Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-23 / 95. szám

I SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1931. április 23. Helsinki után Szolnokon A nem könnyen lelkesülő finn közönség viharos taps­sal, meleghangú kritikákkal fogadta a negyventagú Buda­pest Táncegyüttest. Az ün­nepségsorozatra, amelyen resztvettek, három együttest hívtak meg, a Sadler Wales angol királyi balettet, a moszkvai Bolsoj Teatr együt­tesét és a magyar táncosokat. Nem vallottunk szégyent. Á világjáró együttes a skandináv államokban, Hol­landiában, Nyugat-Németor- szágban, Franciaországban lépett fel már, mindenütt öregbítve a magyar művészek jó hírét. Űj műsorukat ezúttal Szol­nok megyében mutatják be. Tíz nap alatt a megye több helységét végigjárják, Öcsö­dön, Kunhegyesen, Tiszafüre­den és természetesen Szolno­kon lépnek fel a többi kö­zött. A Liszt—Bartók-évre való tekintettel műsoruk e két zenei óriás műveinek táncfeldolgozásából áll. Be­mutatják Bartók Táncszvit­jét, a híres Magyar Képeket, Liszt 11, rapszódiáját. Az együttes új stílust hoz a táncba. Nem sematikusan ke­zeli a népi táncművészeket, hcinem stilizáltan, a nagy ze­neszerzőkhöz méltóan igyek­szik műsorát összeállítani. A hétfőn bemutatásra ke­rülő táncműsor iránt máris nagy az érdeklődés. Szabó Zoltán: Ébrednek fák és lánvok Mint egy vonatfütty csöndes d«H'.íriK Ügy vágott át a felhők közt a napfény, Hogy felneszeztek rá a szendergő rügyek, Megmozdultak az alvó bogarak És naftalinba vonultak a nagjkabátok. Virágbaborult barackfákként. Csodától főidbe gyökerezve álltak a lányok, S mint ismeretlent, de kötelezőt Világba gömbölyödő mellel Vették tudomásul serkedő érzékeiket. Lukács Miklós: CSOMAG Búcsúcsókkal hajnali útra kelek, még átadod a kis csomagot, az úton zizegnek őszi levelek, csillagok alatt így ballagok. Dobozka, cukorspárgával kötve át, vasárnapról csibecomb, kenyér, almák és tudom, legfel ül szál virág, utamon szereteted kísér. Nem bontom fel, tájak, órák míg szállnak távolban ér el az alkonyat, , ízesíti elárvult, éhes számat idegenben otthoni falat. Tánccsoport szervezés- OKOSAIN Ádáz verseny a televízióval A skandináv színházak ádáz versenyt folytatnak a televízió­val és az a verseny egyre gro­teszkebb formákat ölt. A svéd színházak pl. .a belépőjegyekhez az előadás napjára pótmamát ajánlanak a gyermekes szülők­nek. — A norvég színházakban gyermek megőrzőket rendeztek be, ahová a délutáni előadást látogató anyák beadhatják gyer­mekeiket. A koppenhágai „RWdersalen” színház egy Ionesco darab be­mutatóját új attrakcióval kötöt­te egybe: a belét-őjegy árában bennefoglaltatott a vacsora is: a színházlátogatóknak a szünet­ben hideg sült halat és teát szol­gáltak fel kaláccsal. (A „Basler Nachrichtenéből) FILMHIREK Pascal Petit a „Fogadalom előtti éjszaka” című legújabb filmjében apácanövendéket alakít. A film forgatóköny­vét Guido Piovere olasz író regénye nyomán Roger Vail- land és Alberto Lattuada ir­ta. • Federico Fellini, az Édes élet alkotója Rossano Braz- zival, a ,,Hallgatag olló” cím­mel új filmet forgat az VSA- ban és Olaszországban Braz- zi főszereplésével. A külső felvételeket New Yorkban készítik el és a főhős egy Amerikába kivándorolt fod­rászt ala/at, aki több év múl­tán visszatér szülőfalujába, ahol barátait és rokonait >,amerikardzálja." • ■ Több szovjet rendező dol­gozik jelenleg 70 ^mm-es filmszalaggal. Az első ilyet} filmet a Moszfilm Stúdió mutatta be „Lángoló évek” címmel; a legközelebbit „Az őrültek ítélc í”-t Grigorij Rosalj rendezd. A közeljövő­ben már a leningrádi és a kijevi filmstúdiókban is ké­szülnek majd 70 mm-es fil­mek, Tovább folytatja sikeres útját Franciaországban a „20 000 mérföld a földön” cí­mű szovjet—francia kopro­dukcióé film, amelyben Tat­jana Szamojlova egy éne­kesnőt alakít. A három fran­cia újságírót, akik beutazzák az égé; ■ Szovjetuniót, Jean Rochefort, Jean Gavin és Leon Zitrone játssza. KAS FERKÖ kerek-perec kimondta: — Nem csinálok magamból bohócot. Akinek van kedve hozzá, ugráljon a színpadon, de én nem te­szem. A KISZ titkár és a műve­lődési ház igazgatója elhülve hallgatta a meggondolatlan szavakat. — Node, Ferenc, legények nélkül nem lehet tánccso­portot csinálni. Érted? — Értem! Hát akkor ne legyen. Táncoljanak maguk a lányok. Semmit sem ért a szép szó. Ferkó hajthatatlan ma­radt és mivel olyan kolom- posféle volt a faluban, a le­gények egytól-egyig ugyanazt a nótát fújták; menjen, aki akar, de ők bizony nem csi­nálnak bohócot magukból. A művelődési ház igazga­tója napokon keresztül törte a fejét azon, hogy ugyan merről is kellene a dologba kapaszkodni. Végül is a hom­lokára csapott. Estére össze­hívta a lányokat. Voltak vagy húszán. Elmondta azt, hogy mimódon járt a fiatalembe­rekkel és hozzátette, hogy ha a legények nem álltak kötél­nek, alakítanak lánycsopor- tot. Van elég sok szép lány­tánc, hát majd azzal fognak szerepelni s a legények ma­radjanak meg maguknak. KÉT NAP múlva volt az első próba. Szokolai Erzsiké tanította a táncot és a három első próba csak egyszerű lé- pegetéssel telt el. A második hét végén Dombi Pista ban­dája odaállt a nagyterem sarkába és a cigányok rárán­tottak a nótára. Rakták a lányok vidáman, mosolyogva. Nagyon szépen telt az este és a legénykék kedvetlenül álldogáltak a sarkon és morcosán várták tíz óráig a lányokat. — No, aztán legalább tán­coltatok? — kapta karon Kas Ferkó Cserei Irént — De még milyen szépen. Ugyan miért nem nézitek meg? — Nem vagyunk olyan kí­váncsiak! morogta Serfő­ző Peti. Egy hét múlva kicsit köze­lebb jöttek a legények. A túl­só oldalról nyújtogatták a nyakukat és erősen figyelték a kifelé zümmögő muzsikát, no meg a táncoló lányokat AZ IGAZGATÓ észrevette a bandában álldogáló fiatal­embereket és a legközelebbi foglalkozásra már kinyittatta a nagyterem ablakait. A fiúk lassan óvakodtak közelebb. Először csak éppen bekuk- I kantottak a művelődési ház I ablakain, majd kettesével áll— ■ tak meg az.ablakoknál. Mire j tíz óra létt, akkorra már I minden ablakhoz jutott há- ! rom-négy legényke és mind- ; annyian* nagy gyönyörűséggel j nézték a pillekönnyedséggel száguldó leányokat. Tegnap este történt áztán a nagy eset. Az igazgató be­jelentette, hogy a párnatánc meg az üveges tánc már any- nyira jól megy, hogy a pró­bát nem tartják meg, helyet­te a lányok táncoljanak, mu­lassanak úgy, ahogy kedvük tartja, akár éjfélig is. A legépyek persze már ott szoroskodtak a nyitott abla­kok mellett. — Dombi Pista bandája nagyon szívesen húzta a talp alá valót. A lá­nyok pedig kénytelen-kellet­len legények nélkül mulat­tak. Egymásba kapaszkodtak és úgy táncoltak. LEHETETT MAR. úgy ki­lenc óra, amikor Petrányi Laci egyet gondolt, ellépett az ablaktól és lódult a bejá­rat felé. — Jöttök vagy nem jöttök? — szólt hátra, de nem sokat törődött azzal, hogy a töb­biek mit válaszolnak, meg sem várta válaszukat.: Bát­ran belépett a terembe és nem sokat vacakolt, hanem elkapta Mezei Sára derekát. Amikor az ablak irányában táncoltak, még rá is nevetett az ablaknál szoroskodó tár­saira, akik közül kettő erre megugrott és usgyi, be a te­rembe. Nem telt bele egy félóra, be lehetett csukni az ablakot. A legények mind benn voltak a nagyterem­ben. Jókedvűen táncoltak. Amikor az igazgató bejelen­tette a hölgyválaszt, a fiata­lok egymásután vágódtak oda mellé és mosolyogva je­lentették, hogy szeretnének belépni a tánccsoportba. Nahát, látják, így lett mi- nálunk tánccsoport R. K. KÖWESPOb • • lUe& &outék RÉGÓTA szerette' volna elolvasni az Aranyecsetet. Először társaságban hallott róla. — Láttátok? Megjelent egy remek Munkácsy-életrajz! — Kitűnő. Én is olvastam. — Te még nem, Márta? Persze, mostanában máson •jár az eszed. —* Azért, mert az ember szerelmes, még szerethet ol­vasni — fortyant fel a kérde­zett — Nincs nevetségesebb valami, mint amikor egy nő képtelen másról beszélni, csak a lovagjáról. Én nem az a típus vagyok. Azután a hivatalban is szó­ba került a könyv, egyre gyakrabban. — Emlékszel arra a bot­rányra a Milton című fest­mény körül? Fura egy nő volt a felesége. És az a Sedel- meyer, csodálatos figura Ült, hallgatott és a számá­ra tartalmatlan szavak idege- sítően kopogtak az agyán. Nem szer ette ezt *z érzést. Büszke volt rá, hogyha azt mondják: Eugen Rastignac — fiatal, jóvágású, akarat- erős, szenvedélyes fiatalem­bert lát, tud a barátairól, s a szeretőiről, benne él az alak kitörölhetetlenül. S ha azt mondják: Pierre Bezuhov, azt: Rebecca Sharp • — ugyanígy, s ha azt hallja: XV. század — látja a röne- *2oa*a kék egét, $ m túrna emelkedő kupolákat, Miche­langelo freskóit, Leonardo lo­vasszobrát ... A szónak tartalmának kell lennie. Mikor beszélni tanul, minden ember szavak sokasá­gát, tízezreit kapja üres do­bozként Az „asztal”, az „anya”, a „leves” doboza ha­mar megtelítődik, mások ta­lán soha. Nők számára a „századparancsnokaz „éles­lövészet“, a „beretválkozás” örökre üres marad. Meg van a helye a fogalmak rendjé­ben, meg van a doboz, de semmi egyéni, amit ebbe a dobozba, ő, az asszony rakott volna bele. Márta számára nyugtalaní­tó volt, hogy még nagyon sok üres doboza van, s az Aranyecset hősei is ilyenek. Tudja, hogy léteznek, de nem olvasztotta magába őket, nin"s egyént emléke a velük val' találkozásról. OKVETLEN el kell olvas­nia a könyvet, bár nehéz hozzájutni. A helyi könyv­tárban azt mondták: egyes előjegyzések vannak rá, s mén azoknak is várniok kell. Semmi értelme felirat­kozni. Kereste a könyvesbol­tokban, utcai pavilonokban: elfogyott. Már arra aondolt, felutazik Pestre, beül a Par­lament könyvtárába, s ott sző en elolvassa. Hiába. Hét­köznap köti a munka, vrsár- nap zárva a i "—imtár. S al :or irt Andris, hogy holnaa Usöa hoaaú. Kealá­togatja. Elfelejtette a köny­vet, elborította az öröm, lé­legezni is nehezen tudott tőle Délután kapta kézhez a levelet, másnap 10 órakor érkezik a vonat. Körülbelül 50 000 másodperc. Jó lenne átaludni, akkor nem érzi az ember a repesztő türelmet­lenséget. Vagy méois, nem szabad átaludni, hiszen And­risra várni 'is jó... Örök emlékű nap volt — Szimfónikus költemény a szerelemről. Vonatkerekek bevezetője, a fő téma And­ris hangja, melléktémák a hullámcsobogás, frissen mos­datott gyerekek cshipelése a vasárnapi főutcán, boros­poharak koccanása valami könnyű táncos, ritmikus me­lódia, s a záróakkord újra a monoton kerékcsattogás. A vonat indulása előtt néhány perccel Márta ráéb­redt a valóságra. Elmegy a Kedves, s vele az a kis da­rab Pest. P 'davest.. . And­rist meg kellene kérni, sze­rezze meo a könyvet, küldje el. A fiú megígérte, és azt is, hogy ír. Mártának nem volt kedve fölkelni. Ügy érezte, otthon marad, leül az ajtó elé és várja a postát. Azután mégis bement, immel-ámmal dol­gozott valamit, s balkezét időnként rátétté az előtte álló telefonra. „Haza kellene szólni, meg­jött-e csomag?" „Mit érek vele, úgysem en­gedem, hogy a levelet fel­beeUeákfl A kinyújtott kéz lehullott, s ö próbált belemélyedni az előtte fekvő iratba. „Mégis jó lenne tudni, hogy mi vár otthon." Tétova kézmozdulat a te­lefon felé. „Nem. Nem szólok haza. Ha megtudnám, hogy már ott a csomag, képtelen lennék tovább dolgozni, elrohan­nék.’’ A kéz visszahullik, s most megnyugszik a lány ölében. „N :m vagyok őszinte ma­gamhoz sem. Ha azt halla­nám. hogy nincsen csomag, se levél, az lenne a rossz. — Jobb, minél később megtud­ni." Sóhajtott, s nem tudta, ho­gyan lett öt óra. Az utcán majdnem feldöntött egy kis- mereket, de mén időben fé­kezett, lendületből lehajolt hozzá, felkapta és arrébb tet­te. Nyitvahagvta a kertkaput, s egyszerre három lépcsőfo­kot lépett. — Anya, jött csomagom? — Igen, express jött, benn van az asztalon. Simogató érzés vegyült a végsőkig fokozott nyugta­lanságba. Vasárnap késő es­te váltak el. Már hétfőn meg vette, s azonnal feladta, ex­press. SPÁRGÁVAL átkötött■ csomag feküdt az asztalon, s mikor felvette szétnyílt. Egy hatalmas fehér boríték voll, benne egyik oldalon az Aranyecset, másikon három kisebb könyv, a képzőművé­szeti sorozat darabjai. Mos­tanában sokat beszélgettek róluk: Picasso, Cézanne és Manet. „Édes! Istenem, de édes. hogy mindenre gondol. És fontos, sürgős neki, amit ké­nekJ* Kalmár György: A BÉCSI KAPU Rejtelmes, titokzatos tájon, messzi idegen vidéken kóbo­rolva talán nem is nehéz úti­rajzot írni — hisz minden érdekes. Az emberek élet­módja, az utcák, a házak, a fák —, minden különös, más. Könnyen találni az olvasó számára szenzációt. Ausztria azonban, ahová ez a kis kötet — A Bécsi Kapu — elvezet, nem a szenzációk országa. Az emberek életmód­ja sem különös. Kevés ország van a világon, amelyben oly kevés a rejtelem és a titok, mint osztrák szomszédaink­nál. Ausztria nem a fellob­banó indulatok, sem az égig­röppenő álmok, sem a belát­hatatlan mélységek országa. Ausztria hétköznapi ország, becsületes emberek lakják, akik szeretik a vidámságot, a zenét, az életet Dehát az élet mégis mindig bonyolult s az ugyanolyan házakban, ugyanolyan laká­sokban, külsőleg ugyanúgy élő emberek is olyan végte­De hol a levél? A térdére fektetve, hü­velykujján pergetve végig­lapozta mind a négy köte­tet. Sehol. Igv nem is lehet megtalál­ni. Nézzük alaposabban. Egyesével, kettesével kezd te forgatni az oldalakat mintha olvasná. Aztán egy­más után kézbevette a nég% könyvet, s hátuknál fogve megrázta. A legyezőszerűn széttáruló lapok megbillen­tették a levegőt... Felunott, s újra széthajto­gatta a borítékot. Hátha nem jól látta a kibontásnál: sem­mi más, csak négy könyv. Így volt. Nem jött levél Pedig megígérte. Pedig gon­dolt őrá, hiszen elküldte amit kért, még többet is. Talán nem merte beletenni mert tilos levelet küldeni nyomtatvány között. Talár nem ért rá, me't egész nap, szaladgált a könyv után Talán úgy érezte, hogy tűi szép volt, hogy elveszíti las­sanként a hétköznapi ■ élet­hez szükséges maradék jó­zanságát, Talán valaki fel­idegesítette, s nem akai . olyan hangulatban írni. Ta­lán .., MINDEGY Nem jött lé­vé7. Nincs. Talán holnap, hi zen minden nap jár a posta. Görnyedt.n ült, kezé­ben a régenáhított Arany­ecset, a pompás, a kitűnő könyv. — egész este olvasni fog. Jó lesz. S miközben a színesfede­lű könyveket, az ajándékot áttette az ágya melletti kis­asztalra és meggrúitotta a zsiráfnyakú lámpát, úgy érezte, hogy mégiscsak be­csapták, kifosztották. ' * Zilahi Judit lenül mások. Lépten-nyomon megfejtendő kérdőjelre buk­kan qZ ember, ha az élet fel­színén játszódó fényeken és árnyékokon túl egy kissé a felszínen mögé próbál látni, kikutatni a nyugalom állóvize mögött a sodró áramlatokat, ha megpróbálja nemcsak megnézni, hanem meg is ér­teni ezt ez országot. Erre tett kísérletet ez a kis könyvecske. S ha valamiben más, mint a legtöbb írás, amely eddig osztrák szomszé­dainkról megjelent* akkor ebben más. Számunkra, magyarok szá­mára azonfelül, hogy minden ország népének élete izgal­mas, érdekes —, különösen fontos, hogy mi történik Ausztriában. Ä mi közös tör­ténelmünket aligha lehet az egyenjogú kapcsolatok példá­jának emlegetni. Éppen ezért nem mindegy, hogyan alakul kapcsolatunk ma. Ebben —* ha nem is ez a legfontosabb, de van annak is szerepe, ho­gyan néznek ők miránk s ho- ■ =j,gyan nézünk mi az osztrák »népre. Hogy őszintén s becsü­letesen beszéljünk mindket­ten arról, mi van határainkon túl, mi van odaát. Sok min­denben versenyezünk — ki­mondva, vagy kimondatlanul osztrák szomszédainkkal. Jó ! ! lenne, ha versenyeznénk eb­iben is: az őszinte tájékozta- * fásban. Nekünk ettől félniva­| [lónk semmiképpen sincs. A szolnoki ©JDio'rpA Vasárnap: " Jó ebédhez szól a nóta. Aján- dékműsor háziasszonyoknak. — Egy falu — egy napja. Riportmfi- sor JászárokszállásróL — Alpok­tól délre. Szvit. Hétfő: !! Jászkunsági krónika. — Szív küldi szívnek szívesen. Né­hány perc tudomány. — A va­sárnap sportja. — Szovjet mű­vészegyüttes műsorából. — Hu­mor a toronydaru alatt. I Felhívjuk hallgatóink figyel I niét, hogy 1961. április 29-én 2 j,órától 21 óráig a Szolnoki Rád) a helyszíni közvetítésben számo jbe a tiszai vízikarneválról é ; tűzijátékról, a 233 méteres k” izéphullámon (1310 ke). ■ ---- ujiiiiiri_r_»r*^rijn_r„, I — AZ „AFRIKA ÉNEKE című műsoros estet ez':: ,Szolnokon tartják kedder jdélután 4 és este 7 órai kéz \dettel n Ságvári ” lre Mű­velődési Házban. Az esten ,Ormolo Ka nariva és Benjá­min Onvango afrikai néger- és buda - -síi művészek lép­nek fel. TJovanezen ’a napon ■este 7 órakor lesz a Tnll-e- jresfc beírni Szabad Akadémia iaz emeleti in rtpinimmm.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom