osz­tályú tanulói elhatározták: a középiskola befejezése utána szűzföldekre mennek, hogy ott az első űrhajós, Jurij Ga­garin nevét viselő komszomo- lista szovhozt felépítsék. A tanulók a Pravdához in­tézett levelükben megígérik Gagarinnak, hogy tóle tanul­nak bátorságot, hősiességet. Valamennyi kortársukat fel­hívják, tartsanak velük, se­gítsenek felépíteni a Gagarin- szovhozt. A szűzföldi határvidék ve­zetői támogatták a fiatalok kezdeményezését. Koszkul sztyeppéi tó környékén, ahol a tucskovói fiatalok az új földeket művelés alá vonják, már megtették az előkészüle­teket a szűzföldek új meghó­dítóinak fogadására.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom