Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-30 / 101. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP HORVÁTH JÁNOS: EQYSZERÜ A fiú katona volt, a lány meg egyetlen gyermeke szü­leinek. A falut, ahol éltek, körbe fogták a hegyek, mint­ha el akarták volna rejteni a világ szeme elől. Középen fürge kis patak nyargalt vé­gig az utca jobboldalán. Ta­vasszal megduzzadt és kilé­pett az útra, úgy futott to­vább. Mikor megismerték egymást, tél volt. Jégréteg feszült a pasakon, hó csillo­gott a háztetőkön és estén­ként fütyülve kergetözött a szél a fenyők tűlevelei kö­zött. A katona meg a lány mégis tavaszt érzett. A ka­tona messziről jött, az ország másik feléből, de néha úgy érezték, mintha már kicsi koruktól ismerték volna egy­mást. Fogták egymás kezét — Itt lakunk — súgta Esz­ter. — Az ujjúval intett, hogy halkan beszéljenek. — Apja, anyja aludt már... — Nincs messze — mond­ta halkan a katona és köze­lebb lépett a lányhoz. Aztán megint felnézett a csillagok­ra, mintha onnan várt volna segítséget. Hátha oda van ír­va a hallgatag égre, amit ilyenkor mondani kellene. Tétován babrált a köpenye gombjával és egyik lábáról a másikra állt. A lány vára­kozva topogott előtte, kér­dőn csillogott a szeme. Egy­szer aztán megmozdult, le­húzta kesztyűjét és odanyúj­totta kezét a katonának. — Be kell mennem, hátha nem ér vissza tízre. is ropogott a hó, amint lép­kedtek hazafelé. A kapuban megálltak, összeölelkeztek, s később úgy váltak el, mint amikor a szirom leperdül a virágról. Minden nap így váltak el. A katonának tízre bent kelt lett lennie az őrsön. Néha fu­tott felfelé a dombon és a havas út tompán dobogott alatta. Átugrotta a patakot, úgy törtetett tovább. Es min­den nap beért pontosan tízre. Régtől ismerte a lányt. Majdnem azóta, hogy ideke­rült az őrs-e. De sokáig nem beszélt, vele. Nem akarta csak úgy megszólítani az ut­cán. A közös színdarabtanu­lás azonban jó alkalom volt az ismeretségre. Az első napon mind együtt voltak a lányok. A próba vé­gén mindegyik lányhoz oda­lépett egy katona, aki fel­ajánlotta, hogy hazakíséri. Izgatottan vert a szíve, néz­te Esztert és attól félt. hogy valaki megelőzi. Más lett vol­na. ha előre megmondhatja a fiúknak: kerüljétek azt a lányt, ne akarjátok őt válasz­tani, mert én már kiválasz­tottam egyszer és mindörök­re. Barna szeme volt ennek a lánynak, haja dúsan omlott vállaira és benne volt a te­kintetében az öröm is. a bá­nat is. Szén volt, ha nevetett és szén volt akkor is, ha szo­morkás volt az arca. A hang­ja meg olyan volt. mint a gerle bugása, csak az úolt a baj, hogy mindegyik katona számára egyformán mondta ki a szavakat, ha beszélt. Sándor már akkor azt szeret­te volna, ha egyedül csak neki muzsikál ez a hang. Próba végén odament o> lányhoz. Nagy kő esett le a szívéről, amikor kiléptek az utcára. Az első pillanatban szólni sem tudott. Nehéznek érezte a csizmát, a köpenyt, nem tudta, mit. mondjon. A csillagokat nézte, melyek hi­degen raayoatak fent, na­gyon magasan Utóbb az a. gondolat kínozta, mit szól a lány, ha íny érnek hazáig. Azt hiszi róla, beszélni sem tud. Felhőtlen volt az ég, és körben világított a nagy fe­hérség. » Akkor én magát min­den este elkísérem — mond­ta utóbb a katona és izgatot­tan dobogott a szive. ~ Nem félnék ám érmédül sem — fejelte a lány. De azt r>em mondta, hogy ne kisérje el. Elértek a templomin, ott a 7ánv befordulj eny szAkehb utcába. A katona szótlanul követte, mígnem elérkeztek a kapuig. — Jóéjszakát, Esztike — búcsúzott a katona és egy da­rabig még nézte a kiskaput, amely elnyelte a lányt. Míg ballagott V'-^-afelé, halkan duáorászott. Tele volt a szive örömmel. Kacarászni lett volna kedve, tele tüdő­vel dalolni, hogy felröppen­jen a hangja a fenyők csú­csaira, vagy még annál is magasabbra, fel a hallgatag csillagokig. És ettől kezdve minden nap megtették ezt az utat. A kultúrotthovtól Eszterék házáig. Ez az út lett a bol­dogságuk útja. A szerepeket már kívülről tudták. Már fent próbáltak a színpadon. Sándornak a szerepben meg kellett csókolnia Esztert. De a próbákon ezt a jelenetet még kihagyták. Egyik este hamarabb ér­tek a kapuba, mint máskor. Fújt a szél, h'-'-ofak a kapu árvué'-éha. a lány testén fi­nom remegés futott át, mint amikor váratlanul meg- suhint valakit a hideg fuval­lat Nem fázott, mégis köze­lebb bújt a katonához. Sán­dor lehajolt Eszterhez, hogy összeért az arcuk. Megrésze­gítette a lány teste-melege, bódulatában átölelte derekát és megcsókolta, a száját. Percek teltek el a szótlan­ságban. Csak nézték egymást és ragyogott a szemük. — Ha meglátna valaki? — *kérdezte ijedten a lány. — Meg is látják majd. A falu népe. — Igazán? — felelte a lány és örvendezés volt á hangjában. — Meg. Az egész falu. — Karácsonykor. Eszternek akkor jutott eszébe a szerepe. A színda­rabban megcsókolja majd a lenény. és tényleg a falu színe előtt. — De ez játék csak — mondta a lány. — Az élet is játék. Ha szo- morkodunk, tragédia, ha vi­dámok vagyunk, akkor meg komédia. Eszter eltűnődött ezen egy darabig. — Nem bánom, ha ott lesz az egész falu. Nem bánom, ha látják. Kibontakozott a katona Öleléséből és így folytatta: — Igazán komédia az élet. Nemrégen még olyan idegen voltál. Ma meg... Tudod, hogy mindig eszemben vagy? Vasárnap is rád gondoltam a misén Félig lehunytam, a szememet és... és imádkoz­tam érted. Az járt az eszem­ben. hogy rossz lehet neked. Fenn vagy a hegvekben, hallgatod a szél sípolását, s TÖRTÉNEI csak állsz mozdulatlanul az őrhelyeden. Hallgattam az orgona mélabús hangját. S egyszer csak nedves lett a szemem. Ugye, akkor már nem komédia volt az élet? — Akkor már nem — fe­lelte komolyan a katona. — Mondd, te sose mégy templomba? — kérdezte utóbb Eszter. — Én még egy katonát sem láttam a mi templomunkban. Sándor hallgatott. — Ha otthon vagy, akkor elmégy? A katona nem szólt, csak a fejével intett, hogy nem. — Miért nem? — kérdez­te Eszter. Sándor nem válaszolt. — Hallgattak. Aztán a fiú rá­pillantott az órájára, s gyor­san elbúcsúzott. Sietnie kel­lett, hogy beérjen idpre. De aznap este sokáig nem tudott elaludni, örömmel volt tele a lelke, de a kétség is bele­fészkelte magát. Kár volt megmondani a lánynak, hogy ő nem jár templomba. El­riasztja magától, elidegene­dik tőle. Másnap a lány megint elő­hozta a templomot. — Nem tőled hallottam először, hogy sokan vannak, akik nem járnak oda. Meg az istenben sem hisznek. Az én szüleim nagyon valláso­sak. — Az én anyám is — mondta Sándor. — Minden vasárnap elmegy. Csak az apám nem. Azt mondja: ha­zudnak a papok. Bort isznak és vizet prédikálnak. Eszter befogta a katona szá­ját. — Csendesebben, meghall­hatja valaki. Ettől kezdve suttogóvá vált a hangjuk. A katona sokat 'beszélt, a lány hallgatott. — Rájuk borult az est és úgy álltak ott a kapuban, mint­ha nem is lett volna köztük mély szakadék, ami elválaszt­ja őket. A legény te­hetetlenül tapogatózott meg­győző szavak után és a lány is hasonlóképpen botladozott a szavakban. — En nem mondom ne­ked, hogy ne menj — szólt utóbb Sándor. — En meg olyan akarok lenni, mint te — felelte a lány és ezzel el is váltak. Gyorsan követték egymást a napok. Hamar eljött a ka­rácsony. Az őrs és a falusi KISZ-szervezet közös műso­rára ott volt az egész falu. Jól sikerült az előadás. Mint­ha az életből szakítottak vol­na ki egy darabot. Ott volt Eszter édesanyja is. Akkor már tudta, hogy Kerekes Sándor udvarolgat a lányá­nak. Azt is tudta, hogy es­ténként ott döngicsélnek a kapuban. A műsor után tánc kezdő­dött. Vidám hangulat ural­kodott a teremben. Sándor egész este Eszterrel táncolt. A tánc hevétől kipirultak, virultak, mint a pipacsok. Éjfél körül Sándor így szólt a lányhoz: — Ma utoljára kísérlek haza, Eszter. A lány megremegett. Sze­relmesen nézte a legényt. ‘— Ugye nem, — mondta később. — Ugye, nem utol­jára? — aztán belevesztek a forgatagba, hullámzott kö­rülöttük az élet, mintha egy nagy eleven tenger közepén hányódtak volna. Hazafelé együtt mentek Eszter édesanyjával. Szürke egyszerűséggel beszélgettek az estéről, a műsorról. Ha­mar elérkeztek a kapuhoz. Ott aztán Eszter édesanyja váratlanul így szólt a katoná­hoz: — Beszélni akarok magá­val, Sándor. Eszter addig be­megy, utána nem bánom, ha kijön még egy kis időre. — Kérem, — szólt udva­riasan a, katona, de balsej­telmet érzett. Az asszony suttogóra fogta a hangját. — Mondja, mit csinált ma­ga ezzel a gyerekkel, Sán­dor? De őszintén feleljen a kérdésemre. — Nem értem — mondta a katona. — Dehogynem érti. Ez a gyerek hazudik nekem ... Sándort elöntötte a forró­ság. A hangok mintha na­gyon távolról érkeztek volna hozzá. Csak a lényeg maradt meg abból, amit Eszter any­ja mondott. Az pedig az volt, hogy a lány vasárnapról va­sárnapra kerüli a templo­mot. Inkább elmegy a ke­resztanyjához a gyerekekre vigyázni, vagy más kibúvót keres. Még karácsony napján sem vett részt istentisztele­ten. — Feleljen a kérdésem­re, Sándor — ismételte Esz­ter édesanyja. — Mivel vette meg ezt a lányt? Sándor nem talált szava­kat. Pedig érezte, hogy mon­dania kell valamit. — Nézze, én nem ismerem magát közelebbről — folytat­ta az asszony. — Nem tu­dom kiféle, miféle, de jóra- való embernek látszik. Sándorban engedett vala­mi. Fonta a kapufélfát, úgy hallgatta a nekiszegezett kérdést: — Maga jár templomba? — Mostanában nem. — Tudom, mert katona­ruhában nem lehet. — Máskénn sem járnék. Ha leszerelek, akkor sem megyek. — Szóval pogány? — Nem vagyok pogány, sem istenfélő. — Kár — mondta az asz- szony és elhallgatott. — A csendben újból megszólalt a katona. ■— Nem vagyok istenfélő, de becsületes ember vagyok. A csend megint közijük állt, s egy darabig szegetlen maradt. A hegyek felől be­osont a szép és végirmvargalt a keskeny utcán. A katona tivródva hallgatott. Az asz- szovv füle mellett elszelelt a fiú utóbbi megjegyzése. — Nem ért fel az értelméig. — Egyedüli gyerek, na­gyon meg kell gondolni — suttogta, de inkább csak ön­magának, nem a Icatonának. Majd mintha csak folytatta volna, hangosabban így szólt: — Búcsúzzunk el, Sándor. Jóéjszakát. — Azzal nyújtot­ta a kezét és bement. Sándor állt egv darabig a kapuban. Bentről azonban semmiféle zaj nem hallat­szott. A szél süvített és hide­get kergetett maga előtt a hegyek felől. Odalépett az ablakhoz, fülét nekinyomta az üvegnek, úgy hallgatö- zott. Semmit sem hallott. — Nem engedi ki az anyja — villant az agyába. Egy dara­big várt még, aztán elindult az őrs felé Hátulról érte a szél, nagyókat lódított rajta. Nem törődött vele. Valami összetört benne. Kábult for- róságot érzett, összeszorítot­ta a fogait. Egy hét múlva kendös né­ni zörgetett az őrs kapuján. Eszter édesanyja. Az őr egy­kedvűen húzta el a kémlelő­nyílás deszkáját. — Kit keres? — kérdezte fakó hangon. — Kerekes Sándort kere­sem — mondta az asszony. — Kerekes Sándor elvtárs nincs itt Saját kérésére el­helyezték egy másik őrsre. — Azzal bereteszelte a nyilast Az asszony mozdulatlan állt egy darabig, mintha vár­ta volna, hogy megnyílik a kapu. s kilép rajta valaki De semmi nem történt. Csak hirtelen esni kezdett a. hó di olyan nagy pelyhekhev mintha nem is hó. hanem halottá dermedt nagy fehér virágok hulltak volna a szür­ke fellegekből. 1961 Kibontja bátran bódult bokrait a csillagfürtös, halvány orgona. Tavaszba zsendül éneklőn a Föld, e vén jószág a mindenségnek mélyén: a csöppnyi ember régi otthona. Szikkadt rögének millió szeme bámul a mélybe rétegeken át, s néz méhe rejtett, zöld csodáira, hogy újult lángok nászi himnuszával új létre szülje ismét önmagát. Az égre néz, mely lágyan fonja át; és kékségének mélye végtelen. ... Száz felhőt ringat ma is tükörén. De nézd Anyánk! Te, Földünk drága teste hol száll Fiad, a felnőtt Értelem! Vén vagy? Ne hidd! Most kezded éltedet! Ma engedted el gyermeked kezét. Ifjú Anya! Most bontsd virágaidat! Mert látó fiad visszatérve hozzád a csillagokból fon zsámolyt eléd. Kislaki Gyuláné . *■ Kinyílt as orgona.,. Kinyílt az orgona, a május csodát' Ígér. Tudom, hogy nincs tavaszi kabátod, De a gyöngyvirág oly fehér. Látod: Kinyílt az orgona, a május csodát Ígér. Zsongó zümmögésben billeg az almavirág. Tegnap havat vert rá az április, S fújt a hideg szél, de azért friss. Zsongó zümmögésben billeg az almavirág. Csodaszép hangja van ma a fürge vizeknek. A szél elviszi messze a felhőt; Tedd le nyugodtan kedves az ernyőt, Csodaszép hangja van ma a fürge vizeknek. Oláh Sándor Lányok tavasza SZÍNES SZOVJET FILM A csodálatos szépségű Vol­gái tájak, amelyek remekmű­vek alkotására ihlették a klasszikus orosz és a mai szovjet festőművészeket, han­gulatos és gyönyörködtető ke­retként tárulnak elénk az új szovjet filmben. A LÁNYOK TAVASZA hősei a NYlR­Miről is szól a történet? Vologya, a fiatal technikus beleszeret a Lányok tavasza együttes szép, szőke szólis­tájába, Gáljába. Hogy megis- merkedhessék vele és a kö­zelében lehessen, elszegődik konyhai kisegítőnek az Elb­FÁCSKA együttes tagjai, akik immár több, mint húsz ország színpadain arattak diadalt. Már az ötlet is dicséretet érdemel, hogy a világhírű együttes legszebb műsorszá­mait egy film keretében fog­lalva megismertessék mind­azokkal, akiknek nem volt al­kalmuk személyesen élvezni egyedülálló előadásaikat. És elismerést érdemelnek az al­kotóművészek azért is, mert ezek a műsorszámok úgy ele­venednek meg a vásznon, hogy szinte a közvetlen él­mény varázsával hatnak. rusz hajóra, amelyen az együttes volgai turnéra indul. Mulatságos félreértések, vi­dám kalandok, szerelem, fél­tékenység bonyolódik az úton. amelynek végén úgy búcsú­zunk Gáljától és Vologyától hogy biztosra vészük: legkö­zelebbi találkozásuk után többé már nem hagyják el egymást. Bár a kerettörténet kedve- mégis a Vetélkedés, az É’ - szakok, a Nyírfácska-kerine a Fonók és a többi táncsza”' jelenti az igazi élvezetet < nézők számára. Ui csarnok a lenin«rádi Lenin-múzeum ban A Központi Lenin Múzeum leningrádi tagozatában meg­nyílt egy, új csarnok, amely­nek anyagai a laninizmus eszméinek világméretű dia­daláról számolnak be. Az ok­mányok, könyvek, diagram­mok. fotókópiák a testvéri kommunista- és munkáspár­tok , tevékenységét, soraik gyarapodását, az ázsiai és afrikai országok nemzeti fel­szabadító mo_galmát S/e' léltetik. Az egyik fénykép azt a dü lanatot rögzíti, midőn alán ják a varsói szerződés tagál­lamainak nyilatkozató Az új teremben nagy he­vet foglalnak el Leni*’ kí­nai, angol, német, lengyei magyar, koreai és más nyel veken megjelent művei. (TASZSZ) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom