Szolnok Megyei Néplap, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-18 / 66. szám

1961. március 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 9 ® Ötszáz Szolnok megyei szövetkezeti gazda üdül az idén és járja meg a külföldet HÉVIZÉN, dobogókőn már üdülnek a SZÖVETKEZETIEK — A TŰR- KEVEI VÖRÖS CSILLAG TSZ-BÖL HARMINCÁN KÉSZÜLNEK A SZOVJETUNI­ÓBA — MIÉRT CSAK EGY HÉTIG MARADNAK AZ ÜDÜLŐBEN A SZÖVETKE­ZETIEK? — MIKOR LESZ INTÉZMÉNYES NEK? ÜDÜLŐJÜK A PARASZTEMBEREK­Megváltozott a világ. A pi­henés a kemencepadkát je­lentette télidőben az egykori parasztembernek. Most meg dr. Juhász Károly, a Terme­lőszövetkezeti Tanács Szol­nok megyei kirendeltségének vezetője Lakó Istvánnal, a mezőgazdasági osztály előadó­jával egyetemben arról tájé­koztat bennünket, milyen lesz a szövetkezeti gazdák üdültetési programja 1961- ben. Tavaly 160 parasztember töltött két hetei a balaton- boglári, a hajdúszoboszlói üdülőkben. Az idén egye­dül Hévizén 220-an üdül­nek. Hegyvidékeken (Dobogókő) 50-en éa Balatonbogláron 160-an pihennek egyhetes vagy tíznapos turnusonként. Tavaly még két hétre fizették ki az útiköltséget, a teljes el­látást, a fürdőzési számlát a beutaltak után. Az üdüléshez sosem szokott parasztembe­rek viszont egyszerűen nem „tudtak’- két hétig pihenni. Sok olyan akadt közöttük, aki tíz nap után hazaindult. Any- nyira új dolog a tsz-üdülte- tés. Pedig kitűnő ellátást, s jó programot is kapnak. Csák­iját annak az embernek, aki egész életét majd percnyi megállás nélkül munkában töltötte szinte elképzelhetet­len, hogy két hétig tétlenül maradjon. Ezért aztán erre az évre egy hétben állapod­tak meg. De most másképp indult. Hévizén, a Vasas-üdü­lő gondnoka, ki különben megyei, kisújszállási születé­st^ vállalta a szövetkezeti üdülő patronálását. A főváros! üdülőkkel is­merkedési esteket, közös kirándulásokat tartanak a Szolnok megyéből ott üdü­lő parasztok. Azt azért ők sem tudják megállni, hogy a hévízi két új termelőszövetkezetbe ki ne látogassanak, s a tapasztal­tabb szövetkezeti gazda sze­mével tanácsokat ne adja­nak. Hálás is a község ta­nácselnöke és szövetkezeti parasztsága a karcagi tsz-ta- gok segítségéért. Mert Hévízen január 12. óta folyamatosan váltják egymást megyénk szövetkezeti gazdái. Ugyanígy március 12-től Dobogókőn. A bárom Szolnok megyei szövetkezeti üdülő várja megyénk pihennivágyó gaz­dáit. A legtöbben a mezőtúri Pe­tőfi, a túrkevei Búzakalász, Vörös Csillag, kunhegyesi Le­nin és a kisújszállási Búza­kalász Termelőszövetkezetek­ből pihennek majd. Jelenleg a túrkevei Búzakalász cso­portja üdül. Többnyire olyan emberek, akik 7—800 munka­egységet szereztek tavaly, de egész életükben legfeljebb térképről ismerték a Balatont és hallomásból az üdültetést. A hazai üdültetéssel egy- időben külföldre is elláto­gatnak a szövetkezeiiek. Április végén a túrkevei Vörös Csillag Tsz 30 leg­jobb dolgozója Szovjetunió kolhozait, szovhozait tekin­ti meg. Ugyancsak 30 főt a megyei tsz önsegélyezési csoport visz külföldre. Az első turnus (a karcagiak) már vissza is ér­kezett Csehszlovákiából. Százan pedig hazánk leg­szebb tájaira (Aggtelekre, Jósvafőre). jutnak eL A ki­rándulók utazását a megyei Termelőszövetkezeti Tanács és a megyei önsegélyezési cso­port finanszírozza. A termelőszövetkezeti önse­gélyező csoportnak 12 ezer tagja van már Szolnok me­gyében, s 199 termelőszövet­kezetünk közül 37 lépett be együttesen. Az önsegélyező csoport az üdülő szövetkezeti gazdák egyre növekvő tábo­ra máris felvetett egy kér­dést. Intézményesen meg kell oldani a szövetkezeti üdülő­építést. Eddig bérelt villák­Kunszentmártonban jól Tiszáidon rosszul halad a baromfi és tojásszerződés kötés Az Idei felvásárlási terv szerint járásunkból 4600 má­zsa árubaromfit és 3 600 000 tojást Vár az idén a népgaz­daság. A termelőszövetkeze­tek ebből 1900 mázsa barom­fit és 1 350 000 tojást adnak. Kiemelkedik áruértékesítésé­vel a mesterszállási Úttörő Tsz, amely az idén 214 mázáa baromfi és 96 000 tojás érté­kesítésére vállalkozott. Minden feltétel adott a tervszámok teljesítéséhez. Tavaly járásunk termelői 4100 mázsa árubaromfit és 3 668 000 tojást értékesítettek. Ebből a háztáji gazdaságokra jutott 2909 mázsa baromfi és 3 580 000 tojás. Most is leg­alább ezt a mennyiséget vár­juk a háztáji gazdaságokból. Kormányzatunk különböző szerződéses akciók bevezeté­sével segítséget lehetőséget nyújt a termelőszövetkezeti gazdáknak a háztájiban tör­ténő baromfineveléshez, hiz­laláshoz. Az eddigi tapaszta­lat azt mutatja, nem minde­nütt használják ki ezeket a lehetőségeket. Szinte hihetet­lennek tűnik, hogy Tiszaugon március 1-ig egyetlen termelő sem kötött szerződést sem tojásra* sem baromfira. Pe­dig így van! S ennek okát fő­ként abban kell keresni, hogy » tBUünűvaoazövetkezat veze­tői, dolgozói nem foglalkoz­nak a szerződtetéssel. Tiszaugon is lenne olyan lehetőség, mint Kunszentmár- tonban, ahol a földművesszö­vetkezet már igen szép ered­ményekről adhat számot. Bállá Károly 3000, Horváth Istvánné 3000, Gulyás István­ná 2500, Huszár Balázs 2000 tojásra kötött szerződést. Rácz Dezsőné 30 kg csirkére, 50 libára és 50 pulykára szer­ződött minden előleg nélkül. Osztyán Mátyásék saját ma­guk keltetik ki a csibéket, amelyből 20 kg-ot. szintén szerződésre értékesítenek. Tóth Mátyásné, Szanda Ist­vánné is részt vesz ebben az akcióban 30, illetve 45 kg csirke átadásával. Jónak mondható a hfzottliba szer­ződtetés is. Nálhi Pálné, Nál- hi József, Tóth Mátyásné 100, László Istvánné 50, D. Nagy Ferencné 60 liba meghizlalá- sára vállalkozott, s a jószá­gokat értékesítési szerződésre adja át. A felsorolt példák tanulsága az, hogy ahol meg­felelően foglalkoznak a szer­ződtetéssel, ott az eredmény nem marad el. A kunszent­mártoni baromfifelvásárlókat joggal illeti dicséret eddig végzett munkájukért. K. Varga József Kunszentraárton ban, üdülőkben történik a szövetkezetiek üdültetése. Még a kezdet-kezdetén va­gyunk, de ez máris elavult­nak látszik. Valamilyen mó­don, vagy az Állami Biztosí­tó önsegélyezési csoportjainak pénzéből és a tsz-ek hozzá­járulásából szövetkezeti üdü­lőt kellene építeni. B. L. Tízezer tanácsi dolgozó továbbképzését biztosítják Kormányhatározat és mi­niszteri utasítások írják elő, hogy a tanácsok különböző szakigazgatási szerveinél ügy­intéző, vagy ennél magasabb beosztású dolgozók munkakö­rüknek megfelelően milyen képesítést kötelesek megsze­rezni. Az intézkedés mintegy tíz­ezer tanácsi dolgozót érint, akik négyféle formában — az állami oktatás keretében, a szakképesítő, továbbá az ál­talános államigazgatási isme­retek című tanfolyamokon és a szakminisztériumok által előírt tanfolyamokon — sze­rezhetik meg a szükséges is­mereteket. X továbbképzés előkészítése a közalkalma­zotti, szakszervezeti bizottsá­gok bevonásával történik. Ä tanácsi dolgozók kor­mányhatározat szerinti to­vábbképzése már megkezdő­dött, nagyobb részük azonban — a most folyó országos fel­mérés után — ősszel kezdi meg a továbbtanulást. A szakszervezet megyei szervei és helyi bizottságai is részt vesznek az egyetemi előkészí­tő tanfolyamok szervezésé­ben, a középiskolát végzőket konzultációk, előadások ren­dezésével, tanulókörök létre­hozásával segítik. Mire kivirágzik A HARS HÜSZ-HUSZONEGY ÉVES fiatalok gyülekeznek a tisza- földvári művelődési ház igazgatói szobájában: a mű­velődési ház színjátszó stú­diójának tagjai. Majdnem mindegyikük mögött komoly „színészi múlt” áll. Gyulai Péter 1958-ban kezdett ját­szani az fmsz csoportjában, s azóta szaval, szerepel, tán­col, sőt táncot tanít is. Há­romszor volt már táncoktató tanfolyamon, s jelenleg is több csoportja van. Foglal­kozik az Aranykalász és a Lenin Tsz fiataljaival, az fmsz-től sem szakadt el, munkahelyén, Martfűn is részt vesz a tánccsoport mun­kájában, s egészen a legutób­bi időkig Cibakházára is át­járt táncot betanítani. Emel­lett jut ideje arra, hogy a földvári művelődési ház ké­szülő háromfeivonásos da­rabjának főszerepét elvállal­ja. Szinte elképzelhetetlen, hogy bír ennyit ez a vékony- dongájú fiatalember. — Az a szerencsém, hogy mindig délelőtti műszakban vagyok. Negyedhárom—fél­háromra hazaérek, s legtöbb­ször már indulnom is kell valahova, mert ezekre a he­lyekre csak gyalog lehet' el­jutni. KENYERES ERZSIRE csak tizenhét éves, s már ő is több mint egy éve jár a szín­játszó stúdióba. Heti két es­téjét itt, kettőt az fmsz tánc- csoportnál tölti, s azon kívül esti iskolába jár. Cser Gábor fmsz boltveze­tő. Sok-sok fellépése közül legszívesebben egy huszáros beugrásra emlékezik. Mező- héken adták elő Nyíri Tibor: „Nyitva a kiskapu” című J művét, s már felment a füg- * göny, amikor kiderült, hogy az egyik szereplő távolma­radt. Cser Gábor akkor egyetlen próba nélkül, a sú­góra támaszkodva vállalta a szerep eljátszását — és sike­rült. A ROMANTIKUS hőstet­tek helyett azonban egyre in­kább rendszeres munkára tö­rekszenek a fiatalok. Három egyfelvonásos színdarabjuk már készen áll a Ságvári Endre Kulturális Seregszem­lére, s az elkövetkező időben betanulják még Egri Viktor Csehszlovákiában élő magyar író „Virágzik a hárs” című háromfelvonásosát is. Jól összehangolt, lelkes kis társaság. Érződik minden szavukon, ahogy az emlékek­ről, a próbákról, tervekről beszélnek. S ugyanez derül ki akkor is, amikor a hibá­kat említik: azt, hogy egyik társnőjük egy alkalommal nem jelent meg a próbán, s mikor felkeresték otthoná­ban, letagadtatta magát. Az­óta sem néz feléjük, mert ez­zel a magatartásával az ő ö; ’’-irrott közösségükből önkéntelenül is kívülmarad. Vajon közöttük mindig tö­kéi etes-e az összhang? Nin- csenek-e sértődések a szerep- osztás körül? Egymás szavába vágva til­takoznak. — Inkább ellenke­ző a helyzet — teszi hozzá Szabó János. S most az utolsó „kényes” kérdés következik, melyet már sok öntevékeny színját­szócsoport tagjainak tettem fel, s kevés helyen sikerült megnyugtató választ kapni. — Járnak-e színházba? Ki hány Shakespeare-drámát ol­vasott életében? Ismerik-e a világ drámairodalmának nagyjait? Egymásra vetett kérdő, se­gélykérő pillantások, hümmö- gés a válasz. Végül Cser Gá­bor találja fel magát, s nem hozzám, hanem a közben megérkezett igazgatóhoz for­dul] — Valóban, miért nincs nálunk szakmai továbbkép­zés? Mindnyájan szívesen járnánk, legalábbis én a ma­gam részéről örülnék, ha se­gítenének abban, hogy mit, s milyen sorrendben érdemes elolvasni. A „KÉNYES” KÉRDÉSRE kérdéssel feleltek, s ez mégis megnyugtató volt. A tisza- földvári színjátszó fiatalok boldogan áldozzák még egy estéjüket a továbbképzésre, s az igazgató szavaiból is ki­derült, hogy ő semmi jónak nem elrontója. Ami késik, nem múlik, s mire „kivirág zik a hárs”, vagyis befeje­ződnek Egri Viktor darabjá­nak próbái, talán megindul a tanfolyam is: még egy lépést tesznek a tudatos, kulturált szánjátszás útján. Z. J. Cseh vándorzászló a Tisza Cipőgyárban A martfűi Tisza Cipőgyár KISZ bizottságának öttagú küldöttsége az év elején a gottwaldovi Svit Cipőgyár meghívására öt napot töltött Csehszlovákiában. Az utazás célja az volt, hogy a két gyár ifjúsági szervezete szocialista munkaverseny szerződést kös­sön. A martfűi fiatalok tanul­mányozták a testvér vállalat­nál kialakult versenyformát. A versenyszerződést, amely mindkét gyárban a termelé­kenység növelését, a minőség javítását és az önköltség csökkentését segíti elő, köl­csönös egyetértés alapján megkötötték. A gottwaldovi Svit Cipő­gyár fiataljai emlékeztetőül a versenyszerződésre két ván­dorzászlót küldtek a Tisza Ci­pőgyáriaknak. A vándorzász- 16 elnyeréséért nagy küzde­lem alakult ki a vállalat KISZ alapszervezetei között. Végülis több, mint egy hóna­pos vetélkedés után a cipő­gyárban az „A” műszak, a gumigyárban pedig a „B" műszak lett az első. A nyer­tes alapszervezetek fiataljai ünnepélyes keretek között vették át a vándorzászlókat. Képes kiadvány jelent meg a mezőhéki Táncsics sertéstenyész­tési módszereiről A Szolnok megyei pártbizottság ágit. prop. osztálya, a megyei ta­nács mezőgazdasági osztályával közösen önálló képes kiadvány­ban adta közre a mezőhéki Tán­csics Termelőszövetkezet élenjá­ró sertéstenyésztési módszereit. A Munka Vőröszászló Érdemrend­del kitüntetett Táncsics Termelő- szövetkezet fő jövedelemforrása a sertéstenyésztés. Tresser Pál, a hékí gazdaság főmezőgazdásza ír­ta meg sertéstenyésztési és hiz­lalás! tapasztalataikat. A kiad­ványt most terjesztik a megyé­ben« Nem ipar, MŰVÉSZET — Egy öreg vadkitömő műhelyében — Józsi bácsi a műhelyben Karcag perifériáján, a Kinizsi utca végén lakik Vass Józsi bácsi, a vad­kitömő. Nem mindennapi foglalkozás, mindössze ketten csinálják a megyében. Különös tehetség kell hozzá. — Tizenkétéves koromban láttam elő­ször kitömött állatokat, Pesten, a múzeum­ban. Akkor határoztam el, hogy én is szer­zek magamnak ilyen gyűjteményt. Azóta csinálom — emlékezik Józsi bácsi a múltba révedve. Egy kis számítás és kiderül: 1895-ben próbálkozott először vadkitömés- seL — Egy télen elrontottam vagy 50 varjút, meg szarkát, mire úgy, ahogy bele­jöttem. Később a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának, egykori igazgatójától, Győrffy Istvántól kapott egy könyvet, abból tanult aztán. — A 14-es világháborúig Miskolcra, Debrecenbe is dolgoztam, ottani szűcsök vették fel a rendelést. Ügy küldtem el postán, ládákban a kitömött jószágokat. A háború után aztán megszakadt velük a kapcsolat. Közben parasztizáltam, de jó pár éve. mér csak ezt csinálom. Egy kis dohányra, miegymásra telik belőle. Amíg mesél, kopott bicskájával nye­segeti egy rókafejről a húsdarabokat. Mű­helye egy karszék, rajta néhány csipesz, olló, hosszú varrótűk, kaparok. Ennyi az egész. No, meg arzén a preparáláshoz és vatta, vagy kóc, esetleg finom forgács a kitöméshez. Kisebb-nagyobb megszakítá­sokkal, tehát 60 éve űzi ezt az ipart. — Ez nem ipar, kérem, ez művészet — igazít helyre rögtön. — Adót sem kell utána fizetni. Kis szobája tényleg valóságos mú­zeum, pedig csak szerény töredéke van itt munkájának. A 60 év alatt többezer állatot, madarat tett „halhatatlanná”. Köz­tük olyan ritkaságokat, mint a dél-euró­pai rózsaszínű seregély, másnéven sáska­madár; vagy északon honos csonttollú madár. Akadt egyetlen dámvad is (Egy kisújszállási pusztagazdának tömtem.), két hermelin, s az igen ritkán látható, va­kondhoz hasonló földikutyából is néhány. Főleg vadászoknak, vagy gyűjtőknek dol­gozik. Megyénkben, sőt megyénk határain túl is sok helyen őriznek egy-egy kitömött állatot, vagy madarat, s gyakran emlege­tik Vass Józsi bácsit, az öreg, karcagi ál- latkitömőt. patkós -— Még egy utúlsó igazítás és „kész” a róka

Next

/
Oldalképek
Tartalom