Szolnok Megyei Néplap, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-21 / 118. szám

1961. május 21. SZOLNOK MEGl’El NÉPLAP miért választoltam É n mérnök leszek”, „én ^ jogász”, „én autósze­relő’* — mondják sorban a tizennégy évesek vágyaikat, álmaikat. Egy olyan sincs közöttük, aki olyasmit mon­dana: én még nem döntöt­tem, vagy: majd meglátjuk A legérdekesebb az a jelen­ség, hogy már annak is hatá­rozott céljai vannak a távo­labbi jövőre, aki középisko­lába iratkozott be. Törökszentmiklósi nyolca­dikosok vallanak vágyaikról, törekvéseikről. Nagyon reá­lisak, nagyon józanok. És mindegyik tudja, érti, miért éppen azt a hivatást válasz­totta, amelyikre felkészül. Húsz gyerek, akik most hagy­ják el a szép, modem, vilá­gos Hunyadi úti iskolát. Tíz fiú, tíz leány. Mérlegelik az életet és választanak. Hogy hogyan. Ezt azt hiszem, csak a következő évek dönthetik el. A húsz közül nyolcán kí­vánnak értelmiségi jellegű pályára lépni. Egy orvos, öt pedagógus, egy filmszínész­nő, egy pedig gépírónő akar lenni. Búzás Mihály az ifjú „doktorjelölt”, édesapja pos­tai kézbesítő. A fiú nagyon érdeklődik az emberi szerve­zet felépítése, a népszerű or­vosi-tudományos könyvek iránt. „Kedvelem az orvoso­kat, mert a család tagjainak is sokszor adták vissza egész­ségét” — mondja. Érdekes, hogy e néhány évvel ezelőtt még annyira favorizált pálya iránt mintha csökkenőben lenne az érdeklődés. És ez nemcsak törökszentmiklósi tapasztalat. A pedagógusnak készülő öt tanuló kivétel nélkül leány. Mindnek fizikai dolgozó az édesapja. S hogy miért akar­nak pedagógusok lenni? — Mert nagyon szeretek taní­tani. — Ezt Csintalan Mar­gitka mondja. — Ha valaki elmarad a tanulásban, rögtön magyarázom neki a kimaradt anyagot. Matematikát szeret­nék tanítani. S a pedagógusé olyan hivatás, amely nagy emberszeretetet követel. Ezt az érzést szeretném magam­ban minél jobban kifejlesz­teni. E zzel az egy véleménnyel azért foglalkoztunk olyan részletesen, mert a töb­biek is hasonló indítékból választják a .nevelői pályát. Kiss Vera, aki jeles tanuló, elmondja, hogy már előre el­képzelte magának, hogyha teljesül ez a vágya, átadja minden tudását a következő nemzedéknek. A pedagógus- pályára törekvők közül ket­ten a közgazdasági techni­kumba jelentkeztek, mert „ha nem vennének fel az egyetemre, akkor is lenne kenyér a kezemben”. A legjobban megkapó ezek­nél a gyermekeknél a fele­lősségérzetük. Meg tudják je­lölni a közösségi célt, amely a pályaválasztásnál vezeti őket s ezt magátólértetődő- nek tartják. Ez a pedagó­gusok jó munkáját dicséri. Az egyetlen úgynevezett ro­mantikus pályára törekvő Busa Magdi, egy alkalmi munkás kislánya (filmszí­nésznő akar lenni) de nem a fényért, csillogásért, sikerért, hanem azért, mert szeretne a dolgozó munkásoknak egy kis szórakozást s egyben mű­velődést nyújtani. Csornán Magdi gépírónő szeretne lenni. Apja tsz pa­raszt. — A családban én leszek a családfenntartó — mondja komolyan. Hamarosan pénzt akarok keresni, hogy segít­hessem öreg szüléimét. Ha ez a foglalkozásom sikerül­ne én lennék a legboldogabb ember. “Tízen ipari munkások ■ ikarnak lenni. Közülük nyolc fiú. B. Varga István, egy tsz növénytermesztő fia szobafestő mesterséget akar tanulni, mert nagyon szeret festeni. „Engem erről a szak­máról nem tud senki sem le­beszélni” — mondja elszán­tan. — Van két parkettázó, „mert kevés van belülők és jól keresnek”. „Mert jó és biztonságos”. Az előbbi Gon- da Gábor, az utóbbi Majnár Sándor véleménye. Többen cipőipari szakmunkásokká akarnak válni, számszerint négyen. Ebben a közeli mart­fűi gyár nagy vonzóerejét fedezhetjük fel. Itt is szere­pet játszik az anyagi érde­keltség, de már nem annyi­ra. Inkább a szakmai büsz­keséget, a szakma jövőjét látják. A gyári munka szer­vezettségét dicséri Csányi Éva. A gyerekek már voltak a martfűi gyárban és az mély hatást tett rájuk. A to­vábbi ipari szakmák: vil­lanyszerelő, motorszerelő, — esztergályos. i Mezőgazdasági szakmára ketten jelentkeztek. Mind­ketten mezőgazdasági tech­nikumot akarnak végezni. Az indokok: „A mi házunk a város szélén van. A sok gépet látom a földeken és egyre több lesz belőlük. En­nek a szakmának jövője van”. (Korodi László, apja lakatos.) „Szeretem a növé­nyeket, a mezőgazdasági munkát, a szabad levegőt, édesanyám és édesapám is mindig ezt csinálták, azt mondják én is próbáljam meg”. (H. Tóth Piroska.) C gy kérdés, egy fájó “ kérdés mégis akad. — Húsz, találomra összeváloga­tott tizennégy esztendős kö­zött csak ketten akadnak, akik a mezőgazdasági mun­kát kívánják élethivatásuk­nak egy olyan városban, — ahol hatalmas jövője van a tsz mozgalomnak. Tisztelet és becsület H. Tóth Piroska szüleinek, akik a mezőgaz­dasági munka szépségeiről beszéltek leányuknak. — Úgy gondoljuk a tapasztalatokhoz az is hoz­zátartozik: Több figyelmet szenteljünk különösen a me­zőgazdasági területeken az állattenyésztés, növényter­mesztés, kertészet népszerű­sítésének. — hernádi — Barangolás az „olajvárosban” A kétemeletes, modern irodaház díszére válna Szol­nok főutcájának is. Itt, a város szélén, a dúsan zöldelő vetések tőszomszédságában uralja a környéket. Érthe­tetlen. miért nem lehetett ennek az impozáns épület­nek helyt adni a városban. Emiatt mérgelődik Vass Gyula, az olajbányászok anyagi ügyeinek fő-fő pat- rónusa is, — de azért a gaz­da jogos büszkeségével in­vitál, kerüljünk beljebb, néz­zünk fezét az alföldi olajbá­nyászok központjában. A portánál nyikorgó pa­rasztszekerek jókora acél­csöveket visznek. — Tószegre szállítják a selejtesöveket a tsz tagok, — magyarázza kísérőnk, •— öntözésre még megfelelnek. Az udvaron rend. s a par­kosítás is nagyon előrehala­dott Lehet majd rózsát lopni — ha nem figyel oda a ka­pus. Az irodák mellett kor­szerű étkezde. Tágas, világos, — egyszóval: tetszetős. — S milyen a koszt? — Néha nagyon rossz, — de most már bevezettük a gázt, saját konyhát szerve­zünk. Néhány nap, s azt esszük, amit itt főznek, nem kell a városból hordani az ételt. Az út szélén jellegzetes olajbányász szerszámok, tur­binák sorakoznak. Eszembe jut, hogy tavaly még idegen­Ifjű Kommunista és Kiliián próba — akadályverseny keretében Szerdán reggel 8 óra táj­ban vidám hangulatban gyü­lekeztek a szolnoki Verseghy gimnázium diákjai, fiúk, lá­nyok, a tiszántúli úttörőpá­lyán, hogy számot adjanak: mit tanultak egész évben az Ifjú Kommunista és Kilián foglalkozásokon. A próbázás akadályverseny keretében folyt le. Tízes csoportokban indultak el az állomáshelyek­re, ahol megkapták az útvo­nalat s ezzel az útbaigazítás­sal kellett haladni a követke­ző állomásra, sportügyességü­ket bemutatni A legnagyobb nehézséget a fizikai akadályok jelentették. Az egyik ellenőrző állomás a Tisza túlsó partján volt el­rejtve. A part közelében sü­ket-néma „négerek” csóna­káztak. Okét kellett megkér­ni, hogy adják át járművü­ket. Sikerült is mutogatások és jelek váltása után meg­kapni a csónakot s cserébe vajaskenyerek, szendvicsek kerültek elő a szatyrokból, így ezt az akadályt is leküz­dötték a diákok. A másik ilyen nehézség egy szakadék volt, amelyen csak a kifeszített kötélen juthattak át. Az Ifjú Kom­munisták próbázóinál az el­ső helyet a II/c, a Kiliánnál az I/c osztály nyerte. Rajtuk kívül minden próbázó meg­érdemli a dicséretet és a megszerzett jelvényt. ■ Decsi Mária tudósító Űjabb buszmegállók épülnek Rövidesen átadják a közönségnek Szolnokon a Papírgyár mellett épült fedett, üvegezett autóbusz várótermet. Ezen­kívül még a Tüdőkórháznál és az Almásj kertnél épül fedett váróterem. Érettségizett tanulók a technikumban * ;s ' - V A mezőtúri gépész technikumban több érettségizett fiatalt képeznek gépésztechnikusnak. A fiatalok a szoká­sosnál rövidebb idő alatt sajátítják el a szakmai, gyakor­lati ismereteket. Képünkön Kuszái László, Lapis Péter, Kovács József érettségizett fiatalokat Tóth József tech­nikus tanár a traktorra szerelhető markoló szerkezet helyes felszerelésére oktari> kedtek alkalmazásuktól (mint ahogy sokszor szokás az új módszertől)* s ezért kérdem: — Használják is ezeket? Az idén 15 ezer métert kell turbinával fúrni. A Lef- kanovics-brigád egymaga öt­ezer métert vállalt Nyolc berendezéssel dolgozunk, ha a többiek is követik őket, túlteljesíthetjük az előirány­zatot. Pompás kis úszómedencé­hez érünk közben. — Előírták, hogy ilyen nagyüzemnek kell víztároló, — bár a szomszédos FÜRFA- telepnek kellene inkább, a mi anyagaink nem olyan gyúlékonyak. így lett uszo­dánk, az általunk fúrt kút gyógyhatású vizét vezetjük ide. Az uszoda mögött három szárnyú épületcsoport fris- senhúzott fala magasodik. — Hát ott mi lesz? — Kétszáz személyes le­gényszállás. Még az idén el­készül. Csak attól félünk, nem tudunk elég lakót szerezni bele. Messze a város, s a le­gények szórakozni szeretnek. Továbbhaladva a tárolóhe­lyek mellett megyünk eL A „rámpákon” kevés a cső. — Akkor aludnék nyugod­tan, ha ezek a rámpák tele lennének — sóhajt Vass elv­társ. — A kutató fúrások mellett megbízást kaptunk a pusztaföldvári olajmezőn termelőkutak fúrására is. Ha lenne elég csövünk és egyéb anyagunk, terven felül tíz­tizenöt termelőkutat átad­nánk. Bírnánk erővel, (már meg is kezdtük ezt a mun­kát) csak az anyagellátáson múlik a végső siker. A parkírozó helyen az egyik nagy monstrumra mu­tat kísérőnk: — Ez egy jó kocsi. Har­minc tonnát magával cipel. A 20 tonnás - szivattyúkat törlőjével egy-kettőre hátá­ra kapja, s istentelenül rossz utakon iá elviszi. A tartalékban álló beren­dezéseknél az egyik motort mustrálgatom. — 300 lóerős. A harcko­csikban van ilyen. Egy-egy berendezésnél öt ilyen mo­tort üzemeltetünk. Elképzel­heti, mennyi üzemanyagot fogyasztanak. De rájöttünk arra, hogy kisebb mélysé­gekben kevesebb motor is elég. El is határoztuk, hogy a berendezéseket csak há­rom motorral, s egy szivaty- tyúval üzemeltetjük. Nagyon sok üzemanyagot takarítha­tunk így meg. Egyik helyen az út szélén vashuzalok garmadája. Szem- melláthatóan betonelemeket gyártanak. — Ilyesmivel is foglalkoz­nak az olajbányászok? — Igen. A fúráspontokon az alapot eddig a helyszí­nen betonoztuk. Ha tovább- álltunk. ottmaradt, kárbaveszett a beton Most előregyártott elemek­kel kísérletezünk. Ezeket vi­hetjük egyik helyről a má­sikra. Sok tonna cementet és egyéb anyagot menthetünk meg, ha kísérletünk beválik. A porta előtt a Körösi út félkész állapotban húzódik. Burkolata helyén porfelhőt kavar a széL — A lapban megjelent kép alá azt írták: szeptem­berre kész lesz az út El­tettem a lapot, szeptember­ben reklamálok — nevet kí­sérőnk. — Tudja* rengeteget mérgelődtünk már emiatt az út miatt Vállalatunk több­millió forintja is benne fek­szik. Bárcsak kész lenne már s jó lenne. Mert ha nem lesz jó, a raksúllyal együtt 40— 50 tonnát nyomó kocsijaink egy-kettőre tönkre teszik. Simon Béla ftEÉK& g&ZÖ$ a Gáláddal hföriiißra. Ki Yígj&z most oífa haza a MJásn l £t wií nem gondlltt j2 bis: ál islboSjiiitiríSsi biztosiéi. Tenni kellene már valamit Beszélgetés az ifjúsági munkáról, s egy hónap múlva megismétlődő látogatásról a szajoli Vörös Csepel Tsz KISZ titkárával Hónapok óta egyre gyakrabban állították meg az irodában dolgozó lányok* a kukoricaföld fiatalabb kapá­sai Tóth Imrét a szajoli Vö­rös Csepelben. Nem is annyi­ra a munka miatt, szépen ha­lad az bestéd nélkül is. Más oka volt e „leszólításoknak”, melyek legnagyobbrészt így hangzottak: — Tóth elvtárs! Csinálni kellene már valamit! Pár hete még egy-egy ilyen mondat után felpattant mo­torjára a szövetkezet KISZ titkára, aki egyúttal főállat­tenyésztő is. Sietett tovább a sertésólakhoz, a juhokhoz, a csibenevelőbe, vagy a tehe­nészetbe. Ezernyi gond, baj, tennivaló várta a főállatte­nyésztő — KISZ-titkárt, aki nemrégiben még növényter­mesztési agronómus volt, amíg rendbe nem tette a nö­vénytermesztés „szénáját”. Utána az állattenyésztés .helyrepofozását” bízták rá. Közben az elnököt is helyet­tesítette, amikor erre volt szükség, emellett munkásőr, s a debreceni Mezőgazdasági Akadémiának is hallgatója. S „mellékesen” családfő is, két gyermek apja Tóth Imrét nagyon sok munka várja nap, mint nap. Hajnali két-három órakor már felkel, s ha fél tízkor ágyba kerül, már nagyon örülhet S bár Tóth Imre főfoglal­kozása és egyéb megbízatá­sai, funkciói összefüggnek, legalábbis a célt tekintve, most mégis „szétválasztjuk” ezeket. Pontosabban: arról akarunk beszélni, hogy mint volt növénytermesztési agro­nómus, s jelenlegi főállatte­nyésztő jelesre vizsgázott és vizsgázik Tóth Imre. Neki is nagyrésze volt abban, hogy a megye egyik legjobb közös gazdasága 41,70 Ft-ot osztott tavaly egy munkaegységre. Szakmai, vezető munkáját di­cséri az is, hogy már 10 000 csibét neveltek az idén a Vö­rös Csepelben, s hogy a tej­termelés, ha lassan is,- de emelkedik. De ez csak né­hány példa a sok közül. A szövetkezetben a gazdasági eredményekkel te­hát nincsen baj. A szaksze­rűen irányító vezetők, a szor­galmas tagok eredményesen végezték és végzik a terme­lőmunkát. A KISZ alapszer­vezet azonban a napi terme­lési feladatok elvégzésén túl már nem tudta összefogni a fiatalokat. Ez magyarázza azokat a hiányosságokat, amelyek a politikai nevelő­munka terén, a KISZ tudat­formáló funkciójának elha­nyagolásában jelentkezett ez- idáig a Vörös Csepelben. Ma viszont jól tudjuk: ez a két feladat elválaszthatat­lan egymástól. Vagyis a poli­tikai munka szerepét a gaz­dasági eredmények állandó emelésében nem lehet figyel men kívül hagyni. És az is idetartozik, hogy ma már a fiatalok igényeit sehol és itt sem tölti — s nem is töltheti ki — csupán csak a munka. Másra: nagyobb tudásra, szé­lesebb látókörre, szórakozás­ra, kultúrára, sportolásra, tanulásra is'vágynak. Joggal. És ezt az igényt minél sok­oldalúbban ki elégíthetné ld, ha nem éppen a KISZ alap­szervezet?! — Most ' már nagyjából rendet csináltunk az állatte­nyésztésben, s több időt tu­dok szakítani a KISZ titkári teendőkre — mondja. — Má­jus 18-án minden fiatalt ösz- szehívunk. Ott lesz a gyűlé­sen a párttitkár, az elnök és mindenki, aki tud és akar se­gíteni a KISZ-élet fellendíté­sében. Megbeszéljük az űjabb KISZ-tagfelvételi kérelme­ket, rendezzük a gazdasági ügyeket, rendszerezzük az Ifjúság a szocializmusért mozgalomba benevezettek felajánlásait, felmérjük azo­kat a lehetőségeket; amelyek, révén biztosíthatjuk a spor­tolási, a tanulási, szórakozási és kulturális igények kielé­§ÉtÉS<Ét. Ezt mondta a KISZ-titkár és azt is hozzáfűzte még, hogy a Csépeli Csőgyár (a szövetkezet patronáló üzeme) KISZ szervezetének két tag­ja is nemsokára megérkezik, hogy segítsen a mulasztások mielőbbi pótlásában. E tervek szépen hangza­nak. S a többi ia Rendbe­hozzák például a volt if júsági klubot, ahol TV, társasjáték, berendezés már van, de ami hiányzik, annak pótlásában hívesen segít a tsz. A csepeli Csőgyár kultúrcsoportja is ellátogat majd s a műsoros táncest bevételéből pénzhez jut a KISZ alapszervezet. A nyáron két- vagy három­napos kirándulásra mennek a fiatalok: Aggtelekre, Jósva- főre, Tapolcára, Lillafüredre A költségek 80 százalékát e tsz, illetve az alapszervezet fedezi. Rendbehozzák a röp­labdapályát is, kiegészítik a sportfelszerelést — hogy csak néhányat említsünk az elgon­dolásokból. Ám ezek még csak tervek. S hogy meddig kell váro; megvalósításukra? — Egy hónap múlva, ha meglátogatnak bennünket, már megláthatják — így Tóth Imre. — Nem lesz ez kissé rövid határidő? — Nem. — Akkor egy hónap mű Ive ismét ellátogatunk a szajol" Vörös Csepelbe. Szinté „KISZ ügyben .. i— bubor —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom