Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-13 / 86. szám

1961. äprüis 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A TUDOMÁNY ÉS A TECHNIKA CSODÁLATOS VÍVMÁNYA Tudósítások, nyilatkozatok, vélemények — Megyeszerte nagy örömmel, lelkesedéssel fogadják a Moszkvából érkező híreket Ez aztán a meglepetés! — kiáltott fel Nagy And­rás, a szolnoki Fűrésztelep vezetője. — Éppen tegnap olvastam az újságban: közel állunk ahhoz, hogy az ember kirepüljön az űrbe. Ma meg... Hát ez bámulatos! Erre iga­zán nem gondoltam, hogy ma reggel ilyen meglepetés ér. De hát ez nagyszerű! Kék elvtárs, kérem, a hangos­bemondón adja hirül dolgo­zóinknak e rendkívüli ese­ményt. Kék János, az ÜB-elnök bekapcsolta a készüléket és megszólalt. Az emberek fel­kapták a fejüket Még a va­gonrakást is abbahagyták egy pillanatra. — A Szovjetunióban em­bert lőttek ki rakétával a vi­lágűrbe. Az első ember, az első űrutas, Jurij Gagarin szovjet repülős őrnagy, a Föld körül kering. — És összeköttetésben van a Földdel? — Rádió jelzéseket ad le. — Most már az izgat — jegyzi meg valaki —, hogy mit mond? Hogyan érzi ma­gát az űrben? Hallottad már? Futótűzként terjedt el az ürutas híre szerda reggel a Tisza Bútorgyárban. — Hallottad már? Embert lőttek ki — fordult társnő­jéhez Nagy Katalin. — Ugyan már, ne bolon­dozzl — hitetlenkedett Mon­dok Ida. De Kelemen Antal közbeszólt — Bizony, bizony, így van! Nagy időket élünk! Cigaretta-szünetre gyűlt össze néhány munkás a do­hányzóban. Vitatkoznak. — Ebben az évben már a Holdba is eljut az ember — jegyzi meg Sándor József. — Azért furcsa elgondol­ni, hogy valaki, egy ember kint repül valahol a végtelen űrben, s talán épp úgy szív­ja a cigarettát mint most mi... — No, no, nem egészen! Legfeljebb csak tablettában szedi be. — Vajon mikor jön vissza? De visszajön-e egyáltalán? — Mi az, hogy... Egészen biztos, hogy visszajön — je­lenti ki Józsa József biztos tudattal. — Ha nem lenné­nek ebben biztosak, fel sem lőtték volna! Két világ, kétféle törekvés Reggel 9 óra. Izgatottan to- porgunk a Járműjavító bejá­rata előtt Sietünk. A portás, aki egyébként szigorú em­ber, megenyhül. — Ja, az űrutas miatt Az nagy szó. Tessék csak menni, már mindenki tudja az üzem­ben. A pártirodán haditanács. A 10 órás híreket magnóra veszik, s délben röpgyűlése- ket tartanak. Lent a műhely­ben viszont már sokan meg­előzik a röpgyűléseket A kocsiosztályon Csontos Mi­hály művezető, Deme Pál mi­nőségi ellenőr és Munkácsi Ferenc beszélgetnek. — Én két nagy jelentősé­gét látom ennek — így Cson­tos Mihály. — Ezzel egyrészt fényesen beigazolódott a szo­cialista tábor fölénye, más­részt pedig a világ láthatja a szovjet tudomány nagyságát. Deme Pál: — Én hiszem, ez az ese­mény a háború és béke kér­désének eldöntésében is na­gyon sokat jelent. — Ezt mindenkinek tudnia, hallania kelL Hadd hallják, hadd tudják, mire képes az ember, ha valóban jólétet akar teremteni magának, ha valóban az emberiség boldo­gulásának gondolata vezeti — mondja Munkácsi elvtárs. Kiss Imre szekrénylakatos, szocialista ifj. brigádhoz még „Új ünnep született“ Lelkendező, ujjongó han­gon értesített bennünket az jrömhír kisújszállási fogadta­tásáról helyi tudósítónk: Vár­nai Jenőné népművelési fel­ügyelő. — Egy percre szaladtam ki «* tanácsháza elnöki szobájá­ból; ott gyűlt össze az egész tanácsapparátusi, ott fogja kö­rül a rádiót. Az előbb kifu­tottam a városba, körülnéz­ni; egyszerűen elmondhatat­lan, amit láttam... A boltok vásárlói elfelejtették, miért léptek az üzletbe; nyitott ab­lakok előtt sokaság lesi a leg­frissebb híreket Könnyező férfiakat, asszonyokat lát­tam; ismeretlenek ölelkeztek össze örömükben. Ó, mit érez­het most Gagarina asszony és a kislányai!... Jaj, majd elfelejtettem: mikor a kisfiá­mat vittem az óvodába, az óvónéni a már megérkezett kicsinyeknek beszélt az újabb szovjet tudományos sikerről. — Tudja, mit hallottam a kulturházban? ... Valaki meg­jegyezte: „Nem lepődnék meg, ha április tizenkettedi­két a szovjet tudomány nap­jának szentelnék”... Vi­szonthallásra, sietek vissza az elnöki szobába, a rádió melléi nem jutott el a hír. Bár a fé­nyezőben szól a hangos hír­adó, de itt a zajt mégsem tudja túlharsogni. A brigád- vezető arcán, a hír hallatára megdöbbenés és ujjongás egyszerre tükröződik. Pilla­natok alatt válaszok — Ha figyeltük a szovjet űrkutatás eddigi sikereit, nem lehetett kétséges előt­tünk ez az esemény. Most mégis, szinte hihetetlen. Csak egyet mondhatok: mi­nél több ilyen sikert érjenek eh a szovjet elvtársaink. S már fordul is, hogy to­vább vigye a hírt a brigád tagjaihoz. Jánosi Imre, az üzemi bi­zottság tagja, Búcsú Ferenc lemezfeszítő és Rideg János szekrénylakatos beszélget. — Bár mindannyian vár­tuk ezt, mi tagadás, mégis nagyon meglep — mondja Rideg János. — Ezt csinálja utánuk Amerika. — Két ország, két világ, kétféle törekvés. S ez az ese­mény most nagyon nyílt, ha­tározott választ ad azoknak is, akik nem tudnának kü­lönbséget tenni a két tábor céljai között — mondja Já­nosi elvtárs. — Én mindig bíztam a szovjet tudomány legyőzhe­tetlenségében —* szól Búcsú Ferenc. Erős kézszorítással indul­nak úrja vissza a munkapa­dokhoz JEGYZETEK a nagy napról Korán reggel tavaszi zápor mosta a város utcáit. Annak örültem, hogy ez is jókor jött. Régen vártunk már rá. S hogy megérkezett, ez is különössé tette a na­pot, az eddigi száraz hetek után. Szívom magamba a zápor utáni üde levegőit az utcán. A szerkesztőségi szobák üresek. Mindenki benn van a soros szer­kesztő szobájában. A végszóra futok be. s már kapom is a feladatot. Sétálgassak, gyűjtsem a hangulatképeket. Valahány újságíró bent tartózkodik, mind indul a gyárakba, üzemekbe. Érkeznek a hírek. Röpgyűléseket tartanak a munkások Szol­nokon, s vidékszerte. A levegőben érzé­kelhetően izgatottság uralkodik. Az irodaházi büfé előtt sorbanállnák a reggelizők. Békésen, vagy inkább éhesen ki-ki a vajaskenyérre, vagy inkább ka­kaóra gondol, amit csak Illyés néni tud ilyen Ízletesen készíteni. Magas, barna asszony rohan a reggelizőkhöz. — Embert lőttek fel. A sor pillanat alatt felbomlik. Hol lőttek, mit lőttek. Az asszony akadozva meséli, most mondta be a rádió rendkí­vüli közleményben. Telefonálni akarok a feleségemnek. Minden vonal foglalt. Egy a szobámba is bekapcsolódik. Izgatott férfiang. — Horváth vagyok. Elnézést elvtár­sak. Igaz, hogy ember van az űrrepülőben? — Igaz. — Köszönöm szépen, nem akartuk elhinni. Ismerősök jönnek a folyosón. Meg­kaptuk-e már a TASZSZ közleményt? Megkaptuk. Ügy téptük ki szinte a táv- írógépből. Jönnek, megnézik. A postás a Ludas Matyit hozza. Fel­lapozom. Kedd reggeli kiadás. Három ka­rikatúra az ember űrrepülésének fantá­ziájával foglalkozik. Utópisztikus viccek, illetve eddig azok voltak. A legtöbb vicc a magyar sajtóban az űrrepüléssel foglal­kozott az utóbbi időben. Na, ezt a vicc­témát lelőtték. Az utcán, a presszókban, a busz meg­állóknál mind erről beszélnek az embe­rek. A vízügyi igazgatóságnál, a gépírók gyorsírásba veszik a rádió-híreket. Min­denki a rádióhoz tódul, A vízügyi igazga­tóság vezetője kiadja az intézkedést. Munkaszünetet engedélyez, míg a rádió híreket mond. A megyei tanácsnál árvízvédelmi gya­korlat előkészítéséről tárgyalnak. Bejut a hír. Az értekezés résztvevői szünetben körülveszik a rádiót. A MOKÉP Szolnok megyei vállalatá­nak nincs rádiója. A műhelyből telefonál fel valaki. Hallották? Honnan hallották volna. A műhely részletes tudósítást ad a központnak. A Fürst Sándor laktanyában minden hírt magnetofonon rögzítenek. Ki­menőt kapott egy honvéd. Külön örül, hogy mára kapta, legalább megvásárol­hatja a mai újságot. A katonák azon cso­dálkoznak, hogy ilyen fiatalember Gaga­rin, s máris őrnagy. Tréfálkoznak, — Mire leér, ezredessé lesz. Azt hiszik sokáig fenn bolyong. Nem­sokára jön a hír: Gagarin földet ért. A szolnoki Lenin Termelőszövetkezet kertészetében asszonyok szedik a palántát. Délben hallják az űrrepülést. Páter György fogatos a Kolozsvári híd közelében lévő fodrász üzletben borotváltatja magát. Ép­pen dél van. A fodrász csendre inti, hall­gasson, Páter György hallgat. S viszi a hírt a Lenin Tsz-be, ahol a gazdák reggel fél 5 óta talpon vannak, kinn meg rádió nincs. Földi Mária, kertészeti dolgozó el­csodálkozik. — Hű, de szeretnék azzal a fiatalem­berrel kezetfogrd, A termelőszövetkezetben a fegyver- nejd Vörös Csillag Tsz brigádja építkezik. Ekker András is fegyvernek!. De a lánya Szolnokon lakik. — No, akkor estére felkeresem IÁnyo­saikat, nekik van rádiójuk, ott hallgatom. A hírlap pavilonos kislány nem győzi kielégíteni az érdeklődőket. — Nem. Sajnos, különkiadás eddig vem érkezett. A szerkesztőségben is állandóan cseng a telefon. Lesz-e különkiadás. Mikor je­lenik meg? Délután van. 1961. április 12-e. A vi­lágűr-repülés korszakának első napja. A városi tanács hangszórója közvetíti .* rá­dió híreit. Kinyílnak az ablakok, megtel­nek az erkélyek, a Kossuth téri építkezők megállnak egy pillanatra és * sétálók ugyancsak hallgatják a hírt. Jó most sétálni. Különös varázs, derű, izgalom árad az emberekben. Börzék Lajos 99 EZ AZ IGAZI “ A Tiszamenti Vegyimű­vekben 9 óra 10 perckor a párttitkárt már nem talál­juk sehol. Lent van az üzem­ben. Vitte a hírt S mire az irodától a savüzemig érünk, kísérőnk azt újságolja, hogy Pinkóczi elvtárs, pártcsoport bizalmi már összehívta mun­katársait, hogy tudassa ve­lük a történelmi eseményt Az emberek szinte hinni sem akarnak a szavának. De ami­kor túl vannak az első má­sodperceken, parázs lesz a hangulat — Ez az igazi tudomány. — Most láthatja a világ, kinek az oldalán van az igaz­ság, ki törekszik a tudomány békés célokra való felhaszná­lására. — Most mondják csak még az amerikaiak, hogy ők akar­nak jót az emberiségnek. — Most már beszélhetnek, a tények úgy!« minket igazol­nak. — Páratlan esemény ez. — Uj korszak a szovjet nép győzelmeinek sorozatában. — Vajon van-e családja annak az őrnagynak? — Ha nincs, majd hoz on­nan. Valaki már azt is tudja: — Nem hozhat, van fele­sége és két kislánya is. • 13 órakor jelentette üze­mi tudósítónk, Cs. Farkas István. A pártszervezet szervezésé­ben az ebédlőben nagygyűlés­nek mondható megbeszélé­sen Kálmán János pártveze­tőségi tag ismertette a rádió közleményét a világszenzá­cióról. Néhái v helyen, ahol nem lehetett otthagyni a munkát, külön röpgyűléseket szerveztek. Ezenkívül még az igazgatósági dolgozók, admi­nisztratívak és műszakiak tartottak röpgyűléseket *» -• : ‘ : '. a ' ' ' : A »avgyári munkások égj csoportja,

Next

/
Oldalképek
Tartalom