Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-27 / 98. szám

tau. április 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Elveszett énekkarok nyomában tRafaiarfi rícrl A tiszaföldváriak szeretik az éneket. Ha az út­törők, vagy a gimnazisták énekkara műsort ad, megte­lik a nézőtér. S a felnőttek is szeretnek énekelni, hiszen tavaly is nagylétszámú fel­nőtt énekkarral szerepeltek a megyei kulturális szemlén. 3z az énekkar ebben az év­ben már nem működött. — Hogy miért? Nehéz lenne utólag kideríteni. Imre Ist­ván tanár, az énekkar egyik "agja szerint a szereplési le- \etőség hiánya az egyik ok. Jgyancsak ő mondotta el, íogy a repertoár is eléggé szegényes volt, nem bonta- •ozhatott ki a kórus teljes tudása. Hallottunk azután személyi ellentétekről is az együttes vezetője és a kultúrház igaz­gatója között, dé úgy véljük, nem ez a döntő. Talán in­kább az, hogy valamilyen kedvetlenség, megtorpanás észlelhető az énekkarnál. — Tóth Antal művelődési ott­hon igazgató véleménye sze­rint túlszigorú, nem kezdő énekkarra méretezett bírála­tot kaptak az elmúlt évi szemlén. Akárhogyan is történt, az az eredmény, hogy a nagymúltú, sokszor megala­kult és sok sikert elért fel­nőtt együttes jelenleg nem működik. A kiutat, jónéhány felelős meghallgatása után ebban látjuk, hogy a község 11 KISZ alapszervezetére támaszkodva jólműködő ifjú­sági énekkart kell létrehoz­ni a községben, amelyben részt vesznek idősebb, lelkes és az ifjúságot nevelni képes tapasztalt dalosok is. A mű­velődési otthon vezetője szerint egy-két héten belül megindítják a szervezést, rövidesen együtt lesz az énekkar. Az út szép és járható, de nem elégséges. Véleményünk szerint az is szükséges, hogy összeüljenek a művelődési ház vezetői, az énektanárok és a helyi pártbizottsággal, illetve a mellette működő művelődési tanáccsal égyütt tisztázzák a személyi prob­lémákat, az anyagi nehézsé­geket, a szervezés és a támo­gatás kérdéseit Csak ezek­nek eldöntése után remélhe­tő, hogy egészséges énekkari ■'let indul meg a népes köz­ségben. * 11 Őrjáratunk végére ér­tünk. Három megyei helység, Tiszafüred, Jászárokszállás és Tiszaföldvár énekkultúrá­jának jelenlegi helyzetét néztük meg. Sok értékes ta­pasztalattal gazdagodtunk, és most ezeket a tapasztalato­kat kíséreljük meg általáno­sítani. Legrövendetesebb tapasz­talatunk az, hogy mindenütt határozott igényt találtunk az énekkultúrára. Nem talál­koztunk olyah emberrel, aki fölöslegesnek tartotta volna a felnőtt kórus újjáalakítá­sát. Párt- és tömegszervezeti vezetők, régi dalosok és fia­talok egyaránt örültek an­nak, hogy ez a kérdés napi­rendre kerül. Világosan lát­ják az emberek, hogy az énekkari kultúrának jelen­tős szerepe van a politikai életben és a művelődési for­radalomban egyaránt. Az azután más kérdés, hogy mennyiben hailandók tevékenykedni, áldozatokat vállalni az énekkultúra fel- támasztásáért a különböző szervezetek, vagy emberek. Itt már nem azonosak a ta­pasztalatok. Jászárokszállá- son például szinte csak egy szikra kellett, hogy újjászer­veződjék az énekkar és úgy látjuk a helyzetet, hogy a próbák nemsokára megkez­dődnek. Tiszafüreden még csak tervek vannak, azok sem egészen kialakultak. Ki legyen az énekkarok gazdája? Általában az a ter­mészetes, hogy az énekkarok a művelődési házban működ­jenek, hiszen az a helység kulturális életének központ­ja. Ha azonban a jelentkezők zöme fmsz-dolgozó, akkor el­képzelhető, hogy a szövetke­zeté legyen az énekkar. — Helytelen, hogy ezen kés­hegyre menő vitát folytatnak. Az vállalja az énekkar pat- ronálását, aki anyagilag, szakmailag, szervezetileg, helyiség biztosítása szem­pontjából a legjobb feltéte­leket tudja nyújtani a kórus működéséhez. A helyi mű­velődési tanács hozhatna olyan határozatot is, hogy az anyagi erőket egyesítik, s az énekkar ilyen formában mű­ködik a művelődési ház szakosztályaként. ' Tapasztaltunk olyan nrob- lémát is: ki legyen a vezető? Még személyi torzsalkodások­ról is hallottunk, ami a leg­nagyobb akadálya a kórusok újjáalakulásának, vagy újak szervezésének. Véleményünk szerint ez a község, vagy vá­ros vezetőinek ügye; tapin­tattal, de határozottan véget lehet vetni az ilyenfajta ne­hézségeknek és közmegelé­gedésre lehet megoldani a karmester kiválasztását Az emberok szeretik a dalt. Példa rá a karcagi kó­rus, amely 50 éve áll fenn szünet nélkül és lelkesen dolgozik. Tekintélyes múltra nézhet vissza a vasutas kó­rus Szolnokon, a jászberényi Palotási kórus és így sorol­Mezőtúriak Budapesten Nemrégiben népes közön­ség töltötte meg Budapesten a Barátság Házának nagy­termét Az MSZBT arany­koszorús jelvényével kitün­tetett mezőtúri irodalmi színpad adott műsort a Ma­gyar-Szovjet Baráti Társa­ság központjának felkérésére. A másfél éve alakult iro­dalmi színpad kezdettől fog­va a szovjet kultúra, az orosz irodalom remekeinek téri «sü­tője. szószólója volt. Sok-sok embert ismertettek meg Tolsztoj, Csehov, Gorkij, Majakovszkij, Szimonov és mások műveivel. Méltán kapták meg ez év tavaszán az aranykoszorús jelvényt, s e jó munka elismerése volt mostani budapesti meghívá­suk is. Nyerges Ferenc, az MSZBT Mezőtúr városi titkára üdvö­zölte a közönséget, majd is­mertette az irodalmi színpad történetét A "műsor az orosz —magyar irodalmi és törté­nelmi kapcsolatok bemuta­tására épült volna, azonban a bemutatott művek nem eléggé tudták ezt igazolni Nem volt könnyű dolga dr. Dobos Istvánnénak, aki az összekötő szöveget készítet­te és a műsort konferálta hin a2 irodalmi színpad tag­jainak repertoárjából kellett a szemléltető példákat vá­lasztania A műsorban Puskin, Ler­montov, Majakovszkij, József Attila, Radnóti Miklós ver­sei és Csehov: Háztűznéző című egyfeivonásos jelenete szerepelt. Az irodalmi szín­pad tagjai (Hargitai Jenő, dr. Dobos Istvánná, Bartók Éva, Huszár László. Roho- nyi Gábor. Szalay Józsefnél igyekeztek tudásuk legjavát nyújtani, azonban nagy lámpalázzal küzdöttek és ta­lán a fővárosi közönség előtti szereplés okozta, hogy pontatlanságok fordultak elő a szövegmondásban, nagyon erős volt a súgás, némelyik versnél felfogásbeli problé­ma is akadt. Herbáiy And­rás zongoraszámai (Haesa- turján: Toccata és Liszt: Szerelmi álmok) jól egészí­tették ki a műsort Reméljük, a mezőtúri iro­dalmi színpad történetében a budapesti szereplés jelen­tős állomás és a továbbiak­ban is még nagyon sok hall­gatójukkal szerettetik meg a szovjet irodalom remekmű­veit, bebizonyítván, hogy nem méltatlanok az arany- koszorús jelvényre. — sp — hatnánk néhány nagyhírű együttest. Ezeknél meg tud­ták oldani az összes problé­mákat, pedig voltak ők is nehéz körülmények között. Megyénk közel 60 felnőtt kórussal szegényebb, mint tíz éve. Nem lehetünk kö­zömbösek eziránt, hiszen egy jó énekkar hatalmas kollek­tív erő és nemcsak a művészi izlésfejlesztésnek, hanem a legszorosabban vett politikai, világnézeti nevelésnek is hathatós eszköze. Ezt kell tu­domásul venni mindenkinek, aki valamilyen formában fe­lelős az énekkultúra és a kultúrforra dalom ügyéért. — Lássunk hát mindenütt hoz­zá, minél rövidebb idő alatt a kórusok szervezéséhez, nyerje vissza megyénk régi jő hírét ebben a fontos mű­velődési ágban is. Hernádi Tibor Obsitosok A tiszafüredi járási kultúr- otthonban szombaton ünne­pélyes keretek között töröl­ték a katonai nyilvántartás­ból az 1910-es születésű had­köteleseket Az ünnepséget Hoi-váth István őrnagy, a já­rási katonai kiegészítő pa­rancsnokság vezetője nyitot­ta meg, majd az MSZMP járási bizottságárfok képvi­selője, Prohászka József mondott ünnepi beszédet. Az „obsitosok” nevében Czinege György mondott kö­szönetét az ünnepség meg­rendezéséért, majd hangsú­lyozta, hogy elsősorban a termelő munkában akarnak továbbra is helytállni, de a párt és a kormány felhívá­sára fegyverrel a kezükben is készek lesznek eredmé­nyeink és függetlenségünk megvédésére. Ezután került sor a díszes emléklapok kiosztására, majd az ünnepséget filmvetítés követte. Magyar! Kálmán tudósító NÉGY KÖNYVTÁR — néhány tanulság A KÖNYVTÁRI statisztikát olvasva az ember szemei előtt a kikölcsönzött köny­vek ezrei, s az olvasók szá­zai jelennek meg. Sok min­dent mondanak el a száraz statisztikai adatok is. A szol­noki járás négy könyvtárá­nak 1961. első negyedévi ada­tai érdekes tanulsággal szol­gálnak. A négy könyvtár: Tiszaföld váron, Ujszászon, Tószegen és Tiszavárkony- ban. Az első kettőben függet­lenített könyvtáros dolgozik, heti 36 óra a kölcsönzési idő; Tószegen félfüggetlenített, napi 4 órát kölcsönző könyv­táros; Tiszavárkonyon pedig tiszteletdíjas, heti kétszer 3 órát kölcsönző könyvtáros van. A két utóbbi helyen pedagógus a könyvtáros. Tiszaföldvárral kezdjük ta­lán el a vizsgálódást A köz­SAJNOS, MÉG ILYEN IS VAN Érdekes eseménynek vol­tam szemtanúja a rákóczi- falvai 7. számú boltban. A délutáni nyitás után.— mi­vel hétfői nap volt — a ve­vők megrohanták az üzletet. Nagyrészük a kenyeres pult felé igyekezett. A sorban egy 12 év körüli kislány fu- rakodott, azonban a nagyok mindig hátra szorították. El­keseredésében az utolsó .da­rab kenyeret 6 vette le a polcról. Ezt látván a boltve­zető, kivette a kezéből és azt mondta: „Várj kicsim, ez másnak kell!’ A kislány ke­nyér nélkül maradt, a bolt­vezető pedig olyannak adta, aki jóval később jött nála. Nem jó ez így. Voltak olya­nok, akik 3—4 kenyeret vit­tek el, másoknak egy fél sem jutott. Helyes volna, ha több ke­nyeret rendelnének a hétfői napra és az üzletekben nem csinálnának kivételeket. Maráz Irén MIÉRT CSAK A FŐTÉR? Jászberényben is van tisz­tasági verseny, amit igen he­lyesnek tartunk. Ez főleg a főtéren látszik. A legna­gyobb lendülettel díszítik, szépítik a város központját Ez jól is van így. De még jobb lenne, ha emellett az illetékesek a mellékutcákra is gondolnának. V. K. HIÁBA SZÉPÍTEM AZ UTCÁT Az SZTK Rendelőintézet VIII. kapujával szemben la­kom Szolnokon. — Naponta söpröm az udvart és az ut­cát, hogy tisztaság legyen a portánk előtt. Mégis van, ami elcsúfítja a környéket. Amikor a Rendelőintézetet építették, a lebontott házak Orvos a válaszúton Magyarul beszélő csehszlovák társadalmi filmdráma Dr. Vodak, a tehetséges fiatal orvosnövendék — a jövő sebész-reménysége — doktorráavatása után szeret­né mielőbb megtartani eskü­vőjét Évával. Ezért derült égből jövő villámcsapásként éri vidékre helyezésének hí­re. Kelletlenül foglalja el állását, amelyet csak id igh- nesnek tekint. Dr. Mírek Vo- dák mindent elkövet, ' ogy Prágába kerüljön, mert rem- csak menyasszonya és lakása köti a fővároshoz, de orvosi fejlődése, továbbképzése szempontjából is fontosnak véli visszakerülését. Korunk egyik sajnálatos jelensége a fiatal diplomások idegenkedése a vidéki élet­től, bár szinte napról apra csökken a városi és falusi élet közti nívókülönbség. Ez a probléma nemcsak Cseh­szlovákiában, de igen sok más országban is még megol­dásra váró feladat. A megszokott mindenna­pokból vett történet fő’ e a fiatal orvos, aki helyét keresi az életben. Hivatása nehéz válaszút el' állítja. Először előítéleteit, majd a vi éki élet objektív nehézségeit kell hősiesen leküzdenie. Nehéz feladat egy szerelmes ’ fiatal­ember számára, hogy egyéni érdekeit a társadalommal szembeni felelősségérzettel egybehangolja. A vívódó fér­fit a tehetséges és igen szim­patikus Ivan Palac alakítja, akit" a közelmúltban bemu­tatott, a Próba folytatódik című filmjéből már ismer a magyar közönség. romjait szétterítették az ut­cán. Mindezt úgy tették, hogy az intézet VIII. és IX. kapuja előtt — ha egy kis eső van — megáll a víz. Le­vezetőárok nincs és napról- napra poshad, erjed a pocso­lya. Bizony, ez egészségte­len. Különösen a földszinten lévő gyermekgyógyászat ren­delőjének levegőjét rontja a bűz. Banka Andrásné A LAKÁSHIÁNY VÁMSZEDÖI A múlt héten 17 kiadó szobát néztem meg Szolno­kon. Nagyrésze olyan volt, hogy egészségügyi okokból orvosilag kellene megtiltani az albérletet. A Hubai Ferenc u. 10 szám alatt például egy ágyrajáró tanya van. A Csar­nok utca 1 szám alatti házban ugyancsak egy tömegszállást találtam. Legtöbb helyen még ágyneműt sem adnak, ezzel szemben 150—200 forintot kérnek havonta. Egyes helye­ken a lakást csak azért tart­ják fenn, hogy uzsoraáron kiadhassák. A, bejelentettek alig tartózkodnak a lakásban. Például a Hubai Ferenc u. 10 szám alatti főbérlő-asszony kijelentette, hogy ő egy hó­napig sem látja az ágvbérlő- jét. Ót nem is érdekli más, csak amit a szobáért kap. Jó lenne, ha az illetékesek foglalkoznának ezekkel a problémákkal. Ruttkai Aladár MIÉRT NEM LEHET GYÜMÖLCSFÁT KAPNI? Az újságban mást sem ol­vas az ember, mint azt, hogy fásítsunk. Természetesen ez­zel minden rendes ember egyetért. Nem is vagyunk el­lene. sőt saját pénzünkön is megvennénk a csemetét, ha | kapni lehetne. | Helyes volna, ha az arra ; hivatottak gondoskodnának ‘■megfelelő mennyiségű facse- i metéről. GONDOLJUNK A KÖZEGÉSZSÉGRE A konzervgyárak üveges készítményeit igen kedvelik a vásárlók. Helyes volna azonban, ha az üveg lezárá­sánál celofánt vagy egyéb szigetelő anyagot használná­nak, hogy a készítmény szál­lítás közben a fedő fémmel érintkezve ne változtassa meg az ízét. Tátrai Ferenc niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiuw A NÉPLAP elintézte Ceglédi Zsigmond és társa panasszal fordult lapunkhoz. Megírta, hogy az 54-es Autó- közlekedési Vállalat fuvarra igénybevett gépkocsijának sofőrje helytelenül számolta a szállítás költségét A pa­naszt az 54-es Autóközleke­dési Vállalattal kivizsgáltat­tuk, s mivel az jogos volt, a vállalat pénzügyi osztálya Ceglédi Zsigmondnak és társának 157—157 forint fu­vardíjat Visszatérített ség lakosságának mindössze 2,8 (!) százaléka olvasója a könyvtárnak, és e 354 olvasó­ból 131 a 14 éven aluli fia­tal. A negyedév alatt 4786 kötetet kölcsönöztek. Felvető­dik a kérdés, mi lehet az oka, hogy ilyen kevesen ke­resik fel a könyvtárat Tísza- földváron. A könyvtáros gyenge munkája, a propagan­da szinte teljes hiánya mel­lett leglényegesebb hiba, hogy a könyvtár minden nap fél négykor zár. így munka után egyáltalán nem juthat­nak könyvhöz a község la­kók Évek óta így van, és ezt sem a község vezetői, sem a járási népművelési felügye­lő, sem a Megyei Könyvtár nem kifogásolta még eddig, és nem tettek semmit ez ál­datlan helyzet megváltozta­tására. A MÁSIK, függetlenített könyvtárossal rendelkező he­lyen, Ujszászon sem sokkal jobb az eredmény. A község lakosságának csak 4 százalé­ka látogatja a könyvtárat, és a 271 olvasóból 90 az általá­nos iskolás. 3737 könyvet vittek ki az első negyedév­ben. Sem Tiszaföldváron,- sem Ujszászon nem nagyon eről­tették meg magukat a könyv­tárosok. Megelégedetten ültek a könyvtárukban, az oda épp betérőket kiszolgálták, de ar­ra már nem törekedtek, hogy újabb embereket nyerjenek meg az olvasásnak. Könyv- ismertetés, előadás, kiállítás szinte ismeretlen fogalmak ezeken a helyeken. Lelket melengetőén más a helyzet Tószegen. Itt a köz­ségi tanács jóvoltából 1961. január 1-től félfüggetlenített könyvtáros dolgozik, napi 4 órán át kölcsönöz. A község lakosságának 9,7 százaléka olvasója a könyvtárnak és a 422 olvasó közül 199 felnőtt. E népes olvasótábor az első negyedévben 5280 kötetet kölcsönzött ki. TISZAVÁRKONYON is jobb kép fogad. Itt a község lakosságának 8,5 százaléka olvasója a könyvtárnak és ennek fele felnőtt. Az első negyedévben 2454 könyvet kölcsönöztek. A könyvtáros 8 könyvismertetést, irodalmi estet tartott és három kiállí­tást rendezett. A nég^ könyvtár példája ismét bebizonyítja, hogy jó­néhány függetlenített könyv­tárossal rendelkező, úgyne­vezett önálló községi könyv­tár munkája évek óta szinte egyhelyben áll, alig fejlődik, az ott dolgozó könyvtárosok munkája nem megfelelő, ugyanakkor nem egy tiszte­letdíjas könyvtáros munkája messze felülmúlja az előzőek eredményeit. A helyi taná­csoknak, a népművelési fel­ügyelőknek és a megyei könyvtárnak meg kell vizs­gálni e kérdést, hogy a rosz- szul dolgozó önálló községi könyvtárak is előbbre lép­hessenek. .— sp — iiminiiiiiifliiiiiiiiimtiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiii* Az idén sem maradunk el A Palotási Állami Gazdaság juhászatának eredményeiről há­rom éve minden tavasszal beszá­moltam. Most is örömmel írha­tom, hogy 58« anyának 728 bá­ránya van. A vetélések és el­hullások száma 65-re tehető. A mesterséges megtermékenyítés és a juhászok jó munkája meg­hozta az eredményt. Fejes László juhász 298 anyá­tól 402 élő bárányt számlál. Ke­mény munkával kellett ezért megdolgoznia. Az ellések idején az éjszakát is feláldozta, mindig a juhok között volt, nehogy baj történjen. A Palotási Állami Gazdaság büszke lehet juhászaira, Fejes Lászlóra é9 a többiekre, akik áldozatos munkájukért, a szép eredményekért megbecsülést ér­demelnek. A juhászok bíznak abban, hogy gyapjú- és tejter­melési tervüket is túlteljesítik. MAJZIK MÁBTOftf levelezd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom