Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-06 / 80. szám
‘ I36L ápriÜE 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tudósítóink jelentik: Fáklyás felvonulás, ünnepi nagygyűlések, érdekes kiállítások,gazdag kultúrműsor felszabadulásunk 16. évfordulóján Szolnok Hazánk felszabadulásának 16. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt megyei és városi bizottsága, a megyei, járási és városi tanács, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a tömegszerzetek, a fegyveres alakulatok, a vállalatok és üzemek koszorúzási ünnepséget rendeztek Szolnokon. A koszorúzásokra április 4-én a Tisza- parti szovjet hősi emlékműnél, valamint a Hősök terén lévő szovjet hősi emlékműnél és a szolnoki temetőben lévő emlékműnél került sor. Mindhárom helyen ünnepi díszbe öltöztek a környék házai s többszáz szolnoki lakos gyűlt össze a Tisza-parü és Hősök téri emlékműveknél, hogy megtekintse a honvédség és a munkásőrség alakulatainak díszszemléjét, valamint a koszorúzást. Pontosan 10 órakor kezdődött a Tisza-parti emlékműnél a koszorúzási ünnepség. Beszédet Agdcs Mátyás, a Hazafias Népfront városi titkára mondott. Ezután került sor a koszorúzásokra. A megyei és városi pártbizottság, a városi tanács, a városi KISZ Bizottság, a szolnoki szovjet helyőrség, az MHS és a Szolnoki Állami Gazdaság dolgozói nevében helyezték el a koszorúkat az emlékmű talpazatán. Ezután a honvédség és a munkásőrség díszszázadai a Hősök terén lévő emlékműhöz vonultak. A magyar és szovjet Himnusz elhangzása után' Kökény István, az SZMT' vezető titkára mondott ünnepi beszédet. Váczi Sándor és Horváth Imre, a megyei pártbizottság, Oláh Cyörgy pedig a megyei tanács nevében helyezte el a kegyelet koszorúit az emlékmű talpazatán, Ezután a szakszervezet, a néphadsereg és a Szolnokon állomásozó szovjet alakulatok képviselői, továbbá a Minisztertanács és SZOT vörös vándorzászlajával kitüntetett Középtiszai Vízügyi Igazgatóság és a Szolnoki Járműjavító dolgozóinak képviselői helyezték el koszorúikat. Az ünnepség az Intemacionálé el- énekíésévél ért véget. Ugyancsak április 4-én, délelőtt 10 órakor került sor a szolnoki temetőben lévő szovjet hősi emlékmű megkoszorúzására. Ünnepi beszédet Zsíros János, az V. számú körzet pártszervezetének titkára mondott, majd a megyei kórház, a járási tanács és a járási pártbizottság, valamint a Szolnoki Cukorgyár dolgozói koszorúzták meg a hazánk fölszabadulásáért vívott harcban elesett szovjet hősök emlékművét. Mezőtúron péntek este rendezték meg a fiatalok hagyományos felszabadulási fáklyás felvonulását. A város főbb útvonalain haladt végig a lampionokkal, fáklyákkal felszerelt, főként általános- és középiskolás fiatalokból álló menet. Szombat este a városi tanács nagytermében díszünnepséget rendezett az MSZMP Városi Bizottsága, a tanács és a Hazafias Nép- í front. Tóth István, az MSZMP VB titkára nyitotta meg az ünnepséget, majd Takács Sándor, a városi tanács titkára mondott beszédet. A KISZ szervezet fiataljai szavalattal, énekszámokkal egészítették ki az ünnepi estet A szovjet hősí emlékmű megkoszorúzására április 4-én délelőtt került sor. Mintegy másfélezer ember a város kö- zületeinek, vállalatainak, termelőszövetkezeteinek képviselői jelentek meg a koszorúzási ünnepségen. A magyar és szovjet Himnusz elhangzása után Daróczi András, a Városi Rendőrkapitányság vezetője mondott emlékbeszédet. ' A honvéd helyőrség díszaíákulatai tisztelegtek a hazánk felszabadításáért hősi halált halt szovjet hősök emlékműve előtt B. A, Kisújszálláson vasárnap kezdődött meg’ az ünnepi program. A művelődési otthonban állandó jellegű kiállítás nyílt, melynek tablósorozata a város mező- gazdaságának fejlődését mutatja be. Ezzel egyidőben nyitották meg ugyanitt a „XIX. század magyar festészete” című kiállítást, s a művelődési otthon foto-szakkö- rének bemutatóját is. Délután került sor a kulturális szemle városi bemutatójának első részére. Az ünnepi nagygyűlés kedden délelőtt 10 órakor kezdődött a mozi helyiségében. Az ünneplő hallgatóság zsúfolásig megtöltötte a nézőteret. Farkas Kálmán, az MSZMP városi VB. tagja mondott ünnepi beszédet. Ezután a gimnázium KISZ kulturcsoport- ja tartott bemutatót. Az együttes orosz népi táncot adott elő, s Asztalos Edit szavalta Heltai „Szabadság” című versét A nagygyűlés után kétezres tömeg vett részt a szovjet hősi emlékmű megkoszorúzásánál. Itt Szabó Kálmán, a városi tanács vb. titkára tartott megemlékezést. Szépen szerepelt az úttörőzenekar. Délután folytatódott a kulturális szemle városi bemutatója. Este 7 órakor került sor a Sallai telepen az új keskeny- mozi átadására. A mozi átépítéséhez a Búzakalász Tsz adta az épületet, s nyolcezer forint értékű társadalmi munkával járult hozzá a Moziüzemi Vállalat 48 ezer forintos beruházásához. Bíró János, a Búzakaiász Tsz párttitkára meleg szavak kiséretében vette át a létesítményt. V. M. Tiszafüred dolgozói lelkes hangulatban gyülekeztek kedden délelőtt 9 órakor a járási tanács székháza előtt. Az ünnepséget Bükkfalvi Zoltán gimnáziumi igazgató, a Hazafias Népfront községi elnöke nyitotta meg, majd Tarsoly István, az MSZMP járási bizottságának első titkára mondott ünnepi beszédet. Ezután koszorút helyeztek el a temetőben a szovjet emlékműnél. ,. j, . v ■ ~ M. K. A jászapáti iárás községeinek lakói is méltó ünnepségeken emlékeztek meg hazánk felszabadulásának 16. évfordulójáról. A középületeken vörös és nemzetiszín lobogókat lengetett a szél, az ablakokat virágokkal díszítették fel. Jászkiséren április 1-én, a művelődési otthonban tartottak ünnepi nagygyűlést J ászszentandráson ugyancsak 1-én tartották a megemlékezést. Este 7 órakor, a művelődési házban 250 ember hallgatta meg Tóth B. Sándor községi tanácselnök ünnepi beszédé*. Jakkel Imre VÁZLAT m íaUótelc^vU Fotóriporter kollegámmal útnak indultunk egyik délután, hogy megörökítsünk képben, szóban néhány epizódot, egy lakótelep életéből. A 7-es busszal mentünk, s közel félórái utazás után szálltunk le a Tiszamenti Vegyiművek lakótelepén. Délután volt, még nem gyulladt ki az üzletek színes reklámsora, nem világítottak a telep egyetlen fel az űjabb bérház, az újabb 48 család részére. — Hogy alakult ki a lakótelep? — Először á Vegyiművek építőinek munkásszállója volt itt, majd az építők elhozták családjukat, a nőtlenek megnősültek, lakáshoz jutottak, s egyszer csak azon vettük észre, hogy egy külön kis világ épült itt, a Vegyiművek előtt, ■v HM «■ mm- „ f Mg f tm h Részlet a lakótelepről. Háttérben az épülő új házak. a tószegi út baloldalán. A lakók természetesen a Vegyiművek munkásai, technikusai, mérnökei közül kerülnek ki. Először csak öt család volt, majd, hónapról-hónapra nőtt a lakok száma, s az elmúlt években már kiépült az üzletsor, amely egy éttermet, fűszer- és csemegeboltot, cipészműhelyt, fodrászatot jelent • utcájának neonfénycsövei. Csend volt errefelé, csupán a Vegyiművek főkapuján kibejáró munkások adtak némi mozgalmasságot e tájéknak. Hol is kezdjük? — kérdeztük egymástól, hiszen ez nem szokványos riport, e telepnek nincs tanácselnöke, postája is, az 5. számú fiók — benn a Vegyiművekben székel. Legtöbb embert a bolt előtt láttunk, így betértem egy málnára az üzletbe, kollegám pedig a délutáni nap utolsó sugarait kihasználva, elindult lefényképezni a telep kockaalakú háztömbjeit, háttérben az újabb épülő „kockákkal”. — Forgalom? Az van válaszolta a boltvezető, Bánvölgyi Tibomé, aki immár 10 esztendeje dolgozik a lakótelepen. személy szerint ismer mindenkit, tudja, melyik családnál segít szívesen a családfő bevásárolni, tudja, hogy egy-egy vásárlás alkalmával 20—60 forintot hagynak ott a lakótelepi háziasszonyok. — Mi fogy leginkább? — Kenyér, tej, gyümölcs, félkész étel, konzerv, vaj, és természetesen húsvét előtt, nyuszik, tojások s egyéb ínyencségek találnak gazdára. Naponta 5—6000 forint forgalmat bonyolítunk le. Bánvölgyiné mint a telep statisztikusa is megállná a helyét. Kérésemre már sorolja is: 48 család, mintegy 200 ember lakik itt, ám e szám szeptemberre megduplázódik, hiszen ekkorra épül — Ki a legrégibb lakó? — Bognár Bálinték, itt laklegrégibb „bennszülöttjét”, a Bognár családot. Vacsorát készített az asszony, a férj pedig a szobát takarította. Két kislány játszadozott a konyhában. Magas, barna férfi Bognár Bálint, s szavaiban az emlékezés, a jelen és a jövő tervei fonódtak össze. — Pontosan emlékszem, 1952. február 28-án foglaltuk el a lakást. De Márta Lajosék és Pálinkás Imréék is ugyanolyan „őslakók”, mint mi. Ekkor még csak Piriké volt meg, Évike és Klárika ezután született. Bizony, akkor nemcsak a mi lakásunk, hanem a lakótelep környéke is igen kopár volt. Nem volt vízvezeték, út, üzletek. A fejlődést csak az tudja igazán felmérni és értékelni, aki kezdettől fogva itt él, mint ahogy én. Nem zavartuk a vacsorafőző háziasszony munkáját, hanem a ház erkélyéről néztünk szét a kinti tájon. Szántóföld terül el a ház háta mögött, s Bognár Bálint örömmel újságolta, nemsokára parkot csinálnak itt, s az idén az egész lakótelepet fásítják társadalmi munkában. Lesz park, mégjobban felszerelik a játszóteret, segítenek a futball- pálya építésénél. Balfelől egy P—70-es gépkocsit láttam, s ahogy megtudtam, a kocsi Papp József, a Vegyiművek karbantartó üzemvezetőjének tulajdona. — Most még csak két autó van a telepen, de jöjjön csak el egy év múlva! — így Bognár Bálint. — Es este? Nem unatkoznak? ' — Én nem. Tanulok. Járok vegyipari technikumba, aztán Esti kártyacsata. Bognár Bálint, és sógora. Sasa Béla, a Vegyiművek savkeverője „ádáz” snapszli-partit vív. Mellettük Bognárné és a család legifjabb tagja. nak pár lépésre egy kétszoba- összkomfortosban. Itthon is vannak. Kollégám is megérkezett, így hát útnak eredtünk, hogy meglátogassuk a lakótelep Második beszélgetésem Kuncsorba utolsó belépőjével AZ ELSŐ beszélgetésre több mint egy esztendeje került sor. Akkor a falu kőalján fogtam el, a szövetkezet teherautójáról ugrott le a nagyerejű Faragó Bálint. Mostanra a raktári iroda asztala előtt ücsörög. Másszóval könyvel. Magyarázza az én kékszemű, fehérüstökű, eröskötésű ismerősöm, hogy mi az a raktári forgalom, a naprakész állapot, meg a raktárnapló. Már a zsargont is felszedte. Úgy mondja: a terményforgalmi „felé”, a daráló „felé.” Szóval vérbeli tisztviselővé lett a jóhírű, 15 holdas, pár hónap múltán 59 esztendős gazda, aki 31 esztendeig gazdákodott 15 holdján. — Hogy került ide? — Megbecsülök mindenkit, engem is megbecsülnek. Nahát ezért jöttem. A múlt évben nagy bizalommal vette fel a közös munkát. A belépéstől vonakodott, sok mindent megrágott előtte, de mikor aztán döntött, nem vakarózott tovább, hanem nekifeszült a munkának. *— Amióta én idejöttem, nem hiányoztam egy napot sem. Van olyan három ember, hogy együttesen sincs ennyi egységük. Hétszázhetvenhárom munkaegységre vette fel a pénzt. Nagyon meg kellett azért dolgozni. — Mit kapott érte Bálint bácsi? — Hát kérem a 28 forintot, mint minden más ember is. ALAPJÁBAN nem keveset. Háromszázharminchat forint híján 22 000 forint. Sok szövetkezeti gazda örül a megyében, ha ennyije jut. De Faragó Bálint nem valami kitörő örömmel szól róla. — Hallgat, de a szemében látom, szeretne mondani valamit. *= Mi baj van Bálint bátyáml . . — Nekem semmi. Erőm, egészségem igazán jól szolgál. Bár a szegény feleségemnek is meglenne. Szándékos elértés. Kimondom hát úgy, hogy csak direkt választ kaphassak. .— A közös? *— Nem panaszkodhatok. Jó nép lakik itt. — De megtalálta a számítását? — Megtalálhattam volna, megtalálhatom még. Most már a szemembe néz. Tudom, elvágta az elzáró gátat ezzel a mondattal. S várom is, hogy most kiönti magat. — Hát sok baj van még, mire eljutunk oda, amit én már szeretnék látni. Megkomolyodva, felelősséggel mondja. — Még ott se tartunk, ahol én bejöttem. Még a. háztájiból most is van annyi jövedelme, mint a közösből, Nemrégiben leadott egy 19 hónapos bikát. Tízezerharminc forintot kapott érte. — Itt is így szeretném. — Akkor kapnék én is többet. Csak ahhoz másképpen kellene szeretni a földet, az állatot. Jobban. MI NEM TETSZIK Faragó Bálintnak? Van az udvarban 18 ló. Kilencen fogatolják. Hét emberré nem is szabadna jószágot bízni. Látni rossz, ahogy kínozzák. Sokat összetűznek emiatt, pedig ha úgy vesszük, nem a raktárosra tartozó. Meg. Nem volt megfelelő férőhely. Mégis felvásárolták az állatállományt. Lebetegedtek, a tüdőgyulladás megtizedelte az állatokat. — Ha nincs épület, fel se vásároljunk. Sok a föld, már előre látni lehetett, hogy nem bírnak vele az őszön. Feszegették a premizálást. Elzárkóztak előle. Mikor meg jött az eső, már későn volt. Akkorra mit ért. Nem tudtak betakarítani. A kár tán milliós is lehet. A háztájiba vetettek ötszáz holdat kézzel. De hogyan? — Én még olyan vetést nem láttam. Jó, ha a felét megadja. Áz idénre azért már mát a munkaszervezés, ösztönzőbb. A munkaegységen felül a termés 10 százaléka a növénytermesztőé, Terven- felül a fele. — Ettől sokat várok. Hát van panasz. De Faragó Bálint ezt mind úgy mondja, a mienk, a mi bajunk. És okos beszéd. Meg is tudakolom, a vezetőségnek megmondja-e? Tudják azok azt. Az udvaron megy egy ember. — Ez az elnökhelyettes. Odaadó ember. Pedig velem együtt nehezen jött a csoportba. AZT KÉRDEZEM, mennyi időt saccol Bálint bácsi, mire oda jut a tsz, ahogy ő szeretné. — Jó pár év, hogy az emberek belássák, itt nem lehet felelőtlenül dolgozni, mert mások isszák meg a levét. Bölcs mondás. Nyúlok is a kalapom után. Faragó Bálint utánam lép. — Mondhattam volna sokkal szebbeket a tsz-rol. Magának bMos jobban esik ízt hallani. De kinek használna? Borzák Lajos hatodikos lányomtól is ki kell kérdezni a leckét, aki németet és latint tanul magánúton. Aztán Antal Pistáékkal. Márta Lajosék kai is összejárunk, de ha kell, itt a kultúrotthon, ahol van mozi, TV, billiárd, sakk, ping-pong. — Sa fiatalabbak? — Nem is tudom. Kérdezze talán meg az óvónőt. Azt hiszem, ő itthon van. A fiatalság zöme bejár ugyanis Szolnokra. Az egyik kétemeletes ház földszintjén kopogtattunk be az óvónőhöz. Este volt, egyedül találtuk a 26 • lakótelepi óvodás szeretett óvónénijét, aki kérésünkre elmondotta a lakótelepi fiatalok problémáját. — Az a baj, hogy csak óránként jár az autóbusz a városba, s a legutólsó a Vegyiművekhez este 10-kor indul kifelé. S az ember választhat: vagy megfizeti a 40 forint taxipénzt, vagy 10 óra előtt megszakítja a szombatvasárnap esti szórakozását. — S a munka? Felcsillan a szeme. *— Nagyon szeretem. Aranyosak a gyerekek. A nagyok is, akik már a cukorgyári, vagy az újvárosi iskolába járnak. — S a szülők? — Szívesen adják be gyereküket az óvodába. Érthető, reggel fél 6-tól délután fél 5-ig „üzemelünk”. Este volt, mikor elbúcsúztunk. Elcsendesült a lakótelep, csupán az éjjeliőr léptei kopogtak az épülő új házak mellett. Babos Qyala
