Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-07 / 81. szám
2 SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP 1961. április t ' Az angol—amerikai tárgyalások első napja Az ENSZ-közgyűlés szerda esti ülése Washington (MTI). Szerdán Washingtonban megkezdődtek az angol—amerikai tárgyalások. Kennedy elnök és Macmillan miniszterelnök az első napon több mint hét órát tárgyalt. A Fehér Házból távozó Macmillan nem volt hajlandó nyilatkozni az újságíróknak. Az angol— amerikai tárgyalások szombaton fejeződnek be és csak akkor várható közlemény is a tárgyalásokról. A két fél szóvivői az első napi tanácskozásokat kommentálva, hangoztatták, hogy az angol—amerikai tárgyalás „csupán eszmecsere a főbb nemzetközi kérdésekről” és nem az a cél, hogy döntéseket hozzanak. Szóvivők nyilatkozataiból kitűnik, hogy a szerdai napon a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságának kérdése és a NATO-val kapcsolatos problémák állottak a megbeszélések középpontjában. Nyugati hírügynökségi kommentárok szerint a kínai kérdésben mindkét fél kifejtette ismert álláspontját és „egyikük sem tett kísérletet arra, hogy veléményét ráerőszakolja a másikra”. A másik főkérdés a NATO helyzete volt. Bevezetőül Acheson volt amerikai külügyminiszter, akit Kennedy elnök tanácsadóvá nevezett ki NATO-kérdésekben, ismertette az Atlanti Szövetség jelenlegi helyzetét A tárgyalófelek egyetértettek abban, hogy „katon; :lag, politikailag és gazdaságilag egyaránt szükség van a NATO megszilárdítására”. A DPA tudósítója hangoztatja, hogy a tárgyalásokon nem döntöttek a NATO önálló atomhatalommá nyilvánításának kérdésében és az amerikai kormány tudomására hozta Macmillannek, hogy még maga sem határozott ebben a bonyolult kérdésben. Szóba került szerdán az ENSZ helyzete is és — mint az AFP tudósítója jelentette — leszögezték, hogy „meg kéll szilárdítani a világszervezetet”. Mindkét fél hangoztatta, hogy „feltétlenül megbízik Hammarskjöld főtitkárban”. Eszmecsere folyt a gyarmati kérdésről s ennek kapcsán Kongóról és az angolai helyzetről. Hosszabb időt szenteltek szerdán a nyugateurópai gazdasági problémáknak. Mint az AFP tudósításából kitűnik, az amerikaiak nyilván nyomást fejtettek ki a „hatok” és a „hetek" közeledésének érdekében és illetékes körök véleménye szerint „az angol álláspont tovább fejlődött ebben a kérdésbe A DPA értesülései szerint szerdán csak röviden érintették a berlini kérdést. Ezt csütörtökön vitatják meg részletesen. Az általános várakozás ellenére szerdán nem került szóba a laoszi kérdés, biztosra veszik azonban, hogy csütörtökön azt is részletesen megvitatják. A New York Times véleménye szerint Kennedy és Macmillan tárgyalásai „az első lépést jelentik azon az úton, amelyen az elnök megkísérli majd a NATO tagállamait szorosabb összhangba hozni a változó nemzetközi helyzettel”. Ezt a célt szolgálják Kennedy elnöknek Adenauerrel és De Gaulle-lal sorrakerülő tanácskozásai is. A New York Herald Tribune értesülései szerint Kennedy tudomására hozta az angoloknak, „többé már nem tartja szükségesnek, hogy Nagy-Britannia közvetítő szerepet töltsön be az Egyesült Államok és a Szovjetunió között”. Az elnöknek állítólag az az álláspontja, hogy „míg Nagy-Britanniának, mint Washington ég Moszkva közötti tisztességes alkusznak, a szerepe a múltban bizonyos körülmények között esetleg szükséges volt, addig ma már nem az, mert az amerikai kormány újból közvetlen diplomáciai érintkezésbe lépett Moszkvával". * Az amerikai külügyminisztérium szerdán este közölte, hogy Acheson volt külügyminiszter, Kennedy elnök tanácsadója NATO-kérdésekben, vasárnap Bonnban Adenauer kancellárral tárgyak A szovjet küldöttség látogatása a szili Győzelem Termelőszövetkezetben fia A. P. Kirilenko vezetésével hazánkban tartózkodó szovjet küldöttség csütörtökön Szil községben a Győzelem Termelőszövetkezetbe látogatott. A vendégeket elkísérte Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Sándor József, Rapai Gyula, a Központi Bizottság osztályvezetői és Púja Frigyes külügyminiszter- helyettes. A szovjet küldöttséget megérkezésekor a csornai járás, Szil község és a termelő- szövetkezet vezetői köszöntötték. A községi művelődési házban a vendégek érdeklődéssel hallgatták Földesi Sándornak, a termelőszövetkezet elnökének tájékoztatását a szövetkezet életéről, fejlődéséről, terveiről, majd megtekintették a termelőszövetkezet több majorját. A látogatás végén A. P. Kirilenko a küldöttség nevében további sikereket kívánt a szövetkezet tagjainak. New York (MTI) Az ENSZ- közgyűlés szerda délutáni ülésén folytatták a kongói kérdés vitájá' Az ülés kezdete előtt az ENSZ-titkárság közzétette Burma, Ceylon, Ghana, Guinea, India, Indonézia, Irak, Líbia, Mali, Marokkó, Nepal, Szaud Arábia, az Egyesült Arab Köztársaság és Jugoszlávia Kongóra vonatkozó határozati javaslatát, amely megállapítja, hogy Belgium kormánya a Biztonsági Tanács határozatai ellenére még mindig nem vonta ki csapatait Kongóból és az még jobban elmérgesítette a kongói helyzetet. A határozati javaslat megállapítja, hogy a jelenlegi súlyos kongói helyzet oka a belga és más katonai, valamint nem katonai személyzet, politikai tanácsadók és zsoldosok kongói tartózkodása. A 14 ország felszólítja Belgiumot, hogy sürgősen és haladéktalanul hajtsa végre a Biztonsági Tanács és a közgyűlés határozatát, s követeli, hogy a belga és más katonai személyzetet, úgyszintén politikai tanácsadókat és zsoldosokat 21 napon belül vonják ki Kongóból. A határozati javaslat ugyanakkor felszólít minden ENSZ-tagállamot, hogy vesse latba befolyását a szóban- forgó ENSZ-határozatok maradéktalan valóraváltásáért. A2 ülésen soronkívül szét kért és felszólal. Hammarskjöld főtitkár, akit szemlátomást nyugtalanított az a tény, hogy teljes mértékben reá hárul a felelősség a Kongóra vonatkozó ENSZ-határozatok végrehajtásának halogatásáért. Hammarskjöld kísérletet tett arra, hogy tisztázza a kongói nép ellen kifejtett agresszióban betöltött szerepét. Felszólalásában meg sem említette a belga gyarmatosítókat. Nem magyarázta meg miért nem teljesítették mindezideig a Biztonsági Tanácsnak a Kongóban állomásozó belga csapatok kivonásáról hozott több határozatát és megpróbálta elhárítani magáról a felelősséget Lumumba miniszter- elnöknek és harcostársainak meggyilkolásáért. Nagy beszédet mondott az ülésen Krisna Menőn India ENSZ-képviselője. Hangsúlyozta, hogy India kormánya elismeri ugyan Kaszavubut Kongó elnökének, de ugyanakkor kiemelte, hogy Kasza- vubu eljárása törvénytelen,, mert ellent mond a kongói alkotmány előírásainak. Az indiai küldött ezután kijelentette, hogy a kongói kérdés békés megoldása mindaddig lehetetlen, amíg nem távolítják el az országból a belga gyarmatosítókat. Menőn kijelentette, hogy India több más ország küldöttségével együtt még egy határozati javaslatot készít elő, amely követeli majd a kongói parlament összehívását és a politikai foglyok szaba- donbocsátását. Az ENSZ-közgyűlés különleges politikai bizottsága szerda délutáni ülésén úgy határozott, hogy péntek délutánra halasztja a délafrikai fajgyűlölő politika vitájában tartandó szavazást Algéria előbb-utóbb elnyeri függetlenségét Tunisz (MTI) Burgiba tunéziai elnök csütörtökön beszédet mondott a nemzetgyűlésen és foglalkozott az algériai kérdéssel. A tunéziai kormány — mondotta — sajnálkozással vette tudomásul, hogy az események az utóbbi időben nem a kívánt irányba fejlődtek. Ennek ellenére reméljük — folytatta —•, hogy a francia—algériai tárgyalások mégis megkezdődnek. Bárhogyan is alakuljon a helyzet. Algéria előbb-utóbb elnyeri függetlenségét — jelentette ki Burgiba a küldöttek viharos tapsa közepette, majd hozzáfűzte, az algériai béke megteremtése nélkül nem lehet szó francia—arab együttműködésről. A .tunéziai elnök befejezésül elismeréssel szólott De Gaulle-ról és azt állította, hogy a francia elnök „komolyan veszi” az algériai nép önrendelkezési jogát. A hosszú vadászat II. A vádlottak padjában ülőket megdöbbentették ezek az adatok. Azt hitték, sikerült bűneik nyomait eltüntetniük. A németek ugyanis 1943-tól fogva megfelelő rendszabályokkal igyekeztek a kivégzések bizonyítékait megsemmisíteni, kiásták a hullákat és elégették azokat, összetörték a csontokat és műtrágyát készítettek belőlük Most mindegyik ' megpróbálta menteni a bőrét: „Tudtunk ezekről a dolgokról — mondták — de a műveleteket nem a mi fegyvernemünk végezte, hanem egy speciális szolgálat.” — Milyen szolgálat? — Az RSHA (a Reich központi állambiztonsági szolgálata) IV. B. 4 számú központja. Ennek volt a feladata a zsidók eltávolítása éspedig SS Obersturmbannführer Adolf Eichmann vezetése alatt Ez a név rövidesen szimbólumává lett mindazoknak a szörnyű bűncselekményeknek, amelyek felett a nürnbergi bíróságnak kellett Ítélkeznie. A per egyik legdrámaibb pillanata annak a tanúnak a vallomása volt, aki leginkább fényt derített Eichmann szerepére. Dieter Wisliceny SS százados, az amerikai Smith W. Brook- hart vezérezredes kérdéseire a következőket válaszolta: — 1934 óta ismertem Adolf Eichmannt. 1937-től ugyanott szolgáltam, ahol ő. ö volt a RSHA IV. központjának a vezetője, akinek feladatául tűzték ki Németországban és az összes németek által megszállt területen a zsidókérdés „végleges megoldását”. — Arra a kérdésre, hogy e központ működésében felismerhetők-e meghatározott szakaszok, Wislicny a következőket válaszolta: — 1940-ig az általános politika arra irányult, hogy a zsidókérdést módszeres kivándorlással kell megoldani. Ettől az időponttól kezdve a második szakaszban a zsidók gettóban való koncentrálása volt a feladat. Ez a szakasz kb. 1942 elejéig tartott. A harmadik szakasz a zsidókérdés un. „végső megoldása” volt, vagyis a zsidó faj módszeres felszámolása és kiirtása. Ez a szakasz 1944 októberéig tartott, mindaddig, amig Himmler parancsot adott a felszámolás beszüntetésére. Brookhart megkérdezte: ».Munkája során tudomására jutott-e olyan parancs, amely az összes zsidók kiirtására vonatkozott?” — Igen. Ilyen parancs létezéséről 1942 nyarán hallottam, éspedig magától Eich- manntól. Ez év tavaszán Szlovákiából 17 000 zsidót szállítottak munkára Lengyelországba. Valamivel később Eichmann bejelentette, hogy egész családokat fognak szintén Lengyelországba szállítani. Ehhez szükség volt a szlovák kormány beleegyezésére. Biztosították a kormányt, hogy a zsidókkal emberségesen fognak bánni a lengyel gettókban és meg is kapták az engedélyt 35 000 ember elszállítására. Később Tuka, szlovák miniszterelnök több ízben is közbenjárt nálam, hogy egy szlovák delegáció meglátogathassa a lengyel vidékeket, ahová a zsidókat elszállították. Július végén, vagy augusztus elején Berlinbe utaztam és felkerestem Eichmannt. Kértem, adja meg ehhez a beleegyezését. Hosszas vita után elmondta. hogy erről szó sem lehet, mivel ezeknek a zsidóknak a nagyrésze már nincsen életben. Amikor megkérdeztem, ki adott parancsot a kivégzésükre Himmler- re hivatkozott. Hogy a lelki- ismeretemet megnyugtassa, hajlandó volt az írásbeli parancsot is megmutatni. Páncélszekrényből dossziét vett elő és abban lapozgatva kikereste Himmler levelét. A levélben'nagyjából ez állt: „A Führer megparancsolta a zsidókérdés végleges megoldását. Ennek végrehajtásával a biztonsági szolgálat parancsnokait - és a koncentrációs táborok' vezetőit bízta meg. A munkaképes zsidók, férfiak és asszonyok, egyelőre kivételt képeznek és dolgozhatnak a koncentrációs táborokban.” Az 1942 áprilisában kelt levél Himmler aláírását viselte. — Megkérdezte ön Eich- manntól, hogy mit jelent a „végleges megoldás’' kifejezés? — Megmagyarázta nekem. Kijelentette, hogy „végleges megoldás” alatt a zsidó faj módszeres biológiai kiirtását értjük a Reich egész területén. Elmondotta azt is, hogy az RSHA keretében személy szerint őt bízták meg a parancs végrehajtásával. Ehhez telies felhatalmazást is kapott. •— Mit szólt ön ehhez? — Azt mondtam Eichman- cak, „adja Isten, hogy ellenségeinknek ne legyen alkalmuk ugyanezt cselekedni a német néppel”. Azt válaszolta, hogy nem kell szentimentálisnak lenni, ez a Führer parancsa, amelyet végre kell hajtani. — Az ön tudomása szerint hány zsidó esett áldozatul a végleges megoldásnak? Út millió ember halála terheli lelkiismeretét — Nehéz pontos számot megállapítani. Maga Eichmann mindig legalább 4 millió zsidóról beszélt, sőt néha 5 millióról is. A magam részéről azt hiszem, hogy legalább 4 milliót akartak kiirtani a „végleges megoldás" keretében, azt nem tudom megmondani, hogy hány menekülhetett meg. — Mikor látta ön Eichmannt utoljára? — 1945 február végén, Berlinben. Akkoriban kijelentette, hogy megöli magát, ha a háborút elveszítjük. — Mondott-e akkoriban valamit a kivégzett zsidók számáról? — Igen. Különösképpen cinikusan nyilatkozott: azt mondta, örömmel fog sírba szállni, mert az a tudat, hogy ötmillió ember terheli a lelkiismeretét, különös elégedettséggel tölti el. A törvényszéki teremben mély csenddel fogadták Wis- licenynek ezt az utolsó mondatát. Más tanúk ugyancsak súlyosan terhelőén nyilatkoztak Eichmannról. így pl. Höss, aki 1940-től az auschwitzi tábor parancsnoka volt — Eichmannal kb. 4 héttel azután találkoztam, hogy megkaptam SS Reichsfütver Himmler parancsát a zsidókérdés „végleges megoldásáról”. Eichmann Auschwitzbe jött, hogy megtárgyalja velem a végrehajtás részleteit. Himmler már Berlinben közölte, hogy Eichmannt bízták meg a parancs végrehajtásával és ezentúl tőle fogom megkapni az utasításaimat. — Himmler maga is járt a táborban és személyesen is megvizsgálta az alkalmazott ki végzési eszközöket' — Igen. 1942-ben meglátogatta a tábort és elejétől végéig jelen volt a kivégzési műveleteknél. Eichmann gyakran jött Auschwitzba és pontosan tisztában volt az összes műveletek részleteivel. Eichmann pontosan ismerte a részleteket Azt hinné az ember, hogy Eichmann, aki ilyen hatalmas méretű kivégzési program vezetője volt, nem érdeklődött az apró részletek, az egyes áldozatok iránt. Aprólékos természete azonban és az az igyekezete, hogy a kapott parancsot tökéletesen hajtsa végre, nem ritkán még arra is rábírta, hogy személyesen járjon közbe, nehogy ez vagy az a zsidó megmenekülhessen a „végleges megoldástól”. így pL 1943-ban megtudta, hogy egy bukaresti zsidó személyiség a helyi hatóságokkal megállapodott» hogy elmenekülhet Romániából. Eichmann erre a következő levelet küldte: Berlin, 1943. június 2. IV. B. 4. 453 8/643. Von Thadden követség! tanácsosn ’ Berlin, Külügyminisztérium. Tárgy: Max Auschnitt zsidó, román állampolgár emigrációja. Parancsolom, hogy a kővetkező üzenetet juttassák el haladéktalanul SS-Haupt- sturmführer Reichterhez, a bukaresti német követségre: „Kérem felhasználni minden rendelkezésre álló eszközt, hogy megakadályozza a Bukarestben élő zsidó, Max Auschnitt kivándorlását és kérem utána nézni, hogy vele kapcsolatban is érvényesítsék az összes zsidóellenes rendszabályokat.’* Az ügy elintézéséről jelentést kérek, Eichmann. Akciót indítanak Eichmann kézrekerítésére 1945 végefelé egy jeruzsá- lemi hivatalban vagy tíz ember gyűlt össze egy állam nélküli államfő, a cionista világmozgalom vezetője, David Ben Gurion köré. Az összejövetel célja azoknak a módszereknek a megvizsgálása volt, amelyekkel át lehet tömi az angol blokádot és meg lehet szervezni a „végleges megoldástól” megmenekült európai zsidók titkos bevándorlását Palesztinába. Ben Gurion azonban még egy másik célt is tűzött ki a cionisták elé. Számos náci vezető megmenekült a szövetséges csapatoktól és Berlinben, Bécsben, az osztrák és a szlovák erdőségekben, vagy egyebütt rejtőzik. A néhány életbenmaradt európai zsidó vezető beszámolójában mindenütt szerepel egy bizonyos Adolf Eichmann neve, aki a zsidó kivégzések legfőbb szervezője volt. „Ezt az Eichmannt kell bíróság elé hurcolnunk” — mondotta Ben Gurion. Néhány nappal később a Hagana szervezet emberei útnak indultak. Németországban, Ausztriában, Csehszlovákiában, Lengyelországban. Franciaországban. Olaszországban, Romániában és Magyarországon kellett dolgoz- niok. Biztosak voltak benne, hogy Eichmann nem halott, hanem valahol Európa romjai között bujkál. Ausztriába egy bizonyos Arthur Pier nevű ember ment, legalábbis ezen a néven ismerték Bécsben. Manapság Acher Ben Natan néven ismeretes és az izraeli hadügyminisztérium egyik vezetője. Amikor elindult Ausztriába, úgy vélte, hogy neki van a legtöbb esélye Eichmann megtalálására, mert Eichmann osztrák származású volt (Folytattuk)
