Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-09 / 83. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 1961. áprffis 9. A káptalani földeken Azt tartják az öregek: sok eső lesz a nyáron, ha a csókák a fa hegyébe rakják fészküket. Nos, ha ez így igaz, akkor a következő hónapokban nem sokat kell eső után fohászkodni a tiszapüs- pökieknek, — gondolom a faluszéli nyárfacsoportot szemlélve. Innen, a műútról elénktá- rul az élénkülő határ, s belátni a faluba is. A templom- torony hivalkodóan magasodik az alacsony házak között. Az utcák kihaltak, az err^be- rek jórésze a kertben, s a határban munkálkodik. Ré- ges-régi történet jut erről eszembe: A századforduló táján néhány ember — Vin- cze Ferenc, Benedek János, meg a többiek. — felkerekedtek, s elindultak Egerbe, azzal a céllal, hogy megkérik a káptalan ügyeit intéző főpapot: ne a nagybérlőnek, hanem a kisparasztoknak adják haszonbérbe a földet. A főpaphoz bejutva, elő is hozakodtak az aduval: „A nagybérlő zsidó, mi pedig katolikusok vagyunk.’* «— „Mit érdekel az engem, ki milyen vallású. Aki két fillérrel többet ad, azé a föld” — replikázott a főpap. Az emberek hazatértük után fogták imakönyvüket, bedobálták a plébániára, s átálltak a kálvinistákhoz. — Dehát ott is hiába kérték az istent, a kálvinista mennybéliek sem tudtak földet1 adni, megváltoztatni az életet. S milyen az élet, mik foglalkoztatják az embereket most a faluban? — hajt beljebb a kíváncsiság. A tanács- házára akkor toppanok be, mikor Kxáin elvtárs, a községi pártbizottság titkára és Ladár elvtárs, a járási párt- bizottság munkatársa így fordul Dregula elvtárshoz, a tanácselnökhöz: — Egy kis segítség kellene elnök elvtárs. Dregula elvtáre a falusi emberek végteűesi nyugalmával végigméri őket, s megkérdi: — Aztán milyen? Erkölcsi, vagy anyagi? (Mindannyian elnevetjük magunkat, ügy látszik, az erkölcsi segítséggel mindenhol tele a padlás.) — Anyagi, persze, hogy anyagi. Fel kellene építeni az állatorvosi lakást. Az a kérdés, milyn segítséget tudna adni a tsz-nek az építéshez a tanács. Aprólékos, az építkezés minden részletére kiterjedő vita kerekedik, azzal a végkövetkeztetéssel: nyárra lehetséges a szolgálati lakás átadása. A sarokban ülő fiatal állatorvos rákontráz: — A parkettázást saját pénzemen végeztetem. Később arról faggatom a helybelieket, megítélésük szerint milyen az élet a faluban. Válaszukat így lehetne summázni: Zárszámadáskor többre számítottak, de a rizs, s más növények miatt is nagy volt a kiesés. Az esős ősz alaposan betette itt is a kaput. Túlságos nagy bajról mégsem lehet beszélni, mert az italboltban tavaly 1,3 millió forintot hagytak a püspökiek, s még így is panaszkodott az üzletvezető, mondván: „Mivel a dolgozók igényét nem tudtuk kielégíteni, a zugborkimérők érvényesülni tudtak.** A munkamorál jó, remény van arra, hogy a növényápolásnál sem lesz fennakadás. A püspöki asszonyok ugyanis egyre inkább magukénak érzik a közöst. A Győzelem Termelőszövetkezettel például közel hatvan asszony kötött szerződést, <— így a három gyermekes Pádár Jó- zsefné, a négy gyermekes Egyed Jánosné. Velük együtt tart a 62 éves Vekerle Jánosné, a szövetkezet egyik legjobb dolgozója. Személyenként 4800 négyszögöl megmunkálását vállalták. — Még az öregek is aktivizálódnak, — magyarázza Krám elvtárs. — Tíz főből álló munkacsapatot alakítottak, s jónéhány hold művelésére kötöttek szerződést a tsz-eL Azután az öntözésről kerekedik szó, — a Haladás Tsz új öntözőgépéről, távlati tervekről, a beruházások alakulásáról. Minden mondat tanúságtétel arról: pezseg az élet a régi kápta- j lani földeken, s ki tudja mi- i kor, de biztos, hogy nemso- kára kiforrja magát. S akkor, a szövetkezeti gazdálkodás teljes kibontakoztatásakor, lesz igazán szebb a sorsuk a püspöki parasztoknak. S. B. A TÚRKEVEI NAGY VÁSÁR Keleme* Imre, a városi pártbizottság munkatársa nyugtalanul nézegeti óráját. Már tíz óra. Nyolc óra óta minden glédában, csak a megyeiek késnék. Izgatott telefon a megyei tanácsra. Egy hölgy veszi a kagylót — A Hoppál elvtárs? Útban van Túrkevéra Kasza Béla, a Búzakalász dig is náluk dolgoztak. Milyen jogon akarnak tőlük gépet elvenni. A közösségi élet, az egymás segítése jógám Hiszen ha rendelet szerint járnának el, akkor a Táncsics, a város legkisebb közös gazdasága (talán mindössze 8000 hold!) rosszul járna. Ráfizetne a „számítgatásra”. Évekig nem Vetik a kukoricát a kisújszállási Ady Tsz-ben Az ősszel elmaradt — most jól halad a munka Ilyen nagy közös gazdaságban, mint az ötezer holdas kisújszállási Ady Tsz — mindig bőven adódik tennivaló, s jócskán kijut a gondokból, bajokból is. Ez utóbbiak most még azzal is szaporodtak, hogy tavaly ősszel a rengeteg eső miatt sok föld szántatlan maradt, s a szövetkezeti gazdák hiába tettek szinte emberfeletti erőfeszítéseket, még így sem tudtak mindent betakarítani. Letörve, csomóba rakva, vagy tíz vagonnyi kukorica kint maradt a földeken, s csak decemberben tudták azt beszállítaná Sok gonddal kezdődött az új esztendő, az idei tavasz, de most már mégis az eredmények javára billen a mérleg. Kiss László, a közös gazdaság főagronómusa, aki már éveket töltött jóban- rosszban együtt a szövetkezeti gazdákkal, nem dicsekedve, csak egyszerűen mint tényeket sorolja, milyen munkákat végeztek el eddig. — Március eleje óta mintegy kétszáznyolcvanan, a szövetkezeti gazdák többsége dolgozik. Elvetettünk 60 hold mákot, 138 hold lucernát, 100 hold cukorrépát, ezenkívül zabot, borsót, taJtarm:'<|nykeveréket és 5 holdon ültettük el a burgonyát. A háztájival együtt 1000 holdon termelünk kukoricát. Két géppel már ezt vetjük. Péntek estig 100 holdon került földbe a kukorica iietőmagja, 50 holdon a silókukoricáé. A négyzetesen vető gépnél Béres Mihály és II. Szabó Sándor a faros. -— Mindketten lelkiismeretes, jó dolgozók és járatosak is ebben a munkában. Az őszi növények fejtrágyázását korán megkezdtük, 670 holdon végeztünk is ezzel a munkával. Emellett mintegy 300 holdra szórtuk ki a műtrágyát a mák, a cukorrépa, a burgonya alá. Most már a kukorica- és rizsföldre szórja a két gép a műtrágyát. NyolcBoiller és tus mint ál-hiánycikk Kunhegyesen már tavaly szilveszterre be kellett volna fejeznie a Kunmadarasi Vegyesipari Ktsz-nek a járási tüdőgondozó intézet építését. A teljes eseménytelen- ségben elmúlt terminust póthatáridő kitűzése, majd valóban serén}' munka követte. Az épület 65 százalékban elkészült. Az építők akkor elpályáztak a községből — s Mezőtúrig meg sem álltak. Távozásuk okaként — többek között — a villanyboylert emlegették, amely szerintük nem kapható. A járás vezető főorvosa megmondotta ugyan, hogy Szolnokon hol és mennyiért vásárolható boy- ler —, de az építés csak nem folytatódott, Az áldásosnak indult építkezésre változatlanul csak egy befejezetlen épület, s a bokaficam lehetőségével kecsegtető vízvezetékárok emlékeztet a május elsejére elkészíteni ígért tüdőgondozó területén. A madarasi ktsz ennél többel is adósa a ku,nhegye- sieknek: a járási szülőotthon tervével és költségvetésével. A jóhiszeműek valószínűnek tartják, hogy Kunmadarason a tervrajzoláshoz szükséges tus, a kalkulációhoz kellő ceruza szintén hiánycikk-listára került — ezért késedel- meskedik a ktsz. Szerintünk másutt gyökerezik a hiba, melynek mielőbbi .kiküszöbölését reméljük. százötven holdon végezzük még el ezt a munkát — Az őszi kalászosokból a gyomot vegyszerrel irtjuk. — Péntek estig 446 hold búza-, illetve ósziárpa-táblára szórtuk ki a vegyszert. A vetés és talajelőkészítés munkálataival egyidőben a rizstelepen is serényen folyik a munka. Háromszázötven holdon termeljük ezt a növényt, s a 32 holdas új rizstelepet saját erőből készítettük el. Nyolcvanhatezer forintba került volna géppel az itt végzendő munka. Nemcsak a rizst öntözzük, hanem a réten 600 hold kukoricát is. — Már most, a talajelőkészítésnél ügyelünk arra, hogy a terület öntözhető legyen. Úgy számítjuk, hogy az idén 10— 11 szivattyút üzemeltetünk, ezek segítségével 200 hold lucernát, 40 hold vörösherét, 200 hold legelőt, 80 hold silókukoricát és 50 hold cukorrépát is megöntözünk. — Tavaly ősszel több mint 900 hold területünk szántatlan maradt. Ez még most is nagy gond, mert a talaj állapota miatt nem haladhat kellő ütemben a munka. A gépállomástól a mostani 9 szántótraktor mellé ezekben a napokban várunk újabb 6 gépet. Saját szántótraktoraink Is dolgoznak, de még így is 8—10 nap szükséges a szántás befejezéséhez. Eddig két műszakban saját gépeinkkel együtt 9 gép dolgozott. Ha sikerül többre is megszervezni a két műszakot — s ehhez a gépállomás segítségét várjuk —, ez jelentősen meggyorsíthatja a munka végzését . . N. K. Elsőnek a Táncsics Termelőszövetkezet gazdái vásároltak gépeket Bozsó Bertalan, a Táncsics Tsz főagronómusa és Fehérvári Rudolf, a gépállomás főmérnöke a traktorok műszaki' állapotáról beszélget főmezőgazdásza és Somos! Árpád, a Vörös Csillag főmezőgazdásza ülnek a gépállomás előtti virágágyás vaskorlátján. — Hát hogy leszünk a gépekkel, Árpád? — Nézd, nekünk három üzemegységünk van. Kasza Béla hevesen talpra- ugrik. — Mi az, hogy három üzemegység? Három termelő- szövetkezete van a városnak, nem? Mondják a többiek is, ez lesz a legnehezebb. A három termelőszövetkezet között úgy elosztani a gépeket hogy mind jól járjon. Fiatal, higgadt émber a megyei mérnök, Hoppál Zsig- mond. — Elvtársak, osszuk el a gépeket. Á Vörös Csillag képviselői tiltakoznak. A végrehajtási utasítás kimondja: a termelőszövetkezetek azokat a gépeket vásárolhatják meg a gépállomástól, amelyek edCsattan a fejsze, indul az... A tiszaroffi Aranykalász Tsz néhány fa kivágására kért és kapott engedélyt A roffiáknak oly fürgén j.xt a kezük, hogy az engedélyezettnél jóval többet összesen ezer köbméter fát vágtak ki. A fát. részint munkaegységre osztották ki, részint a gazdaság fejlesztésére használták. Kenderesen, a Vörös Csepel Tsz-ben egyszerűen megfeledkeztek arról, hogy a kivágáshoz engedély kell; ők 40 köbméter fát vagdostak ki. Egyik tsz-ben sem gondoltak tehát arra, hogy az élőfa — még a tsz területén zöl- delő is — köztulajdon; hiszen a lombjai által elpárologtatott nedvességből más területen is lehulló eső keletkezik. A felelős személyek ellen eljárás indult Hatszoros néyadó ünnepség Kisújszálláson Kisújszálláson eddig negyvenegy névadó ünnepséget tartottak; vasárnap délelőtt 10 órakor a városi tanács nagytermében újabb hat baka tiszteletére rendeznek névadó ünnepélyt. Ekkor kerül sor Kolláth József és Bakó Katalin fiának, Csótai Lajos és Tóth Margit fiának, Odor János és Borhi Terézia leányának s fiának, Vitáris Endre és Buzgány Juliánná fiának, valamint Ulveczki. Sándor és Földi Erzsébet fiának első — tán mondhatjuk így: — közéleti szereplésére. (V. M. tudósítónktól) szerződték le a teljes gépi munka szükségletet hogy ne kelljen sok háztájit kiadni a traktorosoknak. Úgy mondják, a Táncsics traktorosait a Vörös Csillag háztájizta. Most már mi lesz? Csak a maga érdekét nézi-e jogai birtokában a Vörös Csillag? Heves vita. Szurcsik István, a város mezőgazdasági osztályvezetője is szót kér. Fehérvári Rudolf, a gépállomás főmérnöke is beszél. Puliul a Vörös Csillag. Milyen is lesz majd? Som ősi Árpád elmond egy példát Az ősszel nekikezd- tek kombájnolni a kukoricát Remek munkát végzett a kombájn, és főleg olcsón. De egyszercsak jött a gépállomás megyei igazgatójának utasítása. Nem engedi a kombájnokat kukorica-betakarításon dolgozni. Tönkremegy a gép. Dehogy megy tönkre. De mit tehetett a tsz.? Nem az övé a gép, nem 6 parancsnokol fölötte. Mától kezdve már igen. 1961. április 6-a van. ígéretes tavaszi nap. A határban szorgos kezek törik a rögöt, vetik a magot. Benn a gépállomáson kezdetét veszi a gépvásár. Bizottság értékeli a felsorakozott gépeket A „nehéztüzérség“. átvételi szemléje. A szövetkezet eddig csak a „könnyű fegyvernemet”, a növénytermesztés, az állattenyésztés fölött parancsnokolt. Most kezébe kerülnek a gépek is. Herceg Sándor 13 esztendős traktoros múlttal Mró gépész előáll U—28-as uni- verzál traktorával. VA 51—24 rendszámú gép. Körülállják. Valahány traktoros itt van, mind odatódulnak. Három éves gép. Új korában 93 ezer forint Bozsó Bertalan, a Táncsics Tsz főmezőgazdásza ígér. Áll a vásár. Hetvenezer forintért elkelt az első gép. Az új gazda: a Táncsics Tsz. S jön sorba a többi. Nyolcmillió forint leltár-értékű erő- és munkagép kerül átadásra a volt Túrkevei Gépállomáson, a leendő géptulajdooos szövetkezeti gazdaságok birtokába. A kormányzat hozzájárult, hogy Magyarország első szövetkezeti városában megvásárolják a parasztok a gépállomást Gönczi Lajos, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke, Somos! Árpád, a tsz főagronómusa Vad Imrével, Gál Józseffel, Didrich Istvánnal, Kiss Imrével és Bana Jánossal arról tárgyalnak, hogyan dolgoznak majd a gépállomásnak a termelőszövetkezetükben — Na jő. Átadunk két Lanz Bulldogot, egy DT-t három kormost Jó lesz? Ez a másik meglepetés. Erre se számítottak, hogy ennyi gépről önként lemondjon a Vörös Csillag Tsz. • Megalakul a gépátadó bizottság. Űj fogalom. A magyar szövetkezeti mozgalom első nagy győzelmét itt Túr- kevén aratta. Túrkeve Magyarország első szövetkezeti városa. S ebben a városban kerül a gazdák tulajdonában gépállomási gépállomány elsőnek az országban. Újságírók is vannak a teremben és Szurcsik elvtárs nyilatkozik: — A Szovjetunió Kommunista Pártjának gyakorlata adta a gondolatot Új győzelem született az új Túrkevén. S majd sok gond is jön vele. S az ország szeme ide, Túrkevére, meg Székesfehérvárra — a szintén megvásárolt gépállomás-társra — figyel. Hogy tudnak gazdálkodni a paraszti közösségek saját gépeikkel? A túrkeveiek bíznak az új lehetőség sikerében. Gyakorlatuk még nincs. Tíz áwel ezelőtt a szövetkezeti gazdálkodásban sem volt gyakorlatuk. Nekivágtak — jót hozott. Sok gonddal-bajjal természetesen. S ugyanígy a saját üzemeltetésű, saját birtoktársú géppark. Bcrzák Lajos
