Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-14 / 87. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA gli- évfolyam, 87. szám. Ara 50 fillér 1961. április 14* péntek. Milyen az ég onnan felülről ? Riport Gagarin őrnagy útjáról Moszkva (MTI) A parancsnoki teremben mérőasztalokon a meteoroló­giai térképek és egy nagy földrajzi térkép, rajta széles vörös csík: a „Vosztok” út­vonalának vetülete. A készü­lékeknél elfoglalják helyüket az ügyeletesek. Az első jelentés — a ».Vosztok” a levegőbe emel­kedett — Látom a Földet. Pára fedi. Kitűnően érzem magam — jelentik az egyik rádióál­lomásról, ahol Jurij Gagarin üzenetét Vették. A sorozatosan érkező je­lentések újból és újból meg­erősítik, hogy a repülőút za­vartalanul folyik, a „Vosz­tok” leereszkedése éppen a kijelölt helyen várható. Rohan az idő. Úgy tűnik, mintha ugyanazt a kozmikus sebességet vette volna fel, amellyel a szovjet űrhajó át­szeli az égboltot. Minden percben várjuk az előre meghatározott jelzést, amely közli, hogy ott a ma­gasban, túl a felhőkön, tő­lünk többezer kilométerre, az űrhajós fülkéjében műkö­désbe helyeztek bizonyos szerkezeteket, s megkezdő­dött az űrhajó lefékezése. — Várjuk a Jelzést, hogy a pá­lyájáról leváló űrhajó már a Föld felé tart, korábban meg­jelölt leereszkedési pontja irányában. Ehhez a művelet­hez rendkívül pontos számí­tásokat kellett végezni, hi­szen félmásodperces, vagy félfokos eltérés is igen nagy hibákat okozhat. Afrika fölül jelentkezik ... Tíz óra 15 perc. Gaga­rin őrnagy jelenti a „Vosz­tókéról, hogy Afrika fölött halad'át. Jól viseli a súlyta­lanság állapotát. A térképek­nél és a rádiókészülékeknél szolgálatot teljesítő szakem­berek összenéznek. Minden rendben megy, minden nagy­szerű. Közeledik a Földet érés pillanata. A parancsnoki teremben megkapják az űrhajó leeresz­kedési helyének új, ponto­sabb koordinátáit. A térkép­re nézünk. A szóbanforgó pont egészen közel van a vö­rös vonalhoz, az űrhajó útjá­nak vetületéhez. Egymás után vesszük a rádiójelzéseket a már leszállt űrhajóról. A leereszkedés térségébe repülőgépeket és helikoptereket indít a cso­port vezetője. De ezekre már nincs is szükség. Szól a tele­fon. Ujjongó, izgatott hang: — Gagarin itt van. nálunk. A telefonhívás abból a fa­luból érkezett, amely a le­szállás helyéhez a legköze­lebb volt. Az űrhajós nem várta meg míg repülőgéppel érte jön­nek. Kitűnően érezte magát és elébe ment a mindenfelől szinte rohanva közeledő em­bereknek. Vége a nagy útnak. Amit még egyetlen ember sem látott Megérkezett a helikopter is. Néhány perc és a pilóta már­is a közeli repülőtéren van. — Amit tettem, szeretett hazámért tettem — mondja Gagarin. Fiatal arcán jóformán nem is látszik a fáradtság nyoma. Pedig mekkora utat tett meg — sokezer kilométeres sebes­séggel körülszáguldotta a földtekét! Gagarin ott volt, ahol előtte még soha egyet­len ember sem volt, látta azt, amit még nem látott senki. Repülősapkában van, a sapka alól kikandikálnak vi­lágos hajfürtjei. Égszínkék repülőruha van rajta. Egye­nes tartású, zömök, de élénk mozgású ember. Kék szemé­ben tréfás mosoly játszik. Ügy tűnik, mintha valami kozmikus ragyogás maradt volna a tekintetében. Amikor az egybesereglett emberek között megpillan­totta egyik pilótaismerősét, odaszaladt hozzá. Megölelték egymást, s a két jóbarát úgy kezet rázott egymással, hogy nyilvánvaló volt — az űruta­zás, az óriási megterhelés és a súlytalanság nem volt ká­ros hatással. Kérdések záporoznak Ga garinra. Mindenki a szemta­nútól szeretne valamit halla­ni a csillagvilágról, amelyet az emberiség megszületése óta csak alulról nézegethe- tett A kék gömb — És milyen az Ég, onnan felülről? — kérdezgetik Ga- garint — Sötét, egészen sötét. — És a Föld? — Kékes, olyan, mint egy nagy gömb. Felejthetetlen kép! Boriszenko, a „Cskalov“ Központi Repülő Klub sport­felügyelője mindjárt a „Vosz- tok” leereszkedésének helyén hivatalosan nyilvántartásba vett három olyan világrekor­dot, amelyet Jurij Gagarin szovjet űrhajón állított fel. A múlt év őszén ugyanis Bar­celonában a Nemzetközi Sportrepülőbizottság ülés­szakán kidolgozták az új re- kocrdnyilvántartási rendszert olyan űrutazásokra, amelyek a Föld felszínétől 100 kilomé­ternél nagyobb magasságok­ban zajlanak le. Jurij Gaga­rin szovjet űrhajós mai pél­dátlan repülőútjával egyszer­re három világcsúcsot állított fel — kozmikus magassági csúcsot, kozmikus repülési időtartam-csúcsot és az em­bert szállító űrhajók teher­bírási csúcsát. Ilyen eredmé­nyek eddig még nem voltak a történelemben. Melegen kezet szorítunk GagarinnaL A világ első űrhajósa pon­tosan a megadott térségben ért földet Amikor a földe­ken dolgozó ottani lakosok és a gépkezelők a szokatlan lát­vány után összesereglettek, lelkesen gratuláltak a világ­űrből érkezett embernek. Hamarosan megérkezett a helikopter és Jurij Aleksze- jevicset a legközelebbi vá­rosba vitte. Amikor a lakos­ság tudomást szerzett az ese­ményről, kitódult az utcákra, hogy ünnepelje a hőst Kész vagyok újabb megbízás teljesítésére Jurij Alekszejevics megin- (Folytatása a 2. oldalon.) A rómaiak tömegei az újságok különkiadásait olvassák a szovjet űrutazóról. A felvétel a Spanyol Lépcsőnél ké­szült. Moszkva várja az első űrhajóst Jurij Gagarin, az első űr­hajó pilótája valószínűleg pénteken, a déli órákban ér­kezik a szovjet fővárosba. A moszkvaiak méltó fogadtatást készítenek elő hősüknek. A repülőtéren előreláthatólag a párt és kormány vezetői üd- vözlik Gagarint s termé­szetesen ott lesznek család­jának tagjai is. Tiszteletére díszszázad sorakozik fel. A repülőtérről a városba Gagarin nyitott gékopcsin te­szi meg az utat, s minden bizonnyal százezrek, milliók sorakoznak fel az út mentén. A tervek szerint kora dél­után a Vörös téren találkozik majd a szovjet főváros la­kossága a történelem első űr­hajósával, Jurij Gagarinnal. A szovjet emberek más módon is meg akarják örö­kíteni Gagarin hőstettét. A moszkvai fiatalok például ezekben a napokban új szov- hozt szerveznek a szűzfölde­ken. Ezt a szovhozt Gagarin- ról nevezik el. Az ő nevét vet­te fél egy kisinyovi úttörő- csapat, s a moldvai főváros­ban utcát is neveztek el az első űrhajósról. Érdekes ja­vaslatot tett az egyik lapban több vezető szovjet értelmi­ségi, köztük Nyikoláj - Tyiho- nov, Mákszim Rilszkij, Szer- gej Bondarcsuk és mások. Javasolták: a szovjet főváros egyik legnagyobb terét, a Kreml melleti Manyezs teret nevezzék el az űrhajósok te­rének, s közepén állítsanak emlékművet a történelmi uta­zásnak, Gagarin útjának. Gagarin címére egyébként ezerszámra érkeznek az üd­vözlőtáviratok, levelek, a lel­kes hangú köszönetek. A la­pok és a rádió szerkesztősé­gében már több szekrényt töltenek meg ezek az üdvöz­letek. Megérkeztek az első ajándékok is. Egy hat éves moszkvai kislány például gyúrmából aprócska űrhajót készített, s elküldte az első űrhajósnak, Gagarinnak. A Moszkva közelében lévő katonai lakótelepen, ahol az első űrhajós lakik, tegnap sok újságíró fordult meg. A két­szobás lakásban állandóan szólt a rádió, a televízió —, Jurij Gagarin 26 éves felesé­ge, Valentyina Ivanovna, a két kisgyermek, barátok, is­merősök társaságában várta az újabb és újabb híreket. Még tartott az út, amikor a postás meghozta az első üd­vözlőtáviratokat. Az űrhajós felesége tudott férje útjáról, s könnyes szemmel értesült arról, hogy Jurij Gagarin ép­ségben tért vissza a Földre. A Krasznaja Zvezda juttat­ta el a férjének felesége első üdvözlő szavait, amelyet a lap ma Fakszimilében közöl. „Drága Jura! Galocskával és Lenocskával együtt kö­szöntünk Téged. Nagyon bol­dogok vagyunk, hogy szeren­csésen visszatértél a világűr­ből. Minél hamarabb várunk haza. Ölelünk, csókolunk retett űrhajósunk!” JURIJ GAGARIN az első szovjet űrrepülő családja kö­rében, feleségével és Lena lányával. Az egyik építkezés dolgozói autóba szerelt rádión hall* gatják a híreket, Az Humanité épülete előtt érdeklődők csoportja olvassa a szovjet űrhajós visszatéréséről szóló gyorshírt. Ünnepel a szovjet nép Szerdán déltől kezdve az egész szovjet nép ünnepel: ünnepli az emberiség törté­nelmének példátlan hőstet­tét, tudományos sikerét. Gyűlések ezrei, rögtönzött felvonulások százai zajlottak le szinte minden városban, faluban egyaránt. Tegnap például ezrek és ezrek vonul­tak ki Moszkvában az utcára. A főbb utakon időről időre a forgalom is leállt, amikor újabb és újabb csoportok vo­nultak fel rögtönzött táblák­kal a szovjet főváros szíve, a szovjet állam szimbóluma, a Kreml, a Vörös tér felé. Moszkvai orvostanhallgatók egy csoportja például — táb­la hiányában i— hirtelenében köpenyére festette színes tin­tával az üdvözlő szavakat: „Éljen Gagarin! Elsők va­gyunk a világűrben”, Szerdán egész napon át felborult a rádió, a televízió műsora, csupán a példátla­nul álló sikerrel foglalkozott. A televízió kamerája előtt megszólaltak a szovjet embe­rek képviselői, vezető tudó­sok, művészek, egyszerű dol­gozók, költők, írók, zeneszer­zők első alkotásait közvetí­tette több mint tízmillió né­zőjének a központi televízió stúdiója, amely egész napon át kapcsolatban állt Kijev- vel, Leningráddal, Taünn- nal és Rigával. A televízió kamerája előtt köszöntötte a történelmi jelentőségű sikert Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, aki elmondotta, Ulan Bátor­ban ünnepi díszsortüzet ad­tak a történelmi jelentőségű esemény tiszteletére. Csütörtökön délelőtt az élet visszatért normális medrébe a szovjet fővárosban, de az ünnepi hangulat továbbra is érezhető mindenütt —, üze­mekben és lakóházakban, üz­letekben és az utcán egy­aránt A mai nap fő beszéd­témája Jurij Gagarin hőstet­te. A rádió továbbra is száz számra ismerteti az első űr­hajóshoz érkezett üdvözlő táviratokat, vezető szovjet tu­dósok nyilatkozatait (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom