Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-02 / 79. szám

1961. április 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ALBA REGIA Az ember kicsit meghatódik, ami­kor ezt az új ma­gyar filmet nézi. Nemcsak azért* mert nemesen egy­szerű, külsőségei­ben szinte eszköz­télen alakításokat lát, nemcsak azért* mert a rendezői és operatőri munkát végre egyértelműen dicsérheti, hanem azért is, mert úgy érzi: most sikerült nagyszabású poli­tikai mondanivaló­ról emberközel­ségű filmet al­kotni. Az Álba Regiá- nak ez az emberkö­zel ség a legfőbb, legnagyobb értéke Dr. Homyánszky Károly székesfehérvári orvos törté­netét ismerjük újságból, fo­lyóiratból, filmhíradóból. A film forgatókönyvírója ezt használta fel alapötletként: egy magyar orvos egy szov­jet híradóslányt rejteget Székesfehérváron a náciura­lom utolsó napjaiban. Azon­ban a történet másirányú. A forgatókőnyvíró azt kí­vánta megmutatni* hogyan viselkedett egy magyar ér­telmiségi ezekben a nehéz időkben. Dr. Hajnal maga­tartása jellemző volt egy tekintélyes rétegre. A hábo­rútól megundorodtak, de pacifisták, nem harcolnak a háború ellen, hanem kizárni igyekeznek azt a saját éle­tükből. Ez természetesen nem sikerülhet nekik. Az élet szüntelenül arra kény­szeríti őket, hogy a háború­ra, az aljas pusztításra ha­tározott nem-et, vagy hatá­rozott igen-t mondjanak. — F,z a film annak a történe­te, hogy jutott el Hajnal doktor, a humanista orvos a nem-nek — ha nem is ki­mondásáig, de legalábbis vi­lágos megértéséig. A filmnek jó a ritmusa, a merész vágások világossá, át­tekinthetővé, izgalmassá te- •szik. Szemes Mihály, a ren­dező sokat tanult a modern irányzatokból és azokat sze­rencsésen alkalmazta. Ilyen a tisztek bemutatkozásának és az utána következő tánc­nak sokáig emlékezetes jele­nete. A német tisztek, akik vendégségbe jöttek az orvos­Hűlték a szolnoki Sáléi Művelődési Ház károsát ÖT MSZBT AKTÍVA • KAPOTT aranykoszorös JELVÉNYT Kedve* ünnepség színhe­lye volt szombat délelőtt a szolnoki újságíró klub. A Ma­gyar Szovjet Baráti Társaság megyei bizottsága itt látta vendégül kiváló aktivistáit és itt nyújtotta át részükre jó munkájuk elismeréseként Győri Tibor elvtárs az MSZBT megyei titkára, az országos elnökség aranyko­szorús jelvényeit. Kapus Ferencné, Jászbe­rény város ágit prop. titkára, Vedrődi Gusztáv, a megyei tanács főagronómusa, Dobó Jenő szajoll gyógyszerész, Kötél Imre mezőtúri veterán és Muka Sándor, a Középti­szai Állami Gazdaság párttit­kára meghatottan vették át a kitüntetést amelyhez Győri elvtárs további jó és eredmé­nye* munkát kívánt vala­mennyiüknek. Aranykoszorús jelvénnyel díszített plakettel tüntette ki a Magyar Szovje Baráti Tár­saság országos elnöksége a szolnoki Ságvári Endre Mű­velődési Ház kórusát Az ünnepségen részt vett Árvái István elvtárs, a me­gyei párt vb. tagja, az MSZBT intézőbizottsága és a ■sargrei ttbfe taria >*. hoz, megtáncoltatják az er­délyi menekültként bemuta­tott szovjet híradóslányt Egyik kézből a másikba rö­pítik, a tánc egyre vadabb, a ritmus egyre szédítőbb. Körbe forog a szoba és mi azt érezzük: ez a tánc meg­gyalázza az emberi méltósá­got, és amellett végső veszély­be dönti a katonát, aki az igaz eszméért harcol. Szamojlova játéka nagy él­mény. Kitűnően beleilleszke­dett a mi filmművészetünk gyorsabb ritmikájába és el­bűvölően szép szemei szinte beszélnek, sokszor az eláfestő belső monológszöveg teljesen fölöslegessé is válik. Zárt, szűzies és mégis nő, de olyan, aki szépségével nem alantas gondolatokat kelt Érezhető benne a katona elszántsága, a folytonos feszültség fáradt­sága és az ezen átütő meleg női és emberi vonzalom, amit az orvos iránt érez. S a partner* Gábor Miklós re­mekelt ebben a szerepében. Férfias, egyszerű, kemény és tiszta a játéka, fejlődésének újabb állomásához érkezett eL A népes szereplőgárdából még Ráday Imre kiváló jel­lemalakítását emelhetjük ki egy kedélyes, de alapjában züllött jellemű német orvos- őrnagy szerepében. A nagy pillanatokban az ember az életével mond igen-t* vagy nem-et Ezt mondta Alba, a híradÓ6lány, aki életével mondott határo­zott igen-t az emberségre, a szépségre^ a szerelemre, s akinek hősiességét a dr. haj­nalok közül ma már igen so­kan megértik és saját életük­kel visszhangozzák. Hernádi Tibor e=* HÉTSZÁZ folyóméter­rel bővíti Jászfényszarn la­kossága ebben az évbe* a villanyhálózatot társadalmi munka segítségével. A köz­ségbeliek közül' S3 -an, össze­sen 33 600 forintot ajánlottak fel a közvilágítás megjaví­tására. íwttWZ, Csip, csip, csip. Éles csipo­gással követelik az ennivalót az aprójószágok. Rozika, a gondozójuk ott sürög-forog közöttük. Savót önt az itató­edényekbe, kukoricadarával, csibetáppal eteti őket Takar­mánykiegészítésként vagy ahogy ő mondja, „ráadás­ként” túrót meg friss szecs­kázott zöldet szór eléjük. Ezt szívesen fogyasztják, meg a fejlődésükhöz szükséges is — magyarázza. Aztán elso­rolja, hogyan lett csibene­velő. Tavaly április elején tör­tént, hogy Nagy Mihály ál­lattenyésztési brigádvezető így szólt a munkából haza­felé igyekvő lányhoz: — Rozika, álljátok-e még a szavatokat? Csak ennyit mondott, de a lány rögtön tudta, miről van szó. Jól emlékezett arra, hogy pár héttel korábban, amikor a tsz-be való belépés­re agitálta őket a brigádve­zető, nemcsak azt bizonygat­ta, hogy a közösben a he­lyük, de azt is megkérdezte, hol dolgoznának a legszíve­sebben. Akkor ő és testvére, Erzsiké is azt felelte: a csi­bék gondozását vállalnák. Aztán mégis úgy adódott, hogy a belépést követő napon már a kertészetben dolgoz­tak. De azért örömmel vála­szoltak a brigádvezető kérdé­sére: állják adott szavukat» Nagy Mihály nem is kér­dezett egyebet, hanem sür­gette Rozikáékat, menjenek a tsz-irodába, ott majd megbe­szélik velük a tennivalókat így is történt S még akkor este megnézték a nagyabla­kos épületet, amit átalakítás­sal tettek alkalmassá a csi­benevelésre. Subicz Rozika és Markóth Józsefné — leánynevén Su­bicz Erzsiké — másnap már hajnalban ott szorgoskodott a a jászapáti S januar. Tomszk. A szibériai csikorgó hideg­ben rongyos ruhájú hadifog­lyok igyekszenek a műhely felé. Köztük egy fiatal ma­gyar fiú: Ádám István. Vagy ahogy Kuznyecov, a gépész nevezte: Sztyepán. A magyar Sztyepán az orosz Kuznyecov mellett fűtötte a kazánt nap­hosszat Sokat beszélgettek, mert Sztyepán nemcsak orosz nevet kapott, de a nyelvet is megtanulta — hiszen 1915 márciusában esett fogságba. E beszélgetések nyomán az ámuló magyar fiú előtt kitá­rult a világ. Megtudta: van­nak olyan emberek, akik meg akarják szüntetni, hogy a munkás nyomorán a gyáros gazdagodjék; hogy néhány bojár dúskálhasson minden jóban, s az orosz paraszt meg föld nélkül, állati sor­ban sínylődjön. Megtudta, hogy a háborúban szembe­állított orosz és magyar ka­tonák nem ellenségek, csak a cárok, uralkodók uszítják őket egymásnak. Kuznyecov beszélt n0d a világ szegény népeinek nagy vezéréről: Marx-ról, Lenin­ről. — De hiszen te bolsevik vagy —- döbbent rá Sztye­pán a valóságra — Az vagyok — mondta rá Kuznyecov. Ezért a szóért akkor meg­hurcoltatás, börtön és szám­űzetés járt, a 21 éves Ádám István mégis közéjük állt. Rögös életutat választott magának, de végigjárta be­csű letteL Jászapátin egy faluszéli kisházban lakik jelenleg Adám István. Most 66 éves, törődött, megfáradt ember. Testén golyóütötte sebhelyek és kegyetlen kínzások nyo­mát viseli, mégis büszkén, TlfffTTI múltiára: Értelme, célja volt életének. JNemsokkal a forradalom kitörése után elfogták a ko­zákok, Kolcsak pribékjei. Ütötték, verték, követelték tőle a bolsevik vezetők ne­veit. Három nap után sike­rült megszöknie. A frontról visszaözönlő katonák közé állt. Cjra elfogták, s ő ismét megszökött. — Aztán Krav- csenko, akkor legendás hírű partizánparancsnok nevét említi. Ádám is közéjük állt és két évig velük harcolt Kolcsak bandái ellen. Ké­sőbb Moszkvába küldik, pártiskolára, ahol az egyik előadó Kun Béla volt Itt Látja először Lenint is. 1921. őszén jött haza Ma­gyarországra. Erről így em­lékszik: — Mint valami rablógyil­kosokat szuronyos csend­őrök vártak a vonatnál. Po­fonokkal, meg puskatussal tereltek bennünket a gyűjtő­táborba, ahol három héten ót szinte naponta vertek. De az eszme iránti hűségét nem tudta megingatni sem a verés, sem a közel 20 éves rendőri megfigyelés. Haza­térésétől egészen 1939-ig bárhol is dolgozott, minden nap jelentkeznie kellett a csendőrségen, vagy rendőr­ségen. Minden lépését figyel­ték, csak titokban találkoz­hatott pár szóra elvtársaival. ötvenedik évébert járt már, mégis behívták 1944-ben ka­tonának. Azok ellen küldték, akiket szívébe zárt, s akik­nek 6 is segített kivívni a szabadságot. — Sajnos, csak front mögötti szolgálatra osztották be, így nem szök­hetett át. Csak egy év múl­va, 1945 februárjában „sike­rült” Pesten fogságba esnie. Milyen boldogan mondta ki 24 év után az első orosz sza­vakat: — Tóvári seri I Druzjál Elv- társaiml Barátainál A szovjet katonák nagy szeretettel fogadták az idős veteránt, maga Vorosilov elvtárs is beszélgetett vele. Kérdezgette partizán múlt­járól. Akadt egy idősebb ka­tonatiszt, aki ismerte annak idején Kravcsenkó partizán­parancsnokot — így aztán könnyű volt szavának he­lyességét igazolni. Ádám István elfeledett minden régi szenvedést és szinte megfiatalodott Belé­pet a szovjet hadseregbe, s mint tolmács velük maradt három hónapig. Az ország határán túl járt már a front amikor leszerelték. Hazatér­ve Jászapátiba még ott ta­lálja a szovjet hadseregcso­port parancsnokságot élén Vorosilov eltvárssal. Szemé­lyesen köszönhette meg azt a támogatást amit távollété- ben családjának juttatott — élelmet pénzt tüzelőt Az ellenforradalom idején újra fellángol ' harci kedve. Titkára lesz a tsz alapszer­vezetnek. Nem engedi szét­hordani a tsz javait és min­den fenyegetés ellenére a helyén marad. 1958 jelentett még fe­lejthetetlen élményt életé­ben: A budai várban rende­zett veterán találkozó. A sok öreg harcos között nem egy régi bajtársra ráismert — Dúdolgatták az egykor érces hangon énekelt partizán da­lokat felemlegették a régi harcokat — Emlékszel, Sztyepán? Hogy is volt Nyikolaj — kér­dezgették egymást. És Sztye­pán, azaz Ádám István újra halja a fergeteges lovasro­ham dobaját látja a cikázó kardok villanását. — Szívét büszkeség tölti el, mert ő is tevékeny harcosa volt az új világ születésének, s részese hazánk íels-"'hi^ftá<!ának. htU| Mflitly csibeházban. Fűtötték a ke­mencét hogy meleg helyiség­be telepíthessék a pihéseket. S amikor megérkezett az első csapat csibe, úgy dédelgették, mint anya a gyerekét Ennek meg is lett az eredménye, mert a tavaly megkapott kát Az 1800-ból eddig 54 pusztult el, s hathetes korúk­ban az átlagsúly 46 deka­gramm volt Húsvétra már piacra vittünk a nagyjából. Erzsiké, az elevenszemű, mosolygós fiatalasszony koc­kásfüzetet lapozgat. Pontosan Erzsik« munkába Indul. A városhoz nincs messze a csibe- ház, különösen Így, kerékpárral 6150 naposcsibét kevés elhul­lással felnevelték, s nyolche­tes korukban átlag 72 deka­grammos súlyban adták át — Most február 9-én hoz­ták az 1800 csibét — újságol­ja a beszédes, barna lány. — Erzsikével ketten gondozzuk ezeket s amíg kéthetesek nem lettek, még éjjel is itt tartózkodtunk. Vigyáztunk, nehogy letapossák egymást .. ri Ilyenek a hathetes csibék — mutatja -Rozika, vagy más baj adódjon. Reg­gel 5 órakor már etetjük őket * este 8, fél kilenc mikorra befejezzük a mua­vezetik, mennyi takarmányt használtak fel, mennyi a he­tenkénti súlygyarapodás, mennyi az elhullás. Fontos adatok ezek, melyek alapján gyorsan kiszámítja a fiatal- asszony azt is, mennyi lesz az 6 jövedelmük. Nyolcszáz csibe gondozásáért egyhónap- ban 12 munkaegységet írnak a javukra. Az átadáskor pe­dig minden 10 csibe után egy munkaegység illeti a gondo­zókat — Tavaly 596 munkaegy­séget szereztem, Rozika pe­dig 621-et sorolj« pergő nyelvvel Erzsiké. — Most még a tavalyinál több csibét szeretnénk felne­velni. Igaz, most már bátrab­bak vagyunk, mert a télen mind a ketten résztvettünk egy tanfolyamon, ahol na­gyon sokat tanultunk. Olvas­gatjuk a szakkönyveket is és mindig figyeljük a csibéket, hogy ha valami betegség, vagy más baj adódna, mi­előbb észrevegyük azt Rozika és Erzsiké 1« szereti a munkáját Szívesen gon­dozzák az apró jószágokat s felelősséget éreznek azért is, hogy munkájukkal minél több hasznot hozzanak a tö­rökszentmiklósi Aranykalász Tsz-nek. így állják ők az adott szót Nagy Katalin Biztos pénzforrás az állattartás! Neveljen süldőt saját koca után. vagy kérjen süldőkocát hitelbe. A mindenkori szabadárnái 1.— Ft-tal többet kap a szerződés alapján át­adott süldőkért Sertéshizlalásra kedvezményes takarmányjuttatás állami áron, egyéni termelőknek és tsz tagoknak. T ermelöszövetkezetek! 1.20 Ft lebonyolítási dijat kapnak kg-ként min­den tsz-taggal kötött sertéshizlalási szerződés­re. ha I q takarmányt adnak a hizlaláshoz. A háztáji gazdaságokban meghizlalt sertések a tas áruértékesítési tervébe beszámítanak) Részlete* fdvtlágosttást as Allatforgslml Yáltalat já­rási kirendeltségei adnak! SZOI.NOK-HEVES "EGYEJ Állatforgalmi vállalat t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom