Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-21 / 93. szám
1961. április 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ankét a felnőtt oktatásról (Az ankét anyagának elsS részét tegnapi számunkban közöltük.) Tóth Tivadar elvtárs beszámolója után élénk vita bontakozott ki. A felnőttek oktatását végző nevelők sok mindennel foglalkoztak. Többen megemlítették például, hogy az iskolából való kimaradás ellen eredményesen lehet küzdeni, — többek között úgy, ha a hallgatókkal való előzetes megbeszélés szerint döntenek a foglalkozások időpontjáról. Jónéhány módszerbeli tapasztalatot is megemlítettek, például azt: feltétlenül kell feleltetni mindjárt az első foglalkozásokon, de ne úgy, hogy elriasszuk a hallgatókat, Rákóezifalván például a következőképpen csinálják: az első tanítási napokon visszakérdeznek, mondván, hogy kíváncsiak arra; jó módszerrel tanítanak-e, ért- hető-e, amit elmondanak, így aztán nincs az egésznek leckefelmondási színezete. Jászdőzsán pedig — ahogy azt Béres Béla nevelő elmondotta — önkéntes vállalkozás alapján jelölik ki az első időkben, hogy ki adjon számot a tanult anyagról. Többen hangsúlyozták: helyes, ha az iskolai szünetekben is beszédbe elegyedik a tanár a hallgatókkal, érdeklődik problémáikról. Általános tapasztalat szerint kedélyes beszélgetés közben közvetlenebbek a hallgatók, jobban elmondják gondjaikat. ^ Dr. Szász János a beiskolázás ütemének nagymérvű növekedését fejtegette. Megemlítette, hogy náluk, a szolnoki Közgazdasági Technikumban az 1954. évihez képest az idén ezer százalékkal növekedett a tanulásban résztvevők száma. Feltétlen jó hatása van önnak, ha a felnőtt hallgatóknál is osztályfőnököt neveznek ki. Fontos a hallgatók munkahelyével való jó kapcsolat Náluk ez megvan, ezért nem hiányoznak foglalkozásokról. Érdemes gondolkozni azon, hogy esetenként egy-egy üzem vezetőit is meghívják a foglalkozásokra, hadd érezzék a tanulók: törődnek fejlődésükkel. Szász elvtárs megemlítette még a következőket: a MÁV-nak feltétlenül változtatni kellene azon az elavult rendeletén, hogy tanulójegyet csak 50 kilométerre ad. Fontolóra kellene venni az utolsó évesek tanulmányi szabadságának meghosszabbítását. — A gyakorlat azt bizonyítja: szükség van erre. S aki már az utolsó évig eljutott, megérdemli a támogatást Abból a tagadhatatlan tényből kiindulva, hogy a fiatalok általában gyengébben tanulnak, mint az idősebbek, többen felvetették: a 16—18 éves fiataloknak nem kellene megengedni a felnőtt oktatásban való részvéteit. Ezt az álláspontot azonban végül elvetették, mondván, hogy a megfelelő jó módszerek kidolgozásával jobb tanulásra kell serkenteni a fiatalokat Cél csak ez lehet, s nem a korhatár felemelése Az ankét részvevői egyetértettek abban, hogy a legjobb tanerőket kell a felnőtt oktatáshoz csoportosítani. — Felvetődött az a gondolat is, hogy az esti munkát jobban kellene honorálni, anyagiakban is. Kislaki Gyuláné tiszaföld- vári tanár az iskola tekintélyének, otthonos légkörének megteremtését hangsúlyozta. Néhány jó módszert is megemlített, többek között a következőket: A hosszú időn át igazolatlanul mulasztókat kizárták. A többieknél meg arra törekedtek: érezzék, hogy az iskola közösségéhez tartoznak. Őket is bevonták az iskolai pályázatba, adtak nekik jutalomkönyveket. Ladányi Imre szolnoki tanár arról beszélt, hogy rendkívül előnyös hatása van annak, ha vezető szerveink, a munkahelyek vezetői törődnek az oktatással. Az olajbányászok párttitkára például dolgozóik beszámolójára is elment. Ilyen magatartást kellene tanúsítani más üzemekben is, >— így például a MÁV munkahelyein, főleg a forgalomnál. Molnár Sándor, a szóin 'ki Verseghy gimnázium tanára az orosz nyelv tanításához tankönyvet és tantervet sürgetett. Nagy Boldizsár, cibakház! tanár helytelenítet te, hogy náluk a nevelők nem tanúsítanak kellő türelmet a felnőtt hallgatók iránt, s röviddel a tani lás kezdete után hajtogatják: ,,úgyis megbuknak maguk.” A nevelői etika mást követei. Szó esett az ankéten arról is, hogy a felnőtteknek az életkorra való tekintettel külön tankönyv kellene. Ne mes Győző, szolnoki tanár megszívlelendő javaslatot tett: a vállalatok segítsenek rz üzemi iskolák szemléltető eszközeinek beszerzésében. * A vitát Bárdi Imre elvtárs fonlnlta össze. Bevezetőül at ról beszélt, hnov a hallgatók számának növekedése, a vezető szem- k egyre inkozódó gondoskodása a felnőtt oktatásról. a reformtervezet megállapítsa d felnőttek képzésének perspektívájáról nem véletlen jelenség, hanem a szocializmus építésének szerves velejárója, a kuVuráli forradalom igen jelentős része. A felnőtt oktatásban résztvevők létszámának - ohamos emell-ndése nem adminisztratív intézkedés eredménye. Ennél nagyszerűbbről vin szó; arról, hogy dolgozóink munka közben, gyermekeikkel való foglalkozás közben rájönnek: ianulniok kell, ha lépést akarnak tartani a korral, — hangsúlyozta később Bárdi elvtárs, majd a következőkről beszélt: Az oktatással kapcsolatos problémák abból adódnak, hogy az élet egy kicsit megelőzte a felnőtt oktatást irányító munkát. Ezért alapvető feladatnak tartjuk a jövőben, hogy párt- és társadalmi szerveink, munkahelyeink vezetői megfelelő gonddal foglalkozzanak a dolgozók képzésével. A felügyelő apparátusnak is több időt, tartalmasabb munkát kell erre a célra szentelnie. Mindazok, akik részt vesznek a felnőtt oktatásban, ismerjék fel e fe.- adat helyét és saját szerepük fontosságát a kultúrforrada- lomban. Törekedjenek a megfelelő hangnem kialakítására, ne úgy beszéljenek a felnőtt hallgatókkal, mint a gyerekekkel. Nagyon fontos, hogy a nappali tagozattól eltérő, sajátos módszereket dolgozzanak ki az esti és a levelező tagozat számára. Kapcsolatot kell teremteni a tananyag és a napi munka között, hogy a hallgatók hasznosítani tudják a tanultakat. E munka helyének, szépségének és szerepének felismerésével, szív- vel-lélekkel segítsék nevelőink a felnőtt oktatás sikerre jutását — fejezte be Bárdi elvtárs. Az ankétot Fodor Mihály elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese zárta be. (S. B.) Együtt a szövetkezeti tagsággal Termelőszövetkezeteink gazdasági feladatai nagyok. Elvégzésüknek legfőbb záloga: a szövetekezeti parasztság nagy és egyöntetű akarása. De vajon mi az, ami ösztönözheti, ami munkára serkentheti az embereket? Elsősorban az anyagi érdekeltség. Helytelenül jár el az, aki ezt egy percre is kihagyja o számításokból. — Mindenkor tapasztalni kell az embereknek, hogy a jó munkáért nagyobb jövedelem, külön jutalom jár. Az anyagi ösztönzés, helyes alkalmazása mellett is eredményeket elérni, jól irányítani a szövetkezetét csak a tagsággal együtt, velük való egyetértésben lehet — Egyszóval úgy, ha a szövetkezetekben betartják a demokráciát. Enélkül nincs tartós siker. Megyénk szövetkezeteiben sokat erősödött, javult a szakmai és politikai vezetés. Egyre többen vannak olyanok, akik minden tettükkel a szövetkezetük ügyét viszik előre. A szövetkezeti demokrácia körül azonban még nincs minden rendben. Nézzük csak ennek legkifejezőbbjét, a közgyűléseket, amelyeken a szövetkezet tagjai hallatják szavukat, hogy egymást segítve és bírálva határozzák meg a gazdálkodás menetét. Ezeken döntenek, határoznak a közösség életének minden fontosabb kérdésében, vállalva a felelősséget is saját boldogulásukért. Mit mutatnak a tények? Tavaly sok termelőszövetkezetben nem hívták össze rendszeresen a közgyűlést, máshol küldöttközgyűléssel helyettesítették azt. A túrke- vei Búzakalász Tsz-ben és a jászladányi Táncsics Tsz- ben 1960-ban mindössze három közgyűlést tartottak. Az újszászi Szabadság Tsz- ben kettőt Pedig ez az utóbbi többezer holdas szövetkezet sok gonddal küzdött. A vezetők ahelyett, hogy kiálltak volna a közgyűlés elé és elmondták volnál hBajbatt vagyunk, csak közős erővel juthatunk ki a kátyúból"■ <— elhallgatták a bajokat. Azoknak a szövetkezeti vezetőknek, akik így járnak el, nem ártana napjában többször elismételni azt, amit Hruscsov elvtárs az SZKP Központi Bizottságának plénuma előtt január 17-én elmondott. E beszédből is elsősorban azt: „Ne féljenek beismerni a hibát, mert amit ma nem ismerünk be, be kell ismernünk holnap; de közben nagy kárt okozunk a gazdaságnak." Ez az, amit még sok szövetkezeti vezetőnk nem ért, s ezzel nem érti a közösségi élet lényegét: azt, hogy a vezetők, s a tagok egyesített ereje, bölcsessége előtt nem lehet el- mozdíthatatlan akadály. A közgyűléseket „helyettesítő"- küldöttközgyűlések csak kevés helyen „váltakf’ be. A küldöttek nem éreztek mindenütt felelősséget azért, hogy a határozatokat a tagsággal megismertessék. Máshol viszont, ahol ezzel megpróbálkoztak, gyakori volt a félreértés, a döntések elferdítése. Ezt tapasztalva; a jászárokszállási Táncsics Tsz elnöke úgy vélte, nem jó ez így. Nem is hívtak össze több küldöttközgyűlést. Azt viszont már az elnök sem szorgalmazta, hogy visszatérjenek az „eredeti vágányra”, s újra rendszeresen megtartsák a közgyűléseket. Néhány tsz vezető azt hangoztatja: „Nem azért választottak meg, hogy ne bíznának bennem." Az ilyen gondolkodásmód —■ kimondatlan és kimondva is egy és ugyanaz: a szövetkezeti demokrácia meg nem értése. Mi sem bizonyítja ezt jobban. mint azt. hogy a vezetők és igazgatósági tagok hoznak olyan döntéseket is. amelyekre csak a szövetkezeti tagság egésze hivatott. Ilyen hibák a terven felüli, saját erőből történő beruházásoknál, a túlzott méretű állatfelvásárlásnál stb. fordulnak elő. Azok a tsz tagok, akiknek már csak annyi Joguk A Mosxkva-kaxáni vasúton szerveseit első kommunista szombattól az össsorossorssági május elsejei kommunista szombatig** A címben fetüntetett távolságot egy év alatt tettük meg. A távolság óriási. Bármilyen gyengék még a mi kommunista szombatjaink, bármily nagyok is, ahogy azt minden kommunista szombat mutatja, fogyatékosságaik a rendezettség, a szervezettség és a fegyelmezettség tekintetében, a legfontosabbat mégis megtettük. A súlyos tömböt elmozdítottuk helyéből és ez a lényeg. Mi egyáltalán nem áltatjuk magunkat abban a tekintetben, hogy mily keveset tettünk meg eddig és mily végtelenül sok tennivaló van még előttünk; de csak a dolgozók megrögzött ellenségei, a burzsoázia megrögzött hívei kicsinyelhetik le • a május elsejei kommunista szombatot, csak teljesen megvetésre méltó, visszavonhatatlanul a kapitalizmus zsoldjába szegődött emberek képesek elítélni azt, hogy a május elsejei nagy ünnepet felhasználjuk a kommunista munka bevezetésének kísérletére tömegméretben. A cárok, a földbirtokosok és kapitalisták megdöntése után most először tisztul meg a tér a szocializmus igazi építésére, az új társadalmi kapcsolatnak, a közös munka új fegyelmének, az egész népgazdaság (majd pedig a világgazdaság) új, világtörténelmi jelentőségű formájának kikovácsolására. Ez azt jelenti, hogy át kell formálni, alakítani magukat az erkölcsöket, amelyeket hosz- szú időn át bemocskolt és megrontott a termelési eszközök átkozott magántulajdona, és ezzel együtt a marakodás, bizalmatlanság, gyűlölködés, szétforgáesolódás és egymás elleni áskálódás egész légköre, amelyet elkerülhetetlenül kitermel és minduntalan újból felelevenít a különálló kisgazdaság, a tulajdonosok gazdasága, a közöttük folyó „szabad” csere körülményei között. A kereskedelem szabadsága, a csere szabadsága, évszázadokon át az emberek milliói számára a gazdasági bölcsesség legfőbb parancsolata, az emberek száz meg százmillióinak legmegrögzöttebb szokása volt. Ez a szabadság éppúgy keresztül-kasul hazug, éppúgy a kapitalista megtévesztés, erőszak, kizsákmányolás leleplezését szolgálja, mint a burzsoázia által hirdetett és megvalósított más szabadságok, például a munkaszabadság (olvasd —• az éhenhalás szabadsága) stb. Ezzel a „szabadsággal”, amely a tulajdonos „szabadsága” arra, hogy tulajdonos legyen, a munka tőkés kizsákmányolásának szabadságával szakítottunk és visszavonhatatlanul szakítunk, ez ellen a „szabadság” ellen kíméletlenül és önfeláldozóan harcolunk. * Lenin születésének 91. évfordulója alkalmából műveiből közlünk, melynek tételei ma is sok vonatkozásban időszerűek, érvényesek. Másrészt peilte megmutatják milyen nagy utat tett mes a szovjet nés á mai sikerekig» Le a régi társadalmi kapcsolatokkal, a régi gazdasági viszonyokkál, a (tőkének alávetett) munka régi „szabadságával”, a régi törvényekkel, $ régi szokásokkal! Űj társadalmat fogunk építeni! Minket nem riasztanak vissza a cárizmus, a burzsoázia és az imperialista világhatalmak ellen viselt nagy forradalmi háború folyamán ért vereségek. . Minket nem ijesztenek meg az óriási nehézségek és a rendkívül nehéz munka kezdetén elkerülhetetlen hibák, hiszen a munkaszokások és erkölcsök átalakítása -— évtizedes munka. És mi ünnepélyesen és erősen megfogadjuk egymásnak, hogy hajlandók leszünk meghozni minden áldozatot, hogy szilárdan helytállunk és kitartunk ebben a roppant nehéz harcban, a szokás ereje ellen vívott harcban, hogy fáradhatatlanul fogunk dolgozni éveken és évtizedeken át. Dolgozni fogunk, hogy kiirtsuk azt az átkozott szabályt, hogy „ki-ki magáért, isten mindnyájunkért*, hogy kiirtsuk azt a szokást, amelynek alapján a munkát csak kötelességnek tartják és törvényesnek csak a megállapított norma szerint fizetett munkát ismerik el. Dolgozni fogunk, hogy belevigyük a tömegek tudatába, a tömegek szokásává, mindennapi szükségletévé tegyük azt a szabályt, hogy „mindenki egyért, egy mindenkiért”, azt a szabályt, hogy „mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint”, hogy fokozatosan, de következetesen bevezessük a kommunista fegyelmet és a kommunista munkát. Hallatlanul súlyos tömböt mozdítottunk ki helyéből, a tespedés, a tudatlanság tömbjét, és megingattuk azt a csökönyösséget, amellyel a „szabadkereskedelem” és az emberi munkaerő mint bármely más áru „szabad” adás-vételének szokásához ragaszkodtak, Hozzákezdtünk a legerősebben beidegződöt előítéletek, a legmélyebben gyökerező, évszázados, megcsontospdott szokások megingatásához és felszámolásához. A mi kommunista szombatjaink egy év alatt óriási lépést tettek előre. Még végtelenül gyengék. Bennünket ez nem ijeszt meg. Láttuk, hogyan erősödött meg a „végtelenül gyenge” Szovjethatalom szemünk láttára erőfeszítéseink nyomán, hogyan alakult át végtelenül hatalmas világerővé. Éveken és évtizedeken át fogunk dolgozni a kommunista szombatok bevezetéséért, fejlesztéséért, elterjesztéséért, javításáért, azért, hogy ez szokássá váljék. És meg fogjuk érni a kommunista munka győzelmét. „Pervomaiszkij Sznbotnyik” („A Május Elsejei Kommunista Szombat”) 1920. május 2. Aláírás: N. Lenin. marad, hogy tudomásul vegyék a vezetők intézkedéseit, nem egyszer azt mondják: „Ha kifőztétek, egyétek is meg." Viszont ahol a vezetők és a tagság véleménye megegyezik, egészen más a helyzet. Az abádsza- lóki Aranykalász Tsz-ben az első perctől kezdve így beszélt a vezetőség a. tagsággal: vállaljuk-e, elbirjuk-e, hogy a tervezett helyett nagyobb baromfiólakat építsünk. A tagság válasza az egyhangú igen volt. Utána senki sem szolt, amiért erre a tervezettnél több pénzt fordítottak. A tsz közgyűlések összehívása körüli hibák megszüntetése érdekében az illetékes szervek intézkedtek. Indokoltan, mert az alapszabály kimondja, hogy a termelőszövetkezet legfőbb szerve a közgyűlés, amely a szövetkezet bármely kérdésében jogosult dönteni. Az idén már minden tsz-ben tartottak is 1—2 közgyűlést. Ezeken a tagság félreérthetetlen tanújelét adta annak, hogy bele akar szóim a közös gazdaság ügyének intézésébe. Arról is szólnunk kell, hogy a járási, városi és községi vezetőink hogyan tanítják, nevelik a demokrácia betartására a tsz-ek vezetőit, tagságát. Több helyen meghonosították már azt a helyes .módszert, hogy a tsz-ek helyzetéről tanácskozó tanács-, vagy vb. üléseket a helyszínen, az illetékes tsz-ekben tartják meg, melyekre a tsz tagok egyrészét is meghívják. A biztató eredmények árnyékában sem hagyhatjuk azonban meghúzódni azekat a hibákat, amelyek jelenleg még észlelhetők. A szajoli Vörös Csepel Tsz közgyűlésén például a közelmúltban úgy döntöttek, hogy csak azoknak fizetnek földjáradékot, akik dolgoznak Is a tsz- ben. S nem akadt senki sem, aki felszólalt volna és mondta volna: ez a döntés törvénytelen. S a törvéhyék betartásának és betartatásának védelme nem megsértése a szövetkezeti demokráciának, hanem következetes vé- delmezése annak. Hiba az is. hogy á járási, városi vezetők keveset beszélgetnek a tsz tagokkal. — Tiszainokán például elmondják a szövetkezeti tagok, hogy velük csak nagyritkán találkoznak azok, akik más községekből vagy városból „szállnak" ki. Pedig lehet e hangsúlyozni eléggé; hogy irányítani, hathatós segítséget nyújtani — olyat, amit meg is szívlelnek az emberek — csak azok a vezetőd tudnak, akik nemcsak nagyvonalakban. hanem részleteiben is jól ismerik a tsz-ek helyzetét. A szövetkezeti demokráciához ezentúl sok egyéb is tartozik. A tagok meghallgatása, észrevételeik, javaslataik hasznosítása; az_ ellenőrzésbe való bevonásuk, egy-egy feladat elvégzésével való megbízásuk stb. Ahol ezt a vezetők nem tévesztik szem elől, ott mindenkor gyorsabb, eredményesebb a munka. Borsi Eszter Slzonyítványt kaplak A megyeszékhelyen már megkezdődött a gázvezeték építése. Sok tehát az Ilyenfajta munka, szakemberek azonban — különösen megyénkben — igen kevesen voltak. A hiány enyhítésére három hónapos gáz-szakemberképző tanfolyamot rendezett Budapesten a Szolnok megyei KISZÖV. A fővárosi gázművek segítségével indított bent. lakásos tanfolyamon a me- svénkből 28 cső- és vízvezeték szere 15 vett részt. A szakmunkás bizonyítványokat ünnenélves keretek között nyújtották át a napokban a KISZÖV székházéban. Húsz szövetkezeti tag és nyolc tanácsi vállalati dolgozó szerezte meg az új szakmát
