Szolnok Megyei Néplap, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-21 / 118. szám

A bankjegyhamisító ne legyen hiú Frank Chandler atlantai (Egyesült Államok) lakos évek óta gyárt hamis tíz dolláros bankjegyeket. Nem­régen leleplezték, mert hiú­ságból a bankjegyekre Washington képmása helyett a sajátját nyomta. 'A „Basler Nackrichten”-bál) Orvosi tanács AZ ANGOLOK Borzalmasak ezek az ide­gen szavak! Az ember mond­ja így, mondja úgy, majd kificamodik a nyelve, mégis mindig melléfog. Az persze már senkinek sem tűnik fel, ha valaki a „hosentrager”-t „hózentrógli‘’-nak becézi, de a nevek! Az még rosszabb! ... és vettem még neki egy nyakláncot, amin a „ge- razsirip” (Gerard Philipe) képe lógott” De ez csak hagyján. — A nagylelkű fiatalember meg volt győződve, hogy ez így helyes. Ónálló jellem, aki dem törődik mások vélemé­nyével. És nem dicsekszik a tudásával, mert ez is .vala­mi. Figyeljék csak meg, ho­gyan áradozik a buszon az a kövér férfi: — Remek volt a meccs! A Suaresz akkora gólt lőtt, hogy csoda! Szünetben meg Gyigli énekelt! — Elhiszem, hogy remek volt — felelte a barátja —, de nem Suaresz és nem Gigli. Ezt te nem is tudtad? *— lenéző pillantás — pedig te is tanultál angolul. Forral Katalin Kép a jövőből *>i Ugye mondtam, hogy ennek az átázásnak belátha­tatlan következményei lesz. nek — Vigyázzon, nehogy kö­zel menjen a tűzhöz. A véré­nek 97 százalék az alkohol tartalma. o ■ — Az autőgyülölö végrendelete A 72 éves Giuseppe Porti gyűlölte az autókat Vég­rendeletében egész vagyonát a három utolsó milánói konflistulajdonosra hagyo­mányozta. Amikor halála után a három örökös kézhez- kapta a pénzt, sietve eladta kocsiját és lovait és sürgő­sen modern autókat vásá­rolt ... (A „Basler Nachrichten,”-bol) IVem mindennap lát az ' ember ilyent. Nekem kivételesen volt szerencsém hozzá. A vén szolnoki Tabán alatt vasárnapoztam a folyópar­ton. Amatőrül temperálgatva a túloldal koratavaszi nyárfa- erdejét, miközben a kutya- tej-virágos előtérben megje­lent egy szép gömbölyű cica. Elegáns ruhát viselt, hófehér alapon csillogó fekete fol­tokkal. Kicsit hátrább a víz tükrétől kecsesen leült. Pati­káját, mint egy ábrándos kis­lány, a napra emelte. Szemén megtörtek a fények és zöld tüzek ragyogtak W belőle. Szép volt, kimondott macska- szépség. Gondoltam magam­ban, giccs ide, giccs oda, én ráfestem a cicát a vászonra, de csakhamar előtermett egy másik cica. Cica? Dehogy. Egy valóságos cica úr. Jól A telefon természetrajza A telefon híradásipari ter­mék. Színe többnyire fehér és fekete. A telefon három részből áll. Úgy, mint fej, törzs és potroh, illetve úgy, mint maga a készülék, a fej­hallgató és a tárcsa. Ezen­kívül a telefonkészüléknek gombjai vannak. A telefontartás, a telefon­tenyésztés agrártudománya a következő: » Felvesszük a kallót (más bogaraknál a fejnek felel meg), erre a telefon döngi- csél. A tücskök ciripelnek, a disznó röfög, a kutya ugat, a juh béget, s a telefon zúg. Illetve nem zúg. Erre fel­hívjuk a szolnoki postát. A posta kijön két nap múlva, s a telefont tovább szelídíti. Erre a telefon zúg. Namár- most ha zúg, megnyomjuk a gombot, s akkor búg. A tele- 'onon kívül még a galambok, i vadgalamb és ennek ro­kona, a házigalamb búg. . A galambok főleg tavasszal búgnak. De a telefon nem búg. Er­re másik telefonon értesít­jük a szolnoki posta telefon hibabejelentőjét. A posta két hét múlva kijön. A telefont megint tovább szelídíti A biológia ezt a szelídítést babrálás szakkifejezéssel tartja nyilván. A telefont továbbá tár­csázni kell. Tárcsákat hasz­nálnak az emberek a mező- gazdaságban is. Vannak ie- velestárcsák és tárcsás boro­nák. Újabban mosógépeknél, vibrátoroknál használják fel a tárcsát. — Különben a közlekedési rendőröknek is két veszélyes fegyverük van: a pisztoly és a tárcsa. A pisz­toly lőfegyver, de a tárcsa ennél is veszélyesebb, mert ha az meglendül, betétlap ugrik. Van még miniszteri tárcsa (selypítve: tárca). A legtökéletesebb tárcsa a te­lefontárcsa. Eltökélten nem működik. Erre megint kihív­juk a szolnoki postát és két hónap múlva lehet tárcsázni. A telefon érdekes tulaj­donsága, hogy ez a folyamat megállíthatatlan örök kör­forgást végez. A telefon egyébként ba­cilusgazda. Ragályos beteg­séget lehet kapni tőle. Guta ütést terjeszt. Legalábbis az a példánya, amelyik a szerkesztőségben tenyészik. Borzák Lajos ápolt bajsza volt, cirmos fel­öltője, hetyke tartása. Ügy látszott, nem voltak szemé­lyes ismerősek, mert ülendő távolságban megállt és az ár­nyak alatt nagy komolyan helyet foglalt. Kétségtelenül látszott rajta, hogy a tavasz őt is megejtette: szerelmes. És az sem volt vitatható, hogy kibe. Néha behunyta a szemét, s ilykor biztos hold­sugaras langyos éjszakára gondolt, melyben együtt sé­táltak imádottjával a házak macskalépcsőin, hallgatva a mámoros cicák örök tavaszi szerenádját. Már éppen formálni akar­tam párosán őket az elkészült háttérre, mijcor a színre lé­pett a harmadik. Derék le­génynek látszott, az újabb lovag is. Nagy buksi feje volt, szép hegyes fülekkel és pompás tigrisbundát hordott. [ T gy tűnt a három cica, ^ mintha csak egy színes rajzfilm mesebelien megal­kotott figurái lennének, vár­va a rendezőt és az operatőrt, kinek intésére elkezdik a vígjátékot. De elkezdődött az minden intés nélkül, remek párbaj jelenettel, mindjárt az elején. Így. A Ugrisbundás amúgy huli- gánosan „jöttem, láttam, győztem" eljárást akart alkal­mazni. Modortalanul, minden udvariasságot figyelmenkívül hagyva, nyomban belekötött a szépséges cica hölgybe, aki pedig tudomást sem akart venni róla. Sőt annyira nem, hogy fölugrott és sértődötten arrébb ment, miközben macs­ka nyelven kellő szitkokat szórt a szemtelenkedő fejé­re. De annak vastag bőr volt az arcán, fel sem vette a dol­gokat, tovább folytatta az al­kalmatlankodást, mígnem a cirmos kandúrfi közbe nem avatkozott. Halált megvető bátorsággal rávetette magát a tisztelet­lenre, s csak egy Trubadúr harcolt úgy valaha, mint aho­gyan ö. Meg is tanította mó resre, mert rövid küzdelem után a Ugrisbundás úgy eU iszkolt, mintha híre-hamva sem lett volna. Kandúrfi dia­dalmasan tekintett szét a pás­ton, s a fölbátorító pillantást kereste, mely után közelébe léphet annak, akiért meghal­ni is tudott volna. A pillan­tás nem maradt el, az ismer­kedés illendő keretek közt megtörtént. Egy darabig csöndben, némán nézték egy­mást, majd egy-két halk szót váltottak, s hogy mit mond­hattak, azt csak a macskák afroditéje tudja, de annyi szent, hogy egy közvetlen rokonszenv alakult ki köztük, mert később együtt mentek el, mondhatnám majdnem egy­másba karolva. Ruhájukon derűsen csillogott a korata­vaszi napsugár. Hajóvszky László ' Feleség a poggyászmegőrzoben A féltékenység páratlan öt­leteket szül: a milánói vasút­állomáson pl. egy utas be akarta adni a poggyászmeg­őrzőbe a feleségét. Az utas, egy féltékeny francia férj megmagyarázta a poggyász­tárolónak, hogy véleménye szerint a megőrző a legbizto­sabb hely a városban, itt három órára teljes bátorság­gal meri hagyni nem csupán bőröndjeit, hanem szeretett nejét is. (A „Magazyn Polski”-ból) Fő a bizalom! Minden jótét lélek dicséri az Urat, s a Szolnok és Vi­déke Vendéglátóipari Válla­latot; legkülönösebbképpen- séggel pedig az utóbbi 2. számú üzemegységét, — a vendégek iránt tanúsított bi­zalmáért. Egy féldecis pitli, vagy az ugyancsak hitelesí­tett háromdecis pohár bi­zonnyal többe kerül két fo­rintnál. Megnyerő, hogy ezek egyike után sem szed — helyszíni fogyasztásnál — betétet az italbolt. Minek is szedné-szedegetné? — A stammkuncsaft borisszák, pálinkázók ma már odáig fejlődtek, hogy egy pohárka eltulajdonításával meg nem sértenék a társadalmi tulaj­dont. ök bizonyára a sok­éves átlagtapasztalat alapján méltók a W bizalmára. Nemúgy a sörivók, e gya­nús elemek! Rájuk nem bíz­ná a csapos a kis sörösüveget másért, mint két forint be­tétért Furcsamód: ugyan­azon italmérő ugyanazon szempárjában sokkal kisebb a nagyobbértékű söröspohár az üvegnél; az előbbit ugyanis dettó ugyanazon sze­meinek rebbenése és betét nélkül kiadja. Pályázati kérdésünk: Mit tegyen ilyeténképpen az a sörkedvelő, kinek a betét- kétforint már nem áll ren­delkezésére? A helyes megfejtők között tíz sörösüveg-kupakot sorso­lunk ki. Gondos városatyák A brazíliai Manausban a városatyák elrendelték, hogy minden bár ajtajának kifelé kell nyílnia. Rendelkezésü­ket ezzel indokolták: „Meg kell nehezíteni a bejutást a bárokba és meg kell könnyí­teni a kifelé vezető utat.” (A „Basler Nachrichten”-ből) A lottó, a pulyka, meg én Kedden kövér pu lykát vettem, az udvarra kieng edtem. Jó ebédünk lesz vasárnap, eszünk combot, zúzát, májat. Most még sétálgat rangosán, kiabál is nagy ha ngosan. • Mellette megy Lad félve, lottószelvény a k ezébe. Az ablakból nézem: rémes! Odakap a gyerek kézhez. Buta pulyka, mi kell neki: lottószelvény, le is nyelt Juj, te madár! — ugróm nagyot, és már az udvar on vagyok. Futok, mintha sz árnyam nőne: hogy szerezzem v issza tőle? Uccu, el kell fogni, rajta! Szalad is apraja, nagyja. De a pulyka nem vár miránk, kerítéshez vesz most irányt. Nem baj! — Itt a söprű, gyorsan lecsapok rá, meg is fogtam. Kést ide és tálat! — No lám kezem közt vagy pulyka komám! Látod, látod, bolond állat, most mindjárt megoperállak, kivarázslom én e gyből belőled a cédulá mat. Hogy a késsel belevágok: I« a lottóm! — felkiáltok. Szinte látom a pénzhegyet, amit a lottóval nyerek. Gondolkozom: mire költőm? Lesz malacom, házam, szőlőm. Veszek sapkát, sálat, bundát, és pünkösdre négy nagy snnkát.- Napot éjbe remény vezet, várjuk most a pé ntek delet. De jaj, itt van! — És sírni keli: csak egy számot találtam eL És eljön a vasárnap is... Esszük búsan a kel-papit. Úgy kell nekem: vígan ettem, zúzát, májat, com bot kedden! Kemény Erzsébet Nyugaton sincs mindenkinek autója (Rajzok a „Vie N«ove”-ból) Vannak még álmodozók Így egyszerűbb — Remélem, a bíróság felmenti védencemet a koldu­lás nevetséges vádja alól Akik optimista meteorológiai jelentéseket szeretnének Furcsa kérést intéztek az amerikai meteorológiai inté­zetekhez: „Kérjük, hogy a jövőben a meteorológiai je­lentéseknél ne mondják töb­bé, hogy „részben felhős idő”, hanem ehelyett: „rész­ben napos idő.” A kérést azzal indokolták, hogy a legtöbb ember szívesebben hallgat optimista meteoroló­giai jelentéseket. Az is kiderült, hogy az „optimista meteorológiai je­lentéseket” követelő levelek egy autómosó vállalattól ér­keztek, amelynek tulajdono­sai azt remélték, hogy ked­vező meteorológiai jelenté­sek több autótulajdonosban támasztanak kedvet kocsi­jaik lemosatására. (A „Basler Nachrichten”-bői). Tavaszi cica idill

Next

/
Oldalképek
Tartalom