Szolnok Megyei Néplap, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-05 / 104. szám

Í96U május 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s , Eminensek a pódiumon Az eredmények még jobb munkára serkentenek A szolnoki Bartók Béla Állami Zeneiskola énektan- szakának növendékei május 2-án, kedden este tartották hangversenyüket a Ságvári Endre Művelődési Otthon színháztermében. Az immár hagyományossá váló, évenként két, esetleg három alkalommal is meg­ismétlődő hangversenyek színvonala egyenesen ível felfelé. Szolnok zeneiskolá­jának növendékei mind szí­nesebb, színvonalasabb, ér­tékesebb előadással lépnek a pódiumra, hogy a tanultak­kal, —• de mondhatnánk így js — művészetükkel megis­mertessék a nagyközönséget. Ez a keddi est mindenkép­pen folytatója volt az eddi­gieknek: bizonyságul szol­gált, hogy ismét léptek egy lépcsőfokot felfelé. Műsorukon magyar népda­lok, valamint Bartók és mai szerzők feldolgozásain kívül olasz dalok is szerepeltek, Schumann, Schubert és Liszt dalokat, Mozart, Verdi és Gounod operákból részlete­ket adtak elő. A nagy érdeklődés köze­pette lezajlott ária és dalest műsorának igényes össze­állítása már eleve egyik biz­tosítéka volt a sikernek, amely végülis mgérdemelten koronázta az emlékezetes rendezvényt. Ám önmagában á műsor összeállítás még semmikép­pen sem nyújtott volna tob­tet a szokásosnál. „Szeren­csés véletlen” folytán az idén igen sok tehetséges nö­vendékkel dicsekedhet a szolnoki zeneiskola. Cs. Kazatsay Irénaz énektanszak művésztanára egyik növendékéről szólva megemlítette: olyannyira te­hetségesnek tartja, hogy el­küldi meghallgatásra az Ope- raházba is. Nos, a közönség egységes véleménye szerint az Ilyenfajta kitüntetés nem­csak egy növendékét illetné meg. Széki Sándor, a kitűnő bariton és Széplaki Katalin, a lírai szoprán hangja, elő­adásmódja már többet igé­nyel, mint az ilyenkor oly szokásos, szinte konvencio­nális jelzőket. Kulturált énekhangjuk, tehetségük a meglepetés erejével hatott. De elmondhatjuk ezt Jurá­nyi Máriáról, a drámai szop­ránról és Horváth István te­noristáról is. Ez utóbbi nö­vendék előadásának értéké­ből azonban — sajnos — so­kat von le a túlzott geszti- kuláció, amely szereplésekor erősen zavarta a közönséget Az énektanszak növendék­hangversenyén tehát szép számmal álltak eminensek a pódiumon. Sok tehetséggel találkoztunk ez alkalommal. Közülük is elsőnek hadd említsük Szabó Jolánt, a szépencsengő hangú kolora­Épltkezők, építkezések, figyelem! Mindenfajta földmunkát, csatorna és alapárok ásást, padlás és vályog­fal saralási munkákat elvállal a TEMPÓ KSZ Szolnok, Jászkürt utca 1. — Megrendeléseket vidékre is vállal. Telefon: 23—22, 24—60. , FIGYELEM! Megérkeztek boltunk­ba a teljesén űj mosógépek jótállással 1400.— Ft-os árban. Bizományi Aruház V. Szolnok túrt Sok tapsot kaptak a többiek is: Tarjáni Rozália, Éri Pál, Kovács Mária, Har- gitay Judit, Csépi Béla, Gu­lyás Mária, Szabolcsi Mária, Orbán Edit és Tímár Margit. Az énekeseket Mezriczky Lajos művésztanár kísérte zongorán. Befejezésül csupán annyit, hogy Cs. Kazatsay Irén mű­vésztanárnak gratulálunk növendékeihez, de azt hisz- szük helyes így is: gratulá­lunk a növendékeknek — tanárukhoz. Szántó István Városunkban másfél­ezer ember vett részt szerve­zett pártoktatásban ebben az évben. Jelentős változást tük­röz ez a szám, ha a tavalyi­hoz viszonyítjuk. Akkor ugyanis összesen 780-an ta­nultak. Nyolcvankét propagandis­tánk nagyon lelkiismeretesen dolgozott. Tudásuk legjavát adták azért, hogy a hallgatók megismerjék a marxizmus alaptételeit, illetve toyább gyarapítsák elméleti tudásu­kat. A párt végrehajtó bizott­Már a paprikát palántálják Szolnok megye legnagyobb konyhakertjében A Héki Állami Gazdaság szolnoki üzemegységében alakították ki a megye leg­nagyobb konyhakertjét. A több mint 700 holdas szántó­földi konyhakertészetben megkezdték a palánták kiül­tetését. Az . idén minden ed­diginél korábban fogtak hozzá a paprikák palántázá­sához, A hollandiházakban és az altalajfűtéses üvegte­tők alatt a 30 fokos áprilisi melegben a palánták roha­mos fejlődésnek indultak és fejlettségük elérte azt az állapotot, hogy szabadföldbe kerüljenek. Az összefüggő nagy kony­hakertészetben csak papriká­ból és paradicsomból több, mint hárommillió darab pa­lántát ültetnek ki. Ezenkívül nagy területen zöldségfélé­ket, 60 holdon korai újbur­gonyát és 50 hold káposztát termelnek. A szakemberek számítása szerint az alcsi- szigeti üzemegységből mint­egy 160—170 vagon zöldsé­get adnak közfogyasztásra. Harminc éve egy teremben A mezőtúri Sző­nyegszövő btsz- ben harminc éve egy teremben dolgozik Szarka Róza szövőnő. Jelenleg 300 or­sós cérnázógé- pen végzi mun­káját. — Jó erő­nek, egészség­nek örvend. ság tagjai igyekeztek jó pél­dát mutatni, a tanulásban & a tanításban egyaránt részt- vettek. A pártbizottság tagjai­nak 85, az alapszervezeti ve­zetőségi tagoknak 90, a ktsz- ek, intézmények, vállalatok pártonkívüli vezetőinek pedig 60 százaléka vett részt az ok­tatásban. Pártoktatásunk: színvonala jelentősen emelkedett ez év­ben. Ehhez hozzájárult az is, hogy míg tavaly például 19, addig ez évben 48 olyan pro­pagandistánk volt, akinek egyetemi, főiskolai vagy kö­zépiskolai végzettsége van. Sokan vannak olyanok is, akik több mint egy évtizede vállalták ezt a felelősségtel­jes pártmegbízatást és ebben az oktatási évben is, mint még minden évben becsület­tel el is látják azt. ' — Legfontosabbnak tartottuk ebben az oktatási évben a VII. pártkongresszus határozatainak ismertetését. Igyekeztünk úgy megismer­tetni ezeket a szemináriumo­kon. hogy még tudatosabban vegyenek részt párttagjaink a szocializmus alapjainak le­rakásában. Ez az igyekezet nem jelen­tett különösebb megerőltetést propagandistáinknak, mert többségüknek közvetlen kap­csolata van a termeléssel. Van közöttük gyárigazgató, termelési osztályvezető, fő­könyvelő, üzemi munkás, üzemvezető, üzemi párttitkár, stb. Mindig nagy gonddal ügyeltünk arra, hogy a napi­renden lévő elvi kérdéseket azonnal összekapcsolják a gyakorlattal. Az 1960-as moszkvai nyi­latkozat egyike volt azoknak a témáknak, ami legjobban érdekelte a hallgatókat. Nagy figyelemmel kisérték a sze­minárium hallgatói a kongói, az algíri, a laoszi eseménye­ket s a gyarmati sorban élő népek felszabadító mozgal­mait is. Nem volt kisebb az érdeklődés a szocialista or­szágok eredményei iránt sem. — Ezekről már nemcsak a könyvekből, ha­nem személyes tapasztala­tok alapján is tudtak beszél­ni a hallgatók. Ugyanis vá­rosunkból több mint kétszá­zan voltak tavaly a szocialis­ta országokban, a legtöbben a Szovjetunióban. S a foglal­kozásokon saját . tapasztala­taikkal egészíthették ki a ta­nultakat. Azt is el kell ismernünk A KÉTCSILLAGOS KANÁSZ Kezet fogunk. Elsőnek a gazdász, másodiknak a ban­kos. — Jónapot, László. ■— Erőt, egészséget, Gere elvtárs. — Szervusz, Laci. A bankos, a Nemzeti Bank kisújszállási kirendelt­sége dolgozójának, Erdei Imrének köszöntéséből ki- hangzik, régen ismerhetik egymást. Nekem bemutatko­zik: — Vatal. . . Tisztán, érthetően, mintha jelentést adna. — Egyedül, László? , — Lelépett a cimborám. — Végleg? — Nem hiszem. Holnap reggelre itt lesz, ha szereti a gazdát. A gazdász jó helyén tapo­gat: — Összekaptak? A tekintetét ránkveti. A szemünkbe néz. — Bementem borotválkoz­ni. Kicsit hosszúra nyúlt, mert söröztem is. Pedig mondtam, hogy utána teszem. Kárvallottan, megkönnyeb­bülten hozzáteszi: — Most csinálhatom ma­gam. A karórájára néz. — Az etetés pontosan negyven perc. A nagy fehér koca a lu­cernásnak tart. Elébe kanya­rodik. A menésén megakad a szemem. Hosszú szál, szikár ember, keményen rakja lép­teit Üteme van a járásának. Meglepődöm. Ei nem is já­rás. Ez menetelés. Olyan ember lehet, akibe beleivó­dott ez a testtartás valahol, s nem tudja elfelejteni. Mégis mást kezdek. — Iszik? — Nem. Csak ha bekerül a városba. Sok az Ismerőse még azelőttről is. Nem uta­síthatja vissza. Vatai László visszaért. Sietett. Feladom a küzdelmet a kíváncsiság ördögével. — Mióta sertésgondozó? — Sertéstenyésztő vagyok. — Bocsánat. —- ötödik éve csinálom. — Azelőtt? De ehhez már több idő kell. A szoba, ahová beté­rünk, máshol csak gondozói pihenő, az istálló, a kutrica, a baromfiól végében. Itt szoba, a sertésfiaztató épüle­tében. Tisztán, fehérre me­szelve. Asztal, ülőkék, láto­gatási füzet. S a falóig köny­vespolc. Az ágyon pokróc, pedánsan megvetve. A hosszú ember hátratolja fején porfogó svájci sapká­ját és mesél.,. Egy — slágvortokban meg-, elevenedett élettörténet há­rom fontos dátuma. 1950. A kisújszállási pa­rasztgyerek, a tsz-tag édes­apa fia önkéntesként bevo­nul a hadseregbe. Együtt a bankos Erdeivel. 1952. Egyéves csapatszol­gálat után, egyéves tanulás után elhagyja a pécsi Dózsa Fegyvernemi Tiíztképző Is­kolát. Vatai László lövész­hadnagy az első években jól érzi magát. Becsülettel dol­gozik. De aztán ... Észrevesz magán valamit.. Az egyéves tisztiiskola — hiába — csak kevés. 1956. Jön a létszámcsök­kentés. Beleesik. Nem sajnál­ja. Tán maga is várta. — Az alakulat, parancsnoka, az őr­nagy elvtárs faggatja: — Miben segítsünk? Hol akar elhelyezkedni? Hivatali pályák, irodai be­osztások többnyire, — Köszönöm. Elmegyek haza. Ügy tűnt, cinikus. Pedig hát... A tiszti egyenruhá­ban sem volt ritka vendég szülővárosában, Kisújszállá­son. Látta, hová tart a város. Nem kerülte el a termelőszö­vetkezetet sem látogatásai­val. ■— Visszafogadnátok-e? azonban, hogy nem minden kérdést magyaráztunk meg elég sokoldalúan és alaposan. Ilyen volt például a két rendszer békés egymás mel­lett élésének helyes értelme­zése. Már az oktatási év kezde­tén is tudatosan törekedtünk arra, hogy ez évben tovább szilárdítsuk a kapcsolatot a párttagok és pártonkívüliek között. Ez a törekvésünk ab­ban is kifejezhető, hogy a hallgatók 50 százaléka pár­tonkívüli. Legnagyobb bi­zonyság talán mégis az, hogy az év során felvett tag­jelöltek nagy többsége a sze­mináriumok hallgatói közül került ki. A közelmúltban tanácskoz­tunk a propagandistákkal. Megbeszéltük velük, hogyan készítsük elő az új oktatási évet. Úgy látjuk, hogy a hall­gatók nem voltak önmaguk iránt elég igényesek. Több mint 50 százalékuk az idő­szerű kérdések tanfolyamára járt. Pedig sok hallgatónak ez a tanulási forma már nem nyújtott új ismereteket. Ezért már most az előkészítésnél figyelmet fordítunk arra, hogy mindenki ott tanuljon, ahol tudását növelheti. A gazdaságpolitikai tanfolyamok, ipari és mező- gazdasági ' tagozatára több hallgatót szándékozunk be­vonni, á politikai gazdaság­tan, a filozófia és a munkás- mozgalom történetével fog­lalkozó tanfolyamokból pedig az ideinél jóval többet szer­vezünk. A jelek szerint á termelőszövetkezeti tagok kö­rében Is növekszik az érdek­lődés a politikai kérdések iránt, s ezt szintén figyelem­be vesszük. Az idei pártoktatási év so­rán szerzett tapasztalataink, s a propagandistákkal tar­tott tanácskozásunk alapján úgy értékeljük, hogy eredmé­nyes munkát végeztünk. Úgy dolgoztunk, hogy az előadá­sok, 9 a foglalkozások min­denkiben növeljék a munka iránti felelősséget. Tapaszta­lataink birtokában már most készülünk az alapszervezetek vezetőségeivel, s a propagan­distákkal együtt a következő oktatási évre, mely során még jobb eredményeket szeret­nénk felmutatná Kapus Ferencné az MSZMP Jászberény városi bizottságának ágit. prop. előadója — Ügy se jönnél, csak viccelsz. Ahogy megkapta a lesze­relőlevelet —* ott kijelentke­zett, itt be. Nem vacillált. Pedig számolnia kellett a rosszmáj úakkaL — No, a hadnagy elvtárs de leadta. Nem fáradt még a válasz­adással sem. Miért pocsé­kolná erre az időt? Az idő­vel futni kell, kihasználni céltudatosan. Az unokabáty­ja értette meg talán legjob­ban. Az Debrecenben végez­te a mezőgazdasági akadé­miát. A tankönyveit becso­magolta unokaöccsének. Az unokaöccs meg körömsza­kadtáig való szorgalommal rávetette magát. Heggel fél öttől este hétig („három kicsiny gyermekem van”), a háztáji kacsa, ser­tés, tehén „tenyésztőnője”, a háztartást vezető családanya kifakadt: — Borzasztó ember vagy te! — Kedves kis feleségem! A kötelességem csinálom. Az emberek, akik vele együtt dolgoztak — bár négy munkaegységet is megszerez­tek naponta —, megsokallták az iramot — Nem a múlt rendszer­ben élünk, hogy hajtsuk ma­gunkat. Vatai Lászlót kemény em­berré nevelte a hadsereg, s az élet. Eltökéltségével nem tudott alkudni ‘ senki. Már azt hitte, meg is haragszanak rá. A vezetőségválasztó tag­gyűlésen derült ki. hogy ér­A mezőtúri főtéren a TIT ÁSZ belső karbantartó csoportja rendbehozza a főtér világító berendezéseit. Papp Lajos villanyszerelő a képen látha­tó püspök-boton végez javí­tást. majd égöt helyez a fog­lalatba, hogy hangulatosab­bak legyenek a mezőtúr' esték «itiimmiíMiiwimumimiiimititffifrmmríi Vándorútra keltek a nagyüzemi méhészetek A korai tavasz és a ked­vező időjárás hatására május elejére virágba borultak az alföldi akácosok. A homo­kos és a szikes területeken mindenütt virágzik a fehér akác. Most a virágzás idején a termelőszövetkezetek mé­hészeteiben Ls megkezdődött a munka. Szolnok megye kö­zös gazdaságai több mint két és félezer családot indítottak vándorútra. A megye legna­gyobb méhészetével rendel­kező lúrkevei *• Vörös Csillag Tsz, a tiszamenti akácosokba viszi el méhcsaládjait. Az újszászi Szabadság Tsz tag­jai 200 családdal keltek ván­dorútra. A karcagi Béke, a jászbe­rényi Lenin, a kengyeli Dó­zsa, a fegyvernek! Vörös Csillag Tsz-ek a szomszéd megyékbe is ellátogatnak. tik, mire tett fel. Beválasz­tották a pártvezetőségbe. A munkájáért, a szorgalmáért, a becsületességéért, az egye­nességéért, a reformjaiért. Kicsiny reformok? Fialtak a kocák 1958-ban. Az éjjeliőr kiáltozott vala­miért. Egy koca felriadt, ti­zenegyből -öt malacot agyon­nyomott. Azóta fialáskor még ők, a tenyésztők is levetik a bakancsot, s a nesztelen gu­micsizmában járnak. Mert ez sem mindegy. Nyugalom, csend kell a sertéstenyésztő telepnek. A mostani fialásra ki is írják, mint a tanterem­ben: „Csendet kérünk.’5 A gazdász bólogat. — Ö ugyan nem ezt tartja Vatai László legnagyobb érdemé­nek. A kutricaforgót; a kétévenkénti négyszeri fiaz- tatást; az indulás utáni nyolc órát várató bűgatást.'S hogy a télen háromszáztizennyolc malacból háromszázat fel* nevelt. S hogy éhes tanulni- vágyással dolgozik ez az em­ber. Hogy ezüstkalászos gazda, hogy a tartalékostiszti továbbképzést is kiválóan végezte. Hallgatom Gere Tibort és nézem a férfit, akiről beszél. Megfigyeltem már a szembe dicsért embereket. Van, ki­nek fülig nyúlik a szája, van, aki álszemérmesen tiltako­zik. Ö hallgatja büszke, sze­rény örömmel. S vállat von. — Szeretem. Innen akarok nyugdíjba menni. Borzák LaJoa e

Next

/
Oldalképek
Tartalom