Szolnok Megyei Néplap, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-12 / 61. szám
2 STOLHOE MEGYEI NÉPLAP 1881. március 12. Kennedynek Hruscsovhoz intézett üzenetéről Párizs (MTI). — Pierre Courtade az Hum'anité hasábjain Kennedynek Hruscsovhoz intézett üzenetét kommentálja. A szovjet főváros nyugati köreiben úgy tudják, hogy az amerikai elnök üzenete javaslatot tartalmazott: halasszák későbbre- a nagy nemzetközi kérdések tanulmányozását, hogy az Egyesült Államok kormányának legyen ideje a Dulles és Eisenhowerét helyettesítő új doktrína kidolgozására. E körök szerint amíg Kennedy kidolgozná álláspontját egy új csúcskonferencia előtt, — amely egyébként a nyár vége felé ülhetne össze, a két fél tartózkodnék egymás köl-1 csönös kritizálásátc' Courtade megállapítja, hogy Hruscsov és az amerikai nagykövet novoszibirszki megbeszélése nem kevesebb, mint négy órán át tartott. Courtade rámutat ezután arra, hogy a szovjet sajtó bizonyos idő óta felfigyelt egyes jelzésekre, amelyek alapján feltételezhető, hogy az Amerikai Külügyminisztérium gyerekesnek minősíthető manőver-tervét dolgozta ki. Ha Washington kívánságát teljesítenék, a Szovjetunió azon a címen, hogy bevárja Kennedy új politikájának kialakulását, hosszú hónapokon át kénytelen lenne lemondani a gyors megoldást igénylő problémák felvetéséről Ez vonatkoznék a leszerelés kérdésére is. Tudott dolog, hogy az amerikai xx&ooeoooeoooeoovo Eltemették a Reggane-i atom- kísérletek áldozatát Párizs (MTI). Pénteken óriási tömeg kísérte utolsó útjára azt a fiatal katónát, Jacques Buton-t, aki a Szahara! atomkísérletek színhelyén, Reggane-ban teljesített szolgálatot, s kedden titokza tos betegség áldozataként hirtelen meghalt. • Á Farncia Hadügyminisztérium hivatalos közleménye szerint semmi összefüggésben sem állhat a katona halála a kísérleti robbantásokkal. A baloldali sajtó azonban felhívja a figyelmet arra, hogy váratlanul szabadságolták a katonát, s amikor otthonában meghalt, nyomban Gleger-számlálőkkal felszerelt .katonai orvosok siettek megvizsgálni holttestét ENSZ-küldöttség már értésre adta, pillanatnyilag még nem kész a Hruscsov által javasolt megoldások tanulmányozására. Ez azonban nem akadályozza meg az Egyesült Államok kormányát, hogy ne adjon újabb lökést az atomfegyverkezésnek és új külföldi támaszpontok felállítására vonatkozó tervének. így tehát, amíg Kennedy a békéről meditálna, a Pentagon teljes lelki nyugalommal dolgozhatná ki hadműveleti terveit, folytathatná laoszi és afrikai intervencióját, készíthetné elő a Kuba elleni támadását. - Mindez olybá tűnik, mintha Washington abban a reményben kérné a diplomáciai fegyvemyugvást, hogy saját céljaira felhasználva azt, néhány hónap múlva „az erő helyzetéből’* tárgyalhasson. Ami a diplomáciai fegyvernyugvást magát illeti, az amerikaiak a legcsekélyebb jelét sem adták annak, hogy szándékukban állna ezt tiszteletben tartani. Stevenson, Rusk, sőt Kennedy néhány legutóbbi kijelentése azt mutatta, hogy Dulles egyes kedvelt provokatív témái az új kormánynak is tetszenek. A világközvélemény megfelelő módon fogja megítélni a konkrét problémák megvitatásának késleltetésére irányuló kísérletet, amely a gondolkodási Idő ürügyével sem a fegyverkezési hajszát, sem a hidegháborús propagandát nem szakítja félbe — írja Courtade. A Tory jobboldal hadjárata | Hfacleod gyarmatügyi miniszter elleni az északrodéziai alkotmány reform ügyében GYÁSZOL A FLEET STREET London (MTI). Az MTI londoni tudósítója jelenti: Feltűnést keltett az a bősz hadjárat, amelyet a konzervatív szélsőjobboldali reakció befolyásos vezetője, Lord Salisbury indított a kormány és főként Macleod gyarmatügyi miniszter ellen. A minisztert szenvedélyes hangú cikkekben, nyilatkozatokban, s a Lordok Házában mondott beszédében azzal vádolta, hogy az észak-rodéziai alkotmányreform terve, amely az afrikaiak törvényhozási képviseletének szerény méretű növelését ajánlja, „csalás és árulás a fehér telepesek ellen, akik nélkül Rhodesia visszasüllyedne az őserdők állapotába”. A szélsőjobboldali Salisbury pártütése olyan komoly, hogy kezdi veszélyeztetni a párt egységét. Kilencvennyolc Tory- képviselő közül, akik Salisbury álláspontját burkoltan pártoló alsóházi nyilatkozatot írtak alá, eddig csak tizenhat vonta vissza aláírását. A Times vezércikke szerint az alsóházi javaslat azt jelenti, hogy a Tory-képvise- lők számottevő nagy csoportja azonosítja magát a fehér telepesekkel Afrikában. Növelte az összetűzés hevességét Salisbury korántsem önzetlen Indokainak leleplezése. Lord Alexander, a munkáspárti főrendek vezetője utalt arra, hogy Lord Salisbury a British South African Company elnöke. Ez magánkereskedelmi vállalat,: amelyet a hirhet imperialista, Cecil Rhodes az 1890-es években alapított. A vállalat jórészt csalással szerezte meg Rhodesiát. Szélsőjobboldali Daily Mail emlékeztet rá, hogy a vállalat által megvesztegetett hittérítők bírták rá az afrikai törzsfőket, és királyokat olyan egyezmények aláírására, amelyekből egyetlen betűt sem értettek és amelyekben országukat, összes földtulajdonukat, jer gaikat és kiváltságaikat a vállalatra ruházták. Mindezt jórészt abban a hiszemben tették, hogy „Victoria királynő védelme alá helyezték magukat: ez a vállalat, mint szédítő méretű földterületek, bányakiaknázási és kutatási jogok kizárólagos tulajdonosa, volt a gyakorlatban a két Rhodesia megteremtője, tulajdonosa és kormányzója, egészen 1925-ig, amidőn a # angol kormány vette át tőle. a kormányzást A vállalat* még most is évi 15 millió font tiszta nyereséget vág zsebre bányajogok címén, — aminek túlnyomó részét kiviszi Afrikából. Kormányzása utolsó évében, 1924-ben összesen 384 fontot (sicí) köl-- tött az afrikaiak közoktatá-1 sára. Újabban jövedelmét aj nemzetközösség „biztosabb” országaiba, főként Kanadá- ruházza be. EN nem adok 350 forintot a kukoricáért, mert pénzemnek ellensége nem vagyok! Leszerződtem tojásra, így a kukoricát 215.— Ftért megkapom, a tojást pedig tavasszal Is 1 forintért átveszi a földművesszövetkezet. ba Szovjet segítséggel épül Jemen első tengeri kikötője Moszkva (MTI). — Az! Arab félsziget déli részén le-1 vő Jemennek eddig nem volt! alkalmas tengeri kikötője, a! Jemenbe Irányuló szállítaná-! nyok nagy részét Adenban; rakták ki. Szovjet segítséggel 1^58! óta folyik a jemeni ál-! lám első mélyvizi tengeri ki-3 kötőjének, Ahmedinek épí-j tése. Az építésen dolgozó szov-! jet szakemberek több mint! kétezer jemeni munkást ké-! peztek ki az építőipari gépek! és a kikötői berendezések' kezelésére. A megnyíló kikö-; tő tizenhat vezető beosztású; dolgozója szovjet kikötőkben; kap majd kiképzést. 'jícáf ffiaAvn mi can í( PÁRIZSI NAPLÓ A GRAND BOULEVARD ; :j (2.) — A járda szélén fák, a 'Észéles úttesten kocsi, kocsi és "kocsi, hihetetlen mermyiség- 8| ben. Nem állandóan, néha — k legfeljebb egy-két percre — ®szinte üres az út. Az autók ugyanis rajokban jönnek, kahogy a kereszteződéseknél Hátengedik őket, de akkor aztán jönnek. Igaz lehet, hogy Ma nemzeti vérmérséklet a jár- y müvek sebességében is kifejezésre jut Párizsban tempt- Mramentumos forgalom van — y mindennel, amit ez jelent: ff/ékcsikorgás, félelmesen Jci- Écsi, milliméteres távközök és y időikként — az ablakom kihajolva — egy-egy kedves mon- jgj da* az előző, vagy előzendő •kocsi vezetőjének Életemben fínem láttam ennyi behorpadt ^karosszériát. Ha nem is egész éjPárizsban, de itt a Grand "'Boulevardon igaz az a nálunk .'elterjedt mondás, hogy „a k nyugati fővárosokban gyalog "megy, aki siet9. Ez azonban Ércem, az úttesten lévő torló- édásből — ilyen nemigen van "— következik, hanem a par- kírozási gondokból. Ha egy Éj fiatal járnak például az Ope- — m as e sfra körül van randevúja, és a AVITAMINDUS Éférfi kocsival érkezik, a hölgy ~ “ ■“* * “ "könnyen elunhatja a várakozást addig, amíg a Xonsieur GYÜMÖLCSLÉ jármüvének talál egy talpalatnyi helyet. A járdán viszont kisebb a tolongás, mint például a mi budapesti Kőrútunkon. Igaz, szélesebb is. Nézzük az embereket ezen a járdán. Az udvariasság — és a kíváncsiság — követelte sorrend szerint elsősorban a nőket. Elutazásom előtt ezzel búcsúztatott egy Párizst-járt öreg pesti: — Franciaország egyik legértékesebb és legnagyobb bőségben előforduló kincse, öcsém — a szépasszony. Így igaz. Rengeteg szép vagy egyszerűen érdekes arc, töméntele.. karcsú, pompás alak. Persze, az öltözködés is sokat tesz. Kétségtelen, hogy a feltűnő, másutt démonnak titulált nő itt nagyon sok De a relativitás erre is érvényes. Aki Pesten vagy mondjuk Londonban kivívó, Párizsban csaknem természetesnek hat. S amikor a ragyogóan öltözködő párizsi nőkről hallunkt nem kell feltétlenül méregdrága holmikra és különös frizuraköLeményekre gondolnunk A titok nyitja ezúttal is az ízlés, mint a Párizsban is híres pesti nőjénél. A francia lány már csitri korában csalhatatlanul megérzi, milyen ruha- és hajviselet előnyös az ő külsejéhez. Éberen figyeli mindenki a divat legapróbb változásait, de uniformis azért nem lesz ebből sosem, mert a lányok és asszonyok a legújabb divatot is egyéniségükhöz igazítják És “» visszatérve a Grand Boulevardra — az is biztos, hog;/ az ember alig győzi kapkodni a fejét. Ha pedig áhítattal belefeledkezik egy- egy ritka szép szempárba, rendkívül gyakran kap jutalmul — egy futó mosolyt, óh, nem szabad túlértékelni ezt. Hiszen mindössze valami ilyesmit jelent: — Köszönöm, Monsieur, az eismerést.., UU A férfiaknál most o háromgombos, olaszos fazon járja. Így tavasz felé legalább annyi a másszínü zakó-nadrág, mint az öltöny. Ami viszont nagyon' ritka látvány: a kalap. Ömölhet az eső, hullhat a hő, legfeljebb az öregek fején jelenik meg egy-egy jellegzetes baszk-sapka. Nemcsak a ruhák — az emberi bőrök színének minden árnyalatával is találkozunk a Grand Boulevard?n, Ut vas Londonban végétért a mammut-kiadóvállalat.ok hetekig tartó késhegyre menő harca az angol sajtó ellenőrzéséért. A többhetes küzdelem eredménye: létrejött a világ legnagyobb sajtótrösztje. Cecil King, a Daily Mirror kiadó vállalat vezetője győzött, Roy Thompson, a skóciai sajtót ellenőrző kanadai sajtómágnás volt a legyőzött — az igazi vesztes azonban kétségkívül az angol sajtó. A Fleet Street, a legnagyobb londoni lapok szerkesztőségeinek utcája gyászol: igen sok lap most ugyanannak a tulajdonosnak kezébe került és így előreláthatóan nem lesz hosszú életű. A sajtóháború akkor kezdődött, amikor Roy Thompson, egy szerény kanadai rádióállomás hajdani tulajdonosa, aki „szorgalmas munkával” ma már több mint 100 újság kiadója Angliában és a világ minden táján, és birtokában van néhány televíziós állomás is, ajárílatot tett az Odhams Press sajtócsoport megvásárlására. A tárgyalások már javában folytak, amikor előlépett Cecil King, Anglia — sőt ahogy címlapján áll, a világegyetem legnagyobb példányszámú lapja —, a Daily Mirror kiadója. King Thompson ajánlatának csaknem kétszeresét kínálta feL Thompson egy ideig megpróbálta felvenni a harcot, de végül elismerte ellenfele győzelmét így az angol pénzügyi és politikai életet megrázó alkudozás eredményeként létrejött a Mirror Newspapes társaság, amely a maga nemében egyedülálló a vilá-" gon. Az eddig 58 millió fontsterlingre értékelt sajtótröszt most kereken 100 millióra növelte vagyonát. A sajtóbirodalomhoz tartozik nemesupán egy sor angol lap, hanem a megfelelő elenőrző részvénypakett révén Ghana, Nigéria, Duinea újságjait is kézben tartja. Ellenőrzi az Albert E Reed társaságot amely a világ második rotációspapír-gyártó cége. Kezébe tartja ezenkívül az egyik legfontosabb apgol magán televíziós társaságot. Az angol sajtótrösztök között a Mirror most egypéldáúl egy fekete óriás tarka, köntösszerü öltözetben. Hatalmas termete, délceg tartása és különös fejformája elárulja: vatuszi. A vatuszik: Kongó vidékén élő néptörzs, ■ világ egyik legmagasabb termetű néger népe. Egy egzotikus, humusz- szerű köpenyben sétáló néger nőn kincsetérő ékszerek 'sőr- rennek. Érdeklődve nézi a kirakatokat és az embernek az az érzése, hogy érdeklődésének anyagi alapja is van. Nem csodálkoznék, ha kiderülne róla: valami bennszülött kiskirály felesége vagy egyik felesége. Azok a színesek, akik így délelőtt végigsétálnak a Grand Boulevardon, persze, többnyire turisták, diploma- táji, diákok, kereskedők — szóval ideiglenesen vannak Párizsban. A francia fővárosnak azonban megvannak — nem is kis számban — a maga állandó afrikai és ázsiai eredetű lakosai. Közismert például, hogy külön arabnegyed van. ahol egyébként az algériai helyzet súlyosbodása óta napirenden vannak az összecsapások és merényletek. Nem ritkaság a kínai sem. Később összehoztak egy idős kínai munkással. Mielőtt bemutatták volna „Monsieur LixC-t, elmondták róla: nagyon régen él Párizsban. Valaha szabályos riksa-kuli volt otthon, most tisztesen megél kis fizetéséből. Az utóbbi években azonban valami nyugtalanság vibrál az ^'regben. Sokszor és hosszan be» magában többet jelent, mint az összes többi együttvéve. A Thompson csoportnak 26 milliós tőkéje van. Rother- mere lordnak, az angol sajtó hajdani királyának csak 20 milliója van (ő-jelenteti meg a Daly Mail-t és a Daily Sketch-et, továbbá a Sunday ,Dispatch-t), ezután következik Deaverbrock lord társasága (Daily Express) és- egy másik társaság tízmillió alaptőkéveL A Mirror-csopört most kereken 300 újságot és folyóiratot tart kezében. Jellemző, hogy az Odhams megvásárlásával e nagytőkés monopólium kezébe kerül a brit Munkáspárt lapja, a Daily Herald is. Érthető, hogy a munkáspárti vezérek aggódó pillantásokat vetnek a kiadói világ nábobjai felé. A Mirror ellenőrzi most már csaknem. az összes női újságokat — az úgynevezett rózsaszínű sajtót — és a sport és technikai lapok jórészét A haszon természetesen csillagászati számokra rúg: nem szabad elfelejteni, hogy a kereskedelem és az ipar minden évben több mint 200 millió sterlinget költ hirdetési célokra. így érthető, hogy az Odhmas Társaság részvényeiért Ceril King őrömmel fizetett 36 millió fontsterlinget Természetes viszont, hogy az újságírók nem is titkos rémülettel figyelik a monopóliumok kolosszusainak dübörgését — úgy tűnik, hogy az élesedő versenyben már csak l-r-2 milliós példányszámmal maradhat fenn egy napilap. Az pedig világos, hogy a kapitalista tulajdonost csak á haszon érdekli; mivel pedig a monopóliumok egyre kétségtelenebb egyeduralmával mindinkább csökken a konkur- rencia, nem kétséges, hogy csak a nagyobb példányszámú lapokat lesz érdemes fenntartani — mégha • e2 a színvonal rovására 's megy. A Guardian keserűen és csalódottan így kommentálta az új sajtótröszt megszületését: „A kormány bűn- részességével megkéselték a sajtószabadságot. Mág egy szúrás és megölik. Vajon már készíthetjük a sírfeliratot?” 8. a szél Kínáról. Szemmelátható- lag büszke arra, hogy hazája — világhatalom lett. Mikor néhány percig beszélgettünk, megkérdeztem: — Hazamé nne? — Haza. Nincs senkim, akit itthagynék. Azt mondják, otthon már mindenkinek adnak munkát és az öregeknek is jut kenyér. — Nem próbál útiköltséget gyűjteni? — Nem. Kár lenne. Úgysem tudnám összegyűjteni. Nagyon sok pénz ám. azl Ügylátszik, Párizsnak nemcsak egyfajta vonása van... És a négerek? ök nagyjából otthon vannak itt. Többségüknek, nemzedéjceic óta, itt él a családja. Asszimiláló- dásuk egyik jele a nagyon sok félvér. Bármelyig nem* hez tartozzanak is, rendszerint kimondottan szép emberpéldányok. Ami a társadalmi érintkezést illeti, Franciaországban nincs amerikai értelemben vett „néger-kérdés". Nem bántják, nem üldözik a fejcetéket és a legtöbb frandának az sem okoz problémát, hogy nyilvánosság előtt mutatkozzék velük. Magasabb munkakörben, szellemi, vagy akár kereskedem! pályán, persze, itt is nagyon kevés a néger. De a Grand B^ulevardon azért bőven akad belőlük. Egy utcai, ten* geri árukkal rakott pultra osztrigát rakosgat az egyik, amott a másik egy bisztró üvegfalát mossa. (Folytatjuk.) Harmath Endre
