Szolnok Megyei Néplap, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-03 / 102. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. május 8. Tudósítóink jelentik a május 1-i ünnepségekről (Folytatás az 1. oldalról.) csoportjának tarka csokra. A sportolók után az állami gazdaság, a tangazdaság s a termelőszövetkezetek hatal­mas serege menetelt. Az öt tsz kertészetének virágos kocsijait nagy taps kö­szöntötte. A Vörös Csillag Tsz kocsija megállt egy pil­lanatra, s ajándékul néhány üveg bort nyújtott át a dísz­elnökség tagjainak. A Rákó­czi Tsz feldíszített motorosai kísérték az ünnepi menetet. Hartmann Ágnes MEZŐTŰS Tizenkétezer ember vett részt a felvonuláson Mezőtú­ron, azonkívül többezres tö­meg nézte végig a szín pom­pás menetet az utcákon, és a főtéren. A menet élén a városi pártbizottság és a tanács ve­zetői, tagjai haladtak, majd az üzemek, termelőszövetke­zetek dolgozói vezetőikkel. Kedves képet nyújtott az út­törők menete, s általában a tanulóifjúság felvonulása igen látványos, érdekes, szép volt. Az üzemek, tsz-ek kö­zül különösen a Pusztabán­révei Állami Gazdaság, a Pe­tőfi Tsz, a Bercsényi Tsz, a Vasipari Javító Vállalat s a földművesszövetkezet cso­portja emelkedett ki ötletes­ségével, eredetiségével. A felvonulók miután a díszel­nökség előtt elhaladtak, ki­mentek a ligetbe, ahol vidám majális volt. Bene András KISŰJSZÁLLÁS Már korán reggel nyüzs- gött az egész város. A zenés ébresztő kevés embert talált ágyban, mindenki a felvonu­lásra készült. Délelőtt aztán elvonultak a dísztribün előtt az egyenruhás úttörők, a gimnazisták, az egyenruhás KISZ díszszázad, virágok­kal, zászlók erdejével, vidá­man, nótaszóval köszöntve a tizenhetedik szabad május elsejét. A gépállomás dolgo­zói után meglepetés követ­kezett: a „VOSZTOK” űrha­jó mása — a gépállomás dol­gozóinak ügyességét dicsér­te. Az ünnepi menet kedves, szép színfoltja volt a föld­művesszövetkezet és az Er­dőgazdaság leányainak me­nettánca. Minden ts2 saját népizenekarával vonult fel. Mikor a felvonulás véget‘ért, mindenki a ligetbe igyeke­zett, ahol jő falatok, s egy kis itóka várta az ünneplő­ket. Kiss Erzsébet nagyon sárosak. Ám az ünne­pelni akaró embereken nem fogott ki a sár. A piactéren gyülekeztek, itt tartották meg az ünnepélyt. Papp István TÖRÖKSZENTM1KLÓSON 1961. április 29-én délután 4 órakor Szocialista Kollégiu- má avatták a törökszentmik­lósi gimnázium diákotthonát. Este 7 órakor szépszámú né­zősereg jelenlétében kezdő­dött a Ságvári Endre kultu­rális szemle megyei döntője. Távirati rövidséggel legin­kább így lehetne megfogal­mazni; Törökszentmiklós vá­ros, május előestéjének elég­gé zsúfolt ünnepi program­ját Másnap reggel a zászlódísz­be öltözött várost zenés éb­resztő köszöntötte. A boron- gós idő ellenére ünneplős fiatalok, idős munkások siet­tek a2 utcákon. Aztán kezde­tét vette a felvonulás. A kis­ipari termelőszövetkezetek és a vállalatok dolgozói bemu­tatták termelvényeiket, ma­gukkal vitték a termelési eredményeiket szemléltető táblákat. A törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyáriak több mint hat fajta mezőgaz­dasági kisgéppel vettek részt a színpompás felvonuláson. Csaknem minden vállalat munkásai megemlékeztek a világ első űrhajósáról: Gaga­rin szovjet őrnagyról. Az ün­neplők láthattak zetorra sze­relt űrhajót, vagy teherautó­ra szerelt Vosztok elképzelt kicsinyített mását. A felvonulás végén a vá­ros főterén felállított színpa­don sport és táncbemutató volt * A.. J. Lengő zászlók, felszálló lég­gömbök, űrhajó és sok-sok virág... Az egész megyében hasonlóan vidáman, felsza­badultan ünnepelték dolgo­zóink a munkát, a 17. szabad május elsejét Marakodnak a kongói nép árulói Leopoldville (AFP). Leopoldvilleből érkezett je­lentések szerint Kaszavubu kongói elnök ,, kormánya” látványos pert készít elő Csőmbe, Katanga tartomány diktátora ellen, akinek ha­talmi törekvései alkalmasint keresztezték Kaszavubu ter­veit Bomboko, a leopoldvillei „belügyminiszter” vasárnap sajtóértekezletet tartott Be­jelentette, hogy Csőmbe a leopoldvillei „kormány” fog­lya. Csőmbe — mint mondot­ta —, „bűnös abban, hogy saját céljait szolgáló bel- és külpolitikát folytatott. Példá­ul: saját szakállára szövetkez­ni akart a francia közösség­hez tartozó Brazzaville-i Kon­gó (volt Francia Kongó) kor­mányával, területhodítási ter­vei voltak és elsőnek Észak- Katangát foglaltatta el, vé­gül gazdasági nyomást gya­korolt ' Kongó többi részére”. A Coquilhatvilleben ülése­ző értekezletről szólva, Bom- bokó szavaiból kiderült, hogy Kongó egységének árulói, akik összegyűltek az értekez­letre, továbbra is marakod­nak a koncon. Kijelentette ugyanis, hogy „megegyezés nélkül nem fejeződhetik be az értekezlet”. Csőmbe fog­ságba vetése meghozta a többi áruló területi étvágyát, mert — mint Bomboko kije­lentette — az értekezlet már­is elhatározta, hogy ^felsza­badítja” Katangát. Ugyanak­kor az is kiderült Bomboko szavaiból, hogy ‘az értekezlet résztvevői változatlanul ag­ressziót készítenek elő Kongó törvényes kormánya ellen. (MTI) aimiimiimuummiiiimiiimimiiiiiiiiiimi Véres összetűzés a Délafrikai Unióban Johannesburg (MTI). Az AFP és több más nyugati hírügynökség közlése szerint vasárnap a Pretoriától száz kilométerre délre levő Warmbaths városban véres összetűzés történt tüntető afrikaiak és a kivezényelt rendőrség között. A mintegy hétezer lakosú néger város lakossága ugyanis, tüntetés­sel tiltakozott Van Coller- nek, a nem-európaiak ügyeit intéző városi hivatal néger­ellenes magatartású vezető­jének újbóli kinevezése el­len. Az összetűzés alkalmá­val két afrikai életét vesztet­te, négy súlyosan megsebe­sült. A város utcáin most rendőrségi páncélkocsik cir­kálnak. KARCAG Kanyargóit a menet a kar­cagi utcákon, zászlódíszbe öltözött házak, virágok kö­zött kígyózott a széles em­beráradat. Messze virító táb­lák tettek hitet a béke ügye mellett, dokumentálták a karcagi dolgozók nemzetközi szolidaritását. „El a kezekkel Kubától” — „Függetlenséget, szabadságot Afrikának” •— hirdették a feliratok. Elől az úttörők színpom­pás csoportja haladt, mögöt­tük az üzemek, termelőszö­vetkezetek dolgozói csalá­dostól, vitték a zászlókat, vi­rágokat. — A kultúrcsoport táncoslábú fiataljai után a Hántoló- és Villanymalom látványos csoportja vonult, pártunk, kormányunk veze­tőinek arcképeit, Gagarin őr­nagy nagyméretű képét ma­gasra emelve. Az ünnepség után a Déry­né Művelődési Házban szó­rakoztak tovább a karcagi dolgozók. — Iskl — TÖRÖKSZENTMIKLÓSI JÁRÁS Színes felvonulás, kisdo­bos-avatás. nívós kultúrmű­sor, izgalmas sportműsor tet­te széppé, kedvessé a munka ünnepét a törökszentmiklósi iárás községeiben is. Tiszabő községben négyszáz ember vett részt a felvonuláson. Fegyverneken kétezres tömeg ünnepelt. A felvonulás érde­kessége a kerékpárosok, mo­torkerékpárosok csoportja volt. Ezen a napon tartották a tiszabői kisdobosok avatá­sát is. 1 Kuncsorbán, Tiszatenyőn és Tiszapüspökiben nem volt felvonulás, a község útjai f. Nagy István: Pártfegyelmi 6. Az asszony folytatta: De azért szenvedélyesen szere­ti ót, nem tudna elszakadni tő­le soha. Felidéződött benne, hogy délután megint csitt- esatt hangulatban váltak el, s emiatt talán nagyon együtt érzett Sápinéval. — Én mégis amellett va­gyok, hogy egy komoly fér­jet kellene keresnie. Olyat, aki mellett újra meglelné ré­gi önmagát — kezdte ismét a beszélgetést Sarró *— Igen, ezt könnyű taná­csolni. Anti bácsi is ezt java- solgatta, mielőtt maga meg­érkezett. Csak aki nekem megfelelne, az' keresztül néz rajtam, mint a levegőn. Mint­ha nem is volnék. Én naponta tízszer is megfordulok a la- katosműhelyben. Nem szép dolog, de egy pártvezetőségi tag ugye mindig talál vala­milyen ürügyet. Jenő felkapta a fejét. A lakatosmühelyben? Ki lehet ott, aki tetszik ennek az asz- szonynak. Egy pillanat alatt végigfutottak előtte az arcok, de egyiket sem tudta elkép­zelni Sápiné ideáljának. A brigádnak egyik tagja túl koros, a másik meg fiatal volt hozzá. Hát akkor? A sejte­lem még jobban erősítette szívverését, de nem mert az asszonyra nézni. Minden ideg­szálával figyelt. — O is rossz házasságot kö­tött. A felesége szerintem nem hozzávaló. Ezt onnan gondolom, mert a tavasszal panaszkodott nekem róla. Tudta nélkül megkeresztelték a gyerekét... — De elvtársnő! — szakí­totta félbe Jenő, és szembe­fordulva az asszonnyal, meg­markolta mind a két karját. — Hogy tehet ilyet egy kom­munista? — suttogta felindul- tan az arcába. Egy pártveze­tőségi tag. Jól tudja, hogy nekem családom van, hogy fiatal házas vagyok. ~ — Kommunista! — folytat­ta Sápiné és feszültség rez­geti a hangjában. — Na és aztán? A kommunisták tán istenek? A szerelem ellen még Héra sem volt beoltva, pedig ő isten volt a görögök­nél. Hát én nem vagyok is­ten. Csak szimpla kis ember vagyok, esendő, hibával teli ember. Érzem, hogy semmire sem vagyok jó. Tudom, hogy érzéseimet sem lett volna sza­bad megvallanom. Mégis meg­tettem, itt a nyílt utcán, mint valami rossz nő. Dehát mit tegyek, ha nem tudtam to­vább elfolytva tartani ma­gamban. Gondoltam, a fele­sége nem magához való. Az­óta érlelődött ez bennem, mi­óta közölte velem, azt a ke­resztelőt. Én különben min­dent tudok magáról Májusi ünnepségek világszerte — M unkasikerek jegyében ünnepeltek a szocialista államok — A tőkés országok népeinek béketüntetései A Szovjetunió fővárosá­ban délelőtt 10 órakor kez­dődött a katonai parádé, melyet követően Malinovsz- kij marsall, honvédelmi mi­niszter elmondotta május el­sejei napi parancsát. Ebben ismertette a szovjet állam gazdasági, tudományi és kul­turális sikereit, hangsú­lyozta, hogy a szovjet nép a maga jólétének emelésével köszönti a nemzetközi prole­tariátus ünnepét — Az egész haladó emberi­ség lelkesedéssel és elisme­réssel köszöntötte a szovjet nép páratlan hőstettét: az ember első űrhajózását a Föld körül — mondotta. ■— Hazánk Lenin hagyatékához híven dolgozik a tudomány fejlesztésén, fáradozik a nemzetközi feszültség enyhí­tésén. A napi parancs kiemelte, hogy az imperialista államok agresszív körei fokozzák ka­tonai készülődésüket növe­lik atom- és rakétafegyver­készleteiket Tehát minden­képpen előmozdítják a revan- sista nyugat-német hadsereg megteremtését elkeseredett erőfeszítéseket tesznek arra, hogy megakadályozzák a né­pek haladását a béke, a de­mokrácia és a szocializmus útján. Malinovszkij napi paran­csában elrendelte, hogy díszsortüzek dördüljenek Moszkvában, továbbá a szö­vetséges szovjet köztársasá­gok fővárosaiban, valamint a hős városokban, Leningrád- ban, Sztálingrádban, Sze- vasztopolban és Odesszában. A díszfelvonulás során a rakéta-alakulatok élén a többtucat méter hosszú, gi­gantikus rakéták haladtak, melyek bármely időjárási kö­rülmények között rendkívüli pontossággal találnak az adott célpontba. A Vörös tér ünneplő tömege forró szere­tettel üdvözölte a szovjet ka­tonákat,. a béke katonáit, kik e hatalmas fegyverek birto­kában nem a támadást, ha­nem a szovjet állam bizton­ságát, védelmét szolgálják. Mint a televízió nézői is láthatták, az ünnepi díszbe öltözött Vörös teret zsúfo­lásig megtöltötte az érdeklő­dő közönség. Félszáznál több országból, hivatalos küldöttségek érkeztek. A vendégek közötti ott sorakoztak a hős kubai nép képviselői, a szocialista országok delegációi, Ázsia és Afrika népeinek képviselői. Mindannyian forró szeretet­tel vették körül N. Sz. Hrus- csovot, a Központi Bizott­ság első titkárát, Brezsnye- vet, a Legfelső Tanács El­nökségének elnökét, s termé­szetes«» a világ első űrhajó­sát, Jurij Gagarin őrnagyot A katonai díszszemlét kö­vetően tízezer sportoló vonult fel, különböző gyakorlatokat végrehajtva. — Mennydörgő taps üdvözölte a Vosztok űrhajó képzeletbeli mását mely űrhajósok helyett űrha­jós ruhába öltözött gyerme­keket hozott magávaL A „Vosztok—2”-ből kirajzó gyermekek virágcsokrokkal köszöntötték a Sztálin Mau­zóleum mellvédjén a Köz­ponti Bizottság Elnökségének tagjait, a kormány vezetőit A páratlan szépségű szín­pompás felvonulást a moszk­vai dolgozók többórás mene­te fejezte be. Három milliós ünneplő tömeg Pekingben A nemzetközi munkásszo­lidaritás ünnepére jóelőre felkészült a Kínai Népköztár­saság fővárosa. Mint az Űj Kína hírügynökség jelenti, a fővárosi ünnepségek három­millió résztvevőjéhez ötven ország, több mint 800 kül­dötte is csatlakozott. A május 1-1 ünnepségek csúcspontja a Tienanmen té­ren volt Lelkes tömegek éltették a nemzetközi mun­kásosztály nagy egységét, a marxizmus—leninizmust a Kínai Kommunista Pártót, Mao Ce-tung elnököt. Berlintől Tokióig BERLIN. Heinz Hoffmann hadseregtábornok, az NDK nemzetvédelmi minisztere május 1-i napiparanesában a néphadsereg egységeinek legfőbb feladatául a szocia­lista öntudatuk erősítését, az NDK dolgozóival teremtett kapcsolatuk megszilárdítását tűzte ki. HAVANNA. Kubában a nemzeti rádió és televízió egyaránt közvetítette Lazaro Pena, a Kubai Forradalmi Munkás Szövetség vezetője beszédét. Pena leleplezte az Egyesült Államok újabb mesterkedéseit és figyelmez­tette az USA-t, hogy esetle­ges újabtt Kuba ellenes ag­resszió alkalmával a népek szembeszegülésével kell szá­molnia. BUKAREST. A Román Népköztársaság fővárosának lakossága ebben az évben — a szakadó eső miatt — ottho­nában ünnepelt. SZÓFIA. Délelőtt 10 órától a délutáni órákig tartott a szófiai üzemek, gyárak és környékbeli tsz-ek dolgozói­nak felvonulása. Az ünneplő­ket a külföldi vendégek so­rában a Bulgáriába érkezett külföldi szakszervezetek kép­viselői is köszöntötték. TOKIÓ. Japánban hatmil­lió ember vett részt az ün­nepségeken. Egyedül Tokióban 650 ez­ren tüntettek a japán—ame­rikai katonai szövetség, a monopoltőke munkásellenes támadásai ellen. Noszaka. a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának elnö­ke beszédében harcuk foko­zására szólította fel a dolgo­zókat. Az öntudatos dolgozók ’ milliói vonultak fel London­ban, Prágában, Varsóban, Bécsben, Hanoiban, Tiraná­ban, Belgrádban, Rómában, Djakartában, Casablancában, Stockholmban s Helsinkiben is. Az ez évi május elseje egyértelműen juttatta kife­jezésre a tömegek békevá­gyát; jelentősen növelte a nemzetközi munkásosztály tekintélyét. Jenő akart, de nem tudott hamarjában válaszolni. Ke­reste azt a mondatot, amely- iyel egycsapásra meg tudta volna értetni Sápinéval, hogy képtelen dolgokat hord össze, de nem mozdult a nyelve. Hízelgett férfiúi hiúságának, hogy ez a büszke tartású, mű­velt, mindig tiszta asszony nyíltan megvallotta neki, hogy szereti, de éppen ez volt a visszatetsző. Lám, mégis csak vari új a nap alatt, vagy pedig te vagy ta­pasztalatlan kölyök még min­dig Sarró Jenő — gondolta —, mert ki tételezett volna fel ilyet erről a nagyerköl- csű Sápinéról. Tud mindent rólam? Ugyan. Hiszen azt sem tudja, hogy én Gizit na­gyon szeretem, sőt szerelmes vagyok belé máig is. És Lac­kó, az örökké rúgkapáló dun- di kisöreg? Dehogy válnék meg tőle egy világért. Igaz, hogy papi ceremóniával kap­ta a nevét, de attól én még kommunistává nevelem. Gizi is egyetért már azzal, hogy a gyereknek nincs szüksége istenes nevelésre. Csak hir­telen haragból mondta otthon délután, amit mondott. — Látom, kiábrándult be­lőlem — folytatta az asz- szony. — Nincs egy szava hozzám, mert megvet, mert azt képzelte, hogy én egy hi­deg, érzéketlen, józanfejü kommunista vagyok. Hát nem vagyok az! Jenő ránézett, kicsit értet­lenül, mert még soha életé­ben nem volt ilyen kínos helyzetben. „Vedd feleségül az elvtársaidat” — csengett fülébe Gizi éles hangja, de tudta, hogy ez csak amolyan meggondolatlanság nála. Ha elkíséri hazáig Sápinét, az még hagyján. Ha meg is tud­ja Gizi — s lehet, hogy ép­pen Sápinétól tudná meg —, ki lehet valahogy magyaráz­kodni. Csakhogy aki a kapu­ig elmegy egy nő után, annak tovább is kell mennie, mert olyankor már nevetséges a visszakozás. S már döntött is, hogy az utcasaroknál egy lé­pést sem megy tovább vele. — Nézze... elvtársnő — kezdte bizonytalanul, de egy­re határozottabban —, en­gem várnak otthon. Hat órá­ra ígértem. Majd még iisz- szatérünk erre a témára, mert én képtelen vagyok felfogni, hogyan képzelte... — Szóval itthagy. Hát jó. Mit is tehetek én? Menjen és dicsekedjen el mindenki­nek,, hogy Sápiné belehaba­rodott magába. Menjen és ne törődjön énvelem. Tapos­son rám, mert mindenkinek joga van az élethez, csak ne­kem nincs. Csak nekem nincs egyedül... egyedül. Már sirt, nekidőlt a vil­lanyoszlopnak, mintha nem bírna egyenesen állni és egy­re jobban rázta a belső fel­indulás. Jenő tanácstalansá­gában felnézett az égre, ame­lyen már szétmállottak a fel­hők és mögöttük bújócskát játszottak a gyérfényű csil­lagok. Mit csináljon? Megfor­dult a fejében, hogy most kellene jóéjszakát kívánnia, de megesett a szíve az asz- szonyon. Odament hozzá, su­tán vigasztalni próbálta. Sá­piné azonban erősen leszorí­totta az állát, hbgy ne kell­jen felnéznie, majd hirtelen elindult, szinte szaladt. Jenő vegyes érzelmekkel nézett utána. Jóidéig állt felzaklatottan, aztán hogy lecsillapodott né­mileg, 6 is elindult tétován. Hazafelé. Tudta, hogy nehéz helyzetből menekült meg, s ez boldoggá, felszabadulttá tette. Csak a pártfegyelmi nyugtalanította, de Anti bá­csi szavainak felidézése tuda­tának legaljára szorította ezt is. Ügy érezte, hogy most ki­mondhatatlanul szereti Gizit, s alig várta, hogy otthon le­gyen. öleseket lépkedett. Nem baj — gondolta —, ha duz­zog is még a délutáni össze­zördülés miatt, majd ő meg­békíti. S csakugyan. Füttyös kedv­vel nyitott be a szobába, s bár a felesége ki akart térni előle, elkapta és összecsókol­ta. Utána meg hangos „hula- hopp” kiáltások közepette fel­kapta, mint Lackót szokta és háromszor a mennyezetit lódította. — Te bolond vagy ~ tisz tára bolond, felébreszted n gyereket — kapkodott Gizi a szavak után. S hiába eről­ködött, hogy komoly marad­jon, végül is elkacagta ma­gát. — Erős vagy, akár egy bi­ka — mondta felhevülten, miután földet érzett a talpa alatt. Ezen az estén korán le­feküdtek. S Gizi nem tudta elgondolni, hogy miért becézi, öleli annyira az ura és miért bújik hozzá olyan nagyon szorosan. Vége<

Next

/
Oldalképek
Tartalom